Elbánni a lelkünk passzivitásával

2012 április 22. vasárnap  18:00

P. Marian József

46. Zsolt  Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe: Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela. Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait. Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor. Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela. Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki pusztaságokat szerez a földön; Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben. Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela.

Mit jelentenek ezek a szavak nekünk: mint Istennek gyermekei? Miben bízunk? Mibe tesszük a bizalmunkat? A világnak vannak trükkjei. Lehetsz hívő, bízhatsz dolgokban, amit a világ trükközött meg. A világ csapdája. Istennek az a szíve azonban, hogy Őbenne bízzunk, Őhozzá fussunk, mert Ő sosem változik. Ő soha nem változik. Ő szereti azt, ha mi csendben vagyunk. Szereti azt, ha tudjuk, kicsoda Ő.

Sátánnak az a stratégiája, hogy Isten ismerete eltűnjön erről a Földről, egyre többen vagyunk a Földön, mégis egyre kevesebben ismerjék Istent; egyre kevesebb tiszta információ legyen a tiszta Istenről és a tiszta Igéről. Kiben bízunk? Ez a zsoltár nagyon felemelő. Mint hívő, amikor olvasom és magamévá teszem, az csodálatos. Ő az, Aki kontrollálja a helyzeteket. Ő az, Aki tud mindenről ezen a Földön.

Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban.” Ismersz nyomorúságot? Mit jelent neked a nyomorúság? „Jaj, de nyomorult vagyok!” – a nagymamám mondja ezt néha. Nagyon drága hívő, de kijön valami a száján, és utána: ah, de nyomorult vagyok! Mi a nyomorúság? Miért engedi meg Isten a nyomorúságot ezen a Földön? „Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.” Ott van Isten, ott van a segítség és lehet nyomorúság ideje. Lehet bőség ideje, lehet kényelem ideje, és Isten ott van.

Hallottál-e a húsvéti ünnepekről Németországból? Ők nagyon szeretnek templomba menni. Húsvétkor és Karácsonykor. Nem tudom, ez hogy van Magyarországon. 🙁 Nagyon érdekes dolog történt, mert Húsvét vasárnapján az egyik muzulmán szervezet kivonult Németországban az utcákra könyves asztalokkal, sátrakkal. Állítólag több mint háromszázezer német Koránt kiosztottak.

Napról-napra kinn voltak, és senki sem tiltakozott. Mert szabad Európában élünk. Ez az Európai Unió. Ha bibliás asztalt kitennénk és lenne engedélyünk, akkor leállítanának? Őket nem állították le. Ez nem is annyira irritál engem, téged irritál? Szabad Európában élünk. Ugye, hogy nem irritál. Ők is emberek, szeretik Istent. (?)

A történet vége: én is szereztem egyet, de ezt itt Budapesten szereztem. Ezen a héten volt a Könyvhét a Millenáris Parkban. Ott volt a Kálvin Kiadó, ott a Biblia Szövetség, ott a Szent István Társulat, és lehetett venni Bibliákat 20%-kal olcsóbban, mint a boltban. Aztán elmentem a szaúdi nagykövetség standjához. Bementem. „Szalem alejkum!” Ott voltak a Koránok.

Ez egy francia-arab Korán. Volt nekik német-arab, olasz-arab, spanyol-arab, török-arab, és ingyen osztogatták a Koránokat. Bárki, aki bejött, felajánlották neki. Én kettőt is elhoztam, de nem mondom meg, hogy mit fogok vele csinálni.

Nagyon komoly dologról beszélek, mert Európában élünk, és Sátánnak van egy terve. A hívőknek nagy része nincs kinn a z utcákon. A hívőknek nagy része szégyelli az evangéliumot. Sajnos, vannak olyan misszionáriusok is, akik visszahúzódnak.

Pál apostol mondja:

Róm 1:16 Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek.

„Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát!”  Mi Krisztus evangéliuma? Mit tesz Krisztus evangéliuma velem? Része az életünknek?

Ján 13:34-35 Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.

Hogy merte Jézus ezt mondani? Mert tudta, mi fog történni Ővele az anyaszentegyházában. Gyülekezetek tele vannak olyan emberekkel, akik nem is szeretik egymást Krisztus szeretetével, olyanokkal, akik nem is értik Krisztus evangéliumát. Mert az evangélium a szeretettel kezdődik.

Szeretjük Ján 3:16-ot: mert úgy szerette Isten a világot… Isten szeret. Mivel szeret, Ő ad. A legfőbb oka annak, hogy a gyülekezetek tele vannak nem szerető hívőkkel: mert ha szeretsz, adnod kell. Az életedet. Az idődet. A mai rohanó világban ezt nem tesszük meg, mert nem szeretünk. Szégyelljük az evangéliumot. Az életünk: egy élet saját magunkért.

Hadd bátorítsalak! Hogy élem az életem? Az én életem. Nagyon szeretem ezt az Igét: meg vagyok feszítve Krisztussal, Gal 2:20. Mennyire igaz ez? Mit jelent az, hogy megfeszítve lenni? Mennyire tudsz azonosulni? Az Úrvacsora micsoda azonosulás! Micsoda komoly dolog! A legtöbben azonban nem veszik komolyan az Úrvacsorát. Mennyire fontos tudni, hogy ki vagy te! Ki vagyok én Krisztusban? Mit jelent megfeszítve lenni Krisztusban?

Ján 14-ben Jézus tanítja a tanítványokat. Megparancsolja nekik: szeressétek egymást, és a világ fogja látni, hogy az Enyéim vagytok, mert szeretitek egymást, Ján 13:34-35. Aztán itt a bátorítás, mint 46. Zsoltárban

Ján 14:1-4  Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.  Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.  És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.  És hogy hová megyek én, tudjátok; az utat is tudjátok.

Krisztus nagyon személyes.

Ján 14:5  Monda neki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az utat?

Hány „Tamás” van ma a világban? Járnak a gyülekezetbe és nem tudják.

Ján 14:6-7  Monda neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.

Jézus azt mondja: ha megismertetek volna Engem.

„Ó, Uram, segíts meg! Uram! Milyen nyomorult vagyok! Mi fog történni a következő hetekben, hónapokban?” „Ismerjetek meg Engem! Veletek vagyok. Minden nap a világ végezetéig veletek vagyok. Veletek járok. Járjatok Velem!” Ez a mi felelősségünk. Az én személyes felelősségem újjászületett hívőként járhatok nem az Úrral. Mert nem az Ő dolgaival vagyok elfoglalva, hanem az én dolgaimmal, az én választásommal. „Az én időm, az én családom, az én szolgálatom.”

Jézus azt mondja: „Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is.” Tudom, hogy mi olyan gyülekezet vagyunk, akik megismerték Jézus Krisztust, és Jézus Krisztussal járnak. Minden nap. Dolgok történnek körülöttünk. Ez egy másik rész. Isten azt mondja: „Maradj csöndben! Hadd adjak Én neked lehetőségeket! Hadd használjalak Én téged!” Odaadjuk a testünket élő áldozatul, Róm 12:1, hogy Ő használjon. Isten kihasználja.

Az egyik szolgáló, drága testvérem azt mondta: „Vele ne is tárgyalj. Ő mindenkit kihasznál. Ne is szolgálj felé!” Ismered P. Mattit? Ő engedte és még ma is engedi, hogy emberek kihasználják. Én mindig mérges voltam emiatt, de ahogy öregszem, értem. Mert Istené a dicsőség, és Isten tudja, hogy miért enged meg, és miért enged be embereket és helyzeteket az életünkbe.

