Jézus azt mondta annak az embernek, aki már harmincnyolc éve beteg volt:
Ján 5:8 … Kelj fel, vedd fel a nyoszolyádat, és járj!
Ez tényleg az, ahol már mindnyájan voltunk az életünkben. Ez az ember nem bírta vinni a saját ágyát, de valójában saját magát sem bírta el. Még sem magát sem tudta cipelni. Amikor Ján 15:5-ben Jézus azt mondta: Nélkülem semmit sem cselekedhettek; akkor az tényleg igaz volt. Jézus nélkül építhetünk, de az össze fog dőlni, vagy alkothatunk valamit, de azt megeszi a rozsda, és összegyűjthetünk sok mindent, de azt el fogják lopni tőlünk. Lehet, hogy valaki a barátunk lesz, de amikor jönnek a sértődések, akkor el fogjuk veszíteni.
Szükségem van Jézusra. Miért? Ha nekem megvan Jézus, akkor egyszer csak elbírom magam, és mást is elbírok majd. Az élet Krisztus nélkül az, amit az az ember megtapasztalt harmincnyolc éven át ott a medence mellett. Az, hogy ő béna volt, és fel sem tudott állni, ez az ember megtapasztalása. Egész életünkön keresztül Krisztus nélkül próbálkozunk elérni dolgokat, próbálunk bebizonyítani dolgokat, hogy méltóak vagyunk, úgy próbálunk viselkedni, ahogy azt elvárják tőlünk, vagy fellázadunk ellene, teljesen mindegy, de a problémánk attól még ugyanaz: Képtelen vagyok magamat elviselni. Nem bírom magam. Úgy is mondhatnánk valójában: Ki nem állhatom magam.
Amikor Jézus bejön az életembe, akkor más lesz. Nem csak annyi, hogy rögtön fel tudok állni, és elbírom saját magam, de ugyanígy, rám bízhatnak mást is. Mert túlcsordul az életem. Valójában ez az evangélium. Ha nem vagy hívő Krisztusban, akkor ezért van Rá szükséged. Mert Nélküle mindig benne maradsz a saját körforgásodban. Mindig azon a pályán fogsz mozogni. Mindig csak az fog történni, és semmi több valójában. Lehet, hogy belép valami más az életedbe, de az csak időleges lesz. Valószínűleg nem lesz mély és nem lesz valós. Szükséged van Krisztusra, Aki azt mondja: „Állj fel! Kelj fel! Emelkedj! Fogd az ágyad, és járj!” – és ez az evangélium igazán.
Ján 5:9-12 És azonnal meggyógyult az ember, és felvette a nyoszolyáját, és járt. Aznap pedig szombat volt. A zsidók azért azt mondták a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad a nyoszolyádat vinned! Erre azt felelte nekik: Aki meggyógyított engem, az mondta: „Vedd fel a nyoszolyádat, és járj!” Megkérdezték tőle: Ki az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd fel és járj?
Azon tűnődtem, hogy ez mennyire csodálatos. Csak ráhagyni a farizeusokra, hogy ők jöjjenek rá arra, hogy mi a kulcs. Mi a kulcs ebben a történetben? Mi mit mondanánk? Azt hiszem, hogy azt: „Ez az ember meggyógyult. Ez az egésznek a kulcsa. Azon túl pedig, ott volt Isten, Aki meggyógyította azt az embert.” Ez lenne számunkra a kulcs. Az ő értelmezésük szerint ez mellékes. Számukra a fontos a szombatnap.
Először is: Történt valami, ami lehetetlen! Valódi csoda történt. Az a férfi egy pillanat alatt meggyógyult!
– Az nem annyira fontos! Szombat volt, úgyhogy nem számít! Ez így nem érvényes, mert szombat volt. – mondaná egy farizeus.
– Mit gondoltok a következőről farizeusok? Ennek az embernek mostmár van jövője. A rokonainak már eggyel kevesebb problémájuk van az életben.
– Ó, te nem értesz semmit! – felelnék a farizeusok.
– Igazából ez segített a társadalomnak is. Végre eggyel kevesebb a koldus az utcán!
– Ez kit érdekel?! – lenne a farizeusok válasza.
– Álljunk csak meg, farizeusok! Az ember, Aki erre képes volt, valószínűleg sokkal több, mint mi. Jézus, Aki meg tudta gyógyítani ezt az embert, bizonyára több, mint mi. Hiszen meg tudta őt gyógyítani!
– Ó, nem, nem! A szombat…!
