Bír 4:2-3 Ezért az ÚR Jábínnak, Kánaán királyának a kezébe adta őket, … Izráel fiai ekkor az ÚRhoz kiáltottak, mert Jábínnak kilencszáz vasszekere volt, és húsz esztendeig kegyetlenül nyomorgatta Izráel fiait.
Ebben a fejezetben két érdekes karakter várható, a pogány és a zsidó tábornokok: Sisera és Bárák. Aztán még van kettő meglepő személy ebben a fejezetben. Debóra és Jáél két nő, ezért meglepő, hogy meg vannak említve.
Lenyűgöz, amikor azt hallom, hogy arról beszélnek, az Ószövetségünk az akkori kultúrák nyilvánvaló következménye, azoknak a kultúráknak a terméke. Mert az Ószövetség egyáltalán nem támogatja ezt. Egyáltalán nem ezt mutatja. Például az Ószövetségben mindig látod a hősök gyengeségeit, Dávid királynak a bukását. Az emberi kultúrákban pedig a királyok hibáit nem írták le. Nem jegyezték fel, de az Ószövetségünkben benne van. Jeremiás könnyei, a próféta problémája és küzdelmei – ez megint nem olyasmi, ami normális dolog az emberi kultúrák szerint. Általában valaki cenzúráz, és ezeket a részeket kihúzza. Viszont a Bibliánkban benne vannak. Benne van Izraelnek a bukása, a hibái. Látjuk azt is, amint Isten „meggondolja” Magát.
Itt például látunk még egy érdekes dolgot. Újra és újra a Bibliánkban nők a kulcsszereplők. Abban a kultúrában ez nem volt normális. Vagy ha úgy is volt, nem beszéltek róla. Egyszerűen csak nem volt fontossága a dolognak, itt látjuk ezt. Úgy értem, gondolj bele, látjuk Jerikónak a bukását, látjuk Jézusnak a születését, Ráhelt és Rebekát… Mehetnénk tovább, rengeteg a név. Miért mondom ezt? Ez most nem a feministáknak szól üzenet a gyülekezetben. 🙂 Hanem azért mondom ezt, mert fontos, hogy értsük, a Bibliánk nem az adott kor kultúráját tükrözi, hanem Istennek a szívét mutatja meg nekünk.
Azt mutatja meg nekünk, hogy Isten mennyire szeret valamennyinket, mennyire vágyik bevonni valamennyinket. Amikor Gal 3:28-ban Pál nagyon forradalmian azt mondta, hogy nincs szabad, nincs rabszolga, nincs különbség, férfi vagy nő, nincs különbség, nincs pogány, nincs zsidó, nincs különbség, akkor ezzel azt mondta, hogy Isten be akarja vonni a görögöt is, a zsidót is, a pogányt is, az asszonyt is, a férfit is, a szabadot is, és a rabszolgát is. Az arról szólt, hogy Isten mindenkit vonni szeretne Magához.
Isten mindenkit szeretne használni. Isten mindenkit szeretne a munkatársává tenni. Isten szeretné, ha mindnyájan Vele járnánk ebben a nagyszerű kalandban, amit elkészített nekünk. Amikor azt mondja Ján 3:16-ban, hogy úgy szerette a világot, akkor az erről szól, hogy mindeneket von. Ez az, amit Jézus megígért: Ha Én felemeltetem a földről, meglesz a kereszt, és aztán meglesz a mennybemenetel, akkor mindeneket Magamhoz vonzok. Jézus von mindenkit. Nincs elég nagy bukás, nincs elég nagy ostobaság, nem számít, mennyire vagy kicsi ember, nem számít, mennyire vagy nagy bolond, Isten von téged. Isten hív téged. Nem számít más, Isten von téged. Ez az örömhírünk.
