Jer 29:4-ben van egy intés Jeremiás prófétától. Olyan embercsoporthoz beszél, akik nehéz helyzetben voltak. Igazából ők hadifoglyok voltak. Izrael fővárosa, Jeruzsálem megszállás alá került. Itt nagyon sokan közülük Babilonban vannak. Rabszolgák abban az országban, amely legyőzte őket. Jeremiás azt mondja:
Jer 29:7 És fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságra küldtelek benneteket, és könyörögjetek érte az ÚRhoz; mert annak jóléte a ti jólétetek is!
Ez az utolsó dolog, amit mond. Néhány verssel azelőtt viszont elmondta, hogy a jólét – az angolban: békesség – hogyan jön majd erre a városra.
Jer 29:5-6 Építsetek házakat, és lakjatok bennük, ültessetek kerteket, és egyétek gyümölcseiket! Vegyetek magatoknak feleséget, és szülessenek fiaitok és leányaitok! … Sokasodjatok meg ott, és meg ne fogyatkozzatok!
Egy kedves házról szeretnék beszélni. Arról a kedves házról, amit Isten adott nekünk a hívők gyülekezeteként. Úgy tűnik, hogy az az erőfeszítés és igyekezet, amit adunk a városért vagy az emberekért, az ebben a házban kell, hogy kezdődjön. Amikor építjük a gyülekezetet, amikor összegyűlünk, amikor közösségben élünk egymással, akkor történik valami, ami csodálatos.
Péld 11. a város örvendezik, amikor az igazak sikert aratnak. Amikor az igaznak jól megy dolga, örvendezik a város. Annak a titka, hogy hogyan oldjuk meg a dolgokat a városban, az igazából a gyülekezet sikerébe van becsomagolva. Ez az egység, hogy egyek vagyunk egy családként, amikor Isten összehív minket. Zsolt 84. leírja nekünk ezt a helyet. Így kezdődik:
Zsolt 84:1 (2) Mily kedvesek a te hajlékaid, Seregek URa!
A gyülekezet gyönyörű hely. Mondhatod: „Ah, nem voltál még az én gyülekezetemben!” Van viszont két megváltoztathatatlan valóság. Az első valóság:
Róm 3:4a … az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug,
Ez az első igazság. Ez igazából minden nőre és minden férfira vonatkozik. A második igazság:
1Móz 2:18a Azután azt mondta az ÚR Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni.
Minden ember hazug, de nem jó az embernek egyedül lennie. Nem úgy tűnik, hogy ez a két dolog összepasszol. 🙂 Tehát Isten azt mondja nekünk, hogy Ő szereti, hogyha a hazugok összegyűlnek. 🙂 Eszerint a gyülekezetek telve vannak hazug emberekkel. 🙂 Nem jó az embernek egyedül lennie. Ez olyan különbség, ami látszólag nem hozható össze, de ez így igaz. Isten azt mondta: ne hagyjátok el az összegyülekezésetek helyét, Zsid 10:25, nem jó, hogy az ember egyedül legyen.
Akkor hogyan tudnánk kijönni egymással, ha hazug emberek vagyunk? A Szent Szellem által. „Mily kedvesek a te hajlékaid, Seregek Ura!” A Szent Szellem a titok. Az, hogy tudatában vagyunk Isten jelenlétének. Ján 1-ben Jézus jött, hogy János bemerítse Őt. „Ez elég érdekesnek hangzik! Jézusnak miért kellett bemerítkeznie?” Jézus nem volt bűnös, és a bemerítkezés arról szólt, hogy az a személy megbánja a bűneit, és tisztává lesz – ez volt Keresztelő János üzenete.
A válasz 3Móz 8-ban van: minden pap megmosakodott vízben, mielőtt szolgálatba állt volna. Ahhoz, hogy elkezdhesse a szolgálatát, Jézus ezért bemerítkezett. Amikor kijött a vízből, akkor a Szent Szellem galamb képében leszállt, és megnyugodott Őrajta. Ez a galamb nyugodott az Úron. Jézus az élete hátralévő részében úgy csinált mindent, hogy a Szent Szellem ereje mindenen rajta volt, és Ő az életét adta értünk.
