P. Borci
1Kor 3:10-11 Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.
Pál apostol az életünket egy építőmesterhez hasonlítja. Hadd idézzem, amit egyikünk néhány évvel ezelőtt mondott nekem – ezt a szót használta –: Sarlatánok! Nem tudom mit jelent, de nagyon jól hangzik, nem? 🙂 Az építőipar 80%-a sarlatán! Nemcsak hogy elrontják, hanem gonosz varázslattal rontják el a dolgokat. Én építőiparban dolgozom, próbálom levenni a rontást az építőiparról :-), de nem megy.
Amiről viszont most beszélni szeretnék: Az építőmester három legjobb barátja.
Először is, a mérőszalag. A kollégámmal annyiszor mondjuk, hogy egy mérés nem mérés, két mérés az fél mérés, három mérés az egy mérés. Ismered ezt az elvet? Alkalmazod ezt az elvet? Néhányan alkalmazzuk. Van egy mérőeszközünk – nem is egy –, amit az Úr adott nekünk: a Biblia.
Annyiszor mondja a kollégám:
– Szerintem…
– Mit mondtál? – kérdezek vissza.
– Szerintem… – mondja újra.
– Mit mondtál?! – mondom már egy kicsit hangsúlyosabban.
– Ja, ja, ja, akarom mondani… – és veszi elő a mérőszalagot.
Annyi véleményünk van! Viszont ha megméred az Írás alapján, akkor megáll-e az, amit mondasz vagy gondolsz?
A másik nagyon fontos barátja az építőmunkásnak a kés. Mert annyira be vannak csomagolva dolgok, hogy nem lehet azokat könnyen felbontani. Jobban mondva én nem tudom felbontani azokat. Gyengül a kezem. Úgyhogy annyira jó, hogy van nálam egy kés, mert fel tudom bontani a becsomagolt dolgokat. Például miket bont fel az építőmunkás? Múltkor egy szupermarketben vettem fóliába csomagolt kolbászt, és nem tudtam széttépni a fóliát. (P. Zoli mutatja, hogy foggal kell próbálkozni. Látszik, hogy nem az építőiparban dolgozik. :-))
Nekünk ez a barát az ima. Az az, ami felbont olyan dolgokat, amiket mi nem tudunk felbontani, se körömmel, se foggal.
A harmadik pedig egy jelölőeszköz, mert felírunk dolgokat, megjelölünk dolgokat, hogy hol kell elvágni. Szeretném mondani neked: Írd fel, amit hallasz! Írd fel, amit olvasol, azután újból olvasd el. Tudod-e, hogy annak, amit most mondok, holnapra hány százaléka marad meg a fejedben? 3-7%-a. Ez azt jelenti, hogy vagy emlékezni fogsz arra, hogy kockás volt az ingem, vagy arra, hogy egy nagy késsel hadonásztam. Megkérdezi valaki: Mi volt tegnap az istentiszteleten? „Az egyik pásztor egy nagy késsel hadonászott a pulpitusnál.” 🙂
Aztán a kérdés az, hogy hol tanuljuk meg ezeknek a használatát. Hol tanuljuk meg, hogy hogyan használjuk a kést – az imát? Hogyan használjuk a mérőeszközt? Talán írni tud mindenki, de hol kapsz bátorítást, hogy jegyezd meg, amit hallasz?
Az én kis életem teljesen megváltozott, amikor beiratkoztam a bibliaiskolába. Hadd mondjak el egy rövid történetet! A feleségem 1993-ban – a múlt évezredben 🙂 – jött a gyülekezetbe, és egy héttel utána jöttem én is. Az egyik pásztor meglátott engem, p. Walsh volt az, és elkezdett buzgón imádkozni, hogy az Úr vigyen el innen. 🙂 Elképzelheted, hogy hogyan néztem ki! És P. Walsh csak a külsőmet látta! 🙂 A lelkemet nem is látta. Ha látta volna, akkor valószínűleg nem csak imádkozik. 🙂
Ám Isten valami elképesztő munkát végzett, és végez most is az életemben, az életünkben. Óriási dolog a bibliaiskola! Annyiszor elmondjuk ezt, hogy életformáló! A tanítványok nem ezt csinálták? Jártak az Úr Jézussal 3 és fél éven keresztül, és megváltozott az életük, de nem csak az övék, hanem megváltozott az egész földi történelem. Ez jól hangzik? Szeretnél történelmet változtatni? Az apostolok nem akartak, szerintem. Ez egyszerűen csak megtörténik. Ámen.