Nem adjuk fel, mert tudjuk, hogy mi a történet vége: Istené a győzelem. Isten használ, és embereknek az élete megváltozhat. Nem szégyelljük az evangéliumot! Az időnket, ami a legdrágább a mai világban, odaadjuk Istennek, és csodálatos dolgok történnek.

Ha Koránt osztogatnak Budapest utcáin, vegyél egyet, kettőt, hármat. Amennyit adnak. Akár dobozzal. Hozd ide nekem, majd én elintézem. 🙂

P. Kende

A válasz nem az a Korán-osztogatásra, hogy be kéne tiltani, hanem valami más. Egy értelemben erről szeretnék beszélni.

Eszt 1. A király bulit tart. Ahasvérus a neve, vagy másképpen: Xerxész. Már hosszú ideje buliznak, mindenki be van állítva kicsit. 🙂 A király azt parancsolja:

Eszt 1:11-12  Hogy hozzák el Vástit, a királynét a király elé, királyi koronával, hogy megmutassa a népeknek és fejedelmeknek az ő szépségét; mert szép arcú vala. De Vásti királyné nem akara menni a király szavára, mely vala az udvarmesterek által. Erre igen megharagudott a király, és az ő haragja felgerjede benne.

Ez az üzenet nem a feleség engedelmességéről fog szólni. 🙂 Viszont szeretném, ha észrevennénk, hogy mi a király reakciója, amilyen állapotban volt. Ez érdekes, mert igazán én úgy mondanám, hogy a király passzív volt. Nem volt cselekvő. Nem tett semmit.

Mi a passzív lélek egyik jellemzője? Az, hogy szórakoztatásra vágyik. Ha nincs szórakoztatás: „Mi ez? Nem érzem jól magam. Nem szórakozom kellemesen.” Egy passzív lélek így gondolkodik: „Adj nekem! Adj nekem! Add azt, amit én várok. Ha nem pont azt adod …! Én azt várom, hogy szórakoztass engem!” Lehet így jönni istentiszteletre, hogy azt várja valaki: „Szórakoztass engem! Mulatass engem! Eljöttem hozzátok!”

Igazából, ha megnézzük itt, a király szórakoztatásra vágyik. A felesége gyönyörű asszony, a király ki akarja hozatni és mutogatni: az én feleségem, nézzétek! A király szórakoztatásra vágyik, a lelkében igazából passzív. Nem tevékeny. Nem ad hozzá semmit a dolgokhoz. Nem épít semmit. Nem járul hozzá a dolgokhoz. Arra vágyik, hogy őt szórakoztassák. Azért mondom ezt, mert lehetek nagyon tevékeny úgy, hogy csinálok dolgokat, de a lelkemben mégis passzív vagyok.  Erről szeretnék beszélni.

Még egy példa jut eszembe: aki éppen nagyon csinált valamit Dániel könyvében. Ott is a királyról van szó. Nagyon elfoglalt volt, épp új vallást vezetett be. Volt egy kis problémája.

Dán 3:19  Akkor Nabukodonozor eltelék haraggal, és az ő orcájának színe elváltozék Sidrák, Misák és Abednégó ellen; azért szóla, és meghagyá, hogy fűtsék be a kemencét hétszerte inkább, mint szokták vala befűteni.

A király elképesztően dühös volt erre a három srácra. Azt mondta: fűtsétek fel a kemencét hétszeresen és bedobjuk őket. Úgy volt vele: ha lehetne, akkor hétszer ölném meg őket. Igazán erről szólt a dolog. Annyira aktív, csinál valamit, de valójában a lelkében annyira passzív. Semmi igazság, semmit nem ad hozzá a dolgokhoz, semmit nem épít igazából.

Úgy tűnik, mintha nagyon sokat csinálna, de valójában a lelkében egy négy éves kisgyerek. „Ha nem csinálod, amit én akarok, majd megbüntetlek!” Csak sajnos rajta van a korona és nem négyéves, és megcsinálják, amit akar. Igazából ugyanez a helyzet: nem járul hozzá a dolgokhoz. Nem ad hozzá a dolgokhoz, csak követel. Csak követel.

