Edd a Szellem gyümölcsét

2010 december 26. vasárnap  18:00

Schlingloff Sándor

Egy rendkívül népszerűtlen gondolatról szeretnék beszélni, igen hosszan. Máris elnyertem a tetszéseteket. 🙂

Eféz 4:32 (MBT) Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.

Pál jól megfenyegeti az efézusiakat az előző versekben. Int minket, fedd minket. Arról beszél, hogy hogyan kell élni jó keresztényként. „Remélem, belehúztok! Remélem, méltóak vagytok!” – és elmond egy csomó dolgot, hogy mit ne csináljatok. Ezt most hagyjuk, Karácsony van, a szeretet ünnepe.

Neked megy ez a szeretet dolog? Karácsonykor szerintem két dolog derül ki: vagy nagyon jól megy, vagy nagyon rosszul megy. Együtt voltunk a rokonokkal, minden kiderült. Azon gondolkoztam, hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetséges az én rokonaimnak engem szeretni? Őket könnyű. Viszont engem? Ha kicsit voltál a közelemben, akkor biztos te is tűnődtél már azon, hogy ez nem lehet olyan egyszerű.

Itt van egy intés, és ez az én reményem. Az utolsó reményem: bocsássatok meg egymásnak. Bocsássatok meg egymásnak! Bocsássatok meg nekem! Ha szeretni akarsz, semmi más esélyed nincsen. Engem tuti nem tudsz máshogy szeretni, csak ha megbocsátasz nekem. Miért? Mert én egy nyomorult bűnös vagyok. Én nem vagyok szent ember. Igen, szent ember vagyok, de nem vagyok szent ember. Bűnös vagyok. Elszúrok dolgokat. Karácsonykor is.  Nagyon. Azt hiszem, hogy Isten ezt tudta.

Isten tudja, hogy mik vagyunk. Tudja, hogyan formáltattunk. Tudja, hogy bűnösök vagyunk, és van egy csodálatos módszere arra, hogy ez mégis működjön. Ez egy magasabb igazságrendszer, mint a miénk. Egy dicsőségesebb igazságrendszer, mint a miénk. Olyan, amely működhet olyan emberekkel, mint én; mint mi. Olyan emberekkel, akik végesek, akik gyarlóak, sőt, kimondottan bűnösök. Elszúrod.  Úgy is mondhatnám, hogy elszúrtad. Istennek van rá egy megoldása. Azt mondja, hogy bocsássatok meg egymásnak.

Bocsássatok meg egymásnak! Nekem ez nem megy könnyen. Néhány gondolatot a megbocsátással kapcsolatban szeretnék megosztani veled, mert azt veszem észre, hogy nem egyszerű megbocsátani valakinek.

Szeretem a gondolatot, ha rólam van szó. Így kezdtem. Te szeretni akarsz engem, én elszúrom, de neked meg kell bocsátanod! Benne van a Bibliában. Ez az én világom. Aztán jössz, és te szúrod el, és én akarlak szeretni. Ez azonban nehéz. Megbántottál. Adós vagy. Emlékszem, hogy megbántottál. Emlékszem! Ez ott van közöttünk, és az életet megkeseríti.

Észrevetted-e, hogy az élet egy csicsergő, rózsaszín mennyország, ha szeretet, ha békeség, ha megbocsátás uralkodik; ha nincs neheztelés, ha a kapcsolatok könnyűek, ha biztonságban vagy. Ez ritka. Észrevetted, hogy ez milyen ritka? Ezért három gondolat a megbocsátásról:

1)      A megbocsátásnak egy igazságrendszerhez van köze. Amikor valaki vét ellened, akkor létrejön egy tartozás. Igazságtalanság történt. Legtöbbször a te rendszeredben. A te igazságrendszeredet sértette meg valaki más, és létrejött egy adósság. A másiknak ki kellene fizetni ezt az adósságot. Jóvá kellene tennie, amit tett veled. Nem? Ez olyan nehéz! „Miért nem teszi jóvá? Megbántott. Emlékszem rá. Most is ugyanúgy viselkedik.” Ez emlékeztet arra, hogy van köztünk valami.

