Szabó Ádám
Már több mint egy éve Sepsiszentgyörgyön szolgálok. Rengeteg bizonyságom van nekem is, és a csapat többi tagjának is biztosan.
Arra gondoltam elsőnek, hogy milyen nagyszerű tudni azt, hogy mögöttünk álltok. A barátságotok, a bátorításotok, a mindennemű támogatásotok akkora bátorítás nekünk. Nagyon fontos részetek van ebben a misszióban, ebben a gyülekezetalapításban, mert ez nem egyszemélyes dolog, hanem Krisztus Testéről szól.
Egy év után visszanézve bizonyos dolgokban – jó értelemben – nem ismerek magamra. Azt se gondoltam volna, hogy ott fogok szolgálni Románia kellős közepén, Sepsiszentgyörgyön. Ránézünk néha szolgálatokra, emberek szolgálatára, pásztorokra, és van, hogy azt gondolom, én soha nem érhetek el oda, én soha nem leszek képes arra, hogy úgy szolgáljak, hogy hűséges legyek.
Arra gondoltam, hogy igazából ezt Isten végzi el bennünk. Közöttem és egy olyan ember között, aki már sok éve szolgál egy területen, a különbség az, hogy ő jobban engedte, hogy Isten munkálkodjon az életében. Tehát nem az a kérdés, hogy én képes vagyok-e, hanem az, hogy engedem-e Istennek, hogy munkálkodjon az életemben. Ez az egyetlenegy kérdés van.
Nem kell így néznem más emberekre: „Ó, én csak egy jelentéktelen ember vagyok, az a másik meg már hol tart!”; mert Istené a dicsőség minden szolgálatban. Ez a nagy kihívás nekünk, és nekem személyesen az elmúlt egy év tanulsága, hogy nagyon sok területet át kellett adnom Istennek az életemben. Csak engednem kellett Neki, hogy átformáljon. Ezzel mindannyian így vagyunk.
Szeretnélek bátorítani a szolgálatodat illetően, vagy ha jársz bibliaiskolába, hogy ez a legfontosabb: ha szeretnél megváltozni, ha látsz az életedben területeket, ahol változásra van szükséged, akkor csak engedd, hogy Isten munkálkodjon az életedben. Nem kell izzadnunk, nem kell próbálkoznunk. Ez a bevégzett munka üzenetéből jön, abban gyökerezik.
Az a nagyszerű benne, hogy nem hasonlítgatom magam, hanem csak közel engedem magamhoz Istent. Hogyan teszem? Ezt az Ige végzi el az életünkben. Olyan életre hívott el minket, amit természetileg nem vagyunk képesek élni. Ha természetileg nézek rá, akkor azt mondom, hogy ez lehetetlenség, de teszek egy hitbeli lépést, és még egyet, és még egyet… Ilyen a hívő élet.
Hitből élünk. Róm 10:17 a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. Örök életünk van, ugye? Jézus azt mondja Ján 17:3-ban, hogy az az örök élet, hogy megismerjük Őt. Ez által kapunk új látást, és másképp kezdjük látni az életünket, a környezetünket, a világot. Isten bátorít minket, hogy lépjünk. Ez a látás, amit a Szent Szellem által kapunk:
1Kor 2:12 Mi pedig nem e világ szellemét kaptuk, hanem az Istenből való Szellemet, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk.
Nagyszerű, hogy élhetünk ilyen életet, ami túlmutat rajtam, az én képességeimen, az én gyengeségeimen, és – ahogy az egyik dalban énekeltük – Krisztusnak az arca világolhat rajtunk keresztül, és a világ megismerheti Őt. Nekünk ebben semmi részünk nincs, hanem Övé a dicsőség.
Köszönjük a részeteket ebben! Írjatok nekünk, gyertek hozzánk, látogassatok meg minket. A legfontosabb, ha nem is tudtok jönni, tartsatok minket imában!
P. Kende
Mennyire engedem meg Istennek, hogy munkálkodjon az életem? Máté 4-ben Jézus azt mondja Péternek és Andrásnak – akik ekkor még nem voltak tanítványok, hanem tanulatlan halászok:
Mát 4:19-20 Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket! Azok azonnal otthagyták a hálókat, és követték őt.
