1Thessz 3:12-13 Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségessé az egymás és a mindenki iránti szeretetben, mint ahogy mi is vagyunk irántatok. Erősítse meg a szíveteket feddhetetlen szentségben Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljön a mi Urunk, Jézus minden szentjével együtt.
Elmúlt alkalommal beszéltünk arról (2015.09.30. P. Kende: 37. zsoltár – Annyi jó ok, hogy ne éljünk aggodalomban), hogy a világunkban van legalább három nagyon-nagyon hangosan állandóan hirdetett üzenet, mondandó. Az egyik a félelem. „Félj! Félned kell! Jó okod van félni.” Nem tudom, tudtad-e, de a világnak ez az egyik nagy üzenete mindnyájunk felé.
Aztán a lejáratás, lejáratni a tekintélyt, elhitelteleníteni – ez egy másik nagy üzenet. Mindenki tudja: „A férfiakban nem lehet megbízni. Az apákban nem lehet bízni. A papokban nem lehet megbízni. A politikusokban nem lehet bízni…” Tudjuk, hogy milyen az ember szíve, nem vagyunk bolondok, de állandó lejáratás van.
Aztán van még egy üzenet hitetés, a hazugság: „Az ember tud élni magában. Nincs szükség Istenre. A dolgok egyre jobbak. Mi meg tudjuk javítani. Meg tudjuk menteni a bolygót…” Kicsit beszéltünk a félelemről, és most is szeretnék erről beszélni.
Amikor János apostolról beszélünk, akkor azt mondjuk, hogy ő a szeretet apostola. Valóban nagyon sokat beszélt a szeretetről, és nagyon sok mondandója volt erről. Szerintem éppen ezért nagyon keveset beszélt a félelemről. Ha megnézed az evangéliumokat, láthatod, hogy ő beszélt a legkevesebbet a félelemről. Mert Ő a szeretetről beszélt. Ezek kölcsönösen kizárják egymást.
1Ján 4:18 A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.
„aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben” Könnyű ezzel a verssel kárhoztatni magad. Könnyű azt mondani: „Én még félek. Ezek szerint nem ismerem a szeretetet tökéletesen.” Mindnyájunknak vannak aggodalmaink. Tartunk dolgoktól, félünk dolgoktól, van, aki jobban, van, aki kevésbé. Igazán ezért jövünk a gyülekezetbe, hogy növekedjünk. Nem csak elmeileg, de ez fontos dolog.
Ha új vagy a gyülekezetünkben, értsd, nem az a legnagyobb célunk, hogy információt adjunk át. Ez nem oktatás elsősorban, hanem az a vágyunk, hogy a Szent Szellem részesítsen téged valamiből. 1Kor 8:1 olvasunk arról, hogy az ismeret felfuvalkodottá tesz, az magában nem elég. Kicsit többre vágyunk. Arra vágyunk, hogy a Szent Szellem szóljon a szívünkhöz. Mélyebb szinten, a motivációk szintjén, azon a szinten, ahonnan minden élet jön. És igen, mindnyájunknak vannak félelmeink. Azért vagyunk itt, mert növekedni akarunk.
1Kor 13. végén olvassuk, azt írja Pál:
1Kor 13:11 Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy ítéltem, mint gyermek, miután pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
Ez a vers nagyrészt arról beszél, ami az életünkben történik hívőkként. Újjászülettünk, és aztán Istennek az a célja, hogy növekedés legyen az életünkben, ahol haladunk valamerre, ahol elhagyjuk a gyermeki dolgokat. Istennek az a szíve vágya, hogy felnőttek legyünk a hitben, hogy ne gyerekes reakcióink legyenek, hogy ne akadjunk ki kicsi dolgokon, hogy ne hisztizzünk, ha nem kapjuk meg, amit akarunk.
1Kor 13:12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, …
Egy nap látni fogom Jézust, és akkor szemtől szemben látom Őt. Ma homályos ez. Van növekedés az életemben. Növekszem a szeretetben. Remélhetőleg nem csak az ismeretben, hanem növekszem a szeretetben is. Ahogy növekszem a szeretetben, úgy elhagyom a gyermekhez illő dolgokat. Ez azonban nem lesz tökéletes soha, hanem egy nap, amikor látom Őt, akkor vége lesz ennek, hogy homályosan látom. Tisztán fogom látni Őt, szemtől szemben, 1Ján 3:2.