Ez volt a kedvenc kifogásuk. Szerintem annyira jó, hogy Jézus olyan sok mindent csinált szombatnapon! Észrevetted ezt? Jézus nagyon sok dolgot szombaton tett meg. Milyen komoly volt ez a farizeusok számára!
Ján 5:16 Ezért a zsidók üldözni kezdték Jézust, mert ezt tette szombaton.
Mennyire volt ez komoly? Halálosan komoly volt! Képesek lettek volna megölni Őt ezért. Azért, mert megsértette a szabályokat, megsértette az elvárásukat. Ez tényleg elképesztő! Mert a farizeusok azt mondanák: „Mi Istent szolgáljuk. Mi képviseljük Istent itt. Mi vagyunk Isten emberei.” Jézusnak ezzel nyilvánvalóan volt problémája. Mi a különbség?
A különbség az, hogy a farizeusoknak volt egy elképzelésük Istenről, és ők azt követték. Ők a saját elképzelésüket követték, Jézus viszont az Atyával járt. Ez a különbség.
Figyelj! Ez nagyon fontos számunkra is. Én Krisztust követem, vagy pedig a kedvenc elképzelésemet követem Krisztusról? Melyiket követem? Ezért van szükségem a Bibliára. Nem csak egy versre itt vagy ott, hanem a Bibliára. Kell, hogy a szívembe rejtsem! Ezért bátorítalak arra, hogy olvasd és hallgasd. Mert így fogom megismerni Istent, és nem csak elképzeléseket Róla. Krisztust szolgáljuk, vagy csak ezeket az elképzeléseket?
Pál, amikor emlékezett a konfliktusára Péterrel, azt mondta Gal 2:14-ben: Én ellenálltam Péternek, amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelően jár. Az igazság az Jézus.
Őhozzá méltóan, Jézus szerint szeretnék járni. Ha Jézus szerint járunk, akkor ezek meg fognak történni, mint ami azzal a férfival megtörtént. Ez az ember meggyógyult. Ha mi Jézussal járunk, akkor ez megtörténik velünk is. Elképesztő dolgok történnek velünk, közöttünk, rajtunk keresztül, mindenféle módon. Olyan sokszor láttuk már az evangelizáció során, színdarab körül, tanácsadásban, bizonyságokban. Láttuk ezt! Tényleg csodálatos, amikor Jézussal járok, és nem csak az elképzelésekben, amiket alkottam Róla. Az hatalmas, erőteljes és csodálatos. Erre van szükségünk.
Ha a másik módon járok, akkor olyan leszek, mint a farizeusok. Akkor én is megsértődöm, újra és újra. „Mert Jézus ezt szombaton tette!” Vagy: „Nem kérdezett meg, mielőtt megtette. Nem is kérte az engedélyem, mielőtt megtette! Hogy merte? Hogyan mert meggyógyítani bárkit is anélkül, hogy az engedélyemet kérte volna?!” Isten ments, hogy így éljek! Persze, hogy Vele akarunk járni, nem pedig Róla alkotott elképzelésekben!
Erről szombat-dologról gondolkodtam. Mennyivel egyszerűbb lett volna Jézus számára, ha bármelyik másik napon gyógyítja meg azt az embert! Hatszor könnyebb lett volna. Mert hat másik nap van a héten. Hatszor könnyebb lett volna. Ez egyáltalán nem véletlenül történt így. Okkal és céllal csinálta. Jézus meg akart mutatni nekik valamit. Nagyon fontosat akart mutatni nekik. Azt akarta mondani nekik: „Figyeljetek! Nektek van egy elképzelésetek. Az egy nagy elképzelés.” Igen, a szombat Isten napja az életünkben, ez meg kell, hogy legyen, de van ennél magasabb is, és ezt meg akarta mutatni nekik.
Más helyeken az Újszövetségben ezt le is írja. Egy alkalommal – Luk 14:5 – megkérdezte tőlük: „Ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza ki azonnal? Megvárja a következő napot, hogy kiszabadítsa onnan? Persze, hogy még aznap megmentitek! … Várj csak! Akkor megsérted a szombatnapot?” Tehát Jézus azt mondja: „Figyeljetek! Az irgalom nem nagyobb? Ha az irgalom nagyobb a szamár esetében, akkor mennyivel nagyobb az ember esetében?!”
