Cselekedetek és az azonosságunk

2011 május 15. vasárnap  18:00

P. Eric

Szeretnék megosztani veled egy történetet az USA történelméből, amiben el van rejtve Krisztus üzenete.

Ez a sztori 1944-ben kezdődött a Legfelsőbb Bíróságnál. A törvényhozásban egy változást történt. Onnan kezdve illegális volt, hogy külön legyen fehéreknek és feketéknek iskola. Különösen a déli vidékeken felvételiztek a fekete gyerekek a fehér gyerekek iskoláiba. Egy történet bontakozott ki akkoriban.

Volt egy hatéves kislány, Ruby Bridges volt a neve. Anyukája azt szerette volna, ha a lánya jó iskolába jár. Felvételiztetni akarta a kislányt egy olyan iskolába, ahová csak fehérek jártak addig. A fehérbőrű gyerekek szülei annyira dühösek voltak, hogy egyszerűen el se küldték a gyerekeiket iskolába. Úgyhogy az első nap az iskolában ő volt az egyetlen gyerek, aki bement az épületbe. Odakint egy dühös tömeg ordított és átkozódott.

Először a kislány azt gondolta, hogy valamit ünnepelnek, de aztán rájött, hogy vele ordítoznak, és a rendőrség nem védte meg. A Nemzeti Gárda sem védte meg. Washingtonból küldtek felfegyverkezett szövetségi katonákat, hogy őt bekísérjék az iskolába. Volt egy kép – a hírekben mindenki látta ezt –, hogy négy öltönyös, hatalmas termetű ember, fegyvereket elrejtve, ezt a hatéves kislányt kísérik be az iskolába.

A történet szépsége a következő. Ruby szülei keresztények voltak és gyülekezetbe hordták magukkal a kislányt. Ruby is keresztény volt. Megkérték a gyülekezetben az embereket, hogy imádkozzanak értük, mert tudták, hogy akár meg is ölhetik őket ezért. Valahogy a kislány szívében Isten békessége volt. Nagy mosollyal ment be az iskolába minden nap. Valójában ez a békesség a kislányban nagyon sok ember szívét megnyerte arra, hogy végül is egyetértsenek azzal, hogy együtt járjanak feketék fehérekkel.

Anyukája mondta neki, hogy minden nap, mielőtt iskolába megy, imádkozzon. Egy nap viszont elfelejtette. Még mindig olyan volt a helyzet, hogy amikor ment iskolába, akkor ott ordítottak az emberek. Ránézett az emberekre, eszébe jutott és imádkozott. A tanára az ablakból figyelte. Amikor felment, megkérdezte tőle:

–          Mit csináltál, Ruby?

–          Imádkoztam.

–          Miért imádkoztál?

–          Azért, hogy megbocsássak az embereknek, ahogy Jézus megbocsátott nekem.

A fehérek és színes bőrűek közötti problémának még ma sincs vége az USA-ban, de Ruby megértett valamit, és ez benne van a Bibliában, ahogy ő megtapasztalta Krisztust.

Gal 3:27-29 27Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. 28Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. 29Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.

Tehát ahelyett, hogy feketék és fehérek lennénk, Isten mindannyiunkat zsidóvá tett. Ábrahám ígéretei a miénk. Mi Isten családjának tagjai vagyunk. Róma 2:11 mert nincsen Isten előtt személyválogatás. Mindig lesznek embercsoportok, akiknek minden okuk meglesz arra, hogy a többieket utálják, gyűlöljék. Akár a nyelv miatt, akár a nemzetiség, akár a bőrszíne miatt ezek a problémák mindig jelen lesznek, amíg Krisztus vissza nem tér. Viszont amikor Isten szeretete kiöntetik valaki szívébe, akkor az mindenkire kiöntetik.

Volt egy lehetőségem arra, hogy ezt a szeretetet megmutassam egy kínai párnak, akiknek nemrég bizonyságot tettem. Meghívtam őket az EUROCON-ra. Azt mondtam: „Látnotok kell ezeket az embereket, a világ minden tájáról jönnek ide és szeretik egymást. Örülnek, ha együtt vannak.” Itt voltak talán 5-10 percig, és az a drága kínai nő rám nézett és azt mondta: „Ez tényleg gyönyörű pásztor! Igazad volt. Ezek az emberek szeretik egymást.”

