El nem hagyván… & Isten kegyelme – igazán!

2012 január 11. szerda  18:30

P. Duló Attila

Zsid 10:25 El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.

A Zsidókhoz írt levél szerzője itt arra bátorít minket, hogy senki ne hagyja el a saját gyülekezetét. Ha Isten adott egy gyülekezetet, akkor becsüljük meg, vigyázzunk arra és ne hagyjuk el.

Isten elhívott mindannyinkat egy gyülekezetbe. Nagyon fontos, hogy ezt lássuk: egy gyülekezetbe vagyunk elhívva. Nem ebbe is, abba is, amabba is, hanem csak egy gyülekezetbe. Ahogy itt olvastuk, a magunk gyülekezetét ne hagyjuk el. Egy gyülekezet van, ahova el vagyunk hívva, ahol Isten szólni akar hozzánk, ahol tanítani akar, ahol bánni akar velünk. Úgyhogy arra bátorít minket, hogy ne hagyjuk el, ha egy gyülekezet van, ahova el vagyok hívva, és ragaszkodjak ehhez a gyülekezethez.

Nagyon sokféle gyülekezet van. Ha megnézed az egyháztörténelmet, akkor azt látod, hogy az egyház a megalakulásának pillanatától támadva volt. Az első pillanattól kezdve támadva volt, és az első pillanattól kezdve folyik egy olyan szellemi munka, hogy az egyházat szétszakítsa. Eljutottunk arra a pontra, hogy a számát se tudjuk, hány egyház, hány gyülekezet van.

Szét lett szabdalva az egyház, de Isten ezt a jóra fordította. Pontosan úgy, ahogy 1Móz 50-ben beszél József a testvéreihez: ti gonoszságot terveztetek ellenem, de Isten ezt a jóra fordította. Ugyanez történt, hogy az ördög gonoszságot tervezett az egyház ellen, szét akarta szedni – ami bizonyos értelemben sikerült is neki –, de Isten ezt a jóra fordította. Van sokféle egyház, ahol némi eltéréssel tanítják Isten Igéjét, és ebben meg tudja mutatni Isten az Ő sokszínűségét.

Isten sokszínű, és mivel az ember Isten képére lett teremtve, mi is sokszínűek vagyunk, és ezért sokféleképpen kell, hogy hozzánk szóljanak. Ezért nagyon sokféle egyház van. Van ilyen, olyan, amolyan, de minden egyházban megvan az, hogy Isten elhívott oda embereket. Olyan típusú embereket, akikhez az a tanítás szól.

Minket ide hívott el, nekünk ez a gyülekezetünk. Ez viszont nem azt jelenti, hogy ez az egyedüli jó gyülekezet a Földön. Minket azonban ide hívott el, mást a katolikus egyházba hívott el, harmadikat a reformátusokhoz, negyediket a Hit gyülibe – sorolhatnám tovább –, és ott akar szólni hozzá. Ezért mondja: „Ne hagyd el! Ide vagy elhívva, itt akarok hozzád szólni, maradj itt. Tekintsd az otthonodnak, tekintsd a sajátodnak. Kötelezd el magad, mert ez az a hely, ahol hozzád tudok szólni.”

Istennek hihetetlenül fontos a gyülekezet. Ő nagyon komolyan veszi az egyházat, a gyülekezetet. Van ennek néhány oka. Az első, hogy Ő a saját életén, a saját vérén vásárolta meg az egyházat, Apcsel 20:28. A gyülekezetre, az egyházra nem nézhetünk úgy, mint bármely más szervezetre. Az egyház, a gyülekezet olyan hely, amiért Isten a saját vérét adta. Olyan hely, ahova egyenként elhívott embereket, és ahol közösségben akar lenni vele. Így az egyház nagyon különleges hely.

A másik, hogy ez az a hely, ahol tanítani akar minket. Erről Apcsel 2:42a beszél. Itt van egy pulpitus, van pásztorunk, és tanítani akar minket. Kaptunk Istentől pásztort – Jer 2 szíve szerint való pásztort –, Eféz 4:11 szerint ajándékba kaptuk azért, hogy tanítva legyünk, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, és hogy egységre tudjon jutni a gyülekezet. Van tanítás a gyülekezeten belül, amire szükségünk van, amire szüksége van a lelkünknek.