Egy másik helyen, Mát 12:5-ben azt mondta: „Nem tudtátok, hogy a papok megszegik a szombatot a templomban, és mégsem vétkeznek? Úgymond, ők megtörik szombatnapot. Miért ne tehetnék? Ők igazából kivételnek számítanak.” Ha ők ezt megtehették, akkor az Emberfia, a Messiás ezt miért ne tehetné meg? Mert Mát 12:8 az Emberfia a szombatnak is ura, a Messiás nagyobb a szombatnál.
Nekünk ez nagyon tetszik, mert a farizeusokat nem igazán kedveljük. Viszont itt a kérdés: Amikor ez megtörténik az életemben, akkor azt hogyan kezelem? Amikor Jézus jön, és azt mondja: „Tudod, az elképzelésed, ami Rólam volt, az nem igazán valós. Kövess Engem, és ne az elképzeléseidet!” „De Uram, annyira szép ez az elképzelés! Uram, mindenki másnak is tetszik. A nem hívő rokonaimnak is tetszik ez az elképzelés!” Jézus azt mondja: „Nem! Kövess Engem! Én nagyobb vagyok, mint azok az elképzelések. Én nagyobb vagyok, mint a szombat törvénye, mint a bűntudatod.”
Jézus nagyobb, mint a koncepcióid – ezt mondjuk az embereknek is. Tegnap evangelizáltunk. Nagyszerű volt! Ezt mondjuk az embereknek. Nem azt mondjuk a traktátussal: Fogd ezt a papírt, és gyere a gyülekezetünkbe! Azt sem mondjuk: Fogd ezt a papírt, és legyél jó ember! Hanem azt mondjuk az embereknek: „Figyelj! Jézus jobb, mint a politikád. Nagyobb! Sokkal jobb Vele foglalkozni, mint a politikával!” Ezért zavar minket annyira, ha egy hívő belebonyolódik a politikába. (Most nincs választási időszak, úgy nyugodtan mondhatom ezt.)
Jézus nagyobb, mint a betegséged – ezt is mondhatjuk az embereknek. Azt, hogy meg fog-e gyógyítani, vagy sem, nem tudom, mert ez Tőle függ, de azt elmondhatom neked: Ha meg is marad a betegséged, 1Ján 4:4 nagyobb, Aki benned van, mint az, aki a világban van. Ez az, amit mondunk az embereknek.
Jézus nagyobb, mint a kapcsolati problémáid. Jézus nagyobb, mint a homoszexualitásod. Jézus nagyobb, mint a félelmeid. Jézus nagyobb, mint a fájdalmaid. Jézus nagyobb, mint a szégyened. Jézus nagyobb, mint a haragod. Ne élj ezeknek a nyomása alatt, miközben Isten arra hív, hogy Jézussal együtt uralkodj! Ezért van üzenetünk mindenki számára. Igen, nem tudunk minden választ, és nincs mindenre megoldásunk, nyilvánvalóan, de van nagy Jézusunk, és mondhatjuk: Jézus nagyobb, mint bármi. Meghallgatjuk az embereket, azután próbáljuk megérteni, hogy hol tartanak, és megpróbáljuk Isten szeretetét ilyen módon kifejezni nekik, hogy azt mondjuk: Jézus nagyobb!
Figyelj hívő! 2Tim 2:12 Vele együtt fogunk uralkodni is. Isten erre készít fel benneteket. Jel 5:10 Egy nap, ha hívő vagy, Jézussal együtt fogsz uralkodni. Erre készít fel téged. Ezért ne élj az előbbi dolgok nyomása alatt hívőként! Arra lettél elhívva, hogy uralkodj. Mindig visszatérhetünk ide, hogy Jézus nagyobb, mint bármilyen problémám a munkahelyemen; Jézus nagyobb, mint bármilyen házassági probléma, vagy az a problémám, hogy nem vagyok házas. Jézus nagyobb! Ez az, amit próbált itt megmutatni. Ő nagyobb, mint a szombat. Ő nagyobb bárminél.
Ez az ember fogta az ágyát, és elment. Amint ment, örvendezett. Először életében. Harmincnyolc év után először volt képes járni, el tudott menni az egyik helyről a másikba. Ők azt mondták: „Te mit csinálsz? Mi bajod? Nem tudtad, hogy szombat van?” Az ember pedig azt felelte: „Engem ez nem érdekel. Egyáltalán nem érdekel. Miről beszéltek? Tudok járni! Engem nem érdekel, milyen nap van. Mindennap tudok járni.”
