Felismerni kik vagyunk igazán

2013 augusztus 4. vasárnap  10:30

P. Kornél

Nagyon gazdag volt az a három hét, amit itt töltöttem. Sokat mentünk a feleségemmel, de még több emberrel szerettem volna találkozni. Azon gondolkoztam, hogy mi a valódi gazdagság. Igazából a kapcsolatok megadják a gazdagságunkat.

Pénteken este a Deák téren voltunk, rajztábláztunk. Már régen nem csináltam. Nagy küzdelem volt elővenni, de muszáj volt, mert már megcsináltam. Tehát használjuk!

Felállítottuk a rajztáblát, és azon gondolkoztam, hogy melyik üzenetet mondjam el. Szeretnél egy jó üzenetet? Lehet, azt mondod magadban: Miért mondanék én üzenetet?; de valójában minden kereszténynek van egy üzenete. Kell, hogy legyen üzeneted a világnak. Mindegy, hogy nagy csoport embernek beszélsz, vagy egynek, mindegy, hogy idős embernek beszélsz, vagy tinédzsernek, de van egy üzeneted.

Ott álltam, és azon gondolkodtam, hogy melyik üzenet legyen a következő. A tabukról beszéltem. Érdekes a szó, de ami mögötte van, az még érdekesebb. P. Graham prédikált erről Dániel könyvéből a konferencián, hogy mi valójában az evangélium. Azt mondta, hogy az evangélium felteszi a valós kérdéseket, és megadja rá a válaszokat.

Amikor ott álltam, akkor azon gondolkoztam: Annyi mindenről beszélhetnénk, de mi lenne, ha feltennék olyan kérdéseket, amikre nincs válaszuk. Persze: súly, pénz,…, aztán odaértem a halál témájához. Amikor feldobtam ezt, hogy az emberiségnek nagyon kényes kérdés a halál, akkor valójában én is elbizonytalanodtam. Mert miért tennék föl egy kérdést, ha nincs válaszom rá?

Gondolkoztam, hogy mi a különbség köztünk és a világi emberek között. Az, hogy van válaszunk a halálra. Ez egy bevezető, de igazából napok óta ez van a szívemen, hogy erről beszéljek. Mert van egy közös pont minden ember életében, az, hogy meg fogunk halni, vagy várjuk az elragadtatást, de ez tényleg kényes téma. Ez egy érzékeny téma. Neked is az? Élhetünk tagadásban, mert a világ abban él.

Valójában nagyon szeretem a missziót, a léleknyerést, és sokszor érzem magam erőtlennek. Azért, mert ha nem vagyok meggyőződve dolgokról, akkor nem lesz ereje az üzenetemnek.  Annyira jó úgy élni, hogy van válasz a legfontosabb kérdésekre, a legkényesebb kérdésre. Minden nap látjuk a halált. Pál központi témája a teológiájában valójában a halál volt. 1Kor 15., 2Kor 5. Pál látta, megtapasztalta a halált.

Igazából gondolkoztam azon, hogy amikor ki lettünk rúgva az Éden kertjéből, miért választotta Isten azt, hogy meg kell halnunk. Mindenkinek. Azért, hogy valójában szorongatva legyünk a döntésre. A keresztény ember őszinte ember, és meg vagyok győződve, hogy az emberek erre keresik a választ. Annyi dologról lehet beszélni, annyira jó felfedezni, hogy mennyi választ ad a kereszténység az életemre, de a legégetőbb szükségünk az a válasz volt a halálra.

Tizenkét éves koromban én ezért tértem meg. Akkor még őszinte voltam. Egy gyerek tud őszinte lenni. Egyszerű kérdésem volt: Mi lesz, ha meghalok? Jött a válasz. Egy személy volt a válasz: Jézus Krisztus. Azt mondta: Én vagyok a feltámadás és az élet. Valójában hálás vagyok Istennek, hogy van egészséges félelem. Ez segített gondolkozni, mert annyi mindennel elsekélyesíthetjük a gondolkozásunkat.

Annyi minden hirtelen fontossá válik az életünkben! Viszont, élhetjük úgy az életünket, hogy a halál valós, de nekem erre már van válaszom.

