Vajon hányszor gondolták úgy a tanítványok: bárcsak Jézus ne erre ment volna?
Ján 4-ben átmennek Szamárián. A tanítványok, a zsidók nem kedvelték a szamáriaiakat. Sőt! Nem voltak hajlandóak velük együtt inni, enni vagy beszélni. Nem voltak hajlandóak üzletelni velük. Nem bírták őket. Jézus azt mondta: Szamárián megyünk keresztül. A tanítványok erre elborzadtak.
Márk 10 Jézus Jeruzsálem felé indult. A zsidó vallási vezetők gyűlölték Őt. Meg akarták ölni, el akarták pusztítani. Mit gondolhattak a tanítványok? Márk 10:32 akik követték Őt, azok féltek, azok elámultak. Aggódtak: bárcsak Jézus ne erre menne. A római századosok könnyebben hittek Őbenne, mint a farizeusok. Ez lenyűgöző igazság.
A tanítványok vajon nem ezt gondolták, miközben féltek: „Minek megyünk Jeruzsálembe? Miért lesz az jó? Nem a másik irányba kéne menni? Ezek gyűlölnek Téged. Elutasítanak Téged. Nem a másik irányba kéne menni?” Vajon hányszor gondolták a tanítványok, hogy Jézusnak méltóságteljesebben kéne viselnie Magát?
Mát 10:48 amikor a vak ember kiabál: „Jézus, Dávidnak fia! Könyörülj rajtam! Tudom, hogy Te vagy a Messiás.”; akkor mindenki csendre inti: „Nincs ideje rád, Ő nagy ember, Ő fontos tanító. Ő jelentős. Csend legyen! Te csak egy vak vagy, nem egy tanult ember – vagy túl sok diplomád van, vagy túl gazdag vagy, túl buta vagy, túl bűnös vagy –, Jézus nem kíváncsi rád.” Jézus megáll: hívjátok ide! „Kit? Azt a vakot? Azt a bűnös embert? Azt, aki nyilvánvalóan bűnben született? Jézus, ha valaki lenni akarsz ebben az országban, akkor tessék kicsit méltóságteljesebben viselkedni!” Csak arra gondolok, hogy hányszor érezhették magukat így.
A másik eset. Luk 18 odahozzák a szülők a gyerekeiket, és akarják, hogy Jézus megáldja őket. Luk 18:15-16-ban a tanítványok jobban tudják, hogy Jézus fontos ember. „Neki nincs ideje ilyen kicsikre. Neki nincs ideje ezekre a jelentéktelenekre.”
Egy értelemben egészségesebb volt a kultúrájuk, mint a miénk. Nem állították a gyerekeket annyira középpontba. Nem voltak annyira jelentősek, annyira fontosak, ami egyébként nagyszerű környezet. Szeretjük a gyerekeinket, persze, de nem őket tesszük középre, mert nem arra lettek alkotva.
Azt mondták: ezeket a gyerekeket nem hozhatjátok ide. Jézus megfeddi őket: „Miről beszéltek? Ezek is fontosak. Őket is szeretjük. Ők is jelentősek Nekem.” „Miért fontos ez? Jézus, viselkedhetnél kicsit méltóságteljesebben. Igazán!” Hányszor és hányszor? Ahogy olvasod az evangéliumokat, nem ez az első dolog, amire rácsodálkozol? A tanítványok hányszor gondolhatták? „Jézus, talán ezt kicsit másképp kellene csinálni. Kicsit talán kedvezhetnél a hallgatóidnak. Jobban odafigyelhetnél arra, hogy mennyit bírnak meghallgatni.”
Ján 6:57 Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek – Isten küldött Engem és Én Isten által élek –: akként az is, aki engem eszik, él én általam.
Ha nem ismered Jézust, akkor ez furcsa vers, de hasznos. Jézus azt mondja: egyetek Engem! Mindenki csak néz Őrá: micsoda?! Persze Jézus erről beszél: „Aki befogad Engem, aki hisz Bennem, aki Rám bízza magát.”
– Igen, én akarom ezt, amit Jézus képvisel, és nem csak azt, amit képvisel, hanem Őt. Én akarom ezt, amit Jézus kínál. Nemcsak amit kínál, hanem Őt Magát. Én akarom. Meg akarok szabadulni attól, amitől Jézus megszabadíthat. Nemcsak azt akarom, hogy megszabadítson, hanem Őt akarom.
– Aki ezt akarja, az él Énáltalam. – mondja Jézus.
