“Gesztenyepüré” & A megkérdőjelezhetetlen Isten

2012 október 28. vasárnap  18:00

P. Borci

Nagyon félek ettől az üzenettől. 🙂  Miért? Otthon gesztenyepüré van, elméletileg. Ez az üzenet a gesztenyepüréről szól. Az idevonatkozó rész:

Fil 2:3 Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.

Jó erre gondolni. Amikor az Úr Jézus itt járt a Földön, akkor Ő mindenki felé szolgált. Ő bárkit megérintett. Olyan embereket, akiket senki más meg nem érintett volna. Szolgált a leprás felé. Szolgált a vak Bartimeus felé. Ő szolgált a vámszedők felé. Mindenkinek az életébe belenyúlt, aki ezt igényelte.

Aztán ezen felindulva, jó arra gondolni, hogy mi is egymást különbeknek tartjuk. De! Itt vagyunk, talán meg vagyunk hatódva kicsit ettől a gondolattól, aztán hazamegyünk, …, én hazamegyek, és tegyük fel, hogy a feleségem nem tette félre a rám eső részt a gesztenyepüréből. 🙂 Ez az, amikor az Úr az Ő Igéjét megpróbálja mibennünk. 🙂 Most nevetünk, de annyi férfitól hallottam már ilyet: hazamentem és megette! Vagy: el sem készítette! Hol van ilyenkor ez a vers? 🙂 Kicsiny és nagy dolgokban meg leszünk próbálva!

Volt egy beszélgetésem két emberrel. Azt hittem, hogy tönkremegyek bele. Az egyik szerint a másik tartozik neki néhány ezer forinttal. Mindketten legalább húsz éve keresztények, és mind a kettő beharapta a szája szélét haragjában: „Én nem engedek!” Álltam a két ember között, azon gondolkoztam, hogy talán ezt hívják tyúkpernek.

A sors iróniája, hogy az egyiküket több évvel ezelőtt egy hónapon keresztül eltartottam a családjával együtt. Mondom neki: „Engedd már el a másiknak! Annyit kaptál már!” Nem akartam Igéket idézni, nem akartam a szolgát elé hozni, amelyik fojtogatja a másikat Máté 18-ban. Azt hiszem, fel fogom ajánlani, hogy kifizetem neki ezt a néhány ezer forintot.

Ez most komoly kérdés: hol van az a határ, amikor a másikat már nem tudod különbnek tekinteni? Mennyire érzékeny a pénztárcád? A kereszténység „nem teljesen normális” elképzelés. 1Kor 6-ban voltak, akik megkárosítottak embereket anyagilag. Akiket megkárosítottak, azok elmentek bíróságra. Pál apostol kiket dorgált meg? „Nyilván azt, aki a kárt okozta, nem?” Nem, hanem azt, aki feljelentette őket. „Miért nem tűritek el a kárt? Miért nem szenveditek el a kárt?” „Hogyan, Uram?”

Aztán jön a kérdés az Úrtól: „Te mennyire bízol Bennem? Mennyire bízol Bennem a testvéreddel kapcsolatban?” Ez nagy kérdés. Lehet, hogy hagyhatnánk Istenre az ilyen kérdéseket? Én elengedem, onnantól kezdve az Úré a dolog. Én pedig rá tudok nézni a testvéremre: ez különb nálam. Én meg akarom mosni a testvéremnek a lábát. Én nem akarom, hogy bármi kettőnk közé álljon.

„Uram, csak kérlek! Tudod, a gesztenyepüré!” 🙂 Érted már, hogy miért félek? Mi van, ha az Úr engem próbál meg ezzel a dologgal, vagy valami ilyesmivel.

Hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. Mi történik azzal, aki magát megalázza? Azt Isten felmagasztalja. A szolgálatunk neve ezért Greater Grace World Outreach. Mit csinál az Úr az alázatossal? Nagyobb kegyelmet ad neki. Nekem inkább a nagyobb kegyelem kellene. Te hogy vagy ezzel?

P. Kende

1Móz 3:1 A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?

