Ma reggel az imaalkalmon annyira épített a testvérek hite! Ezt gyakran megtapasztaljuk, nem? Szeretjük a közösséget, nagyszerű hallani a hitnek a szavait, a hitnek az élményeit a bizonyságokból, a hitnek az imáit, aztán ez felkavarja a szívünkben, és építi a hitünket. Annyira szükségünk van a testvérekre és a hitnek a szavaira egymástól!
Márk 14. Egy olyan emberről fogunk beszélni, aki jó képességű és ambiciózus volt. Kreatív volt, és rossz helyzetből is tudott kihozni valamit. Júdásnak hívták. (Tudsz valakit, aki Júdásnak nevezte a gyermekét? Nem? Miért? Bibliai név! Ugyanolyan bibliai név, mint a Jézabel vagy Akháb. 🙂 Persze, nem ajánlom.) Ahogy, készülünk a Húsvétra, Isten ezt az üzenetet adta.
Márk 14:4 Némelyek pedig bosszankodtak magukban, és azt mondták: Mire való a kenetnek ez a pazarlása?
Az evangéliumok erre jók, hogy megnézheted több oldalról ugyanazt a történetet. Ezért tanítja p. Shane.
Ján 12:4-5 Ekkor azt mondta egyik tanítványa, Iskáriótes Júdás, Simon fia, aki készült őt elárulni: Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem adták az árát a szegényeknek?
Látjuk itt Júdást. Csak gondolj bele, hogy ki volt ez az ember! Úgy értem, ez az ember részt vett a szolgálatban. Luk 9:14 – a tanítványok között volt, akiken keresztül Jézus megetette az ötezer embert. Úgyhogy részt vett a szolgálatban. Benne volt Jézus szolgálatában. Nem csak ez, hanem ráadásul még valószínűleg csodák is történtek rajta keresztül. Úgy értem, minden bizonnyal ő is közte volt a hetven tanítványnak Luk 10-ben, akik kimentek, és Jézus nevében még a démonok is engedtek nekik. Júdás benne volt ebben, Júdás látta ezt, Júdás részt vett ebben, rajta keresztül történtek ezek. Ráadásul Ján 12:6-ban kicsit később, azt olvassuk hogy ő kezelte Jézus csapatának a pénzét. Júdás volt a kasszás. Ő volt az, aki biztosra tudhatta, hogy Jézus nem a pénzért csinálja az egészet. Ezt az egyet biztosan tudta.
Miért érdekes ez? Azért, mert ez rettenetes figyelmeztetés nekünk. Rettenetes figyelmeztetés! Ha belegondolsz, mennyire közel volt Júdás, és mennyire távol volt ugyanakkor! Elképesztő gondolat, hogy lehetséges annyira közel lenni valakihez, ugyanakkor nagyon távol. Holott fontos lenne a kapcsolódás.
Mát 6:23-ban Jézus beszélt a világosságról, és arról: Ha a benned lévő világosság sötétségre fordul, akkor mekkora a sötétség? A világosságod sötétségre változik – milyen szörnyű gondolat ez! Ha egy nagyon okos ember Isten szeretete nélkül van, akkor mi történik? Az okosságát gonoszságra használja. Ez itt a rémisztő gondolat. Képzelj el egy nagyon okos embert, aki tud valamit az igazságról, de nincs valóság, nincs szeretet, nincs mélység, nincs közelség Jézussal. Vidkun Quisling jut erről eszembe (Norvégia fasiszta vezetője a II. világháború alatt) egy pásztornak a fia volt. Az apja „masszát” tanított neki, volt benne kereszténység, buddhizmus, keleti vallások… Amolyan „mindent egybe” massza: tudni valamit az Úrról, tudni valamit a Bibliáról, és tudni valamit az útról, de nem igazán. Csak kicsit tudni róla, de nincs valóság és nincs szeretet. S akkor, még amit tud, az is sötétségre fordul.
Amikor belegondolok, elképzelem ezt: olvasom a Bibliámat, és aztán még ezt is csak arra használnám, hogy szabályokat állítsak a testvéreimnek. Amint Jézus beszélt a törvény tanítóival Luk 11:43-ban, akkor azt mondta nekik: Nagy terheket kötöztök össze, és aztán az emberek vállaira teszitek, de ti nem akartok hozzányúlni egy ujjal sem. Ez a gondolat, hogy a világosságot sötétségre fordítani. Isten ments! Vagy tanulom a kegyelmet, Gal 5:13, és aztán arra használnám, hogy kimagyarázom a bűnömet – a világosság sötétségre válik. A Biblia drága dolog. Az elménk, amit Istentől kaptunk, az drága dolog. A kegyelem drága dolog.