Sokan azt mondták: „Ó, ez kemény beszéd! Ki hallgathatja ezt meg? Ezt lehetetlen. Ez az Ember olyanokat mond, hogy együk Őt és igyuk a vérét! Te jó ég! Miről beszél ez az ember? Mintha direkt meg akarna botránkoztatni. Mintha direkt bajt akarna keverni. Mintha direkt keresné a bajt.”
Jézus a vallási vezetőknek csak lazán azt mondja: a ti atyátok az ördög; Ján 8:44. „Mi történt?” „A ti atyátok az ördög. Azért akartok Engem megölni.” Aztán valaki azt feleli Neki: ki akar Téged megölni? Kis idő múlva megölték. Jézus tudta, miről beszél. Nem volt véletlen, amit csinált.
Lehet, hogy a tanítványok azt mondták volna: „Jézus, nem mehetnénk másik úton? Nem Szamárián keresztül.” Ha nem mentek volna át Szamárián, akkor az asszony a kútnál nem tért volna meg. Akkor az a város nem hallgatta volna Őt napokon át. Ha nem ment volna Jeruzsálem felé – amitől okkal féltek –, akkor mi lett volna a megváltással? Igazán ez volt a lényeg.
Ha Jézus méltóságteljesebben viselte volna Magát, akkor ki változtatta volna meg Bartimeus életét? Ki gyógyította volna meg őt a vakságából? Vagy ki áldotta volna meg azokat a kicsi gyerekeket? Ha Jézus nem mondta volna: aki Engem eszik, az él Énáltalam; akkor hogyan értenénk, hogy valami többre van szükségünk annál, amit Ő adhat nekünk? Nekünk Őrá, Magára van szükségünk.
Ez annyiszor felbukkan az evangéliumokban, nem? Hányszor kívánhatták, hogy bárcsak érthetőbb lenne? „Bárcsak érthetőbben beszélne!” Jézus azt mondja nekik: tudjátok az utat, tudjátok, hova megyek; Ján 14:4. A tanítványok azt felelik: „Uram, nem tudjuk, hová mész és nem tudjuk az utat.” Aztán: mutasd meg nekünk az Atyát! „Ha Engem láttál, láttad az Atyát. Én Isten vagyok. Én egy vagyok az Atyával. Ha Engem láttál, akkor láttad Őt.” A tanítványok nem értették.
Aztán Isten Szelleme megmutatta nekik, megértették, megragadták, visszaemlékeztek és leírták nekünk. Mi megkaptuk tőlük azt, amit Jézus tanított nekik. Aztán ez felépített minket a hitünkben.
Csak gondolj bele, nem így van a mi életünkben is? Időnként úgy vagyunk: „Jézus, most miért erre megyünk? Jézus, nem lehetne, hogy kicsit méltóságteljesebb legyen a dolog? Jézus nem lehetne, hogy kicsit kedvezzél nekem jobban? Jézus, nem lehet, hogy kicsit világosabban beszélj hozzám?” Mindannyian kérdezünk ilyet.
Gondolj bele, hogy a tanítványok Apcsel 2-ben amikor eljön a Szent Szellem, amikor először betölti őket a Szent Szellem, és értik, tudják, látják, örömük és hitük van, céljuk van és tartanak vele valamerre, akkor nincs kérdés a szívükben, hogy ki volt Jézus és mire hívta el őket. Ezen a ponton szerinted sajnálják az utat, amerre mentek? Á, dehogy! Azt, amit nem értettek? Á, dehogy! Azt, hogy Jézus nem viselkedett jobban a vallási vezetők előtt? Ugyan! Persze, hogy nem volt fontos, mert találtak valami nagyszerűbbet. Megtalálták az élő Urat.
Ezt akarom mondani igazán, hogy az életünk nagy napjai nem feltétlenül az életünk kellemes napjai. P. Atti így fogalmazott ma – annyira örültem, mert egy ideje kerestem a megfogalmazást erre –: a dolgok nem rettenetesek, csak mi éljük meg azokat rosszul, ahogy keresztülmegyünk rajtuk. Azért, mert valami mást vártam. A tanítványok is sokszor mást vártak, de az út, amelyen az Úr vezette őket, az nagyszerű út volt. Az kiváló út volt.
Isten valami nagyobbra hív bennünket a kellemesnél. Lehet, hogy az út, amin vezet minket, az kihívásokkal teli. (Szoktál-e olvasni keresztény könyveket a Biblia mellett? Szeretnélek bátorítani erre. A misszionárius életrajzokat szeretem nagyon.) Ha olvasol nagy ébredésekről, tudod-e, honnan erednek azok? Nem a környezetükből. Nyílván Isten szívéből, Isten akaratából jön egy ébredés, de amiben megszületik, az mocskos környezet, az utálatos környezet, az nehéz helyzet.