Mennyire engedem Istennek, hogy munkálkodjon az életemben? Isten azt mondta Ábrahámnak:
1Móz 22:2 Vedd a fiadat, a te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked.
Odaadni Izsákot – hány okom van arra, hogy ezt ne tegyem meg? Nagyon sok! Ezek jó okok, hogy őszinte legyek. Miért nem akarom odaadni Izsákot? Igazából ez arról az egyszerű gondolatról szól, amit Ádám is említett: Megengedem-e Istennek, hogy munkálkodjon az életemben? Vagy azt mondom Istennek: „Nem, köszönöm, elég. Már elég messzire mentél. Ne gyere közelebb!”
Érdekes, hogy ezt az életem bármelyik pontján megtehetem. Akármennyi ideje lehetek hívő, tíz-húsz-száz évig, és még mindig mondhatom: ne gyere közelebb, Isten! Nagyon jó gyülekezetbe járhatok – ahogy hiszem, hogy ezt tesszük is, mert ez egy Szellemmel töltött gyülekezet, hála Istennek ezért, szolgálunk Istennek, tanulunk és Isten vezet minket, ez nagyszerű –, de akkor is lehetek úgy: „Isten! Ez az én kis köröm, ide be nem teszed a lábad! Itt van minden, ami nekem fontos. A többi a Tiéd lehet!”
Lehet ez az első gondolat: nem adom oda Izsákot, mert ez az Isten-követősdi mind csak elmélet. Nem valós, csak egy kép. Azt mondanám: „Uram, nagyon szívesen odaadom Neked ezt a tárgyat, mert értéktelen. Ezt boldogan odaadom Neked, mert semmi értéke nincs a számomra. Számomra értéktelen.” Vagy: „Istenem! Egy idegen embert bármikor odaadok Neked, mert értéktelen számomra.”
„Istenem! Odaadok Neked szívesen bármit, ami számomra értéktelen. Neked adom, persze, semmi gond.” Mal 1:8 a sántákat, a bénákat, és a vakokat hozzátok Nekem, mint áldozatot. Ránézel a nyájra és látod, hogy gyönyörű az a nyáj. „ Ó, te jó ég! Az egyik épp most kapott szívinfarktust! Kapjuk gyorsan és rohanjunk a templomhoz vele.” Ott aztán:
– Gyorsan öljük meg. Pap! Öld meg!
– De már meghalt!
– Nem. Nézd, kicsit még rángatódzik. Tegyünk úgy, mintha élne. Már semmire sem használhatom. Hátha Istennek hasznára lesz, úgyhogy odaadom.
Ez megtörténhet az életemben, hogy odaadok Neki mindent, amit én nem akarok, mindent, amire nincs szükségem. „Istenem, hajlandó vagyok odaadni Neked minden bűnt, minden bukást, a rossz szándékaimat. Ezeket Neked adom, de azt, amire szükségem van… Neked adom, ami számomra értéktelen, de aminek akár csöpp értéke is lehet számomra, az nem lehet a Tiéd.”
Nem azt mondom, hogy a teljes kereseted tedd a felajánlásba, de ha nagyon unatkozol, akkor tedd meg. 🙂 Tedd az összes pénzedet a hó elején a felajánlási kosárba, és garantálom, hogy nagyon izgalmas hónapod lesz. Nem garantálom, hogy lesz ennivalód, de az biztos, hogy nagyon izgalmas lesz az a hónap. Viszont nem a pénzről beszélek most, úgyhogy ne ragadjunk le ennél.
Márk 12-ben az özvegyasszony bedobta a két fillérjét. Ez miért volt fontos? Nem a pénz értéke miatt. Miért volt jelentős? Azért, mert mindenét odaadta. Mindenét beledobta. A kérdés nem az volt, hogy mennyi pénze volt, hanem hogy az volt mindene. Ezt kérte Isten Ábrahámtól 1Móz 22-ben, hogy a legdrágábbat adja. Mert Ábrahám tanítvány volt.
Szerintem nagyon sok ember hajlandó biztosítás kötni Istennel az örökkévalóságával kapcsolatban. Nagyon sok ember hajlandó Istennek odaadni az örökkévalóságát. „Nézd Isten! Igazán nem tudom, hogy mit kezdjek az örökkévalóságommal, úgyhogy a Tiéd lehet. Az örökkévalóságom a Tiéd.”
