Csak légy bátor és erős

2010 december 8. szerda  18:30

Hálás vagyok a gyülekezetért. Annyira szükségem van rá sokszor, hogy jöjjek, és találkozzak valakivel, aki Istennel gondolkozik, mert szükségem van rá, hogy valakivel találkozzak, aki másként gondolkozik, mint én abban a pillanatban. Nagyszerű, hogy jöhetünk a gyülekezetbe, és ez egy olyan hely, ahol emberek Istennel gondolkodnak.

A Filippi levélben Pál 9 alkalommal beszél erről különböző módokon.  Fil 2:2 egy akarattal, egy céllal legyetek. Ez egy gyönyörű gondolat. Hogy lehet egy célunk? Hogyan lehet egységünk? Az egyetlen lehetséges válasz: ha Istennel gondolkodunk. Gondolkodjunk egyféleképpen. „Mind írjuk le, hogy kellene gondolkodnunk, aztán próbáljunk meg kompromisszumot kötni.” – ez így nem megy.

Isten azt mondja: gondolkodj Velem.

Fil 2:3 az elmétekben alázatossággal. Fil 2:5 ugyanazzal az elmével, ami Krisztusban is volt. Gondolkodni Istennel alázatosan, és egyetérteni. Hogyan érthetünk egyet? Csak úgy, ha Istennel gondolkodunk mindannyian. Különben nem működik. Ha az evangelizációra gondolunk, ha a szolgálatra gondolunk, ha a Bibliára gondolunk, ha az élet értékére gondolunk, ha egy testvér értékére gondolunk, csak akkor tudunk egy elmével, egyformán gondolkodni, ha mind alávetjük magunkat Krisztus gondolkodásának.

Hálás vagyok a gyülekezetért, mert ez egy olyan hely, ahol hallom az Ő gondolatait és egyetérthetek. Azt mondhatom: Veled akarok gondolkodni, Téged akarlak jobban ismerni; taníts és vezess engem. Újra és újra Pál erről beszél.

Fil 3:16 ha eljutottunk egy bizonyos gondolkodásra Istennel, akkor azt ne adjuk fel semmiért. Ha Isten meggyőzött valamiről, akkor ne dobjuk el semmiért. Vegyél bölcsességet és ne add el semmiért! – ez Isten gondolata nekünk. „Figyelj! Van, amit sokszor elmondok, de lesznek dolgok, amiket csak egyszer mondok el. Azt akarom, hogy ragaszkodj hozzá. Azt akarom, hogy ne engedd el. Azt akarom, hogy ne hagyd, hogy az idő lemorzsolja a dolgot.”

Fil 4:2 egy elmével legyenek az Úrban. Két nő, akinek konfliktusa van egymással. Nem tudom, mi volt, talán irigykedtek egymásra. Úgy gondolta az egyik, hogy a másiknak jobb ajándéka van, vagy jobb férje van, vagy valami más volt köztük. Pál azt mondja a Sz.Sz. által: tanuljatok meg! Mit? Kompromisszumot kötni? Nem, hanem alávetni magatokat Krisztus gondolkodásának a Biblián keresztül, a pulpituson keresztül. Tanuljátok meg! Szükségünk van rá, hogy tanuljunk Istennel gondolkodni.

Isten azt mondja a hívőnek: tanulj velem gondolkodni. Nem azt mondja: „Hívő vagy. Kapcsold ki az agyad! Csak engedelmeskedj!” Hanem azt mondja nekünk: gondolkodj Velem; tanulj Tőlem, hogyan kell Velem gondolkodni, hogyan kell Velem járni, hogy kell csinálni; tanulj, növekedj ebben. Ez valami, ami fontos számunkra a közösségeinkben. Tanulni akarunk Istennel gondolkodni. Nem azért nyitjuk meg a Bibliát, mert muszáj, hanem mert akarunk tanulni Istennel gondolkodni.

Fil 4:8  Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.

Isten azt mondja: „Figyelj! Én gondolkodom egy módon. Ha rád nézek, látlak egy módon. Azt mondom, értéked van. Aztán vannak dolgok, amikre azt mondom: nincs értékük. Légy alázatos! Fogadd el az Én gondolkodásomat! Tanulj Velem gondolkodni!”