Az első gondolat, ami nekem segített, hogy megértettem: én vagyok a legnagyobb adós. Nem ő. Én vagyok a legnagyobb adós. Az én adósságom a Mindenható Isten előtti végtelen adósság. Elvesztem. Az én adósságom akkora, hogy nincs jogom élni. Az én adósságom akkora, hogy egy tiszta világból, egy tiszta valóságból engem ki kéne onnan takarítani.

Bűnös vagyok, a mindenható Isten elleni lázadás vétsége terhel engem és nem tudom kifizetni, nem tudom jóvátenni. Én – aki haragszom, mert ő megbántott, és számon tartok egy adósságot – százszor-ezerszer inkább adós vagyok. Egyszercsak megjelenik az empátia. Egyszercsak megjelenik a megértés. Ő tartozik nekem, de én is tartozom. Hogy vethetném a szemére, hisz én is tartozom?

Olyan jó, hogy az Írás tanácsot ad nekünk. Mondhatná csak azt, hogy bocsássatok meg egymásnak. „Köszönöm. Hogyan?” Ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. Itt van egy pontos definíció. Ott van egy teljes élet, egy teljes rendszer, ami magyarázza, hogy hogyan történik, hogyan lehetséges ez a megbocsátás. A lényeg az, hogy kifizették az adósságomat. Az Igaz az igaztalanért. Szabad vagyok, nekem elengedték. Nekem nem róják fel. Szabad vagyok. Élhetek. Ezt érted?

Ez a Karácsony. Ez volt a jó hír, hogy a nevem felíratott az Élet könyvébe. Örökké élek. Élhetek én, az adós, én, a bűnös. Aztán nézek a másikra, és azt gondolom, hogy ő is olyan, mint én. Neki is kifizették.

Azt hiszem, nagyon nehéz megbocsájtani e nélkül az új igazságrendszer nélkül. Nehéz megbocsájtani, ha nincs benned szégyenérzet, amikor kárhoztatsz, ha ezt nem látod. Az egész azzal kezdődik, hogy látnod kell, hogy te vagy a legnagyobb adós és neked megbocsájtatott.

2)      Nem tudsz senkit jobban szeretni annál, mint ahogy magadat szereted. Azt adod nekem, amit magadnak adsz. Ha a nap 24 órájában kárhoztatod magad valamiért, engem is kárhoztatni fogsz, előbb vagy utóbb. Ha nem bocsátasz meg magadnak, nem tudsz megbocsátani nekem se. A rendszer nem létezik, az egész egy képmutatás. Belül egy másik törvény él, az a törvény, amely fojtogat téged, az „én”-t. Hogy bocsájthatnál meg magadnak, hisz annyi bizonyítékod van magad ellen? Annyi bizonyítékod van az ellen, hogy ennek az embernek nem lehet megbocsátani. Talán úgy, hogy nem szállsz szembe Istennel.

Szembe akarsz szállni Istennel? Oda akarsz állni Elé? Fel akarod emelni az ujjadat? Bele akarod dugni az orrába, és azt akarod mondani, hogy nincs igazad. Ezt kell tenned, ha nem akarsz megbocsátani magadnak, mert Ő azt mondja, hogy Ő megbocsátott neked. Ő kifizette. Ő elásta. Ő eltemette. Ki akarod ásni? Oda akarsz állni Elé, és azt akarod mondani, hogy nem? Én nem játszanám ezt a játékot, ez egy veszélyes játék. Azt gondolom, hogy a legveszélyesebb játék a megbocsájtást, a bevégzett munkát semminek tartani. A Zsidókhoz írt levél beszél erről:

Zsid 8:12 irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé.

Én vagyok a legnagyobb adós, úgyhogy nem vetem a te szemedre (1). Megbocsájtok magamnak (2).

3)      A te bűneidről meg sem emlékezem.  Ez a legnehezebb. „Viccelsz, Uram! Úgy bocsássak meg, ahogy Te megbocsájtottál nekem a Krisztusban?” Próbálom, de ez nehéz. Főleg az a rész, hogy meg sem emlékszem róla.