Úgy hiszem, ez az egyik csapdája az ellenségnek számunkra, hogy ilyenekké váljunk, akik folyton követelnek, akik azt mondják: „Add nekem, amit akarok! Ha nem adod ide, akkor meglátod a következményeket.” Ez megtörténhet velünk, végbemehet az életünkben. Aztán hallok egy ilyen hírt, hogy Koránokat osztogatnak az utcán, és azt képzelem a fura fejemben, hogy az lenne a megoldás, hogy meg kellene tiltani nekik. Nem azt kéne.

Ha mi hívők aktívak vagyunk a szívünkben és az életünkben, akkor ez az egész annyira nevetséges! Bármilyen emberi vallás annyira nevetséges, ha összeméred az élő kereszténységgel. Ez így működik. Nem az a válasz, hogy betiltani, hanem az a válasz, hogy éljük a hitünket. Éljük a hitünket, és járjunk abban!

Arra gondoltam, hogy a passzivitás hogyan jön be az ember életébe, hogyan működik az ember életében? Vannak döntéseink, amiket belül hozunk meg és nagyon fontosak számunkra. Így zajlik a dolog, hogy először, ahogy növekszik a passzivitásom, visszahúzódom attól, hogy hozzájáruljak. Például, valaki kiröhögött, inkább nem szólok semmit, nehogy megint röhögjenek rajtam. A félelem, a szégyen, a gúny miatt.

Lehet, egyszerűen csak lusta vagyok, nem járulok hozzá a dolgokhoz és passzív vagyok. Lehet, hogy elfoglalt vagyok. Annyira elfoglalt vagyok, hogy nem adok semmit hozzá. A házasságomban olyan elfoglalt vagyok, hogy nincs időm bátorítani a feleségemet, vagy tanítani a fiamat. Olyan elfoglalt vagyok, de igazán passzív vagyok. Ez veszélyes, mert továbbgyűrűzhet.

Megtörténhet, hogy az ember úgy érzi: „Annyi minden van az életemben, hogy olyan vagyok, mint egy cirkuszi zsonglőr. Egyszerre zsonglőrködöm sok dologgal perpillanat, és mindegyikük egy élesített atombomba. Be vagyok szorítva a sarokba. Nem tudok semmit csinálni és nem mehetek ki innen. Csak bezárok ide. Leuralt engem a dolog.”

Ez csak a külső része, hogy nem járulok hozzá a dolgokhoz, hanem csak kritizálok.  A kriticizmus passzivitás, negativitás.  Ezek mind-mind egy formája annak, hogy igazán nem járulok hozzá, nem adok hozzá a dolgokhoz. Csak nézem, és keresem, hogy mibe köthetek bele. Kívül passzív vagyok, nem járulok hozzá a dolgokhoz, nem építek, nem adok hozzá, nem bátorítok, nem segítek, nem viszek előre senkit.

Aztán történik még valami, de ez már belül. A lelkem beszél hozzám. Ez érdekes, mert nekem van egy döntésem. Mit csinálok, amikor a lelkem beszél hozzám? Először az történik, hogy a lelkem mond nekem valamit: ez az ember bántott engem.

Az első lépés ezen az úton lefelé az, hogy az én szabad akaratom, a döntési képességem egyszerűen átmegy egy visszhangba: „Tényleg, ő bántott. Engem. Ő az ellenségem! Igen. Tudod! Mekkora gazság, hogy őt választották helyettem! Milyen helytelen volt, hogy az a másik ezt csinálta.” Csak visszhangzom a dolgot. Csak válaszolok. „Igen, hm…” Csak visszamondogatom és megerősítem a dolgot. „Igen. Meg vagyok sebezve. Ó, hogy megbántottak! Mindenki gyűlöl engem. Ez annyira helytelen volt!” Mi történik?

