Ébredj fel a hazugságok álmából!

2013 január 16. szerda  18:30

Eféz 5:14 Annakokáért mondja: Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus.

Isten azt mondja nekünk: ébresztő! Annyira hálás vagyok ezért! Mondhatná azt is: már mondtam elégszer, hogy kelj fel, ha aludni akarsz, akkor aludj! Nem! Ő azt mondja: ébresztő! Serkenj föl, aki aluszol! Van lehetőségünk felébredni.

Van lehetőségünk észhez térni. Van lehetőség kijózanodni a dolgainkból. Van lehetőségünk magunkhoz térni azokból, amikbe beleestünk. Támadj fel a halálból – ezt nem ragozom –, és felragyog tenéked a Krisztus. Mennyire jó! Felragyog neked a Krisztus. Ő lesz a világosságom. Látni fogom Őt tisztán, világosan, ahogy kijövök a ködömből, az elvarázsoltságomból.

Ébredj fel, aki alszol, támadj fel, és felragyog tenéked a Krisztus!

Péter életében fogunk megnézni néhány példát erre. Vannak álmok, amikből fel kellene ébredni. Nagyon érdekes dolog volt ez nekem: tudod-e, hogy mennyi a férfi átlagos alvásigénye? „Csak még öt perc!” 🙂 Ezt a családom jól tudja, és én is jól tudom, a fiam is jól tudja: „Csak még öt perc! Csak még egy kicsit hadd aludjak. Olyan jó aludni!”

Ebben a versben, ezekben a szavakban igazából azt látjuk, hogy az ébrenlétben hatalom van. Kicsit szeretnék erről is beszélni. Igazából könnyű úgy élni az életem, hogy álomvilágban élek, hogy el vagyok varázsolva. Hadd mondjam másként: elhittem egy hazugságot és abban a hazugságban élek.

Hallottam egy házaspárról. Gondjuk volt a házasságukkal, már majdnem elváltak. Aztán meglátogatták valamilyen módon P. Péterfait. Végighallgatta őket, és azt mondta: szerintem minden rendben van nálatok, az egyetlen gond az, hogy rossz képetek van Istenről. Aztán azt mondta nekem ez a házaspár később: annyira egyszerű volt, csak ezt a hamis képet kellett kivenni, és rendben van a házasságunk.

Erre gondoltam, hogy mennyire szükségem van egy barátra, egy tanácsadóra, a Szent Szellemre, Aki azt mondja nekem: „Ébresztő! Nem vagy nyüzüge. Nem írt le téged Isten. Nincs még vége a dolognak. Ébresztő! Istennek terve van veled. Ébresztő! A mai napnak értéke van. Ébresztő! Az életed nem hiábavaló. Ébresztő!” Annyira szükségem van barátra, aki felébreszt engem. Mert olyan könnyen védem magam.

Fekszem, alszom és szól az ébresztő. Lecsapom, a másik oldalamra fordulok, és annyi. Te hogy vagy ezzel? Hajlamos vagy erre? Áttetted-e már az ébresztőórát a szoba másik végébe, hogy föl kelljen kelni hozzá? Muszáj volt, mert ha megyek néhány lépést, akkor már nem megyek vissza.

Védem az álmomat. Védem, hogy alhassak tovább. Védem, hogy élhessek tovább a hazugságban. Van egy érdekes tulajdonságom. Ha délután húsz perc alvás után felébredek, akkor ébren vagyok egy pillanat alatt, de ha hagynak aludni egy órát, akkor olyan vagyok, mint a medve tavasszal. Csak kóválygok majd fél órán át. Lehetetlen állapot.

Emlékszem, nemrég a feleségem ébresztgetett, és mindig csak visszacsuktam a szemem. Aztán megint ébresztgetett, aztán megint, aztán megint… Én annyira irritált lettem, és azt mondtam: próbálok felébredni, csak bízz bennem! Azt felelte: én bízom benned, de mindig el kezdesz horkolni, újra és újra. 🙂 Védem az álmomat.

