Farkas Laci
Jób 40:3-ban van egy érdekes kérdés az Úrtól, amibe az emberek bele szoktak ütközni. Ahogy beszélgetünk emberekkel, hallanak erről az igazságról, ami az Úré, de hallanak egy másik igazságról is, ami legalább annyira fontos a számukra, és ez a saját igazságuk. Sokszor ez érthető, mert az egész életükről szól. Ha beszélgetsz egy emberrel, aki már több mint hetven évet élt, nagyon nehezen tud elképzelni másfajta igazságot. Amikor hall róla, akkor azt mondja, hogy az mese, az kitaláció, és megvan a saját változata. Egy picit így volt Jób is.
Azt mondja neki az Úr:
Jób 40:3 Avagy semmivé teheted-e te az én igazságomat; kárhoztathatsz-e te engem azért, hogy te igaz légy?
A lényeg az, hogy Isten igazsága nem változik. Bármennyire is akarok én ragaszkodni a saját igazságomhoz, az Övé megáll. Vagyis lehetetlen dolog kárhoztatni Istent azért, hogy mi igazak legyünk. Viszont a jó hír az, hogy lehetünk igazak az Úrral együtt.
Róm 10:3 Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.
Itt látod, hogy a zsidók, miért nem engedelmeskedtek Istennek. Azért, mert nem ismerték Isten igazságát. „az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni.” Érvényesíteni – ez egy nagyon különleges szó, mert arról szól, hogy valaki mérés közben felvesz egy pozíciót, egy egyensúlyt állít, aztán meg is marad abban. Azaz mérlegel, aztán dönt, aztán megmarad abban. Mivel ők nem ismerték meg az igazságot, ezért megmaradtak a saját igazságuknál.
Ha megnézed, hogy ez az egyensúly mit hozott ki, akkor azt látod, hogy Máté 26:15-ben ez az egyensúly 30 ezüstpénz. Luk 23:18-ban azt mondta az egyensúly, hogy Barabbás. Mert nem ismerték Istennek az igazságát, ezért egy másik igazságnak kellett érvényesülnie. Ez mindig így van, amíg a természeti ember akar igazságot tenni. Mindig valakinek a kárára teszi, aki lehet saját maga is. Ám amikor Isten igazsága érvényesül, az nem ilyen.
Volt egy barátom, aki zöldséges volt. Mindig ámulatba ejtett, amikor a nap végén találkoztam vele, mert a fizetésén felül mutatta, hogy mennyit keresett aznap. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy ez hogyan lehetséges. Akkor még nem a digitális korszak volt, hanem hagyományos mérleget használtak. Viszont a titok nem abban volt, hanem a serpenyő alatt elhelyezkedő rágógumikban. Azt senki nem látta, hogy a banánok, a zöldségek alatt milyen mennyiségű rágógumi van. A barátom saját igazsága így elég sokáig érvényesült.
Isten nem ilyen velünk. Nézzük meg, hogy Ő hogyan érvényesítette az igazságát. Amikor Ő egyensúlyt mutatott, akkor mit mutatott a mérleg?
Van egy másik sztori is a jobb illusztráció miatt. Volt egy skót hitelező, aki mindenfajta embernek adott hitelt. Egy idő után azonban arról lett híres, hogyha megtudta valakiről, hogy beteg vagy meghalt (a társa megözvegyült), akkor fogta a nagyon pontos kis könyvelését, amit rendszeresen vezetett, és annak az embernek a nevére odaírta piros betűkkel: Elrendezve! Elengedve!
Aztán meghalt ez a hitelező, de a felesége, amikor megtalálta a könyveléseket, és látta, hogy bizonyos embereknél oda volt írva, hogy elrendezve, akkor arra gondolt: „Elmegyek a bíróságra és ezt megtámadom. Mindazt a pénzt, amit nem adtak meg, azt most vissza kell fizetniük.” A bíró azt mondta neki: „Asszonyom, nincs az a bíróság ezen a Földön, amelyik ezt meg tudná változtatni. Mert ha egy tartozást elengedtek egyszer, akkor azt nem kell még egyszer megfizetni.” Úgyhogy: Elrendezve!
