Ahogy hallgattam a bizonyságot az útról, arra gondoltam, hogy el kellene mennünk Izraelbe. P. Atti mondta, nem nehéz, csak a következő pásztori találkozót Izraelben kell tartani. Könnyebb mondani, mint megtenni. 🙂
Józs 18:1-3 1Izráel fiainak egész gyülekezete pedig összegyülekezék Silóban és oda helyhezteték a gyülekezetnek sátorát, minekutána meghódola előttök a föld. 2De maradtak vala még Izráel fiai között, akiknek nem osztották vala ki az ő örökségöket: hét nemzetség. 3Monda azért Józsué Izráel fiainak: Meddig vonakodtok még elmenni, hogy elfoglaljátok a földet, a melyet néktek adott az Úr, a ti atyáitoknak Istene?
Ebben a részben egy mulasztásról van szó. Ez az volt, hogy nem vették birtokba még az örökségüket. Előtte: Silóba helyezték a gyülekezet sátorát. Ez fontos része volt az ország bevételének. Ez volt a honfoglalásuk, és Isten nekik adta ezt a földet, de mégis rájuk bízta, hogy bevegyék azt. Volt egy hadjáratuk, amiben bevették az északi és déli részt egyaránt. Legyőzték az ellenségeket.
Itt az volt a feladat, hogy törzseknek be kell venni a saját földjüket. Bemenni és elfoglalni. Még ezelőtt Józsué azt mondta: előbb felállítjuk a szent hajlékot. Ez fontos. Ez nem kis dolog. A mi életünkben ez valami jelentősről szól.
Nézzük Ezsdrás könyvét. Ez egy második honfoglalás, amikor visszajöttek Babilonból. Visszamentek és nekiálltak dolgozni. Nagyon jól kezdték. Felállították az oltárt, az imádat helyét, és utána elkezdték építeni a templomot. Az ellenség Ezsd 4-ben megpróbálta megakadályozni, és leállította az építést. Ezsd 4:24 megszűnt az Úr házának építése. A zsidók építették a házaikat, mindenféle cicomákat rá – még egy szoba, még egy emelet, meg még nagyobb sávszélesség :-), meg minden egyebet –, de aztán Isten szól hozzájuk Aggeuson keresztül:
Agg 1:5 fontoljátok meg az utaitokat, Sokat vetettetek, de keveset takartok; esztek, de meg nem elégesztek; isztok, de meg nem részegesztek; ruházkodtok, de meg nem melegesztek, a bérlő is lyukas zacskóra bérel.
Igazából Isten azt mondja nekik: „Nem tudjátok, hogy miért megy így? Nem ismeritek fel, hogy mi hiányzik? Nem ti vagytok azok, akiknek tudni kellene, mi hiányzik az életetekből? Nem tudjátok, miért van az, hogy esztek és mégsem elég? Isztok, és sosem elég?” Isten megadja a választ, azt mondja: gondoljátok meg, ha nincs itt az Én házam közöttetek, ha nem fontos ez a számotokra, ha nem építitek meg ezt a házat, akkor hogyan lenne áldás rajtatok?
Ez az imádatról szól a hívő életében. Ez nagyon fontos nekünk. Ha ez hibádzik, akkor semmi nem teljes. Lehet a legnagyszerűbb ember a házastársam, mégsem teljes. Lehet, hogy a szolgálatban a legjobb csapathoz tartozom, még sincs örömöm. Lehet, hogy a legjobb munkahelyem van, lehet, kétszer annyit keresek, mint bárki más, de mégsem elég, még sincs békesség.
Isten azt mondja: „Nem jöttök rá, hogy mi az, ami fontos? Nem jöttök rá, hogy mi az, ami kell? Ne bolondozzatok már! Hogy gondoljátok?!”
Agg 1:9 Sokat vártatok, de ímé kevés lett; haza is hordtátok, de én ráfuvallok arra! Mi okért? azt mondja a Seregeknek Ura. Az én házamért, a mely ím romban áll, ti pedig siettek, kiki a maga házához.