Vissza a történethez! Bírák 4. Ismered-e azt a kifejezést: Pax Romana, Róma békéje? Ez azt jelenti, hogy bizonyos időszakra békesség és rend volt. Ennek azonban ára volt. Ez azt jelentette, hogy mindenki azt csinálta, amit a rómaiak akartak. Nincs szabadság, nem hozhatsz döntéseket magad. Alapjában véve, ha római állampolgár vagy, akkor kiváltságaid vannak és szabad vagy, ha nem vagy római állampolgár, akkor nincsenek kiváltságaid, és nem is vagy annyira szabad.
Igazából ugyanez volt a helyzet itt, hogy Jábín uralkodott, és egész Izraelre kiterjesztette a hatalmát. Erőteljes hadserege volt, és Bír 4:3 húsz esztendeig elnyomta őket. Húsz esztendeig csend és béke volt bizonyos áron. Elnyomás árán. Nem volt senki, aki kihívta volna őt, úgyhogy az elnyomás békéje volt meg.
Ezt azért mondom, mert ez nagyon fontos a te életedben a mai napon. Meg vagyok győződve, hogy mindnyájunk életében vannak területek, ahol Sátán valamilyen módon elnyom minket, és úgy gondoljuk, hogy béke és nyugalom van. Ez azonban hazugság az egész. Hamis békesség – ismered ezt a kifejezést?
Létezik olyan békesség, amit a Szent Szellem ad nekünk. Gal 5:22 a Szent Szellem egyik gyümölcse az életünkben a békesség. Fil 4. békesség, amit nem tudok megmagyarázni, de mégis békességem van. Emlékszem, amikor hívtak aznap reggel, ahogy az utolsó kazán is lerobbant teljesen, és békességem volt. Azon gondolkodtam, hogy most vagy megbolondultam, vagy ez a Szent Szellem. Aztán úgy döntöttem, hogy valószínűleg a Szent Szellem lehetett.
Van békesség, amelyik a Szellemtől van. Aztán van egy másik fajta békesség, amikor csend van, mert elnyomás van. Senki meg sem mukkan, mert elnyomás van. Például egy diktatúrában csend van, mindenki egyetért. Szűnni nem akaró éljenzés és ütemes taps – van még közöttünk is, aki emlékszik erre. Sokak életében megvan ez a félelem, és: Ezért csendben vagyok.
Egy másik fajta hamis békesség az, hogy egy ellentmondó hang sincs, mert mindenki be van csapva. A kommunista ideológia egyik szülőatyja mondta: Ha elég sokáig mondogatsz egy hazugságot, akkor az emberek előbb-utóbb elhiszik. Úgyhogy mondták mindenütt, ez volt a propaganda, az emberek elhitték, és majd’ mindenki egyetértett. Nagyon kevés ellentmondó hang volt.
Ez történik a társadalmunkban, hogy ott a hazugság. „Ez rendben van. Ott a hazugság, és ez rendben van. A korrupció rendben van. Mindenki csinálja. Visszaforgatni a villanyórát? Mindenki csinálja! Rendben van.” És az ember elhiszi, hogy rendben van. „A homoszexualitás? Mindenki azt mondja, hogy rendben van, akkor biztos úgy van. Ha mindenki azt mondja, akkor rendben van!” Ez a hazugság következménye, amit a szívemre veszek, és aztán nem mondok ellene. Ezért van annyira szükségem az Igére.
Még egy hamis békesség, amikor nem mond senki semmit a kényelemszeretet miatt. Ez az egyik, ami ApCsel 17-ben történt. Amikor megjöttek a keresztény misszionáriusok a városba, azt mondták: „Ide is eljutottak, akik felforgatják a világot. Hagyjatok minket békén! Kényelmes, normális életünk van. Ne szóljatok bele!”
