Az elmúlt héten néhányuknak megvolt az a kiváltságunk, hogy meglátogathattuk a ciprusi gyülekezetünket, amelynek nincs pásztora. Különleges dolog látni olyan gyülekezetet, amelynek nincs pásztora, de nagyon aktív. Lenyűgöző volt látni őket! Nagyon bátorító. Sokat hülyéskedtünk, ahogy szoktunk.
Nagyon jó volt lelkeket nyerni, prédikálni, imádkozni, épülni, együtt lenni közösségben. Nyolcból kilencen 🙂 mondták, hogy vissza akarnak menni azonnal, amint kijöttünk a repülőből. Cipruson mostmár olyan hideg van, hogy este lehűl akár 10°C-ra is a hőmérséklet. 🙂 Rettenetes hideg van ott! Sírnak emiatt, és amiatt is panaszkodtak, hogy a héten többször esett az eső. 🙂
—
Luk 7:47 Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
Van egy angol gyerekdal: Ó, mennyire szeretem Jézust! Mennyire szeretem Jézust! Ha sok mindenért kaptam bocsánatot, akkor mennyire szeretem Jézust! Nagyon szeretem Jézust, mert nagyon sok mindent bocsájtott meg nekem. Mert Ő szeretett engem először. Mert Ő tökéletesen szeret engem. Mert Ő ismer engem és mégis szeret engem. „Ó, mennyire szeretem Jézust!” Hogyha sok bocsájtott meg nekem, akkor nagyon szeretem Őt, akkor nagyon hálás vagyok Neki! Akkor odáig vagyok: köszönöm, Jézus, annyit bocsájtottál meg nekem!
Emlékszünk-e arra, amikor megtértünk? „Ó, Jézus! Mennyire szeretem Őt! Jó kimondani a nevét: Jézus, Jézus!” Aztán, egy idő után lehetséges, hogy csak egyszerűen úgy érzem: „Tulajdonképpen rendben van, hogy megbocsájtott nekem. Nekem is rendben van! Nagyszerű, de azért annyira nem vagyok izgatott a dolog felől! Azért ne vigyük túlzásba!”
Jel 2:4 Isten Szelleme azt mondja az egyik gyülekezetnek: elveszítetted az első szeretetedet. Ez megtörténhet velem, ha elfeledem mindazt, amit az Úr megbocsájtott nekem; ha elfeledem, hogy mennyi mindennel ment szembe azért, hogy engem megtaláljon. Ha kiesik a fejemből, hogy mennyire az ellensége voltam, amikor Ő értem meghalt, akkor odavan ez a dolog: Ó, mennyire szeretem Jézust! Akkor ez a szeretet elhalványul.
Valami más viszont jelentős lesz: a bibircsók a testvérem orrán, vagy az, ahogy öltözik; vagy a helyiség jelentős lesz. Ha a szeretet kihűl, akkor valakinek a bántó viselkedése nagyon jelentős lesz. Ha a szeretet kihűl, akkor megbántódom azon, hogy a pásztor hogyan van öltözve egy Istentiszteleten. Ha a szeretet meghidegül, akkor egyszercsak elkezdek gondolkodni azokon a nagy és mély érzelmeken, amik kellene, hogy legyenek nekem, de miért nincsenek?
Valami más, ami jelentéktelen, az jelentőssé válik. Egy sértés jelentőssé válik, egy alternatíva: menjük másik irányba Jézus helyett – ez hirtelen jelentőssé válik. Hogyan hűl meg ez a szeretet? Annyira tele van a szívem ezzel! Nagyon röviden beszélnék erről.
Félrevezető tanítás. Helytelen tanítás. 1Tim 4. démoni tanítások. Tele van ezzel a légkör. Az utolsó időkben élünk. Nem tudom, hogy tudtad-e, az utolsó időkben élünk, és démoni tanítások vannak. Pl. a törvénykezés démoni tanítás, ami megrabol az örömtől, ami elveszi az örömödet, ami arra kényszerít, hogy értelmetlenül dolgozzál Istennek. Zsid 9:14, Ézs 64:5 hiábavaló munka.