Ilyen igazából Krisztus is. Olyan igazságot adott nekünk, amit nem lehet megváltoztatni. Ő volt az, Aki bement a bírósági tárgyalásra; Ő volt az, Aki vállalta az ítéletet; és Ő volt az, Aki lehetővé tette, hogy utána az Ő igazsága érvényesüljön. Azért, mert fel lettünk mentve, és a nem-igazakból igazak lettünk. Igazából ez úgy történt, hogy Ő adott egy lehetőséget. Most ez annyira csodálatos, hogy emberekről emberekre az Ő igazsága érvényesül. Ez nekünk mindig egy hatalmas lehetőség, kiváltság. Hagyjuk, hogy az Ő igazsága érvényesüljön velünk, és rajtunk keresztül is!
Jézus beszélt Keresztelő Jánosról, hogy ki volt ő, de a tanításában több volt.
Luk 7:29 És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adtak az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével;
Persze, most nem az a lényeg, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével, hanem az, hogy igazat adtak Istennek. Ez bámulatos, amikor egy ember a saját igazságát félretéve igazat ad Istennek. Ez gyönyörű! Úgyhogy nem kell, hogy kárhoztassuk Istent, mert Ő így is, úgy is igaz, hanem csak adhatunk Neki igazat. Ámen.
P. Kende
Milyen bátorító üzenet volt ez! Felismerni Isten igazságát, aztán elismerni Isten igazságát, aztán ez nem vezet minket hamis ítélethez.
Róm 3:24-25 Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által, Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt.
Az utóbbi egy érdekes vers. Azt mondja, hogy Istennek meg kellett mutatnia Krisztus áldozatát azért, hogy nyilvánvaló legyen, hogy hogyan nézhette el a bűnöket azelőtt; mivel Ő igaz Isten, és a bűnök elfogadhatatlanul gonoszak. Ezért itt volt a kérdés: Hogyan lehet, hogy Isten mégis eltekint a bűnöktől az Ő népével, az Ő embereivel való kapcsolatában? Hiszen ez hazuggá tenné Őt. Isten azonban megmutatta Krisztust engesztelő áldozatul… az ő vérében, és így nyilvánvalóvá tette az Ő igazságát.
Róm 5:9 Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa.
Ez nagy bátorítás. Azt mondja, hogy megtartatunk a haragtól. Ez azt jelenti, hogy Isten haragja nincs rajtad, ha Krisztusban vagy. Ha megigazultál az Ő vére által, ha hittél Őbenne, akkor Isten haragja nincs rajtad; és nem lesz rajtad, mert Ő megmentett téged. Halleluja!
Luk 7-ben van egy nagyszerű történet, ami sok mindent leleplez, megmutat nekünk, egyértelművé tesz.
Luk 7:36-37 Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék; annak okáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni. És íme a városban egy asszony aki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelence drága kenetet.
Érdekes ez a történet. Jézus bement a farizeus házába enni. Ez azért érdekes, mert Jézus, a Messiás, a Megmentő, és történetesen a farizeusok voltak igazán a legnagyobb ellenségei. Ők nem Megváltót vártak, hanem olyasvalakit, aki vállon veregeti őket és azt mondja nekik: te rendben vagy tulajdonképpen. Nekik nem kellett Megváltó, ők egészségesek voltak.
Nekik nem kellett orvos, ők láttak – ezt hazudták magunknak. Azt mondták maguknak: „Minden rendben van velem. Isten, küldj egy angyalt, aki vállon vereget, és azt mondja: te vagy a legjobb, amit találtam ezen a Földön. Köszönöm, csak ennyire van szükségem.”
Mégis meghívta Jézust a házába. Azt mondhatnánk, meglepő, hogy Jézus bement. Igazából azonban nem. Jézus eleve ellenséges világba jött. Jézus eleve olyanok közé jött, akik az ellenségei voltunk, Róm 5. Nem a barátai voltunk, nem szeretettel fogadtuk, nem mondtuk Neki: Mennyire jó, hogy jöttél!; hanem az ellenségei voltunk. Ő mégis eljött hozzánk, mégis törődött velünk, Róm 5:10. Amikor bement a farizeus házába, akkor nem gondolta azt, hogy ez valami nagyon más lenne. Ez pont olyan volt, mint az összes többi, és bement oda.