Ebben a gyülekezetben az a tanítás van, ami azoknak szól, akik ide lettek elhívva. Ez neked szól. Lehet, ha más egyházból valaki ide beülne, és meghallgatná a tanítást – hiába jó az a tanítás –, hozzá nem szólna úgy, mert ő esetleg szereti azt, ha kicsit hangsúlyosabb a külsőség. Az szól inkább hozzá. Viszont hozzánk, akik ebbe a gyülekezetbe vagyunk elhívva, ez a tanítás szól. Ez van nekünk rendelve. Ez ámulatos dolog.

Aztán a harmadik, amiért fontos Istennek az egyház, hogy ez az a hely, ahol közösségben lehetünk a Krisztus Testével, Apcsel 2:42b. Ez is ámulatos dolog. Ez annyira különleges dolog, ami sehol a világon nincs. Egyetlenegy szervezetben, egyetlenegy cégben, hadseregben, sehol nincs meg az, ami nekünk itt a gyülekezetben megvan: a Krisztus Testének a közössége.

A mi kapcsolatunk nem a személyiségünk miatt van, vagy nem azért járunk a gyülekezetbe, mert P. Kendének olyan jó a személyisége – mellesleg jó –, de nem ezért járunk ide, hanem azért, mert van szellemi kapcsolatunk. A mi kapcsolatrendszerünk nem ezen a síkon van, hanem sokkal mélyebb, sokkal magasabb szinten. A mi kapcsolatrendszerünk szellemi.

A jó kapcsolatban a szellem van kapcsolatban a szellemmel. Megtapasztalhatjuk a Krisztus Testét. Testvérek vagyunk. Megismerhetem a testvéremben lévő Krisztust azon keresztül, hogy kapcsolatban vagyok vele. Ő megismerheti a bennem lévő Krisztust azon keresztül, hogy kapcsolatban vagyunk. Ez egyedi, mert ahogyan ezt csináljuk, ezt csak itt csináljuk így. Másik gyülekezetben másképp csinálják.

Ebben a gyülekezetben így csináljuk, mert ide vagyunk elhívva. Ez szól hozzánk és ez működik, ahogy rengeteg sok rendezvényünk van, ahol rengeteg alkalom van arra, hogy közösségben lehetünk egymással. Nagy hangsúlyt fektetünk a közösségre, ez csak itt van így. Máshol másképp van, máshol úgy jó, ahogy van, de mi ide vagyunk elhívva.

Ez az a hely, ahol leleplezhetem Krisztust. Csak gondolj bele, micsoda különleges ajándék nekünk a gyülekezet. Micsoda kincsünk van a gyülekezettel! Ha a testvérem megbánt, akkor nem kell elküldenem melegebb éghajlatra, hanem leleplezhetem Krisztust, szerethetem. Akárhogy megbántott, megbocsájthatok. Ez csodálatos dolog! Péter beszél erről 1Pét 1:22-ben, a képmutatás nélküli szeretetről. Képmutatás nélküli szeretettel szerethetjük egymást. Megmutathatjuk Krisztus jellemét egymásnak. Tapasztalhatjuk, elfogadhatjuk, megélhetjük ezt. Ez ámulatos kincs.

El sem hiszed, milyen nagy kincs nekünk a gyülekezet! „El nem hagyván a magunk gyülekezetét…” Vigyázzunk rá! Lássuk ennek az értékét! Lássuk, hogy micsoda kincsünk van. Ez csodálatos dolog.

Aztán ez az a hely, ahol meg akar áldani minket Isten. Ez az a hely, ahol be akar minket takarni. Zsolt 133:3 csak oda küld áldást, ahol egyetértésben vannak az atyafiak. Csak oda küld áldást és életet. Ez az a hely, ahol áldottak vagyunk. Ez az a hely, ahol van betakarásunk, ahol védelemben vagyunk, ahol Isten elrejt minket. Gondolod-e, hogy hihetetlen nagy kincsünk van azáltal, hogy van gyülekezetünk? Ez csodálatos dolog!