Tanítottam már sok iskolában, ahova sokféle gyerek járt. Nagyon örülök, hogy Isten nem csinálta őket egyformára. Nagyon szeretem, ahogy az USA-ban vannak copfok a néger kislányok fején. Az ázsiai kislányokat China Dolls-nak neveztem. A nagy barna szemükkel úgy néznek, mint a cicák. Azokban az iskolákban, ahol tanítottam, tényleg a világ minden tájáról voltak gyerekek. Ők tényleg „színvakok” voltak. Nekik nem számított, hogy milyen színű a bőröd, ők csak gyerekek voltak a városban.

Nagyon sok örömöm volt bennük. Isten szíve volt, ami ezt elvégezte, nem a fajok integrációja. Hallottam ezt a kifejezést Krisztus Testében, annyira kifejeződik ez itt. A Moszkva téren voltunk néhány nappal ezelőtt. Elkezdtük örülni azon, hogy ki tartozik hozzánk. Volt ott egy finn, egy amerikai, egy moldovai, egy horvát, de voltak még magyarok is. Egy családként osztottuk meg Krisztust a világgal.

A világ ezt nem egészen érti. Ők keresnek valami programot, amivel az emberek szívét próbálják megváltoztatni és törvényeket hoznak. Valóban szükség van a programokra és a törvényekre. Ez olyan, mint Mózes törvénye. Jó a törvény, de a szívet nem tudja megváltoztatni. Isten azonban tényleg megváltoztatja a szíveket. Krisztus Testében lenni, ahol az emberekben megvan ez a szeretet egymás iránt – hiszen mi nemzetközi közösség vagyunk és család is –, ez a legjobb család a Földön, mert valójában a mennyből származik. Ámen.

P.Barry

A kereszténység olyan, mint minden más vallás a világon. Azt gondolom, minden vallás alapvetően egy cselekedetprogram. Igaz ez? A kereszténység nem különbözik a többi vallástól abban az értelemben, hogy ez is egy cselekedetprogram. Mielőtt felháborodnál ezen, folytasd tovább! Talán ismersz annyira, hogy valahol ki fogom egyenesíteni ezt a görbét.

Egy cselekedetprogram. Hogyan lehetséges ez? Egyedi, különbözik a többi vallástól abban az értelemben, hogy nem is vallás. Másrészt: a cselekedetek, amiket végzünk, azok Isten Fiának a munkájából származnak, és nem a bűnös hitetlenektől. Igaz-ez?

Azok a cselekedetek, amiket végzünk, azokat Isten végzi. Krisztus engedelmessége a Golgotán – az tette lehetővé a megváltásunkat. Ez igaz? A kereszténység az igaz cselekedetek summája, amit Isten királyi szeretete iránti engedelmességből végzett Krisztus, amely tulajdonítva lett mindazoknak, akik Ővele hitben egyesültek.

Mi egyek vagyunk Krisztussal hitben. Viszont azok a cselekedetek, amik miatt mi egyek lehetünk Vele hitben, azokat ő végzi el. Ő végzi el a munkát. A mi részünk az, hogy egyek legyünk Vele hitben.

Róm 4:23-24 De nemcsak ő érette iratott meg, hogy tulajdoníttaték néki igazságul, Hanem mi érettünk is, a kiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, a kik hisznek Abban, a ki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból,

Róm 1:17  Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.

Mit jelent igaznak lenni? Gal 3 szerint a törvény vezérlőmester. Arra tanított, hogy volt egy szükségletünk, ami több annál, mint amit a törvény meg tudott javítani. Viszont Róm 8:1 szerint nincs immár semmi kárhoztatás azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak.

Krisztus Testében olyan emberek vagyunk, akik valójában gyenge edények. Olyanok, akik Krisztushoz járultak és hitben az Ő kegyelmében állunk. Most vadonatújak vagyunk. Őbenne nem vagyunk képtelenek, hanem hatalmasak vagyunk. A Biblia azt mondja, hogy hódítók vagyunk hit által. Az igazságban járunk és halljuk, hogy Isten hogy látja az életünket. Isten szempontja az, hogy mi többek vagyunk, mint hódítók Krisztuson keresztül. Már nem a törvény ereje alatt vagyunk, nem a sötétség országában, hanem átvitt minket az Ő Fiának országába.