Lehetek így. Olvashatom így a Bibliámat. Olvasom a Bibliámat így: „Jaj, de jó! Jaj, de jó! … Ugorjunk! … Jaj, de jó! Jaj, de jó! … Ugorjunk! … Na, ez is jó vers!” Amikor találkozom valamivel, ami kihívó, amikor olvasok valami olyat, hogy Isten ujja megjelenik előttem, akkor azt mondom: „Hopp! Lapozzunk egyet! A következő evangélium biztos jobban, finomabban mondja el. Menjünk kicsit tovább.” Meglehet ez a szívemben. Aztán csend és nyugalom van. Ám nem azért, mert békesség van, nem azért, mert Isten békessége uralkodik a szívemben, hanem azért, mert nem vagyok hajlandó kikelni a „hintaágyamból”. Ez probléma az életemben. Erről beszélt itt Jézus:
Mát 10:34 Ne gondoljátok, hogy békességet szerezni jöttem a földre; nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.
„Tessék? Nem azt olvastuk Ézsaiás könyvében, hogy Te vagy a Békesség Fejedelme? Akkor nem békességet kellene hoznod?” Azt mondja: Igen, de a hazugság, a hamis béke nem igazi béke. Megéri konfliktust hozni azért, hogy eljusson valaki az igazi békéhez. Ez a nagy kihívás egy gyülekezetben. Ez a nagy kihívás egy közösségben. Előbb-utóbb lehetne olyan az üzenetünk, ahol nem mondunk semmi kihívót. „Mert félek, hogy akkor nem jöttök vissza.” Egyedül unalmas lenne, nyilván. 🙂
Itt a kérdésem azonban: Mit akarunk? Megelégszünk hamis békével, azért mert félek valamitől? Mert kényelmesebb? Mert benyelem a hazugságot annak ellenére, hogy a Bibliám mást mond? Vagy felvállalom a konfliktust, és aztán eljutni oda, ahol valódi békém van, ahol valódi örömöm van, és ahol valódi szeretetem van.
Vannak társadalmak, amik annyira jól néznek ki! Egészen addig, amíg meg nem érkezik a keresztény, mert akkor mindenki kiakad. Lehet ilyen egy munkahely, ahol minden rendben, amíg oda nem mentél, és azt nem mondtad: Ja, én hívő vagyok.; és ezen mindenki felbolydul. A skandináv országokban minden rendben van. Minden szép, minden jó, minden tökéletes. Amikor megöregszel, kapsz nyugdíjat, amiből meg tudsz élni. (Ez nem reklám. Ne szaladj el oda! 🙂 Nem ajánlom. Nem hiszek benne nagyon. Azért vagyok még itt.)
Tudod, mit? Úgy néznek ki, mintha minden rendben lenne, de nincs rendben. A hamis békének mindig rettenetes ára van, de nem azonnal nyilvánvaló. Nem látható. Nem könnyen észrevehető. Csak akkor hallod, amikor leülsz a hátsó szobában, ahol az emberek mernek nyíltak lenni egymással. Csak akkor látod, amikor valakinek a halálos ágya mellett ülsz, mert ott kétségbeesés és reménytelenség van, vagy amikor temetésen vagy; vagy valaki onnan a barátod, mer bízni benned, és elmondja a mély birkózásait, a sötét árnyakat, amik a lelkében vannak.
Szükségük van Krisztusra. Szükségük van az igazi békére. Ez fontos dolog. Figyelj, könnyen elhisszük: Ha valaki jól néz ki, biztos rendben van az élete. Figyelj azonban! Krisztus nélkül nincs rendben az élete. „Pásztor! Nem úgy néz ki.” Azt felelem: Csak legyél hívő, légy szíves! Tegyél! Szólj! Vállad fel a konfliktust. Tudod, mit? Az életednek nagy hatása lesz.
Bír 4:6 Debóra magához hívja a hadvezért, és azt mondja neki: menj el, és legyőzöd az ellenséget. Bír 4:22-től Jáél, a másik asszony megöli az ellenséges tábornokot. Nagyon tetszik nekem ez a kép. Mert ezek az emberek nem a társadalom nagyjai. Egyikük sem volt a csatában, mégis erre a győzelemre többnyire úgy emlékezünk, hogy Debóra és Jáél.
