1Kor 12:1-6 Testvéreim, nem akarom, hogy a szellemi ajándékokra nézve tudatlanok legyetek. 2Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, mint vezettek titeket a néma bálványokhoz. 3Mert tudjátok meg, hogy senki sem mondja Jézust átkozottnak, aki Isten Szelleme által szól, és senki sem mondhatja, hogy Jézus Úr, hanem csak a Szent Szellem által. 4A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Szellem.5A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. 6És különbség van az erők megnyilvánulásában is, de ugyanaz az Isten, aki mindenben és mindenkiben megmutatja erejét.
(Minden Károli fordítás azt írja, hogy lelki ajándékok, de én azt szót fogom használni, hogy szellemi, mert a Biblia, az eredeti szöveg fontosabb nekünk, mint a mi nyelvi kultúránk, és ott ezt a kifejezést használja: szellemi ajándékok.)
Szellemi ajándékokat kaptunk Istentől. Pál az 1. versben azt mondja: Szeretnék meghatározni dolgokat, szeretném meghatározni a szellemi ajándékokat. Aztán a következő két fejezetben, negyvenhárom versben nem beszél igazán a szellemi ajándékokról.
Pál másról beszél. Először beszél az egységről, utána beszél a szeretetről, és csak ezek után kezd beszélni az ajándékokról és a rendről. Miért? Azért, mert a Korinthusiakhoz írt első levél – és ezt már sokszor emlegettük – igazán feddő levél, intő levél. A legjobb kifejezés az intésre 2Pét 3-ban van: felkavarom a ti gondolkodásotokat. „Kicsit fel akarlak ébreszteni titeket. Ez valóban így van, ahogy ti gondoljátok? Valóban az a fontos, ami ti annak láttok?” A Korinthusi levél ilyen, ezzel találkoztunk újra és újra.
Pál rámutat dolgokra: „Figyeljetek! Ez fontos, és ti nem tartjátok annak.” Vagy: Ti úgy gondoljátok, hogy az nagyon fontos, és egyáltalán nem jelentős. A korinthusiaknak gondjuk volt az ajándékokkal. Zűrzavar volt, egymás szavába vágtak, nem volt tisztelet. Egyszer voltam ilyen gyülekezetben, és szegény lelkipásztor próbált szóhoz jutni, prédikálni, de nem ment, lehetetlen volt. Pál erről beszél.
Aztán gondjuk volt azzal, hogy összehasonlítgattak. Mintha a testvéremnek azt mondanám: „Na! Milyen szülinapi ajándékot kaptál? Nézd, én ezt kaptam, engem jobban szeretnek.” Ilyen volt a gondolkodásuk: „Isten engem fontosabbnak tart. Mert nekem jobb ajándékot adott.” Gondjuk volt az összehasonlítással. Nem volt meghatározásuk. Pál itt meghatározza nekik a dolgokat. Segíteni akart nekik. A 11., 13., 25. és 27. versek nagyon fontosak ebben.
A 2-3. versekben kezdi, nagyon érdekesen fogalmaz. Elmondja, hogy mi az, ami összeköt bennünket. Azt mondja: Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, mint vezettek titeket a néma bálványokhoz. Ez kicsit olyan, mintha valaki fogna és elvinne valahova. Ugyanez a szó van arra, amikor valakit elvisznek börtönbe vagy kivégezni; valakit elvezetnek; nincsen választása, hanem csak azt csinálhatja, amerre vezetik.
Azt mondja Pál: „Tudjátok, hogy volt az életetek. Volt egy vonzás. Valamerre vezettek bennünket. Vezettek minket egy bálványhoz. Vezettek minket egy hamis istenhez. Most viszont ez megváltozott, másik szellemünk van.” Más szellemet kaptunk!
Ez a Szent Szellem, és Ő is vezet minket valahova. Hova? „senki sem mondhatja, hogy Jézus Úr, hanem csak a Szent Szellem által.” Senki sem hívhatja Jézust Úrnak, hacsak… Volt egy ilyen kifejezés a birodalomban: Néró úr. Néró, a császár az úr. A császár az úr, ő volt az isten számukra. Ez az, amit Pál mond, hogy mi másról beszélünk. Mi azt mondjuk: Jézus az Úr. Miért? Mert másik szellem vezet bennünket.