Azt hiszem, hogy ez két lépésben működik:

i)                    A gonoszságaikkal irgalmas leszek. Ez egy döntés. Nem rovom fel nekik a rosszat. „Megbántottál. Nem vagyok én vak, süket, és rövidlátó. Megbántottál. Nem csak az én igazságrendszerem ellen vétkeztél, hanem Istené ellen is. Megbántottál.”

De! Nem rovom fel neked. Úgy döntök, hogy nem írom a számládra. Nem rovom föl. Irgalmas leszek, mint ahogy velem is irgalmasak voltak.

ii)                   Ha valamin sokáig gondolkozom, akkor az bevésődik az agyamba. Ne gondolkozz rajta sokáig! Ereszd el gyorsan! Vigyázz, min gondolkozol! Vigyázz, hogy mit rósz fel valakinek – egyszer, kétszer, háromszor, négyszer –, mert aztán bevésődik! Egy gondolatminta lesz belőle, egy rögeszme és nem feledkezel meg róla.

Gyorsan elengedni, szabadon engedni! Nem felróni, és nem gondolkozni rajta többet! Elengedni. Másnap jön oda hozzád: „Ne haragudj! Tudom, hogy tegnap megbántottalak.” Mikor? Hagyd már!

Ámen.

P. Kende

Ma reggel a közelségről beszéltünk. Arról, hogy

–          az Úr közel hozta a mennyet,

–          az Úr közel hozta az új természetet,

–          az Úr közel hozott hozzánk egy új küldetést.

Nagyon különleges üzenet volt. Valaki azt mondta, hogy ez csak úgy megválaszolta az összes kérdésemet, és levette az összes terhemet. Én is mondhattam volna ezt.

Közel lenni, a közelség – aztán az felkavarja a szívünket. Istenhez közel lenni, közel lenni az Ő céljához, az Ő akaratához, az Ő szívéhez. Meghittség Istennel.

Richard Baxter nevű hívő arról beszélt, hogy akkor van hideg egy országban, amikor a föld azon pontja a naptól távol fordul. Azt is mondta: „Mitől lennének a keresztények fagyottak és kellemetlenek, ha nem attól, hogy távol élnek a mennytől? Mi az, amitől mások oly vigasztalón kellemessé lesznek, ha nem az, hogy magasabban élnek és közvetlenebb menetellel bírnak Istenhez?”

Mi az, ami megváltoztat bennünket? Mi az, ami mássá tesz bennünket? Mi az, amitől más lesz az életünk? Lehetünk nagyon fagyottak, és kellemetlenek, vagy felszínesek és belül üresek; vagy lehetünk olyanok, akik vígasztalnak, akik jelentenek valamit. Mi azt találtuk, hogy valóban az Úrral való közeli közösségünk az, ami megváltoztatja az életünket.

Mi olyan hívők vagyunk, akik nem picit akarunk Istenből, hanem akarjuk Őt. Akarjuk Őt teljesen. Lehet, hogy gyengék vagyunk, de ettől még Őt akarjuk. Isten bennünket az Íráshoz irányít. Azt mondja, hogy foglaljuk el magunkat ezzel; olvassuk, hallgassuk, tanuljuk. Ezért van bibliaiskolánk. Ezért van három istentiszteletünk egy héten, bibliatanulmányaink és ima-összejöveteleink, ahol szintén prédikálunk. Azért, mert annyi minden van, amit Isten mondani akar.

A gyülekezet soha nem mondhat el mindent neked, amit tudnod kell, hallanod kell. Kell, hogy neked legyen egy kapcsolatod. Kell, hogy te húzódj közel. Ha te nem teszed, mindig fájó hiányos lesz az, amit hallasz. Ámen?

Thomas Paine nevű testvér azt mondta, hogy a Biblia az a könyv, amelyet bármely más könyvnél többen olvasnak, és kevesebben kutatják. Nagyon sokan olvassák az Írást, de nagyon kevesen keresnek benne valamit. Mi, amikor olvassuk az Írást, akkor ez kell, hogy a szívünkben legyen: „Uram, szólj hozzám! Uram, mutasd meg Magad nekem!”

Megragadsz egy verset és lehet, hogy valami nem tetszik – irgalmasság a másikkal, jóság –, de az Ige szól hozzám, és keresem, hogy mit akar Isten mondani. Nem azt keresem, hogy mi az, amit kényelmes lenne olvasni ma este, hanem azt keresem, hogy mit akar Isten mondani nekem. Ha kutatom az Írást, akkor beszélni fog hozzám.