Ez azért érdekes, mert ez rólad és rólam szól. Nem számít, hogy nagy szám vagy-e vagy sem. Lehetsz gyenge, lehet, hogy te vagy a kicsi, lehet, hogy úgy gondolod, te vagy a lista végén. Ha felállítanád a gyülekezeti rangsorrendet – kérlek, ne tedd! –, hogy ki a legjobb és ki a legkisebb, akkor a végén, vagy legalábbis afelé lennél. Ez a történet éppen erről szól, hogy Istennek terve van veled. Istennek van haszna számodra.
Baltimore-ban beszéltem erről az esetről 2Móz 38-ban. Isten házát építették, és szükség volt anyagra a mosdómedencéhez. A mosdómedence arra kell, hogy aki ott bemegy, meg tudjon tisztálkodni. Végül, ahogy meglett az anyag, az eléggé különleges volt. 2Móz 38:8 a nők a tükreiket adták. A tükör akkor egy csiszolt fémdarab volt. A nők odaadták ezeket azért, hogy beolvasszák, és abból legyen a mosdómedence.
Nekem nagyon tetszik ez a kép. Mert 2Móz 38:8-ban kifejezetten elmondja, hogy ezek azok az asszonyok voltak, akik a szent hajlék ajtajánál szolgáltak. Ez azt jelenti, hogy ők nem mehettek be, de olyan közel jöttek, amennyire csak lehetett. Arra gondolok, milyen lenne, ha Isten azt mondja neked: „Ne gyere be! Ott az ajtónál leülhetsz. Mert nő vagy.” (Mondtam, hogy nem feminista üzenet lesz ez.) Hogyan vennéd? Vagy férfiak, ha Isten azt mondaná: Tudod, mit? Meggondoltam Magam. Mégis csak számolom a bűnöket. Úgyhogy neked nincs helyed az Én akaratomban.” Milyen lenne, és hogyan kezelnénk?
Ezek az asszonyok azért lenyűgözőek nekem, mert milyen könnyű lenne megbántódni! Milyen könnyű lenne azt mondani: Hát, Istennek nincs terve számomra! Hányatoknak volt már, hogy imádkoztatok egy probléma miatt, és Isten nem vette el? Volt egy gyengeség, és imádkoztál: Uram, kérlek, szabadíts meg!; de Isten nem szabadított meg. Aztán háborogtál: „Ez elfogadhatatlan. Isten! Hogy lehet ez? Miért nem gyógyítasz meg? Miért nem veszed el? Miért nem csinálod már?”
Ezek az asszonyok nem bántódtak meg, hanem olyan közel jöttek, amennyire csak tudtak. Aztán adtak, és azt mondták: „Én nem mehetek be, de a tükröm bemehet. Én nem mehetek be, de adhatok valamit, ami bemehet.” Figyelj, lehet, hogy te nem vagy elhívva missziókra, rendben, de adhatsz valamit a missziókra. Lehet, hogy te nem tudsz ott lenni velünk az pantomim-evangelizáción, de adhatsz valamit, imádkozhatsz érte. Bátoríthatsz, szerethetsz, segíthetsz.
Annyira fontos, hogy ne bántódjak meg azon: „Isten, nekem miért nem adtál olyan ajándékot, mint ennek a testvéremnek? Én is olyan szeretnék lenni, mint ő. Én is szeretnék úgy fordítani, mint a tolmácsok. Én is szeretnék olyan önzetlen lenni, mint az a testvér! Én is szeretnék olyan bátor lenni, mint amazok! Én is szeretnék… Nekem miért nincs ez, Uram?!”
Mit szólsz azonban ehhez? Ezek az asszonyok azt mondták: Rendben, én nem mehetek be, de mégis benne lehetek a képben. És adtak valamit, és benne lettek. Zsid 6:10 Isten nem feledkezik meg a ti szeretetetek munkálkodásáról. Figyelj, biztos vagyok abban, hogy nem hiábavaló. Mal 3:16 amikor összebeszélnek ketten, beszélnek az Úrról, és közösségük van, akkor az Úr előtt le van írva ez, van emlékezés róla, és az örökkévaló.