Ezen gondolkodtam, hogy az a vágyunk, hogy Istent dicsőítsük. Ez az ember mindenegyes lépéssel valójában Istent dicsőítette. Minden lépés, amit megtett, Isten irgalmáról beszélt, Isten irgalmát leplezte le. Még akkor is, ha nem így gondolta. Mert úgy tűnik, hogy nem volt hívő. Mégis leleplezte Isten irgalmát mindenegyes nap.
Melyik napon imádod Istent? Minden nap. Itt ez a helyzet. „Most ebben a pillanatban nem tudod Istent magasztalni. Azért, mert keservesen elbuktál. Ezért képtelen vagy Istent dicsőíteni.” – ez a légkör, ez a nyomás mindig itt van körülöttünk. Pál azt mondta Timóteusnak 2Tim 4:2-ben: Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben. Teljesen mindegy, milyen nap van, vagy éppen hol vagy, Krisztust képviseld. Mondd azt: „Élek ma! És magamnál vagyok. Nem vagyok alkoholista, Jézus miatt. Örömöm van Jézus miatt. Békességem van Jézus miatt ma. Vannak barátaim ma Jézus miatt.” Ez fontos. Kell, hogy ezt kifejezzük. Úgy, mint az az ember. Amint járt-kelt az ágyával, Jézus munkáját leplezte le. Ez az, amit mi is teszünk.
Tegnap a bibliatanulmányon valaki azt mondta: „Azt szoktam csinálni a munkahelyemen, hogy az asztalomon elöl hagyom a Bibliámat. Ahogy az üzletet bonyolítjuk, jönnek-mennek az emberek, és kérdezősködnek. Ez nem túl sok, nem kell sokat tennem, csak ki kell tenni.” Ez is bizonyság az embereknek. Ez nekem nagyon tetszik. Mert ez alkalmas és alkalmatlan időben történik. Teljesen mindegy, hogy alkalmas-e az idő, vagy sem, mi Őt képviseljük.
Ján 5:13-14 A meggyógyult pedig nem tudta, hogy ki az, Jézus ugyanis elment onnan, mert ott nagy sokadalom volt. Később találkozott vele Jézus a templomban, és azt mondta neki: Látod, meggyógyultál, többet azért ne vétkezz, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!
Elment ez az ember, és hírül vitte a zsidóknak, hogy Jézus az, Aki őt meggyógyította. Mennyire hálátlan ez a férfi! Elképesztő! Ezért mondtam előző alkalommal, hogy amikor az emberek azt mondják: Azért nem gyógyulsz meg, mert nincs elég hited!; akkor erre azt felelném nekik: Ez az ember azt sem tudta, hogy ki volt Jézus. Nem bízott Benne. Semmi hite nem volt. Nem is kérte, hogy gyógyítsa meg, és még azután sem hitt Jézusban, hanem elárulta a farizeusoknak. Nekem ebből nagyon úgy tűnik, hogy nem ezen múlik. Nem azt mondom, hogy ne is imádkozz, és azt sem mondom, hogy ne legyen hitünk. Nem ezt akarom mondani. Ám ha valaki kárhoztatna téged ilyen módon… Valaki azt mondta nekem a héten: Mennyi hite volt Lázárnak a sírban? 🙂 Ez nagyon jó! Tetszik nekem.
Itt ez az ember, és Jézus azzal küldte el: „Menj, és ne vétkezz! Ne bűnben éld az életed!” Szeretjük Isten irgalmát. Tudjuk, hogy Isten kegyelmes. Ő igazából vár, hogy megajándékozhasson minket. Nem kell, hogy kényszerítsem, de Gal 6:7-8-ban: „Ne tévelyegjetek! Istent nem lehet megcsúfolni. Amit vetsz, aratni is fogod.” Ezt mondta Jézus: „Figyelj! Ne élj többet bűnben.”
Isten irgalmat adott neked. Kegyelmet kaptál. Ez vadonatúj kezdet számodra. Ne rontsd el. Elképesztő azonban, hogy ez az ember rájött, hogy Jézus volt az, Aki meggyógyította, és erre mit csinált utána? Fogta, amit Jézus neki adott – a járást –, és ezt arra használta, hogy elárulja Őt a farizeusoknak. Azt használta, amit Jézus neki adott, arra, hogy megtámadja Jézust. Elképesztő!