Amikor jöttek a nagyszerű ébredések, amikről olvashatunk, azok nem ideális helyzetben jöttek, hanem kihívásban, nehézségben. Sátán azt mondja nekünk: „Az út, amin az Úr vezet, az nehéz. Az nem tetszik neked. Legyél velem őszinte! Az út, amin Isten vezet, nem az, amit vártál!” Nem vele kell őszintének lenni, hanem az Úrral.
„Uram, az út, amin vezetsz, az nem az, amire számítottam, de Bízom Benned. Te tudod, hogy mi a célja. Ahogy beszélsz hozzám, nem mindig értem olyan jól, de számítok rá, hogy egy nap érteni fogom.” Sátán azt mondja: van egy egyértelmű, egy jó válaszom a te helyzetedre – mindegy mi az a helyzet –, állj meg az járásodban az Úrral. Ez az általános medicinája mindenkinek.
Ez az a pirula, amit Sátán mindenkinek kínál: „Állj meg! Itt az idő, hogy add fel. Itt az idő, hogy legyél megszokott. Itt az idő, hogy legyél felszínes. Itt az idő, hogy mosolyogj, de ne vedd komolyan az Írást. Itt az idő, hogy legyen egy 7 másodperces imád minden nap, de semmi több. Itt az idő, hogy megállj!” Mindig ezt mondja.
Amire gondoltam, egy példával illusztrálom. Dániel könyvében Dániel keresztülmegy nehézségeken. Biztos vagyok benne, hogy kívánta időnként: bár ne így lenne! Dán 2-ben jön a rendelet, hogy kivégeznek minden bölcset. Ebben a kategóriában ő is benne van. Megkapja a kivégzéséről szóló parancsolatot. Kéri a királyt, hogy adjon neki kis időt, Dán 2:16.
Dán 2:17-18 Ekkor Dániel haza méne, és elmondá e dolgot Ananiásnak, Misáelnek és Azariásnak, az ő társainak: Hogy kérjenek az egek Istenétől irgalmasságot e titok végett, hogy el ne vesszenek Dániel és az ő társai a többi babiloni bölcsekkel együtt.
Időt kért arra, hogy imádkozzon. Nem arra, hogy megpróbálja emberileg megfejteni a dolgot, hanem: „Uram, kérlek, segíts nekem, ebben a dologban. Adj nekem választ!”
Másik helyzet. Dán 4-ben a király lát egy álmot és elmondja Dánielnek. Megkérdi tőle, hogy mit jelent.
Dán 4:16 Ekkor Dániel, akinek neve Baltazár, közel egy óráig rémüldözék, és az ő gondolatai háboríták őt. Szóla a király, és monda: Baltazár, az álom és annak jelentése meg ne rettentsenek téged! Felele Baltazár, és monda: Uram, az álom szálljon a te gyűlölőidre, a magyarázata pedig a te ellenségeidre!
Mi történt? Dániel látott valamit. „Bárcsak ne én látnám!” Jeremiás, a próféta nem ugyanezt mondta? Azt mondta: „Ó, Istenem, bár ne én lennék, akinek ezt kell mondania! Bár ne én lennék, akinek ezt kell prófétálnia! Bár ne én lennék, akinek beszélnie kell erről Izraelnek! Bár ne én lennék, aki mindig csak rosszakat mond.” Istennek viszont célja volt ezzel, és ennek haszna volt.
Még egy. Dán 6-ban ugyanez a helyzet. Megírták a tilalmat: tilos imádkozni bármilyen istenhez, kivéve a királyt.
Dán 6:10 Dániel pedig, amint megtudta, hogy megíratott az írás, beméne az ő házába; és az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dícséretet tőn az ő Istene előtt, amiként azelőtt cselekszik vala.
Ez nem volt új dolog neki. Dániel imádkozott. Nehéz helyzetek voltak. Kihívás volt, és még valami. Minden alkalommal, amikor keresztülment egy nehézségen, Dániel nem állt meg. Nem állt meg Istennel. Tartott egy szünetet minden mástól, de Istennel nem állt meg. Azt mondta: „Uram, Te tudod, ez hova tart. Uram, Neked célod van ezzel. Én bízom Benned. Én közelebb húzódom Hozzád.”
Sátán az mondja nekünk (létezik egy hang, mindig halljuk is): hogy ha megállok Istennel, minden jobb lesz. Hazugság. Sátán nem fogja abbahagyni a támadását. Te hívő vagy, nem tudod megváltoztatni. Az ellenség pontosan tudja ezt, ő nem fog megállni.
Mi a legjobb védekezésünk? Jak 4:8 közel húzódom Istenhez. Alávetem magam Istennek, és aztán Jak 4:7 ellenállok Sátánnak és ő elmenekül tőlem. „Köszönöm, nem kérek a te orvosságodból. Nem érdekel.”
