P. Kende
Nyilván mind ismerjük a pozitív gondolkodást, de úgy gondoljuk, hogy az mindkét irányban zsákutca. Mert először is, ha próbálsz valami jót találni egy rosszban, az nem mindig sikerül. Másrészt magadból próbálsz erőt meríteni ebben, ami nem végtelen. Azért, mert nem vagy végtelen, nem tudsz mindig erőt meríteni magadból. Úgyhogy, ez nem túl hasznos szerintünk hosszú távon, az egész életre.
1Thessz 5:18 Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban számotokra.
Nem pozitív gondolkodás. Hanem abból jön a hálaadásunk igazából, hogy ismerjük Jézus Krisztust. Ebben a versben ezt látjuk. Ez Isten akarata Krisztus Jézusban számunkra. Merítünk Krisztusból, és azért tudunk hálát adni. Azért tudunk hálát adni, mert ismerjük Isten jóságát felénk, Zsolt 33:5. Ismerjük Isten jóságát, és ezért hálát tudunk adni. Zsid 3:13 amíg tart a ma, addig bátorítsuk egymást! Amikor hálát adsz, az bátorítás a másiknak, és magadnak is. Erre nagy szükségünk van, hogy nap mint nap hálát adjunk, hogy nap mint nap tanuljunk hálát adni dolgokért.
2Kor 11:3 a kígyó elcsalta Évát az ő egyszerűségétől. Elcsalta őt az egyszerű élettől, amit Isten szánt neki. Amikor elcsalta őt ettől, akkor nemcsak az egyszerűségtől csalogatta el, hanem a hálától is. Mert megvan a kapacitásunk. Neked megvan a kapacitásod arra, hogy hálás legyél, és megvan a kapacitásod arra is, hogy hálátlan legyél. Ez történt meg Évával. Volt oka hálásnak lenni? Szerintem volt elég sok. Nem is tudta, hogy mennyi oka van hálásnak lenni. Sátán azonban elcsalta őt ettől, és ahogy sikerült elcsalnia, Éva úgy érezte, hogy valami hiányzik, hogy nem elég, nincs megelégedve azzal, amije van. Neki több kéne. Nem volt többé hála a szívében, hanem hálátlan volt. Megtörténik.
Luk 17:15-ben jöttek Jézushoz a leprások, és Ő azt mondta nekik: Menjetek el, és meggyógyultok. Meg is gyógyultak a leprából! Tízen! Hány ember ment vissza Hozzá? Egy. Egyetlenegy jött vissza Jézushoz. Mi történt a kilenccel? Nem voltak hálásak. Holott valójában lehetetlen dolog történt velük. Isten kihúzta őket egy lehetetlenül mély gödörből. 5Móz 32:15-ben Isten azt mondja Izraelnek: Amikor megkövéredtél, akkor már megszűntél hálát adni Nekem. Megvan ez a hajlamom, hogy amikor jól megy a sorom, akkor nem merítek Istenből, és nem adok Neki hálát, és nem történik köztünk semmi. Ezért mondja nekünk:
1Thessz 5:18 Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban számotokra.
Tanulnom kell hitben hálát adni. Sokszor nem látom az okot, mert keserű vagyok, mert haragszom, mert tele van a fejem valamivel, amivel nem kéne, mert meg vagyok kísértve, mert meg vagyok támadva, mert le vagyok nyomva, mert depressziós napom van, mert bal lábbal keltem fel, mert esik kinn az eső vagy süt a Nap, attól függően, hogy melyiket utálom, mert meleg front van, mert hideg front van, mert ennyi idősen még mindig nem vagyok házas, vagy mert ennyi idősen még mindig házas vagyok… Nem látom az okot, amiért hálát kéne adnom, de tanulnom kell hit által hálát adni.
