Bartha Attila
Márk 8:34b-36 34Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. 35Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt. 36Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
Nagyon megáldott a szerda esti istentisztelet üzenete. Arról szólt, hogy a világ azt mondja, hogy egy külső dolog kell az életed növekedéséhez. Igazából Isten azt mondja: Engem ismerj meg, Bennem növekedj!
Nagyon sokféle ideológiával lehet találkozni a világban. Tegnap találkoztunk egy félig kanadai, félig iráni fiúval. A szülei Gödöllőn bahá’i misszionáriusok. A bahá’i mindannak az összekavarása, amit az emberiség eddig tanított és ebben hisznek.
Azt mondtuk ennek a srácnak: „Nagy hazugság az, ha élsz egy ideológia szerint tökéletes életet, jó életet, de a legfontosabb dologra az életedben nem ad választ.” Ha nem adja meg a lelked üdvösségét, akkor mit ér az? Olyan, mintha valaki beteg és csak tüneti kezelést kap, kívülről jól érzi magát, de igazából belül a betegség felőrli.
Jézus itt azt mondja: előbb vagy utóbb megfizeted az árát. Fogsz fizetni árat így is vagy úgy is. Az Ő útján úgy fizetjük meg az árat, hogy nem az én akaratom szerint élek. Ő az én teremtőm, gyógyítóm, azt fogom tenni, amit Ő mond. Azért, hogy éljek.
A másik módja, aki azt mondja: úgy élek, ahogy akarok. Aztán az élete végén fizeti meg az árat. Prédikátor 3:1-8 arról szól, hogy megvan mindennek az ideje, és ellentétpárokat sorol fel. Azt láthatjuk, hogy nem az a kérdés, hogy mit teszek, vagy az, hogy mit kell tennem, hanem az, hogy mikor kell tennem.
Nem az a kérdés, hogy megfizetem-e az árat, hanem az, hogy mikor fizetem meg. Az életemet Krisztusnak adom-e, vagy pedig magamnak élem. Krisztus mindennek az Ura. Ő el akarja venni a bűnt az ember életéből. Hajlandóak vagyunk-e odaadni? Hajlandóak vagyunk-e ránézni, vagy pedig a saját magunk útján járunk?
Zsolt 34:16 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;
Ha az Úr rád néz, ha téged hallgat, akkor mi hallgatnánk-e, néznénk-e bárki mást, mint Ő? Ő a Teremtőd, Ő szeret téged. Nézz Rá, kiálts Hozzá, hogy élj! Ámen.
P. Kende
Eszter könyvét fogjuk megnézni ma. Sok oldalról lehet nézni ezt a könyvet. Arra hívlak, hogy tanulmányozzuk együtt.
Ez a könyv egy nagyon érdekes történetet ír le, egy fiatal lány történetét. Az ő szempontjából írja le az egészet, de valójában egy újabb megmenekülése a zsidóknak, egy újabb váratlan túlélés. A történetet nagyon sok szinten lehet nézni.
Eszter 1-ben a király, Ahasvérus (Xerxes) tart egy nagy ünnepélyt. A buli közben támad egy jó ötletük, amikor eleget ittak.
Eszt 1:10 10Hetedik napon, mikor megvídámult a király szíve a bortól, mondá Méhumánnak, Biztának, Hárbonának, Bigtának és Abagtának, Zetárnak és Karkásnak, a hét udvarmesternek, a kik szolgálának Ahasvérus király előtt, 11Hogy hozzák el Vástit, a királynét a király elé, királyi koronával, hogy megmutassa a népeknek és fejedelmeknek az ő szépségét; mert szép arczú vala. 12De Vásti királyné nem akara menni a király szavára, mely vala az udvarmesterek által. Erre igen megharagudott a király, és az ő haragja felgerjede benne.
Szerencsére a királynak kiváló tanácsadói vannak. A kiváló tanácsadók azt tanácsolják, hogy váljon el az asszonytól emiatt. Kiváló tanács.