Ez a figyelmeztetés kellett a zsidóknak. Mert ők is olyanok voltak, mint bárki más. Elfoglalták magukat a saját házukkal, saját dolgaikkal. Oda összpontosítottak. „Az én ügyeim, én jogaim, az én…” Ismerjük ezt a gondolkodást. Isten azt mondja nekik: „Elfelejtettétek? Én hoztalak vissza tieteket. Én adtam újra ezt az örömet. Én adtam ezt a földet. Én adtam megint helyet. Ne feledkezzetek meg erről! Térjetek észre! Építsétek meg!”
Ezsd 5-ben folytatják ezt, aztán Ezsd 6-ban megépítik a házat. Józs 18-ban Józsué nem halogatta, hanem az első adandó alkalommal, felállították az Úr sátrát. Ez nagyszerű.
Otthon mindig van elég dolog ahhoz, hogy ne foglalkozzak az Úrral. A munkában mindig van elég dolog, hogy ne legyen időm szolgálni. Mindig van elég dolog a szívemben tulajdonképpen, hogy elmolyoljam az egész napot, aztán ne járjak az Úrral abban a napban. Ezért fontos, hogy van ez a helyünk az imádatra, minthogy itt vagyunk a gyülekezetben.
Van egy helyünk az imádatra. Ez jelentős nekünk. Lehetek keresztény gyülekezet nélkül? Igen. Más lesz az, ahogy imádom az Urat? Biztos vagyok benne. Szükségem van a testvéreimre, hogy szolgáljak feléjük és velük együtt. Szükségem van a testvéreimre, hogy legyen kinek megbocsátanom, és legyen kitől bocsánatot kérnem. Szükségem van a testvéreimre, hogy együtt növekedjünk. E nélkül az nem lesz ugyanolyan. Isten adott egy helyet, és ez óriási kegyelem.
Meghódolt előttük a föld (Józs 18:1). Ez összekapcsolódik az imádattal. Ez fontos. Jer 17:8 van olyan ember, aki észre sem veszi, ha jön a szárazság, a próbatétel, a nehézség ideje, mert mindig van gyökere, amely a vízhez ér, a folyóhoz ér; amely az Úrhoz. Ezért van szükségem az imádatra. Ha ez meg van, akkor valóban nincs az a kísértés, amelyik túl erős lenne nekem; nincs az a gyengeség, amely elfordíthatna; nincs az a konfliktus, amely becsukhatná a fülem, a szívem, a szemem. Szükségünk van az imádatra. Sokan beszélünk erről, nem véletlenül.
Volt még hét törzs, akiknek nem osztották szét a részüket. Ez egy érdekes dolog. Amikor az egész Izrael végigvonult a földön, akkor legyőzték a megerősített országokat, kiűzték az ellenséget, de igazán nem minden ellenséget irtottak ki onnan. Most minden törzsnek be kellett menni a maga birtokába. Ebben várhatóan volt még némi harc. Nem nagy ügy, csak kicsi csatározások. Mégis volt ott még valami. Még valamit tenni kellett. Arra gondoltam, miért vártak ennyit? Minimum egy év volt, ami eltelt. Ott voltak és jól érezték magukat. Eddig éltek a pusztaságban. Most bejöttek ide, minden csodálatos. Nem érdekelte őket annyira, hogy bemenjenek a saját földjükre.
„40 éven át nomádok voltunk, mi ezzel a gond?” Élvezték valószínűleg. Isten azonban többre hívta őket. Arra, hogy legyen helyük az Ő akaratában, hogy az Ő akaratában járjanak, letelepedjenek, városaik legyenek, közigazgatásuk legyen; az Urat kövessék; meglegyen a hely, ahova járnak az ünnepekre. Elkezdjenek járni egy másik módon. Olyan érdekes, hogy Isten újra és újra erre hív. Nem feltétlen azért, mert változtak a körülmények, bár sokszor ezzel együtt jár.