P. Kende
Általában nem szoktam ismételni üzeneteket, amit megosztok, de pénteken ebédidőben már beszéltem erről. (Hétfő, szerda, pénteken 12:30-tól van áhítatunk. Ha ráérsz, gyere! Közösségünk van az Igében, szeretettel látunk. Ha nem tudsz jönni, de szeretnéd hallgatni, akkor azt az interneten megteheted, p. Jukka mindig közvetíti rádióadásban.) Beszéltem erről, azután meghallgattam P. Schaller szerdai üzenetét, és ez annyira bátorított arra, hogy beszéljek erről megint.
Ádámtól és Évától kezdjük. Ettek a jó és a gonosz tudásának a fájáról, és azóta az emberiség így éli az életet. Ez az, ahogy látjuk az életet, ez az, ahogy mérjük az életet, ez az, ahogy mérjük egymást, ez az, ahogy látjuk egymást, a kapcsolatainkat. Minden otthonban ezt gyakoroljuk rendszerint. Minden munkahelyen és minden közösségben ezt gyakoroljuk: te tévedsz, és nekem igazam van. Igazság és gonoszság.
Ezt halljuk mindenhol igazán: „Kinek van igaza? Ki téved? Ki a hibás?” Még jobb, hogy nem csak az: Ki téved?; hanem: „Ki a hibás? Téged és téged és téged hibáztatlak. – és mutogatunk körbe-körbe. – Te vagy a hibás.”! Ez az, amit hallunk folyton. Amit általában nem hallunk pl. egy kocsmában – emlékeim szerint, amikor ott ültem a szesztestvéreimmel, akkor nem ezt hallottam, és nem is ezt mondtam – „Figyelj! Nekem annyi életem van! Akarsz belőle te is?” Ezt ott nem hallod. Miért? Azért, mert nem az élet fájáról ettünk.
Nem az élet fájáról ettünk, hanem a jó és a gonosz tudásának fájáról. Még csak nem is tudjuk választani a jót vagy a rosszat, egyszerűen csak látjuk.
1Móz 3:24 És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.
Mi ez, amit itt látunk? Azt látjuk, hogy az ember nem mehet vissza, hogy egyen az élet fájáról. Ami azt jelenti, hogy az embernek mindig hiányzik az élet. Ez a hiányunk. Amikor Róma 3:23-ban azt írja le, hogy mindenki vétkezett, és mindannyian szűkölködünk az Isten dicsősége nélkül, akkor az erről szól, hogy nekünk nincs életünk. Nincs elég életünk. Hiányzik az élet. Szűkölködünk nélküle. Mindig vágyunk többre.
Gyakorlati értelemben – kis kitérőként – mondhatnánk azt: az életed az, ami benne van az időbeosztásodban. Egy értelemben ez igaz. Ha azt mondom, hogy szeretek valamit, fontos nekem valami, de nincs benne az időbeosztásomban, akkor tényleg törődöm vele? Mint egy elfoglalt apa, aki „annyira” szereti a gyerekeit a szívében, de nincs fél órája egy héten, hogy együtt töltse a gyermekével egyénileg, személyesen. Vagy pl. azt mondom, hogy szeretem az imát, az ima fontos, egyetértek, de nem rakok félre időt a napban az imára. Ebben az értelemben azt mondhatnánk, hogy a beosztásunk az, ami meghatározza az életünket.
Szeretnél erős házasságot? Általában hasznos, ha félreteszel időt, amit a házastársaddal tölthetsz. Szeretnéd, ha Isten erős lenne az életedben, hatással lenne az életedre? Akkor ütemezz be találkozókat Istennel az életedben, mint ahogy eljöttél istentiszteletre! Vagy otthon leülsz a Bibliáddal. Egy értelemben lehet mondani, hogy ez határozza meg az életünket, de én mélyebb értelemben szeretnék erről beszélni.