Ez olyan, mintha megtéréskor Isten azt az ajándékot adná neked, hogy tudsz jól bánni a pénzügyekkel, és azt arra használnád, hogy meggazdagodsz a gyülekezeten. (Ezt most nem azért mondom, mert valakiről beszélek, csak egy példát szeretnék adni.) Vagy például, amikor megtérsz, Isten neked adná a meggyőzés képességét, és arra használnád, hogy megrabolod a testvéreidet kétes üzletekkel. Vagy Isten azt az ajándékot adná neked, hogy tudsz másik nyelven beszélni, és onnan kezdve arra használnád, hogy két nyelven is lejárató dolgokat írsz Isten munkájáról. Ez tényleg elképesztő!
A szívünknek tanulni kell, hogy hogyan legyünk hálásak, hogyan dicsérjük Istent, hogyan köszönjük meg Neki. Ezt meg kell, hogy tanuljuk. Ezért annyira fontos a közösségünk, mert egymás hite által bátorodunk, hogy azt mondhassuk: „Köszönöm, Uram. Ez elképesztő! Csodálatos!” Tanuljuk ezt, és kell, hogy továbbra is tegyük ezt.
Jak 1:5-ben azt olvassuk, hogy amikor Isten ad, akkor Ő szemrehányás nélkül adja. Isten soha nem mondja: „Nem is kellett volna kérned. Jobb lett volna, ha alázatos maradsz. Na, jó, azért odaadom!” Isten nem mondja ezt. Isten nem mondja: Sajnálom, de azért odaadom. Isten nem ilyen, hanem Ő örömmel ad. Még egy ilyen embernek is. Ez nagyon bátorító nekünk, mert hisszük, hogy Isten sok mindent készített nekünk. Annak ellenére, hogy méltóak vagyunk-e rá, vagy sem, hogy képesek vagyunk-e, vagy sem, hogy hibátlanok vagyunk-e, vagy sem.
Csodálatos a következő rész! Erről csak beszélnénk, és beszélnénk a végtelenségig, és valójában meg is fogjuk tenni. Majd fogunk ezekről beszélni az örökkévalóságban.
Ján 5:17-18 Jézus pedig így felelt nekik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. Emiatt aztán a zsidók még inkább meg akarták ölni, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem Istent is tulajdon Atyjának nevezte, és így egyenlővé tette magát Istennel.
Pontosan értették, hogy Jézus mire gondolt. Azt mondta: Én vagyok Isten! Ezt sokszor látjuk János evangéliumában. A Jehova Tanúi azt mondják, hogy Jézus nem Isten, a mormonok is ezt mondják, az unitáriusok is tagadják Jézus istenségét, a liberális kereszténység is tagadja. Minden más vallás tagadja, pedig Jézus nagyon világosan kijelentette. Azt állítják, hogy Jézus soha nem mondta Magáról, hogy Ő Isten. Az emberek sokszor mondják ezt. Igazából mondta, ne vedd be ezt a hazugságot. Jézus azt mondta: „Én Ura vagyok a szombatnak. Mert Én Isten vagyok.” A szombat Isten napja volt a hetükben. Jézus pedig állította, hogy Ő Ura a szombatnak, mert Ő volt Isten Maga.
Ján 5:19-20 Jézus ekkor így válaszolt nekik: Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, ő csak azt teszi, amit Atyjától lát, mert amiket ő tesz, a Fiú is ugyanazt teszi. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz, és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok.
A gyermek azt teszi, amit az apja – tudjuk ezt. Tudjuk, hogy amit az apa tesz, azt fogja tenni a fiú is. Ezért vagyunk bajban, mert a vágyaink, a szavaink és az akaratunk nincs mindig összhangban a cselekedeteinkkel. Amit teszünk, az lehet, hogy nem az, amit szeretnénk tenni; Róma 7. Ez csodálatos, hogy Isten a valódi Atya. Az Ő szavai, az Ő szíve és az Ő cselekedetei nem ütik egymást, hanem ugyanazok. Ezért mondjuk, hogy a mi Atyánk igaz. Az Istenünk igaz. Tudjuk ezt, és erre vágyunk az életünkben. Ahogy Őt megismerjük, ez fog velünk is történni, hogy a szavaink közelebb kerülnek a tetteinkhez, a szívünkhöz, és egyesülnek Krisztusban. Ez rendkívüli békességet hoz.
Sokszor a mennyei Atyánkat úgy látjuk, mint egy bírót. Ő az, Aki majd egy napon embereket a pokolba küld, ez nem kérdés. 2Tim 4:8 Ő az igaz bíró. Ő ilyen, és mivel Isten igazságos bíró, igen, majd embereket a pokolba küld.
