Élet az üzenetben & Evezz ki a mélyre!

2012 május 9. szerda  18:30

P. Vreeland

Azért van itt élet, mert Krisztus mindannyinkban benne lakozik és Krisztus él. Nekünk közösségünk van egymással. Egy és csak egy ok miatt, azért, mert Krisztus bennünk van. Mivel közösségünk van, ezért a napunk minden percében megtapasztaljuk Isten életét Isten jelenlétében.

Fogalmunk sincs, hogy milyen hosszú lesz az életünk. Néha ezt a nehezebb úton tanuljuk meg, de az életünk valóban olyan, mint a pára. Egy kicsi ideig itt van, aztán eltűnik. Mi viszont nem tűnünk el, mert az életünk folytatódik Istenben. Azért, mert Isten az életünk. Ha Istenünk nincs, akkor életünk sem lenne. Nem lenne világosságunk, ha nem lenne velünk Isten. Nincs közösségünk, ha nincs Istenünk. Nem a miénk a Szent Szellem, ha Isten nem a miénk; és nem tudjuk meghallani az igazságot, ha nincs Istenünk.

Istennek elhívása van az életünkre. Isten elhívása nem az, hogy megpróbáljunk valamit tenni, hogy valakikké próbáljunk válni, hanem hogy éljünk ma. Ma életed van. Ma élsz és élvezheted ezt a pillanatot Krisztussal. Ez a közösség édes és a közösség örök. Ez a közösség ki lett jelentve. Amikor élsz, akkor az nem arról szól, hogy milyen jó prédikátor vagy, nem arról szól, hogy mennyi embert hívsz fel, nem arról szól, hogy mennyit tanulmányozol, hanem mielőtt idejössz a pulpitushoz, élsz és az élet nyilvánul meg.

Egyik nap beszélgettünk, viccelődtünk P. Kendével. Mondott egy egyszerű üzenetet, és idézett Kolosséból és Efézusból és sok más részt az Írásból. Ha P. Kende nem él, akkor ez az üzenet sehova sem tart. Ha P. Kende saját magát osztotta volna meg ebben az üzenetben, akkor nem lett volna hatással ránk. Viszont ha P. Kende Krisztust éli, akkor ez az Ige élő, akkor ez az Ige szól, akkor ez az Ige megváltoztat, átváltoztat embereket; megváltoztat téged önkéntelenül. Nem is tudod, hogy történik, mégis életet kapsz. Ez ajándék, amit Isten ad neked, csak a jó helyen kell lenni jó időben, és akkor hallod Istent szólni. Micsoda rejtély ez!

Van egy nagyszerű vers a Bibliában, lehet, sokszor idézzük:

1Ján 4:9 Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.

Szeretném, ha észrevennél benne valamit. Hányszor olvastad már ezt a verset? Most hirtelen ez a kis mondatrész életre kel: hogy éljünk általa. Minden, amik vagyunk, és minden, amik valaha is leszünk, az mind Őróla szól. Ő Krisztus, a mi életünk. Őnélküle nincs életünk.

Azt mondta, eljött értünk, hogy életünk legyen. Nem azért, hogy jók legyünk. „Ez helyes? Nem azért jött, hogy jók legyünk?” Nincsen igaz ember. Az igazvoltunk ajándék, és Isten már igaznak lát bennünket. Tehát nem azért jött, hogy jóvá tegyen minket, hanem azért jött, hogy éljünk, hogy nyilvánvalóvá tegyük, Krisztus bennünk van. Senki sem jó. Éljünk Ő általa, Ő legyen az életünk. Nagyszerű ez a vers!

2Kor 3:5 nem magunktól vagyunk alkalmatosak. Tehát nem gondolunk semmit magunktól, hanem a mi alkalmatos voltunk Istentől van. Aztán ezt mondja:

2Kor 3:6a Aki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk,

Néhányan olyan sokáig tanulmányozzák a Bibliát, hogy a tanuk eltorzul. Lehet, hogy kegyelmi üzenetük van, de valahogy azt kívánják meg tőled, hogy olyan légy, mint ők. Senki ember nem tud téged alkalmatos szolgává tenni, hanem Isten az, Aki alkalmatos szolgákká tesz bennünket. Mert megelevenített még akkor, amikor holtak voltunk a bűneinkben, és megelevenített Istennek, aztán életet adott nekünk. Ez az élet Jézus Krisztuson keresztül van.