Ebben a versben Sátán azt csinálja, amiben a legjobb: kételyt hoz, kételyt hint. Ő ebben a legjobb. Feltesz egy kérdést: tényleg azt mondta Isten, hogy a kert egy fájáról sem ehettek? Nem akarom elemezni, nem azért vagyunk itt, de a lényeg: ő az, akire igaz, hogy azt sem szabad elhinni, amit kérdez, mert már abban is van egy hazugság, ahogy felteszi. Egy értelemben, nem lehet jól válaszolni rá. Az egyetlen helyes válasz az, hogy meghallgatod a kérdést, aztán nem válaszolsz, csak elmész. Nem vagy kíváncsi rá: köszönöm, nem érdekel a dolog.

Ilyen Sátán. Szereti feltenni ezeket a kérdéseket. Például, egy feleségnek: tényleg elhiszed ezt a hazugságot, hogy a férjed egész életedben szeretni fog téged? Vagy a hívőnek: „Tényleg elhiszed ezt a hülyeséget, hogy Isten gondoskodni fog rólad? Tényleg elhiszed azt a nevetséges állítást, hogy Isten ki fog tartani melletted, hogy Isten megőriz téged, hogy Isten hű lesz hozzád, még akkor is, amikor te hűtlen vagy? Tudom, tudom persze. Az van írva Timóteus levelében, hogy Ő hű marad, mert Magát meg nem tagadhatja, de tényleg elhiszed ezt? Nem nyilvánvaló-e, hogy ez valami elírás, hogy ennek fordítva kellett volna lennie? Nem nyilvánvaló-e, hogy ha te hűtlen vagy, akkor Isten is hűtlen lesz?” Ez nem igaz! A szolgálatunk nem a kétely hintéséről szól.

Volt egyszer egy tanárom, olyan ember, akire felnéztem a hitben. Szerintem volt egy hiba a szolgálatában. Az, hogy mindig mindent megkérdőjelezett. Mindig kételyt hintett. Sose lehettél biztos abban, hogy mit akar mondani. Olyan fura volt, hogy nem értettem, mi történik.

Aztán később rájöttem, hogy Jézus nem azt mondta Ján 14:6-ban: mi van, ha Én vagyok az út, az igazság és az élet? Hanem azt mondta: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Nem azt mondta: el tudod képzelni, hogy nem mehet senki Rajtam kívül az Atyához? Hanem azt mondta: senki nem mehet az Atyához, hanemha Én általam. Nem kételyt hintett, nem annyira kérdezett, mint inkább kikiáltotta, bejelentette vagy bedübörögte a dolgot. Óriási bizonyossággal bejelentette a dolgot.

János nagyon megragadja ezt. János evangéliumában újra és újra elképesztő módon látjuk ezt. Ott van ez a kifejezés sokszor (huszonötször): bizony, bizony mondom néktek. Az Úr nagyon sokszor mondta ezt. A kifejezés ez: ámen, ámen, mondom néktek. Bizony, bizony, mondom néktek; hűen-hűen, igazán-igazán, valóban-valóban, komolyam-komolyan mondom néktek. Azt jelenti, hogy bizonyosan, igazán. Megkérdőjelezhetetlenség van benne. „Bizony mondom néktek, ez így van!”

Jézus a következőket mondta a szolgálatáról, megnézünk néhányat.

Ján 3:11 Bizony, bizony mondom neked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.

Jézus azt mondja: amikor Én az Atyáról beszélek, amikor Én a mennyről beszélek, amikor Én az örök életről beszélek, akkor Én nem lehetőségekről, filozófiáról, tanításról, elméletről, ötletről, világnézetről beszélek, hanem bizony, bizony, mondom neked. Azzal a bizonyossággal mondja, Aki tudja, hogy miről beszél, mert látta, mert része az életének. Jézus azt mondja: Én tudom, hogy miről beszélek. Bizony, bizony mondom neked, Én arról beszélek, amit ismerek.