Ezért olyan fontos nekünk ez a vers, tanulunk hit által hálát adni. Van okom hálát adni, de tanulnom kell megtalálni. Ha nem találom, tanulnom kell hálásnak lenni Isten felé. Mert mindig van okom rá. „Uram, van életem. Van hitem. Ismerlek Téged. Köszönöm, Uram.” Időnként hit által dicsérem az Urat, mert nem érzem, hogy úgy kéne tennem. Időnként hit által jövök a gyülekezetbe, mert nem érzem úgy, hogy jönnöm kéne. Van ezzel valami baj? A hívő életünkben benne van ez a szó, hogy hit, nem? Mi hívők vagyunk állítólag.
Mi hívők vagyunk. Ami azt jelenti, hogy hitben élünk. Így élünk, de tanulnom kell ezt. Mert ha nem tanulom, akkor nem szabadulok.
Kol 3:15 És a Krisztus békessége uralkodjék szívetekben, amelyre elhívattatok egy testben, és háládatosak legyetek.
A békesség és a hála közel vannak egymáshoz. A békesség a hálaadás egyik váratlan eredménye. Nem számítok rá, de ahogy teszem Isten akaratát, Fil 4:9 ahogy tanultam, ahogy elfogadtam, ahogy hallottam, úgy hálát adok, mert ezt hallottam. Mert ezt fogadtam el, mert ezt tanultam, és ahogy megtanultam, csinálom. Emiatt békesség van az életemben. Ez váratlan áldás.
Másik, hogy a hálaadás megszabadít engem az aggódó óvatoskodástól. Bátorságot ad nekem. Akár az imáimban, akár az életemben, akár a kezdeményezésemben. Amikor hálát adok, az segít nekem nem begubózni. Amikor hálát adok, az segít nekem nem zúgolódni. Ismered azokat az akár ok nélküli, pici morgolódásokat? „Ezzel is baj van, azzal is baj van…” – háttérzaj a szívemben. Ha tanulok hálát adni, akkor tanulom ezt kitenni az életemből.
Ha ezt gyakorlom, a hálaadás egyik váratlan gyümölcse az életemben az, hogy megváltozik a személyiségem. Nem az a magas elvárású, mindig követelő ember maradok, aki lennék, hanem jön egyfajta szelídség az életembe, a Szellemnek a gyümölcse. Ez egyfajta szelídség, ami azért jön, mert tanultam hálát adni. Hálás vagyok a tolmácsért, pedig hibázik a fordításában, mert alig lehet hallani. Mennyivel rosszabb lenne, ha egyáltalán nem fordítana! Hálát adok a testvéreimért is körülöttem. Ez nagyon fontos az életemben, hogy a személyiségem változik.
Amikor először olvasom ezt a verset: Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban számotokra; és hálát adok egy pici dologért, akkor nem látom ezt. Kicsit úgy érzem: „Most mit foglalkozom ezzel?! Kit csaphatnék be ezzel? Ne nevettess! Miért csinálnám? Mi haszna lenne? Mit változtatna meg ez az életemben? Ez csak vicc!” Először ezt gondolnám, mert pici dolog, és nem látom az eredményét.
Hálát adok valamiért. Egy rossz helyzetért, vagy egy szép napért, vagy örömért, vagy egy átlagos dologért hálát adok. Azt mondom a másiknak: Jó, hogy itt vagy! Ezt gyakorlom. Nem látom a hatását először, úgyhogy feladom, és nem csinálom, és nem veszem komolyan. Holott a Bibliámban benne van, de nem veszem komolyan. Tudod, mi történik? Hosszú távon ez törődő, gyengéd, és másféle emberré tenne engem, de abbahagyom túl korán. Isten ments, hogy így legyünk! Szeretnélek bátorítani erre, hogy adj mindenért hálát, mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban rád nézve.
Volt egy versrészlet, ami szíven ütött:
2Sám 2:26a Abnér odakiáltott Jóábnak: Vajon szüntelenül öldökölnie kell-e a fegyvernek?!