Eszt 1:19 Ha azért a királynak tetszik, bocsásson ki királyi parancsot a maga részéről és irattassék a Persa-Méd törvények közé, visszavonhatatlanul, hogy ne jőjjön többé Vásti Ahasvérus király színe elé, és hogy az ő királyságát adja a király másnak, a ki jobb ő nálánál.
A történelmet értjük. Látjuk, mi zajlik. A király elküldi a királynét és ez a kezdete a történetünknek. A király mutogatni akarja a királynét, mert szép. Az asszony visszautasítja, a férje ezért végleg elutasítja. Sok szinten lehetne erről beszélni, de az egyik közülük a házasság.
Van itt néhány jó tanács. Asszonyok, ha a férjetek büszke rátok, vagy a szépségetekre, az nem rossz dolog, ha szeretné mutogatni. „Ide nézzetek, ez az én feleségem.” Másik oldalról, férfiak: a feleséged nem egy tárgy, amit oda lehet rángatni, vagy lehet úgy mutogatni, mint egy autót. Igazán ez nem csak a házasságról szól, hanem minden konfliktusról. Hogyan kezeljük a dolgokat?
Ennek az egész balhénak a vége Eszt 2 elején van:
Eszt 2:1 Ezek után, a mint megszünt Ahasvérus király haragja, megemlékezék Vástiról, és arról a mit cselekedett, és arról a mit végeztek felőle.
Egy házasságban vagy egy barátságban, vagy a gyülekezetben a testvéreimmel, amikor konfliktusom van, akkor itt egy nagyszerű lecke. Mit látok először? A király eddig a következő sorrendben látta a dolgokat:
- Mit tett a feleségem? Lejáratott, leégetett mindenki előtt. Még a saját házamban sem vagyok úr, milyen király vagyok? „Ugyan már, mit csináltál ellenem?”
- Büntetés
- A személy, aki elszenvedi a büntetést
Most a király haragja csillapodott, most megfelelő sorrendben látja:
Először megemlékezett Vástiról, nem a sértésre gondolt, hanem a személyre. Igazán most bánja, ami történt. Már nem lehet visszacsinálni, mert a törvények olyanok voltak, hogy még a király sem változtathatta meg azokat, ha el lett rendelve.
Amikor egy konfliktus van az életünkben valakivel, akkor el kell döntenem, hova nézek először. Ha a sértésre nézek, ha azt nézem először, amit legfeljebb másodjára kellene néznem, akkor annak a kapcsolatnak vége lesz. Ha nem a másikat látom, hanem azt, amivel bántott, akkor vége a kapcsolatunknak egyszer és mindenkorra. Nem lehet visszacsinálni, tönkre van téve.
Példabeszédekben mondja: a testvér, akit megbántottál, nehezebb megnyerni, mint egy megerősített várost. Ez azt jelenti: minél közelebb voltunk azelőtt, minél jobb barátok voltunk azelőtt, annál nehezebb újra kialakítani a kapcsolatot.
Ebben a versben ez lecke nekünk. Ne a bántásra, ne a sértésre, ne a haragra nézz. Ne engedd, hogy a haragod rossz helyre irányítsa a figyelmedet a házasságodban, a barátságaidban, a kapcsolataidban, a munkahelyeden, a gyerekeiddel, a szüleiddel. Ha megengeded, hogy először ezekre nézz, akkor a személy jelentősége utolsóvá válik.
Most a király a helyes sorrendben nézi. Ez az, ahogy látni kell ezt, de itt már nem tud mit csinálni vele.
Eszt 2:2 azt tanácsolják, hogy keressenek a királynak szép ábrázatú szűz leányokat. Keresnek neki új feleséget. Erről szól a 2. fejezet. Eszter királynővé válik. Itt egy érdekes dolog, amiért ezt a könyvet nem szeretik: Eszter egy pogány király felesége lett. Az ellenség felesége lett. „Hogyan lehetne ez rendben? Hogyan lehetne ez Isten akarata?”