Egy értelemben mi is ezt tesszük. 1Ján 1:1-5 erről beszél: „Mi is abba a közösségbe hívunk titeket, amit magunk is megismertünk. Ahhoz az Istenhez, Akit mi is megismertünk személyesen. Nem egy elméletről beszélünk, nem vallásról, nem egy vallásos könyvről, nem egy vallásos elméletről, nem egy ötletről, hanem azt mondjuk: biztosan, biztosan mondom neked, Jézus Krisztus valós.” „Honnan tudod?” „Az életemben benne van. Letagadhatatlan valóság. Bizony, bizony mondom neked. Nem kétséget akarok ébreszteni benned, hanem szeretném elmondani, amit bizonyosan tudunk. Persze, van sok kérdésem, de a szolgálatom ebben van főként, amiről bizonyosan tudok beszélni.”

Ján 8:58  Monda nekik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.

ÉN VAGYOK, ami Istennek az egyik neve. A zsidók pontosan értették ezt. Olyan jól értették, hogy mit mondott, hogy meg akarták ölni istenkáromlásért. Úgyhogy Jézus azt mondta teljesen világosan: Én Isten vagyok. Nem ezt mondja: talán, esetleg, jelentkezem a feladatra, szeretnék Én lenni az Istenetek; hanem azt mondja: „Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett, ÉN VAGYOK. Én örökkön-örökké vagyok. ÉN VAGYOK. Én vagyok az egyetlen. ÉN VAGYOK. Én vagyok az az Isten, Akiről beszéltek, Akiről tudtok. Bizony, bizony mondom nektek.” – Jézus istensége.

Még egy dolog:

Ján 1:52  És monda neki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.

Ez Jézus. Ő a közbenjáró. Ő azt mondja: Én vagyok a közbenjáró, Én vagyok a híd, Én kötöm össze a mennyet a Földdel. Nem tudunk nem visszagondolni, 1Móz 28 Jákob látott egy létrát. Azt mondja: láttam az Isten angyalait le és fölszállni; ez Jézus. Jézus az. Amikor Jób azt mondja Jób 9-ben: „Bárcsak lenne közbenjáró köztem és Isten között. Valaki, aki az egyik kezét rám tesz, és a másik kezét Istenre, és össze tudna kötni minket. Bárcsak igazán!”

Ma ezt úgy mondanánk: bár lenne közvetlen kapcsolatom Istenhez. „Bár lenne telefonszámom Istenhez! Bár tudnám Isten e-mail címét! Bárcsak lenne valaki!” Jób tudta, hogy egy személyre van szükség, és az a személy Jézus volt. Azt mondta: bizony, bizony mondom nektek. Nem kérdés! Jézus nem tűnődött azon, hogy mi lesz a szolgálata. „Vajon mit akar Isten Nekem?” – ezt nem kérdezte.

Vannak ezek az idióta filmek, ezek az elképzelések: „Jézus olyan srác volt, mint te meg én. Egy kicsit el volt veszve, és kicsit el volt szállva.” Ezek ostobaságok, sötét butaságok, és nem lehet elvéteni mögötte a démoni szándékot, az emberek félrevezetését, ahol azt mondják: mi van, ha nem is az volt, Akinek mutatta magát? Hintik a kételyt.

Jézus azt mondta: vitathatatlanul Én vagyok az összekötő kapocs menny és föld között. Ez a szolgálatunk, hogy azt mondjuk: Ő az. A világ felé ez a szolgálatunk. Lehetne nagyon sok szolgálatunk a világ felé: szociális dolgok, vannak iskoláink, stb. Vannak dolgaink, amiket teszünk. Szolgálunk idősek felé, szegények felé. Ha hagyják, akkor segítünk. A főszolgálatunk azonban ez: „Figyelj Jézusra! Ő az összekötőkapocs, nincs más. Ez bizonyosság. Bizony, bizony mondom neked…” Persze nem beszélünk így a köznyelvben, de: „Olyan tutin mondom neked, ahogy lehet! Biztos lehetsz benne. A szavamat adom rá. Ő az!”

Aztán Jézus azt mondta:

Ján 3:3 Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.