Van egy ilyesfajta elégedetlenség. Annyira látom, hogy az ellenség mindenféle módon igyekszik családok ellen, házasságok ellen, szolgálatok ellen, hívők ellen. Azt szeretném kérdezni erről: Hagyjuk-e neki ezt? Ráhagyjuk-e ezt, mint gyülekezet? Hagyjuk-e neki, hogy kivegyen embereket mindenféle ok nélkül, mindenféle mondvacsinált ürüggyel? Hagyjuk-e neki, hogy megfojtson szolgálatokat? Hagyjuk-e neki, hogy az életünket középszerűvé degradálja? Engedjük-e neki, hogy csináljon, amit akar? Abnér itt nem a megfelelő helyre beszélt, Istenhez kellett volna kiáltania. Mi tehetjük ezt.
Arra gondolok, ha csak egyszerűen normális keresztények vagyunk, akkor hagyjuk Sátánnak, hogy azt csináljon, amit akar. Ez figyelmeztetés az én szívemnek, a tiednek, mindnyájunknak, hogy akkor csak ráhagyjuk a dolgot. Hós 11:6-ban azt olvassuk, hogy azért öldököl a fegyver közöttük, mert a saját tanácsukra hallgattak. Lehetünk mi is így: Ah, jó lesz ez nekem így!
Arra gondolok, hogy ez az üzenet a hálaadásról kihívó üzenet a szívünknek. Mert a légkör nem ezt mondja. A saját negativitásom nem ezt mondja. Ugyanígy erre gondolok, hogy annyira fontos imádkoznunk, és nem engedni, hogy Sátán azt csináljon, amit akar. Csak nagyon szeretnélek kérni, hogy imádkozzunk a nyárért, a sajátodért, másokéért, hogy Isten adjon nekünk természetfeletti nyarat. Vegyük ezt komolyan! Imádkozzunk! Ne engedjük, mert Sátán addig megy, amíg engedjük.
Ha csak úgy tekintesz erre: „Ott az a sok pásztor! Majd ők imádkoznak!” Nem! A gyülekezetnek kell felállnia ebben! Komolyan kell vennünk ezt a szívünkben. Szeretnélek bátorítani ebben! Szeretném kihívni ebben valamennyinket, hogy vegyük komolyan ezt. Legyen a következő időszak olyan, amikor sokat imádkozunk egymásért, az előttünk álló időszakért, emberekért, akik még nincsenek itt, pedig itt a helyük. A nyár végére ők itt lehetnének velünk, és tanítványok lehetnének. Úgy érezhetnénk, mintha lettek volna már „öröktől fogva”. Vegyük ezt komolyan, vegyük a szívünkre, és ne engedjük az ellenségnek, hogy menjen csak, ameddig akar! Ne öldököljön a fegyver szüntelen! Miért hagynánk neki? Inkább legyen ilyen imánk! Ámen.
P. Csaba
Péld 29:18a Ha nincs mennyei látás, elvadul a nép
Atyánk, köszönjük Neked, hogy nem vagyunk látás nélkül, köszönjük, hogy nem vagyunk kijelentés nélkül. Köszönjük, hogy nem vagyunk gyülekezet nélkül. Köszönjük, hogy Te megtaláltál bennünket, és köszönjük, hogy te tanítasz minket. Kérünk, hogy tedd azt, ahogy már tetted eddig is! Jézus nevében, ámen.
Emlékszel-e p. Schallernek a Három szék c. üzenetére? Ezt szeretném most elprédikálni.
Arra gondoltam, hogy az életünk könnyen lehet sodródás. Az életünk lehet sodródás. Céltalanul. „Csak valahogy kihúzzam a mennyig, vagy döccenő nélkül a sírig!” Ahogy az élet részleteivel vagyok elfoglalva, ahogy a látható dolgokra tekintek, ahogy eltölt a félelem vagy az aggodalmaskodás, vagy csak egyszerűen a passzivitás, lehetek keresztény befőtt is, nem? Az csak van, ott van. Nálunk hosszú ideig van ott. Évekig. Ott ül. Nem sok vizet zavar. Befőtt.