Ebben a könyvben azt látjuk, hogy ez volt Isten akarata erre az időre. „Várj! Nem azt mondja Zsolt 84:10, hogy inkább vigyáznám a házad küszöbét, minthogy benne legyek az idegenek házában? Inkább egy nap itt, mint ezer máshol. Nem azt olvassuk 1Kor-ban, hogy ne legyünk felemás igában?”
Róm 8:28 jut eszembe folyton erről a történetről. Ez a könyv olyan, mint egy kommentár Róm 8:28-ról:
Róm 8:28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.
Ezek az Istent szeretők a hívők. Minden az ő javukra van. Ez lenyűgöző gondolat. Nem tudom, gondolsz-e erre gyakran. Minden a javukra van azoknak, akik Istent szeretik. Nem tudom, hogy hiszed-e.
Nem hiszem, hogy ezt hisszük – bocsánat, hogy ezt mondom –, mert sokszor kételkedünk, sokszor megkérdőjelezzük: tényleg minden a javamra van? Az egész? Sokszor küzdünk ezzel, azért beszélek erről, mert hallanunk kell erről, gondolkodnunk kell erről hívőkként, forgatni kell a szívünkben.
Az Írás azt mondja: Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak. Ez egy elképesztő gondolat. Arról szól, hogy Isten gondoskodása felőlünk nagyobb, mintsem hinnénk; nagyobb, mint ahogy azt értjük. Isten gondoskodása sokkal nagyobb, mint a mi türelmünk, mert a mi türelmünk lehet, hogy nem ér el odáig. Nem bírunk várni Izsákra, és aztán jön Ismael a képbe, és jön a küzdelem, a balhé, a probléma. Isten viszont azt mondja: figyelj, Én mindent a javadra tudok fordítani.
A bibliatanulmányon nagyon jót beszélgettünk erről. Jó téma, érdemes beszélgetni róla újra és újra, mert foglalkoztat minket. Fontos ebben gondolkodnunk.
Hogyan lehet ez az egész dolog Eszter könyvében a javukra? Minden a javukra van azoknak, akik Istent szeretik. Ezek az emberek hívők voltak, bíztak, Istennel jártak és büntetés alatt voltak. Hiszed vagy nem, volt egy terv ebben az egészben. „De egy pogány király!” Van azonban egy terv. Isten tudja, mint Krisztus a kereszten.
Mát 27:50 ott van a kereszten és hangos kiáltással az Ő szellemét átadja az Atyának, és meghalt. Ott vagyunk a keresztnél, nézzük a keresztet és Krisztus halott, és azt mondjuk: hogyan lehetne ez a javunkra? Hogyan lehetne ez az Ő javára? Hogyan lehetne ez bárkinek az áldására? Hogyan lehetséges?
Itt is ezt látjuk, mert Eszternek, a zsidó lánynak az, hogy királynő lett – ennek a királynak a felesége –, az nem előrelépésnek számított, hanem hozzáment egy idegenhez. Másik módon van az ő fejükben. Nem tudom, látják-e, hogy mi történik. Valaki látja: a nagybátyja, Márdokeus.
Eszt 2:21-ben a királyt meg akarják gyilkolni. Volt két összeesküvő, akik meg akarták gyilkolni. Azt látjuk, hogy van egy kísérlet arra, hogy megöljék a királyt, és itt a lány, aki királynő lesz. Isten magokat vet. Isten vet mindenféle magokat és még nem látjuk a gyümölcsöt Eszt 2-ben. Nem látjuk, hogy mi történik ebből. Lehet, kapkodjuk a fejünket: mi ebben a jó, mi abban a jó?