Van egy szellem a világban. Van egy szellem, ami elvezetett bennünket. Elfelé vezetett minket. Elvezetett az élettől, elvezetett az igazságtól, elvezetett a szeretettől. Elvezetett minket a világosságtól. Olyan vicces, hogy beszélgetsz emberekkel, akik nem ismerik egymást, elmondod nekik, hogy Jézus meghalt értük, Jézus megfizetett értük, Jézus feltámadt értük, Jézus új életet kínál nekik, és a világ másik oldalán ugyanazt az ellenkezést hozzák fel.
Miért? A TV miatt, az internet miatt? Lehet, hogy van benne része, de igazán többről van szó. Mert akkor is így volt, amikor még nem volt internet – én még emlékszem rá 🙂 –, akkor is így működött, hogy itt is azt mondták, ott is azt mondták. Miért? Azért, mert az embereknek nincs választásuk. Van egy szellem, ami vezeti őket egy bizonyos irányba, és nincs választás. Aki nem hisz Jézusban, azt ez a szellem elvezeti valahova.
Bennünket viszont Isten máshova vezet. Másik Szellem. Ján 10:3-4-ben azt mondja a jó pásztorról, Jézusról, hogy Ő kivezet bennünket és előttünk megy. Ő nem erőszakol minket, hanem Őt követjük. Ez másik Szellem. Isten azt mondja: kövess Engem!; aztán én döntöm el, hogy megteszem-e, és Isten tiszteletben tartja a döntésemet. Nem erőszakolja rám.
A jó Pásztor vezet engem. Kivisz engem, aztán behoz engem. 23. zsoltár: Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, elvisz engem a csendes vizekhez, asztalt terít nekem az ellenségeim jelenlétében. Kivisz engem és bevisz engem. Kivisz engem, vezet valamiben, van egy kaland az életemben, aztán bevezet, megnyugszom és nyugalmam van.
Pál azt mondja: ez másik szellem. Ez a különbség, ami után újjászülettünk. Újjászülettünk, másik szellemünk van, és azt mondjuk: Jézus, az Úr. Ez az üzenetünk igazán. Ez az, amiért a mártírok meghaltak a Római Birodalomban. Ez az, amiért ma meghalnak a mártírok Indonéziában, Szaúd-Arábiában,… mert azt mondják, hogy Jézus az Úr. Ez az üzenetük igazából!
Pál lehozza a legegyszerűbb dologra, és a legnagyobb dologra, a legfontosabb dologra: Jézus az Úr. Ez köt bennünket össze. Ez az egységünk alapja. 1Kor 12:4-5-6-ban három dologról beszél:
1) Vannak a kegyelmi ajándékok. Ami azt jelenti, hogy Isten felruház téged valamilyen képességgel, amikor újjászületsz. Ez azelőtt nem volt meg neked, megkaptad ezt az ajándékot.
2) A következő, az 5. versben beszél a szolgálatról. A szolgálat az, amit csinálunk ezzel az ajándékkal. Rengeteg különböző szolgálatunk van a gyülekezetben. Ugyanúgy, ahogy az ajándékaink is, amit kaptunk Istentől. Ugyanaz az Atya adta nekünk a különböző ajándékokat. Ugyanaz az Atya hívott el minket a különböző szolgálatokba.
3) Aztán különböző hatásai vannak a szolgálatunknak, 6. vers. Különböző hatása van a szolgálatnak, de ugyanaz a Szellem végzi azt, ugyanaz az Isten végzi azt.
Ebben a három versben gyönyörű leírása van a Szentháromságnak: az Atya, a Fiú és a Szent Szellem. Ez az, amiről beszélünk. Különbözőek az ajándékok, de ugyanaz az Isten adta nekünk. Más és más szolgálatunk van, de ugyanaz a Jézus adta nekünk. Ez annyira fontos. Látom-e az egységet a különbözőségen túl? Látom-e az egységünket, habár eltérünk, habár mások vagyunk? Látom-e a fontosabbat, ami összeköt bennünket: Krisztust? Krisztust látom-e? Pál erre irányítja a figyelmüket: „Ki köt minket össze? Isten összeköt bennünket.”