„Jézus hiszek Benned, bízom Benned!” – nagyszerű, hogy az emberek meghozzák ezt a döntést, és ez nagyon fontos, de ez épp olyan, mint a plusz pénzem. Mint az időm, amikor már nem tudok mit csinálni: „Az örökkévalóságom a Tiéd lehet, de a mai nap az enyém. A jelenem az enyém, és ez az egész hit dolog elvont számomra.” Jézus odament Péterhez és Andráshoz, és azt mondja:
– Kövessetek engem, fiúk!
– Rendben, Uram! Majd holnap követünk.
– Nem! Ma gyertek Velem. Ma vagyok itt. Kövessetek, gyertek Velem!
Tudod, mi a baj a holnappal? Mindig holnap. Ez azért van, mert azt mondom: a mai nap az enyém.
Ez az egyik dolog, ami megijeszti az embereket a kereszténységben, hogy nem marad a helyén. Berakod a sarokba a kereszténységet, kijön és növekszik. Az életemben is így van. Berakom egy sarokba, de kijön onnan. A hit kijön és növekszik, és egyre több helyet felvesz.
Amikor megtértem, kicsit úgy döntöttem, hogy a hitet beveszem extraként az életembe. Kis extra, és ennyi. Legnagyobb meglepetésemre, feltűnt, hogy a hit részévé kezdett válni a gondolkodásomnak. Hétfőnként is előjött ez a Jézus-dolog, és amikor elmentem bárhova, ott volt az életemben egyre inkább. Kezdtem felismerni, hogy 1Kor 3:11 az életem alapjává kezdett válni, és elég hamar kezdtem odaadni dolgokat Istennek, amik számomra fontosak voltak. Nem csak a lényegtelen dolgokat, de a fontos dolgokat is.
Hadd mondjak még valamit az örömmel kapcsolatban. Örömmel adtam ezeket a dolgokat Istennek. Ez a kulcs, hogy Isten azt mondja:
– Gyere Velem, és csináljuk ezt együtt.
– Rendben Isten, de ez a komfortzónámon kívül esik.
– Nem baj! Gyere akkor is Velem, mert itt van rád szükségem. Ide vezetlek, ez a tervem számodra a mai napra.
– Tényleg? Nem vagyok olyan biztos ebben, Uram. Szívesen szolgállak olyan dolgokban, amiket szeretek, olyan dolgokban, amiket amúgy is csinálok, olyan dolgokat, amiknek van helye az elmémben, amikre van kapacitásom. Csak ne kérd, hogy olyan valakivé váljak, ami már nem kényelmes nekem!
Isten azt mondja: Add Nekem Izsákot! Mi van a dolgokkal, amik számítanak? Izsák, az ingatlanom, a munkám, az országom, egy jó nap az életemből, a családom. Nagyon szeretem a családomat.
Emlékszem, hogy P. Schaller megosztotta egyszer ezt a személyes történetet. A gyülekezetben egy imaesten volt, imádkozott, és azt mondta: „Istenem, van-e bármi, amit nem tudok odaadni Neked? Amit még nem adtam oda Neked, amit még visszatartok magamnak?” Isten megválaszolta: a családod az! P. Schaller azt mondta: „Huh, azt ne! Azt nem tehetem meg. Arra képtelen vagyok.”
Tudjuk azonban, hogy később félig itt élt és félig odaát a családjával. Valamennyi időt töltött otthon, aztán valamennyit itt,… Igazán odaadta a gyülekezet kedvéért, Isten kedvéért a családját. Ez kihívás számunkra. Luk 14:26 oda kell adni! Adjuk oda a szeretteinket, a barátainkat: „Istenem! Ez a Tiéd. Ez a barátság ajándék Istentől, és a Te kezedben van, Istenem.”
Az feleségem is ajándék számomra, és ő is Isten kezében van. A szolgálatom is Isten ajándéka. „Istenem, ez a Tiéd” – nem félek ezt mondani. Van is egy ígéret, megijedünk, azt mondjuk: „Nem, nem! Ami a kis körömön belül van, azt nem érintheted meg Istenem, mert ha onnan elveszel valamit, akkor ki tudja, mi történik.” Isten azonban ad egy ígéretet:
Mt 19:29 És mindaz, aki elhagyta házait, fiú- vagy nőtestvéreit vagy atyját, anyját, feleségét vagy gyermekeit vagy szántóföldjeit énérettem, százannyit kap majd helyette, és örök életet nyer örökségül.