Volt a városban egy bűnös asszony. Ez az asszony, amikor megtudta, hogy a farizeus házában leült enni – ez mindig lenyűgöz engem –, akkor az asszony azt mondta: elmegyek oda. Nem azt mondta: „Jézus beült a farizeusok közé?! Akkor ezek szerint Ő is elutasít engem.” Hanem ez az asszony ismerte Jézusnak a szívét, valahogyan ismerte az Ő természetét.
Ez a bűnös asszony tudta, hogy Isten mennyire szereti őt. Még ha be is ül a farizeusok közé, akkor is ez az asszony tudta, hogy Jézus a kakukktojás közöttük. Ő az, Aki nem fér oda, Ő az, Aki nem illik oda. Ő az, Akit nem tudnak beolvasztani a társulatukba. Ő az, Aki nem lesz soha egy közülük. Hanem ez az asszony tudta, hogy elmehet Hozzá, szolgálhat Felé, és lehet, hogy kaphat is Tőle valamit. Ez annyira tetszik nekem!
Luk 7:38-39 És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel. Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, aki őt illeti: hogy bűnös.
Senki nem láthatja, senki nem értheti, akinek nincs alázata, hogy mennyire drága Krisztus. Senki nem ragadhatja meg az evangélium dicsőségét, akinek nincs megtörtsége. Senki nem foghatja meg ennek az egésznek az értékét, ha nem keresve jön Istenhez. A farizeus nem láthatta ennek az egésznek az értékét, hogy ott van ez az asszony és szolgálja Jézust. A farizeus ránézett: „Mi ez? Milyen fura ez! Milyen ijesztő ez! Nem fér bele a kultúrámba. Ez az asszony bűnös, és megérintheti, huh! Ez szörnyű, ez nem lehet! Ez az Ember nem is Isten.”
Van néhány dolog ebben a történetben, ami annyira drága a szívünknek, ami annyira fontos! Jézus hat nappal van a keresztre feszítés előtt. Nagyon a végén az életének, nagyon a végén van a szolgálatának. Mit csinál Jézus? Ugyanazt, amit mindig csinált: szolgál.
Zsolt 92:15 vannak olyanok, akik még öreg korukban is gyümölcsöt teremnek. Tudod, hogyan történik ez? Hogyan lesz gyümölcsöd egész életedben? Hogyan lesz gyümölcsöd még öreg korodban is? Hogyan lesz gyümölcsöd napokkal a halálod előtt is, és még aznap is? A válasz ez: szolgálat. Megtanulni, váljon szokássá az életemben, hogy van szolgálatom, és elfogadhatatlan az, hogy legyen olyan hetem, hogy nincs szolgálatom. Ez egyszerű szokás.
Ez egyszerű gyakorlat a gyülekezetünkben. Azt mondjuk, ne menjen el úgy egy hét, hogy nem szolgálsz valakit hitben, szeretettel, az evangéliummal, vagy valami gyakorlati dologgal, vagy egy bátorítással. Ne menjen el úgy egy hét, hogy nem csinálod. Tudod, mi fog történni? Az, hogy gyümölcsöt teremsz. Túlmész magadon, és amikor eljön az életed vége, akkor is ez fog történni. Miért? Mert azt mondtad korábban az életedben: ebben járok, csinálom ezt.
Jézus ezt csinálja. Itt van az élete utolsó napjaiban, és nem izgul. Nem végrendeletet ír, nem aggódik azon, hogy a tanítványok még mindig nem értik. Nem rágódik, nem molyol rajta, nem elemzi a helyzetet, hanem nagyon nyugodtan megy, és azt csinálja, amit eddig is: szolgál és jár Isten akaratában.
Erre van szükségünk nekünk is. Mindegy, hogy milyen a helyzet, mindegy, hogy milyen a nehézség, mindegy, hogy mi történik, mennyire szűkös vagy mennyire tág a tér, ahol állsz; csak járj azokban a meggyőződésekben, amiket amúgy is igaznak tudsz. Menj tovább és gyümölcsöd lesz. Gyümölcsöt fogsz teremni a nehéz napokban is, és a könnyű napokban is, és az öreg napjaidban, és a magányos napjaidban is, és a nagyon elfoglalt napjaidban is. Erre vágyunk, hogy gyümölcsöt teremjünk. Istennek is ez a vágya velünk.