Miért? Mert elhiszek egy hazugságot, hogy dolgoznom kell, és aztán elvész a szeretet. „Mert ha dolgoznom kell Istennek, akkor ugyan miért szeretném Őt? Akkor hol lenne kapcsolatunk? Akkor Isten csak az én főnököm, nem? Akkor Ő csak az én főnököm, akinek dolgoznom kell, akinek meg kell felelnem. Akivel el kell fogadtatnom magam, akinél figyelnem kell, nehogy kirúgjanak. Ha kirúgnak a munkahelyemről, akkor találok másik munkahelyet, de ha Isten kirúgna engem, akkor hova mehetnék? Hova mehetnék? Úgyhogy igyekeznem kell!”
„Istentiszteleten vagyunk, itt nagyon figyel a főnök. Csukódna le a szemem az álmosságtól, de nem lehet! Mert a főnök figyel. Nem azért, mert szeretet van a szívemben, nem azért, mert öröm van a szívemben, nem azért, mert hallani akarok Jézusról, hanem azért, mert dolgoznom kell, mert próbálkoznom kell.”
Akkor oda a szeretet, mert van ez démoni tanítás, hogy igyekezned kell megfelelni, és ha nem tisztulsz meg, elfogadhatatlan vagy. Bocs! Róm 5-ben arról olvasok, hogy Jézus akkor halt meg, amikor még az ellenségei voltunk. Amikor mi semmi jót nem tettünk.
Másik dolog, ami megrabol a szeretettől, ami elveszi az első szeretetet: a testiség, a testi irány, a régi bűnös természet után menni. Aztán a szeretet lehalkul a szívemben. A nemtörődömség tudod, hogy milyen könnyen beengedi ezt?
Egy pásztor mondta ezt nekem ma: „Van egy különleges hely a szívemben Istennek. Van egy különleges hely az időbeosztásomben Istennek. Van egy különleges hely a lakásomban Istennek, ahol imádkozom, az időbeosztásomban, amikor jövök a közösségben, a szívemben, ahol Ő rá hallgatok. Ha óvatlan vagyok, és ezt kinyitom, akkor tudod, hogy mi történik? Lelkesen bejön minden más oda. Annyi minden mást csinálhatnék ebben az időben! Annyi minden mást lehet csinálni a lakásomnak abban a sarkában, olyan, amit nem Istennel csinálok. Annyi mindenki másra lehetne hallgatni a szívemben!”
Ha óvatlan vagyok, ha nem vagyok fegyelmezett, ha nem vagyok elkötelezett, ha nem mondom azt: igenis, keresztülmegyek ezeken a dolgokon, a nehéz időkön, hűséges leszek és megállok; ha csak megnyitom a szívemet minden előtt, akkor annyi minden fog bejönni! Annyi tennivaló, annyi dolog, annyi más! Aztán hűl a szeretet a szívemben.
Ez az üzenet lesz jobb is! Menjünk tovább!
Még egy utolsó, ami meghűti a szeretetet a szívemben:
Péld 13:20 Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz.
Vannak emberek, akikkel nem érdemes járni, mert félre fognak húzni, el fognak vinni. Nem tudom, feltűnt-e?
Péld 9:6 Hagyjátok el az együgyűséget, és éltek, járjatok az értelem útján!
Van olyan ember, akivel nem érdemes menni. Csak félre fog húzni, el fog vinni téged. Például, mert depis, és neked is van hajlamod rá; vagy mert dühös, és neked is van hajlamod rá; vagy mert kritikus, és neked is van hajlamod rá.
A legijesztőbb dolog a gyülekezetben az, hogy bejövök és megtalálom az embereket, akiknek ugyanolyan sebei vannak, mint nekem. „Ó! Téged is vertek gyerekkorodban? Nyavalyogjunk együtt ezen.” Nem az, hogy menjünk tovább előre az Úrral, higgyünk, halljuk az Igét és gyógyuljunk meg, Zsolt 107:20. Nem ez, hanem „nyavalyogjunk együtt”. Ez a legijesztőbb dolog a számomra, hogy bejövök a gyülekezetbe és megtalálom a hasonszőrűeket, akik a régi bűnös természetben ugyanolyanok, mint én. Az lenne ám a baj! Miért mennék abba az irányba?
Tudod, mit csinál ez? Meghűti a szívemben a szeretetet. 1Móz 25-ben olvasunk Ézsauról. Ott valahol azt mondja: „Mit ér nekem az elsőszülöttségi jogom? Mit ér az nekem? Éhen halok! Annyira kell nekem egy tál lencse! Egy tál lencse…” „Mit ér nekem ez a Biblia? Adj nekem ennivalót helyette! Mit ér nekem az Istennel járásom? Adj nekem helyette egy kütyüt! Mit ér nekem az Istennel járásom? … Mit ér nekem a hitem? Mit érnek nekem a testvéreim? … Adj nekem inkább valami jó munkát!”