Nem véletlen, hogy az ellenség azt mondja: szűnj meg tanulni. Túl fáradt vagy hozzá, hogy tanulj Istennel gondolkodni. Túl öreg vagy, hogy tanulj Istennel gondolkodni. Azt mondja a tizenéveseinknek: túl fiatal vagy, hogy tanulj Istennel gondolkodni; először élvezd az életet. Vagy azt mondja: annyi fontosabb dolog van, amit tanulhatsz; tanulj valami mást. Azt mondja az ellenség nem véletlenül: „Csukd be a Bibliát, tedd el valahova. Ha olvasod is, akkor se tanuld. Ha hallgatod az üzenetet, akkor sem kell tanulnod Istennel gondolkodni.”

Mi viszont azt mondjuk: ez az egyetlen módja, hogy éljük az életet. Ezért vagyunk itt most is, mert tanulni akarunk Istennel gondolkodni. Ez a várakozásunk az üzenetre, hogy Isten szólni fog hozzánk és tanít minket gondolkodni Vele. Se konfliktus, sem az idő, sem semmi más ne vegye el tőlünk azt, hogy tanulunk Istennel gondolkodni. Ámen.

P. Csaba

 Józs 1:2-3 2Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izráel fiainak. 3Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképen szólottam Mózesnek.

Józs 1:5 Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.

Józs 1:6 Légy bátor és erős …

Józs 1:7 Csak légy bátor és igen erős …

Józs 1:9 Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.

Józs 1:18 … Csak bátor légy és erős!

Hányszor mondja Isten, hogy Józsué (Józsi magyarul, hogy könnyebben tudjunk azonosulni :-)) légy bátor és erős? Mintha megakadt volna a lemez, Isten csak mondja neki: „Neked adtam ezt a földet, amit a talpatok érint. Senki nem áll meg előtted életed minden napján. Én veled leszek. Nem maradok el tőled. Nem hagylak el téged. Légy bátor és erős! Csak légy bátor és erős! Nem megparancsoltam, hogy légy bátor és erős?”

Miért mondja Isten ennyiszer? Mert Józsué nem volt bátor és nem volt erős. Különben nem mondaná el ennyiszer. Józsué gyáva volt, félénk volt, és kicsinyhitű volt. Egy bizonyos értelemben így volt, csakúgy, mint velünk. Mi is ilyenek vagyunk, szuperbruttósított bátorításra van szükségünk. Megabátorításra van szükségünk az életünkben. Hipermega bátorításra, amit Isten ad is nekünk. Egyszerűen azért, mert emberek vagyunk. Bátorít minket, ami azt jelenti: bátorságot önt belénk.

Mózes meghalt. A mi életünkben annyiszor megtörténik ez. Valami, ami fontos, valaki, akiben bíztunk, nincs ott többé az életünkben. Meghatározó dolog. Annyira egyedül érezzük magunkat hirtelen. Olyanok vagyunk, mint a kisgyermekek, és legszívesebben nem kezdeményeznénk és nem mennénk előre. Az életben annyi ok van, amiért megállhatunk, amiért befoghatjuk a szánkat, amiért zsebre tehetjük a hitünket; amiért nem húzzuk fel a zászlót, és nem leszünk bátrak és erősek. A légkörben van a megfélemlítés. Valami befogja a szánkat és azt mondja: légy realista, Mózes halott, ki vagy te? Isten azt mondja: Én veled vagyok, légy bátor és erős; el nem hagylak téged, számolj Velem.

Ugyanez volt Mózessel is, amikor Isten elhívta. Mózes első kérdése az volt: kicsoda vagyok, Uram? Önmagára nézett, önmagával foglalkozott. Istennek az volt a válasza: Én veled vagyok, Én veled vagyok Mózes. Gedeonnál ugyanez. Gedeon, te erős férfiú. „Biztos az vagyok, jó duma.” Isten azt mondja: „Menj el ezzel a te erőddel, és megszabadítod Izraelt. Az erőd, ami van, elég.” „De az én házam a legkisebb Manassé törzséből.” Bír 6 „Én vagyok a legkisebb atyám házából.”