Amikor hirtelen születik három gyereked, akkor minden megváltozik. Amikor hirtelen kapsz egy jobb munkát, akkor minden megváltozhat –, vagy rosszabb munkát, vagy nincs munkád. Lehet az is, hogy minden rendben van, minden működik, egyensúlyban van, és Isten azt mondja: „Gyere! Szeretnélek téged elvinni valahova, ahol még nem voltál. Szeretnélek elvinni, ahol még nem jártál. Gyere Velem, ülj le ide! Ez az Én akaratom, hogy ülj le és nyugodj!” Van, akinek ez nehéz. Van, akinek könnyű.
Isten azt mondja: ülj le, maradj csöndben, tanulj Tőlem. Pál ilyen volt. Amikor megtért, akkor egyből nekiállt prédikálni, aztán menekült. Aztán Isten azt mondta: ülj le, tanulj, bibliaiskola, három év, ez a te helyed, majd a te idődben. Biztos vagyok benne, hogy Pálnak ez kihívás volt. Viszont Isten azt mondta: csináld ezt. Aztán mondta Isten: gyere Velem, viszlek tovább, megyünk tovább.
Isten ugyanezt csinálja Izraellel: adok nektek egy földet; azt akarom, hogy gazdálkodjatok, építsetek házakat. Ők meg azt mondták: megszoktuk, hogy így éljünk, így akarunk élni. Ez történik. Ha nem járok a Szellemben, akkor átmegyek lassított felvételbe. Az elveszi tőlem, hogy élvezzem a részem, amit Isten adott.
Adott nekünk Isten? Persze. Van részed Krisztus testében? Isten akaratában? Van helyed az Ő tervében? Igen van. Ha tizenéves vagy, Istennek van helye számodra a tervében; ha idős vagy, ha szülő vagy, ha tanulsz, ha bárki vagy, Istennek van terve veled. Van egy helye számodra az Ő tervében. Figyelj azonban: be kell mennem oda; azt kell mondanom: ez az enyém, birtokba veszem, szükségem van erre. Lehet, hogy ez kellemetlenséggel jár. Lehet, hogy bemegyek oda és harcolnom kell. Viszont ez az, amire szükségem van.
Volt egy ilyen helyzet az előző fejezetben. József törzse panaszkodott, Józs 17:14. Józsué azt mondja: ha túl sokan vagytok a területre, menjetek az erdőbe; írts magadnak területet, harcolj meg az ellenséggel, aki ott él, és vedd birtokba a földet. József törzse nyavalyog. „Az sem elég nekünk, meg vas szekereik vannak.” Ma azt mondanánk: tankjaik vannak. „Nem jó ez így!” Józsué azt mondta: ez a ti dolgotok. „Ha szükségetek van rá, menjetek! Ha harcolni kell érte, harcoljatok meg érte! Elvégeztük már a javát, csak csináljátok meg!”
Józs 17:18 Mert hegyed lesz néked. Ha erdő az, úgy írtsd ki azt, és annak szélei is a tieid lésznek; mert kiűzöd a Kananeust, noha vas-szekere van néki, s noha erős az.
Erre gondoltam. Lehet, az ellenség nagynak tűnik; lehet, úgy látszik, nem tudjuk megcsinálni; lehet, túl nagy falatnak tűnik. Isten azt mondja: lehet, ami nagy gondnak látszik, egy nap az lesz az erősséged Velem; az lesz az erősséged, amiben meg tudsz állni, amiben szolgálni tudsz; ne állj meg.
Tartok tőle, megtörténhet velünk, hívőkkel, hogy Isten megharcolta értünk a csatát, elvégezte értünk a munkát a kereszten, megtett mindent értünk, nekünk adta a Sz.Sz-et, új életünk van, új szívünk van, új elménk van; egy csomó minden, ami a miénk, de lehetséges, hogy ott ülök, mert ez a természetem. Nem megyek be abba, amit Isten tartogat nekem, és nem veszem birtokba a részem. Nem vagyok az az áldás, aki lehetnék, és nincs meg az örömöm, ami lehetne.