Ez kihívás számunkra. Elengedni ezeket a drága dolgokat, ezeket az embereket. Isten azt mondja: Bízz Bennem! Isten tudja, hogy mit csinál. Érdekes, hogy Ábrahám Izsákot adta oda, de Isten nem vette el Izsákot, hanem egyből visszaadta Izsákot.
Emlékszem, olvastam egy történetet, azt hiszem Dél-Amerikában történt meg egy ébredés alatt. Néhányan a gyülekezetből összegyűltek, és azt mondták a pásztornak: „Úgy érezzük, Isten vezet minket arra, hogy az ingatlanjainkat a gyülekezetnek adjuk. Itt vannak a papírok, csak írjátok alá, és a gyülekezethez tartoznak a földek, a házak, minden.” A pásztor azt felelte, hogy rendben van, és imádkoztak.
A Szent Szellem szólt hozzájuk, és a pásztor azt mondta ezután: „Nem fogadhatjuk el ezeket. Isten azt akarja, hogy a tiétek maradjon, de legyetek a legjobb farmerek, a legjobb férjek! Emlékezzetek, hogy ezek Isten házai, veletek maradnak, de keressetek pénzt, adjatok tizedet, segítsetek a szegényeken. Legyen bibliatanulmány a házatokban, hívjatok vendégeket, és így gondolkozzatok a házatokról.” Isten arra hívta őket, hogy adják oda, de valójában Isten nem vette el, hanem azt akarta, hogy az övék maradjon. A szívüket próbálta meg.
Néha odaadod Istennek, Isten el is veszi, és ad valami mást. Nagyon sokan a hátuk mögött hagyták a családjukat a hitükért, mert a családjuknak nem tetszett, hogy hívők lettek. Az egyikünk mesélte ezt a történetet. Érdekes múltja volt: rockzene, drog, alkohol… A családja semmit nem szólt ez ellen, ez normális volt, rendben volt. Egy nap azt mondta nekik: Bibliaiskolába megyek! Azt kérdezték: Megőrültél?!
Ez hihetetlen, de sokakkal megtörténik, hogy a családjuk azt mondja: Nem kérünk a hitetekből, köszönjük. Isten ad-e több családot, több házat a gyülekezetben az Ő akarata szerint? Ő igenis, megteszi. Ugyanakkor az is megtörténhet, hogy odaadsz valamit Istennek, Ő elveszi, és Zsid 6:10 majd egyszer meglátod, hogy milyen gyümölcsöt hozott. Az örökkévalóságban, de nem ebben az életben.
Szeretnélek bátorítani, ne engedd, hogy ez megmaradjon az elméleti szinten. Engedjük, hogy a lábunkban legyen, a kezünkben legyen, a szánkban legyen. Legyen a mindennapjainkban. Engedjük, hogy ott legyen az ünnepnapjainkban, a munkanapjainkban, és mindenhol ott legyen. Ne az legyen, hogy holnap! Ne holnap legyen, hanem ma. Ma kövessem Isten, ma Istenhez tartozom. Róm 6:13 add Istennek a kezedet, a testedet, mert az Istenhez tartozik.
Még egy ok, ami miatt nem szeretünk dolgokat Istennek adni. Azt mondanám: „Istenem, túl drága, túl értékes számomra ez a kapcsolat. Nincs még egy ilyen kapcsolat, ezt nem adhatom oda. Ezt nem lehet helyettesíteni.” Ábrahám és Izsák – ki helyettesíthetné Izsákot? Amikor Izsák meghal, mi fogja helyettesíteni Izsákot? Senki nem adhatja vissza azt a kapcsolatot.
Egy módon ez igaz. Viszont az előző üzenetben (2013.10.27. de. P. Kende: Igazi kétségbeesésben – igazi vigasz), ami egy hihetetlen üzenet volt Istentől a vigasztalásról, erről is volt szó, hogy Isten annyira képes megfordítani dolgokat! Péld 16:7 az ellenségeiket képes a barátainkká tenni. Róm 8:28 mindent a javunkra tud munkálni.