Karácsony van. Jézus Krisztus eljött, és megmutatott nekünk néhány dolgot. Elmondok abból párat, amit megmutatott az Úr. Luk 2-ben azt látjuk, hogy Jézus megmutatta, hogy milyen könnyű elutasítani Istent.

Luk 2:7 És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyezteté őt a jászolba – nem a bölcsőbe, nem a gyerekágyba –, mivelhogy nem vala nekik helyük a vendégfogadó háznál.

Jézus eljött és mutatott valami meglepőt. Én azt hinném, hogy a hatalmas Istent, a mindenható Istent, a dicsőséges Istent nem könnyű visszautasítani. Jézus megmutatta, hogy nem így van. Jézus megmutatta, hogy Istent olyan könnyű elutasítani, mint egy ma született gyereket, akinek nincs helye megszületni sehol. Megmutatta nekünk, hogy milyen könnyű elutasítani Istent.

Luk 13. Jóval később Isten beszél ezen a helyen, és azt mondja, hogy ez elképesztő. Isten azt mondja, hogy ez hihetetlen. Isten azt mutatja meg nekünk, hogy Őt meg lehet sebezni. Én azt hinném, hogy Isten a mennyben nem olyan, akit meg lehet sebezni. Én úgy gondolnám, hogy Őt nem érinthetik ezek a kis dolgok, hogy Ő mindig ilyen hűvös távolságtartással szemlél minden bajunkat, és úgy néz ránk. Viszont:

Luk 13:34  Jeruzsálem! Jeruzsálem! … hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá – nagyon gyengéd kifejezések –, és ti nem akarátok!

Jézus nem könnyedén mondta ezt. Jézus nem ítélkezve mondta ezt, hanem fájdalommal, tudva, hogy mit fog ez jelenteni Jeruzsálemnek. Istent meg lehet bántani azzal, hogy visszautasítják az Ő szeretetének a felkínálását. Ez egy elképesztő gondolat, hogy Istent könnyű elutasítani, Istent meg lehet sebezni.

Még egy. Ján 11-ben azt látjuk, amikor Lázár meghal, hogy Jézus megindul. Megmutatta nekünk, hogy Istent meg tudja indítani a mi fájdalmunk.

Ján 11:33  Jézus azért, amint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók [is], elbúsula lelkében és igen megrendüle.

Ján 11:35  Könnyekre fakadt Jézus.

Jézus sírt. Ez arról szól, hogy Isten meg tud indulni a mi fájdalmunkon, a mi nehézségünkön. Ő nem egy nemtörődöm Isten; nem egy erőteljes Isten, akit nem érdekelsz; hanem egy erős Isten, aki a karjára akar venni téged és meg akar vigasztalni.

Végül Mát 27:35-ben megfeszítették Jézust. Megmutatta nekünk Krisztus, hogy Isten milyen törékeny tud lenni miértünk itt, közöttünk. Hihetetlen belegondolni, hogy

–          könnyű Istent elutasítani,

–          meg lehet bántani,

–           meg tud indulni és

–          össze lehet törni.

Elképesztő gondolat. Hogyan lehetne ez? Én nem ezt vártam volna. Én azt mondanám: ha Isten eljön, akkor Ő az, aki rendet vág. Ő az, aki megmutatja nekünk. Ő az, aki megmutatja nekünk, hogyan kell ezt csinálni. Ő az, aki szétcsap: így lesz mostantól; hogy Ő egy kemény Valaki lenne. Isten pont az ellenkezőjét mutatta meg nekünk.

Mi az érdekes? Mégis, kinyitom a bibliámat, vagy ránézek a bibliámra, és azt gondolom, hogy a Bibliának elutasíthatatlan, sebezhetetlen, megrendíthetetlen kőszikla szerű valaminek kellene lennie. Gondolj bele, hogy ez az írott Ige (gr. graphé). Ez a logoszból következik, a Fiúból, Isten Igéjéből. Ez itt Jézus Krisztus kijelentése, olyan, mint Ő. Ez azt jelenti, hogy a Bibliát igenis el lehet utasítani. Valaki ránézhet a Bibliára, és azt mondja: “semmi értéke”. Ránéz, és azt mondja: x Ft-ot ér, ami azt jelenti, hogy semmi értéke. „Ez egy könyv. Semmi értéke.”