Zsid 2:14 azért jött el Krisztus, hogy megsemmisítse az ördögöt, akinek hatalma van a halálon, és Zsid 2:15 megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok voltak. Úgyhogy féltem – ez teljesen normális –, találkoztam az üzenettel, az evangélium megszabadított, és már az enyém. Így élek, hogy tudom, hogy örök életem van.

Ha így élek, akkor van egy üzenetem az emberek legégetőbb kérdésére, és az emberek éheznek erre. Most igazából úgy gondolom, hogy számomra központi téma lett, mert egyedül a kereszténység ad választ a halálra. Hidd el, az emberek félnek. Rettegnek. Azért tabu számukra a halál, mert nem merik feltenni a kérdést. Segítsünk nekik.

A legmélyebben minden emberben ott lappang ez a félelem és a kérdés: Mi lesz, ha meghalok? Nekünk van erre válaszunk. Ez egy egyszerű gondolat, és mi maradjunk egyszerűek. Az embereknek erre van szüksége. Egy új életre, egy válaszra, értékekre. Valójában kétezer éve ünnepeljük a missziót, és ez a gyülekezet nagyon szereti a missziót.

P. Barry

Nagyon szeretném megosztani veletek, hogy mekkora öröm itt lenni a szolgálatban. Ez mindig felfrissül, amikor visszatérünk nyáron Baltimore-ból. Annyira könnyű visszajönni. Ezt azért mondom, mert időről időre egyre inkább az otthonomnak érzem ezt. Akkora áldás együttszolgálni P. Kendével! Hálás vagyok a vezetőségéért, a bölcsességéért. Veletek együtt a szolgálatban – ez csodálatos.

Van egy kép rólam P. Graham-mel és P. Shane-nel együtt, ami hét-nyolc évvel ezelőtt készült. Ez fenn volt a missziós irodában. Amikor megnéztem ezt a képet, rájöttem: „Te jó ég! Öregszem.” 🙂 Olyan jó azonban így megöregedni, hogy azt tesszük, amit teszünk. Együtt vagyunk a szolgálatban, és megváltott napjaink vannak. Mert nagyon sok dolog lehet egy napban.

Lehetnek olyan napjaink, amiket megbánunk, de ezek nem ilyen megváltott napok. Úgy gondolom, ha beszélsz emberekkel, akik a missziós mezőn vannak, ők tudják, hogy mennyire áldottak ezek a napok. Ezek ilyen megváltott napok.

Hallottam egy történetet.  Egyszer egy olasz válogatott csapat (nem tudom, hogy melyik sportágból) elment Ausztráliába. Az anyukám egyébként olasz. Az öltözetüket az egyik neves olasz divatcég készítette: elegáns öltöny, nagyon szép cipő, nagyon szép tárca. Mindent ez a cég készített.

Szabadidejükben el akartak menni várost nézni, és szerettek volna találni egy kengurut. Autóval mentek ezekben a szép öltözékben. Amikor épp kengurut vadásztak, eléjük ugrott egy és elütötték. Elterült ott az úton. Az egyiknek hihetetlen ötlete támadt, hogy adjanak rá egy ilyen öltözéket, tegyék be az autóba a vezetőülésre, mintha az vezetné az autót.

Tehát fogta a sofőr a kulcsokat, betette a felöltő zsebébe, levette és a kengurura adta. Amikor készen álltak arra, hogy a kengurut az autóba tegyék, feléledt és elrohant együtt a kulcsokkal, a tárcájával, és az öltönyével. Valahol a szabadban ott van egy így öltözött kenguru. 🙂

Mi ennek a történetnek a tanulsága? A dolgok nem mindig olyanok, amilyennek tűnnek.  A másik tanulsága az, hogy mindig győződj meg arról, hogy a kenguru megdöglött, mielőtt ráadod az öltönyöd. 🙂 Hála Istennek, hogy a dolgok most nem olyanok, amilyennek tűnnek.