Isten annyira hihetetlenül képes a felfrissülés időszakait adni nekünk! ApCsel 3:19 Ő ezt meg tudja adni nekünk. Helyettesíthet számunkra dolgokat és vigasztal minket. „Ezt a frissen rügyező szerelmi kapcsolatot? Ezt nem adhatom, Istennek. Ez túl drága!” Isten azonban azt mondja: „Bízz Bennem! Én jobban szeretlek téged. Azt az embert is jobban szeretem.” „Ő a legjobb barátom! Nem tudok úgy hülyéskedni mással, mint vele. Vele lehet a legnagyobbakat mulatni, nem adhatom Istennek.”
Tegyük fel, Isten azt mondja neked: Nepál!; te pedig azt feleled: ő az én barátom, nem veszíthetem el! Isten azt mondja: „Bízz Bennem! Van valami jobb a barátod számára és a te számodra.” Ez valami olyan, amivel küzdünk: áldozatot hozni Istenért, felvenni a keresztet, és azt mondani: nem az én akaratom, hanem a Te akaratod! Mert én azt mondom: „Az az ember megbántódna, ha ezt tenném! Ezt nem tehetem meg.”
Mondhatta volna a következőt Ábrahám? „Nem adhatom Izsákot Neked. Mit fog gondolni a fiam? Egész életére meg lesz sebezve. Ez nem történhet így!” Ez igazán kihívás számunkra, de Isten tudja, hogy mit csinál. 4Móz 14:3 a zsidók azt mondják: „A gyermekeink! A gyermekeink áldozatul fognak esni az ellenségnek!” Isten azt mondja: „Nem! Ők meg fogják hódítani az ellenséget. Ők lesznek azok, akik meghódítják az ellenséget. Ne mondd, hogy nem adhatod ezt el, mert tudom, hogy mit csinálok.”
„De ő a legjobb haverom!” Péter mondta is ezt Ján 21-ben: „Mi van vele, Uram? Mi lesz vele?” Jézus azt mondta: „Te kövess Engem! Ne legyél szentimentális! Te kövess Engem! Az mit számít számodra? Az ő életére is van akaratom, de te kövess Engem!” Mondhatnám: „Nincs még egy ilyen kapcsolat. Ezt nem adhatom oda!”
Még egy utolsó, amiért nem adnám oda „Izsákot”, amiért nem engedném Istennek, hogy munkálkodjon az életemben. Gondolj bele, hogy mi volt Izsák Ábrahámnak. Isten ígérete volt! Hihetetlen. Isten azt mondta: lesz egy fiad, 1Móz 17. Ott az a fiú: öld meg! „Miről beszélsz? Ő az életem oka. Miatta élek. Ezért vagyok itt, hogy ez a gyerek megszülessen, és hogy a zsidó nép és a Messiás tőle származzon.”
Gondolj bele! Péter, János és András – ezek a srácok halászok voltak. Mi volt számukra a háló és a csónak? Nem csak egy eszköz, nem csak a munkájuk, hanem a meghatározásuk. Ha megkérdezted volna őket: te mi vagy? Azt felelték volna: „Én halász vagyok. Itt a csónakom, én része vagyok a csónaknak, és a csónak az én részem.” Jézus azt mondja: „Engedd el! Csak hagyd magad mögött!” Maguk mögött hagyták a hálót és a csónakot, és követték Jézust. Igazán maguk mögött hagyták az azonosságukat, mindent.
Mint amikor Ábrahámnak ott kellett hagynia Úrt. Gondolj bele! Nagyváros polgára, biztonságos város, gazdag város, kulturált város, kényelem; és Isten elhívta őt egy olyan helyre, ahol ezek közül semmi sincs. Nincsen kultúra, nincsen kényelem, nincsen gazdagság, nincsen igazi biztonság, és nincs nagyszerűség sem. „Istenem, Te mit művelsz? Hova hívsz engem?”