Új helyünk van, az elsőbbség helye. A világban ma rengetek különböző hitminta van. Ezekben az a közös, hogy tegyünk valami helyeset, hogy aztán abban meglegyen a saját igazságunk. Emberek egész életüket azzal töltik, hogy kergetik az igazságot, amit nem tudnak elérni. Nincs bennem semmi, ami elégséges lenne ahhoz, hogy elérjem azt az igazságszintet, amit Isten vár el tőlem.

Nem tudok tenni semmit, csak hinni. Hit által – nem cselekedetek által – lettünk megváltva. Nem olyasmit mondok, amit ne tudnál már, de amit mondok, abban fel vagyok kavarodva.

Kik vagyunk hívőkként? Különleges tagjai vagyunk Krisztus Testének. Mindnyájunknak van egyedi elhívása Jézus Krisztustól. Amikor a Biblia órákon megosztjuk az evangéliumot, sok távol-keleti diák van ott. Sokukat úgy nevelték, hogy soha ne legyenek mások, mint a többi. „Ne lógj ki a sorból, ne emeld fel a kezed, ne tűnj fel! Olvadj be, olyan legyél, mint bárki más!”

Minap az ujjlenyomatunkat feltettük a táblára. „Hányunknak van ugyanolyan ujjlenyomata?” – kérdeztem. Senkinek. „Budapest szerte csak van valami hasonlóság! Vagy magyarországi méretekben? Csak van valaki Kínában, akinek ugyanolyan az ujjlenyomata, mint az enyém?!” Nem. Nincs egy sem. Most, vagy bárki, aki valaha élt. Az ujjlenyomatunk teljesen egyedi. Ugyanígy Isten célja az életünkben. Egyéni céllal hívott el minket Isten. Mégis egy Testbe és egy Szellemmel, egy Fővel hívott el. Krisztus vezet minket az igazságban.

Néha nem is tudjuk, merre tartunk, hogy megyünk át a túloldalra, de nem ezért imádkozunk: Uram, vegyél ki ebből! Hanem az imánk az: „Vigyél ezen keresztül, Uram! Mert tudom, hogy célod van az életemmel és hiszek Benned.” Ez az a hit, amivel Ábrahám hitt, és ez tulajdonítatott neki igazságul, mert hitt Istennek. Nem azért, mert helyesen cselekedett, hanem mert hitt Istennek.

A megváltás, az igazságos ítélet – amit Isten hozott felettünk, abban a pillanatban, amikor befogadtuk Krisztust megváltóként – erre nem kell várni az örökkévalóságig. Nem csak akkor, amikor a mennybe jutunk, hanem most igaznak fogad el. Új nevünk, új azonosságunk, újfajta figyelmünk van. Amikor reggel felébredünk, a szeretetben vagyunk, Ő elfogadott minket a Szerelmesben. Amikor a Szerelmesben elfogad minket, akkor ez nem olyan, hogy „rossz ember vagy, de most az egyszer átcsúszol”, hanem olyan, hogy megállunk a Szerelmesben Krisztus igazságossága miatt, mintha soha azelőtt nem buktunk volna el.

Ez Krisztus elsődleges célja a világban ma – Mát 16:18 –, hogy felépíti az egyházát. Eféz 5 szerint a gyülekezetet hibátlanul és szeplőtlenül állítja Maga elé. Ez Isten hihetetlen munkája miatt lehetséges. Tisztán Isten Igéje által. Épülve Isten Igéje által. Célt adott nekünk, isteni természet részeseivé tett minket Isten drága ígéretei miatt. Az ördög ezt utálja az életünkben.

Mit szeretne az ördög tenni? Szeret kárhoztatni. Érezzük a súlyt a vállunkon, hazugságokat suttog a fülünkbe. Azt mondja, hogy mennyire nem illeszkedünk be. Lehet, egy ponton azt mondjuk: én senki vagyok. Ezt kétféle módon lehet látni. Az egyik: ah, én senki vagyok. A másik – örömmel –: „Én egy senki vagyok, a teljes múltamnak vége! Mindaz, ami visszatartott, elmosták. Most Őbenne rejtőzködöm, és mert el vagyok rejtve Benne, ezért valaki vagyok. Krisztus Testének egyedi tagja, király és pap. Az Ő királyi papságának része vagyok.”