Isten magokat vet a történelemben, az életünkben. Lehet, azt mondod: „Te jó ég! Miért kellett megtörténni ennek a dolognak? Ennek a műtétnek. Miért lett ez a betegségem? Miért veszítettem el őt, a testvéremet, az édesanyámat, a gyerekemet? Hogy lehetne ez a javamra?” Isten vet magokat az életembe.
„Miért veszítettem ezt a lehetőséget? Miért intett búcsút az udvarlóm? Miért veszítettük el azt a pénzügyi lehetőséget?” Isten magokat vet az életünkbe. Ő az, aki mindent a javunkra tud munkálni. Minden szívfájdalmat, minden nehézséget, minden bukást, minden kétséget, minden helyzetet és képes vonni bennünket. Képes szeretni minket és felépíteni újra és helyreállítani és adni és továbbvinni. Mert Isten képes mindent a javunkra munkálni. Az összeset. Mindent.
Gyakran aggódunk afelől, hogy mi történik, mi az ördög munkája ebben a világban, mi Sátán munkája az életünkben. Nem tetszik, ahogy az RBT-m villogtatja izmait és azt mondja: én vagyok az erősebb az életedben, én mondom meg, mi történik, én vagyok az RBT-d és nekem van a legnagyobb erőm az életedben.
Ránézünk a világra: jaj, mi zajlik. Elfelejtjük azonban, hogy nem csak az ellenség veti a kis magjait, hanem az ÚR is. Azért élvezzük a történetet Eszter könyvében, mert azt látjuk, hogy Isten előkészíti, és aztán végigviszi az egészet. Összeállítja a részleteket. Összeállítja a kirakót és a végén valami gyönyörű jön ki belőle. A végén valami nagyszerű következik.
Viszont amikor veti a magokat, amikor előkerülnek a kirakójáték darabjai, akkor nem értjük, nem látjuk a képet. Akkor azt kérdezzük: „Hogyan lehetne ez jó? Miként lehetne ez áldás? Hogyan lehetne ez nagyszerű?”
Mint a szolgák Mát 13-ban. A gazda elvetette a magokat, éjszaka jött az ellenség és konkolyt vetett, rossz magot, gyomot. „Most mi legyen?” A gazda azt mondja: nem gond, várjatok az aratásig, Mát 13:29-30. „Akkor majd nyilvánvaló lesz, hogy mi micsoda. Egyértelmű lesz, mi hova tartozik, akkor majd különválasztjuk.”
Ugyanígy van a mi életünkben. Ne aggódj, Isten tudja, melyik mag az Övé. Isten képes összeállítani úgy, ahogy Ő eltervezte. A végén látni fogjuk. Azért élvezzük a történetet, mert néhány rövid fejezetben látjuk a képet összeállni. Ezért kaptuk a Bibliánkat, hogy Isten azt mondja nekünk: „A dolgoknak következményei vannak. Az ellenség dolgozik, de Én is. Tanulj Tőlem! Értsd meg, lehet, nem látod meg rövid távon a következményeket.” Lehet 10 év múlva sem, de az életed végén azt fogod mondani, hogy nem bántad meg, vagy amikor az Úrral leszel, azt mondod: most értem, köszönöm, nem volt hiábavaló.
Tudjuk, hogy minden a javukra van azoknak, akik Istent szeretik.
Eszter 3: a konfliktus, az ütközés. Mi történik? Hámán nagy méltóságra emeltetik. Ő a gonosz a történetben, ő az, aki gyűlöli a zsidókat. Inkább így mondanám: ő az az ember, aki annyira megbántódik azon, hogy valaki nem hajol meg előtte, hogy képes lenne kiirtani az egész népét emiatt. Azt mondanám neki: van egy kis gond az önképeddel, van egy kis gondod azzal, ahogy látod magad, akinek képzeled magad. Persze, látjuk Sátán tervét az egészben. Látjuk, hogy neki van szándéka elpusztítani a zsidókat.