A 7. vers nagyon érdekes megfogalmazás:
1Kor 12:7 A Szellem megnyilvánulását mindenki azért kapja, hogy használjon vele.
Azért, hogy mindenkinek a hasznára legyen. Itt a Szellemnek a megnyilvánulásáról beszél. Ez érdekes kérdés. Megvan az ajándékod például a bátorításra? Lehet, hogy megvan az ajándékod a bátorításra, akkor gondolkodj el a következőn. Ha megvan ez az ajándékod, akkor ez hogyan működik? Megnyitod a csapot és csak folyik, csak folyik, folyik? Így működik?
Tudod, mi a baj ezzel a képpel? Az, hogy ez automatizmusról beszél. Itt pedig személyekről van szó. Te személy vagy, a Szent Szellem személy, az Atya személy. Aki felé szolgálsz, az is egy személy. Nem automatizmusokról beszélünk. Valaki megnyom rajtad egy gombot és te elkezdesz az ajándékodban működni? Nem! Nem így működik.
Van ajándékom a prédikálásra? Úgy hiszem, hogy igen, de nem olyan, hogy csak bekapcsolod és működik. Nem olyan, hogy valaki csak csettint: hé, prédikálj nekem egyet; és akkor prédikálok egyet csak úgy. Ez nem így működik. Hanem ha Isten mondani akar valamit, akkor Ő mond nekünk valamit. Ha Isten használni akar téged a bátorításban, akkor használ téged abban. Erről szól ez a vers, hogy a Szellemnek van egy megnyilvánulása, amikor Isten akarja.
Volt egy érdekes példa. Egy fiatal hölgy halálos beteg volt a szívével. Bementünk hozzá a kórházba, haldoklott, nagyon halovány volt. Imádkoztunk érte. Egy hét múlva újra mentünk hozzá, és azt mondta: nem tudják, hogy mi történt velem. Éppen pakolt össze, ment el a kórházból. Pirospozsgás volt az arca, meggyógyult. Aztán ugyanennek a pásztornak, akivel együtt imádkoztunk a hölgyért, neki volt egy szívbetegsége, és imádkoztunk érte. Nem történt semmi. Akkor most megvan az ajándékunk, vagy sem?
Ez nem automatizmus, ez személyes dolog. Ez Istennek az akarata, és nem arról szól, hogy megnyomok egy gombot és működik. Hanem arról szól, hogy Isten vezetni akar ebben. Isten meg akarja mutatni, hogy merre menjek. Isten szeretné, ha Vele járnék ebben, ha hitben járnék ebben. Ha Ő mondani akar valamit, ha Ő szolgálni akar, ha Ő használni kar, akkor a Szellemnek van egy megnyilatkozása. Akkor a Szellem szolgál rajtunk keresztül.
Nem olyan, hogy egy gombnyomás, és működik a dolog. Nem olyan, hogy bármilyen helyzetben mindig megtörténik, mert nem automatizmus. Nem én hozom létre a Szellemnek a megnyilvánulását. Hanem az a Szellemnek a megnyilvánulása, és nem az enyém. Ez nagyon fontos. Azt mondja itt, hogy mindenkinek a javára van a Szellem megnyilvánulása.
Nem belőlem jön, és nem rólam szól. Nem az egómról szól. Nem arról szól, hogy ki vagyok én, és hogy fölemelem magam, és hogy mennyire vagyok fontos. Miért beszél Pál olyan hosszan az egységről, és aztán a szeretetről, még mielőtt megpiszkálná ezt az ajándékok-kérdést? Azért, mert ez egy érzékeny dolog. Mert nagyon sokszor ez az egómról szól. Ha ez így van, akkor nem lehet engem kiigazítani, mert ez rólam szól.
1Kor 12:8-11 szakaszban beszél ajándékokról. Többféle ajándékról beszél, néhányról ezek közül Róm 12-ben van szó. Sokféleképpen lehet ezeket kategorizálni, sokféleképpen lehet leírni. Sokféle van. Csak röviden felsorolnék néhány ajándékot. A kommunikációs ajándékok arra valók, hogy átadjuk az üzenetet, hogy beszéljünk róla:
– a prófétálás vagy prédikálás,
– a tanítás,
– az intés,
– a bölcsesség beszéde és
– az ismeret beszéde.