Különleges nép vagyunk. Furcsa emberek, akiket elválasztottak a világtól, akik naponta megtaláljuk az azonosságunkat Őbenne. Nem aggódunk amiatt, hogy az üknagymamánk mit gondol az életünkben hozott döntéseinkről, mert magasabb Bíró előtt állunk. Szeretjük az üknagymamát, és reméljük, hogy ő is válaszol a magasabb Bírónak, de amikor majd szemben állok Istennel, akkor Neki kell válaszolnom, nem az üknagymamának. Isten szemébe kell néznem, és Ő azt mondja: hittél. Ezek Isten ígéretei.

Hisszük Isten ígéreteit. Ez az új azonosságunk. Ez az, amikor igazi alázat van valakiben. Szokták mondani: legyél alázatos! „Én vagyok a legalázatosabb. Tegnap is letettem az életem, és segítettem valakinek átmenni az úton.” Az alázat az, amikor hiszünk Isten ígéreteiben függetlenül tőlünk. Az alázat azt mondja: bármit cselekszem, az legyen Isten dicsőségére. Isten azt mondta:

1Kor 1:25-26 25Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél. 26Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;

Tetszik ez a rész, de a következővel nagyon tudok azonosulni, hogy kiket választott Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket:

1Kor 1:27-29 27Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; 28És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: 29Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.

A történet a hústestem szempontjából szomorú. Nem tudok semmit sem tenni a testben, hogy elérjem a dicsőséget Isten szemében. Viszont Krisztusban Ő Önmagát látja az Ő vérét, az Ő szövetségét velünk, a tanítását, a beteljesedését. Az Ő Szellemével pecsételt el minket. Adott egy lehetőséget, hogy Őbenne járjunk. Kegyelemben állunk. Ez tökéletesen elegendő Istennek a mi megváltásunkért.

Istennek semmi szüksége nincs arra, hogy bármit megtegyünk. Ő már elvégezte a munkát. Azt mondta: csak érts egyet Velem, fogadj be, fogadj el Tőlem dolgokat. Ez Isten kegyelme.

Az engedelmesség munkája megszabadít mindannyiunkat, akik befogadtuk Krisztust hitben. Gal 3:13 megszabadultunk, megigazultunk. Róm 5:1-2 ez az egyetlen valós hivatkozás, amit Isten, az igaz Bíró előtt hozhatunk. Az Egy előtt, aki hű és igaz, hogy megbocsásson nekünk, 1Ján 1:9. Amikor Ő elé megyünk, mint bűnösök, mondhatjuk: Krisztus élt és Krisztus meghalt értem. Most el vagyok rejtve Őbenne. Krisztussal együtt megfeszítettem, de most élek hitben Krisztusban. Most élek.

Mit jelent élni? Azt jelenti, hogy olyan életünk van, amit valóban érdemes élni. Valódi élet. Van egy életem Istennel, ami valóságos, értékes Isten ajándéka miatt.

Megigazulás. Isten munkájára figyel és csak arra a munkára. Ez a mi ajándékunk. Az Ő munkája.

Összefoglalásként gondoljunk erre:

Róm 8:1a  Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak

Isten előtt nincs kárhoztatás, önmagunk előtt sem. 1Ján 3:20 ha a szívünk kárhoztat, Isten nagyobb mint a szívünk. A szívünk szeret kárhoztatni, amikor halljuk a hangokat az atmoszférából. Ez az egyik csodálatos része annak, hogy közösségünk van Krisztus testével. Az ördög szeretne szétválasztani minket, aztán megtámadni, rávenni arra, hogy azt hallgassuk, ami nem igaz.

Krisztust Testében van egy csodálatos elv, az építés. Egymást inteni, azt jelenti, hogy egymást emlékeztessük, hogy miénk a szabadítás. Az ördög támad, és azt mondjuk egymásnak: mi van Isten munkájával? Nem is merem elhinni, micsoda kegyelme van Istennek. Ez a kegyelem, amiben megállunk hitben, mert minket Isten megigazított. Nincs bennünk folt vagy szeplő Isten munkája miatt. Nincs semmi, ami ne végeztetett volna el, ami miatt szentek és szeplőtelenek vagyunk Őelőtte.