Mi a baj? Nem javítom ki a lelkem. Nem mondom: „Hé! Mit csinálsz? Mit beszélsz?” Nem gyógyítom azt, ami tönkrement. Nem javítom meg azt, ami eltört, hanem csak hagyom, hogy menjen az útján. Elfogadom és válaszolok neki. Ezzel felnagyítom.

Nem pszichológia óra ez, de fontos az életünkben, mert utána még továbbmegy. Ezt is láttam néha embereknél, hogy egyszerűen csak csendessé válnak. „Még csak nem is válaszolok a lelkemnek. Ha így érzem magam, akkor ez van, ha úgy érzem magam, akkor az van. Hangulatember vagyok nagyon valós értelemben. Ha a lelkemnek jó napja van, úgy érzi magát, akkor én is úgy vagyok, ha rossz napja van, akkor ne gyere a közelembe. Bal lábbal keltem föl! Vannak dolgok, amin nem lehet változtatni.” Told a falhoz az ágyat! Tudom is én, csak valamit csinálj vele!

Először csak visszhangzom, aztán utána csendessé válok. Gyakorlatilag csak ismétlem. Semmi más, csak amit mond, csak ahogy érzi magát a lelkem. Apatikus módon csak egyetértek, teljesen feladtam: „Tudom, hogy úgysem változhat semmi. Mindig ilyen lesz az élet.”

Van, ahol Saul király gyűlöli azt az embert, aki a legjobb barátja kéne, hogy legyen egyébként, 1Sám 20. Dávid ez az ember. Dávid nem jött el a vacsorára. Saul, a király eldöntötte, hogy megölik a hadvezérét, a legjobb emberét. Saul passzívvá lett a lelkében.  A lelke féltékeny volt és Saul nem igazította ki. Nem mondta: „Állj! Ez így helytelen.”

Nem mondta, hogy 1Kor 13:5 – persze, mert nem volt megírva 🙂 –, de az elv akkor is igaz volt: a szeretet nem rója fel a gonoszt. Ami azt jelenti, hogy nem vezet könyvelői nyilvántartást a gonosz dolgokról, amit valaki elkövetett ellene. Hanem Saul megengedte a lelkének, hogy felrója azokat a dolgokat, és meggyőzze őt, hogy Dávid az ellensége, Dávid ellene van. Elfogadta ezt. Nem állította le a dolgot.

Amikor Dávid nem jött el a vacsorára – nagyon érdekes olvasni abban a versben, 1Sám 20:26 –, Saul beszélget magában: biztos történt vele valami és nem tiszta, nem tudott eljönni. Csak molyol magában fura módon. Teljesen tétlenül, passzívan. Semmi hozzájárulás, semmi kiigazítás, el van döntve: megölöm a legjobb barátomat, kit érdekel.

Hallottam egy kutatásról, ahol olyan emberek, akiken segítettek pszichológusok, be kellett fejezniük egy mondatot: a dolgok akkor kezdtek megváltozni, amikor … Az egyik válasz ez volt: … amikor elkezdtem beszélni a lelkemhez ahelyett, hogy csak hallgattam volna rá. Mit értek ezen? Azt, hogy nem csak hallgatom, ami történik odabenn, hanem hozzászólok. Nekem döntésem van! Nincsenek eldöntve a dolgok.

Annyira vicces, amikor evangelizálunk, és valaki azt mondja: „Nekem nincs hitem. Én nem így vagyok beállítva.” Bocsi. Ez a te döntésed. Ezt te döntöd el, hogy hiszel vagy sem. Nem olyan, hogy így vagy beállítva, vagy úgy. Neked van szabadságod eldönteni, hogy hiszel vagy nem. Lehetsz passzív, és mondhatod azt: nem változtathatok rajta.

