P. Musztafa
Ha Isten nézőpontjából, Isten helyzetéből, Isten helyéről nézünk valamire, akkor a nagy dolgok ezen a Földön olyan kicsivé válnak. A nagy problémák hirtelen összezsugorodnak, és lehetőségekké válnak. ApCsel 22. fejezetét olvastam. Ez nagyszerű rész, és Isten tényleg szólt hozzám. Pál itt arról beszél, hogy ki volt ő, és aztán kivé lett.
ApCsel 22:3 Én zsidó ember vagyok, a ciliciai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nőttem fel, Gamáliél lábainál, az atyák törvényének szigora szerint neveltek, és buzgó voltam az Isten iránt, amint ma ti is mindnyájan azok vagytok.
Azt mondja: a törvény szerint taníttattam, és buzgó voltam Isten felé. Ám valami itt nem volt rendben igazából. Ismerte a törvényt, de aztán van itt valami, amit ő nem ismert. Nagy fényességet látott a damaszkuszi úton. Ismerte a törvényt, de soha nem tapasztalta még meg Isten fényét, Isten jelenlétét.
Ebben a fejezetben említi néhányszor ezt a fényt. ApCsel 22:11-ben beszél ennek a fénynek a dicsőségéről: mindenki látta ezt a dicsőséget, aki velem volt. Ez akkora hatással volt rá. Megértette, hogy mi hiányzott. A személyes kapcsolat hiányzott, a megvilágosodás hiányzott, a lényeg hiányzott, az igazi élet hiányzott, ami nekünk mindnyájunknak megvan. Különleges gyülekezet vagyunk. Mondhatjuk azt, hogy ugyanaz a bizonyságunk. Sok dolgot ismertünk, de egy valami hiányzott. Most megvan az a valami, az a nagy világosság.
Tudod, hogy mit teszünk? Mi visszük ezt a világosságot. Elvisszük ebbe a világba. Olyan dolgokat teszünk, amik bolondságnak tűnnek ennek a világnak a szemében. Elköltjük a pénzünket, az életünket erre áldozzuk. Ajándékaink vannak Istentől, amiket aztán leteszünk az Ő lábai elé újra. Semmit nem tartunk meg magunknak, mindent Istennek adunk. Misszionárius gyülekezet vagyunk, és tényleg boldogok vagyunk. Örülünk, hogy ezt a fajta tanítást kaphatjuk.
Azokra a gyülekezetekre gondolok, amiket alapítottunk. Erre gondolunk, és hálát adunk Istennek azért, hogy már tizenkét gyülekezetünk lesz Magyarországon. Csak gondolj erre! Ez a világosságról beszél. A világosságról ebben az országban. Még több világosságra van szükségünk. Ennek az országnak még több világosságra van szüksége. Imádkozunk, hogy Isten küldjön minket, hogy Isten használjon minket, a kis vagy nagy ajándékainkat. „Uram, itt vannak.” – letesszük Jézus lábai elé ezeket az ajándékokat.
Tudod, hogy mi tesz minket különlegessé? Az, hogy nem hasonlítgatjuk az ajándékainkat. Nem dicsekszem, hogyha nekem nagyobb ajándék adatott, mint a testvéremnek, hogyha az Úr nagyobb szolgálatra hívott el engem, bármi is legyen az. Nem nézem le a testvéremet, hanem egységben megyünk, és gyülekezeteket alapítunk.
Így neveljük fel a tanítványokat. Ők ránk néznek, és nagyszerű példát látnak. Soha nem vagyunk negatívak, nem hasonlítgatjuk egymást. Nem ezzel töltjük az időnket, hanem imádkozunk és bátorítunk. Imádkozunk gyülekezetekért, amik most növekszenek. Olyan gyülekezetekért imádkozunk, amiket most alapítanak.