A következőket leginkább szolgálati ajándékoknak nevezhetnénk:
– A hit ajándéka. Mindenkinek van hite, aki Jézusra bízta az életét. Van hitünk, és az mind a Szent Szellem ajándéka nekünk. Van viszont, akinek különleges, megingathatatlan hite van. Akinek óriási bizalma van Istenben. Nagy ajándék Istentől.
– A segítés – ez nem nagyon dicsőséges ajándék. Nem nagyon látják. Gondolok a hangosítókra, azokra, akik árusítanak, pakolják, rendezik ezeket a dolgokat. Hányszor látod azt az embert, hányszor hallasz róla? Nem nagyon látványos dolog, de annyira fontos a része!
– A szellemek felismerése,
– a kormányzás,
– az adakozás,
– a vezetés és
– a könyörület.
Aztán van még néhány, a jelajándékok:
– a gyógyítás,
– a csodatevés,
– a nyelveken szólás és
– a nyelvek magyarázása.
Miért teszem ezt a felsorolást? Azért, mert ebben a fejezetben sokat megemlít ebből. Fontos tudni, hogy sok van belőlük. Isten sok ajándékot adott a gyülekezetnek rajtad keresztül. Beléd csomagolva ott van ez az ajándék, és teneked az az elhívásod a gyülekezetben, hogy kifejezd ezt.
Az egyik különleges dolog abban a fajta hitben, amiben élünk, az, hogy van olyan kereszténység, ahol egy értelemben a hívő nem vesz igazán részt dolgokban a gyülekezetben, de mi hisszük emiatt a fejezet miatt és 1Pét 4:10 miatt, hogy arra vagyunk elhívva, hogy kifejezzük azt az ajándékot, amit Isten belénk csomagolt. Ahogy a 7. vers mondta: mindenkinek a javára. Az egész gyülekezet javára kifejezzük.
Erre vagyunk elhívva, hogy vegyünk részt, hogy benne legyünk a dolgokban, hogy aktívak legyünk. Az imáid, a hited, az, hogy jársz az Úrral, az, hogy szereted és bátorítod a testvéredet a hitben, azzal részed van a dolgokban. Részünk van egymás életében. Mindegy, hogy melyik az ajándékom, ha kifejezem azt az ajándékot a gyülekezetben a testvérem felé, és együtt kifejezzük kifelé, akkor igazából részem van minden szolgálatban, ami zajlik a gyülekezetben.
Akkor mindenben ott vagyok igazából, ami történik. Akkor ott vagyok külföldön a misszionáriusokkal, ott vagyok a léleknyerővel a város utcáin, még akkor is, ha nem vagyok ott fizikailag. Ott vagyok az Ezüst klubban az idősekkel, és én is szolgálok feléjük, habár nem én főzöm nekik a vacsorát, habár nem én prédikálom nekik az Igét. Ez az, amiről szó van, hogy a gyülekezet együtt van ebben a dologban. Mindannyian együtt vagyunk ebben a dologban.
1Kor 12:8-11 – ebben a néhány versben elmondja: Ezek az ajándékok különbözőek,
1Kor 12:11 De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi, úgy osztva szét mindenkinek, ahogyan akarja.
Ezt a verset annyira fontosnak tartom: úgy, ahogyan a Szellem akarja. Lehet, hogy nekem nem tetszik. Lehet, nem tetszik, amit kaptam: „Uram, nekem miért nem lehet olyan, mint ami a másiknak van? Az annyival jobb, ami neki van. Engem nem szeretsz annyira? Miért van az, hogy nekem más elhívást adtál? Nekem az övé tetszik. Én olyat szeretnék, mint ami a Billy Graham-nek van.” Isten azt mondja: „Dehogy szeretnéd! Gőzöd sincs, hogy mit kérsz. Én azért adtam neked a tiédet, mert neked az a legjobb. Az a te ajándékod. Az neked tökéletes.”