Aztán azt mondja nekünk, hogy járjunk a világosságban. Miért? Mert világosság nélkül nincs ott az élet kinyilvánítása, lelepleződése, Krisztus élete és munkája. Krisztus a világ világossága, és amikor a világosságban járunk és közösségben vagyok Krisztussal, akkor ez a világosság leleplezi azt a világosságot, ami az enyém. Nem minket leplez le, hanem Krisztust.

Az egyetlen dolog, ami megváltoztathat bárkit, aki sötétségben van, az a világosság. Várj egy percet! A világosságba hívott el minket, a világosságot nyilvánítja ki, mi megtérünk, aztán arra hív minket, hogy mutassuk meg Őt a világnak, leplezzük le Őt. Olyan sok ember van ma, aki próbál Jézus lenni, de az evangélium annyira egyszerű. Nagyon egyszerű!

Zsolt 18:35-ben Dávid mondja ezt: a Te kegyelmed naggyá tett engem. Milyen egy nagy keresztény? Egy nagy keresztény olyan, akinek nincs szüksége arra, hogy elismerjék, nincs szüksége arra, hogy bárki elfogadja őt, nem kell semmit bebizonyítania. Olyan ember, aki él és engedi, hogy a világosság ragyogjon az életében, és nem számolgatja, hogy hány ember bántja meg.

Azért, mert egyetlen Megváltó van, egyetlen Úr, egyetlen Atya, egyetlen keresztség, egyetlen hit, egy test, és csak egy valaki van, aki a Test részévé tehet: Jézus Krisztus. Ő alkalmatos szolgákká tett bennünket arra, hogy Őt leplezzük le.

P. Kende

Amikor készülök az üzenetre, annak egy része az, hogy megkérdezem magamtól: „Mi van, ha ez az utolsó üzentem? Mit mondanék el abból, amit el akarok mondani, és mit nem, ha ez lenne az utolsó? Mi lenne a legfontosabb dolog, amit mondhatnék?” Amikor P. Vreeland beszélt hozzánk, azon gondolkodtam, hogy mi van, ha ez hozzánk az utolsó üzenete? Ha ez az utolsó üzenete hozzánk, akkor mennyire nagyszerű, hogy éppen ezt mondta! Ez éppen olyan üzenet, ami annyira a lényege a hitünknek, azt gondoljuk, hogy ezért vagyunk itt.

Jézus azt mondta: a rabló nem egyébért jött, minthogy lopjon, öljön, pusztítson, de Én azért jöttem, hogy életük legyen, és hogy bővölködjenek abban az életben. Mi úgy hisszük, hogy azért vagyunk itt gyülekezetként, hogy embereknek életük legyen, és hogy bővölködjenek abban az új életben.

Luk 5:4 Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.

Evezz ki a mélyre! A kereszténység javarésze erről szól, hogy evezz ki a mélyre.

Evezz ki a mélyre! Ez minden élethelyzetben más és mást jelent nekünk. Krisztus azt mondja nekünk: „Evezz ki a mélyre! Menj ki, gyerünk! Légy bátor! Kockáztasd meg!”

Mi történik hívőkkel? Megvan a kis körünk: keresztények vagyunk, keresztény barátaink vannak, keresztény teendőim vannak, rendes emberek, drága emberek vannak körülöttem, minden rendben van az életünkben, nagyon jól vagyunk, jó és helyes dolgokat csinálunk, és minden rendben van. Csak kicsit unalmas. Krisztus azt mondja: „Evezz ki a mélyre! Mit szólnál egy vakmerő vállalkozáshoz? Mit szólnál valami őrültséghez?”

Azok az emberek halászok voltak. Tudták, hogy kell halat fogni. Nem feltétlenül tudtak írni, olvasni, nem nagyon tudtak volna tanítani, de halat fogni tudtak. Jézus azt mondta nekik: evezzetek ki a mélyre. Ez nem volt a megfelelő idő, nem volt a megfelelő hely, és azt felelik: „Jézus! Minek mennénk ki oda? Úgysem fogunk semmit.” Jézus azt mondja: evezz ki a mélyre!