Imádkozunk Ajkáért. Beszélgettem Fehérvári Gáborral és azt mondta, hogy a legutóbbi istentiszteleten harmincheten voltak, és növekszik ez a gyülekezet. Az volt Gábor bizonysága, hogy a színdarabunk (Átváltozás) után valami megváltozott. Az emberek kezdték meglátni a tanítványság, a bátorítás értékét. Úgyhogy imádkozunk Ajkáért, imádkozunk Fehérvári Gáborért, P. Kiss Laciért, aki odajár, és a csapatért. Csodálatos munka folyik ott.
Hálás szívvel gondolunk Gödöllőre is, és P. Bartha Attilára, aki ott szolgál hűségesen, és az ő családjára, akik lefektetik az életüket. Hűség és világosság – ez az, amire ennek a világnak szüksége van, és ez az, amire a magyar városoknak szükségük van. Imádkozunk a színdarabért is Gödöllőn. Mindannyian szeretnénk menni, és részt venni ebben, mert ez csapatmunka.
Gyülekezetként együtt szolgálunk. Soha nem egyénenként, nem különálló személyekként, hanem hiszünk a csapatelvben. Úgyhogy, ha nem vagy még tagja csapatnak, akkor az nem baj, mert Isten már elkészített számodra egy helyet. Nézd meg, hogy mennyi lehetőség van! Kérlek, hogy imádkozz és csatlakozz valamelyikhez. Gyere és legyél része bármelyik munkának itt.
Hálásak vagyunk Szolnokért és P. Barryért. Tudtad, hogy szüksége van csapatra? Az elején nagyobb volt a csapata, de most szüksége van új emberekre, akik csatlakoznának a csapathoz. Kérlek, gondolkozz ezen, imádkozz efelől. Néhány éve már hűségesen jár oda P. Barry, már vannak bibliaórák is, de szükségük van egy jó csapatra. Csak támogasd őt, mert ez csapatmunka és részei vagyunk ennek.
Most kezdődik egy munka Debrecenben. Annyira megáld látni azt, hogy Isten mit tesz ott. Ez hihetetlen. Isten felkészítette ezt a helyet. Mi csak odamegyünk, és áldásokat fogadunk el azon a helyen. Megosztjuk egymással a hitünket, tanítványozzuk az embereket, és prédikáljuk az evangélium üzenetét, a világosságot. Dicsőséges világosság. Gyere és legyél tagja ennek a csapatnak.
Könnyű azt mondani: elfoglalt vagyok. Igen, mindannyian azok vagyunk. Azon gondolkoztam, hogy hogyan lehetnénk nem elfoglaltak. Lehetséges ez egyáltalán? Lehetséges. Ez a legfontosabb dolog, amit teszünk, és ezért van itt gyülekezet. Göde Feri Kecskemétre jár, neki kisebb csapata van, de folyamatosan csinálja ezt.
Ez Isten hűsége, igaz? Elfoglaltak vagyunk? Igen. Isten munkájával vagyunk elfoglalva. Ez elsőbbséget élvez. Biztos, hogy Isten ki fogja nyitni az ajtót. Ha imádkozom és bízom, akkor Isten ki fog nyitni egy ajtót, ki fogja nyitni a lehetőség ajtaját számomra, és én be fogok lépni azon az ajtón a kis vagy nagy ajándékommal.
Mindig Isten jelenlétében akarok lenni, amikor imádkozom, vagy amikor lelket nyerek, vagy amikor megosztom az evangéliumot, vagy amikor egy bibliaiskolás órát tanítok, vagy bátorítom a testvéremet, vagy énekelek, vagy részt veszek egy színdarabban. Nem számít, hogy hogyan, de Isten az első számunkra. Ez csodálatos.
Szeretnélek bátorítani, csodálatos vagy. Isten tett téged csodálatossá. Az Ő szelídsége naggyá tett minket, és ezért nem szégyelljük ezt a csodálatos kegyelmi üzenetet.
P. Kende
Azt szoktuk mondani, hogy háromféle módon lehet elmenni a gyülekezetből. Abból kettő rendben van.