Azon tűnődtem, hogy kicsoda az ember. Mert hogyha csak a külsőre nézünk, hogy ki az ember, akkor mi is olyanok vagyunk, hogy ráadjuk a divatos öltönyünket a kengurura. Mert néha benyomások alapján hozunk döntést, és rohanunk a szabadban, és üldözzük az álmainkat.

Tegnap, amikor Szolnokon voltunk, elmentünk egy tanyára. Voltak ott lovak, és az egyik, amelyik hátul volt, olyan hangot adott, mintha dinoszaurusz lett volna. Valóban borzalmas hangja volt. Fogalmunk sem volt, hogy mi lehet ott az ajtó mögött. Persze, az okos döntés az, hogy kinyitjuk az ajtót és megnézzük. Megpróbáltuk kinyitni, de nem tudtuk.

Megkérdeztük az egyik munkást, hogy mi rejtőzik az ajtó mögött. Kinyitották, és ott volt egy bárány. Egy nagy és koszos birka. Néztem, hogy ez micsoda, hogy ilyen hangot ad ki. Azt mondták: ebből hamarosan vacsora lesz. Azon gondolkodtam: ha én is hamarosan vacsorává válnék, akkor lehet, hogy én is ilyen hangot adnék ki.

Néha a dolgok nem olyannak tűnnek, mint amilyenek valójában. Én elképzeltem, hogy ott az ajtó mögött van egy tirannoszaurusz rex. Ebben az egyenletben van két oldal. Az egyik az, hogy az ördög ott van az egyik oldalon, és megpróbál valamit olyannak feltüntetni, amilyen valójában nem, mert ő a becsapó. Azért él, hogy becsapjon minket.

Lehet, hogy ezek a gonosz dolgok úgy tűnnek, ez az elképzelés van a fejünkben, hogy ott van az ördög, és a vasvillával próbál minket üldözni. Annyi gonoszat próbál nekünk megmutatni, amennyit csak lehetséges. Nem úgy van azonban, hogy az ördög a világosság angyala? Nem olyan, hogy megpróbál minket meggyőzni valamiről, ami erkölcsileg jó? Ugyanolyan gonosz, de nagyon másnak tűnik.

Emlékszem, egyszer Baltimore-ban volt egy húsvéti színdarab. Volt egy férfi szereplő, aki fehérben volt, virágokkal mászkált, és a nézők között a hölgyeknek virágot adott. Ez kedves, nem? „Olyan szép vagy!” A pulpitustól amíg a terem végébe ért, megváltozott a hangja, és a kinézete is. A küldetése még világosabbá vált, ami az volt, hogy manipuláljon és becsapjon.

Mi véd meg minket attól, hogy látunk valamit, de mégsem ragadjuk magunkhoz azonnal úgy, mint igazságot, amikor az valójában becsapás? Semmi csak Jézus vére, Isten Igéje. A tan, az, hogy Istennel gondolkodom, az megvéd engem az élet részleteiben. Rájöttél már arra, hogy ahogyan halad a nap, a nap során egyre kevésbé működnek ezek a szűrőberendezéseink? (Miért mosolygok ezen? Hiszen ez már tapasztalati tudás.)

Egyszer egy munkahelyen dolgoztam és a nap egy bizonyos órájában azt mondtam: na, itt a vége. Mert tudom, hogy mi volt az emberek fejében, amikor fáradtak voltak. Az ördögnek van egy terve arra, hogy lefárasszon minket, hogy kimerültek legyünk, és hogy leadjunk a védelmünkből. Ezért Péld 4:23 mindennél jobban őrizzük a szívünket, mert abból indul ki minden élet.

Mit szeretnék leleplezni az életemmel másoknak? Emlékszel? Pál azt mondja: Nem az emberek ajánlásával jövünk, hanem titeket viszünk ajánlásképpen az embereknek. Ti vagytok az a levél, amit a szívünkbe írtunk. Nem kell, hogy bármi is – ami emberektől jön – megmondja nekünk, hogy tekintélyünk van valamire. Mire van szükségünk? Arra van szükségünk, hogy Isten Szelleme lelepleződjön bennünk. Amikor az emberek ránk néznek, akkor mit látnak? Isten dicsőségének a visszatükröződését látják?