1Kor 12-ben van az egyik listánk az ajándékokról. Isten azt mondja: adtam neked ajándékokat. Minden hívőnek. Ha újjászülettél, ha hívő vagy Jézus Krisztusban, akkor az Ő Szelleme a tiéd, és akkor az ajándékok is a tieid. 1Kor 12:4 mindenkinek más és más ajándékai vannak, de ugyanaz a Szellem.
1Kor 12:8-10 8Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Szellem által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Szellem szerint; 9Egynek hit ugyanazon Szellem által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Szellem által; 10Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig szellemeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása;
Figyelj! Isten adott neked ajándékokat.
Róm 12:6-8 6Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük; 7Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban; 8Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az előljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vídámsággal mívelje.
Isten adott neked ajándékokat. Nem tudom melyiket ezek közül, de tudod, mi történhet? Lehet, adott nekem Isten egy részt az ajándékaimon keresztül, de nem megyek be, nem használom. Mondok egy jó példát. Például azért, mert valaki más ajándéka tetszik. Ezek a törzsek azt mondhatták volna: úgyse lesz olyan jó helyünk, mint Manassénak, minek menjünk be?
Nem nézek az ajándékomra, mert ahelyett, hogy az Úrtól hallanék, más ajándékára nézek, és azt mondom: nekem az kellene. Lehet, van egy ajándékom Istentől, és nem járok benne, mert túl kényelmes vagyok. Lehet, lesz benne nehézség, kihívás; lehet, azt mondom: ez nem nekem van.
Itt említi a könyörületet, a hitet, és azt mondom: ez nekem nem megy. Sok mindent tudok, de a könyörület nem megy. „Ítélni jobban tudok, Uram. Nem csinálhatnám inkább azt?” Isten azt mondja: mi lenne, ha Velem járnál?
Mi van a gyülekezettel? Isten adott egy helyet a gyülekezetben. Az nem egy szék, amire rá van írva a nevem, hanem arra gondolok, hogy Isten behelyezett a testvérek közé. Van egy részem, Isten azt mondja: adtam egy szolgálatot. „Uram, annyira fáradt vagyok! Annyi minden van az életemben! Annyi dolgom van!”
Tudod, hogy van ez? Lehet, egy idő múlva azért unom meg a kereszténységet, mert nem vettem birtokba a részem, és nem tapasztaltam meg az áldást, ami benne volt. Kicsit úgy, mint a zsidók Ezsdrás idejében. Minden építettek. Megépítették az összes szobrot, szökőkutat – már elkezdték a Lenin mauzóleumot 🙂 –, mindent, csak a templomot nem. Megtörténhet velem. Egy idő múlva ránézek valakire és azt mondom: „Te miért vagy olyan izgatott? Nyerőben van a csapatod? Miért? Nem értem. Miért van annyi örömöd? Mi történik veled?”
Lehetséges az, hogy beálljak a helyemre a gyülekezetben, kihívással jár, mert van valaki a gyülekezetben az elhívásom környékén, aki az idegeimre megy. Lehet, hogy nagyon is lehet, hogy Isten tette oda. Direkt nekem. Csak azért, hogy legyen mivel bánnom. Érted, amit mondok?
Van egy másik példa. Pár fejezettel visszább egy másik szellem, másik szív, másik hozzáállás: Káleb Józs 14-ben.
Józs 14:12a Most azért add nékem ezt a hegyet, … Anákok vannak ott, és nagy, erősített városok
„Add nekem azt a hegyet. Sok ott az ellenség. Városok vannak ott. Add nekem azt a hegyet. Az Úr velem lesz és beveszem.” Ez nagyszerű.