Utána elküldte az Ő Szellemét, hogy bennünk éljen. Megtette ezt. Azért tette, hogy ez hajlék kedves lehessen. A ház csak akkor válik kedvessé, ha a Szellem betölti a hazug embert. Nem jó az embernek egyedül lennie, de minden ember hazug, és a Szent Szellem segít nekünk.
Zsolt 84:2 (3) Vágyódik, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után, szívem és testem ujjong az élő Istennek.
Amikor része vagy ennek a kedves háznak, amikor része vagy ennek a fajta közösségnek, együttlétnek, akkor valami történik veled. Felkavarodsz, és szenvedélyed van, amikor Isten népével lehetsz. A szívem a testemben az élő Isten után vágyakozik. Mi ilyenek vagyunk ma a világban. Mi vagyunk ezek.
Mi vagyunk Krisztus Teste, csontjai és vére ezen a Földön. Ő a fejünk, és mi vagyunk az a hely, ahol az emberek láthatják Őt. Mi vagyunk az a csapat, akik elviszik Őt ebbe a városba. Mi vagyunk azok, akik építik ezt a házat, és kertet építenek. Mi vagyunk azok, akik vetjük a magot, megosztjuk Isten Igéjét. Ez csodálatos.
ApCsel 10-ben amikor Péter imádkozott a ház felső részében, megéhezett. Voltál már így, hogy imádkozás alatt megéheztél, és úgy érezted, hogy jó lenne enni egy szendvicset? Péter éhes lett. Jézus azt mondta a kereszten: szomjazom. Ezek valós érzések. Jézus mást is mondott a nőnek az után, hogy találkozott vele. Azt mondta: Nekem olyan eledelem van, amiről nem tudtok.
Mi éhezzük Isten jelenlétét, amikor együtt vagyunk, hogy közöttünk legyen. Ugyanúgy éhesek vagyunk. Amikor belépünk az imába, akkor ez az éhség csak nő. Az a fajta éhség, amit Péter érzett miután közösségben volt Istennel, ez az aratás utáni éhség volt, hogy olyan kertből ehessen, amit ő ültetett.
Tehát van a ház és a kert. Eljövünk ebbe a házba, aztán kimegyünk, és ültetünk a kertben. Eljövünk a gyülekezetbe, halljuk Isten Igéjét, aztán fogjuk Isten Igéjét, kivisszük az utcára, és vetjük a magokat. Utána látjuk az aratást. Isten éhséget ad nekünk bizonyos dolgok után, amikor imádkozunk.
Zsolt 84:3 (4) A veréb is talál házat és a fecske is fészket magának, ahová fiókáit helyezze oltáraidnál, ó, Seregek URa, én Királyom és én Istenem!
Ebben a kedves házban a kicsi dolgok otthon vannak. Például a veréb vagy a fecske. Úgy tűnik, Isten azt mondja: ez így nagyon jó, hogy a madarak fészket rakjanak közel az oltáromhoz. Lehet, úgy gondoljuk, hogy ezek minket zavarnak. „Minek vannak ezek a madarak Isten oltáránál?” Isten viszont azt mondja: igenis jó, hogy azok a madarak itt vannak. Örüljünk neki, hogy ott vannak Isten oltáránál.
Jézus mondott valamit a verebekről. Azt mondta, hogy a verebek repülnek, utána leesnek a földre. A veréb leesik a földre, de Isten tudja, amikor ez megtörténik. Tud arról, amikor a veréb leesik a földre! Ez tényleg hihetetlen. Isten tudja, hogy hány szál hajunk van. Kategóriákba sorolta azokat, és tudja, hogy hány fekete és hány ősz hajszálam van. Van négy unokám, úgyhogy azt hiszem, az ősz haj rendben van számomra. 🙂
A veréb és a fecske – Isten megengedi, hogy közel jöhessenek és megtalálják ezt az oldalt. Ugyanúgy, mint ahogy a galamb nyugodott Jézuson. Próbáltál valaha madarat fogni? Próbálsz megfogni egy madarat, de azok picit érzékenyek. Ha valaki próbálja őket megfogni, akkor csak elijeszti őket, mert érzékenyek, törékenyek.