Lehet, úgy tűnik, hogy nem érdemes odamenni, ahova az Úr küldene engem, lehet, úgy látom, hogy ott nem lesz fogás, nem történik semmi, de az Úr azt mondja: evezz ki a mélyre! Isten ments, hogy meglegyen a kis köröm, hanem fontos, hogy a hívő életemben legyen valami kockázatos vállalkozás. (Nem pénzügyekről beszélek. 🙂 Nem harmadosztályú részvényekről. Nem spekulációról.) Arról beszélek, hogy a Szellemben járni és tenni bátor lépéseket.

P. Atti ma a déli beszélgetésen beszélt arról, hogy kinek nevez minket Isten? Hogy vagyok? Rendben vagyok? Isten azt mondja: „Én szeretlek téged. Nem lehetnél tökéletesebb annál, mint ami vagy. Teljesen rendben vagy. Úgy szeretlek, ahogy vagy. El vagy fogadva. Nincs benned hiba. Minden rendben van. Tökéletes vagy.” Ez kihívás nekünk. Az Úr azt mondja: evezz ki a mélyre!

Valaki azt mondhatja: szeresd magad! Ez nem megy. Ez kihívás. Isten azt mondja: tégy Velem egy bátor lépést. Magaddal, másokkal, az életedben, evezz ki a mélyre! Nem keressük a bajt. Nem akarunk balhézni Sátánnal. Kivéve, hogy ha akar valamit az életemben. Kivéve, ha ott akar maradni. Kivéve, ha vezetni akar. Akkor Jak 4:7 ellene állunk. „Én itt állok, én nem megyek innen sehova! Nem keresem a bajt a hecc kedvéért, de járni akarok Istennel, és nem fogsz megállítani engem.”

1Sám-ben Dávid megérkezik a táborba és mindenki be van rezelve, mert az ellenségnek van egy „termonukleáris” 🙂 eszköze. Úgy hívják: Góliát.

1Sám 17:26 És szóla Dávid azoknak az embereknek, akik ott állának vele, mondván: Mi történik azzal, aki megöli ezt a Filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izráelről? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen Filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élő Istennek seregét?!

1Sám 17:27 az emberek elmondják neki, amit a király ígért: nagy ajándék, gazdagság, …, minden.

1Sám 17:28a  És meghallá Eliáb az ő nagyobbik testvére, hogy az emberekkel beszéle; és nagyon megharaguvék Eliáb Dávidra, és monda: Miért jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot, amely a pusztában van?

Amikor az Úr azt mondja neked, hogy evezz ki a mélyre, akkor hirtelen ott van valaki, aki azt mondja: nem mész te sehova, maradsz, ahol vagy. Mindannyiunk életében van Eliáb-szerű figura, aki azt mondja: „Ácsi! Nem mész sehova. Van itt egy probléma. Minek mennél oda, az veszélyes! Oda nem mehetsz. Ki vagy te, hogy azt képzeled, oda mehetsz? Mit gondolsz, mi lesz abból? Ugyan már! Minek mennél?” Mindig van valaki, aki azt mondja: „Ne evezz ki a mélyre! Ne tegyél még egy lépést!”

Észrevetted? A hitben járás minden egyes lépése ilyen. Egyik sem könnyed. Hanem mindegyik olyan: ajaj, kievezünk a mélyre! Mindegyik olyan, hogy kievezünk a mélyre és óvatos lépésekben puhatolódzunk előre. Minden döntésünk olyan, hogy hitben hozom meg, és mindegyik olyan, hogy nem látom előre, mert hitből van. Ez a definíciója. Ha látom, akkor nem hitből van. 🙂

A „tökéletes keresztény barátaim”. Arra gondoltam, hogy nagyszerű barátságaink vannak a gyülekezetben, a Krisztus Testében, de nem szabad megengedni, hogy a megszokottság be beférkőzzön. Tudod, hogy mit szeretne az ellenség? Jonathán kiváló barátja volt Dávidnak. Egy ponton azonban azt mondták: az Úr legyen közted és köztem; 1Sám 20:42.