Én azt gondolnám, ha Isten Igéje, akkor az ellenállhatatlan, akkor az visszautasíthatatlan, akkor azt nem lehet kitenni az életemből. Figyelj, a mi Istenünk megmutatta Magát egy gyengéd Istennek, egy törődő Istennek, egy szerető Istennek, aki közel akar lenni hozzánk, de ez a közelség mindenkinek a döntése volt. Isten kezdeményezett, de az embernek döntenie kellett, elfogadni, igent mondani, ahogy Jakab 4-ben olvassuk: közeledjetek Istenhez, és Ő is közeledni fog hozzátok.

Ugyanígy, ha fogom a Bibliát és közel veszem és elfogadom egy picit, és áment mondok valahol rá és kinyitom, és azt mondom: Uram, beszélj hozzám. Keresem Őt. Nem fog Isten közelíteni hozzám?  Ezerszer is igen. Persze, hogy igen. Viszont a Bibliát könnyű becsukni, könnyű elutasítani. Könnyű azt mondani: nem érdekel. Könnyű megítélni: „annyi hiba van a Bibliában”, annyian mondják ezt.

Mi hisszük, hogy a Biblia hibátlan. Hisszük, hogy a Biblia ihletett minden szavában. Minden szó, amit Isten megmondott nekünk, mindegyik ihletett, és szükségünk van rá. Isten minden beszéde Mát 4:4, az összes szava nekünk szól, és az összes hasznos nekünk. Nem emberi szándékból jött ez a prófétai szó. Szeretjük ezt, de nem várhatom azt, hogy felteszem a bibliát a polcra, otthagyom, és azt mondom: ha Isten beszélni akar hozzám, akkor majd rám ugrik, elkap engem. Nem.

Könnyű elfordulnom tőle. Pont olyan, mint Krisztus. Könnyű becsukni rá a szemem. Könnyű azt mondanom: hiba van benne. Nincs igazam, de könnyű ezt mondanom. Ugyanúgy, ahogy Jézussal is volt. Nagyon könnyű volt azt mondani: „Ez a pénzért van benne. Nézd, már megint prostituáltakkal lóg! Nézd már megint az adószedőkkel van! Semmit nem akar, csak pénzt, nőket, bulit, lakomát. Csak ez érdekli.” Igazuk volt? Nem!

Jézus nem volt bűnös, és azért volt azokkal az emberekkel, mert a farizeusok nem voltak rá kíváncsiak, de ezek az emberek igen. Szolgált feléjük, és megnyert sokakat. Azonban könnyű volt rá azt mondani: „Ilyen alak? Soha nem akarnám! Ez az ember engem ne tanítson!” Könnyű volt azt mondani rá: Miért? Mert így jött el! Ugyanígy van a Bibliánk is. A Bibliánk ugyanannyira megítélhető, elutasítható, egy értelemben megbántható. Valaki belenéz, látja benne Dávid küzdelmeit a Zsoltárokban és azt mondja: ilyet én is tudnék írni. Elutasítja, mert látja a romlottságunkat benne, a halandóságunkat, akár a halálunkat.

Itt a kérdés: tönkre lehet-e tenni? Meg lehet-e rontani? Épp annyira, amennyire Krisztust meg lehetett. Ha emlékszel, az nem működött olyan jól! Mát 4, Luk 4:12-ben Sátánnak nem volt nagy sikere ezzel a dologgal. Megpróbálta megrontani Krisztust, megpróbálta rávenni, hogy elbukjon. Persze, hogy nem sikerült! Zsid 4:15-ben Krisztusban nem volt bűn. A Bibliát könnyű elutasítani, becsukni, nemet mondani rá; vagy akár ha olvasom, nem kutatni, csak úgy olvasni. „Olvasom a Bibliát, mert a Pásztor azt mondta, hogy olvassam. Én is kiolvastam a Bibliámat.” Mikor? „A múlt héten.” Hogy olvastad?