Júdásnál azonban látjuk, hogy annyira közel volt, annyira sokat tudott, annyira látta Jézust, és mégsem látott semmit. Sötétség volt neki az egész, nem értette a lényeget. Ján 12-ben ez a történet számomra egy érdekes pont, mert nekem úgy tűnik, hogy itt veszíti el végleg a türelmét Jézussal. A végére ért a türelmének tényleg. „Itt a vége, elég volt most már ebből! Úgy értem, nem fizet nekem eleget, nekem kell kifizetnem magam (kilopni a pénzt az erszényből), és még ráadásul pocsékolnak. Itt pocsékolnak!” Tudod, mi történt? Az asszony imádta Jézust, de Júdás nem látta az imádatot. Ő csak valami furcsa dolgot látott. Tudom, hogy az én szívemben is megvan ez, ránézhetek a testvérem hitére természetileg. Ránézek a Bibliámra, és lehetnék olyan bolond, hogy csak természetileg nézem, és csak szabályokat látnék. Ránézek a színdarabra, és furcsa értelmezésem lenne róla, például az, hogy kötelezettség. Júdás így nézett rá a helyzetre, és nem látta a felajánlást, az áldozatot. Csak azt látta, hogy egy bolond pocsékol valamit egy másik bolondra. Lehetséges, hogy itt vagyok, látom a felajánlást, és aztán így gondolkodom róla, és természetileg megítélem. Ez nagyon sok mindenhez vezette Júdást. Az első gondolat, hogy Júdás a végére ért a türelmének. Elege lett Jézusból.
Aztán Ján 13:30-ban azt olvassuk: Júdás kiment. Amikor kiment, akkor nem tudta, de nem csak a helyiségből ment ki, hanem mindenféle védelem alól is, ami Jézus jelenlétében megvolt neki. Ezért nem értem, amikor valaki lecseréli a gyülekezetet, az istentiszteletet. Amikor valaki beteg, arra jó az internetes közvetítés. Viszont lecserélni az istentiszteletet a közvetítésre? Ez csak az első lépés – aztán előbb-utóbb az ember véletlenszerűen válogatott tanítók üzeneteit kezdi csak nézegetni, aztán már azt is csak talán talán… Mi a gond ezzel? Az, hogy olvastuk 5Móz 25:18-ban, hogy az ellenség megtámadja a lemaradozókat. Ez nem fenyegetés, hanem ez a hely védelem. Amikor Júdás kiment, akkor ő ezt csinálta. Ez nem az épületről szól, hanem arról a betakarásról, amit a gyülekezet jelent, amit az Ige jelent, ami a gyülekezetben van, amit a testvérek jelentenek, akik a gyülekezetben vannak, az imájuk, a szeretetük, a bizonyságaik, a hitük.
Aztán mi történt? Júdás a végére ért a türelmének, és a főpapok éppen „pecáztak”, próbáltak fogni valakit, aki elárulná Jézust. Júdás Mát 26:15-ben nagyon gyorsan ott lógott a „damil” végén. Azonnal! Ez a gondolat elképesztő, hogy Júdás kiment, és azonnal ott volt a lehetőség. A szívében megfogant: Nekem elegem van Jézusból! Sátán máris ott várta. Ez az, ami könnyen megesik velem, amikor azt mondom: Elegem van!; hogy az Ellenség ott vár rám.
Mennyiért adta el Jézust? Harminc ezüstért. Nyavalyás harminc ezüstért! Mennyire alacsony ár! „Ah, csak a világ Megváltója!” Arra gondolok, hogy a kísértés az életünkben ilyen, a bűn az életünkben ilyen. Ad valami picit, ad valamit, ami nevetséges. Péld 6-ban olvasunk a házasságtörő asszonyról, és Péld 6:26 az ember egy falat kenyérre le van redukálva emiatt. Az élete tönkremegy. Az élete összemegy. Egy egész élet egy óra gyönyör miatt. Mennyire olcsón adják az emberek az életüket! Mennyire olcsón adják az emberek a házasságukat, a hitüket! Lenyűgöző. Az Ellenség pedig csak vár ránk, és azt kérdi:
„Hé, eleged van? No, eleged van már? Eleged van Jézusból? Van ám jobb ötletem!”
„Eleged van a házastársadból? Van jobb ötletem, gyere! Eleged van a pelenkázásból? Van jobb ötletem a számodra!”
Az Ellenség simán várja a lehetőséget a sarkon. Pusztán vár, és pecázik. Júdás pedig ráakadt. A türelme végén van, aztán a „damil” végén van. Aztán tudjuk, hogy volt harmadik dolog is aminek a végére jutott. Mát 27-ben van még egy „zsinór” végén – felakasztotta magát.
Mát 27-ben volt egy fajta megbánása.
Mát 27:3b-5 megbánta dolgát, visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek, és ezt mondta: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig így válaszoltak: Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod. Ő pedig eldobva az ezüstpénzeket a templomban, eltávozott; elment, és felakasztotta magát.
Mi történt? Júdás megpróbált helyreállni a saját erejéből, megpróbálta helyrehozni azokkal az emberekkel. Nem a megfelelő helyre ment. Jézushoz kellett volna mennie, de nem oda ment, és megpróbálta helyrehozni a saját erejéből. Nem ez az, ami történik velünk? Ha elbukom, akkor próbálom helyreállítani a saját erőmből.