A gondolat az, hogy hajlamos vagyok megvédeni a hazugságot, ami az életemben jelen van, pusztán azért, mert régóta ott van. Pusztán azért, mert ígért nekem valamit az a hazugság, amit a valóság nem adhat meg. Itt egy nagy hazugság, hogy Isten megadhatja nekem a valóságban azt, amire szükségem van.  Azt képzelem, hogy csak a hazugságban, egy álomban, a képzeletemben, egy művilágban lehetne.

Isten azonban képes betölteni minket minden örömmel. Isten képes bennünket betölteni minden kegyelemmel. Isten képes megadni nekünk mindent, amire szükségünk van, mert Ő ilyen. Az előző üzenetben (2013.01.13. du. P. Kende: Kiábrándultságból felfrissülésbe) is beszéltünk erről: 2Kor 9:8 Isten képes minden kegyelmét rátok árasztani azért, hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek.

Nincs szükségem arra, hogy álomban éljem az életem, mert a valóság jobb. Isten valósága jobb. Ezért nem akarok depressziós lenni, mert igazán Isten valósága jobb, mint az, hogy én haragszom a világra, miközben a fal felé fordulok az ágyamban.

Ján 13. az első dolog, ami Péter életében megtörtént. Péter Jézussal járt, tanítvány volt. Ott volt Magával az Úrral hosszú ideje, és Péter mégis bizonyos hazugságban élt. Péter mégis bizonyos álmot álmodott. Itt látjuk ezt az álmot:

Ján 13:37  Monda néki Péter: Uram, … Az életemet adom éretted!

Mit csinál Jézus? Ján 13:38 azt mondja Jézus: „Ébresztő, Péter! Háromszor fogsz megtagadni Engem. Azt is letagadod, hogy ismersz. Az életedet adod Értem? Még azt is letagadod, hogy valaha találkoztunk. Még azt is letagadod, hogy tudod, egyáltalán ki vagyok.” Mi volt a hazugság Péter szívében, amivel Jézus elbánt? Az önmaga elégségessége. Egy értelemben az önelégültség: én elég vagyok, én meg tudom csinálni, képes vagyok rá.

Péter tanítvány, és azt mondja: Istennel én elég vagyok, én meg tudom csinálni. Ez olyasvalami, amit hívőként megteszek. Azt mondom: én Istennel elég vagyok. Tényleg így van? Az Írásban Pál azt mondja: minden Krisztus, Aki bennem van. Mindent megtehetek Krisztus által, Aki bennem van. Őrajta keresztül. Nem én vagyok az erős, nem én vagyok a képes.

Péternek fel kellett ébrednie ebből. Utána nagyot csalódott az egészben – megtagadta az Urat –, és utána megint megpróbálkozik vele. Ján 21:3 azt mondta Péter: én elmegyek halászni. „Isten nélkül. Istennel nem működött. Nem voltam képes arra, hogy megálljak ebben. Én vagyok Jézus tanítványa, én meghalok Érte. Nem, erre nem voltam képes, de rendben, akkor visszatérek a halászathoz. Isten nélkül menni fog, ez már ment azelőtt is. Ezt már meg tudtam csinálni azelőtt is.” Istennek fel kellett ébresztenie őt ebből.

Megvan ez a fura dolog bennem, újra meg újra felnő, hogy én képes vagyok. „Én elég erős vagyok. Én meg tudom csinálni. Nekem menni fog ez.” A világunk mindig ezt sulykolja: meg tudod csinálni. A mi üzenetünk nem az, hogy nem tudod meg csinálni. Az üzenetünk nem az, hogy légy passzív, ne csinálj semmit, hagyd abba az egészet, úgysem tudsz semmit megcsinálni.

Nyilvánvalóan nem ez az üzenetünk, de ugyanakkor azt mondjuk, hogy ne magadban csináld, nem rólad szól. A világunk azt mondja: te meg tudod csinálni magadban. „Miért lenne szükséged Istenre? Meg tudod csinálni magadban.” Péterék bevetik a hálót, húzzák, semmi… háló, semmi… Ez az, ami történik velünk.

Emlékszem, gyerekkoromban láttam egy akciófilmet. Az akcióhőssel azonosultam. 🙂 Egy barátom egyszer – amikor kimentünk egy filmről a moziból, körülnéztünk, és mindenki feszített, mert a főhősnek képzelte magát – úgy mondta: ezek mind azt hiszik, hogy olyanok, mint a főhős, pedig csak én vagyok az. 🙂 A világunk ezt mondja nekünk, és mi történik? Nekiállok aludni, és azt álmodom, hogy én vagyok az akcióhős. „Én vagyok az! Megy ez nekem!”