Lehet, hogy nem vagyunk nagy szám, de közösségben vagyunk az Úrban. Nem mocskos vicceket mesélünk, hanem szeretünk, nem negatívak vagyunk, hanem építünk. Nem kritizálunk, hanem bátorítunk, segítünk és építünk. Ez a helyünk. Ez megtörténhet velünk. Én döntöm el. Lehet, hogy Isten azt mondja: Az nem a te helyed!; de akkor az azt jelenti, hogy nincs helyed? Dehogyis! Istennek mindnyájunk számára van szolgálata. Ahogy a bizonyságban is hallottuk az imént: Élet van a szolgálatban. Zseniális gondolat, hogy élet van a szolgálatban. Tényleg így van. Nem feltétlenül könnyű, de élet van benne.
Ezek az asszonyok adták a tükreiket. Mire való a tükör? Arra, hogy felmérjem magam, hogy megvalósítsam magam, hogy értékeljem vagy megvessem magam. Ahogy múlnak az évek, egyre inkább csúszhat az utóbbi irányba, és a kétségbeesés irányába. Ehelyett azt mondták: „Én odaadom ezt. Isten majd használhatja valamire.” Igazán ez az üzenet a mai nap.
Nagyon egyszerű üzenet. Mi lenne, ha a gyülekezetünkben minden gyenge hívő hinne Istennek, és engedelmeskedne Neki? Mi lenne, ha mindenki, aki gyengének tartja magát, mindenki, aki úgy érzi, hogy a Szellemmel betöltött pillanatai vannak a mérleg negatív oldalán, csak azt mondaná: Hiszek Neked, Uram, bízom Benned, és engedelmeskedem Neked. Mi lenne? Ez nagy bátorítás a szívemnek.
Luk 11:21-ben azt olvassuk, hogy amikor az erős ember uralkodik a háza felett, akkor ott békesség van. Ilyen ez a hamis béke, ilyen az elnyomás, ilyen Sátánnak az elnyomása az életünkben. Ilyen a munkája. Sátán az erős ember az evangéliumokban. Sátán szeretné, ha a háza csendben lenne, és békességben, ahol mindenki vigyázz állásban áll, mindenki befogja a száját, és mindenki tiszteleg. Mindenki csak annyit mond: Igen, Uram! Mindenki tapsol, ahogy kell. „Mindenki tapsoljon! Tegyünk ki szivárványszínű logót!” – hatalmas hazugság az egész. Mégis azt akarják, hogy értsünk ezzel egyet, és fogjuk be a szánkat.
Miért mondom ezt? 1Ján 3:8 Jézus azért jött el, hogy lerontsa az ördög munkáit. Mindig van félelem. Sosem lesz olyan, hogy nem lesz! Ez azonban nem ok arra, hogy megálljunk. Ez nem ok arra, hogy behúzzam a kéziféket. Olyan vicces, hogy Magyarországon legális kimenni, és az evangéliumot hirdetni – ez nagyszerű –, de kulturálisan nincs rendben. A lényeg az, hogy félj elmondani bárkinek. Ha kulturálisan rendben lenne, akkor lenne légköri nyomás, lenne rossz érzés, hogy mégsem kéne ezt csinálni. Ne élj azonban félelemben! Hanem 1Ján 4:18 élj szeretetben! Ez az, ami megszabadít minket a félelemtől. A békesség, ami a félelem miatt van, az nem az. Érdemesebb megküzdeni vele, szembenézni vele.
Sok hazugság úszkál mindenfelé. Vannak mindenféle összeesküvés elméletek, hazugságok a Biblia ellen – „Emberek írták, emberek szerkesztették…” –, hazugságok országok ellen, hazugságok népek ellen, hazugságok a kegyelem üzenete ellen – „Ez túl könnyű. Ez mese. Ez nem az igazi evangélium.” –, hazugságok a gyülekezetünk ellen. Figyelj, vedd észre! Mi a közös vonás ezekben a hazugságokban? Az, hogy mind azt mondja neked: „Fogd be! Hallgass! Ne szólj! Ne csapj zajt! Ne járj Istennel!”