„Ámen, ámen, mondom nektek …” Nincs semmi, nem lehet letagadni, hogy Jézus mit próbált mondani. Nem elég, hogy jó ember vagy, nem számít, hogy hogyan próbálkozol, nem elég, hogy azt hazudod magadnak, hogy bűntelen vagy. Nem elég. Ha nem születsz újjá, akkor nem láthatod meg az Isten országát. Jézusnak egyértelműen ez volt az üzenete.

Ezt nem szereti senki ebben a világban, de attól még ez az igazság. Milyen példát mondhatnék? Például, viszonylag kevés ember él, aki százötven évnél idősebb. Ezt az igazságot nem szeretem, de ettől még igaz. Ugyanígy van ez is. Lehet, nem tetszik, de van kizárólagosság Jézus üzenetében. Azt mondja Magáról:

Ján 10:1  Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.

Ján 10:7  Újra monda azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.

Ez a módja, ahogy működik: „Én vagyok az ajtó nektek. Mindenki más tolvaj, rabló, és senki nem tudja megadni azt, amit Én adok.” Ján 6:32-ben még Mózesre is azt mondja: „Mózes sem azt adta nektek, amire igazán szükségetek volt. A manna, amit adott, az nem az igazi étel volt. Bizony, bizony mondom nektek, nektek Rám van szükségetek.” Ahogy vettük az Úrvacsorát előző alkalommal, erre emlékeztünk és erről gondolkodtunk. Gondolj bele, hogy milyen csodálatos ez! Jézus mennyire bizonyosra ígérte nekünk!

Ján 5:24 Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.

Nincs kétely, nincs kérdőjel: „Talán. Esetleg. Ha összejön… Ha elég jól viselkedsz… Ha nagyon belehúzol… Ha hiszel és mellette hajtasz nagyon… Ha megtartod életed végéig…” Nem is tudom, hány feltételt tehetnénk mellé. Hanem azt mondja: bizony, bizony mondom nektek, hogy a halottak hallani fogják Isten szavait, és akik hallják, azok élnek. A válasz a szívünkben: igen, ámen.

Annyira szükségem van az Igére újra és újra, és hogy azt mondjam: ámen és ámen. Egyetértek vele, az Ige bizonyos, az Ige megingathatatlan, Zsid 4:12. Annyira szükségem van az Ige gazdagságára az életemben! Kol 3:16 újra meg újra az Ige, és azt mondom: Ámen, ámen. Mert hallom ezt és Jézus biztosra megígérte, ha megragadom, akkor ez életet hoz nekem. Azt mondja Jézus:

Ján 6:47 Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete van annak.

Ha lett volna még valami fontos feltétel, akkor szerintem elmondta volna, de ezt csinálta: bizony, bizony mondom nektek. Mit próbálok mondani ezzel? Kicsit beszélek az üdvbizonyosságról, kicsit beszélek az újjászületésről, kicsit beszélek arról, hogy Jézus a közbenjáró, hogy Ő Isten, de még inkább arról beszélek, hogy a szolgálatunk ebben a „bizony, bizony” kategóriában zajlik. Nem kételyt hinteni jöttünk.

Nem kételyt hozni jöttünk. Mint amikor valaki hall egy pletykáról, és azt mondja egyikünknek: „El tudod képzelni, hogy ő …? El tudod képzelni ezt róla?” Persze, hogy el tudja képzelni. Melyikünk ne tudná elképzelni róla? Persze, hogy el tudjuk képzelni! Ez a kételyt hintésnek a szolgálata. Aztán a másik: megtámadni a pásztornak a szolgálatát; vagy bárkit, teljesen mindegy. „El tudod képzelni?” „Persze, hogy el tudom képzelni.” Nem ez a kérdés. Naná, a legrosszabbat is el tudom képzelni, mert megvan a szívemben. Naná, hogy el tudom képzelni!