Ha elhagyom azt a gyülekezetet, ahova el vagyok hívva, akkor garantáltan soha nem fogom megtalálni a helyemet, mert egy gyülekezetbe vagyok elhívva. Ha elmegyek egy másik gyülekezetbe, akkor lehet, hogy ideig-óráig jól érzem magam, de hosszú távon sehol nem találom meg a helyem. Megyek egyik gyülekezetből a másikba, vándormadár leszek, csak körbejárom a város összes gyülekezetét, és néhány év múlva még mindig ott tartok, hogy nem találtam meg, mert nem oda voltam elhívva. Ez remek dolog, hogy ezt így találta ki Isten.

Viszont mindig akad valaki, akinek nem tetszik a gyülekezet. Mindig akad valaki, akinek nem tetszik a pásztor. Mindig akad valaki, akinek nem tetszik az üzenet. Ez minden gyülekezetben így van, mert ez szellemi dolog. A mi tusakodásunk nem test és vér ellen van. Úgyhogy mindig lesz valaki, akinek nem fog tetszeni, és el is fogja mondani, hogy neki nem tetszik.

Mindig lesz valaki, akit az ördög használni fog arra, hogy elmondja az üzenetét. Garantáltan. 2Krón 32-ben amikor Ezékiást megtámadta Sénakhérib, akkor az egyik stratégiája az volt, hogy héberül tudó embereket fogadott fel és bekiabáltak a várfalon, elmondták az üzenetet, és ezzel demoralizálták a júdeaiakat.

Az ördög mindig fog találni valakit, aki elmondja az üzenetét. Mindig fog találni valakit, aki bekiabál a várfalon, és elmondja, hogy miért nem jók az üzenetek, miért nem jó a pásztor, miért nem jó ez az egész, hol kéne javítani rajta.

Ha meghallgatom ezeket a hangokat, és el is hiszem ezeket a hangokat, és el is megyek egy másik gyülekezetbe, akkor mi az a folyamat, ami ott le fog játszódni? Amíg egy gyülekezetben új vagyok, addig a gyülekezetet messziről látom. Új vagyok, kevés embert ismerek, nem ismerem a vezetőket, csak messziről látom a gyülekezetet, és messziről nagyon jól néz ki.

Aztán eltelik rövidebb-hosszabb idő, és már közelebb kerülök a gyülekezethez, már megismerem az embereket, már vannak kapcsolatok, valaki már meg is bántott talán, már közelebb kerültem a vezetőkhöz, már ismerem a gyengeségüket és ugyanazt fogom tapasztalni, hogy az sem jó. Egyik sem jobb a másiknál. Mit csinálok? Csalódok, elmegyek egy harmadikba, és kezdődik minden elölről.

A Zsidó levél szerzője azonban azt mondja: ne hagyd el a saját gyülekezetedet, ne hagyd el azt a gyülekezetet, ahova Isten elhívott. Legyél elkötelezett, itt szolgálj, itt élj, ide add az életedet, ide add a hitedet, és ez lesz az otthonod, itt fogadd el a tanítást, itt fogadd el a vezetőket, és ez ámulatos dolog. Csodálatos dolog, hogy ezt tehetjük, hogy mindez megvan nekünk, hogy mindez a miénk, vigyázhatunk rá, ragaszkodhatunk hozzá, óvhatjuk, védhetjük.

Nem tudom, hogy te hogyan vagy ezzel, de ha nekem bárki rosszat mer mondani a gyülekezetről, azt személyes támadásként veszem, mert ez az én gyülekezetem, ide vagyok elhívva. Ezt ajánlom: védjük, óvjuk a gyülekezetet, vigyázzunk rá! Ha valaki mondja neked, hogy melyik tanítás miért nem jó, akkor csak mondd azt: „Nem érdekel! Én ide vagyok elhívva, Isten itt akar megáldani, itt akar betakarni, itt akar megóvni, itt akar tanítani, itt akar építeni, nem érdekel a véleményed. Ha úgy érzed, hogy menni akarsz, menj szabadon, de nem érdekel a véleményed.” Ne hallgasd meg! El nem hagyván a magunk gyülekezetét, vigyázzunk rá, óvjuk!