Amikor körülnézek a mindennapi életben – amint belegondolok, hogy mi az, amit mindennapi életnek hívunk –, igazán sok minden van benne: dolgok, amikkel elfoglalhatjuk magunkat, dolgok, amiket elvárnak tőlem mások, dolgok, amiket megtanítottak nekem, hogy ezeknek benne kell lenni az életemben.
Tulajdonképpen vannak olyan dolgok, amikre azt mondjuk: Ha ez nincs meg az életemben, akkor nincs is életem. Ilyenekre gondolunk: „Nekem nincs semmi szórakozásom! Nekem nincs szórakozásom, úgyhogy nekem nincs is életem. … Nem tudok koncertekre járni, úgyhogy nekem nincs is életem. … Nem tudok elmenni bulizni a haverokkal, úgyhogy nekem nincs is életem. … Nem tudok utazni, úgyhogy nekem nincs is életem. … Nem vehetem meg azt a cipőt, amit kinéztem az üzletben, úgyhogy nekem nincs is életem.”
Másként ezt úgy mondjuk: Ha házas lennék, lenne életem. Vagy: Ha a gyerekeim nem foglalnák le az egész életem, akkor nekem lenne életem, de így, ahogy most van, nekem nincs életem. Mi a hiba ebben? A hiba itt az, hogy egyenlőségjelet teszek az életem és a tevékenységeim közé. Azt mondom, hogy a kettő ugyanaz, az élet és a tevékenységek. Ez nem ugyanaz! Persze, mások úgy fognak emlékezni rám, amivel töltöttem a napjaim. Persze! Ez igazán az élet?
Igazán ez az élet? Értsük meg, hogy az élet más. Ezt látjuk itt:
Ján 1:4 Ő benne – ez Jézusról beszél – vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
Benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága. Az igeidő itt egy időtlen állapotot tükröz. Nekünk múlt időben van, de valójában egy időtlen állapotot tükröz. Azt mondja, hogy Őbenne való élet, és az az élet az emberek világossága. Amikor Jézus megszületett, amikor Isten Emberré lett, amikor Isten testet öltött, akkor ez történt.
Azt olvassuk ezekben a versekben, hogy a logosz, Istennek az Igéje, Istennek a gondolata, Istennek a szava testté lett, és Őbenne volt az élet. Valójában arról beszél, hogy Jézusban jelent meg ez az élet. Ez Őbenne mutatkozott meg a számunkra. A görögben használja a dzoé szót. Nem a bioszt használja, nem a biológiai életről beszél, hanem azt mondja, hogy ez az az élet, ami mindennek az élete.
Minden élő élete mögött ez az erő van. Ez az erő az, ami miatt létezünk, ami miatt létezik a világegyetem. Ez az erő az, ami miatt él, ami él, és mi is ezért élünk. Ez az, amiről beszélünk, hogy erre az életre van szükségünk. Nem tevékenységekre, nem megoldásokra, nem sikerekre … bármire.
Illusztrációnak a következőt használhatnám. Ha pl. valaki elkap egy vírust, és jó esetben meggyógyul, akkor miért gyógyul meg? A vírus elgyengül? A vírus elveszíti az erejét? Nem. Annak kell történnie, hogy az illetőben az élet nagyobb kell, hogy legyen, mint a vírus. A biológiai életnek, ami neki megvan, erősebbnek kell lenni a vírusnál. Ugyanez van, ha az öregkor miatt végelgyengülésben halok meg, akkor az élet ereje lecsökken annyira, hogy nem tud fenntartani engem. Úgyhogy csak elmúlok. Vége van, nincs meg az erő tovább.
Azt értem ez alatt, hogy nekünk erő kell ahhoz, hogy éljünk. Nekünk kell, hogy legyen erő, ami életet ad nekünk. Ugyanez a helyzet szellemileg is. Figyelj! Sátán szeretné elpusztítani a gyülekezetünket, örömmel látná, ha szétesne. Sátán szeretné elvenni tőled a hitedet. Mindent megtesz azért, hogy elvigyen innen téged. Mindent megtesz azért, hogy elvegye tőled a motivációdat.