Az ördög azonban sutyorog. Mi pedig azt mondjuk: megszabadított! „Megszabadított minket Isten, menjünk, nyerjünk lelkeket.” Az ördög azonban arról beszél nekünk, hogy milyen nyomorúságos lények vagyunk. Mi pedig azt mondjuk, hogy gyerünk, beszéljünk az embereknek Krisztusról. Ez a legjobb gyógyszer a nyomorúságra, amikor a lelkünk miatt szenvedünk. Szenvedünk egy kivetítés miatt, és az megbetegít.

Ekkor azt mondjuk: „Az ördög rólam akar beszélni, és én tudom, mi a gyógyszer. Legyünk inkább közösségben Krisztussal, beszéljünk az embereknek Róla. Bátorítsuk az embereket a valódi igazságban. Nem ilyen a törvény! Halott. Mit tudott volna elvégezni bennünk? Azt megmutatta, hogy képtelenek vagyunk bármire is. Mi lenne, ha lenne egy jó kis cselekedetprogram az életedben? Ám a mi hitünk Krisztusban van, és ettől működik a megváltásunk.” Ez a jó hír.

Ez a hír az, amire az embereknek szükségük van, a szomszédunknak, az egész országnak. Akkor áldás, hogy mehetünk és beszélhetünk embereknek az utcán. Ez az üzenet, hogy Isten ilyen szívvel viseltetik irántuk. Elmegy a főutakra és a mellékutakra, hogy elmondja nekik ezt az Igét: megigazultunk, igazak vagyunk, megszentelődtünk, szentek vagyunk, az Ő Testének részei vagyunk, és az Ő Testében Ő lakozik.

Krisztus testének közepette Krisztus lakozik. Az Ő munkája ma is aktív. Ez Isten kegyelmének a közössége. Ez az egy dolog az, ami minket valóban szabaddá tehet. Ezt mondják el az életünkben, ahogy elfogadtuk a megigazítást, a megszentelést, a tisztaságot, az örömöt, a vigasztalást. Gondolj ezekre a szavakra, ezek Isten ajándékai a számunkra, és ezekben élünk. Ez a munka az, amit Isten végez az életünkben erőfeszítés nélkül. Közel húzódunk, és Isten természetfelettit cselekszik. Ez lenyűgöző.

Most bocsátott meg nekünk. Felnőtt gyermekei vagyunk most. Különleges tagjai vagyunk most. Eféz 1:6 az Ő szeme előtt állunk elfogadottan, mintha soha nem buktunk volna el. Ez jó hír. Ilyen Isten szíve irántunk és a gyülekezete iránt. Ezt a gyülekezetet vásárolta meg Ő a vérével, Apcsel 20:28. Mit gondolsz, fontos számára a gyülekezet, ha egyszer a saját vérével vásárolta meg?

Legközelebb, amikor azt mondja az ördög, hogy senki nem törődik veled, mondd azt: „Bocs, de nincs időm rád. Inkább beszélek arról, Aki megszabadított engem úgy, hogy a Saját vérével vásárolt meg.” Az ördög sosem fizetett ilyen árat, sosem szabadított meg, csak a száját jártatja.

Jézus a saját vérével vásárolt meg. Eféz 5:25-26 annyira szeretett, hogy Önmagát adta értünk, Eféz 5:27 Önmaga elé állít minket hiba nélkül, mint a gyülekezetét. Minden mást a lába alá vet. Ő vezet bennünket. Ő minden mindenekben. Minden. Mindenben bízhatunk Őbenne. Tudjuk, hogy szeret, és Önmagát adta értünk. Ez az életünk öröme.

Az ördög hisz Istenben. Reszket és fél, és hazudik nekünk. Megpróbálja elmondani, hogy ez az üzenet nem igaz. Ám az Igazság maga mondta el, hogy az. Elmondta, hogy teljesek vagyunk Őbenne, és semmit nem kell már tenni, teljesek vagyunk Őbenne. Ahogy ilyenek vagyunk, hatalmas részünk van az Ő Testében, az Ő közösségében és a szeretetében. Ámen.

Kategória: Egyéb