Jézus bement oda. Ott van ez az asszony. Annyira nagyszerű, mert ez az asszony látja Jézus szívét, az Ő dicsőségét, a kegyelemnek az értékét, az irgalomnak a nagyságát. Ez az asszony, habár bűnös, érti az evangélium lényegét. Erről beszélünk! Lehet, nem vagy túl okos, lehet, hogy nincs nagy képzettséged, lehet, nagyon fáradt vagy, de érted az evangélium lényegét. Ha van alázat, ha van megtörtség, ha van keresés, akkor látjuk Krisztus nagyságát.
Ha büszkeség van a szívemben, akkor unni fogom magam. Ha keménység van a szívemben, akkor értetlen leszek az evangéliummal szemben. Szeretnélek kihívni ebben, vedd komolyan a szívedben. Szeretnélek bátorítani. Ha nem érint meg, ha nem látod a lényegét, ha nem értékeled nagyra, ha nem drága neked, akkor valamit a szíveden igazítani kell. Akkor menj Isten elé, és kérd, hogy törje meg a szíved és adjon alázatot. Aztán Isten megint beszélni fog hozzád, és megint látni fogod ezt.
Mit látunk ebben a képben? Amikor az evangéliummal szembetalálkoznak az emberek, akkor háromféle válasz van.
1) Az első a farizeus, aki megveti az egészet. Miért? Mert látja a bűn nagyságát és nem értékeli semmire a kegyelmet. Nem érdekli az irgalom, nem érdekli a könyörület, csak látja a bűn nagyságát.
Vannak emberek, akik bejönnek az istentiszteletre, és azt nézik, hogy mi a hiba. Hallgatják az énekeseket, nézik a zenészeket, hogyan pengetnek, mit rontanak el. Itt ül, ideér korábban, de csak azért, hogy megnézze, ki késik el, és megítélhesse a szívében. (Mellesleg, ne késsünk.)
Ilyen a szívünk. Lehet, ott ülök és nézem a hibákat. Ez az első szív. Az, amelyik látja a bűnt, de nem értékeli a kegyelmet. Nem látja a könyörületnek a lényegét, nem látja az evangélium dicsőségét. Mert meg van győződve: én rendben vagyok, én nagyon jól vagyok, és minden rendben van velem. Látja a bűn bűnösségét, és aztán nem értékeli a könyörületet.
2) A második az, aki őszintétlen, hazug a szívében. Ez az ember bejön a gyülekezetbe, és azt mondja: Isten kegyelme, jaj, de jó! A másik oldalról viszont ez az ember nem utálja a bűnt. Nem mondja azt, hogy a bűn helytelen. Kimondja, hogy nem gyűlöli a szívében a bűnt. Zsid 1:9 Krisztus gyűlölte a bűnt. Ján 3:16 Isten úgy szerette ezt a világot… Isten szeret téged, ez nem kérdés. Zsid 1:9 a bűn utálatos, elfogadhatatlan.
Lehetek úgy, hogy bejövök, hallom az evangéliumot, és azt mondom: „Ez könnyű! Ez azt mondja, hogy minden lehet úgy, mint eddig. Ez azt mondja, hogy minden rendben van.” Tévedés! Helytelen válasz! Nem mehet úgy tovább! A bűn utálatos, gonosz, tönkretesz, megnyomorít, bezár téged, megfoszt téged. A bűn nem lehet az életed, nem engedheted meg, hogy benne legyen, hogy elfogadható legyen.
Ez a második hiba, hogy az ember azt mondja, hogy minden rendben van, de nincs rendben semmi!
3) A harmadik az asszony, aki gyűlöli a bűnt, azt mondja: elbuktam, ez undorító; de a másik oldalról látja a könyörület lényegét, látja a kegyelem nagyságát, látja Isten ajándékának a lehetőségét. Ez az a szív, amely járni fog Istennel, amely felismeri mindkettőt.