Mire van szükségünk? Nagyobb életre. Életre, amely nagyobb, mint a támadások. Életre, ami erősebb, mint a kísértés. Életre, ami erősebb, mint ez a szellemi „vírus”: amikor megtámad valamivel, megvádol valamivel, vagy a gyülekezetet megvádolja valamivel. Megvádolja valamivel a gyülekezetet, vagy a testvéredet, vagy a szolgálatot. Akkor van-e nagyobb élet? Az életemben van-e erő a tevékenységeim mögött, ami nagyobb ennél? Megvan-e ez nekem?
Figyelj! Az, hogy vannak jó szokásaim, hogy helyes szokásokat gyűjtöttem össze az életemben, az nem lesz elég, amikor jön a támadás. Nem. Nekem hatalomra van szükségem, ami felülkerekedik a másik királyságon, ami felülkerekedik a bűnömön, Sátán támadásain, a kísértéseken, a gyűlöleten, a csökönyösségen a szívemben. Erő kell, ami erősebb annál. 1Ján 5:4-6 – ami nagyobb annál, ami erősebb annál.
János 1:4-ben – János 10-ben is – azt látjuk, hogy ez az erő az az élet, amit Jézus képviselt. Ez a logosz, Aki testté lett értünk. Zsid 1:3-ban azt olvassuk, hogy mindent – ami azt jelenti, hogy az egész világegyetemet, ami létezik – Ő a hatalma szavával tart fenn. Minden atomot, minden csillagot, Ő tart fenn minden élőt. Minden élő az által az élet által létezik, ami Istenben megvan.
„Ó, jó, köszönöm, ez jól hangzik! Pásztor, szépen elmélkedsz, de mi van az én életemmel?”
A válasz Róma 10:17-ben: a hit hallásból van, mégpedig Isten Igéjének a hallásából. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy hallom Isten Igéjét, az szól hozzám, és munkát végez az életemben: hitet ébreszt, valami újat hoz létre. Megvan az ereje erre, megvan a hatalma erre, megvan a tekintélye erre.
Én pedig közben mondhatom azt: „Ó, nem! Nem hiszem, hogy ez lehetséges. Nem hiszem, hogy ez megtörténhet. Én elvesztettem a hitemet. Nekem nincs is hitem. Nem hiszem, hogy ez megtörténhet. Én nem tudok megbocsátani. Ó, ez nem történhet meg.” Rendben, értem! Nincs meg bennünk, persze. Erről beszélünk. Erről beszél az egész Bibliánk, hogy szükségem van egy erőre, olyan erőre, amely nagyobb, mint az enyém. Ez a dzoé élet, amiről beszél Isten nekünk.
Szükségem van hatalomra az életemben. Szükségem van kezdeményező-készségre az életemre. Mert amikor így gondolkodom: „Ó, de jó lenne már, ha már elkezdődne az életem! Ám amíg valaki feleségül nem vesz, addig nem fog elkezdődni az életem.”; vagy: „Ó, olyan jó lenne, ha elkezdődne az életem, de amíg a férjem el nem válik tőlem / meg nem hal, addig nem lesz életem.”, akkor azt mondom: „Ő bántott engem, és az életem azért vacak, mert ő bántott engem. Azért vagyok ennyire megviselt, mert ő bántott engem.”
Nem akarom azonban lekicsinyelni ezt. Ha megerőszakoltak, vagy ha elárultak, vagy megraboltak, vagy félelemben tartottak téged…, akkor az nem kis dolog. Ez azonban fontos hiba, ha a passzivitást választom, ha visszahúzódó életformát választok, és ez lesz az életem.