Tudod, miért csinálom ezt? Jer 17:5 átkozott az ember, aki az ember karjában bízik, aki az ember erejében bízik. Azt álmodozzuk, azt képzeljük: megy ez nekem, összerakom.  A világunk azt hazudja nekünk: te meg tudod csinálni. Ám nem ez a válasz. Persze hisszük, hogy lehet hatásunk ebben az életben, de nem a mi életünk, nem a mi erőnk, nem a mi hatalmunk, hanem Gal 2:19-20 a kereszten át Krisztus élete énbennem. Csak ez működik.

Egy értelemben így mondja Pál – Fil 4:13 – mindent megtehetek Krisztuson keresztül, Aki engem megerősít. Nincs más, csak ez működik. Nem az én erőm, hanem az Övé, és fel kellett ébresztenie ebből. Emlékszem erre igazából, amikor az én életemben ez megtörtént. Nem tudom, hogy ez megtörtént-e veled, de az én életemben megtörtént, és a legnagyobb próbatétel volt.

A legnagyobb kihívás volt: „Annyira képtelen lennék? Annyira nem tudok megállni? Ennyi év után ennyire el tudok bukni? Ennyi mindent mutatott nekem Isten, és még mindig képes vagyok visszacsúszni?” Lehet, hogy az álmunk így kezdődik: én vagyok az, meg tudom csinálni; de nem így végződik.

Hanem úgy végződik, mint Péteréknek: húzom a hálót, és nincs benne semmi… húzom a hálót, és nincs benne semmi. Rémálommá válik. Aztán szükségem van arra, hogy Isten azt mondja: ébresztő, nem a te erődön múlik! Mert onnan indul, hogy én meg tudom csinálni, én össze tudom tartani a barátságaimat, én jó vagyok a kommunikációban, én jó vagyok abban, hogy tanuljam a Bibliát, én jó vagyok abban, hogy…

Egy ponton Isten felébreszt, és azt mondja: „Ébredj fel, nem fog menni ez neked! Bennem kell bíznod. A kereszthez kell jönnöd. Nincsen másik élet, ami valóban hatással lenne, örök hatással lenne ebben a világban. Nem működik másként, ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus és másféle életet élsz. Ne hidd el a hazugságot!”

Nem arról van szó, hogy Istennek szüksége van a te kiváló képességeidre. Halleluja. Hanem arról van szó, hogy Isten szeretne téged vezetni az Ő akaratában. „Ébredj fel! Nem fog működni Nélkülem! Ébredj fel, nem leszel elég erős. Se Velem, se Nélkülem, hanem Krisztus benned. Krisztus benned, ha Velem jársz. Krisztus benned erős lesz az Én akaratomra. Arra, hogy az igazságban járjon, arra, hogy szeretetben szolgáljon, arra, hogy hinni tudjon egy nehéz napon, arra, hogy meg tudjon bocsájtani, amikor nincs semmi oka rá. Ébredj fel!” Szerintem Péternek nagyon nehéz volt ez.

Jézus azt mondta nekik: imádkozzatok Velem! (Szerintem ez az egyik csúcsa, ami ide vonatkozik.) Máté 26:40 Jézus odamegy, és azt mondja: „Hé, nem tudtatok egy órát imádkozni? Ébredjetek fel!” Erről beszélek, hogy újra és újra elbukom. Isten nem azt mondja nekem: hogy tehetted ezt?! Hanem azt mondja: „Ébredj fel! Én vagyok a te erőd. Én vagyok a te életed. Ébredj fel erre a valóságra!”

Ne élj abban a hazugságban, hogy te majd megcsinálod, te majd összetartod. Hanem járj egy „pillanatról pillanatra” hitben. Nagy próbatétel, amikor ez megtörténik velünk, de dicsőséges gyümölcse van.