1Kor 13:12 … akkor pedig úgy ismerek majd, ahogy én is megismertettem.
Ez majd egy nap meglesz, de ma még nincs meg. Ma még nem vagyunk tökéletesek a szeretetben, de eljön ez a nap, amikor látni fogjuk Őt, és akkor megértjük. Akkor vége lesz minden félelemnek, vége lesz minden aggodalomnak, és vége lesz mindennek, ami megrabolna minket, a könnynek, a fájdalomnak, a gyásznak, a halálnak. Ez az ígéretünk Jézustól.
1Kor 13:13 a szeretet örökkévaló lesz. Az olyasvalami, ami megmarad. Tartunk valahova, és erről akarok beszélni kicsit. Isten szeretné, ha tartanánk valahová, ha a szívünkben lenne növekedésünk. Szeretnélek kihívni, hogy ne legyél lusta ebben. Ne legyél kényelmes ebben! Pál arról beszél Fil 3:14-ben: „Én nekidőlök és igyekszem. Én igyekszem elérni. Tartok valahova. Tudom, mi a célom. Aztán nem állok meg, és nyomulok neki. Megyek valahova ezzel.”
Ne legyél az az ember, aki kimondja a nyilvánvalót, aztán karba fonja a kezét, hátradől, és azt mondja: Nem lehet mi tenni! Ezt mind meg tudjuk csinálni. Szoktuk azt mondani, hogy van egy különleges ajándék, a nyilvánvaló kimondásának az ajándéka. Nem a Szent Szellemtől való ajándék, de sokaknak megvan.
„Nehéz eljutni a gyülekezetbe. Mit lehet tenni?” Ezt mind tudjuk. Mind tudjuk, hogy milyen ez. Amikor gyerekem lett, akkor még nehezebb lett eljutni a gyülekezetbe. Ezt is mind tudjuk. Viszont, mit teszünk ezzel? Csinálunk-e valamit? Nyomulunk-e tovább? Mondjuk-e azt: „Én növekedni akarok! Szolgálni akarok. Szeretni akarok. Növekedni akarok ezekben.” Mert a dolog nem fog megtörténni magától vagy véletlenül, vagy a gravitáció miatt :-). Nem fog megtörténni csak úgy. Szükséges, hogy amikor látom a nyilvánvalót, azt mondjam: Na és, akkor mi van?
Úgy értem, gondolj bele, hány dolgot csináltunk meg így gyülekezetként, hogy lehetetlennek tűnt? Mind így láttuk, és mindnyájunkban ott volt a kísértés, hogy azt mondjuk: „Nem lehet mit csinálni! Lehetetlen.” Valahogy mégsem ezt mondtuk. Hanem csak nekimentünk és megcsináltuk. Aztán csodát láttunk, és áldást láttunk: színdarabok, koncertek, gyógyulások, missziók, léleknyerés… bármilyen szolgálat újra és újra.
Hányszor van ez, hogy olyan könnyű lenne csak széttárni a karunkat: Mindenki láthatja, hogy ezzel nem lehet mit tenni. Aztán történik egy csoda, és meggyógyul egy házasság, vagy megtér valaki, akiről tudtuk, hogy nem térhet meg, vagy meggyógyul valaki, vagy valaki elindul a tanítványság útján, elkezdi követni Krisztust. Erről beszélünk, 1Ján 4:18 a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet. Ahogy növekszünk ebben, az kiszorítja az életünkből.
Gyönyörű növekedni ebben a szeretetben. Ahogy tanulunk megbocsátani, úgy tanulunk szeretni. Ahogy tanulunk keresztültörni a sértődéseken, úgy növekszünk a szeretetben. Ahogy tanulunk nem hinni a benyomásainknak, hanem hinni az Igének és az igazságnak, úgy növekszünk a szeretetben. Ez az, amit kell tanulnunk. Fil 2:3 egymást magatoknál különbnek tartván. Ránézel a testvéredre, és: „Tyű! Micsoda megtiszteltetés, hogy itt lehetek mellette!” Mit tanulok? Szeretetet.