Isten azt mondja: „Veled leszek; nemde, Én küldelek téged? ÉN vagyok a lényeg.” Az erőd, amid van, az elég. Isten meg tud szabadítani kevés vagy sok által. Ez Neki nem számít. Isten felemeli a fejünket. Bátorságot tölt belénk az ígéreteivel. Azt mondja: el nem hagylak téged. Se el nem távozom tőled, Zsid 13:5. Erre mi azt mondjuk: az Úr a segítségem, ember mit árthat nekem? A hitünk elkezd működni, amint elkezdünk számolni Isten személyes Igéjével, csodálatos ígéreteivel. Ahol megértjük, hogy hű az, aki elhívott minket, és Ő meg fogja cselekedni.

Ez az élet annyira nem rólunk szól. Az elhívásunk annyira nem rólunk szól. A mi keresztény életünk nem rólunk szól. Nem mi hívtuk el magunkat. Nem mi találtuk meg magunkat. Isten tett mindent, és Ő be is fogja fejezni. „Nem ti választottatok Engem, hanem Én titeket – mondta az Úr Ján 15:15-ben. – Én küldelek titeket, hogy sok gyümölcsöt teremjetek. Én képes vagyok rá, hogy amit elkezdtem, be is tudom fejezni.”

Józsué, Mózes, Gedeon és mi. Ezzel találkozunk, hogy Isten nagy. Isten nagy. Istennek van egy elhívása, egy munkája, egy terve. Ő nem azt keresi, hogy mi nagyok vagyunk-e, nem azt kérdezi, képesek vagyunk-e; hanem annyit csak, hogy álljunk rendelkezésre. Higgyem el, hogy Isten elég nagy a munkához!

Ezt parancsolja Isten Izraelnek:

5Móz 31:6-8 6Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hágy téged. 7Szólítá azért Mózes Józsuét, és monda néki az egész Izráel szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mégy be e néppel a földre, a mely felől megesküdt az Úr az ő atyáiknak, hogy nékik adja, és te osztod el azt nékik örökségül. 8Az Úr, ő az, a ki előtted megy, ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj!

Józsué elkezd rádöbbenni, mint ahogy mi is. A fókusz Istenen van: Ő az, Ő teszi. Ez a keresztény élet. Ez a győzelmes életben való járáshoz a kulcs. Ő Maga, Ő az. Megértjük, hogy Ő elég nagy a munkához.

Ugyanezt mondja Pál Timóteusnak 2Tim-ban. Ez Pál utolsó levele. Börtönből írja fél évvel a halála előtt. Tudja, hogy ki fogják végezni. Timóteus Mózes nélkül marad ezután, Pál hiper-, és megaerősíti.  2Tim 1:6 kavard fel a benned lévő ajándékot. Kaptál valamit, van valamid. Amid van, az hatalmas. Amid van, nem tőled van. Az Istentől van. Amid van, arra szüksége van a világnak, a családodnak, a testvérednek. Kavard fel magad!

2Tim 1:7 Nem a gyávaság szellemét adta az Isten. Timóteus egy befelé forduló, félénk természetű, visszahúzódó fiatalember volt. Pál atyaként buzdítja őt, hogy Isten adott egy másfajta szellemet.

1:8 ne szégyelld a mi Urunk Jézus Krisztus bizonyságtételét, se engem az Ő foglyát. A görögben azt mondja: hagyd abba, hogy szégyellsz engem, és a mi Urunk Jézus Krisztus bizonyságtételét. Pál, mint gonosztevő szenvedett, és Timóteus nem akart azonosulni vele ezen a ponton.

Pál személyesen bátorít. Isten szól a hitünkhöz. Buzdít minket. A hit szelleme. Mint Józsuénál és Kálebnél 4Móz 14-ben. „Bátran felmehetünk, bevehetjük a földet, bátran megtehetjük. Isten velünk van.”