Volt egy másik ilyen ApCsel-ben.  Van ez az elképzelés, hogy Istennek lett egy magyar, vagy egy finn, vagy egy amerikai, vagy egy moldáviai útlevele… Istennek van egy ilyen vagy olyan útlevele. „Isten valahogy beleszorult a kultúrámba.” Van, akinek ez nem nagy hazugság az életében, mert – ahogy a minap mondtuk – nincs olyan nagy kultúrája. „Az egyetlen kultúra, amit ismertem az a baktériumkultúra volt, de nekem ez nem volt nagy ügy. 🙂 Bezzeg a másik szépen cizellált, kiváló példája magyarnak.” 🙂

Tudod, miről beszélek? Azt gondolom, hogy Istent beleszoríthatom a kultúrámba. Mire gondolok itt? Mi a baj ezzel? Az, hogy korlátozom Őt. Zsolt 78:41 ingerelték Izrael szentjét. A héber szó jelentheti azt is, hogy korlátozni. Az egyik fordítási lehetőség az, hogy ingerelték, a másik az, hogy korlátozták Őt. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy lehetséges az életemben, hogy nem engedem Istennek, hogy továbbmenjem, mert van valami, amivel bekorlátozom Őt.

Ez is egy rosszfajta álom, egy hazugság, amellyel bezárom Őt valahova, és nem engedem, hogy elvégezze a teljes munkáját bennem. Ez érdekes. Azt találom a hívő járásomban, hogy Ő újra meg újra megráz engem. Egy értelemben ez a természete. Zsid 12:27 azt várja, hogy egy nap majd mindent megrázhasson azért, hogy az örökkévaló dolgok maradjanak meg. Megráz minket és azt mondja: ébredj fel, az álom, a hazugság időleges, az nem fog megmaradni. Lehet, hogy szép az álom, de nincs hatása a valóságra, nem változtatja meg mások életét. A hazugság lehet, hogy ígér neked valamit, de nem szállítja le a dolgot.

Volt már, hogy rendeltél házhoz ételt? Nálunk rossz az utcában a számozás. Eleinte rendeltünk. 🙂 Mondták, hogy jönnek, mi csak vártuk, csak vártuk, és nem jöttek. Ilyen egy hazugság.

Az ellenség azt mondja: majd a te erőd, a te képességeid, majd a karrier, amit ad neked, az megadja neked, majd az oktatás… Tudod jól, hogy gondolkodunk. Nem vagyunk a tanulás, a munka ellen. Dolgozz, keress pénzt. Szükségünk van rá. Ezt mindenki érti, de nem ez az életünk. Az hazugság. Az nem elégít meg, nem teljesíti be az életedet. Az nem szállítja le, amit ígért, hanem éhesen hagy.

Gondoltál-e erre? Amikor a tanítványok el kezdték követni Jézust, akkor mit gondolhattak Őróla? „Egy jó zsidó rabbi, esetleg próféta.” Gondolj bele, hogy mi történt, ahogy múlt az idő? Márk 6-ban Jézus elintézi a „jó” részét a dolognak. Márk 6:2-3-ban azt mondják: „Milyen ember ez? Együtt eszik bűnösökkel, vámszedőkkel, mindenféle piszkos emberekkel. Ki ez?”

Még maradt a zsidó rabbi és próféta, talán. Luk 7:39 azt mondják Róla: ha ez az Ember próféta lenne, akkor tudná, hogy ki és miféle asszony ez. Ezzel a próféta kihúzva. Marad ez, hogy zsidó rabbi. Ján 7:15 azt kérdezik Róla: ki ez az Ember, hogy ennyit tud, holott semmit nem tanult? Ami azt jelentette, hogy a rabbik nem ismerték el Őt. A tanítók nem ismerték el Őt tanítónak, mert Ő nem tanult az iskoláikban.

Maradt az, hogy zsidó. Ezt is „elszúrta”. Ján 4-ben azt mondja: hogy a zsidók nem társalkodtak a szamáriaiakkal, és „rendes” zsidó férfiak nem beszéltek nőkkel olyan sokat. Ján 4:27 tanítványai mind elámultak, hogy miért teszi. Senki nem meri megkérdezni, de mindenki ezen gondolkodik. Egy értelemben Jézus szép sorjában mindet kihúzogatta. Mindet kihúzta, és ha bármi koncepciójuk volt Róla, akkor megcsinálta ezt.