Élet, frissesség, örökélet, valami nagyobb cél legyen miköztünk, nem bűn, nem közönségesség, nem megszokottság. Ez történhet az én tökéletes keresztény köreimben. Tudom viszont, hogy egyikünk élete sem tökéletes. Ez a „veszély” nem áll fenn egyikünknél sem. Megtörténhet azonban, hogy a kis körömben vagyok, és beengedem a megszokottságot.

Az ellenség ezt szeretné, ha nem az Úr, hanem áporodott, izzadtságszagú elhasznált levegő lenne közöttünk, a megszokottság. Ez megtörténhet, ha mindig ugyanazzal a körrel, mindig ugyanazokkal a barátokkal töltök időt. „Van, aki nem lehet része ennek a csapatnak. Mi vagyunk a különleges kör.” Mi történhet? Mindig ugyanazokkal töltök időt, és nem töltök időt azokkal, akikkel Isten szeretné, hogy időt töltsek, akit megáldhatnék, akit megvédhetnék, vagy aki szolgálhatna nekem. Azért, mert inkább valaki népszerűvel töltök időt.

2Móz 33:11 azt mondja Józsuéről, Mózes szolgájáról, hogy amikor Mózes kiment a találkozás sátorából, ahol Istennel volt közösségben, akkor Józsué bennmaradt. Lehet, hogy Mózesnek ott volt az idő, hogy menjen, de Józsué fölfedezett valamit. Azt, hogy neki is van helye odabenn, és Istennek van mondanivalója az ő számára is. Nem ment azért, mert Mózes is ment.

Ez az, ami fontos, hogy Isten akaratában járok, és ott keresem a kapcsolataimat. „Uram, kivel tölthetnék időt ma?” Persze, megvan a kis köröm, akikkel nagyon jól megvagyunk, egy véleményen vagyunk mindenben. Mindannyian egyformán házasok vagyunk, mindannyian egyformán lelkipásztorok vagyunk, mindannyian ugyanolyan politikai nézetekkel bírunk. Ennyi! Minden rendben van. Velük a legkényelmesebb lennem. Tényleg azt akarja az Úr, hogy velük legyek?

Ő azt mondja: evezz ki a mélyre! „Ó, Uram! Megismerkedjek egy első látogatóval?” 🙂 Isten azt akarja, hogy menjünk messzebb a kapcsolatainkban. Kivel vagyok? Kievezni a mélyre! Kalandot vállalni a kapcsolatainkban.

Sokan kérdezik tőlem: „Pásztor! Mit lehet csinálni a lelki kötődések ellen?” Ezt a kifejezést használjuk egy rászoruló, önző, követelődző, éhes, szentimentális, kizárólagos kapcsolatra, amely nem visz előrébb az Úrral, csak arról szól, hogy te táplálkozol valakiből, vagy ő belőled. Hogy véded meg magad ez ellen? Egy nagyon egyszerű válaszom van: Krisztus Teste élete. A gyülekezetei élet.

Az igazi gyülekezeti élet véd meg ettől. Ne ragadj meg egy szűk körben! Ne ragadj meg egy körben azért, mert „ez az én korosztályom”, vagy „hasonló a hobbynk”, vagy „hasonlóak a sebeink”, vagy „ugyanaz a monogramunk”, vagy bármi. Ám légy szabad Krisztus Testében arra, hogy bátoríts, hogy szolgálj valakivel, hogy szeress, hogy Ján 13:14 megmosd valakinek a lábát.

Ha ebben a körben vagyok, és Isten azt mondja: evezz ki a mélyre!; akkor hitbeli lépés lesz azt megtenni. Azt mondod: „Ugyan! Mélyre? Milyen kicsi dologról beszélsz?!” Nem is hiszed, hányan küzdenek ezzel. Aztán az történik, hogy a megszokott körben egy idő után – lehet, nem mondom ki, mert jó keresztény vagyok – unalmas. Az nem a másik hibája, de azt fogom gondolni, hogy a másik hibája, pedig nem erről van szó. Csak lehet, hogy valaki mást kéne bátorítanom éppen, vagy megismerkedni valakivel. Lehet, hogy erre lenne szükség. Lehet, hogy Isten azt mondja: evezz ki a mélyre!

Ha merek kalandozni Istennel – most nem csak az emberekről beszélek, hanem arról is, amit teszünk – akkor nem lesz az a fura, gonosz gondolatom, hogy a kaland valahol Istenen kívül található. Akkor nem lesz ez a furcsa gondolatom, hogy csak Isten nélkül lehet kalandozni.

