P. Kende
Mát 17-ben Jézus magyarázott valamit a tanítványoknak, ami nekik nem volt teljesen világos.
Mát 17:10-13 És megkérdezték a tanítványai: Miért mondják hát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie? Ő pedig azt felelte: Illés csakugyan eljön előbb, és mindent helyreállít. De én azt mondom nektek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerték meg őt, hanem azt tették vele, amit akartak. Így kell az Emberfiának is szenvednie tőlük. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszél.
A dolog nem úgy nézett ki, ahogy ők számítottak rá. Élt Illés, aztán jött Keresztelő János. Az emberek úgy gondolták, hogy ugyanaz fog eljönni még egyszer: Illés fel fog támadni, fog csinálni csodákat, és ugyanolyan szolgálata lesz, mint volt; de nem így történt.
Emlékszem, amikor először voltam konferencián – tulajdonképpen nem is konferencia volt, hanem nyári bibliaiskola 1990-ben –, lenyűgözött. Alig vártam a következőt! Annyira vártam! Aztán jött a következő valamivel később, és semmiben sem hasonlított az előzőhöz. Szinte mintha teljesen más lett volna az egész.
Aztán az istentiszteletekkel kapcsolatban is ezt találtam. Időnként olyan kemény volt az istentisztelet, hogy azon tűnődtem, üdvözülhet-e valaki. Aztán időnként olyan kedves volt, mint amikor egy anyuka beszél a kisfiához, aki leesett a bicikliről. Időnként olyan személyes volt, hogy azt hittem, egyedül ülök a teremben. Aztán volt olyan, hogy azon tűnődtem: Isten most miért nem szól hozzám? Aztán meg kellett tanulnom, hogy ez mind Isten volt. Habár másként és másként nézett ki, mégis Ő szólt hozzánk, Ő szolgált felénk, Ő épített minket.
Azt gondolom, Isten munkájában könnyen vagyunk úgy, hogy Billy Graham már nagyon idős, a szolgálata már véget ért, de kérdezheti valaki: Akkor most mi lesz? A válaszunk: Isten még mindig itt van! Nyilván! P. Stevens nagyszerű vezetője volt a szolgálatunknak – nagyszerű meghatározások, nagyszerű irány, nagyszerű buzgóság, nagyszerű szeretet –, de meghalt. „Akkor most mi van?” A válasz az, hogy Isten itt van. Én viszont kérdezhetem: Uram, miért csinálod ezt velem? Ám Ő nem „csinálja” ezt velem, hanem azt mondja nekem: „Figyelj! Itt nincs képlet. A stabilitásod nem azon keresztül van, hogy mindig ugyanaz az ember, ugyanazok a nevek, ugyanaz a hely, ugyanazok a szavak, hanem a stabilitásod Bennem van.
Illés eljött újra. Istennek azonban volt friss a tarsolyában: Keresztelő János. Ugyanazzal a céllal, ugyanazzal a szellemmel, ugyanazzal a szolgálattal volt – az volt a szolgálata, hogy visszafordítsa az atyák szívét a fiakhoz, és fordítva; és Izraelt újra összekapcsolni Istennel –, de minden másban annyira eltért Illéstől. Úgy értem, Illésnek voltak csodái, Keresztelő Jánosnak nem volt, Illésnek volt nagy emberek felé szolgálata, Keresztelő János egyszer mondott valamit egy vezetőről, amiről tudunk, és meg is halt amiatt. Mit mond ez nekünk? Azt, hogy Isten nem ismétel. Nem megy ugyanazon az úton mégegyszer.
Egy jó példa, hogy nem fog minket visszavinni az Éden kertjébe, akárhányan szeretnék is ezt. Nem ezt akarja adni nekünk, hanem megpróbált szentséget akar adni nekünk. 2Kor 13:5 és Ef 5:10 Mi Isten akarata? Abban akar vezetni minket. Másik módon.
Ez a konferencia más lesz, mint bármelyik eddig. Remélem is! Mert nem minta, nem a szavak, nem ugyanazok az emberek, nem az ismétlődések… Hanem Isten azt mondja nekünk: „Gyere Hozzám! Találkozz Velem!” Lesz ezen a konferencián prédikáció, hallani fogjuk az Igét, lesz közösségünk, lesz imánk, lesz evangelizációnk, és lesz egy olyan gyerekprogram, hogy csak na! Építik a Szent Hajlék mását. Ott a „frigyláda” is. Majdnem megtámasztottam, de megálltam végül. 🙂 Billegett, majdnem odakaptam, de inkább mégsem. 🙂 Ez mind lesz.