Az egyik az, hogy Isten elhív máshova. Például Isten elhív Bakuba, és erre azt mondjuk: halleluja, Isten tudja, mit csinál; vagy Isten elhív Isztambulba, azt mondjuk: rendben. Nem örülünk, hogy megy, de Isten tudja, hogy mi csinál. A misszió Isten akarata, ez rendben van. Vagy Isten idehív valakit Kaposvárról, hisszük, hogy itt akarja látni, örülünk neki. Ennek a kaposváriak nem örülnek annyira.
A másik mód, ahogy el lehet hagyni a gyülekezetet Isten akaratában, az az, ha meghalsz. 🙂 Ez is teljesen rendben van. Ha meghalsz, akkor minden bizonnyal Isten nem akarja, hogy többet a helyi gyülekezetben legyél.
A harmadik, és ez nem Isten akarata, az az, hogyha elhagyom Isten elhívását. Elhagyom például azért, mert
– kényelmesebb nem ide járni. „Idegeimre megy valaki, és kényelmesebb nem ide járni, habár tudom, hogy ide vagyok elhívva.”
– kényelmesebb máshova menni. Valamiért. Ki tudja, miért?!
– valaki pletykál, valaki rosszat mond a gyülekezetről és benyelek egy hazugságot, és aztán elmegyek a gyülekezetből, holott el vagyok hívva.
Ezt csak megemlítem, mert néha mondjuk. Ha Isten máshova hív, akkor minden rendben van, semmi bajunk ezzel. Ha meghalsz, elfogadjuk. 🙂 Bocsánat!
Hasonlóképpen van a szolgálatokkal is. Kezdhetjük azért, mert Isten akarja, és befejezhetjük azért, mert Isten akarja. Szilágyi András tíz éve hűségesen szolgál Tatán egy nyomornegyedben, az ún. mésztelepen. El lehet mondani, hogy ő tíz év alatt mindent elszenvedett, amit Pál leír a Korinthusiakhoz írt második levelében, kivéve a hajótörést. Minden más megtörtént, a veszedelmek, a bajok, a problémák; és csak nagyon hálásak vagyunk érte. Tíz éven át nagyon hűségesen vitte ezt. Most Isten akaratában leállítottuk ezt a dolgot, és András többet fog itt szolgálni.
—
1Kor 15. Utolsó üzenet ebből a fejezetből. Ez a fejezet a feltámadásról szól.
1Kor 15:35 kérdezhetné valaki: Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek elő?
Ez itt gúnyolódó kérdés, nem kíváncsiságról szóló kérdés. Ahogy mondtuk, sokan kérdeznek, de kevesen kíváncsiak. Mi azoknak szeretnénk válaszolni, akiket érdekel a válasz. Ez az ember nem így kérdez. Úgyhogy, azt mondja neki Pál nagyon kedvesen, udvariasan: Bolond!
Valaki azt kérdezi: „Hogyan lehet a feltámadás? Miről beszélsz nekem? Hogy történhet az?” Pál az 1Kor 15:35-58 írásrészben azt mondja, hogy a feltámadás az fizikai lesz, egy értelemben ugyanolyan, de mégsem ugyanaz. Mert amikor feltámadunk, akkor nem a bűnnek és a halálnak a testében leszünk. Ez a test a bűnnek és a halálnak a teste. Vonzódik a bűnhöz, a halál felé tart, és egyre vacakabb, egyre rosszabb.
A házas hétvégén voltunk, és éppen a gerinctornáról beszélgettünk. Azt mondtuk: „Hát, igen! Az Úr azt mondta, hogy hozzák be a sántákat és a csonkabonkákat. Ezek vagyunk mi.” 🙂 Imádkozunk és karbantartjuk, de ez a bűnnek és a halálnak a teste.