Viszont nem ez a kérdés, hanem az, hogy el akarom-e képzelni. Akarok-e így gondolkodni a testvéremről? Akarok-e így gondolkodni róla: „Lehet, hogy esetleg…? Talán? Végül is lehet. El tudom képzelni. Igen, emlékszem, a múltkor, amikor bejött a gyülibe, akkor… El tudom képzelni!” Van valami és el tudom képzelni, de akarom-e elképzelni? „Nem, köszönöm! Nem ott élek, nem az a szolgálatom. A pásztorom nem ezzel szolgált felém, hála Istennek.” Olyan könnyű lenne azonban!

A kritika. „Nem lehetne jobb tolmácsom, mint aki most fordít? El tudnád képzelni? Én el tudok képzelni egy jobbat. Simán!” „Nem tudnál elképzelni egy jobb pásztort? Én simán el tudnék képzelni egy jobb pásztort. Viszont nem ez a nagy kérdés, hogy lehetne-e. Hanem az a nagy kérdés, hogy akarom-e. Mire vagyok elhívva? Arra vagyok elhívva, hogy járjak ebben a bizonyosságban, hogy járjak abban, amit ismerek.

Hány és hány ilyen dolgot mondhatnánk? Ján 9 a vakon született ember a farizeusok előtt áll, és azt mondják neki: nem tudjuk, honnan jött ez az Ember, nem tudjuk, honnan való; és próbálják rávenni a fickót, hogy a maga érdekében értsen egyet velük. Nagyon valós értelemben, itt van ez a fickó, azt mutatják neki, hogy ők fontosabbak, jelentősebbek, ők jobban számítanak, és azt mondják neki: „Mi tudjuk, Isten milyen, mi tudjuk, mi Isten akarata, és ez az Ember egy senkiházi. Egyetértesz?” Próbálják beletenni a kételyt. Próbálják „beledumálni a gyereket”. 🙂 Próbálják rávenni, hogy értsen egyet.

Próbálják beletenni a kételyt, és lehetetlen. Persze! Vakon született. Soha életében nem látott. Gondolj bele, hogy az mit jelent. Az nem csak azt jelenti, hogy a fejében rendbe kellett tenni valamit mechanikusan vagy idegileg, hanem amikor Jézus meggyógyította azt az embert, akkor egy olyan agyterület, ami nem fejlődött ki – ami soha nem volt használva erre a célra, hogy lefordítsa, képpé alakítsa, értelmesen feldolgozza az idegi ingereket, amivel az életünk első néhány évében sokat dolgozunk –, Jézus amikor megérintette, akkor megtörtént egyszerre az egész. A farizeusok rossz fickót választottak.

Ján 9:30  Felele az ember és monda nekik: Bizony csodálatos az, hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta.

Halleluja! Az emberbe nem lehetett beledumálni a kételyt. Azt mondja: „Nem! Isten nem hallgat meg egy bűnöst, ti mondtátok. Emlékszem, hallottam tőletek. Úgyhogy… És Isten meghallgatta Őt. Soha senki nem gyógyított meg vakon születettet. Itt vagyok én, itt van a rokkant igazolványom, és látom, csúnyán vicsorogtok és csikorgatjátok a fogatokat rám. Látom! Nem tudjátok belém dumálni.” Figyelj, hívő! Ne engedjük a légkörnek, Sátánnak, a világnak, a saját buta kis szívűnknek belénk dumálni ezt a kételyt, hogy Isten nem biztos, és nem tudhatjuk. Tudod, miért? Jézus azt mondta:

Ján 16:20  Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul.

Ez a végső időkről szól szerintem, amit most látunk magunk körül, szól az istentelenségről, amerre most megy a társadalom. Szomorúan látjuk a hazánkat, a mocskot, ami árad a „dobozból” illetve a lapos TV-ből, a mocskot, ami jön az internetről, az újságból. Szomorúan látjuk azt, amit csinál az emberek lelkével, de Jézus adott egy ígéretet. Nem csak úgy: hát, azt hiszem; hanem azt mondta: bizony, bizony mondom nektek, igen, lesz szomorúságotok és a világ örülni fog. A világ azt mondja:

–          Jó irányba megyünk. Ez az! Persze, jó irányba megyünk, és nektek szomorúságotok lesz.