Azt is látjuk, hogy a Fiú azt cselekedte, amit látott az Atyától. Ez egy csodálatos kijelentés! Ez azt jelenti, hogy az Atya a Megváltó. Miért? Mert a Fiú azt tette, amit az Atyától látott. Az Atya irgalmas, ugyanúgy, mint Jézus. Az Atya az egy azzal, Aki megmossa mások lábát. Ilyen Isten. Miért? Mert Jézus semmi mást nem cselekedett, csak amit az Atyától látott. Nyilvánvalóan nem az Atya jött el meghalni a kereszten, hanem a Fiú, de Nekik ugyanaz a szívük.
Igen, a Szent Szellem a vigasztaló, de ez igazából a szerepe az életünkben. Nem arról szól ez, hogy csak Benne van meg ez a jellemvonás. Jézus és az Atya is vigasztalóink. Ők mindenben ugyanazok. Ezért gondolom, hogy amikor a Biblia azt mondja, hogy az egyik teremtett, aztán a másik, aztán a harmadik, hogy mindhárman tették, mert egy Isten van. Egy az Isten három Személyben.
Jézus azt mondta itt: Nagyobbakat is mutatok majd, hogy csodálkozzatok. Én úgy értem, hogy a keresztre gondolt. Gal 1:4-ben azt olvassuk, hogy az Atya akarata volt, hogy Jézus azon a kereszten legyen érted és értem. Zsid 9:14 az örökkévaló Szellem által áldozta fel Magát. Ami azt jelenti, hogy a Szentháromság egységben van érted és értem. Értünk. 2Pét 3:9-ben azt olvassuk, hogy nem késik az ígérettel az Úr, még ha némelyek késedelemnek tartják is. Miért tűr hosszan? Mert nem akarja, hogy egy is elvesszen, hanem mindnyájan megtérésre jussanak.
Nincs időnk, hogy mindenbe belemenjek, pedig ez egy nagyszerű rész. Jézus azt mondta: Én azt teszem, amit az Atyám cselekszik. Igazából erre éhezünk az életünkben hívőkként. Úgy szeretnék élni és járni, hogy Istent képviseljük. Így szeretnénk a szavainkat kimondani. Ezért annyira fontos, hogy megértsük ezt az elgondolást, ami az Övé, és ne saját elképzeléseink legyenek Róla.
Ján 5:24 Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem jut ítéletre, hanem már átment a halálból az életre.
Ez a mi nagy bátorításunk a hívőkként. Ez a befejezett ügylet. El lett végezve. Krisztusban vagyunk. Mert hittünk.
Ján 5:23 hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki elküldte őt.
Ez nagyon fontos! Az nem lehet, hogy az Atyát imádod anélkül, hogy Jézust imádnád. Nincs más út az Atyához, csak Rajta keresztül. Az atya nem fogadja el az imádatot más módon. Ez kulcsfontosságú számunkra. Mert ebből tanulunk. 1Ján 4-ben Isten azt mondja: Ha nem szeretem a testvérem, hogyan szerethetném Istent? Isten azt mondja nekünk: Ennek kell, hogy legyen valósága. Ha azt mondom: „Istent imádom, Aki Szellem, és ennyi.”; akkor Isten azt mondja: „Nem! Én emberré lettem. Itt jártam a Földön.”
Jézus – kell, hogy legyen ennek valósága. Erre vágyik Isten, hogy minden nap ebben járjunk. Amikor ez megvan nekünk, akkor az csodálatos, erőteljes, és gyönyörű dolgok fognak történni bennünk, rajtunk keresztül és közöttünk.
Végül, jön az EUROCON. Egy hét múlva már lesznek vendégeink. Nyolc nap múlva p. Schaller, p. Scibelli, p. Barry és mások is itt lesznek velünk. Nagyszerű időnk lesz az Úrban. Erre szükség lesz a szívünkben: „Jézus, akarlak Téged! Találkozni akarok Veled. Mert a testvérem egy nap majd probléma lesz számomra.” Lehet, hogy a konferencia alatt. Lehet, hogy lesz némi problémád. Lehet, hogy egy csapat része vagy, és a szolgálatban valaki hústestben lesz. Ekkor kell, hogy Jézusra tekints. Lehet, hogy a másik oldalon leszel: eljössz a regisztrációra, és valaki rosszul bánik veled. Megtörténhet. Kell, hogy Jézusra tekintsünk, újra és újra és újra. Mert Ő valós, és jelen van a mindennapi életünkben.
Ámen.