Ha elég ideig lógok Ézsauval, akkor mi fog történni? Nem leszek olyan izgatott többé. Azt hallom, hogy Pál apostol ezt és ezt csinálta, én meg csak ásítozom. Ha bárki tűzben ég Istenért, azt mondom: „Tudod, milyen nevetséges vagy? Tudod, milyen röhejes, amit csinálsz? Tudom milyen ez, én is próbáltam. Én is voltam ilyen, mint te. Ne legyél már nevetséges!”
Ezt szeretném mondani mindnyájunknak: legyünk nevetségesek a régi bűnös természet számára! Éljünk a veszélyes zónában! Ahelyett, hogy megszokottak lennénk. Szeressünk, annak ellenére, hogy mit mond a kultúránk. A kultúránk azt mondja, hogy néhányan beleférnek ebbe. Szeressünk azonban túl azon a határon!
Miért? Azért, mert a szeretet többről szól. Ha továbbmegyek annál, akkor Isten bátorít ebben, vezet engem. Furcsa módon, ahogy teszem ezt és szeretek, ez visszahat, és erősebb ez a szeretet a szívemben, és azt mondom: Ó, mennyire szeretem Jézust! Azt kérdezi valaki: „Azért, mert még azt az embert is szereted? Azért?” Nem tudom, hogyan működik, de menjünk tovább annál a körnél, mint amit a kultúránk megenged.
Gondolkodjunk olyan testvérekről, akik benyeltek egy hazugságot, akik elhitték, hogy nem fontosak az Úrnak vagy neked vagy a gyülekezetnek; vagy akik elhitték, hogy nincs helyük Isten akaratában; vagy akik elhitték, hogy nem lehet helyreállni a bukásból, amiben elbuktak. Gondolkodjunk ezen: hogyan segíthetnék neki helyreállni, Gal 6:1-3. Hogyan segíthetnék nekik?
Imádkozzunk sokakért! Ma találkoztam valakivel, akiért az elmúlt két hónapban újra meg újra imádkoztam. Annyira hálás voltam, hogy ma találkoztam vele, és azt mondtam: Ez az! Annyira hálás volt a szívem! Ezért imádkozom már hónapok óta. Tudod, milyen ereje van az imának?
Tudod, mikor kezdődött a gyülekezetünk? 1990-ben lettünk bejegyezve, de úgy tudom, hogy húsz évvel korábban a Keleti pályaudvar egyik sarkában – én kilenc éves voltam, nem voltam ott, a harmadikos tananyaggal küszködtem – a drága finnek imádkoztak ezért: Urunk, adj nekünk itt egy gyülekezetet! Juhé! Ma itt vagyunk! Dicsőség az Úrnak! Milyen hatalma van az imánknak? Ők imádkoztak a kommunista magyarokért. Halleluja!
Az egyik hang azt mondja: „Légy ésszerű! Ne legyél nevetséges.” Mi lenne azonban, ha azt mondanánk a másik oldalról: tanuljunk, és tanuljuk újra a Bibliánkat! Emlékszel P. Csaba üzenetére az azonosságról? (2013.09.15. de. P. Csaba: Az új azonosságunk képességet hoz létre) Annyira élveztem, mert a bevégzett munkáról szólt, és arra gondoltam: hányféle módon lehet beszélni erről? Hányféle módon tanulhatjuk újra ezt? Hányféle módon lehet ez friss? – ezt próbálom mondani.
1Ján 3:1-2 Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.
Hol van ekkor János? Egy szigeten, valószínűleg egy odúban él elmebetegek között, fogolyként. A Római Birodalomnak az ellensége, örülhet, hogy megkímélték eddig. Patmosz szigetén van öregen. Ott szenved, egy értelemben. Miről beszél 1Ján-ban? Nagyos sok dologról: közösségről, Krisztusról, a bevégzett munkáról, győzelemről, és nagyon sokat beszél a szeretetről. Nála friss volt ez az első szeretet. Ennyi idő, ennyi szenvedés után friss volt ez az első szeretet.
Hogyan, miért? Azért, mert 1Ján 2:1-2 János felismerte és megőrizte frissen a szívében Krisztus bevégzett munkájának az értékét, a súlyát és a dicsőségét. Ezt tartotta a szívében és friss volt neki. Újra meg újra erre nézett: Jézus mindent elvégzett értem, és nincs tennivalóm ahhoz, hogy Isten szeressen.