Ez a vers azt mondja: ha nincs mennyei látás az életünkben, akkor elveszünk. Olyan, mint amikor homokot markolunk, és aztán a homokszemek kiperegnek az ujjaink közt, és nagy semmi marad a kezünkben. Pedig nem vagyunk ügy nélkül. Minden hívőnek van egy felügye, egy belügye és egy külügye.
A három székből az első az, amin ülök. Ez a legfontosabb szék. Azért, mert Isten téged szeret. Azért, mert Jézus érted jött. Azért, mert a szívünk az első missziós mező. Azért, mert a szívünknek kell az első helynek lenni, amit Isten szeretete meghódít. Éne 1:6 a szőlők őrzőjévé tettek engem, de a saját szőlőmet nem őriztem. A saját szőlőmmel, kertemmel nem foglalkoztam. Nem engedtem, hogy Isten szeretete megöntözze. Nem engedtem, hogy bátorítson. Nem fogadtam be a kezdeményezést.
Azt mondja Pál apostol Timóteusnak 1Tim 4:16-ban: Gondot viselj magadra! ApCsel 20:28 viseljetek gondot azért magatokra. Magadra! Olyan könnyű csak így lemaradni a lényegről! Olyan könnyű látás által járni! Olyan könnyű az élet részleteivel bajlódni. Közben pedig lemaradunk az élet lényegéről, ami a közösség Jézussal. Ez az, hogy a kertünkben együtt vagyunk Ővele. Ez az, hogy az igazság felépít bennünket. Ez az, hogy az életemnek van egy gravitációs középpontja, amiből minden fakad. Ez az én felügyem.
Van egy ügyem, felügyem. Felügyem van! Ez a legfontosabb ügyünk. Minden dolog el fog múlni, de ez az ügy nem. A hívő megengedheti, hogy nyugodjon Isten szeretetében, és felépüljön napról napra. Az a szék, amiben ülsz – a te szíved, az én szívem –, a legfontosabb az életünkben. Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szívedet, mert abból indul ki az élet, Péld 4:23.
Aztán nekünk, hívőknek van egy belügyünk. A belügyed az a szék, ami melletted van. Legalábbis ha ül valaki melletted. Ott van melletted, a közeledben a belügy. A testvér a könyöködnél. Ahogy Isten szeretete túlcsordul az életünkben, átcsordul a testvérünkre. Nem elég, hogy jól kijövünk egymással, hanem 1Pét 4:8 teljes szívvel, buzgón szeressétek egymást. Buzgó szeretet legyen!
A gyülekezet Krisztus Teste a belügyünk. Krisztus Testének az építése, a testvérem bátorítása, az a fajta közösség, ahol életcsere van. Ez nagy kincs számunkra. Áthívni valakit az otthonunkba, testvéreket vagy másik családot, találkozni néhányan, vagy csak egyvalakivel a kávézóban. Közösségben lenni istentisztelet előtt, istentisztelet után. Ez az a fajta közösség, amelyet a világ nem ismer. Ez olyanfajta közösség, amely táplál, amely életet ad, amely a mélyet hívja elő. Annak az embernek a szellemében Isten munkája előhív valamit az én szellememből, ami Isten munkája.
Szeretjük Krisztus Testét, szeretjük Isten munkáját és van egy belügyünk. Ez annyira fontos! Annyira csodálatos! Gal 6:10 tegyetek jót mindenkivel, kiváltképpen a hitetek háza népével. Ez az a hely. Úgyhogy van egy belügyem. Milyen jó elfeledkezni magunkról! Milyen jó fejest ugrani Krisztus Testébe! Néhány hasast ugranak. „Jaj, ez fájt!” 🙂 Fejest ugrani Krisztus Testébe!