Isten jelenléte is ilyen. Nagyon könnyen megolthatjuk a Szellemet, és nagyon könnyen meg is szomoríthatjuk azt. Zavarhatjuk. Megzavarhatjuk ezt a nyugalmat, amit Isten szeretne adni, és oda szeretne tenni az Ő házába. Mert igenis felemészthetnek azok a dolgok, amiket mi próbálunk rendbe hozni. Ránézhetünk a családunkra, és gondolhatunk sok dologra, amit jó lenne rendbe tenni otthon. Eljöhetünk a gyülekezetbe és elmondhatjuk: ennek így kéne menni, annak pedig úgy, Ránézhetünk a politikai helyzetre… de inkább ne tegyük. Láthatjuk azokat a dolgokat, amik jó lenne, ha rendbe jönnének.
Viszont inkább azzal foglaljuk el magunkat: Megengedem-e magamnak, erre összpontosítok-e, hogy Isten Szelleme nyugodhasson ebben a kedves házban? Vajon ez a hozzáállásom? Ez a szívem? Ez egy kedves ház. Ez az a hely, ahova eljön a Szellem és mozdul bennem. Ezen a helyen kezdi Isten Igéjével.
Apostolok cselekedeteiben végig látjuk, hogy Isten Igéje megdicsőült. Miért növekedett? Miért sokasodott a gyülekezet Apostolok cselekedeteiben? Azért, mert Isten Igéje megdicsőült. Amikor valaki kinyitotta Isten Igéjét, akkor őket betöltötte Isten Szelleme, és akik hallgatták, azok készen álltak.
Utána mindenféle kedves házak voltak az egész birodalomban. Ez az internet nélkül történt, hihetetlen! 🙂 Mindenféle technológia nélkül történt. Az emberek gyalogoltak, szamárháton és lóháton mentek, hajóra szálltak. Isten Igéje igenis kiment onnan, és megmozdult az emberekben. Felépítették ezeket a házakat és kertet ültettek.
Két elképzelés van a világban ma. Van nagy sokaság, aki ezek után megy. „Ha ezt megteszed, ha ezeket a szabályokat követed, ha ezen a módon helyesen viselkedsz elég hosszú ideig, akkor talán találkozol Istennel. Talán találkozni fogsz Istennel. Ha követed ezt a mintát a világban, ezt a fajta viselkedésrendszert, akkor talán a végén találkozol Istennel.”
Jézusnak azonban teljesen más üzenete volt. Azt mondta: „Én vagyok Isten. Ezt másik helyzetben teszitek: tedd ezt, tedd ezt, és lehet, hogy megtalálod Isten. Én vagyok Isten, és Én eljöttem, hogy megtaláljalak. Eljöttem, hogy megkeressem és megtartsam az elveszettet. Én eljöttem, hogy megkeresselek, és hogy felkenjelek a Szellememmel, és hogy összehozzalak más emberekkel. Mert az nem jó neked, ha egyedül vagy. Szükséged van egy házra, és annak a háznak pedig kell egy kert.” Amikor ez az egész összejön, akkor ott családok lesznek, és ez az, ami majd megváltoztat egy várost. Ez fogja megváltoztatni a világot.
Zsolt 84:9 – ez akkora nagy igazság! Szeretném, ha megértenél valamit. Isten az Ő jelenlétébe hív minket.
Zsolt 84:9 (10) Mi pajzsunk! Tekints ránk, Istenünk, és lásd meg fölkented arcát!
Lásd meg fölkented arcát! Érted, hogy ez mit jelent? Nézz a Te felkented arcára. Ez a zsoltáríró azt mondja az Úrnak: nézz rám! Az Úrnak mondja. Az 5. zsoltárban azt olvassuk: „Korán reggel, Uram, imában Hozzád megyek és feltekintek. Neked szánom az imám, és feltekintek.” Nem kell, hogy a porba nyomjam az arcom, hanem felnézek az Úrra, és mondhatom Neki: „Íme, Ő a mi pajzsunk. Nézz rá a felkented arcára!”