Emlékszel Fülöpre, az evangélistára, amikor Isten elhívta őt? Nagy munka kellős közepén volt, ébredés közepette, megtérések és minden más történt, és Isten azt mondta neki: menj délre, a déli útra! Isten aranyosan azt is hozzátette az egy út a pusztában, nincs ott semmi. Az egy út a pusztában. „Menj oda!” „Tessék?! Én evangélista vagyok. Itt áldás van a számomra. Itt ébredés van.” Isten azt mondja: „Igen, de az Én akaratom számodra ott van. Bízz Bennem!”
„Ó Istenem! Mi van Veled, Istenem? Azt gondolom, kegyetlen vagy.”„Hogyha feladnám Izsákot…” „Ha elengedném a hálót és a csónakot…” „Hogyha én, Mózes eldobom a pásztori botomat, akkor feladom azt, aki vagyok. Tényleg azt akarod, hogy feladjam, aki vagyok? Miről beszélsz? Ez kegyetlenség! Az határoz meg engem.”
Emlékszem egy barátomra, amikor összeomlott a Szovjetunió, rájött, hogy van egy nagy problémája emiatt. Nagyon büszke volt arra, hogy ilyen hatalmas ország állampolgára lehet, és az már nem létezett többé. Kirántották alóla a szőnyeget. Azt kérdezte: Most hogyan tovább? Ez velünk is megtörténhet. Isten azt mondja: engedd el! Azt felelhetem: „Te azt mondod, hogy engedjem el a menő autómat? Az a kocsi mindenki számára kihirdeti, hogy ki vagyok én.” Isten azt mondja erre: Igen, épp emiatt.
Ismerd fel, engedd meg Istennek, hogy munkálkodjon az életedben, amikor szól hozzád. Nem azt mondom, hogy Isten követése arról szól, hogy mindent elengedünk. Mert valójában nem arról szól. Ő nagyok sok dolgot ad nekünk, nagyon sok örömöt és ez a mi bizonyságunk. Bátorítani szeretnélek abban, hogy Őt követed, abban, hogy az egész utat megteszed, abban, hogy hajlandó vagy elengedni dolgokat.
Úgy érezzük: „Istenem, ha azt elengedem, akkor ki vagyok én? Nincs több szépség. Ahogy egyre idősebb leszek, rájövök, hogy már nem vagyok olyan gyors, nem vagyok olyan okos.” Lehet, hogy Isten azt mondja: engedd el a vastag pénztárcádat. Ez sokakkal megtörtént. Például P. Barry-re gondolok. Nagyon sikeres üzletember volt, nagyon sok pénzt keresett, és Isten azt mondta neki: Gyere Magyarországra! Ő egy igazán vastag pénztárcát hagyott maga mögött.
Mondhatnám azt: „Miről beszélsz, Istenem? Ha az nincs meg nekem, akkor ki vagyok?” Isten azt mondja: „Igen! Hadd segítsek! Itt van ez a dolog a szemed előtt, és ha azt elvesszük onnan, ha azt odaadod Nekem, akkor megmutathatom neked, hogy ki vagy az Én szememben. Megmutathatom neked a nagyobb valóságot.” Ezért olyan fontos.
Mert olyan sok dolog megakadályozhatja Isten munkálkodását az életünkben, de akkor veszítek! Akkor soha nem látom meg, hogy ki vagyok az Ő akaratában. Soha nem látom meg az Ő teljes célját. Az hatalmas veszteség lenne, szegény lennék e nélkül. Nem erre vagyok elhívva.
Ha van egy témaversünk a gyülekezet számára, akkor az Ján 10:10 Jézus azért jött, hogy életünk lehessen, és hogy az bővölködő lehessen. Viszont ha nem engedem meg Neki, hogy munkálkodjon, ha nem engedem el azt, amire azt mondja, hogy engedjem el, akkor soha nem jutok el arra a bővölködésre, soha nem élvezhetem azt a szabadságot, soha nem lesz enyém az az öröm, vagy ez túlcsorduló öröm sosem lesz az életem része.
Ábrahám megtalálta, mert odaadta Izsákot. Jákób is megtalálta. 1Móz 32:25 amikor Isten gyengévé tette, akkor Jákób megtalálta Isten gyönyörűségét, azt a szabadságot. Mert korábban csaló volt, korábban hazug volt, piszkos ügyletei voltak és Isten elvette az ő erejét. Akkor Jákób megtalálta az áldás helyét, és olyan valakivé vált, aki másokat megáld.