Amikor a keresztre ment, akkor végleg áthúzott mindent. Nem ez történt? Amikor a tanítványok mentek az Emmausba vezető úton, akkor azt mondták: pedig mi azt hittük, hogy Ő a Messiás, de ezt is áthúzta. Miért csinálta ezt Jézus? Majdnem hogy részletes figyelmességgel az összest egyenként kihúzta. Miért? Mert szükségük volt rá.

Fel kellett ismerniük, hogy Krisztus annyival nagyobb, mint az ő elképzeléseik! Krisztus annyival nagyobb, mint az ő pici életük, amikből jönnek! Jézus annyival nagyobb, mint Júdea, vagy mint Galilea, vagy mint a Római Birodalom. Mint az egész világ! Jézus annyival nagyobb mindezeknél! Ha megmaradtak volna a kis elképzeléseikben Őróla, akkor sose ismerték volna meg, hogy Ő mennyivel nagyobb. Nem ezt történt?

Odajön Őhozzá a fiú, és azt mondja: jó tanító. Jézus egyből kihúzza: „Miért mondasz Engem jónak? Senki nem jó, csak Isten. Azt mondod, hogy Isten vagyok?” „Ó, azt nem mondanám.” „Rendben, akkor ennyit erről.” Jézus szépen kihúzta a dolgokat, egyiket a másik után, és megcsinálja velünk is. Tudom, hogy fájdalmas egy értelemben, mert ez azt jelenti, lehetséges, hogy nagyon drága elképzeléseink ki vannak húzva. Vannak az életünkben „színes lufik”. Ezt úgy értem, hogy hangzatos, de üres ígéretek. Hangzatos, de jelentéktelen frázisok, és nincs tartalmuk.

ApCsel 10:15-ben Pétert Isten felrázta. Azt mondta Péter: én soha nem ennék meg semmi tisztátalant! Isten azt mondta: „Péter, ébresztő! Amit Én megtisztítottam, azt ne mondd tisztátalannak.” Ez fontos dolog: „Soha nem bocsájtanék meg magamnak.” Isten azt mondja: amit Én megtisztítottam, ne mondd tisztátalannak! „Úgy érted, hogy ez rám is vonatkozik?” Igen. „Mi van a feleségemmel? Mi van a testvéremmel a gyülekezetben? Mi van az idióta szomszédommal, aki az idegeimre megy? Aki eldöntötte, hogy jó zenét hallgatok, akár akarom, akár nem. Mi a válasz?” Isten azt mondja: amit Én megtisztítottam, ne mondd tisztátalannak! Ez nagyon kényelmetlen egy oldalról.

Egy ideje hallottam egy iráni testvérről, aki börtönben volt. Lelkipásztor, Nadarkhani a neve. Mivel evangelizált, halálos ítélet várt rá. Sokan imádkoztunk érte világszerte. Mostanság hallottam, hogy kiengedték nemzetközi nyomásra, ha jól értem. Gondolj bele, hányakat nem engednek ki? Hányan végzik iráni börtönben, vagy ölik meg őket Indonéziában a hitük miatt? Hányan nem gyógyulnak meg?

Miben van a hitünk? Szabadulásban? Sikerben? Gyógyulásban? Én azt mondanám: egyedül Krisztusban, Aki a gyógyító, Aki a szabadító, Aki adhat nekem áldást. Nem úgy hívjuk, hogy siker, de azt mondjuk: Aki megáldhat engem. Ő egy Személy, és Ő eldöntheti, hogy meggyógyít-e, hogy megszabadít-e, hogy megáld-e engem. Én Őbenne hiszek, nem a sikerben, nem az áldásban, nem a szabadításban, nem a … Én a Szabadítóban hiszek, a Gyógyítóban hiszek, én az áldó Istenben hiszek.

Ez fontos dolog, hogy el lehet altatni az embert. Egy hazugság elaltathat minket. Aztán képesek vagyunk rá, hogy védjük azt a hazugságot. Emlékszel, mi történt Sámsonnal? Elaludt, de nem a megfelelő helyen, Delila ölében, és azután nagy problémákkal ébredt. Ez a gondolat nagyon fontos nekünk: ébredj fel, aki alszol, és támadj fel a halálból.