Milyen jó elengedni az én-tudatosságunkat! Milyen jó elengedni Krisztus Testében azt: Én egy kis sziget vagyok, és sok kis sziget találkozik. Hanem elengedni, és része lenni a cipónak, része lenni a Testnek, „Krisztus Teste”-tudatosnak lenni. Nem magammal vagyok elfoglalva, és nem azzal, hogy más mit tesz, vagy mit mond. Hanem Krisztus tudatában vagyok. Krisztus Teste gyógyító, felszabadító. Átformálja az életünket, és van egy belügyünk, ami a gyülekezet. A testvér melletted.
Van egy felügyünk, van egy belügyünk, és aztán van egy külügyünk. Nézz egy olyan székre, ahol nem ül senki. Az az üres szék. Nézd meg jól! Jó látni azt az üres széket? Mondhatod: Hát, így több helyem van. Tudod, mit? Az az üres szék valakinek a helye. Az valakinek a helye! Méghozzá egy elveszettnek a helye. Olyasvalakinek a helye, amilyen te is voltál, és én is voltam régebben. Az egy hely.
Emlékszel, amikor Dávid helye üres volt Saul asztalánál? Emlékszel, amikor az Úr Jézus eljött, mert a szék üres volt? Mert a menny üres volt. Nekem úgy tűnik, hogy Istennek megtörik a szíve az üres székek miatt, az üres helyek miatt. Jézus ezért jött. Itt volt a Földön. Ez az, ami mozgatta Őt, hogy az Atya házában üres a hely. Isten háza üres.
Képzeld el, milyen lenne, ha csinálnánk egy fényképet erről a teremről, amikor nem vagyunk itt. Mit mondanánk? „Szép ez a terem. Olyan csodálatos ez a kép!” – nem ezt mondanánk. Mert ez csodálatos miattunk, emberek miatt. Fiatalok miatt, idősek miatt, gazdagok miatt, szegények miatt, egészségesek miatt, betegek miatt. Emberek, mint te vagy én, akikért Isten izgatott, akiket Isten szeret. Ez a külügy. Ez a küldetés. Tekintéllyel lettünk elküldve. A gyülekezet küldetés-tudatos. Van egy küldetése. Apostoli gyülekezet az egyház. Azt jelenti, hogy tekintéllyel elküldve. Jézus helyében. Mert van külügyünk. Mert emberek drágák Istennek.
Ahogy kimegyünk az ajtón, megéljük a felügyet, megéljük a belügyet. A hetünk során ott van a saját székünk, és van egy felügyünk. Gondot viselj magadra! Te viselj gondot magadra. Te viselj gondot! Ne azt várd, hogy majd valaki más megcsinálja azt, hogy a te szívedet megőrzi Isten számára. Aztán gondot viselünk egymásra.
Aztán kimegyünk, és van egy külügyünk. Tekintéllyel el vagyunk küldve. „Ahogyan az Atya küldött engem, Én is úgy küldelek benneteket.” Képzeld el azt a tekintéllyel való kiküldést, ahogy az Úr Jézus ki lett küldve. Mi is ugyanúgy. felkenve a Szent Szellemmel. Ki vagyunk küldve az Atyai tekintéllyel. Kövessetek Engem, és emberhalászokká teszlek. Jézus emberhalász volt. Bárhova fordult, emberek voltak a szívén. Embereket érintett. Embereket gyógyított. Embereket szeretett. Emberek, emberek, emberek… mások, mások, mások… Ki vagyunk küldve, és ott vagyunk az életünkben.
Péld 30:28 a gyíkot (Régi Károliban: pókot) kézzel megfoghatod, mégis ott van a király palotájában. A pók ott van mindenhol. Van pók a te lakásodban? A miénkben van. Ez mindig a tisztaság, az egészség jelképe. 🙂 Ott van a pók mindenhol. Ilyenek vagyunk mi is. A külügy ezt jelenti. Mi szét vagyunk szórva a világban. Van, aki egy mobil társaság ügyfélszolgálatánál dolgozik. Pók ott benn. Van, aki vasutas, van, aki buszt vezet, van, aki üzletet köt, van, aki iskolában tanít… Pók van mindenhol. Behálózzuk egész Budapestet, behálózzuk Magyarországot. Nem azt mondom, hogy a nagy együttes szervezkedéseknek nincs ereje, de nem erről beszélek, hanem arról, hogy ott vagyunk, és van egy külügyünk.