Ismered? “Voltam gyorsolvasó tanfolyamon, úgyhogy egy nap alatt kiolvastam a Háború és békét. Oroszországról szól.” Valami ilyesmi. 🙂

Persze, el lehet olvasni a bibliámat így és nem érdekel. Nem keresem, és nem mondom azt: „Uram, feddj meg! Uram, vigasztalj! Uram, emelj fel! Uram, törd le a büszkeségem!” Vagy: Uram, bocsáss meg, muszáj volt ezt kimondani!

Mi van velünk? Sokszor nem csak a Bibliára, hanem magunkra is van egy nagy elvárásunk. Azt várom, hogy legalábbis emberfeletti legyek. Nem így van? Időnként megesik. Annyira megdöbbenek, amikor elbukom :-), amikor vétkezem. Annyira megdöbbenek. Azt mondom: „Ez nem lehet. Hogy lehet ez? Én vagyok a Pásztor. Hogy lehet ez? Húsz éve hívő vagyok. Azt hittem, hogy ezen már régen túl vagyok. Annyira megdöbbenek rajta.” Valószínűleg Isten azt mondja: mit vártál?

Ez nem meglepő. Róma 7:19,24-ben Pál azt mondja: kicsoda szabadít meg engem ennek a halálnak a testéből. „Ki szabadít ki engem? Már megint elbuktam! Már megint elrontottam! Annyira dühös vagyok magamra! Annyira utálom magam! Meglassultam a bibliámmal, az imámmal.” Vagy: elmondom valakinek az örömhírt, beszélek valakinek Krisztusról, és elküld melegebb éghajlatra. Annyira meglepődöm. 🙂 „Mit csináltam rosszul? Azt hiszem, hogy legalábbis emberfelettinek kéne lennem.”

Ha ideállítanánk Clark Kentet (Superman) és ideállítanánk Krisztust, akkor azt látnánk, hogy ők ellentétei egymásnak. Ézs 53:2 Krisztusban nem volt szépség, nem volt kívánatos. Nem volt egy superman. Átható ragyogó kék szemek, hullámos éjfekete haj, csinos vonások – Krisztus minden volt, csak nem ez. Nem volt kívánatos. Ugyanott: olyan volt, mint gyenge vesszőszál. Sebezhető volt. Superman – rádobhatsz egy atombombát, semmit nem számít neki. Krisztus nem ilyen volt. Ézs 53:3 Krisztus egy volt közülünk. Ember volt. Isten emberként. Ez lenyűgöző nekünk.

Gondolkodj magadon! Gondolj bele egy pillanatra! Isten nem úgy oldotta meg a problémádat, hogy emberfelettivé tett, hanem ember maradtál, és vannak gyengeségeid. Viszont azt mondja: „Én egy másik módon bánok ezzel. Én adtam neked a Szent Szellemet.”

Gal 5:22-23  22De a Szellemnek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. 23Az ilyenek ellen nincs törvény.

A Szellemnek gyümölcsei válaszolnak. Lehet, hogy én gyenge vagyok, de van ott egy gyümölcs ugyanakkor. A gyengeségem arra kötelezne, hogy így éljek, de ehetem a Szellem gyümölcsét, és élvezhetem azt. Egy másik életet élhetek, és Isten azt mondja, hogy nem kell úgy élned. Lehet, hogy valami ingerel engem, de ugyanakkor ott van a béketűrés.

Lehetséges, hogy érzéketlen lennék, egy nemtörődöm bunkó, de a másik oldalról a Szellem egyik gyümölcse a szívesség, és ehetem azt. Ehetek abból, és nem kell bunkónak lennem, aki lennék egyébként. Vagy például van itt valaki, aki nem érdemli meg, hogy törődjek vele, egy érdemtelen ember, de akkor ott van a Szellem gyümölcse, a jóság.