Az első a farizeus, nagyon tisztának néz ki. Szépen ki van öltözve, minden rendben van vele, nagyon igaz, de ne menj a közelébe, mert van ítélete a számodra. Minimum egy, de valószínűleg több is. A másik az, aki nagyon örül, nagyon úgy néz ki, mintha az ellentéte lenne a farizeusnak, de ugyanannyira elveszett, ugyanannyira nem akarja Istent követni. Az asszony viszont felismeri mindkettőt, és azt mondja: ebben kell járnom, ezt akarom.
Mi a különbség? A farizeus ránézett az asszonyra, és azonosította az asszonyt a bukásával. Azt mondta: ez az asszony gonosz, romlott. Mi történt? Amikor a farizeus ránézett az asszonyra, akkor Luk 7:39-ben azt mondta: „Ez az asszony bűnös, és Jézus is az. Ő is bűnös azért, mert hagyja, hogy ez az asszony szolgáljon felé.” Valaki bejöhet ide büszke szívvel, ránk nézhet, és azt mondja: „Ezek lennének Isten népe?! Ezek? Nézz rájuk! Ezek a pásztorok?! Ők a gyülekezet vezetői? Miről beszélsz? Milyen Isten az ilyen?! Nekem jobb Isten kell ennél!”
Van itt egy fontos dolog. A farizeus nem ismeri el Krisztus vérének az értékét. A farizeus nem látja Krisztus vérének a megtisztító hatalmát. Mivel nem látja azt, ezért a szemében még Isten is bűnössé válik. Ez történik velünk is. Ha nem látjuk Krisztus vérének az értékét, akkor ránézek a testvéremre, és azt kérdezem: hogy fogadhatja el Isten? A szívemben megvetem az egészet, megvetem a kegyelmet, megvetem az evangéliumot, és nem látom az egésznek az értékét.
Jel 13:8 azt mondja Krisztusról, hogy Ő a megöletett Bárány a világ alapjainak lefektetése előttől fogva. Ő a megöletett Bárány. Krisztus tudja, hogy mi a vérének a hatalma. Azért, mert Neki megvan ez a természete. Jézus Krisztus a Megváltó öröktől fogva. A Fiú Isten a Megváltó öröktől fogva. Őneki megvolt ez a szíve, ez a törődése mindig is. Még akkor is, ha ki kellett ezt nyilvánítania kétezer évvel ezelőtt nagy fájdalmon, nagy szenvedésen, nagy szégyenen és nagy terhen keresztül, de Ő mindig ilyen volt.
Mivel Ő látja a vérnek a hatalmát, ezért ki is nyilvánítja ezt. Azt mondja: ez az asszony tiszta, ez az asszony megbocsátást nyert. Miért? Mert hittel jött Őhozzá.
3Móz 17:11 a testnek élete a vérben van, azt engesztelésül adom nektek a bűnökért. Zsid 9:22 a törvényben szinte semmi nem tisztíttatik meg véráldozat nélkül. Vér nélkül nincs megtisztulás. Vér kiontása nélkül nincsen bűnök bocsánata. Miről beszélek? Arról, hogy Krisztus vére hatalmas, mert Krisztus vérével viszont van bocsánat. Ez a nagy különbség.
A világ vallásaiban nincs megoldás a bűnre, legfeljebb az, hogy nincs is bűn, vagy az, hogy söpörjük a szőnyeg alá. A legtöbb vallás valami nevetséges módon besöpri a szőnyeg alá a bűn kérdését. Valaki feljött minap az irodámba. Régen porszívóztam, ő pedig a lábával gyűjtögette a piszkot. Amíg beszélgettünk, szép kis rakás lett belőle. Utána, ahogy ült, szépen berugdosta a kanapé alá. 🙂 Olyan hálás voltam ezért! Sokkal tisztábbnak látszik az irodám. 🙂 Tisztább valóban? Persze, hogy nem az.
A másik oldalról: Isten másként csinálja. Ő nem csak besöpri valahova a dolgot, Krisztus vére nem eltakarja, hanem elmossa, eltávolítja, teljesen kiveszi az életünkből, elintézi a bűnt. Krisztus vére megtisztít minket. Egyedül ez tisztíthat meg.