Lenyűgöző módon a félelmem fordítottan arányos a szeretetemmel. Ahogy növekszem a szeretetben, úgy a félelmem csökken. Ez azért olyan érdekes nekünk, mert ha valakinek sok félelme van, akkor az a kísértés: „Foglalkozz a félelmeiddel! Próbálkozz bánni velük. Próbáld elintézni. Lásd meg, hogy nem is valósak! Ismerd fel.” Vagy a sokkterápia: Belelökünk a félelmedbe, aztán tanulj meg elbánni vele.
„Foglalkozz a félelmeddel!” – de nem ez a válasz. Hanem Istennek más válasza van. Az Ő válasza: „Nem kell a félelmeddel foglalkozni. Nem kell az aggályaiddal foglalkozni. Hanem növekedj a szeretetben. Növekedj az imában. Tanuld meg Nekem adni a terheidet!” Ahogy az előző alkalommal beszéltünk erről. Zsid 2:14-15 Krisztusnak a nagy munkája értünk. Jézus meghalt a kereszten. Miért?
Zsid 2:14b-15 hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.
Halleluja! Dicsőség az Úrnak! Ez az Ő nagy munkája értünk. Ez az, amit tett értünk.
Valaki a héten mesélt nekem az anyukájáról, aki a halálára készült. Hívő volt. Ahogy készülődött, olyan volt, mint amikor elutazik az ember. „Mindjárt megyek. Majd találkozunk a másik oldalon.” Aztán készítette elő a dolgokat, hogy amikor ő meghal, miknek hogyan kell lennie. Nagyon nyugodt volt felőle, nagyon könnyed volt felőle, és nem volt elmerülve benne.
A kérdés: Készen állunk-e arra, hogy szembenézzünk mindazzal, amit hozzánk vág az élet? Vagy pedig el kell bújnom valami sarokba, amikor a dolgok nehezebbek lesznek? Amikor a dolgok keményebbek, kihívóbbak lesznek, akkor visszahúzódom-e? 1Kor 15:26-ban azt ígéri nekünk, hogy egy nap Jézus legyőzi a halált végleg, és nem kell többé szembenéznünk vele. Már van egy munkája a mai napra is, és az ez, hogy nem kell, hogy legyen félelem a halállal kapcsolatban.
Még mindig van halál az életünkben, de nem kell, hogy meglegyen a félelem. Ugyanabban a fejezetben, 1Kor 15:55-ben Pál így kiált: „Halál, hol a te fullánkod? Sír, hol a te diadalod? Hol van a győzelmed? Hol van a hatalmad? Hol van az erőd az életemen?” Van halál az életünkben, igen. Találkozunk vele, de ez az, amit Jézus tett értünk, Zsid 2:15, hogy megszabadított minket a halál félelméből, kivette az életünkből. Kivette a félelmet belőle.
Úgyhogy jön a halál egy nap, és azt mondja az életedben: Itt vagyok! Mit felelsz erre? Mit mondunk rá? Nagyon sok ember azt mondja: Nem vagyok még kész! A halál azt felelné: „De, kész vagy, mert itt az idő. Itt az idő, ha készen vagy, ha nem vagy készen. Ez a helyzet.” Nem az történik, hogy egy nap jön egy telefonhívás: „Nézzük csak! Ennyi év múlva, bizonyos hónap bizonyos napján megfelel? Az lesz a halálod napja.” „Ó, nem! Az nem jó nekem. Akkor még lesz egy munkám befejezés előtt. Ráhúzhatnánk még valamennyi időt?” „Na, jó, legyen annyival később!” Nem így történik!
Miért mondom ezt? Mert nem tudok rá felkészülni úgy, ahogy én szeretnék, hogy betervezem. Igazán így van ez minden változással: minden válsággal, minden kihívással, minden próbatétellel. Ezért félünk dolgoktól, mert nem tudjuk betervezni azokat. Nincs a kezünkben. Nincs hatalmunk felette. Gondolj bele, milyen ember lennél, hogyha azzal töltenéd az életed, hogy készülsz a halálodra? Valószínűleg morbid ember lennél. Nagyon fura, beteges gondolkodású ember lennél. Úgy értem, akkor a halállal lennél elfoglalva, és nem az élettel, amit élhetsz.