Ezek nagyszerűek, de miért jövünk? Jézussal akarunk találkozni. Ő az, ami ugyanaz. A dolgok változnak, van, hogy nem tetszik – „Nekem Illés jobban tetszett, mint Keresztelő János. Mert Illés nem evett sáskát.” –, de Isten változtat. Eljött a Messiás, és nem tudták elfogadni. Mert nem erre számítottak. A szívünkben jöjjünk így erre a konferenciára: Uram, Veled akarok találkozni. Legyen ez az imánk. Amikor találkozunk egymással, amikor bejövünk alkalmakra, amikor bárki kinyitja a Bibliát, és prédikál, legyen ez a szívünk. Mert Isten mindig új úton vezet minket, de Ő a mi stabilitásunk. Ámen.
P. Barry
Gondoltam valamire, és remélem, sikerül átadnom, ahogy terveztem. Ma hajnali háromkor – amint az időzónaváltást elszenvedtem – teljesen értelmes gondolatnak tűnt ez.
Láttál-e már rejtvényt, amiben sötét alakzatok sorozata van?
Amikor ránézel, azt mondod: Elég furcsa! Minél inkább nézed, azon gondolkodsz: „Ez egy negatív kép? Vagy inkább abból jön ki valami, ami nem sötét?” Lehet, hogy azt a szót látod, hogy Jézus. Először csak a sötét részeket látod, aztán egyszercsak a fehérben kezdesz meglátni egy betűformát. „Ó, már látom! Ez egy J betű!”
Ez kicsit olyan, mint az élet. Az emberek fele ránéz erre a képre, és azonnal látják a „Jézus” feliratot; az emberek másik fele nézi a képet, és azt kérdezi magában: Mi ez a sötét forma? Nem tudom, miért van ez így. Aztán csak nézzük, nézzük, és idővel rájövünk: Igen, mostmár látom. Ma hajnali háromkor arra gondoltam, hogy mennyire könnyű számomra valaminek a rossz oldalát látni.
Tanultam valamit így öreg koromra. Ötven éves lettem. Ötven éves vagyok! Minden rendben volt, de egyszercsak az egyik bibliaiskolás azt mondta: Boldog ötvenediket! „Kösz! … Te jó ég! Ötven vagyok.” Egy pillanatra arra gondoltam: Az életem fele elmúlt. Viszont hálás vagyok, hogy a másik fele még előttem van. Azt tervezem, hogy száz évig maradok. 🙂 Miért ne? Nem tudom, hogy ennek mi köze volt bármihez. 🙂
Csak arra gondolok, hogy megtanultam öreg koromra, hogy gondolkodhatok rosszul. Közelítetted az életet már így: „Én tévedek.”? „Uram, én tévedek.” – ez nagyon lerövidíti a vitákat. „Kedvesem, tévedtem.” Őszintén, tévedtem. Ebben a kirakóban a sötét részeket láttam meg, de most megjelent, hogy ez valami másról beszél, amit eddig nem vettem észre.
Ez a konferencia a szeretetről szól. A szeretet idejére gondoltam. Gondolhatnánk arra, hogy itt tele lesz a terem rózsákkal, lesz halk zene és csoki. Ám néha a szeretet olyan, mint egy jó csontkovács. Amikor nem érezzük jól magunkat, jön a szeretetteljes csontkovács, megráz és megroppant, vagy megnyomkodja a csigolyáinkat. Fáj, de azután annyira szabad vagyok! Szabaddá tesz. Néha ez a szeretet: én tévedtem. Ám nemsokára szabaddá leszek téve!
Ján 5:19 Jézus ekkor így válaszolt nekik: Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, ő csak azt teszi, amit Atyjától lát, mert amiket ő tesz, a Fiú is ugyanazt teszi.
Amit lát, hogy az Atya tesz, Ő is azt teszi. Mert amiket az Atya cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi. Viszont akkor itt a cselekedetnek egysége kell, hogy legyen. Ő azt teszi, amit az Atya mond. Ez miért lehetséges? Azért, mert egység van a természetükben. Természetbeli egység van, aminek az eredménye a cselekedetbeli egység.