A farizeus olyan, mint a ló a szemellenzővel. Azért teszik rá a lóra, hogy ne figyeljen jobbra-balra. Csak azt látja, ami elől van. Csak húzza a szekeret, és csak előre tud nézni. Semmi mást nem lát, csak előre. A farizeus is ilyen, rajta van a szemellenző és nem lát. Ott van az asszony, ott van Jézus, ott van az evangélium, ott a kegyelem, és ott van a szabadság lehetősége, de mivel Krisztus vére nem valóság a számára, ezért ő nem látja ezt.
Krisztus vére új horizontokat nyit előttünk. Krisztus vére megmutat nekünk embereket, akiket nem látnánk különben. Ez fontos, mert az ingyenes megbocsájtás nélkül egyikünk sem menekülhet meg az eljövendő haragtól. Csak az ingyenes megbocsájtás a válasz, Luk 7:47. Krisztus ezt megvásárolta a saját vérén. Ez a megbocsájtás komoly.
Néha azzal gúnyolnak minket: „Olcsó kegyelem az, amit tanítotok. Olcsóvá teszitek Isten kegyelmét. Értéktelenné teszitek az evangéliumot. Miért teszitek ilyen könnyűvé? Dolgozzanak az emberek, erőlködjenek, próbálkozzanak, féljenek! Az evangélium nem ez.” Ez nem olcsó! 1Pét 1:18-19 Krisztus vére drága dolog, és Ő ezen vásárolta meg nekünk. Minek vásárolta meg? Azért, hogy ingyen adhassa bárkinek, aki hisz Őbenne.
Annyira hálás vagyok a bevezetőért, mert annyira jól előkészítette ezt az üzenetet.
Azt tanuljuk itt, hogy a bűn egy tartozás, egy adósság. Luk 7:40-től Jézus rákényszeríti Simont, hogy elismerje:
Luk 7:40-43 És felelvén Jézus, monda neki: Simon, van valami mondani valóm neked. És az monda: Mester, mondjad. Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. És mikor nem volt nekik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban? Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. És Jézus monda neki: Igazán ítéltél.
Simon megítéli Jézust. Gondolj bele ennek a vakmerőségébe, ebbe a merészségbe! Így mondta: „Isten hibát követett el, hogy megmentett valakit, aki nem érdemli meg. Így nézni valakit, így ítélni? Ez nem valós, ez hazugság, Isten nincs is.” Isten megfordítja a dolgot. Simon a saját szájából mondja ki a saját ítéletét egy értelemben.
Ha belegondolsz ebbe a történetbe, mit tanulunk? Vannak kisebb adósok, és vannak nagyobb adósok, vannak kisebb bűnösök, és vannak nagyobb bűnösök, de nem ezen múlik, hanem azon, hogy nincs miből fizetni. Ez a gondunk, hogy nincs fizetőeszközünk, hogy lerendezzük ezt a terhet, hogy kiegyenlítsük a számlát. Ez olyan, mintha bemennél a bankba, és azt mondod: „Nincs pénzem a havi törlesztő részletre, de van néhány színes kavicsom. Fogadjátok el ezt! Legyen a tiétek! Tekintsük kiegyenlítettnek!” Szerintem nem fogják elfogadni. 🙂 Ez a gondunk.
Odamegyünk Istenhez, visszük a jó cselekedeteinket, visszük az igazságunkat: én, én, én igaz vagyok! Isten azt mondja erre: „Ez nem ér semmit. Egyedül Krisztus vére, semmi más.” Ez a farizeus kimondja: akinek többet engedtek el. Ez igaz volt! Az asszony bűnei megbocsájtattak, úgyhogy ő nagyon szerette az Urat. A farizeusnak nem volt semmi hite, úgyhogy ott nem volt megbocsájtásról szó sem. Úgyhogy ő semennyire sem szerette az Urat. Persze! Nyilvánvalóan.
Gondolj bele azonban: Isten készen áll megbocsájtani. Miért? Mert Jel 1:5 az Ő vére az Ő szeretetének a kifejezése. A Fiú megvásárolta nekünk a megbocsájtást. Jól figyelj azonban! Ez egyedül Krisztusban van, Eféz 1:7. Máshol nem találod az Ő vérét, egyedül Krisztusnál. Őhozzá kell fordulni.