–          A ti szomorúságotok azonban örömre fog változni, bizony mondom nektek. Bizony mondom nektek! – mondta Jézus.

–       Ragaszkodhatok ehhez? – kérdezheti valaki.

–       Szerintem igen, mert Jézus biztosra mondta nekem. – válaszolhatjuk.

Ha Jézus kérdezett valamit, akkor Ő azért kérdezett, hogy valamit mondjon vele, hogy valamire rámutasson. Ez volt a szolgálata. Ő azt mondta – ez is fontos dolog – a szolgálattal kapcsolatban mindannyinknak:

Ján 12:24  Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.

Ez lehetséges egy hívőnek. Lehet, hívő vagyok, Isten betett engem a magam helyére, de soha nem megyek a kereszthez, élek a lelki erőmben, élek a személyiségem korlátaiban, élek a kultúrám meghatározásaiban, élek a neveltetésemből fakadó félelmeimben, élek valamiben, de egyedül maradok. Azért, mert nem merek lépni ebben, hogy hitben teszek egy lépést, és tudom, hogy ebbe a lépésbe bele fogok halni.

„Uram, ebbe bele fogok pusztulni. Ha ezt megcsinálom, belepusztulok.” – de nem lépem meg. Mivel nem lépem meg, ezért sosem tapasztalom meg a gyümölcstermést, és egyedül maradok. Pedig Isten megígérte a gyümölcseit: szeretet, öröm, békesség,…, és minden gyümölcsöt; a Szent Szellem összes gyümölcsét.

Jézus azt mondta:

Ján 16:23b  Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.

Merünk-e imádkozni kétségtelen ígéretre alapozva? Az Ellenség szeretné, hogyha védekező módba kényszerülnénk. Az Ellenség szeretné, hogyha nem lenne biztos alapunk. Az Ellenség szeretne kibillenteni bennünket. Az Ellenség szeretne kételyt ültetni a szívünkbe: Isten nem lesz hű hozzád. P. Schaller nemrég beszélt erről egy üzenetben, és azt mondta: soha nem mondanánk ki, de a szívünkben ott a kétely: tényleg hű lesz Isten hozzám?

„Tényleg gondoskodni fog rólam, ha elmegyek Afrikába misszióba? Vagy ha elmegyek Magyarország egyik városába gyülekezetet alapítani, tényleg ott lenne velem Isten? Tényleg megtörténne, ha úgy döntök, hogy bevállalok egy áldozatot; hogy hitben lépek; hogy szeretek valakit, aki nem érdemli? Tényleg úgy lenne, hogy velem lesz?” Isten azt mondja, ott van az Írásban: „Bizony, bizony mondom neked. Ámen, ámen, mondom neked.” Ámen.

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hogy vigyázod a szívünket, és igazán, Urunk, nem vágyunk a kételyre. Köszönjük Neked, hogy nem a kétely hintésének a szolgálatát adtad nekünk. Köszönjük Neked, hogy valami mást adtál nekünk, jó magot. Olyan magot, amely örök életre terem gyümölcsöt.

Urunk, kérünk Téged, hogy a gyerekeinknek soha ne vessük a kételynek a magjait, hanem mindig tudhassák, hogy szeretjük őket, mindig tudhassák, merre van az előre, mindig tudhassák, hogy mi van a szívünkön.

Urunk, a gyülekezetben kérünk Téged, hogy mindig valóban hadd dobogjon együtt a szívünk Teérted, a gyülekezetalapításért, missziókért, imáért, az Ige mélyebb ismeretéért. Ó, Urunk, kérünk Téged!

Urunk, mindenütt, ahova megyünk, ahol élünk, ahol szolgálunk, hadd legyen egy természetfeletti egységünk! Ahogy Te mondtad nekünk: bizony, bizony! Biztosan beszéljünk, nem kételkedve, nem ostoba fennhéjázással, mint ez a világ beszél: ugyan, mi az igazság?!; hanem szent egyszerűséggel azt tudjuk mondani: ámen, Jézus az út!

Kategória: Egyéb