Mind meghajolnak Hámán előtt – ő valami jelentős ember –, kivéve Márdokeus, Eszt 3:2. Itt a kérdés: Márdokeus, miért nem tudtál meghajolni? Ez egy fontos kép igazából. Nemrég beszéltem 1Móz 31-ből (20110427 DU PBorci PKende Isten velunk van a mindennapokban), hogy Lábán és Jákob nem tudtak bízni egymásban. Ők egy kép voltak a régi és az új természetre, a kettő nem tud bízni egymásban. Ugyanezt látjuk itt is. A kettejük között nincsen semmi bizalom.
Márdokeus nem hajolhat meg Hámán előtt, nem tud meghajolni előtte. Az olyan lenne, mintha Isten meghajolna Sátán előtt. A Sz.Sz. nem hajolhat meg a régi bűnös természet előtt. Az új nem hajolhat meg a régi előtt. A Galáciai levélben azt láttuk, hogy az új szövetség nem hajolhat meg a régi előtt. A kegyelem üzenete nem hajolhat meg a törvényeskedés üzenete előtt. Elfogadhatatlan lenne.
Lenne valami alapvetően helytelen abban, ha Márdokeus meghajolna Hámán előtt. Ez a konfliktus. Hámán csak egy embert lát, aki nem hajol meg előtte. Megtudja, hogy zsidó, és gyűlöli az összes zsidót emiatt. Ez a történet. Ha úgy tetszik, a kulcsvers:
Eszt 3:8 … Van egy nép, elszórva és elkülönítve a népek között, országod minden tartományában, és az ő törvényei különböznek minden nemzetségtől, és a király törvényeit nem teljesíti; a királynak bizony nem illik úgy hagyni őket.
Hámán mondja ezt a királynak, és épp bemártja a zsidókat. Elintézi, hogy kiirtsák a zsidókat. Ugyanakkor mond valami gyönyörűt: van egy különleges nép az országodban. Mint amikor Kajafás azt mondta Ján 11:50-ben: ti bolondok, nem tudjátok, hogy jobb egy embernek meghalni a népért, mint az egész népnek meghalni egy emberét. Jézusról beszélt. Ellenség volt, de helyes volt, amit mondott. Jézusnak ezzel nem volt problémája, azt mondta: Én hajlandó vagyok erre.
5Móz 32:31 Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájuk; ellenségeink is megítélhetik!
Hámán – holott nem akar semmi jót mondani, sőt azt hazudja róluk, hogy a király törvényeit nem tartják meg – mond valami nagyszerűt: van egy különleges nép a te országodban. Nem is tudja, mennyire igaza van. Látjuk a nagy hibát:
Eszt 3:10 Akkor lehúzá a király az ő gyűrűjét a maga kezéről, és adá azt az agágibeli Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének.
Ha Hámánnál tartod az akaratodat – erről szólt a gyűrű –, akkor nagy hibát követsz el, nagy bajban vagy, veszítesz valami jelentőset, akkor valami nagyszerű elvész az életedből. Ez arról szól, hogy a régi természetemnek van egy szándéka, ami tetszetős. „Van valami, ami károdra van. Nem jó, ha ez így marad. El kellene intézni. gyerünk, szétcsapunk közöttük. Megmondjuk a frankót. Tudjuk, hogyan kell elbánni vele.” A haragodban, a gyűlöletedben, az ostobaságodban elveszítesz valamit az életedből, ami gyönyörű. Mert a régi természet mindig veszít. Mindig veszít, mindig elhagy valamit. Ezért ez nagyon fontos az életünkben: hol tartom az akaratomat, hogyan döntök, milyen módon járok? Kinek adom a döntéseimet? Péld 25:5. Ha Hámán hozza a döntéseimet, akkor elveszítek valami gyönyörűt.