1Kor 14:33 (MBT) Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik

Isten nem a zűrzavar istene, Ő nem akarja, hogy hetente váltsunk gyülekezetet. Elhívott mindannyinkat egy gyülekezetbe, és azt akarja, hogy ragaszkodjunk ahhoz. Ő a rendnek Istene, Ő a békesség Istene. Ő nem annak az istene, hogy mormogjak és rosszat mondjak a gyülekezetről. Ő azt akarja, hogy a szellemi egységet, ami a gyülekezetben van, azt pontosan a békesség kötelékével óvjam, ahogyan erről Eféz 4:3 beszél. A Szellem egységét óvjuk a békesség kötelékével, mert Isten a békesség istene. El nem hagyván a magunk gyülekezetét!

P. Kende

Kol 1:5-6 … hallottatok az igazság beszédében, mely az evangélium:  Mely eljutott hozzátok, miképpen az egész világra is, és gyümölcsöt terem, úgy mint nálatok is a naptól fogva, melyen hallottátok és megismertétek az Isten kegyelmét igazán

Azt mondja a vers végén: hallottátok és megismertétek az Isten kegyelmét igazán. Igazán megismertétek az Isten kegyelmét. A kifejezés lényege az, hogy teljesen – bejárva egy értelemben – megragadták ezt, és megismerték.

Mikor ismersz valamit? Amikor hallottad? Igen, az fontos, hallanod kell az igazságot, különben hogyan ismerhetnéd? Róm 10:17 a hit hallásból van. Hogyan hallhatnám, ha valaki nem beszél erről nekem? Hogyan hihetném, ha nem hallom? Hallanom kell az igazságot. Elég-e ez? Ahhoz, hogy tudjam, hogy az enyém legyen igazán, hogy igazán megismerjem, ahhoz több kell.

Kell, hogy forgassam a szívemben, hogy elmélkedjek rajta. Ez fontos dolog az életünkben. Apcsel 17:11 ez azt jelenti, hogy egymás mellé teszek Igéket, igazságokat. Luk 2:19 igyekszem összefoglalni, megfogalmazni a dolgokat. Ez szívbeli gyakorlat, elmélkedem rajta.

Aztán ez továbbmegy: nem elég, hogy elmélkedem rajta, hanem az igazság akkor az enyém, ha el is fogadom. Többre van szükségem: elfogadni. 1Thess 2:13 megkaptátok ezt, aztán el is fogadtátok azt. Két görög szót használ. Az első azt jelenti, hogy vettem az adást. Ha írsz nekem e-mailt, akkor a számítógépemen veszem az adást. Mivel viszont van sok olvasatlan levelem – mea culpa –, lehet, hogy nem fogadtam az üzenetet, lehet, nem kaptam meg. Lehet, megkaptam a hírt, de nem fogadtam el.

Pál azt mondja thessalonikaiaknak: ti nem csak megkaptátok ezt; hanem a másik szó a görögben azt jelenti, hogy megragadni a kezeddel. Erről szól, hogy el is fogadom. Hallom, megvizsgálom a szívemben, elfogadom, aztán kommunikálom is, használom is. Ez is fontos az igazsággal. Azért beszélek erről, mert itt azt mondja: megismertétek az Isten kegyelmét igazán.

–          Mikor ismerem meg? Amikor hallom?

–          Ez fontos.

–          Amikor gondolkodom rajta?

–          Igen, ez is fontos.

–          Amikor elfogadom?

–          Ez is fontos, ez is része a történetnek.

–          Vagy amikor kommunikálom.

Ez így működik. Tudok-e kommunikálni valamit, amit értek, de még nem élek? Lehetséges. Képes vagyok rá. Meg tudom tenni. Jel 2:2 az efézusi gyülekezet használta a tant, az igazságot. Megvizsgálták a hamis tanítókat és a hamis apostolokat, és kimondták: ő nem apostol, ő nem igazi tanító, de ugyanaz a fejezet azt mondja, hogy elhagyták a szeretetet. Tudták kommunikálni, tudták használni, meg tudtak vele vizsgálni valamit, de mégsem volt meg nekik.