Zsolt 8:5  Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?

Gondoltál már erre valaha? Miért tölt Isten sok időt azzal, hogy az emberekről gondolkodik? Miért szánt Isten annyi időt alkonyatkor az Éden kertjében arra, hogy időt töltsön Ádámmal és Évával? Miért küldte Isten az egyszülött Fiát ebbe a világba a lázadás kellős közepén? Miért mondja ezt Dávid:

Zsolt 40:2-3a Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.

Kicsoda az ember, hogy Isten ezt megtenné érte? Mit tehetünk azért, hogy Isten egyáltalán a lehetőségét is megnézze, hogy ezt megtegye? Mit mond Róm 8:1?

Róm 8:1-2  Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

Erről a szeretnék beszélni:

Róm 8:3  Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt,…

A törvény nem volt képes megtenni azt. Miért? Mert kinek adatott a törvény? Mózesnek. Ki volt Mózes? Ő egy ember volt. A tökéletes törvény adatott egy tökéletlen embernek. „Ez az Én törvényem, ebben járjatok.” Mózes tökéletes volt? Én azt mondanám: „Én nem tudom, kérdezzük meg az egyiptomit ott a pusztában: Mózes tökéletes volt”? Csak egyszer ütött-e arra a sziklára, ahogy Isten mondta?

Mózes egyáltalán nem volt tökéletes. Van bárki, aki tökéletes? Van bárki, aki be tudja tartani a törvényt? Egy ember sem, kivéve Jézust. Ezért van, hogy amikor Isten emberi formát vett fel, és egy lett közülünk, akkor Ő hűségben és engedelmességben járt. Az Atyához való engedelmességben. Nem hogy megszegte a törvényt, hanem betöltötte azt. A 3. versnek így van értelme.

Róm 8:3  … az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.

Ezt hányszor kell megtennie? Egyszer. Egyszer és mindenkorra. Egyetlenegy alkalommal eljött, és megelégítette Istent a tökéletes Isten-Ember. Ez teljesen önkéntes volt. Azért az örömért, amit látott Maga előtt. Felment a keresztre. Miért? Kicsoda az ember?

Ma, ahogy felébredtem, erre gondoltam. „Uram, Te azt mondtad-e Dávidnak: te vagy a szemem fénye.” Dávid tökéletes volt? Volt egy kis története Betsabéval, és ezt megkoronázta azzal, hogy megölt valakit – Uriást –, úgy, hogy előreküldte a csatasorban. Isten mégis azt mondja neki: te vagy a szemem fénye.

Ez azért van, mert Istennek tetszenek a bukásaink? Nyilván nem. Ez azért van, mert valami történt Krisztus örökkévaló gondolatában, Isten elméjében, a már eleve elrendelt tanácsban, amit az Atya, a Fiú, és a Szent szellem tartottak. Ránéztek arra az állapotra, amiben az ember majd találja magát. Kicsoda az ember?

Az ember az a személy, aki mindenét, amije van, ráteszi egy kengurura, és hagyja, hogy elfusson a semmibe. Utána ott áll az út szélén, és néz: Most miért mondtátok, ti idióták, hogy ezt csináljuk? Fogadjunk, hogy mindenki a másikat kezdet hibáztatni: na, ez kinek az ötlete volt? „Hát, te voltál elég hülye ahhoz, hogy levedd az öltönyöd és ráadd a kengurura.” „Mamma Mia!” A kenguru elrohant, és mutatja a haverjainak a frissen szerzett öltönyét. 🙂

Ez az ember, mint a legokosabb teremtmény a világban. Ez az ember kiugrott úgy egy repülőből, hogy volt rajta egy hátizsák, mert azt hitte, hogy az valakinek az ejtőernyője. Kicsoda az ember? Ez az ember a legjobb állapotában.