Mint a franciák, Szent Bertalan éjszakáján legyilkolták a hugenottákat – francia reformátusok –, és elüldözték a maradékot. Mi történt? Azt mondják a történészek, hogy abban a pillanatban Franciaország évszázadokkal esett vissza gazdaságilag, tudományban, mert ezek a hívők rengeteget adtak hozzá az országhoz. Rengeteget veszítettek azonnal. Az ellenségnek engedtek társadalmilag a franciák.
A mai napon a szívünkről beszélek igazából: kinek engedek, kinek adom be a derekam.
Eszt 4-ben a zsidók gyászolnak, mert tudják, hogy mi történik. Tudják, hogy meg van írva a halálos ítéletük. Márdokeus is gyászol, megszaggatja a ruháit. Ez érdekes kép, olyan, mint Isten Szelleme az életünkben. Megszomorodás van az életemben. Amikor az RBT-mel döntök, a bűnre adom a fejem, akkor az új természet, a Sz.Sz. megszomorodik, EFéz 4:30. Van egy szomorúság hirtelen. Lehet, nem is tudom hova tenni, tűnődöm, mi ez az üresség, tűnődöm, hogy mi a bajom, tűnődöm, hogy miért küszködöm. Lehet, arról van szó, hogy a Sz.Sz. megszomorodott az életemben. Lehet, hogy ez az oka annak a problémának, amivel küzdök.
Eszt 4:4 Eszter elküld Márdokeushoz, hogy mi a baj. Ez tetszik nekem, mert azt látom a saját szívemben, hogy ilyet teszek, hogy a régi természetemmel értek egyet, bűnben járok valameddig, a Sz.Sz. megszomorodik és van egy üresség a szívemben. Mit csinálok? Nem kérdezem meg, nem mondom: „Uram, mi a baj? Mit csináltam, Istenem? Hogyan kellene ezt helyretenni?” Igyekszem találni valami mást, ami betömi a szívemet, amivel elégedett lehetek. Valahol máshol keresem a választ.
Ám az egyetlen dolog, ami megelégíti a szívemet, ha megkérdem, és azt mondom: „Uram, Sz.Sz. mi történik? Kérlek, vezess engem! Tölts be engem! Bocsáss meg nekem!” Aztán megint – azonnal vagy idővel – ott van a megelégedettség, és megint azt tudom mondani: ez az irány, erre érdemes menni, ez hasznos az életemben. Tetszik, amit Márdokeus mond:
Eszt 4:8 menjen a királyhoz, könyörögni néki és esedezni előtte az ő nemzetségéért.
A Sz.Sz. azt mondja: beszélj, szólj. Ez az, ami itt történik, ez Márdokeus bátorítása Eszternek. Mi a kihívás Eszter számára? Az, hogy azonosítsa magát a népével, hogy azt mondja: ide tartozom, nekem ez a helyem, én zsidó vagyok. Nekünk is a Sz.Sz. azt mondja: figyelj, te hívő vagy, merj felszólalni. Tudod mit jelent ez? Merj kérni, imádkozni, Istenhez fordulni. Merj felszólalni! Merd elővenni a Bibliád nyilvános helyen, és olvasni. Merd azt mondani: „Ez fontos nekem. Én nem teszem azt, mert nem fér meg az új természettel a szívemben.” Merj azonosulni ezzel!
Eszt 5-ben Eszter ad egy fogadást a férjének, hogy ünnepeljenek együtt. Azt hinnéd, most elmondja a dolgot, de még nem. A férje tudja, hogy nem véletlenül csinálja az egészet. Eszter azt mondja: csináljunk még egy vacsorát. Nem tudom mi volt a szívében, de úgy látszik, hogy nem volt olyan könnyű neki kimondania: ide tartozom, ez vagyok. Ez egy lecke számunkra. Egy értelemben ez tanít minket. Nem könnyű kimondani, ezt értjük és tudjuk. A másik oldalról viszont rendben van, ki lehet mondani.