Mikor tudok valamit igazán? Szerintem akkor, amikor élni tudok benne. Amikor élni tudok annak alapján, amikor használni tudom azt az én életemben. Nem akkor tudom, amikor betartatom valakivel: „Tessék kedvesnek lenni! Ezt így kell csinálni.”; én viszont nem vagyok az. „Bocsáss meg!”; de én nem bocsájtok meg. Akkor tudom-e, akkor megvan-e, akkor megismertem-e igazán azt, amiről beszélek? Szerintem a válasz az, hogy nem.

Mikor tudok valamit? Amikor élek benne. A Kolossébelieknek megvolt ez.

Kol 1:4  hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok

Mennyire nagyszerű ez! Ez azt jelenti, hogy ők élték a kegyelem üzenetét, hogy ők szeretni tudtak minden hívőt azzal a szeretettel. Belegondolok ebbe: szeretni a szenteket, imádkozni értük. Krisztusnak egy egyháza van – ahogy P. Atti mondta –, Eféz 4:4-5-6, egy Úr van, egy hit, egy egyház, egy keresztség. Csak egy létezik. Sátán nem tudta szétszabdalni, egy igazából. Imádkozhatok a testvéremért, szerethetem a testvéremet a másik egyházban, és hálás lehetek érte.

Csak gondoljunk egy pillanatra a testvéreinkre, akik üldözve vannak! Ma olvastam egy asszonyról Pakisztánban. Fiatalasszony, 5 gyermek anyja. Egyszer, amikor kigúnyolták, és valamit csináltak vele, akkor azt mondta: „Mit tett Mohamed értetek? Az én Krisztusom meghalt értem.” Úgyhogy börtönbe csukták és istenkáromlásért halálra van ítélve.

Imádkozzunk a testvéreinkért! Vegyük komolyan a dolgot! Szeretjük a testvéreinket, akik távol vannak tőlünk, Pakisztánban, Iránban, … Hány testvérünk van börtönben? Hány testvérünk van bajban? A mi életünk rendben van. Imádkozzunk! Egy értelemben ez a könnyebb: imádkozni a testvéremért, aki Kínában börtönben van a hite miatt, de „a testvérem itt az idegeimre megy”, mert közel van hozzám. 🙂

Itt viszont azt mondja: amellyel minden szentekhez vagytok. Melyikekhez? Minden szentekhez. Ez nem csak november elsejére vonatkozik. 🙂 (Nem csak Mindenszentekkor.) Minden szentek! Szeretni a szenteket. Miről szól ez? Arról, hogy ismerem a kegyelem üzenetét. Nem csak hallottam, nem csak elmélkedem rajta, nem csak elfogadom, nemcsak használom, nem csak kommunikálom, hanem élem azt. Szeretek és továbbmegyek, és azt mondom, hogy ezt akarom.

Pál ugyanezt mondja Eféz 3:19-ben nekik: szeretetben járni és élni minden szentek irányában. „Pál! 95% elég lesz? Az könnyebb lenne. Az 5%-ba beletenném azokat, akiket igazán nem bírok a gyülekezetben, és akkor rendben vagyok.” Pál egy értelemben azt mondja: ha ez így van, akkor nem érted Isten kegyelmét, akkor tanulj róla. Akkor fogadd el, akkor gyakorold, akkor használd, akkor menj túl azon, amit természetileg tudsz csinálni és bízz Istenben, hogy Ő nagyobb és Ő el tudja végezni benned. Még azzal is, aki az idegeidre megy!

Hála Istennek ezért, hogy Isten a gyülekezetben, és a hívő életünkben természetfölötti járásra hívott minket. Ha ez a „Legyünk jobbak önerőből” klub lenne, akkor én nem járnék ide. Legtöbben így vagyunk vele. Nekem több kell. Isten Szellemének az élete, Isten ereje az életemben, Isten szabadsága, az Ő Igéjének a gazdagsága, az Ő kenete, az Ő hatalma, az Ő igazsága, az Ő szabadítása. Erre van szükségem, és ezért ezt keresem.