Csak gondolj bele, mi lett volna, ha emberek írják a Bibliát? Akkor vajon olvasnánk a bűnesetről? Nem. Hanem az az embernek állított emlékmű lenne. Mindenről olvashatnánk, amit az emberek létrehoztak vagy elértek, és mindannyinknak szobor lenne állítva. Nem tudom, hogy veletek ez hogyan van, de én magammal élek, és tudom, ha szobrot készítenek rólam, akkor az olyan legyen, hogy a térdeimen vagyok, és Krisztushoz könyörgök.

A legjobb az egészben, hogy nem ez a kép. Hanem a kép inkább olyan, mint egy boksz-meccs vége: amikor Krisztus feltartja a karunkat, mint aki az igazi győztes. Kicsoda az ember? Győzedelmes.

Zsid 2:6 Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?

1Móz 1:26  És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

Így készített el minket Isten. Ez igaz ma? Megtörténik, ha egy lány szobáján végigrohan egy pók, akkor a sikítását az egész város hallja. „Várjunk egy pillanatot! Nekünk uralmunk van ezek felett.” Valami történt útközben.   Isten mindenekfelett való uralkodásra teremtett minket. „Ezért nem félek végigmenni Afrikán, és akár harcolni egy oroszlánnal. Na, jó, lehet mégsem.” Valami történt út közben. Mi volt az? Elvesztettük az ártatlanságunkat az Éden kertjében. Az alma, a bűn, és elvesztettük az ártatlanságunkat.

Zsid 2:7 Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin,

1Kor 15:47  Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.

Az első ember, az első Ádám Isten képére lett teremtve, és uralmat kapott. Várjunk! Ott volt a paradicsomban, és személyes útmutatást kapott minden nap. Ő adott nevet minden állatnak. Neki kell gondoskodnia róluk. Mindenféle gyümölcsből ehetett. Mégis mi történt? Elbukott, és híján van Isten dicsőségének.

Megkapta az ítéletet azonnal. Kiment a földről, meg kellett dolgoznia az eledelért, a nő kínokkal szüli meg a gyermekét, és háborúság van az ember és a kígyó között. Az ember elkezdte a saját dolgait tenni, és tornyokat épít, mint Bábel tornya, hogy valamit elérjen. Ezt Istennek le kellet rombolnia, mert az ember a bölcsességében, a legjobb állapotában is olyan, mint Jób 16:23-ban: a lélegzetem is romlott, a napjaim megfertőztettek, és vár a sír.

Kicsoda az ember? Isten miért tölt annyi időt? Miért töltött ennyi időt az örökkévaló múltban, hogy ezt kitervelje és megtegye, befejezze és leleplezze nekünk az igazságot, a megváltó történetet.

Zsid 2:8  Mindent lábai alá vetettél…

Semmit sem hagytál alávetetlenül. Mi látjuk azonban Jézust, Akit kisebbé tettél egy kis időre az angyaloknál. A halál miatt.

Zsid 2:9  Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, …

Nem alacsonyabb rendű az angyaloknál, Ő Maga Isten, de ismét leleplezte az Ő természetét, azt a hihetetlen szeretetet, amit irántunk, és amit az Atya iránt érez. Tudatosan, önkéntesen kisebbé tette Magát az angyaloknál. Eljött és elszenvedte a halált. Csak gondoljunk erre:

Zsid 2:9  … a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.

Itt van a válasz erre a kérdésre:

Zsid 2:10-11  Mert illendő vala, hogy akiért minden és aki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, amely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni,

A válasz a szeretet. Isten annyira szeretett minket, hogy az Ő egyszülött Fiát adta értünk. Mert az Ő igazsága azt mondja: nem lehetek közösségben a bűnnel. Mert az ember a legjobb állapotában is annyira távol van Isten dicsőségétől, de Ő az önzetlen szeretet tette miatt megízlelte a halált értünk, és a testvéreinek hív minket. Ez lehet, hogy a nagyon is fontos most.

Mert jobban tudom, és lehet, hogy elfelejtem, hogy ez mennyire fontos. „Hát ez túl sekélyes, ebben nincs igazság. Gyerünk már! Én egzegézist akarok hallani. Szeretném az eredeti szavakat hallani.” Én pedig szeretném megismerni Isten jellemét, és szeretném tudni, hogy hogyan van az, hogy felébredek és a szívem azonnal teljessé lehet az igazság miatt. Nem akarok ezzel megszokott lenni, és nem akarok átlagos üzenetet.