Azt kell mondanom a lelkemnek:

Zsolt 42:6 Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? …

Nyugi! „Miért csüggedsz el? Miért nyughatatlankodsz bennem? – ezt kell mondanom a lelkemnek. – Hé, te nem látsz mindent. Isten lát mindent.” Isten velünk van, és nem fog cserbenhagyni. Kiigazítom a lelkemet? Vagy a lelkemnek dühös napja van és élek a haragban? Ezt látom embereknél, hogy élnek a haragjukban. Figyelj! Állj! Tönkreteszed a barátságaidat, magadra maradsz. A passzivitásodban végül elzárod magad mindenkitől. Ne csináld!

Kiigazítod-e a saját haragodat? Beszélsz-e a lelkednek és mondod-e neki: ne csüggedj el, ne nyughatatlankodj, állj meg!

Beszélgettem egy hívővel. Az asszony azt mesélte nekem, hogy ő beszél a lelkéhez időnként, és azt kell mondania magának: „Nem, nem így van! Ez nem helyes. Nem így működnek a dolgok.” Ki kell igazítania magát. Igazán ez a kiút. Így megyünk ki. Ha ott vagy, ha passzív vagy, akkor figyelj erre! Ha nem, akkor pedig így kell megállni vele szemben.

Van egy második dolog ebben. Ez a második fele ennek a versnek, hogy nem vagyok magamra hagyva ebben.

Zsolt 42:6  … Bízzál Istenben, mert még hálát adok én neki az ő orcájának szabadításáért.

Nem vagyok magamra hagyva ebben az egészben, hanem velem van Isten. Ebben az egészben, ahogy bánok a lelkemmel, van egy szövetségesem. Vannak szövetségeseim. Itt vannak a Biblia lapjain Istennek az ígéretei, Istennek a bátorítása.

Ahogy beszélek a lelkemmel, Isten ígéretei az én nagyszerű szövetségeseim. Úgyhogy nem csak tárgyilagos igazságot szólok a lelkemhez – ez van, ez van, ez van –, hanem szeretetteli igazságot szólok a lelkemhez. Ez is fontos. Csomó embert ismerek, akiről tudom, hogy belül igazságot szól magához, és olyan „építő”. 🙁 Csak szeretlek bátorítani ebben, hogy Isten szíve annyira nem ilyen!

Szeretetteli igazságot kell szólni a szívnek. Róm 8:1 nincs kárhoztatás, Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Halleluja. Amit én Őrá bíztam, tudom, hogy meg tudja őrizni arra a napra. Halleluja. Annyira nagyszerű! Sötétségben az Úr lesz az én világosságom. Ez az én ígéretem. Köszönöm, Uram! Ebben gondolkodni, hogy az én Teremtőmnek az igazságát szólom, ez hihetetlenül tud gyógyítani hitben. Fontos, hogy ezt tegyem magammal.

Arra gondoltam, amikor Dánielt bevágták az oroszlánok közé Dán 6-ban és másnap reggel – ez olyan, mint Mát 28:1-ben, amikor az asszonyok mennek ki a sírhoz – Dárius, a király, aki nem akarta, hogy erre sor kerüljön, kimegy az oroszlánok verméhez. Annyira tetszik nekem, amit mond:

Dán 6:20 Dániel! az élő Istennek szolgája, a te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-e szabadítani téged az oroszlánoktól?

Micsoda ostobaság! Ez egy kivégzési mód. Ez olyan, mintha lecsapna a gilloutine, utána odamennél és kérdeznéd: jól vagy?  „Dárius, mit csinálsz?” Volt egy pici reménység a szívében: mi van, ha igaz? „Mi van, ha mégis Dánielnek van igaza? Mi van, ha ez valós?” Így beszélünk a lelkünkhöz: „Figyelj! Isten ígéretei igazak.” Van egy pici remény, de megvan az a remény. Azt mondom a szívemnek: Isten tudja, és a kezében tartja.