Ez nagyon érdekes, ha Istenre úgy gondolunk, mint az Atyára, a Fiúra és a Szent Szellemre, Ők különböző dolgokat tesznek. Mire is gondolok? Isten, az Atya akarata a terv; Isten, a Fiú végrehajtja a tervet; és Isten, a Szent Szellem leleplezi a tervet. Egy az Isten, és három különböző Személy bámulatos egységben, de különböző formákban. A céljuknak az egysége azért adódik, mert jellembeli egység van. Isten természetének az egysége miatt.
Mi az életünkben gyakran látjuk azt, hogy nincs egység, és azt mondjuk: „Változtass a cselekedeteiden! Hadd legyen a te cselekedeted egyetértésben az én cselekedetemmel!” A természetünk viszont nagyon különböző. Tudod, mire jövök rá? Addig, amíg a másiknak van egy énje, és nekem van egy énem, addig nem lesz egységünk a természetünkben. Amikor azt tudom mondani: „Én tévedek.”; és a másik is tudja ezt mondani, és Krisztus van köztünk, akkor egység van a természetünkben, és a cselekedeteink lehetnek különbözőek, mégis ugyanazt a célt képviselik Isten jelleme miatt, és felszabadulás van ebben. Tagadhatatlanul élet van ebben. Igazság van köztünk.
Az első az, hogy egység van az akcióban, a második az, hogy a cselekedetekben lehet különbség, de egység van: az Atya akaratát a Fiú elvégzi, és a Szent Szellem leleplezi. A harmadik, amit szeretnék erről elmondani, hogy ez nem öntudatlan. Krisztus nem csak azért tette azt, és volt az, Aki Ő, mert egy az Istennel, hanem Krisztus azt mondta: „Semmit nem tehetek Önmagamtól. Amit látok az Atyától, azt cselekszem.” Ő tudatosan tette azt, amit az Atyánál látott. Döntést hozott, mégpedig azt, hogy megtiszteli az Atyát.
„Én csak egységet akarok! Miért nem lehetnek az emberek egyek velem úgy, ahogy én akarom?! Miért nem látja mindenki úgy a dolgokat, ahogy én látom?” Azért, mert tévedtem. Ha azt szeretném, hogy az egész világ tévedésben legyen, akkor mindenkinek úgy kéne látni a dolgokat, ahogy én látom. Vagy pedig sóvároghatok egységért Isten jellemében: olyan egység legyen, ami Isten természete miatt jön létre, és nem azért, mert én jól teszem dolgokat. Tudom, hogy ez kemény. Senki nem akarja azt mondani: „Én tévedek.”; de bármennyire utálom is, meg kell mondanom, hogy tévedek. Egyszer azt hittem, hogy igazam van, de tévedtem. Egyszer. 🙂
Jel 12:11-ben bámulatos győzelem van. Hogyan történik meg ez a győzelem? Azért van győzelem, mert legyőzték a Bárány vérével és bizonyságtételük beszédével, mert nem kímélték életüket mindhalálig. Tudod, mit? Ma itt, Budapesten ebben a teremben olyan emberek jelenlétében vagyok, akik többek, mint győztesek.
Az utolsó napokban – és nem tudjuk, hogy mikor van az az óra, amikor az Úr visszajön, de azt tudom, hogy még sosem voltunk közelebb ehhez, mint ma, és nem csak a tényszerűség miatt, hanem a valóságot tekintve is így gondolom, hogy közelebb vagyunk – a napok nagyon gonoszak. Az ördög a gonoszt igaznak nevezi, és az igazat gonosznak.
Ha kiállsz Krisztusért és az erkölcsért, úgy kezelnek, mint a társadalom egy különce, hogy nem vagy normális, nem fogadod el a dolgokat, ahogy vannak. „Mi haladunk az életben. Gyere velünk! Engedd, hogy változzon a megértésed!” Nem, sajnálom! Nekünk vannak mércéink. Ez a Könyv, a Biblia az igazság. Van egy Bárányunk, Aki leöletett a Föld teremtése előtt. „legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük beszédével...” Nem azért, mert a saját akaratuk volt, és nem azért, mert igazuk volt. Tulajdonképpen azért, mert nem kímélték az életüket mindhalálig.