Isten azt mondja: „Én másként csinálom ezt.” Én fognám a hívőt így, ahogy van, és a mennybe vinném. Képzeld el, néhány ezer év múlva milyen öreg lenne? Gondolj bele! Rettenetes lenne. Az a pokol lenne a mennyben. Isten azt mondja: ez nem működik. Képzeld el, hogy érezném magam. Most negyvenes vagyok, és már kezdem nagyon vacakul érezni magam sokszor. Milyen lenne tízezer év múlva?
Pál azt mondja: „Ne bolondozz velem! Ez nem így működik. Miről beszélsz nekem?” Azt is mondja: Bár sokan gúnyolódnának ezen – és ma is –, de van egy másik verziója a hívőnek, amit most nem ismerünk, amivel még nem találkoztunk.
Milyen példát mondhatnék? Legyen az első okos telefonom. Megtanultam valami fontosat. Ha lesz egy okos telefonod, örülsz neki, olyan okos! Fél év múlva már nagyon buta az az okos telefon. Már nem olyan okos. Fura. Valahogy elbutul, mert az újabb telefonok egyre okosabbak, és a tiéd már nem olyan okos.
Mit csinálsz? Letöltöd rá a legújabb operációs rendszert, és akkor kicsit többet tud az elbutult okos telefonod, de attól még, habár a program új benne, a szerelvényei, az anyaga ugyanaz, az nem változott.
Kicsit ilyen a helyzet: vagyok én, volt egy Kende, amelyik megszületett anno. Az volt a régi gépezet és a régi program. Aztán újjászülettem. Most új program fut a régi gépen. Néhány dologgal többet tudok, de azért nem az igazi. Attól még egyre vacakabb vagyok. Nem értem, hogy Pál miért nem ezt a párhuzamot használta?! Sokkal érthetőbb lenne. 🙂
Ahogy Pál beszél erről, világos, hogy úgy érzi: „Ez nagyon nyilvánvaló. Ennek egyértelműnek kell lennie.” ApCsel 26-ban amikor védekezik, azt mondja: „Miért csodálkoztok, hogy a halottak feltámadnak? Miért olyan meglepő ez?” Ez neki olyan magától értetődő volt. Itt mond néhány példát erre.
„Vannak itt példák, amikből ez nyilvánvaló kéne, hogy legyen, még akkor is, ha a Bibliád zárva van!” 1Kor 15:36-37 a magokról beszél. Elveted a magot és kinő belőle valami. Mi történik? Az a mag meghal, és aztán valami más felnő. Nem ugyanaz. Az almafa nem ugyanaz, mint az almamag. Pál azt mondja, hogy ez éppen így működik. Halál és feltámadás. Van különbség. Halál nélkül nincs feltámadás. Jézus azt mondja:
Ján 12:24 Bizony, bizony mondom nektek, ha a búzaszem földbe nem hull, és el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok termést hoz.
Ez fontos. Ha megőrzöm az életem – Jézus ezt mondta Magáról –, akkor nem lesz gyümölcs. Ő azonban nem őrizte meg az életét, meghalt érted és értem, és ma mi vagyunk a gyümölcse. Ha nem vagy hívő Őbenne, tudd, hogy ez megtörténhet a te életedben is. Lehetsz az Ő gyümölcse, bízd Őrá az életed.
Viszont ilyen a te életed is, és az enyém is. Ha elengedem az életem Istennek, akkor egy értelemben „meghalok”, azt mondom: elengedem a jogaimat, Uram, a Te életedet akarom; akkor gyümölcsöt termek, de ha őrizgetem az életem: az én jogaim, az én erőm, az én programom, az én tervem, az én ambícióim, az én szépségem, az én…; akkor nem lesz gyümölcs.
1Kor 15:39-41 egy másik példasor. Vannak növények, vannak állatok, vannak emberek, mindnek van teste, de nem ugyanaz. Van különbség. Azt mondja: ez is, a feltámadás is ilyen. Ez is egy test, lesz egy másik, az is test lesz, de különbség lesz a kettő között. Aztán meghatározza jobban. Azt mondja, hogy a különbség a dicsőségben van. Ezt úgy érti, hogy az új testünk a dicsőség egy másik szintjén lesz.