Annyira nagyszerű, ami nekünk, hívőkként a kezünkben van! Annyira nagyszerű, ami a kezünkben van, mert velünk nem így van. Nekünk Isten azt mondja: „Itt az Én életem, foglalkozz azzal. Merülj el benne. Töltsd meg a szíved az Igémmel. Legyen közösséged a testvéreiddel! Legyen ima a mindennapjaidban. Oszd meg az evangéliumot valakivel. Az életet, amit kaptál, oszd meg valakivel. Foglald el magad az élettel.” Ez az, amit teszünk újra és újra, és mindig ehhez térünk vissza.
Figyelj, ez a legnagyszerűbb felkészülés mindarra, ami jön az életemben, és a halálra is. Kecskeméten két drága testvérünk hazament az Úrhoz ezen a héten. Akkor most mit csinálunk? Elfoglaljuk magunkat Krisztus életével. Ahogy ők is tették, követjük Őt.
Tudod, miért? Azért, mert Ő tett nekünk egy ígéretet. Ján 8:12-ben azt mondta nekünk: „Én vagyok a világ világossága, és aki Engem követ, aki Velem jár, az nem jár sötétségben. Mert Én vagyok a világosság. Úgyhogy járj Velem egész életedben! Aztán ott leszek a halálodkor is. És akkor sem leszel sötétségben. Mert Én vagyok a világ világossága, úgyhogy járj Velem az örömödben, a nehézségedben, a kihívásodban, a válságodban, mindabban, amitől félsz, a próbatételeidben, a halálod napján járj Velem, mert Én vagyok a világ világossága, és aki Velem jár, az nem téved el. Mert az övé az életnek a világossága.” Nem fogsz sötétben járni. Micsoda ígéret ez!
Nemcsak a halál, persze, hanem a válság is van az életünkben. Régen azt mondtuk, hogy a válság nem kopogtat. Volt egyszer egy konferencia valahol a Balaton mellett, ahol ez nagy téma volt: A válság nem kopogtat, csak berúgja az ajtót, és bejön. Aztán ott az életemben a válság. Készen vagy-e az életre, amikor jön az élet? Kopogtat, és bejön. Lehet, hogy túl sok élet jön be. Készen vagy-e rá?
Igazán nem is az a kérdés, hogy készen vagy-e a halálra, hanem készen vagyunk-e egyáltalán az életre? Imádkozik gyerekért az ember, aztán van egy gyereke, halleluja!, aztán van kettő, halleluja!, van három, hála Istennek!; van négy, öt… Uram, segíts! 🙂 Készen vagy-e rá? Mert áldás, de változás. Az ember imádkozik egy munkáért, aztán kap egy munkát, és meglepő módon 🙂 van egy főnöke is a munkájában, vagy egy kollégája. Vagy az ember imádkozik házasságért. Aztán megházasodsz – nagyszerű! –, de meglepő módon 🙂 a házasságodban van egy házastársad. Csak figyelmeztetlek, hogy ez így szokott történni. „Jajjj!”
Készen vagy-e arra, amit az élet hoz? Készen vagy-e szembenézni azzal? A tizenéveseknek nagyon sok változás jön az életébe. Fiatal felnőtteknek nagyon sok változás van az életében. Aztán ahogy öregszik az ember, nagyon sok változás jön az életébe. Mindegyik helyzetben más és más egyensúlyt kell találni. Meg kell találnom az új egyensúlyt.
Hadd adjak néhány tanácsot erre! Mert tényleg van, ami nagyon fontos. Szeretnélek bátorítani arra, hogy teljesen mindegy, mi jön az életedben, tedd előre Istent, és azután igazíts Őhozzá mindent.
Mát 6:33 Hanem keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek.
Tedd Istent előre! „Új helyzet van az életemben. Kirúgtak.” „Új helyzet van az életemben, munkát kaptam.” „Új helyzet van az életemben, megházasodtam.” „Új helyzet van az életemben, negyven évesen még mindig nem vagyok házas.” „Új helyzet van az életemben…” Rendben, de mit tegyél? Az első tanács, a legfontosabb, hogy vedd előre az Urat. Vedd előre az Urat, és aztán igazíts mindent Hozzá. Igazítsd Hozzá az életed.