Isten ilyet keres. Férfiakat, nőket. Fiúkat, lányokat. Egyszerű, közönséges, hétköznapi embereket, akik elhiszik azt, hogy Isten elég nagy ahhoz, hogy elvégezze a munkát. Akik elhiszik azt, hogy Isten képes. Erről szól az egész Biblia. Egyetlen szuperhős sincs benne. Mózes, Gedeon, Ábrahám, Dávid…

Dávid egyszerű srác a juhoknál. Elhiszi, hogy Isten nagyobb, mint amit el tudunk képzelni, hogy Isten hű az Ő ígéreteihez. Elhiszi, hogy Isten képes és azt mondja, amikor Góliáttal szemben áll: Isten adott ígéreteket és Góliátnak vége lesz. Tudja meg az egész föld, hogy van Isten Izraelben! Tudta, hogy ez nem róla szól.

Annyira nem rólunk szól. Legyen szó arról, hogy elérjük a várost, elérjük az országot, elérjük a világot. Az áttörés ott van a mi életünkben, amikor csak elhisszük, hogy ez nem rólunk szól, nem a mi képességeinkről, hanem Isten képességeiről. Isten meg tudja csinálni és rendelkezésre állunk. Azt mondjuk: Krisztussal együtt megfeszítettem; élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztust. Ő az, aki elhívott, megcselekszi.

Bátran felmehetünk, mint Eszter Eszt 4-ben. Úgy volt, ha bemegy Ahasvérus király elé, akkor talán megmenekülnek a zsidók. Ez tiltott volt a törvény által. Azt mondta neki Márdokeus: talán ezen időért jutottál királyságra. A hit szellemével azt mondta: „Ha elveszek, hát elveszek, bemegyek. Isten képes, hogy átformálja a király szívét, hogy megváltsa a legkeményebb szívű bűnöst. Isten képes megszabadítani a bűntől. Isten képes bevenni a várost. Ha elveszek, hát elveszek.” Így ment Eszter, és így megyünk mi is.

Ahogy Dánielék mondták a királynak: király, a mi Istenünk meg tud szabadítani a tüzes kemencéből; de ha nem tenné is, mi akkor is őt fogjuk imádni, de a mi Istenünk megteheti. A hit azt mondja: Ő megteheti. Az ígéretekre alapozva azt mondja: Ő meg is fogja tenni. Gondolkozzunk hitben.

Nézzünk hittel helyzetekre és dolgokra. Józsué és Káleb szellemével, a hit szellemével. Józs 14:10 Káleb 85 éves. Ránéz a nagy hegyre és azt mondja Józsuénak: add nekem azt a hegyet. „Ott anák fiai vannak. Van ott néhány óriás a hegyen. Isten ezt nekem ígérte, add nekem azt a hegyet.” Bevesszük. Szólunk magunkhoz, egymáshoz, a légkörhöz, megértve, hogy Isten nagy. Valószínű a mennyben egyetlen egy komoly megbánásunk lesz; egy dolgot fogunk igazán sajnálni, hogy nem hittük el, hogy Isten nagy.

1Kor 1 nem az erőseket hívta el, hanem a gyengéket; nem a képeseket, az alkalmasokat, hanem az egyszerűeket választotta. Mit szólsz Péterhez és Jánoshoz, a 11-hez, Mátéhoz, a halászokhoz, Jakabhoz? Közönséges egyszerű hétköznapi emberek. Hozzá kellett szokniuk ahhoz, hogy egy csodában járnak Isten miatt. El tudod-e képzelni Pétert, amikor az első prédikációját elmondta? Hozzá kellett szoknia, hogy csodában jár. Mi is. A hit számol Istennel. A hit szavait szóljuk magunkhoz. Isten hozzánk szól: csak légy bátor és erős. „Megparancsoltam, hogy légy bátor és erős. Ne félj! Ne rettegj, Én veled vagyok.” Megabátorítás Istentől az Ő népéhez.

Aztán megyünk előre. Az Istenét ismerő nép bátorodik és nagyokat cselekszik, Dán 11:32. Az egész Biblia erről szól, hogy nincs egy szuperhős sem. Csak egyszerű emberek, akik elhiszik, hogy Isten elég nagy arra, hogy elvégezze a munkát; és Isten elég nagy arra, hogy változtasson, és aztán hitben lépnek és megtapasztalják Isten valóságát. Ámen.

Kategória: Egyéb