Van ennek a testnek dicsősége? Az embernek most van dicsősége? Szerintem van. Még retusálás nélkül is van dicsősége valamennyi. Egy ember lehet gyönyörű, egy ember lehet képes, egy ember képes áldani, képes a barátságra, képes a bizalomra, képes a szolgálatra, képes a bátorításra. Van dicsősége most is, de ez még nem az. Nem az, amit Isten tartogat nekünk.
1Kor 15:19 ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban. Azt hiszem, hogy nagyon sok hívő van, aki hívő, hisz Jézusban: „Hiszem, ha egyszer vége lesz, ha egyszer meghalok, akkor az Övé leszek, és akkor az örökkévalóságomat biztosítja nekem. Ez nagyszerű. Tudom, hogy Ővele leszek. Örülök ennek, és hálás vagyok ezért. Viszont, ami a mostani napokat illeti, azt csak élem úgy, ahogy élem.” Miért? „Azért, mert csak ez az élet.” Valahogy elválasztja a kettőt egymástól.
Ebben a fejezetben épp ez a lényeg. Pál azt mondja: a feltámadás ugyanaz, mint ez. Más, de ugyanaz. Ez ugyanaz az élet. Most kezdődött el. Már a része. Már benne vagyunk. Más lesz, igen, de ez is egy test, és az is. Ez az új ember ugyanaz az új ember lesz új testben. Akkor új lesz a program, és új lesz a gép is. Ez az, amire végső soron szükségünk van. Ez az, amire vágyunk. Ez az, amit szeretnénk látni. Azt mondjuk: Igen, erre van szükségem.
Vannak azonban hívők, akik úgy élnek, mintha nem lenne örökkévalóság. Mintha csak most itt összejárnánk, mert jó együtt, de nincs szolgálat, nincs elkötelezettség a testvérek felé, nincs növekedés Krisztusban, nincs meghittség az Atyával, és nincs Szent Szellem betöltése az életükben. Emberek azt választanak, amit akarnak, de én nem szeretném, ha te lennél ez. Jogom van ezt mondani, mert én vagyok a pásztor itt. Nem szeretném, ha ezek ti lennétek.
Hála Istennek, hogy nem vagytok, nem ilyen az életetek, hanem hoztok áldozatokat, és tesztek dolgokat, és szolgáltok, és bátorítotok. Nagyon hálás vagyok ezért, az életetekért, az adakozásotokért, az imáitokért, és mindazért, amit bevállaltok egymásért.
1Kor 15:42-44 Így van a halottak feltámadásával is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban, elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben, elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik az természeti test, feltámasztatik a szellemi test. …
A természeti azt jelenti, hogy az, ami a földhöz tartozik. A szellemi az, ami a mennyhez tartozik. Ez a test a földhöz tartozik. Később a görögben azt a szót használja rá: ez a poros test. Ez a porhoz tartozik, de lesz egy mennyei is. Más lesz, és Isten megváltoztatja a dolgot, ami nagy öröm a számunkra.
Ez nem csak arról szól, hogy nem leszünk betegek, nem csak arról szól, hogy nem fogok vonzódni a bűn felé, a por felé, a közönséges felé, hanem még valamiről. Mélyebb annál. Azt mondja, hogy ez szellemi lesz. Mit jelent az, hogy szellemi lesz? Azt jelenti, hogy inkább tartozik Isten valóságához, hogy közelebb van Isten természetéhez, mert szelleminek mondja. Ján 4-ben Isten Szellem.
A feltámadáskor mások leszünk, és igazán a menny lesz az otthonunk. Nem tudom, gondoltál-e erre, amikor először hallottál az elragadtatásról, hogy egy nap Jézus eljön, és elviszi az Övéit. Lehet, hogy ez a te életedben megtörténik. Nem tudom, gondoltál-e erre: „Ah! Hiányolni fogom a sportautómat! Hiányolni fogom az új focicsukámat. Hiányolni fogom a házamat. Hiányolni fogom a …” Lehet, hogy volt ilyen gondolatod.