Miért van az, hogy sok ember a házasságán kívül keres kalandot? Azért, mert soha nem osztják meg a problémáikat, az örömeiket a házastársukkal, nincsenek együtt valamiben, nem mennek keresztül együtt valamin. Lehet, egy lakásban mennek keresztül ezen a dolgon, de igazán csak felébrednek, és kezdődik az első menet a ringben. Hazaérnek délután, és kezdődik a második menet. Ott vannak, de nem együtt mennek keresztül dolgokon, és nincsenek közös kalandjaik.

Ha tudom, hogy a házasságomban mindig van egy kaland – és mindig van –, akkor minek keresnék odakinn egy kalandot? Micsoda bolondság lenne! Miért csinálnám, amikor a házasságomon belül mindig van egy kaland, amin együtt mehetünk keresztül? Ugyanígy, miért keresnék kalandot Isten akaratán kívül, ha egyszer tudom, hogy Ővele mindig van egy kalandom?

Ővele mindig van egy kalandunk. Hitben jársz? Az mindig kaland, mert sose tudod a végét. „Rendben, megteszem a következő lépést, és ott mi lesz?” Isten azt mondja: ne aggódj, csak gyere! „Kössszzz! Rendben?!” Ez mindig kaland, és nagyszerű dolog.

Részei vagyunk egy élő gyülekezetnek, az egy óriási kaland. Minden vasárnap este hallhatod, amit elmondunk a pénzügyeinkről, az mindig egy óriási kaland. Tudjuk, hogy ez hitbeli kaland és bizalmunk van Istenben, hogy Ő megtart bennünket.

Mát 14:29 Péter kilépett a hajóból a vízre. Min járt, min állt? Nem a vízen. Isten akaratán állt Péter, és Isten akarata sziklaszilárd, de nem látható. Csak a hit fogja megtapasztalni, mert a hitetlenség soha nem fog ránehézkedni, soha nem fogja rátenni a terhét. Péternek nem voltak különleges jet-szandáljai :-), Péter Isten akaratára lépett rá, mert Jézus azt mondta neki: „Gyere, gyere! Gyere ki a mélyre! A csónakból gyere ki a mélybe!” –, és Péter kilépett és megtapasztalta.

A Reménységfesztivál hitbeli kaland. Hívunk-e embereket? Imádkozzunk emberekért és hozzunk embereket! A bibliaiskola hitbeli kaland. „Én nem vagyok diák. Nem vagyok jó tanuló.” Ez hitbeli kaland, gyere! Missziós út? Csináld! „Miért csinálnám? Fogok kapni érte pénzt?” Nem fizetni fogsz érte egy picit. „Akkor minek mennék? Nemzeti színű vállon veregetést fogok kapni?” Nem, még csak azt sem. Na és? Ez hitbeli kaland. Evezz ki a mélyre! Merj járni Istennel!

Léleknyerés. Némely embereken libabőr van ettől egyből. Valaki azt mondta nekem a múlt evangelizáción: „Akkora küzdelem van bennem! Annyira vágyom csinálni ezt! Annyira akarom csinálni, de közben minden – gondolom, a neveltetetése, a múltja, a kultúrája – ez ellen van bennem.” Valószínűleg sokan vannak így a gyülekezetben, de csak szeretnélek bátorítani: nem az evangelizáció kedvéért – azért is, de nem ez az első –, hanem miattad: evezz ki a mélyre!

Menj messzebb, mint ameddig természetileg mennél! „Mi van, ha elrontom bármelyiket ezek közül?” Pál azt mondta:

Róma 8:38-39 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.

Semmi nem vehet ki minket Isten szeretetéből!

Róma 8:1a Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak,

Ellened nincs kárhoztatás! Mikor szeretett Isten? Róma 5:8 amikor az ellensége voltál, akkor szeretett téged. Eféz 1:21 Krisztus fölötte van minden hatalomnak. Eféz 2:6 te Őbenne vagy ugyanott és az ellenség nem érhet fel Őhozzá.