Isten nem azt várja tőlünk, hogy emberfelettiek legyünk, hanem azt mondja: a gyengeséged jelenlétében egyed a Szellem gyümölcsét. Amikor Isten kijavít engem, akkor ott van a Szellem gyümölcse: a szelídség. „Mit szólsz bele, Isten?” – ez nem kell, ezt nem mondjuk. Inkább ezt: „Mér’ szólsz bele, Pásztor? Hagyjál békén! Ne piszkálj engem ezzel! Élem az életem, ahogy akarom. Ne mondd, hogy szolgálnom kéne!” Ilyenkor azt mondhatom, hogy a Szellem egyik gyümölcse a szelídség.

Azt mondhatom, hogy Isten szól hozzám. Kinyitottam a bibliám, és Isten beszél hozzám. Lehet, hogy fáj, de azt mondom rá, hogy ámen. Továbblépek a gyászomból, továbblépek a gyűlöletemből, továbblépek a csökönyösségemből. Továbblépek, mert a Szellem betölt engem és erőm van.

Vagy a lustaságom vonz engem, vagy a kényelmem. Akkor ott a mértékletesség, a Szellem egyik gyümölcse. Azt mondom: igen, erre van szükségem. Nem azt kell várnom, hogy Superman legyek. „Majd egy nap én leszek Superman, és akkor megmutatom mindenkinek, hogy micsoda keresztény vagyok.” Nem! Isten azt mondja: „Ne! A mai nap a gyengeségedben egyed a Szellem gyümölcseit. Járj az Én életemben! Járj az Én igazságomban! Ismerj Engem! Növekedj Bennem!”

Krisztus eljött, és megmutatta nekünk, hogy Istent könnyű elutasítani. Őt meg lehet bántani. Istent megindítja a fájdalmunk. Őt megtörhetjük. Ugyanígy van a Bibliánkkal, ugyanígy van velünk, és ugyanígy van a gyülekezetünkkel is.

Mi van a gyülekezettel? Meg lehet ítélni a gyülekezetet? Nagyon könnyű. Hadd mondjam másként: lehet-e hibát találni a gyülekezetben? Nagyon könnyű. Ha akarnád, egy napon át tudnék beszélni a gyülekezet hibáiról. Lehet, túlságosan szeretem a gyülekezetet, hogy lássam ezt. Ám könnyű? Igen, nagyon. Nagyon könnyű elutasítani a gyülekezetet. Nagyon könnyű azt mondani: nem. „Én nem. Ő járjon az ajándékában, én nem! Én akkor sem!” Nagyon könnyű ezt mondani.

Aztán visszavonom az ajándékaimat a gyülekezetemtől. Visszavonom az áldást – aki lehetnék – a gyülekezettől. Hiszem, hogy Isten gondoskodik a gyülekezetéről. Hiszem, hogy nem fogunk szűkölködni. Viszont arról beszélek, hogy nagyon könnyű. Isten úgy oldotta meg, hogy nagyon könnyű legyen egy csukott Biblia jelenlétében élni; nagyon könnyű legyen nem járni Istennel, mert elégedetlen vagyok magammal; nagyon könnyű legyen távol tartani magam a közösségtől, mert látom a hibákat.

Viszont ugyanakkor a másik oldalról nézd meg a tanítványokat, akik Krisztussal voltak. Nem voltak nagyon képzett, kiváló, csodálatos, nagyszerű emberek. Egyszerű emberek voltak és nagyon könnyű volt Krisztushoz közel jönni. Ha kerestél, akkor találtál. Akik keresték a Messiást, azok megtalálták, még ha nagyon messziről jöttek is. Még ha juhászok voltak is a mezőn, megtalálták a Messiást. Vagy halászok, vagy piszok adószedők, akkor is megtalálták a Messiást. Nem volt nehéz. Ugyanígy van velünk is.

Szeretnélek bátorítani. Nagyon könnyű arrafelé menni, hogy megítéljük, hogy elutasítjuk, hogy nemet mondunk, hogy visszahúzódunk; de ne járjunk ebben, ne éljünk ebben csak azért, mert könnyű, mert Isten odatette nekünk. Ott van a Sz.Sz. és ott van a szeretet, az öröm, a békesség. Ezek a belső forrásaink, amit senki nem vehet el, és semmi nem vehet el. Semmi nem zárhatja el! Annyira jelen van az életünkben Isten munkája. Ne éljünk egy kisebb életet, mint amire Isten elhívott! Ámen.

Kategória: Egyéb