Pál azt mondta újra meg újra: járj szeretetben az atyafiak felé. Nem csoda, hogy Isten egy gyülekezetbe tett minket. Annyira élveztem, amikor P. Atti erről beszélt, mert annyi minden, amit mondott, kapcsolódott az üzenethez. Erre gondoltam, hogy Isten idetett minket a gyülekezetbe. Itt bőven van lehetőség gyakorolni a szeretetet, és élni ebben.

Ha élek ebben a szeretetben, akkor az a többi dolog – hallottam, elfogadtam, alkalmaztam – nyilvánvalóan megvan az életemben. Amikor valaki szeretne tanítani, csak nézd meg, hogy megvan-e az életében. Mát 7:15-16, 20 gyümölcséről ismered meg. Miért említem ezt? Egy gyülekezet körül mindig vannak tolvajok. Nem pénz-tolvajokra gondolok, bár az is akad.

Tudod-e, mi nem tetszett, amikor olvastam az evangéliumokat? Júdás. Ő nem tetszett. Ő ott volt mindig Jézus körül. Miért? Ott volt Jézus körül, és tudtuk, hogy el fogja árulni. Úgy hívják, hogy Júdás, mind tudtuk, hogy el fogja árulni. Persze, hogy elárulja Őt. Miért van ott?  Belefér Isten tervébe. Ez nem tetszik nekem, de ez Isten terve, nem az enyém, és ez így rendben van.

Jézus figyelmeztetett minket. Ján 10:8 mindig vannak tolvajok. Pál figyelmeztetett, Apcsel 20:29-ben azt mondta, hogy gonosz farkasok. Miért? Azért, mert ha van gyümölcs, akkor jönnek a gyümölcs-tolvajok is. Ezért van a legtöbb szőlőben csősz. Ha van gyümölcs, ha van Isten munkája, akkor mindig lesznek tolvajok is, mindig lesznek ellenségek is. Mindig lesznek emberek, akik tönkretennék egy új hívő hitét, vagy egy régi hívő hitét.

A Kolossébeliekhez írt levélben ők küzdöttek egy bizonyos csoporttal, akik hamis tanítást hoztak a gyülekezetbe. Őket ma úgy hívjuk: gnosztikusok. Ezek az emberek – sok tanításuk volt – azt mondták a Kolossébelieknek, hogy ami anyagi, az gonosz, és ami szellemi, az szent. Érintsd meg magad! Anyagi vagy? Ez elárulja, hogy őszerintük mi vagy: gonosz.  Azt mondták, hogy nekik titkos ismeretük van, és majd ők elvezetik a gyülekezetet az igaz ösvényre.

Az emberek, akik meg akarnak rabolni az igaz örömödtől Krisztusban, azokra ez nagyon jellemző: én tudok valami titkosat. „Ha tudnád azt, amit én tudok a szabadkőművesekről, nem vigyorognál annyira! Ha elmondanám neked, hogyan kell igazán követni Krisztust, akkor lenne igazán jövőd Jézussal. Ezek itt nem tudnak semmit. Valamit tudnak, de kell még valami hozzá. Isten valami különlegesebbet tartogat a számodra. Ne engedd magad megtéveszteni!” Miről szól ez? Arról, hogy elvegye az örömünket Krisztusban, a szabadságunkat, az egyszerűségünket, a szeretetünket, a hitünket.

Pálnak nagyon fontos volt, hogy a Kolossébeliek megkóstolták ezt az életet, gyakorolták ezt a szeretetet. Azért, mert amikor jöttek a gnosztikus tanítók az angyalok imádatával, és az összes közbenjárókkal – mert én nem mehetek Istenhez, kell nekem valaki szentebb, aki Istenhez megy a nevemben, mert én anyagai vagyok, piszkos, úgyhogy az lehetetlen –, akkor a Kolossébeliek azt mondhatták: „Hogyan lehetne nagyobb annál, minthogy szeretem az ellenségeimet? Mi lehetne nagyobb hatalom? Hogyan lehetne valami hatalmasabb, mint a Szent Szellem, Aki beletette a vágyat a szívembe, hogy keressem Istent? Hogyan lehetne bármi jobb annál, hogy én békességben vagyok Istennel? Én ismerem a Krisztusomat, nekem Rá van szükségem.”