Mit talált Ábrahám azon a hegyen? 1Móz 22:13 – megtanulta, hogy Isten a helyettesítő Isten. Ami azt jelenti, hogy a kereszt előtt több ezer évvel Ábrahám kapott egy kijelentést Krisztus munkájáról, a keresztről, hogy egy nap majd helyettünk meghal a Messiás. Ez történik velem is: ha elengedek, akkor Isten dicsőségének egy friss kijelentésével találkozom.
1Móz 22:14 talált egy helyet, ami emlékeztetheti őt az életében. Nagyon sok ember, ha megkérdezed: mi a terved az életedben?; akkor azt feleli: „Csak szeretnék könnyű, fájdalommentes életet. Problémamentes életet. Biztonságos életet.” „Rendben, a tiéd lehet!” Ám Isten azt mondja: „Ha Velem jössz, akkor sok izgalmas helyzet lesz benne. Ha Velem jössz, nagyon sok baj és probléma lesz időnként. Ha Velem jössz, lesznek könnyek, fájdalmak, áldások és öröm.”
Mindez meglesz neked. Nagyon sok hely lesz az életedben, amik emlékeztetnek. Mondhatod azt: „Igen, emlékszem. Emlékszem. Emlékszem arra a napra, amikor valaki azt mondta nekem, hogy… Emlékszem arra a napra, amikor az az ember megtért. Emlékszem arra a napra, amikor imádkoztam ezért a dologért, és Isten megválaszolta.”
Viszont ha biztonságra játszom, ha nem engedem el a büszkeségem, a makacsságom, mindazokat a dolgokat, amik a körömben vannak, akkor igencsak unalmas életem lesz. Végigmegyek rajta, és egy nap majd azt mondom: micsoda biztonságos és unalmas életem volt! Isten ments, hogy ez legyen a történetünk! Ha valaki leírja az életem történetét, azt szeretném, hogy vastag könyv legyen, amit izgalmas elolvasni.
Miért ne élhetnénk így? Mert igazán ez az, amit Isten tartogat a számunkra, és ez az, amit Ábrahám is megtalált, 1Móz 22:17. Rátalált egy mélyebb kapcsolatra Istennel.
Merjünk elengedni dolgokat, merjünk bízni Istenben. Még olyan dolgokat is merjünk Rá bízni, amik drágák, és merjük azt mondani: „Rendben, Isten! Kilépek a komfortzónámból, és bízom Benned. Adj nekem, és én megbízom majd egy barátomban, akiben sosem bíztam még korábban. Ez új lesz számomra.”
„Rendben, Istenem! Minden reggel az első húsz percemet Neked adom. Azok drága percek! Nem szívesen adom azokat akárkinek, de Neked odaadom azt a húsz percet. Tíz percet a Bibliámmal, és tíz percet imával fogok tölteni. Rendben.”
Tudod mit? Isten meg fog áldani ebben, és rátalálsz egy mélyebb közösségre. Nagyon sok friss dolgot fogsz találni. Szeretnélek bátorítani: a hit az életünkben olyasvalami, ami növekszik, és egyre több helyet felvesz. Engedjük Istennek, hogy ezt megtegye, mert az életünk hihetetlenné válik ezen keresztül. Ámen.
Urunk! Köszönjük, hogy Te igazán megmutattad nekünk, milyen izgalmassá akarod tenni az életünket. Ránézünk az evangéliumokra, az Apostolok cselekedeteire, vagy P. Scibelli, P. Kiss Laci, vagy valamely testvérünk életére, és csak azt mondjuk: „Igen, Urunk, köszönjük. Tartogatsz valamit számunkra.”
Ezért bízunk Benned. Munkálkodj az életünkben. Vegyél ki dolgokat, ez a mi imánk. Ha valami gátol minket abban, hogy Istent kövessük, Urunk, imádkozunk, hogy vegyél ki dolgokat, mert azokat Neked akarjuk adni, és nem akarjuk megengedni, hogy visszatartsanak bennünket a sebek, a keserűség, félelmek, bűntudat, makacsság, lázadás, függetlenség, szentimentalitás. Istenünk imádkozunk, munkálkodj az életünkben, és vonj minket közelebb Hozzád. Bízunk Benned.
Ámen.