Lehet, hogy elrontod. Na, és? Az lesz a tanulópénz. Menj tovább! Tegyük fel, hogy rosszul imádkozol – nem tudom, hogy az milyen 🙂 –, de menj tovább az Úrral! Tegyél egy bátor lépést, és merd elhinni, hogy lehet továbbmenni. Evezz ki a mélyre!

A nyár kiváló lehetőség arra, hogy tégy valami őrültséget, valami vadat, valami nagyszerűt az Úrral, csinálj valami nagy számot. Ha nem teszel hitbeli lépéseket, ha nem evezel ki a mélyre, akkor tudod mi fog történni? Az ellenség beszélni fog a szívedhez, és azt fogja mondani: „Ez az egész ilyen ósdi, áporodott, vacak. Ugyan már! Kereszténység? Ja, próbáltam. A bélyeggyűjtőszakkör lényegesen nagyobb adrenalin pumpát jelentett!” 🙂 Elhiteti ezt veled. Pedig, tudod, mi a helyzet? Nem unalmas!

Nem unalmas, de ha én kényelmes vagyok, és azt mondom: „Hát, elpacsálok itt a kisvízben. Semmi gond! Van velem egy gumikacsa. Finom meleg, mert rengeteg gyerek ül benne. Kellemes az egész! De jó!”; akkor ne csodálkozzunk, ha egy idő után azt mondja szívünk: „Nem kéne valami öröm is? Vagy legalább valami buli?” Merjünk tenni! Merjünk lépni! Merjünk továbbmenni!

Nem tudom, hogy pontosan miről beszélek, de úgy hiszem, hogy a Szent Szellem tudja, hogy a te életedben miről beszélek, és tegyél egy bátor lépést! Lehet, hogy az annyi, hogy belenézel a tükörbe, és kicsit reszket az ajkad, amikor kijelented: Krisztus megszentelt engem. Lehet, hogy ennyi! Evezz ki a mélyre! Lehet az, hogy nem azt nézed a gyülekezetben, hogy miért nem a barátod senki, mert senki nem mer odamenni, pedig szeretnének. Mondhatod: „Lehet, hogy én is szolgálhatnék valaki felé? Lehet, felépíthetnék valakit?” Lehet, hogy ez nagy lépés. Lépj! Menj messzebb! Áldás lesz az, amit Isten tartogat nekünk.

Ebben az évben is lesz tini-tábor. Arra gondoltam, hány tizenéves nem megy el, mert megy valaki, aki megsértette. Figyelj! Lépj túl! Evezz ki a mélyre! Menj tovább! Vajon, hányan nem jönnek a gyülekezetbe, mert valaki lekiabálta a fejét egyszer? Lehet, Isten azért engedte meg, hogy ez az ember beletiporjon a mimóza lelkedbe, hogy kievezz a mélyre és azt mondd: „Rendben, megbocsájtok neki, pedig nem is kér bocsánatot. Menjünk tovább!” Ebben szeretnélek bátorítani, hogy a kapcsolatainkban evezzünk ki a mélyre Istennel.

Evezz ki a mélyre Istennel! Legyenek hitbeli cselekedeteink, különben megint lesz egy dögunalmas évünk. Lehet, sok minden történik körülöttünk, de evezzünk ki a mélyre!

Imában evezzünk ki a mélyre! Neh 2:3 Nehémiás ott volt a király előtt és a király kemény kérdéseket tett föl neki. Nehémiás meg volt ijedve, de hogy került oda? Úgy, hogy előtte imában bátor volt. Neh 1:4-11 Nehémiás bátor volt az imádságában, és elment oda, ahova más nem ment. Nehémiás bátran imádkozott és kért: „Uram, kérlek, ha tehetnék valamit az én népemért, az én városomért, ha tehetnék valamit, kérlek Istenem!” – és Isten megadta neki.

Ha nem vagyunk bátrak az imában, ha nem evezünk a mélyre, ha nem kérjük emberek üdvét, akkor látni fogjuk-e emberek üdét? Ha nem imádkozunk azért, hogy jöjjenek ide emberek, akik nem ismerik Krisztust, és térjenek meg, akkor fogunk-e látni megtéréseket? Hogyan? Ha nem imádkozol nyitott ajtókért emberek szívében, akkor fogunk-e tudni embereket az Úrhoz vezetni? Evezzünk ki a mélyre! Evezz ki a mélyre! Ámen.

Kategória: Egyéb