Visszavonulok. Visszavonulok a kanapéra, és a legjobb barátom a távkapcsoló. Visszavonulok a kanapéra, és aztán ott élem az életem. Mi a probléma? Sok minden, de leginkább az, hogy a passzivitást választom. Visszavonulok az élet problémáitól a hűtőhöz, és alig várom minden órában azt a negyed órát, amikor zabálási rohamot tarthatok. – Tudod, mi történik a cápával, amikor vért érez a vízben közel? Rájön a zabálási roham, másik állapotba kerül. Ha többen vannak együtt, nekiállnak egymást tépni. – Alig várom, hogy vehessek még egy üveggel. Vagy: Tudod, hogy milyen egy drogosnak a mentalitása? Elkezdett drogozni, aztán az élet egyre nehezebb lett, mert ápolatlan, mert nem tud felelős lenni. Aztán nem kap munkát, nincs pénze, elveszíti az otthonát, és kikerül valahova. Már semmi jó nincs az életében, csak az a pár óra, amikor be van lőve, és alig várja.
Itt a kérdés: „Akarsz-e szabadulni? Akarsz-e meggyógyulni?” Ki ne akarna meggyógyulni?! Jézus megkérdezte az embertől: Akarsz meggyógyulni? Mert tudta, hogy milyenek vagyunk. Vannak emberek, akik nem akarnak meggyógyulni, mert a passzivitás könnyebb, egyszerűbb. Mert akkor nem vagyok felelős. „Én egy vesztes vagyok. Az életem miattad ilyen. … Az életem a volt házastársam miatt ilyen. … Az életem a szüleim miatt ilyen. … Az életem a matektanárom miatt ilyen. Azért vagyok vesztes, mert ők ezt tették velem.”
Amikor Jézus ezt kérdezi: Akarsz meggyógyulni?; akkor sok ember azt mondja: „Nem! Csak szeretném belőni magam megint. Nem! Csak szeretném, ha valaki sajnálna.” Akarsz szabad lenni ettől? „Ó, nem akarok. Az túl nehéz. Csak mondd azt, légy szíves: Milyen rossz neked, és mennyire aljas az a másik!”
Miért beszélek erről? Őszintén nem tudom, de feltételezem, hogy azért, mert szükségünk van rá. Szeretném viszont azt elmondani, hogy Jézus nem egy erő, Ő egy Személy, Akiben láthatjuk ezt az erőt. Istennek a Magából fakadó életét látjuk megnyilvánulni Jézusban, mert Ő Isten Emberként. Látom azt az erőt, ami nekem hiányzik, azt az erőt, aminek a hiánya miatt könnyen visszavonulóban vagyok az élettől.
Ha ez az élet nincs meg az életemben, ha ez a dzoé élet, ha ez az erő nincs meg az életemben, akkor mindig visszavonulásban leszek, és mindig elbújok valahova. Jézus azt kérdezi: „Akarsz meggyógyulni? Szeretnéd ezt? Vágysz erre?”
A kérdésem: „Teszed-e ezt? Kéred-e Istentől ezt az életet, azt a nagyobb életet odabent?” Nem fogom most a kérdést feltenni, de P. Stevens mesélte, hogy egyszer kb. százan voltak az osztályteremben, amikor feltette a kérdést: „Hányan vagytok, akik tényleg azzal kezditek a napotokat, hogy kéritek Istentől a Szellemnek a betöltését? Nem rutin, nem szokás, hanem tényleg kéritek Istentől: Uram, adj nekem egy másfajta életet a mai nap! Add nekem a Te életedet a mai nap. Legyen meg ez az erő az életemben! Mert ha nincs ott, akkor az egész napom én leszek, és azt már nagyon unom.” Azt mondta, hogy a száz emberből talán tizenöten emelték fel a kezüket. Ezek százan bibliaiskolások voltak!
Figyelj! Ez fontos az életedre, hogy Jézusban megvan ez az élet, ez az erő, ez a tekintély, ami nagyobb, mint az ellenség hatalma, ami nagyobb, mint a hitetlenségnek az ereje, ami nagyobb, mint a kanapé vonzása, ami nagyobb, mint ahogy a depresszió szorítja a nyakadat.
Ján 10:17-18 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi el azt tőlem, hanem én teszem le azt magamtól. Van hatalmam letenni, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsot kaptam az én Atyámtól.