Péternek volt egy gondja. Úgy hitte, hogy a zsidóságon keresztül van a kereszténység, aztán Isten ApCsel 10-ben megmutatta neki, hogy nem. A kereszténység nagyobb ennél, Jézus nagyobb ennél, és nem a zsidóságon keresztül megy, hanem Krisztuson keresztül megy egyedül. Ez nagy kihívás nekünk.

Emlékszem, amikor Isten először mondta ezt nekem. Volt egy jó üzenetem, nagyon jó üzenetem volt. Vártam, hogy elmondjam. Szerencsére imádkoztam előtte, és aztán Isten azt mondta: ez jó üzenet. „Ugye?!” „Viszont nem az Enyém!” „Mit akarsz tőlem? Néhány perc van csak az istentiszteletig. Mit akarsz? Hülyét akarsz csinálni belőlem?” Nem mondta, de mondhatta volna: abban jó vagy te is, nem kell, hogy segítsek. 🙂 Félretettem az üzenetet, és: most mi lesz? Aztán Istent szolgált felénk. Én mindmáig úgy gondolom, hogy az én üzenetem szebb lett volna, de hiszem, hogy Isten tudta, mit csinál. Ez megtörténik az életünkben.

1Kor 4:10 megtörténik, hogy Isten azt mondja: „Azt akarom, hogy hagyd. Őrülten fog kinézni. Úgy fog kinézni, mintha nem tudnád, hogy mit csinálsz. Tényleg, de a másik oldalról, Én használni foglak téged, Én vezetni foglak téged, Én veled leszek.” A szolgálat, az Istennel járás sokszor nem az, amiről álmodik az ember, de 2Kor 2:6 Isten nagyobb, mint a kultúránk, mint a társadalmi köreink, mint a korunk, hogy hány éves vagyok, és mire vagyok hajlandó. „Az én koromban ezt már nem lehet megcsinálni.” vagy „Az én koromban ezt még nem lehet megcsinálni.” Isten azt mondja: ébredj fel, ne korlátozz be Engem.

ApCsel 12-ben Péter várja a kivégzését.

Apcs 12:7  És ímé az Úrnak angyala eljöve, és világosság fénylék a tömlöcben: és meglökvén Péter oldalát, felkölté őt, mondván: Kelj föl hamar! …

Ez mindig annyira tetszett nekem. Péter várja a kivégzését. Mit csinál? Lerágja a körmeit? Sír, könyörög? Búcsúlevelet ír? Imádkozik: Uram, szabadíts meg? Nem! Péter nem törődik az egésszel: én Isten kezében vagyok. Az angyalnak meg kell löknie: meglökvén Péter oldalát, felkölté őt. Az, hogy megjelent egy angyal, az nem volt elég, hogy felébredjen, Pétert fel kellet rázni. Amikor felébredt, akkor Isten kivezette onnan.

Erre gondoltam, hogy olyan könnyen elhiszem, hogy itt a vége. Olyan könnyen elhiszem: na, most Isten feladta velem kapcsolatban. Olyan könnyen elhiszem, hogy Őneki nincs terve a számomra. Olyan könnyen elhiszem, hogy ez most túl nagy bukás volt. Olyan könnyen elhiszem, hogy mostmár elkövettem azt a bűnt, amiből nincs helyreállás. Ez annyira fontos nekünk: 2Tim 2:13 a hitetlenkedünk, Ő hű marad, Ő Magát meg nem tagadhatja. Érted, mit mondok?

Ébredj fel ebből! Ne fogadd el ezt a hazugságot: itt a vége, itt az idő leállni, nincs tovább, ez már nem megy sehová, Isten nem vezet. Nem! Ugyanott, 2Tim 2:26 felébredni az ördögnek a csapdájából. Ez Sátánnak az egyik csapdája. Olyan rettenetes, amikor beszélsz valakivel, akit az Ellenség meggyőzött erről, aki annyira elrontotta, aki akkora kárt tett, aki annyira elszúrta a dolgot!