Nagyon sok hívő, amikor kap egy új házat: „Ah, van egy új házam! Mindent ehhez igazítok. Mindent az életemben ahhoz igazítok.” Aztán nem érti, hogy az élete miért nem éri el az elhívását, miért nem jut el oda, ahova hívta Isten. Amikor az embernek lesz egy gyereke, akkor megvan ez a kísértés: Most mindent a gyerekhez kell igazítani. Nem hiszek ebben. Mi nem is tettük ezt. Hála Istennek, a gyermekemnek ez áldás volt. Hiszek ebben.
Van egy jó barátom, lelkipásztor. Született egy gyermeke elmeileg jelentősen fogyatékosan. Aztán ott a kísértés, hogy ő az első, és mindent hozzá kell igazítani. Egyszer mesélt erről nekem, és ahogy beszélgettünk, elmondta: „Csak visszatértem ahhoz, amit tudok. A fogyatékos gyermekemnek a legnagyobb áldás az, ha a családunkban Isten az első, és aztán őneki is megvan a helye ebben. Így éljük az életünket.”
Arra gondolok, hogy mindnyájunknak így van, hogy amikor jön az anyagi válság, akkor Istent vegyük előre, ne a válságot. Amikor történik bármi az életünkben, akkor tegyük Istent előre, és azután mindent Hozzá igazítani, és mindent Őhozzá mérni. Ez a legjobb mindenkinek. Persze ezzel nem fog mindenki egyetérteni. Látás által sosem értünk egyet ezzel. Mégis ez a legjobb tanács, amit lehet adni. Hogyan lehet a szívem kész bármire, amit az élet hoz? A válasz az, hogy tanulom Istent előre venni, és akkor nem leszek elveszett az új helyzetben.
Hadd mondjak még egyet. Mondhatnám úgy, hogy bibliaiskola vagy gyülekezet, de igazából arra gondolok, hogy Isten Igéje. Isten Igéje az életemben, annak a gazdagsága az életemben. Miért van két istentiszteletünk egy héten? Miért van egy héten négy nap bibliaiskola? Miért vannak bibliatanulmányaink, áhítatok, ima-összejövetelek? Mert Isten Igéjének a gazdagsága az életünkben átformálja a szívünket, és úgy felkészít minket, ahogy sose gondoltuk volna.
Az én életemben gyerekkoromban édesapám nem nagyon volt jelen. Amikor a feleségem állapotos lett, akkor annyira örültem, és aztán elgondolkodtam: „Milyen apa leszek? Honnan tudjam, hogy az milyen? Hogyan kéne azt csinálni?” Biztos vagyok abban, hogy nem én vagyok a minta-apa, de olyan egyszerű volt aztán. Rájöttem. Hálás voltam ezért, hogy annak idején hallgattam a pásztoromra. P. Briantől tanultam erről. Annyira nagyszerű volt, mert nem kellett nagyon bölcsnek lennem, nem gondolom, hogy az vagyok, hanem csak ismernem kellett, hogy mit tanít az Ige erről. Aztán járni benne.
Egyszerűen csak egyet kellett értenem a szívemben azzal, amit tanítottak nekem. Amikor jártam bibliaiskolába, akkor volt egy óra Házassági és családi szeminárium címmel. Nem tudtam, hogy miért kell járnom erre, mert nem voltam házas, nem volt még családom, de nagyon hálás voltam érte utóbb. Ez nem bibliaiskola-reklám akar lenni – már túl vagyunk a beiratkozási időszakon –, hanem az Ige, az Igének a gazdagsága.
Mindaz, ami hiányzik az életemből – vannak dolgok, amikre nem vagyok készen, és vannak dolgok, amikre nem lehetek készen –, és Isten Igéje ad nekem valamit, amivel egyszerűen csak járnom kell. Nem kell kiemelkedőnek lennem, hanem egyszerűen csak engedelmeskedhetek annak, amit kaptam, és amit az Ige mond nekem. Ez az, ami annyira nagyszerű. Ezért mondjuk, hogy a bibliaiskola, a gyülekezet, a közösség, az Ige megosztása felkészíti a szívemet. Mert amit felemelünk itt, azok nem a problémák, még csak nem is az emberi megoldások, hanem Krisztus, Aki a mindenekfelett való válasz az életünkre.
Talán csak még egy dolog tanácsként. Hallani, tudni hallani, és tudni alázattal hallani minden helyzetben. Amikor jön a változás, akkor is hallani, és hallgatni az Igét. És hallgatni az üzenetet, és olvasni az Igét, és alázattal hallani. Jak 1:21 – sokszor emlegetjük ezt a verset is.