Ez az erő az, ami nekünk nincs meg. Mi csak látjuk azt, hogy a másik a hibás. Olvastam egy nagyszerű keresztény cikket a minap – egy kutatásnak az eredménye volt –, hogy a gyülekezetben minden hibának az oka a hangosító. 🙂 Persze ez csak vicc! Úgyhogy az volt a javaslatuk, hogy bármi hiba van a gyülekezetben – valaki rosszul énekel, a tolmács rosszul fordít, én rosszul prédikálok –, akkor mindnyájan nézzünk vádolóan a hangosítóra: Az ő hibája! 🙂
A gondolat az, hogy van-e nagyobb élet bennünk? Van-e élet bennünk? Van! Isten adott nekünk valamit.
Olyan könnyű belevetni magad az életbe, elfoglalni magad az élettel! Ez is lehet egyfajta visszavonulás, hogy el vagyok foglalva az élettel. Elfoglalt ember vagyok, de nem találom meg igazán, hogy egy belső életforrásból éljem az életem. Könnyű azzal elfoglalni magam, hogy megszerezzem az autót, amit akarok. „Egyszer vezettem egy álomautót. Ó, tudod, most már tudom, hogy mivel fogom elfoglalni az életem! Szereznem kell magamnak egy ilyet! Szereznem kell magamnak egy nyaralót! Szereznem kell magamnak egy jobb állást!” Lányok: Meg kell szereznem az álmaim férfiját! Fiúk: „Lányt kell szerezni! Meg kell szereznem a végzettséget! Meg kell szereznem a sikert!” Elfoglalom magam, és csinálom, miközben azt mondom – és sokan egyet is értenének velem –, hogy élem az életem.
János 1:4-ben azonban azt mondja nekünk, hogy az életünk nem a tennivalóinkból áll össze. Persze, legyünk felelősek! 1Thessz 4:11-12-ben azt olvassuk, hogy legyünk felelősek. El vagyunk hívva arra, hogy gondoskodjunk az életünkről. Legyünk jó sáfárok! Ez nem rossz dolog. Ezek nagyszerű dolgok, ugyanakkor tudnod kell, hogy ha még meg is csináltál mindent, ha mindent összeraktál – van autód, vannak gyerekeid, az autód mindig csillog-villog, a pázsit nem csak nyírva van, hanem még szegélyezve is –, akkor is megvan ez a kérdés: „Ez egy dzoé életből, egy erőből jön? Vagy csak olyasvalami, amit szépen összedrótoztam a szüleim elvárásaiból, az én hibáimból, az én vágyaimból, az én erősségeimből, a házastársam nyaggatásából…?”; miközben azt mondod: „Élek! Nézd meg, mennyire élek! Nézd, hány helyre utaztam el! Nézd, mit vezetek! Nézd meg, mit meg nem csinálhatok! Én élek!” Tényleg? Isten is ezt mondaná? Isten azt mondaná, hogy élsz?
Vagy – Róma 3:23 – érzem az ürességet, és nem tudom megmagyarázni, de van egy űr. Pedig hívő vagyok. Pedig újjászülettem, hittem Jézusban, új életem van, és ugyanakkor mégis. Úgyhogy, a nagyszerű az életünkben, hogy ez az élet nincs messze tőlünk.
Azzal kezdtük ezt az üzenetet, hogy kizártuk magunkat a kertből. Kizártuk magunkat, nem tudunk visszamenni, de Isten megtette értünk. Mi nem tudunk visszamenni az élet fájához, de az élet fája kijött hozzánk, és ez a kereszt. Annak ellenére, hogy 1Móz 3:24 szerint mi nem mehetünk vissza, az élet fája eljött hozzánk. Jézus meghalt azon a kereszten. Tulajdonképpen ebben mi jobbat kaptunk.