Isten arra teremtett minket, hogy szemtől szembe nézzünk Vele. Erre teremtett miket, hívőket. Arra teremtett minket, hogy szemtől szembe nézzünk Ővele. Arra teremtett minket, hogy nézzük az Ő arcát, mint az Ő felkentjei. Ez nem olyan, amit mi csinálunk, és nem az, hogy mi lettünk ilyenekké. Hanem amikor hittünk Jézusban, akkor felkentek lettünk, mert Isten az Ő Szellemét helyezte ránk. Mostmár az imáinkban mondhatunk ilyeneket: „Íme, a pajzsunk. Tekints a fölkented arcára.”
Mi ez a pajzs? Ez a pajzs Krisztus vére. Krisztus vére tisztít meg minket minden hamisságtól. Ez az, amire Isten néz, amikor jön a vádló hangja, hogy vádoljon minket. Ez Sátán módja. Ő folyamatosan vádol minket, éjjel és nappal. Jön, és azt mondja: „Hazug! Hazug!” Isten picit vár, amíg csöndben marad. (Mert Sátán teremtett lény, és biztos neki is van egy pont, amikor már elfárad. Sose hidd el azt, hogy Sátán hatalmasabb Istennél! Mert nem nagyobb.)
Folyamatosan azt mondja: hazug, hazug. Az Úr pedig azt mondja: „Vér! A vér, Krisztus vére beszél értük. Krisztus vére az ő pajzsuk.” „Íme, a pajzs, és tekints a Te fölkented arcára! Neked adom az imám, és feltekintek.” Felfelé tekintek.
Ezékiel eléggé vad látomást látott, Ezék 1-ben ott vannak ezek a teremtmények. Mindegyiknek volt sas arca is, oroszlánarca is, bikaarca is, emberi arca is. Négy különböző arc. Volt szárnyuk is, amik felfelé álltak és egymáshoz értek. Ez eléggé őrült képet tesz a fejedbe. Ez Isten házának, Isten gyülekezetének a képe, ami működik a világban.
Az oroszlán – mi vagyunk a királyok, akik a Királynak szolgálnak. Mi vagyunk a bikák, akik szolgálnak. Mi emberek vagyunk, akiket Isten a saját képére teremtett, és sasok is vagyunk, akiket Isten arra teremtett, hogy magasan szálljunk. Ott vannak ezek a teremtmények, amiknek szárnyaik vannak. Két pár szárnyuk volt, az egyik azért, hogy betakarják magukat, a másik felfelé állt és egymáshoz értek. Ez az imádat.
Ez Isten gyülekezetének az imádata, Isten házában az imádat, amikor a felkent emberek együtt Neki szolgálnak, és leleplezik Isten szívét a világnak. Így építjük a házainkat, így jövünk össze. Ez a célunk. Isten arra hívott el, hogy megváltozzunk, és hogy új szívünk legyen. Isten arra hívott el minket együtt, hogy valami gyönyörűt építsünk, ahova verebek és fecskék jöhetnek, és nyugalmuk van. Ez a vigasztalás és a nyugalom helye. Ez a békesség helye, és az öröm helye. Ahol Isten Igéje megdicsőül.
Ezen a helyen meg fogunk éhezni, és szomjasak is leszünk. Éhesek és szomjasak leszünk arra, hogy láthassuk Isten munkáját a világban. Miért? Azért, mert mi éhesek és szomjasak vagyunk Isten munkájára bennünk, ami a szívünkben történik, és ami a közösségünkben is történik. Ez az, ami békességet és jólétet hoz majd a városnak. Legyen az a célunk, hogy ezt a jólétet, ezt a békességet keressük, hogy építsük ezeket a házakat, és ültessünk kerteket! Mert Ő hűséges, hogy betöltse mindazt, amit megígért nekünk.