Ez azért van, mert a jelenlegi gép még mindig ide tartozik. Az még mindig idevalósi. Olyan, mint a régi telefonom, még mindig ide tartozik. Mindnyájunkra az van írva: Made in Earth (Készült a Földön). 🙂 Viszont egy nap, a feltámadáskor mindnyájunkra az lesz írva: Made in Heaven (Készült a Mennyben). Az lesz ránk írva, hogy a mennyben készültünk.
Ez annyira nagyszerű, mert azt jelenti, hogy egy nap a menny inkább az otthonunk lesz, mint ez. Magától értetődő lesz. Oda fogunk tartozni. Ma hitben járunk ennek a valóságában. Azt mondjuk: Igen, a mennyhez tartozom. Hitből mondjuk, de 1Kor 13:12 egy nap erre a hitre nem lesz szükség, nyilvánvaló lesz.
Nézzünk meg néhány verset!
1Kor 15:50 Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Már mondtuk nemrég, hogy így, ahogy most vagyunk, nem lehetne részünk a mennyben. Ugyanúgy, ahogy a pokolban nem létezik mennyország, ugyanúgy a mennyben nem lesz romlandóság, nem lesz pokol. Semmi köze nem lesz hozzá.
Emlékszel-e erre a történetre? Volt egy hívő, nagyon gazdag volt, de nagyon jóban volt az Úrral. Aztán egy nap tudta, hogy hamarosan meghal. Imádkozott, és könyörgött: „Uram, kérlek, úgy szeretném a gazdagságomat a mennybe. Lehetne, hogy magammal vigyem?” Végül az Úr adott neki engedélyt erre.
Odaért a mennybe. A kapunál azt mondja neki „Szent” Péter (ezekben a történetekben így szokták nevezni): a táskát itt kell hagyni, nem vihetsz magaddal semmit. „De, nem! Van engedélyem.” – és odaadja. Péter megnézi: „Jé, tényleg van engedélyed, akkor beviheted. Csak kíváncsiságból, megmutatnád, mi az?” „Igen, persze.” Kinyitja neki. Tele van arannyal. Mire Péter: Hmm, útburkolat! 🙂
Nem visszük magunkkal a romlandóságot. Nem visszük magunkkal azt, ami itt megvan, mert:
1Kor 15:47-49 Az első ember a föld porából lett, a második ember a mennyből való. Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. És ahogyan viseltük a földinek a képmását, úgy viselni fogjuk a mennyeinek a képmását is.
Ez az, ahol mondja a „porost”, most viseljük a poros képmását. A görög szó itt az ikon. Most a porosnak az ikonja van rajtam, és azt követem. Zsolt 119:25 a lelkem a porhoz tapad, de egy nap a lelkem a mennyhez fog tapadni. Egy nap a lelkem Isten akaratához fog tapadni.
1Kor 15:46 De nem a szellemi az első, hanem a testi (a természeti), azután a szellemi.
Ez azt jelenti, hogy az emberiségben először Ádám jött, aki a földet választotta, és utána Krisztus, Aki a mennyből van. Ezen túlmenően, a mi életünkben először természeti voltam, aztán újjászülettem, és most a mennyhez tartozom. Még nem teljes a dolog, még csak a program új, de ha megnézed, a névjegyben már ott van, hogy készült a mennyben, de nem az egész még. Isten azt mondja: figyelj, egy nap teljes lesz. Ez csodálatos az életünkben. Azt mondja nekünk:
1Kor 15:45 Így is van megírva: Az első ember, Ádám, élőlénnyé (élő lélekké) lett, az utolsó Ádám megelevenítő Szellemmé.