Szeretjük azt mondani: ha azon a helyen maradsz, ahol most vagy, és mostantól kezdve az elragadtatásig passzív vagy – nem ajánlom! –, mégis Isten nem szeretne téged kevésbé. Ugyanannyira elfogadott lennél. Az elragadtatáskor nem úgy lenne, hogy mindenki más elragadtatik, aztán Jézus félútról visszafordul: Jaj, itt hagytam!; és visszajön érted. Nem! Ugyanannyira drága lennél. Miért? A bevégzett munka miatt. János a szívében friss volt a szeretete miatt, és tudott erről beszélni egy nehéz helyen.
Aztán 1Ján 5:1-ben János felismerte, hogy kik a testvérek, és szerette a testvéreket. 1Ján 1:1-6-ban nagyra értékelte a közösséget, és hívott bele másokat. Meginvitált bele embereket újra meg újra, és újabb embereknek azt mondta: „Gyere ebbe a közösségbe! Ez egy növekvő közösség az emberek szívében. Növekedjünk együtt! Gyere!”
A bevégzett munka, a testvérek, a közösség. Aztán 1Ján 4-ben felismerte a szellemeket, felismerte a démoni tanításokat, felismerte a hamis prófétákat, és azt mondta: „Nem! Ez hazugság. Nem! Jézus a testben megjelent Isten és feltámadt értünk, és él ma, és a miénk, és szeret bennünket. Ez friss volt a szívében, mert nem engedett be hazugságot.
A galáciai gyülekezet nem találta meg ezt. Gal 4-ben Pál visszaemlékszik: „Amikor nálatok voltam, ha lehetett volna – valószínűleg Pálnak szemproblémája volt, de nem tudjuk biztosan – kivájtátok volna a szemeteket és nekem adtátok volna, Gal 4:15. Most viszont nem így gondolkodtok. Mostanra megváltozott a dolog. Mostanra odavan az első szeretet Isten felé, mert elhittetek egy hazugságot, és dolgoztok Istennek, és próbálkoztok. Most azt gondoljátok, hogy áldozatot hozni nevetséges, ostobaság.”
„Hittel bírni Isten munkája felől – ez nevetséges. Nézz körül! Hol van itt a dicsőség? Nevetséges. Ne röhögtess engem.” Elfogadták a hazug tanítókat, és a vállukra vették a kemény munka terhét, felelősséget Isten felé, ahol nem lehet örömből szolgálni, csak muszájból. Aztán elveszett a szeretetük és elveszett az izgatottságuk és elveszett az örömük és elveszett a céljuk. Néha beszélünk erről.
Szeretnénk, ha tele lenne ez a helyiség, Szeretnénk, ha a Karácsonyi koncertre tele lenne a nagyterem. A ma volt itt egy rendezvény, és Erika volt a ruhatáros. Ötven és száz között beszélgetett emberekkel, és hívta meg őket a koncertre. Miért? Azért, hogy piros pontokat kapjon a mennyben? 🙂 Nem! Miért csinálta? Ez Isten szeretete a szívünkben.
Miért szeretnénk, hogy megteljen a nagyterem Karácsonyi koncertre? Egy átlagos szerdára? Egy átlagos vasárnapra? Miért? Azért, mert Isten szeretete arra bátorít minket, hogy érjünk el másokat túl a mi körünkön. Túl ezen a körön itt. Nyúljunk túl ezen, hogy elérjünk másokat, hogy szolgáljunk másokat, hogy mások is felismerjék ezt.
Egy kérdés: Lehetséges ez? Gondolj bele! A High5 teltház előtt koncertezett Debrecenben, Pakson. Lehetséges volt? A régi bűnös természet azt mondja: „Ez nem lehetséges! Nevetséges. Ne bolondozz velem! Ugyan már!” A régi bűnös természet azt mondja: „Ez az ember? Soha nem fog megváltozni! Mindig ilyen lesz.”
Mindig itt van ez a hang. Mindig halljuk ezt a hangot. Van azonban egy másik hang: a szeretet hangja. Az első szeretet hangja, amelyik azt mondja: igen, lehetséges! Baján voltunk a VAV-val. Ott is tele volt a helyiség. Igaz, kisebb volt, de tele volt. Vagy volt a színdarab Gödöllőn, és az a terem is tele volt. Ismerjük fel, hogy van egy szellem ebben a világban, amelyik azt mondja nekünk: „Fékezz be! Állj meg! Ne légy nevetséges, légy ésszerű! Viselkedj helyesen.”