Az evangélium azt ígéri, hogy megkapjuk a megbocsátást, amikor Őhozzá jövünk, az Ő Szelleme elpecsétel minket. Eféz 1:13 amikor Nála vagyunk, akkor Ő vigasztal bennünket és bátorít bennünket. Azt mondja: közel valókká lettetek. Mit mond neked Krisztus vére? Eféz 2:13 te közel valóvá lettél Krisztushoz, közel valóvá az Atyához, közel valóvá Isten akaratához, közel valóvá a mennyhez. Közel valóvá lettél, nem vagy távol. Ez Isten vigasztalása a számunkra.
Őrizzük meg a szellemünket a farizeusétól! Merjünk örvendezni Krisztusban, merjünk Tőle függeni, merjünk közel húzódni. Merjük buzgón azt mondani: „Uram, szükségem van Rád! Egyedül Nálad van ez a megbocsájtás.” Aztán szabadok vagyunk, és nem az a vallásos szellem a miénk.
Luk 7:50 Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!
Ez az, amit megváltoztat Krisztus vére. Jézus azt mondja neki: Menj békességgel! Hogyan mehetne békességgel, hiszen bűnös? Úgy jött be ebbe a helységbe, hogy bűnös. „Azt hiszed, a dolgok ilyen gyorsan megváltoznak? Azt hiszed, hogy a lelkiismerete nem fogja furdalni őt? Azt gondolod, hogy ez ilyen gyorsan elmúlhat? Miről beszélsz?! Ennek az asszonynak sok tanácsadásra van szüksége. Ennek az asszonynak rengeteg tanítás kell még.” Nem! Egyetlen pillanat alatt az asszony szabad lehet és mehet békességgel. Miért? Azért, mert azt mondta: Istennek igaza van, a bűnöm gonosz. Igazat adott Istennek: a bűnöm ocsmány, undorító.
A másik oldalról: Isten könyörületes. „Uram! Én hiszek.” – és egy pillanat alatt minden megfordul, és békesség van a szívében. Zsid 9: 14 Krisztusnak a vére megtisztít bennünket a halott cselekedetektől. Megtisztítja a lelkiismeretünket Krisztus vére. Azért, hogy szolgálhassunk Istennek egy egészen más módon.
Megengeded-e Krisztus vérének, hogy megtisztítson téged? A személyes elmélkedésedben, Zsolt 63:7 amikor fekszel az ágyadban, akkor miről gondolkodsz, miről elmélkedsz? Mit csinálsz a szívedben? Bosszút forralsz? Mit csinálsz a szívedben? Aggódsz a holnap felől? Mit csinálsz a szívedben? Haragszol a házastársadra? Mit csinálsz a szívedben? Foglalkozz ezzel: Krisztus vére. Elmélkedj rajta!
Ne fogadj el bármi nyavalyás akadályt Krisztus vérének a hatalmával szemben! Érts egyet Krisztus vérével inkább, mint a saját lelkiismereteddel! Érts egyet jobban a Krisztus vérével, mint a saját szíveddel, 1Ján 3:20. Ha megteszed, akkor igazán szabad leszel, Ján 8:36. Csak a Fiú tud szabaddá tenni, és csak az Ő vére által tehet minket szabaddá. Azt mondod: „De hát megtértem! Ez a szabadság.” Igen, de figyelj! Alkalmazni a vért az életünkben: „Krisztus vére megtisztított engem. Uram, bocsáss meg nekem, és a Te véred megtisztít engem.”
1Ján 1:7 csak a vér tisztít meg. Figyelj! A vér mindenhova elhat. Mindent megtisztít. Az összest. 1Ján 1:7 nem csak egy részét, nem egy szeletkéjét, nem egy pici darabot, hanem teljesen. Nem hagy meg semmit. Viszont ha másként jövök, ha megvetem Isten könyörületét, vagy ölelgetem a bűnömet és úgy jövök, akkor nem jelent semmit az egész, akkor csak dumálok. Mát 26:28 Krisztus nem erre osztotta meg az Ő vérét velünk.
Erre emlékszünk minden Úrvacsora alkalmával, hogy Ő megosztotta velünk az Ő vérét, és az Ő vére megváltoztatta azt, ahogy Isten néz ránk, megváltoztatja azt, ahogy mi nézünk magunkra, és aztán megváltoztatja azt, ahogy egymásra nézünk. Másik módon látjuk egymást az Ő vére miatt. Ámen.