Az első különbség a lélek és a szellem, amit már emlegettünk: természeti és szellemi, a földi és a mennyei. Vegyél észre viszont valami mást is: Ádámról azt mondja, hogy ő élő volt magában. Az élet, amije volt, az elég volt neki magában, de Krisztus nem megelevenedett, hanem megelevenítő. Ami azt jelenti, hogy Ő ad ebből, hogy Ő áld, hogy Ő továbbadja ezt.
Jézus, amikor feltámadott, akkor Ő megelevenítővé vált. Ő lett a forrása a megelevenedésnek. Az új ember benned ugyanezt teszi. Áldás másoknak, lehetőség arra, hogy megáldj másokat, hogy továbbadd az életet, hogy bátoríts másokat, hogy vezess másokat, hogy embereket vezess az Úr útján. Bárhol vagy az életedben, nehéz helyen vagy könnyű helyen, lehet, hogy épp nagyon vonzódsz a porhoz, lehet, hogy épp jobban érzed, hogy a menny az otthonod, nem tudom, de azt tudom, hogy Krisztus benned a megelevenítő Szellem, és Ő képes másokat életre kelteni.
Nem csak arra van életünk, hogy ellegyünk magunkban, hanem mindenkinek van életünk. Áldás lehetünk másoknak. Ez a feltámadási élet. Erre bátorítunk. Azért beszélünk erről a fejezetről annyit, mert ez azt mondja: élj ebben az életben.
1Kor 15:53-58 írásrész a feltámadásról és a győzelemről szól.
1Kor 15:54-55 Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül az az ige, amely meg van írva: A diadal elnyelte a halált. Halál, hol a te diadalmad? Halál, hol a te fullánkod?
Amikor Páltól azt kérdezték: Pál, miért vagy keresztény?; akkor mindig visszatért a feltámadáshoz. Miért? Azért, mert azt mondta: Nekem győzelmem van. Miért van győzelmem máris? Azért, mert Jézus feltámadott az én javamra, az én nevemben, az én oldalamon, én helyettem, és új életet adott nekem. Ő megelevenített engem. Nem csak megelevenedtem, hanem ráadásul megelevenítővé lettem. Valaki, aki másokat megelevenít. Ez történt az életemben.
Amikor Pált erről kérdezték egy börtönben, vagy egy kihallgatáson: Miért vagy keresztény?; akkor gyakorlatilag azt mondta: „A feltámadás nélkül nem tudnék erre jó választ adni, de Jézus feltámadott, és nekem új életem van Őbenne. Ezért vagyok keresztény, mert itt megtaláltam ezt.” Ez nagyon-nagyon súlyos nekem, dicsőséges.
Ján 11:25-ben Jézus a feltámadás és az élet. Ha Ő az élet, akkor a halottak élhetnek, ha Ő a feltámadás, akkor van feltámadás. Jel 1:18 ha Őnála vannak a halálnak és a pokolnak a kulcsai, akkor az azt jelenti, hogy Ő ki tudja nyitni azokat az ajtókat. (Ezt nem én mondtam, hanem Pierson, de nagyon jó gondolat.) Krisztus ez a javunkra.
Úgyhogy, mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy most te élhetsz feltámadási életet ebben a régi testben az új élet szerint, amit kaptunk. Élhetünk az új szellemben, aki megelevenítő Szellem, és áldás lehetünk másoknak. Ezért mondja a fejezet végén: azért buzgólkodjatok mozdíthatatlanul, rendületlenül, maradjatok aktívak.
Könnyű vagy nehéz, öregszem, fáradok, egyre nehezebb, több problémám van, és azt mondja: maradj meg aktívnak! Egyre több csalódásom van, de azt mondja: ne rendülj meg! Ne állj meg az Úr dolgában, hanem menjünk előre, mert nem hiábavaló. Nem hiábavaló! Ámen.
Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hogy amint hordozzuk most az első Ádámnak a képét, úgy egy nap majd hordozni fogjuk az újnak, az utolsó Ádámnak a képét, Jézusnak a képét, Aki megmentett bennünket. Hálásak vagyunk Neked, Urunk. Köszönjük, Istenünk! Köszönjük, Urunk!