Zsolt 92:15 van ember, aki még idős korában is gyümölcsöt terem és nem szűnik meg. Tudod, miről szól ez? Tanítványságról. Vannak félreértések ezzel kapcsolatban. Van, aki azt gondolja, hogy tanítvány csak az, aki elmegy misszióba; vagy az, aki Bibliaiskolába jár, tehát egész életedben teljes időben kell venni. Lehet, hogy nem ezt kellene csinálnod.
Tudod, ki a tanítvány? Akinek megvan a szívében az imádat. Aki azt mondja, ha Isten vezeti: „OK, jövök Veled. Lehet, nem tetszik, ahova vezetsz; lehet, akadály van az úton; lehet, idegeimre megy a fickó, de ha ez a Te akaratod, akkor bízom Benned és Veled fogok járni.” Bemenni az elhívásom helyére – ehhez szükséges lesz, hogy az új szívben járjak. A réginek nincs ott helye.
Zsid 10:36 hosszútűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedvén elnyerjétek az ígéretét – akkor erről beszél. Zsid 10:39-ben azt mondja, hogy nem vagyunk a meghátrálás emberei – akkor erről beszél. Azt mondja, hogy be kell vennünk azt a helyet, az a mi részünk.
Isten azt mondja nekünk: „Miért félnél? Velem győztes vagy. Én elvégeztem a nagy munkát. Lehet, neked van még egy kis csatád; lehet, kicsit viaskodnod kell a büszkeségeddel néha; lehet, néha felüti benned a fejét a keserűséged, negativitásod; de figyelj, Én legyőztem a régi természeted. Az óembernek annyi! Elvégeztem. Nincs joga élni. Nem kell abban élned.” Ezért van szükségem az üzenetre, a pulpitusra, a gyülekezetre, mert ez bátorít engem. Ott Isten megmondja nekem 5Móz 23:29: „Van egy biztos ígéretem a számodra. Ahova bemész, neked adom. Ne aggódj!”
A csapattalálkozón annyira bátorító volt hallani a bizonyságokat. Annyira nagyszerű volt erre gondolni: jó dolog hallanom ezt. Szükségem van rá, hogy halljam.
Józs 28:3 meddig vonakodtok, hogy elfoglaljátok a földet? Isten azt mondja nekünk: bevezetlek, gyere be Velem oda. Az imádat helye nagyszerű. Szükségem van a gyülekezetre. Szükségem van arra is, hogy én bemenjek arra a helyre, amit Isten tartogat nekem. A szolgálatom helyére, amit szeretne nekem adni. Ott járhatok Vele egy friss, egyedi módon. Ezt nagyon élvezzük.
A gyülekezetben egy üzenetet hallgatunk, de mégis Isten személyesen szól hozzánk. Amikor elmegyünk innen, akkor Isten egyénileg vezet minket. Újra és újra ez a bizonyságunk, hogy eljövünk, és Isten összegzi, ami történt velünk, és válaszol a kérdéseinkre, amik kinn felmerültek egyénileg. Ez gyönyörű egység az életünkben: megvan a közösségünk és megvan az egyéni járásunk is. Isten azt mondja: „Menj be! Járj Velem! Mersz-e a hitben kérni?”
A karácsonyi színdarabunkra gondolunk. Bemegyünk-e? Merünk-e imádkozni valakiért, hogy meghívjuk? Imádkozunk, hogy jöjjenek új látogatók, de hívjunk is meg embereket. Isten azt mondja: figyeljetek, én adtam neked egy helyet ebben a világban Jézussal. Ez más, mint az a hely, ami előtte megvolt. Ez gyönyörű. Tanulnunk kell, növekednünk kell benne. Be kell oda mennünk. Remélem, el tudom jól mondani, és érted, amiről beszélek.
Isten kegyelme és ígéretei annyival nagyobbak, mint ahogy mi hisszük vagy látjuk. Mi az akadályokat látjuk, és könnyen azt mondhatjuk: jó itt nekem, elég ez nekem. Isten azonban azt mondja: gyere Velem tovább. Az akadályon túl olyan örömet, közösséget találsz! Ne hagyd ki! Ámen.