Más ajándékaink vannak, de ugyanaz a Szellem adja nekünk, mert ugyanaz a Szellem által mind azt tudjuk mondani: „Jézus az Úr! Jézus az áldott Isten.” Ha tudjuk ezt mondani, akkor ugyanaz a Szellem adta nekünk a sokféle ajándékot. Akkor nem úgy vagyok: „Az Ezüst Klub? Az is egy szolgálat? Milyen szolgálat az? A segítők? Az milyen szolgálat? A zenészek? Na, csak attól mentsen meg Isten!” Nem, hanem hálás vagyok. Én nem tudom, hogyan kell zenélni. Hálás vagyok a zenészekért, hálás vagyok a segítőkért, hálás vagyok a tizenéves szolgálatért. Hálás vagyok a vasárnapi iskolásokért.
Szeretnélek bátorítani arra, hogy találd meg a szolgálatodat. Miért? Azért, mert több szolgáló kell? Van, amikor úgy tűnik némely szolgálatban, de nem ezért igazából. Azért, mert ha van ajándékod, akkor fejezd ki. Ezek nagyszerű helyek arra, hogy kifejezd az ajándékodat.
Én tudom, hogy nekem megváltoztatta az életemet. Nagyon nehéz volt elfogadnom azt az ajándékot, amit Isten adott nekem. Nem akartam, nem tetszett, semmi kedvem nem volt hozzá, de amikor elfogadtam: rendben, ez az ajándékom, járni fogok benne!; az megváltoztatta a keresztény járásomat. Az megváltoztatta az életemet, szabadságot adott nekem. Annyira hálás vagyok ezért!
1Kor 12:12 Mert amint a test egy, és sok tagja van, az egy test tagjai pedig – noha sokan vannak – mégis mind egy testet alkotnak…
Miről szól ez? Arról, hogy a rengeteg tagom, amiből összeáll a testem, az mind egy test. A vállam vagy a bokám nagyon eltérnek egymástól, és az agyam szintén – nagyon remélem! – eltér ezektől, de mégis egy test. Nagyon eltér, de ugyanaz a test. Ez jelentős nekünk. Pál erről beszél nekik az egész levélben: Tessék a Szellemben gondolkodni! Ez nem elválaszt bennünket, hanem ez összeköt minket.
Mert természetileg olyan könnyen megtalálom a különbséget. Olyan könnyen gondolkodnék így: „Ilyen fiatalokkal én nem állok szóba! Ilyen vénemberekkel én nem állok szóba! Ilyen agyasokkal én nem állok szóba! Ilyen angolul beszélőkkel én nem állok szóba! … Szőkékkel nem beszélek. Az új emberek az idegeimre mennek. A régiekből elegem van. A gazdagok büszkék. A szegények le akarnak nyúlni…” Aztán azon gondolkodom: Miért vagyok olyan egyedül a gyülekezetben? A válasz az: azért, mert hülye vagyok. 🙂 Azért, mert testi vagyok. Azért, mert természetileg gondolkodom, és hagyom, hogy elválasszon valami ilyesmi egymástól minket. Rettenetes gondolat!
Ha az ujjaim nem dolgoznának együtt, akkor éhen halnék, szomjan halnék. Ugyanez a gyülekezetben: „Vele?! Soha nem szolgálnék vele együtt!” Mi történik? Nem dolgoznak együtt a tagok, mindenki éhezik, mindenki szomjazik, mindenkinek szüksége van. Miért? Azért, mert nem fejezem ki az ajándékomat.
Annyi barátom lett, aki soha nem lett volna a barátom, ha nem szolgáltunk volna együtt, mert teljesen más a természetünk, teljesen más a személyiségtípusunk. Teljesen eltérünk egymástól, és aztán jó barátok lettünk, mert együtt szolgáltunk egy-két évig. Csináltunk valamit, és rájöttünk, hogy van valami, ami több a személyiségtípusainknál, a különbségeinknél, azoknál, amiket méregethetnénk egymás között.
A 12. vers azt mondja: az egyház, Krisztus Teste egy. Ezért mondjuk: hány személy van itt? A válasz az, hogy EGY, Jézus Krisztus. Ez az Ő Teste. Az Ő Teste egy. Jézus imádkozott ezért Ján 17-ben: Atyám, add, hogy egyek legyenek, ahogy Mi egyek vagyunk. Isten megadta ezt. Egyek vagyunk. Hogyan? Pál azt mondja: Hát nem egyértelmű?
1Kor 12:13 Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, – és mond nagy különbségeket – akár zsidók, akár görögök – ez nagy különbség! –, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg.