Amikor viszont jön a sikeres idő az életedben, tegyük fel, hogy megnyered a lottó ötöst – szégyelld magad, hogy lottózol, de nem baj, beadhatod a tizedet 🙂 –, és azután mi történik? Ez nagyon érdekes. Mondjuk csak simán sikeres vagy. Sikeres a vállalkozásodban, jól mennek a dolgok. Mi történhet? Kiszorul a szívemből a figyelem, a hallás, mert bejön a büszkeség: én jobban tudom! A büszkeség kiszorítja a hallást, az alázatot, a figyelmet. „Mert jól megy nekem.”
Tudod, mit láttam sokszor? Isten felemelt valakit a szolgálatban, ad neki ajándékokat a Szellem által, használja azokat, növekszenek, nagyszerűek a dolgok. Aztán olyan jól megy, hogy a szívében már nem hall, aztán elmegy, és otthagyja az egészet. Ez lenyűgöző nekem. Tudom, hogy megvan az én szívemben is. Ezért figyelj, amikor változnak a dolgok, annyira fontos tudni hallani, tudni figyelni, merni figyelni, merni elfogadni.
Isten nem azt akarja, hogy az értéktelennel foglald el magad az életedben. Nem vagyunk struccok, nem dogjuk a fejünket a homokba úgy téve, mintha semmi baj nem lenne. Nem ez a kereszténység, ez nem így megy, nem rejtőzünk, nem élünk tagadásban, nem próbálunk elbújni vallásos klisék mögé, nem ez az életünk.
Ha viszont megnézzük, hogy Isten mit akar adni nekünk, akkor azt látjuk: Isten meg akarja támogatni a szívemet. Isten meg akarja támogatni a szívemet az igazságban, hogy ne kelljen ezekben a félelmekben élnem. Ezért mondja Mát 6:22-ben, hogy legyen összpontosításunk, hogy hova néz a szemünk, hogy egy pontra nézzünk.
Előző alkalommal említettem, hogy a természeti látás mindig bandzsít, mindig rosszul látja a dolgokat. Nézz egy dologra, az Úr legyen előtted. Ha ez így történik, akkor Ő megerősíti a szívünket. Ezt olvastuk az elején: „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségessé az egymás és a mindenki iránti szeretetben,... Erősítse meg a szíveteket feddhetetlen szentségben…” Ez az, amiről beszélünk.
Isten útjai nem a mieink, Ézs 55:9. Ő nem úgy csinálja, ahogy mi, de működik. Amikor Ő hív minket imára, akkor valójában gyógyulásra hív minket. Amikor hív minket a gyülekezetbe, akkor olyan életre hív, amiben kevesebb félelem van, mint tegnap volt. Amikor hív minket a szolgálatra, akkor olyan életre hív minket, amiben nagyobb áldásunk lesz.
Én azonban félreérthetem. A rossz oldalát látom. Ő azt mondja: Gyere, imádkozz! Én pedig az órámat nézem: Most? Ő a gyülekezetbe hív, én pedig azt nézem, hogy hányan nevetnek ki, ha elmegyek a gyülekezetbe. Ő szolgálatba hív, én pedig azt nézem, hogy ez milyen kényelmetlen nekem. Az Ő gondolatai azonban nagyobbak az enyémeknél. Az Ő útjai mások és nagyobbak, mint az enyémek.
A legjobb élet számomra az, amikor ezerrel járok az Úrral. Nem űzöttségről beszélek, nem valami túlfűtött ostobaságról, persze, hanem arról beszélek, hogy a szívünkben tűzben égünk Őérte. Ő legjobb felkészítés számunkra mindenben. Ő legjobb. Így bánunk el a félelemmel. Így bánunk el az aggodalommal is. Így bánunk el minden változással az életünkben.
Úgyhogy, világ, az összes félelmedet odaadhatod, beszélhetsz róla egész nap, én rendben vagyok, köszönöm! „Tagadásban élsz? Ostoba vagy, és nem tudod? Bolond vagy? Nem tudod, hogy mi jön politikailag, gazdaságilag… minden oldalról, milyen betegségek terjednek? Nem tudod, mi jön?” A válasz az, hogy nekem megvan Krisztus. Ő nagyszerű válasz!
Ámen.