Az ember teljes mértékben reménytelen volt. Krisztus eljött és rendbe hozta az egész képet. Amikor Ő bele vetjük a bizalmunkat, akkor teljes mértékben a testvéreinek hív minket. Új helyünk van, ami rejtve van Krisztusban. Nem akarok úgy a mennybe menni, hogy rájövök, hogy mindent elmulasztottam itt a földön, amiért Krisztus engem a testvérének hív.

Istent nem érdeklik a vallásos cselekedeteink. Csak képzeld el, hogy azt mondom a feleségemnek: „Mutasd meg, hogy szeretsz engem. Minden nap ugyanabban az időpontban készítsd el az ételt. Ha erről lemaradok, akkor tudom, hogy nem szeretsz. Mert ha szeretnél, akkor pontosan azt tennéd, amit kértem tőled.” Ez tényleg szeretet? „Biztos vagyok benne, hogy amikor ezt mondom, akkor a szívében dúl a szeretet: annyira szeretem a férjem, mert minden nap ugyanabban az időpontban kéri az ebédet.” Ez tényleg szeretet? Nem.

Mire vágyik ő, mire vágyom én? Egy kapcsolatra, és Isten is ebben érdekelt. Szeretné a szívünket, hogy helyesen álljon Őhozzá. Amikor Istennel rendben van a szívem, akkor rendben lesz az irányultságom is, és a gondolkodásom is rendben lesz, és nincs ott kötelék. Nincs ott a bűn, a törvény és a halál, hanem ott van a szeretet, és az a tény, hogy Ő eljött és Ő megelégítette az Atyát egyszer is mindenkorra. Az élet szelleme Krisztus.

Mi pedig feltehetjük a kérdést: Kicsoda az első ember? A válasz erre a kérdésre: Kicsoda a második ember? Ki az, Aki eljött, és megelégítette a vérén keresztül azt az ítéletet, ami ránk várt, és Aki megízlelte a halált, hogy nekünk ne kelljen, és Ő adott nekünk életet, hogy ezt megtapasztalhassuk. Ezért mondhatta azt Dávid: felemeltél engem a gödörből.

„Kivettél engem a teljes engedetlenségből és a csalódásokból, a frusztrációból, és egy kősziklára állítottál engem, ahol a lábamat megalapozod, és egy helyre vezetsz engem. Adtál célt a szívemben és örömöt.” Mostmár, ha felébredek reggel, akkor azzal a tudattal ébredhetek, hogy az Övé vagyok, és Ő az enyém, és egymással közösségünk van. Megtaníthatja, hogy mit mondjak.

Ő őriz meg engem attól, hogy becsapjanak, nem csak az ördög, hanem hogy én saját magam becsapjam. Megőriz engem attól, hogy saját magam becsapjam, mert arra tanít engem, hogy hogyan legyek Ővele elfoglalva, és hogy hogyan vegyen ki engem a képből, hogy kapcsolatom lehet Vele. Nem vallásos engedelmesség, hanem kapcsolat.

Mi történik a kapcsolatomban? Akkor teljes mértékben elégedett vagyok, és Isten találkozik a szükségeimmel.  Nem megyek, és nem keresek mást, mert ott van a rejtett manna, és ott van a szívben Isten kegyeleme. Ez Krisztus élete, és ez az, hogy Ő betöltötte mindazzal, amit már megtett, és ott állhatok, ahova Ő állított engem. Megadja nekem a képességet arra, hogy előre mehessek Ővele. Bárhová is menjek, az Őbenne van.

Kicsoda az ember? Az, akit Isten nagyon szeretett. Annyira, hogy eljött, és megdicsőítette az Atyát. Istennek nagy dicsőséget szerez az, amikor az embereket megváltotta. Mert az ember, akit megváltott, kilép abból, aki volt, és belép az Ő Fia, Krisztus királyságba, és tisztává tesz egyszer és mindenkorra. Ámen.

Kategória: Egyéb