Tizenévesek! Tudjátok-e, milyen zavarba ejtő Istennel járni? Tudod, milyen zavarba ejtő szeretni Istent, szeretni Jézust? Tudod milyen? Persze, hogy tudod! Hiszen az egész légkör erről beszél nektek. Mit szólsz azonban ehhez? Értjük ezt, tudjuk, hogy ez megvan, de azt mondjuk, hogy ez hamis tanítás, ez démoni okoskodás, ez elvenné az első szeretetemet.
Mi lenne, ha azt mondanánk rá: Nem, köszönöm! Gyakoroljuk ezt: „Nem, köszönöm! Nem fogom otthagyni a közösséget. Nem, köszönöm! Nem fogom megtagadni a barátaimat. Jézus jelentős az életemben. Nem, köszönöm! A szolgálatom ér valamit nekem, akkor is, ha nem úgy megy, ahogy én gondoltam.”
2Pét 3:1b ezekben emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkozásotokat,
Felkavarni, felébreszteni! Mint amikor a tüzet feléleszted. Vagy amikor a lencsefőzelékben leülepedett a java az aljára, felkavarod és kiszeded a javát, és azt mondod: erre van szükségem! Mindannyinkkal megtörténik, hogy ez a szeretet meglassul. Megtörténik, sajnos. Nem örülünk ennek, de megtörténik velünk, hogy ez a szeretet alábbhagy.
Mit szólsz azonban ehhez? Nem hagyjuk üresben a dolgokat. Nem fogadom el a dolgokat úgy, ahogy vannak. Csak azért, mert a másik megbántott, nem kell hátat fordítanom neki. Ezért mentett meg engem Jézus, hogy természetfölötti életet élhessek. Csak azért, mert meg vagyok tümmedve, nem fogadom el ezt. Nem jelenti azt, hogy lenn kell maradnom, hanem azt mondom: Nem állok meg!
Miért kavarnám fel a szívem? Miért keresném újra az Urat? Azért, mert amikor száz éves leszek, úgy szeretnék lenni, mint János. Habár remélem, hogy hamarabb jön az elragadtatás. Szeretnék úgy lenni, mint János, hogy szeretet van a szívemben a testvérek felé. Amikor Jézus áldozatára gondolok, akkor öröm van a szívemben, és felismerem a közösség értékét.
Amikor gonosz tanítás, démoni dolog kopogtat nálam, akkor azt mondom: „Nem, köszönöm! Itt már lakik valaki.” Nagyobb az, Aki bennünk van, mint az, aki a világban van. Szeretnék úgy lenni, mint János 2Ján 4 és 3Ján 4-ben, hogy örömöm van, amikor látom, hogy valaki más az igazságban jár. Szeretném így élni az életem!
Amikor természetszerűleg majd öreg lennék, morózus és rosszkedvű, az a fajta, aki kiteszi a táblát: „Tilos hógolyókat dobálni! A virágok az enyémek, ne tépd le azokat! Az almafára permetet fújtam csak neked!”; akkor szeretnék inkább olyan lenni, mint János. Nem érdekel, hogy hol vagyok, de ez a fajta szív érdekel.
Júd 1:21a tartsátok meg magatokat Isten szeretetében,
Nem azt mondja: legyetek erősek! Hanem azt mondja: Őrizzétek meg magatokat az Isten szeretetében! Ez Isten munkája az életünkben. Nyilván! Júdás levele 1. és 2. verse el is mondja: mi, akik meg vagyunk őrizve. Mi, akik meg vagyunk őrizve! Mi! Mi, akik meg vagyunk őrizve – ezek vagyunk mi, és azt mondja: járjunk ebben a szeretetben. „Ó, mennyire szeretem Jézust!” Tehetek azért valamit, hogy ez így maradjon a szívemben. Ámen.
Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked. Hálásak vagyunk Neked. Köszönjük a helyi gyülekezetet! Köszönjük a testvéreket! Azért, mert adtad nekünk ezt a Szellemet, ezt a közösséget, ezt az életet, ezt a vidámságot, olyan hálásak vagyunk Neked! Halleluja, Jézus! Áldunk Téged, és magasztalunk.
Ámen.