Egységünk van, és ez fontos dolog nekünk. Tudod azt, hogy amikor keresztülmész valamin, azt megérezzük? Volt már, hogy egy szöget vertél be, és ráütöttél az ujjadra? Akkor nem úgy voltál, hogy ránéztél a kilapult ujjadra: „Szegény ujj! De rossz neked. Gyógyulj meg!”; és nem törődtél többet vele. Nem, hanem odavoltál, mert az egész tested belesajdult. Miért? Azért, mert egy a test.
Ugyanez van, amikor valaki szenved, amikor valaki visszahúzódik. Ne hidd azt, hogy nem fáj, hogy nem érezzük, hogy nem számít. Róm 12:15 együtt nevetünk és együtt sírunk. Jobban szeretünk együtt nevetni, de ugyanakkor megvan a másik oldala is. Pál azt mondja 2Kor 11:29-ben: ki gyenge, hogy én ne érezném? Ki az, aki elbukott, ki az, aki meg van törve, és nekem ne fájna? Ki az, akinek baja van, és én ne érzeném? Tagja vagyok Krisztus Testének. Része vagyok.
Van egy testvér, akire sokat gondolok, már imádkozom érte két-három hónapja. Talán már két éve is van, hogy nem jött a gyülekezetbe. Annyira a szívemen van! Miért? Azért, mert egy test vagyunk.
Hadd mondjak még egyet. A gyülekezetünk a város másik részén másféle gyülekezet, mint ez? Az egyik értelemben igen, de van egy értelem, amiben nem. A kínai gyülekezetünk más, mint ez? Egy értelemben, igen. Nagyon sok látható dologban különbözik, de igazából nem. Mi van a vidéki városainkban lévő gyülekezeteinkkel?
Mi másként csinálunk dolgokat, másfélék vagyunk, de a kérdés ez – és Pál olyan egyszerűvé teszi – Jézus az Úr? Ő az áldott Isten? Egy Szellemmel itattattunk meg? Egy Szellem merített be minket ugyanabba a Testbe? Ha a válasz az, hogy igen és ámen, akkor az a válaszom: Igen, egyek vagyunk, és ugyanolyanok vagyunk. Közösségünk van. A Szent Szellem bemerített bennünket Krisztus Testébe. Személyesen. Mélyen és igazán. Teljesen és véglegesen. Ő véglegesen bemerített engem.
14-21. versekben arról beszél, hogy nem tudunk meglenni egymás nélkül. A kéz nem mondhatja azt a lábnak: nincs szükségem rád; és a szem a fülnek nem mondhatja: nincs rád szükségem, mert nem vagy olyan, mint én. Pál azt mondja: „Ha mind egyformák lennénk, akkor milyen lenne a test? Egy óriási szem?”
Itt lennénk a gyülekezetben, és mindnyájunknak meglenne pl. a tanítás ajándéka, az rettenetes volna. Szerintem rettenetes volna. Vagy ha mindnyájunknak meglenne a szellemek felismerésének az ajándéka, és más nem, az borzasztó lenne! Isten azt mondja: „Nem! Én más és más ajándékot adtam Krisztus Testében. Egyet, többet valamilyen mértékben, és minden ember másként és másként fejezi ki az ajándékokat.” Ez gyönyörű, mert ezért van változatosság Krisztus Testében.
Nagyon fontos, hogy sokszor – a vallás ilyen – úgy keres egységet, hogy megpróbál egyformává tenni. Mint a katonaságnál: egyforma frizura, egyforma ruha, egyforma tartás. A vallás ezt csinálná velünk, hogy az egyformaság lenne a maximális egység közöttünk. Ez hazugság, mert ez felszínes, és nem nyúlik mélyre.
Pál valami másról beszél. Azt mondja: Annyira eltérünk, hogy más ajándékunk van, más szolgálatunk van, és aztán más hatásunk van. Egy másik pásztornak teljesen más hatása van, mint nekem. Halleluja! Dicsőség Istennek! Egy másik tanítónak, szolgálatvezetőnek a gyülekezetben teljesen más hatása van, mint nekem. Halleluja! Dicsőség Istennek! Ő mást és mást adott nekünk. Tehát miben van az egységünk? A Szent Szellemben. 18. vers: Isten céllal tett mássá és mássá minket, a 19. vers miatt. Ez az, ami számít.