Zsolt 32:3 Amíg hallgattam, megavultak csontjaim a naphosszat tartó jajgatás miatt.
Zsolt 32:5 Vétkemet bevallottam neked, bűnömet nem fedeztem el. Azt mondtam: „Bevallom hamisságomat az ÚRnak”, és te elvetted rólam bűnömet, amellyel vétettem. [Szela]
Szükségem van arra, hogy megvalljam a bűnömet hívőként. Kell, hogy az Úr felé tegyem ezt. Kell, hogy megvalljam a bűnömet az Úrnak. Ő az, Akihez mennem kell. A lelkemnek szüksége van erre. Szükségem van arra, hogy valaki ismerjen úgy, ahogy vagyok, minden bukásommal együtt, és mégis szeressen engem. A házastársad, a szüleid, a gyermekeid nem elegendőek erre. Lehet, hogy szeretni fognak annak ellenére, hogy vannak problémáid, de ez nem elég. Tudod, miért? Mert arra van szükséged, hogy valaki ismerjen, szeressen, de igazságban szeressen. Egyedül Isten képes erre – Jézus munkája miatt. Erre van szükségünk.
Júdásnak azonban elege volt, a végére ért a türelmének. Aztán elkapták, és bevonták a tervükbe. Azt hitte, hogy kihozott valamit ebből a helyzetből, holott mindent elveszített. Körülbelül ugyanebben az időben volt valaki, aki legalább ennyire rossz állapotban lévőnek tűnt, legalábbis kívülről. Luk 22:62 Péter keservesen sírva kiment. Nagyon hasonlít, pedig nem hasonlít egyáltalán. Óriási a különbség. Tudod, mi a különbség? Az első a hit. Valami, ami nem látszik. Egyáltalán nem is látszik a különbség. Azt mondanád: „Kiment Júdás keserűen, és kiment Péter keserűen. Nincs különbség.” Nem látod kívülről. Péternek azonban van hite a szívében. Ő még mindig vágyik az Úrra. Ez a különbség.
Júdás onnan kezdve, hogy kiment azon az ajtón, ő egyfolytában elfelé ment Jézustól. Csak ment tovább és tovább, egészen az öngyilkosságig. Péter kiment, de amikor Ján 21-ben János azt mondja: Az Úr az a parton!; akkor Péter ugrik a vízbe, és úszik Hozzá. Nem bírja megvárni, amíg a hajó odaér. 🙂 Mert vágyik Jézusra. Mert ő vágyik Rá. Még egy dolog. Péter magában csalódott, Júdásnak pedig Jézusból volt elege.
Bátorítani szeretnélek ebben – gondolkodj ezen! Az Ellenség szeretne minket elvinni erre a helyre, ahol egyszerűen csak elegünk van. Szeretne ide juttatni: „Elegem van Jézusból! Elegem van a gyülekezetből! Elegem van a fordításból! Elegem van annak az embernek a prédikálásából! Elegem van az Istentisztelet alatti technika minőségéből! Elegem van a vidéki szolgálatból!…” Az Ellenség vágya hogy elvigyen minket ide.
A szívünkben Jézus – Ő a legjobb, ami történt velünk. Én is csalódok, mind csalódhatunk, ám azt ismertem fel, hogy amikor csalódom, akkor ott én csináltam valamit rosszul. A várakozásom helytelen volt, vagy nem hallottam Istentől.
Nem, én nem Jézusban csalódom! Magamban igen, sokszor, de Őrá vágyom, és keresem Őt. Akkor is, ha ez kihívás. Ő a válasz, és Rá van szükségem. Annyi ember van, aki mindig csak elfelé tart. Mi találjuk meg azt a helyet, ahol azt mondjuk: Jézus! Ő a legcsodásabb. Ahogy p. Brian beszélt róla nemrég (2015.03.08. du. p. Brian: Nincs nagyobb Jézusnál!), Jézus a legcsodálatosabb. Csalódhatok mindenkiben, de Őbenne nem. Egyszerűen ebben akarlak bátorítani. Látjuk Júdás példáját, ám Isten ehelyett valami gyönyörűre hívott minket. Ámen.
Drága Urunk! Köszönjük Neked azt, hogy nem kell elvesznünk, ahogy Júdás elveszítette a lehetőségét. Kérünk, Urunk, építsd a szívünket, amikor az Ellenség szólongat minket, amikor az Ellenség pecázik. Urunk, kérünk Téged, hadd ne legyen olyan szívünk, ami erre a gonosz kezdeményezésre választ ad. Takarj be, és védj meg minket ettől. Köszönjük, Jézus, hogy Te rendelkezésre állsz, hogy Te készen vagy fogadni minket, válaszolni nekünk, szeretni minket. Köszönjük, Urunk, Jézus.
Mennyei Atyánk! Kérünk Téged, hogy használd ezt a húsvéti időszakot emberek üdvösségére. Kérünk, Istenünk, legyél velünk!
Ámen.