Lehet, nem tűnik nagy, bátor, merész dolognak, hogy kicsit mondom a lelkemnek: mi lenne, ha bíznánk? Mégis hatalmas dolog az életemben, mert lehet, hogy ez lesz az első lépése annak, hogy újra lesznek barátaim, hogy megint bízni fogok emberekben, hogy megint lesznek kapcsolataim, hogy növekedni fogok a hitemben. Aktívnak lenni!

Aztán mi következik ebből?

Zsolt 45:2a Fölbuzog szívem

Túláradásról beszél. A kifejezés az, amikor a fazékból kifut, amit éppen melegítesz. Túlárad, kifut a dolog. Ez történik. Ahogy beszélek a lelkemmel és igazságot szólok a lelkemnek, a lelkem megtanul egyetérteni vele, és lesz gazdagság a szívemben. Aztán kifejezem azt újra. Ez az egészséges módja annak, ahogy éljünk.

Péntek este prédikáltunk a Deák téren – végre elég jó idő van –, és P. Bendegúz prédikált egy igazi tüzes üzenetet, és aztán P. Zolee is, és én is egy kicsit. Miért csináljuk? A válasz az, hogy azért, mert van túlbuzgás a lelkünkben. Több történik ott, mint ami bennmaradhat. Erre van szükségem. Ez egészséges dolog.

Zsolt 16:7 áldani fogom az Urat, Aki tanácsot adott nekem. Az én veséim tanítanak engem éjszaka. Ez arról szól, hogy az érzelmeim, mindaz, ami a lelkemben van, az tanít engem igazságra. Hogyan? Úgy hogy először én tanítottam igazságot a lelkemnek. Nem passzív voltam, hanem tevékeny. Tettem valamit, hozzászóltam. Aztán a lelkem jár ezzel.

Fil 4:8 szerint beszélni kell a lelkünkhöz. Fontos, hogy mit, de kell, hogy beszéljünk hozzá! Nem engedhetem meg azt, ami az ellenségnek az egyik trükkje, hogy magadra fordítja a figyelmet: „Nézz magadra! Nézd, mennyi baj van veled! Nézd, mennyi jó dolog van benned!” Bármi lehet, csak foglalkozz magaddal: „Miért van ennyi problémám? Miért nincs egy barátom sem? Miért van ennyi … nekem? … velem… értem… én… rólam… hozzám… tőlem… felém…?” Ez az egyik trükkje, aztán elveszi az örömömet, és csak nézek magamra.

Isten azt mondja: „Figyelj! Akarsz igazán aktív lenni az életben?” Ha igazán aktív akarsz lenni, az igazi aktivitás csak abból jön, hogyha túláradó módon van igazság bennünk. Ha az igazság túlárad bennünk, ez az egyetlen igazi. Különben passzív vagy, csak visszavágsz és válaszolsz helyzetekre, nem? Nem!

Eféz 5:1-2-ben úgy írja le Istent, hogy Ő a kezdeményező Isten. Ő kezdeményezett, nyitott szeretetben felénk, és azt mondja, hogy járjunk mi is így, legyünk mi is kezdeményezők. Hogyan lehet ez? Ha nem beszélek a lelkemhez ezekkel a szavakkal, akkor lehetetlen. Mondhatod: „Nekem nincs erre erőm! Nekem annyi bajom van. Én annyira negatív vagyok.” Kezdd el valahol! Csak kezdd el korrigálni a dolgokat, kezdd el szólni az igazságot, aztán idővel szépen kifejezheted ezt. Erre vagyunk elhívva igazából.

Ez a válasz arra, amit P. Józsi felhozott. Ha mi aktívak vagyunk hívőkként, az nagyszerű. Lehetséges, kívülről úgy néz ki, hogy a dolgok csak megtörténnek velünk, de nem. Én járok Istennel ezekben a dolgokban, és Ő tudja, hogy mire való ez, én bízom Őbenne, és egyetértek a lelkemmel. Nem húzunk két irányba. Ámen.

Kategória: Egyéb