Beszélgettem így emberekkel. Olyan sziklaszilárdan állítja: Nem, nem, énvelem már nincs terve Istennek, énvelem vége, én már csak várom a halálom napját. Én már csak várom, Istennek már nincs terve velem.” Gondolj bele ebbe egy pillanatra: ha Istennek nincs terve veled, akkor minek vagy még itt? Akkor mi a kókánynak vagy még mindig itt :-), ha Istennek nincs terve veled? Ha nem lenne terve veled, már otthon lennél Ővele. Akkor már nem lennél itt. Itt vagy, tehát Istennek terve van veled. Tudod, Isten tud téged használni rossz példaként, de én ajánlanám, hogy ne arra legyél jó :-), hanem van másféle is.

Ez olyan közel van hozzánk. Az egyik oldalról az, Zsolt 13:4 hogy aludjam a halálnak az álmát egy értelemben. „Csak kész vagyok, vége. Nem megyek sehová. Istennek valamikor régen szolgáltam, régen izgatott voltam, ma már ez nem megy sehová, ma már ez nem fontos, ma már ez nem számít.” Ugyanilyen közel van hozzám az is, hogy felébredjek.

Ezzel fejezem be, ahol kezdtük, Eféz 5:14 Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból. Térj magadhoz a hazugságból, az álomból, a meséből, abból a dologból, amiben az Ellenség vezet. Ne hidd el, hogy Isten olyan kicsi, mint a te szíved. Sokkal nagyobb! Ne hidd el, hogy Isten olyan kicsi, mint a te szereteted. Ő sokkal nagyobb annál! Ne hidd el, hogy Isten olyan kicsi, mint a te személyiséged. Isten sokkal nagyobb annál! Ne hidd el, hogy Isten olyan kicsi, mint a te szavaid. Az Ő hatása sokkal nagyobb annál! Ne hidd el azt sem, hogy te elég vagy. Neked Őrá van szükséged. Ébredj föl. Járj az Ő erejében, az Ő erejére van szükséged. Ez az, ami kell mindannyink életében. Aztán, ne hidd el, hogy Isten feladta veled kapcsolatban. Nem! Istennek terve van veled. Istennek terve van veled.

Sokat gondolok Dr. Évire, nyilván. Az utolsó napjaira. Az utolsó este vele voltunk a kórházban. Igazán ott is a hite bátorítás volt nekem. Építő volt és lenyűgöző. Volt öröme a fájdalom közepette, és tudva, hogy mi vár rá. Azt mondtam rá, hogy ez az, amiről beszélünk. Ez az, ami számít igazán, hogy az életemben Isten nagyobb.

Isten nagyobb az életemben, mint én hinném. Ébredj fel, aki alszol, és felragyog neked a Krisztus. Mit jelent ez? Eféz 5:17 amikor felébredek, akkor ott vár rám Isten akarata, és az jobb, mint bármelyik álom, bármely hazugság, bármely képzelgés, bármely nagy légvár, amit építek. Nagyobb! Eféz 5:16 ha ébren vagyok, akkor megvásárolom a napokat, az alkalmakat. Azt mondja itt: megváltom őket.

Mi lesz? Egy nap a mennyben leszünk, és Isten azt fogja mondani: emlékszel, 2013 tavasza? Azt feleled: „Igen, emlékszem. Az olyan időszak volt, amit megvásároltam, amit használtam Veled. Amikor növekedetem a bibliaiskolában, amikor növekedtem a szolgálatban, amikor növekedtem a bátorításban, amikor megtanultam letenni az életem, amikor megtanultam a kereszthez menni. Igen, emlékszem.” – és örökre ott lesz veled az az időszak. Viszont ha alszom, akkor elmulasztom, és nem veszem észre.

Eféz 5:15-ben az örömről beszél, mert azt mondja: elővigyázatosnak lenni. Nem veszítem el az örömömet, a szabadságomat. Miért? Mert ébren vagyok, és amikor jön egy hazugság – „Látod, hogy nézett rád? Utál téged!” –, akkor ébren vagyok, és meg tudom védeni a dolgot. Viszont amikor alszom, akkor hallok valamit, és beépítem az álmomba. Nincs védelem. Nincs védekezés, de ha ébren vagyok, akkor ez más.

Kategória: Egyéb