Ha gyakorlom magam abban a szeretetben, amit Isten adott nekem a testvérek felé, élem az életet, szolgálok, járok, hiszek, akkor könnyű választ adnom, könnyű felismernem. Erről van egy figyelmeztetés, 1Ján 4:1-3 ugyanerről a csoportról szól: sok hamis tanító van, fel lehet ismerni őket. Ne engedd, hogy elhitessenek.

Amit akarok mondani, az nagyon egyszerűen ez: az elmúlt fél évben Isten nagyon sokat tanított minket az Ő kegyelméről. Ez volt a bibliaiskolában az egyik óránk: Kegyelem teológiája. Nagyon sok helyen prédikáltunk erről, nagyon sokat beszéltünk a kegyelemről. Ez nem véletlen. Ez azért van, mert Isten azt akarja, hogy ragadjuk meg, éljünk benne, és járjunk ennek a gyümölcsében. Ismerjük fel, mert lesznek, akik valami mást mondanak, lesznek, akik valami más hangot hallatnak.

Zsolt 89:15a Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát;

Miről szól ez?

4Móz 10:10 A ti vígasságtoknak napján – ez a zsidóknak szólt –, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, … és lesznek néktek emlékeztetőül a ti Istenetek előtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

Ez arról szólt, hogy megfújták a kürtöt, az szólt valahogy, és a zsidó ember ismerte az a kürtöt, és azt mondta: „Itt az engesztelés napja. A mai napon az áldozat az összes vétkünket letudja Istennél. Én hiszem, és hiszek az ígéretben, és hiszek ebben az egészben, és bízom Istenben.  A mai nap egy örömünnep.”

Miért? „Mert hallottam a kürt hangját, mert felismerem azt a hangot. Ha valami más szól, ha az ellenség fújja a kürtjét, akkor tudom, hogy valami más jön. Én azonban ismerem ezt a hangot.” Ugyanígy mi is. Ismerjük meg azt a hangot! Ismerjük a kegyelem hangját, és ismerjük fel, ha valaki másként beszél. Ez annyira fontos nekünk.

Gal 1:8-9 Pál azt mondja: ha valaki másik evangéliumot hoz, akkor legyen átkozott. „Micsoda? Átkozott?” Pál azt mondja: „Igen, legyen átkozott. Az az ember kárhozzon el, ha másik evangéliumot hoz.” Hú, ez kemény!

Ha valaki más evangéliumot hoz, azt ne fogadjuk el! Mert nincs másik. Vagy Krisztus kegyelme, vagy nem evangélium, Róm 11:6. Nem lehet összekeverni a kettőt. Ismerjük fel a kürt hangját! Ismerjük fel a kegyelem hangját, és merjük azt mondani, amikor jön a másik hang: bocsánat, az én fülem másik hangra van ráállva, a kegyelem hangjára.

Tudom, hogy Zsid 4:11 Isten tartogat nekem egy nyugalmat. Tudom, Isten megígérte nekem, hogy amit letettem Őnála, azt Ő megőrzi arra a napra, 2Tim 1:12. Tudom, hogy Aki elkezdte bennem a jó munkát, Az el is végzi azt, Eféz 1:6. Isten el fogja végezni bennem. Ezek az én ígéreteim, és én így élem az életem. Én bízom az én Istenemben, nem rettegek Tőle. Tisztelem Őt, nem vagyok megszokott Vele. Én örvendezem az én szabadulásom Istenében. Nekem örömöm van, és nem engedem, hogy valaki megraboljon ettől.

Amikor jön egy másik tanítás, akkor azt mondom: „Én megismertem Isten kegyelmét igazán, és én ragaszkodom ahhoz. Ez visz engem tovább. Egész életemen, és gyümölcsöket ad az életemben. Így akarok élni!” Ámen.

Kategória: Egyéb