Mi történt? Dániel nem állt meg Istennel ezekben a helyzetekben. Komolyan vette az elhívását. Azt mondta: ez az irány, Én Istené vagyok, én ide tartozom és imádkozom, ez vagyok; és minden alkalommal előléptették. Az összes alkalommal előléptették, amikor keresztülment a nehézségeken.
Bízunk-e Őbenne, amikor azt mondja: menjünk Szamárián keresztül? Akármit is jelent ez neked, amikor valami olyat mond, ami neked érthetetlen; amikor mond valamit, ami csak meglepő; amikor nem olyan úton vezet, ami kellően méltóságteljes a számodra; amikor ezt csinálja velem Isten, merek-e bízni Őbenne?
Mire vágyik Isten az életünkben?
Gal 6:8 Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
Mit szeretne Isten az életünkben? Azt mondja: vessünk a Szent Szellemnek, ami azt jelenti, hogy amikor gondolkodom, akkor válasszuk az Ő irányát. Amikor döntök, akkor válasszuk azt. Amikor van egy órám valamire, azt csinálok vele, amit akarok, akkor mit fogok csinálni vele? Vessünk a szellemnek.
Ez nem egy automatizmus, ez nem robotolás, nem keresztény viselkedésmód – mechanikusan kinyitom a Bibliámat és mechanikusan olvasom a Bibliámat –, hanem vessünk a Szellemnek. Ha irgalmat vetek, akkor irgalmasságot fogok aratni. Ha megbocsájtást vetek, akkor megbocsájtást fogok aratni. Ha örömet vetek, akkor örömet fogok aratni. Ha szeretetet vetek, akkor szeretetet fogok aratni. Vessünk a Szellemnek! – Istennek ez az akarata az életünkben.
Még egy. Mi Isten akarata? Legyünk hálásak! Kol 3:15 legyetek azért háládatosak. Legyetek hálásak! Meg tudjuk-e találni, amiért hálás lehetek ezen a napon? Isten mindannyinknak adott egy elég nagy mikroszkópot, hogy megtaláljuk, amiért hálásak lehetünk a mai napon. Adta az Ő Igéjét, az Ő gyülekezetét, az Ő Szellemét. Megkaptuk azt, amire szükségünk van, hogy lássuk azt, amiért hálásak lehetünk. Nem úgy van, hogy ez össze van kapcsolva? Persze, hogy úgy van!
1Thess 5:18a Mindenben hálákat adjatok
Ebben a hálaadásban van még valami:
1Thess 5:16 Mindenkor örüljetek.
Legyen öröm az életünkben. Ez nem Isten nélkül van. Ez nem az, hogy beteszek valami kabarét a lejátszóba, hallgatom és örömöm van: hahaha. Nem! Nekem a Szent Szellemre van szükségem. Nekem Isten Szellemének a munkájára van szükségem, és akkor van öröm a szívemben. Mindennek a közepén van szabadságom és életem.
Mit akar Isten az életemben? Vessünk a Szellemnek, legyünk hálásak, és ebben benne van az öröm is, és még egy utolsó:
1Thess 5:17 Szüntelen imádkozzatok.
Tanuljunk erről. Közel húzódni Istenhez. Van támadás? Nagyon egyértelműen igen. Volt nemrég olyan hét, amikor négyen jöttek hozzám ugyanazzal a problémával. Különböző élethelyzetek, ugyanaz a probléma. Elképesztő volt látni. Miért? Az ellenség utál minket. Az ellenség azt mondja, elég volt. Az ellenség azt mondja: itt az idő, hogy megállj. Kivel fogunk egyetérteni? Istennel vagy az ellenséggel? Hogyan gondolkodjunk? Magammal vagy Ővele?
Ha tanítványok lettünk volna Jézus lába nyomán járva azokban a napokban – ez a témánk az újévi konferencián: Jézus lába nyomán –, ha ott lettünk volna, akkor mi is úgy lettünk volna, mint azok a tanítványok: „Jézus, ezt nem így kéne mondani. Jézus ezt jobban el kéne magyarázni. Jézus, az az irány jobb lenne. Jézus, tudok egy rövidebb utat. Jézus, lenne egy jobb megoldásom. Jézus, ezt így kéne csinálni.” Jézus azt mondta volna: tudom, mit csinálok.
Isten ma azt mondja nekünk: „Tudom, hogy mit csinálok. Merj bízni Bennem. Merj követni Engem. Lehet, nem kényelmes, de bízz Bennem, hogy ez a legjobb, és célom van vele az életedben.” Ámen.