Mind erről szól, és bármi megfelel, csak fogd be. „Foglald el magad valami mással! Csak fogd be! Félj! Csak fogd be! Gyanakodj! Gyanakodj mindenkire! A gyülekezetre, a pásztorra, a testvéreidre, az emberekre, a munkatársaidra…! Csak élj gyanakvásban!” Nem kell elfogadnunk ezeket úgy, ahogy vannak. Lépjünk tovább, és menjünk előre.
Igen, szükségünk van lelkipásztorokra Pécsett, Debrecenben. Szükségünk lenne misszionáriusokra, persze! Tudod, mire van mégis a legnagyobb szükség? Gyenge hívőkre, akik azt mondják: Hiszek, Uram, és engedelmeskedem. Ez a legnagyobb szükség. Ez az, ami igazán kell. Ez az, ami igazán számít.
Itt a kérdés: Nem gondolod, hogy kéne némi zajt csapnunk? Azért, hogy ne legyen olyan csönd, hogy ne legyen akkora hallgatás. Most nem is a kiabálásról beszélek, nem érzelmi felkavarodásról beszélek. Másféle zajról beszélek. Arról a zajról, amikor elmondjuk az evangéliumot valakinek, arról a zajról, amit akkor csapunk, amint együtt imádkozunk, vagy arról a zajról, amikor olvassuk a Bibliánkat, vagy arról a zajról, amikor vigasztaljuk egymást, vagy bátorítjuk a testvéreinket, vagy arról a zajról, amikor együtt imádunk, éneklünk és dicsérjük az Urat, vagy arról a zajról, amit Debrecenben a konferencián fogunk csapni. Erről beszélek, hitben járni. Így értem a zajt.
Ez a zaj az, amire Sátán reagál. Ez az a zaj, amit ő gyűlöl. Ez az, amit nem akar hallani: Fel vagyok kavarodva az érzelmeimben! Vagy azt nem akarja hallani, amikor hangosabban beszélek. (Őszintén, nem hiszem, hogy annyira megijedne tőle.) Viszont ha van egy hitbeli imád, ha kimész az istentiszteletről és gondolsz egy testvérre, aki a szíveden van, de nem volt itt valamiért, csak felhívod, és bátorítod szeretetben az Úr miatt, na, attól kiütést kap szerintem. Mert ez az, ami igazán jelent valamit.
Ezek az asszonyok tettek valamit, ami nagyszerű. Bírák 4-ben és 2Móz 38-ban is annyira nagyszerű ez. Mit csináltak? Elengedték a tükreiket, elengedtek valamit. Hagyták, hogy beolvasszák, és új értelmet nyerjen. És még egy dolog: Együtt adtak. Ilyen a Krisztus Teste. Együtt adunk, és azt mondjuk: „Rendben, mit tehetek? Hol az én részem? Én hova állhatok be? Hol tehetek valamit?”
Igazán csak ezt akarom mondani, hogy ha mi, a gyengék hiszünk Istenben, és szaván fogjuk Őt, ha nekiállunk imádkozni missziókért – Magyarországon Debrecenért, Pécsért, Magyarországon kívül Afrikáért, Dél-Amerikáért –, ha csak felemeljük a szemünket, ha túlnézünk a gyengeségeinken, a korlátainkon, akkor mi történhet? Bármi. Szerintem ez Sátán legszörnyűbb rémálma, hogy azok, akik gyengének és kicsinek látják magukat, kezdenek hinni, bízni és engedelmeskedni. Aztán Isten belép a képbe, és valaki azt mondja neked: „Lenyűgöző! Mennyire nagyszerű hívő vagy!” Te pedig azon gondolkodsz: „Kicsoda? Miről van szó? Viccelsz velem? Ha tudnád!” Ám ez a hívő élete.
Ámen.