2Pét 1:4-ben elmondja nekünk: isteni természet részeseivé lettetek, akik hittetek Jézusban. Isteni természet részeseivé lettünk, és ez sokkal jobb, mint a kert. Igen, a kertben ártatlanok lettünk volna, de ez most egy másik történet. Isten képes még ezt is jóra használni. Róma 5., 2Péter 1:5-7 versek: Isten képes ezt arra használni, hogy megpróbálttá tegyen bennünket, hogy jellemet építsen bennünk. Isten képes arra, hogy gyülekezetet építsen.
Úgyhogy figyelj! Szeretném, ha világos lenne a következő. Nem elfoglalt életről beszélünk itt – lehet, hogy valaki félreérti ezt, de soha nem arról beszéltünk –, hanem olyan életről beszélünk, ami nagyobb, mint a gonosz. Róm 12:21 Ne győzzön le a gonosz, hanem te győzd le a gonoszt jóval. Ez a Szent Szellem élete benned és bennem. Ez a Szent Szellem élete belőled és belőlem. Ez az, amiről szó van.
Az ima ezt fejezi ki. Az engedelmesség Isten akaratának ezt fejezi ki. Az elkötelezettség egy szolgálat felé ezt fejezi ki. Ez az életnek a kifejeződése, nem pedig elfoglaltság.
Nagyszerű ősz áll előttünk, úgy hiszem, ha kérjük Istentől, hogy adja nekünk ezt az életet. Nap mint nap ezt éljük, ne mulaszd el! Ahogy rövidülnek a napok – én nagyon utálom, ahogy rövidülnek a napok –, ne mulasszuk el ezt az életet! Ne csak elfoglaltak legyünk, hanem ragadjuk meg ezt a szívet, ezt az életet, és ez csodálatos dolog.
Isten túllépett a lehetetlenen. Nem volt lehetséges, hogy mi bemenjünk a kertbe, és együnk az élet fájáról. Úgy volt, hogy mindig élet szűkében leszünk, de Isten átlépett ezen a lehetetlenen a keresztben. Figyelj, Ő képes megtartani is téged! Időnként kétségbeesem: „Uram, én annyit bukom el, annyira vesztes vagyok! Uram, van még nekem egyáltalán üdvösségem?” Isten azt mondja: „Figyelj! Ha Én át tudtam lépni a lehetetlent, és életet tudtam neked adni, akkor gondolod, hogy nem vagyok képes megtartani téged? Gondolod, hogy ez nincs meg neked? Azt gondolod, hogy Én nem vagyok elég erős ehhez?” Azt mondja nekünk, hogy igen.
Figyelj, csak bátorítalak erre, az elmúlt hetekben többször mondtam ezt: Mit fejezel ki magadnak? Mered-e azt mondani: „Isten velem van. Az én Atyám szeret engem. Az én mennyei Atyám hallja, amikor kérek Tőle valamit.”? Mered-e azt mondani – Fil 4:13 –: „Mindenre van erőm Krisztusban, Aki engem megerősít.”? Merjünk járni ebben az életben! Ez az, amire szükségünk van. Ez az, amire a világnak szüksége van. Ámen.
Mennyei Atyánk! Kérünk Téged, hogy amint megyünk tovább az életben, hadd találjuk meg frissen ezt az életet minden nap, és aztán hadd éljünk benne, hadd járjunk benne! Kérünk Téged, légy nagyobb bennünk az ellenség minden támadásánál! Hadd éljünk élő hittel! Hadd fejezzünk ki olyan életet, ami nagyobb nálunk! Uram, taníts valahányunkat erre!
Ha még nem ismered Jézust, akkor hívlak téged Jézushoz. Szólítsd meg Őt, mondd azt Neki a szívedben a lehető legegyszerűbb szavakkal: „Jézus, nekem szükségem van Rád! Én Istenem, ments meg engem! Tisztíts meg a bűneimtől, szabadíts meg a haláltól, pokoltól, bűntől! Jézus, adj nekem új életet! Ezt az életet. Jézus, ments meg engem! Ma Rád bízom magam, hiszek Benned, adj nekem új életet. Jézus legyél az én Megváltóm!” Ha életedben először imádkoztál így, kérlek, küldj egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk!
Köszönjük, Urunk, ezt az üzenetet, ezt az életet! Áldunk Téged! Ámen.