1Kir 5-ben van egy kislány, Naamán feleségének a szolgálója. A Biblia azt mondja róla, hogy kicsi lány. Egy pók Naamán hatalmas házában, aki egyszercsak azt mondja: Bárcsak tudna az én uram arról a prófétáról, aki Samáriában van! Ez annak a történetnek a kezdete, hogy ez az ember hitre jutott.
Aztán egy másik pók, egy egyszerű ember, András, aki követi Keresztelő Jánost, aztán pedig Jézust, aztán Jézus azt mondja: Jöjj és láss! András, miután egy délutánt Jézussal töltött, találkozott Péterrel, a testvérével, és elmondta neki: Megtaláltuk a Messiást! „Megtaláltuk a Messiást!” Ő egy pók ott a családban. Mindnyájan családban vagyunk. Vannak szüleink, gyerekeink, rokonaink, szomszédjaink, munkatársaink.
Ez a mi Jeruzsálemünk? Van felelősségünk? Van küldetésünk? Van üres szék? Jézus értük eljött? Nagy dolgokról beszélünk? Úgy értem, hatalmas dolgot kell csinálnom? Egy szív, egy szemüveg, egy szemüvegváltás. „Én nem véletlenül vagyok! Nem céltalanul sodródom! Nem csak ott vagyok, ahol ott vagyok, hanem ott vagyok, ahol ott vagyok. Mert Isten oda küldött.” Mert Istennek nagyobb terve van.
„József! Nem csak ott vagy, ahol éppen vagy.” Hanem ez egy nagyobb tervnek a része. Megváltói terv része. „Kislány! Több van itt annál, hogy te csak szolgálsz.” Ez egy megváltói terv. Ez egy grandiózus terv minden nép üdvösségére és Isten dicsőségére. Pókok vagyunk palotákban, helyeken. Isten pókjai. „Megtaláltuk a Messiást!” – mondja András Simonnak, azaz Péternek; és a következő mondat: És elvezette Jézushoz.
Watcman Nee az életrajzában azt mondja, hogy hetvenkét csoporttársa volt, és kitűzte maga elé Isten előtt, hogy mind a hetvenkettőért imádkozik név szerint az üdvösségéért. Hetven közülük megtért. Imádság mindenekelőtt. Arra kérlek, hogy imádkozz, járj közben, könyörögj minden emberért, 1Tim 2:1. Minden emberért, mert 1Tim 2:4 Isten azt akarja, hogy minden ember üdvösségre jusson, és az igazság ismeretére. Isten azt akarja, hogy mindenki. Nézd meg ezt 1Tim 2-ben. Mindenki!
Fülöphöz odament Jézus: Kövess Engem! Fülöp találkozott Nátánaéllel, és az első mondata: Megtaláltuk a názáreti Jézust! Tudod, hogy az evangélium Ján 1-ben egyszerű embereken keresztül terjedt. Igazából hálózaton keresztül. Hálózat! Háló! Pókhálón keresztül. Kapcsolatokon keresztül. Isten kapcsolatokon keresztül adott utat az evangéliumnak. Van egy külügyünk.
A felügy a legfontosabb ügy, hogy fel legyek épülve az Úrban. Ó, hogy fel legyek épülve! Ó, ha fel vagyok épülve, akkor ott a belügyem. Elfeledkezhetek magamról, és csak áldás lehetek a testvéremnek, kereshetem a közösséget. Építhetem Krisztus Testét. Ajándékaimmal, időmmel lehetek bőkezű. Isten népe. Aztán külügyünk van. Nem kell, hogy sodródjunk. Nem kell, hogy azon tűnődjünk, miről szól az életünk. Mennyei látásunk van. Ügyünk van, és ez örök ügy.
Ámen.