Eszt 5:14 …Csináljanak ötven könyöknyi magas fát, és reggel mondd meg a királynak, hogy Márdokeust akasszák reá, és akkor menj a királlyal a lakomára vígan. És tetszett a dolog Hámánnak, és megcsináltatta a fát.
Az egyik oldalról ott van Eszter. Ad egy fogadást, még mindig nem mondja el. Ad még egy fogadást. Tűnődsz, mikor mondja el. Nem túl sok ez a késlekedés? Mellette az ellenség dolgozik, készíti a dolgot. Megépítik az 50 könyök magas akasztófát, Hámán készülődik. Szép grafikával meghívókat küld a barátainak, nyilvános akasztás lesz. Készül az egészre, összerakja. Az ellenség ezt csinálja, veti a magokat és azt mondja: megfogtalak, enyém vagy, soha nem szabadulsz, nem is tudod, hogy mit csináltam most épp, megvagy, megfogtalak.
Isten a másik oldalról szintén dolgozik. Már-már kétségeskednénk. Amikor először olvastam ezt a történetet, azon gondolkodtam, hogy lehet ebből kibújni? Másnap reggel felakasztják az embert. Ez lesz a legfontosabb ügy a királyságban. Hogy fognak kilépni ebből? A válasz: a király nem alszik aznap éjjel. Megtudja, hogy Márdokeus megmentette az életét. Ha megkérdeznéd, hogy miért menekültek meg a zsidók, ha nem látod a történetet jól, azt mondanád: azért, mert a király rosszat vacsorázott, nem tudott aludni és ezért. Lehetne ilyen módon is nézni a történetet.
Vagy nézhetjük a másik szinten, ahol azt mondjuk: Isten vetette a magokat a történetelembe, az emberek szívébe, azok felnőttek és teremtek gyümölcsöt. A történet végén Hámán ott lóg a saját akasztófáján, Péld 26:27. Márdokeus van abban a pozícióban, uralkodik a király mellett, és áldást jelent a népének. Miről szól ez? Isten mindent képes a javára munkálni azoknak, akik Őt szeretik. Ne félj azonosulni Isten népével, Isten céljával ebben a világban, Isten ajándékával az életedben.
Eszternek ki kellett mondani: egy vagyok ezzel a néppel. Nekünk is fontos ez az életünkben. „Én hívő vagyok, keresztény vagyok. Ha ez szégyen teli dolog a világban, ám legyen.” Még valami: azonosulni a szívünkben Isten céljával a világban. Isten célja ebben a világban: lelkek, emberek megtérjenek, megismerjék az Urat, örök élettel bírjanak, felnőjenek az igazságban, növekedjenek nap mint nap. Azonosulni a szívemben, és azt mondani: igen, én egy vagyok ezzel.
Amikor Jézus azt mondja: fehérek a mezők az aratásra, imádkozz az aratás Urához, küldjön munkásokat – ez nekem szól. Amikor azt mondta: menjetek el széles-e világra – az nekem szól. Amikor azt mondta: hordozzátok egymás terheit – az nekem szól. Amikor azt mondta: ne ítélgessétek egymás vélekedéseit – az nekem szól. Miért? Mert egy vagyok a szívemben Isten tervével.
Istennek van egy terve az országunkra, és használni akar minket személyesen. Gyülekezetek, tanítványok, növekedés. Merd azt mondani: „Egy vagyok azzal az ajándékkal, amit Isten adott nekem. El merem fogadni. Amit adott nekem, azt nem véletlenül adta, hanem a gyülekezet épülésére. Nekem is áldás lesz. Ahogy járok ebben, mások is tanítvánnyá lesznek körülöttem.”
Ez a lecke ebben a könyvben: azonosulni, bevállalni, kimondani: én ide tartozom, ez az enyém. Amit Isten a szívemre tett, az fontos nekem. Ámen.