Még egy fontos intés. 22-23-24. versben azt mondja: Hogyan gondolkodunk arról a tagról, akinek nincs dicsőséges szolgálata? Nem hasonlítgatok, de az egyik testvérünk elképesztő léleknyerő. Lehet, hogy nem látod, lehet, hogy nem tudod, de én nagyon sokszor látom. Ez lenyűgöz és megáld. Kicsit irigykedem :-), bár tudnék úgy szolgálni! Bár lenne olyan bölcsességem és ajándékom ebben. Ugyanakkor örülök és hálás vagyok. Lehet viszont, hogy senki nem látja. Sosem áll a pulpitusnál, hogy prédikáljon erről, és sose hallunk róla feltétlenül. Mit mond Pál erről?
Azt mondja: „Figyelj! Azokra a tagjainkra, amik nem annyira dicsőségesek, különleges figyelmet fordítunk.” Miről beszél? Például a lábam nem olyan dicsőséges, azért „dugom el” általában. A lábam nem olyan dicsőséges, de ha nem lenne, vagy ha nem működne jól, akkor bajban lennék. Úgyhogy törődöm vele. Nem akarom tönkretenni idő előtt.
Pál erről beszél. „Mi van azzal a taggal, amelyik nem látszik olyan dicsőségesnek, akit nem látsz, akinek nem látod a szolgálatát?” Pál kihívja a korinthusiakat: „Éppen, hogy adjatok nekik különleges tiszteletet! Az, aki nem annyira dicsőséges, annak szüksége van rá, bátorítsátok, tiszteljétek, szeressétek, annyira kell neki.”
A világ legkönnyebb dolga a gyülekezetben természetileg szinteket építeni. „Az istentiszteleti teremben az igazán szellemi vezetőség ül az emelvényen. Az első két sorban ülnek azok, akik olyan bátrak a hitükben, hogy ilyen közel mernek ülni. Mögöttük a középboly, hátul pedig a maradék.” Könnyű így szinteket építeni, meghúzni a vonalakat, és természetileg nézni. Nem tudom, hogy észrevetted-e, de nem keressük, hogy építsük ezeket. Miért? Mert egy Szellem által egy Testbe lettünk bemerítve. Ráadásul:
1Kor 12:20 Így ugyan sok a tag, de egy a test.
A 27. vers azt mondja: te tag vagy rész szerint. Te tag vagy a magad része szerint. A saját helyed és a saját funkciód a szolgálatod Krisztus Testében. Ez nem automatikus, nem gépies dolog. Nem egy kis fogaskerék vagy a nagy gépezetben. Hanem élő rész vagy, szükség van rád, hozzájárulsz és táplálsz és bátorítasz és támogatsz és segítesz.
Aztán ezzel fejezi be 28-30. versben: nincs senki, akinek meglenne az összes ajándéka.
1Kor 12:30 Avagy mindnyájuknak van gyógyításra való ajándékuk? Vagy mindnyájan szólnak-e nyelveken? Vagy mindnyájan meg tudják azt magyarázni?
Nem! Nincs egy ajándék, ami mindenkinek meg kell, hogy legyen ahhoz, hogy hívő legyen, ahhoz, hogy szellemi legyen. Nincs egy ajándék sem, amire ezt mondhatnánk; és nincs senki, akinek megvan mind. Nem is kell, hogy így legyen, de mindenkinek megvan a Szent Szellem. Ez az egységünk. Ez annyira, annyira jelentős! Mert ha van egységünk, ha kifejezzük ezeket az ajándékokat, akkor Krisztus Teste gyönyörű! Akkor Krisztus Teste nagyszerű hely, élvezetes hely, és részem van benne, Isten kegyelméből. Ámen.
Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hogy nem kell, hogy megosszon minket az, hogy mássá tettél bennünket. Köszönjük, Istenünk, hogy elhívtál minket egy Testbe, egy gyülekezetbe. Kérünk Téged, hogy taníts minket személyesen, hogyan fejezzük ki azt az ajándékot, amit belénk helyeztél, amit belénk csomagoltál. Istenünk, kérünk Téged!
Ámen.