„Ez kicsit szűk látókörűnek tűnik, nem?” Az! Az igazság szűk látókörű. Van az igazság, és van a világ többi része. Mi nem szűk, ha ez nem az? „Agy-mosott vagy!” Nem! Az én agyam a Bárány vérével van megmosva, és örülök ennek. Nem szerettem a régi lakóhelyét, a romlottat, aminek az egyedüli célja a megőrzés volt.
Tudod, mit? Hallottam egy dalt, ami azt mondta: Ha a Te jelenléted elhagy, akkor én nem akarok maradni, és ha a Te jelenléted itt marad, akkor nem akarok elmenni. Szükségem van Isten jelenlétére, és Krisztus Testének szüksége van Isten jelenlétére, és ami köztünk van, annak szükséges, hogy legyen Isten jelenléte. Én tévedtem, de Isten jelenlétének igaza van. Arcomra borulhatok az Ő jelenlétében, és mondhatom: Használj engem, Uram!
A világ nem jó. A világ fél attól, hogy belekeveredjen Krisztus Testébe, és néha Krisztus Teste aggódik, hogy belegabalyodik a világba. Ezek azonban az utolsó napok, és Krisztus felemelt egy maradékot azért, hogy Magát képviselje az utcákon, a fő- és mellékutakon, és a házakban.
P. Schaller azt mondta az újévi istentiszteletünkön: „Vannak dolgok, amiket megtehetek ebben az évben. Imádkozhatok. Tölthetek időt a Bibliámmal reggelenként. Lehet olyan otthonom, ami nem testi. Lehet helyem a Krisztus Testében, nem csupán azért, mert ez egy társadalmi dolog.” Mindegy, hogy zárkózott vagy kitárulkozó vagy, gyere Krisztus Testébe, legyél része Krisztus Testének. Legyen ez a szellemi otthonod! Azt gondolom, az én értelmezésemben ez az: Borulj az arcodra az Úr előtt.
Hogyan tudnak ketten együtt járni, ha nem értenek egyet? Tudod, ez hogyan történik? Én tévedtem, a másik tévedett, Krisztusnak igaza van, és Ő van köztünk. Mi egészek vagyunk, Benne teljesek vagyunk, Benne járunk hitben, és ott élet van.
Nemrég Baltimore-ban lehetőséget kaptam arra, hogy megosszak. Sosem volt világosabb számomra – gyakran felteszem magamnak ezt a kérdést –: Megtörténhet, hogy én a kereszt ellensége legyek. Lehetséges? Hadd fogalmazzam másképp! Lehetséges, megtörténhet, hogy én a kereszt ellensége legyek, hogy az, ami belőlem jön, másban azt hozza létre, hogy elfordul. Ez lehetséges! Lehetséges! Mert én tévedek.
Péld 14:12 Van olyan út, amely helyesnek látszik az ember előtt, de végül halálra vezet.
Ján 14:6 Azt mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.
Van egy út, ami helyesnek tűnik az embernek, de a vége halál. Vagy van az út, Jézus Krisztus. Tudod, hogy annak mi a vége? Élet, Ján 10:10; és ez az élet bővelkedő. Szeretnék az arcomra borulni Isten jelenlétében. Isten munkájában akarok lenni.
Péld 14:14 Útjaival megelégedett a romlott szívű, és a jó is elégedett a sajátjával.
A visszacsúszó az a személy, aki helytelen irányba megy. Azért teszi ezt, mert a saját útjaival van eltelve. Ez nem csak saját magára nézve veszélyes, hanem másokra is. Ha nem ismerem fel azt, hogy én tévedek, a másiknak pedig igaza van. Megyünk az oltárhoz, és odadobjuk magunkat a lábához, ott vagyunk Isten jelenlétében Krisztus vére miatt. A bizonyságtételének a biztos Igéje megvan nekünk, és emiatt vagyunk igazak.
Péld 1:31-32 Útjuk gyümölcséből esznek, és saját tanácsukkal laknak jól. Mert az együgyűeket pártosságuk öli meg, és a balgákat önteltségük veszti el.
Én el vagyok fordulva, pártos vagyok, amikor együgyű vagyok. Tudod mit jelent az, hogy valaki együgyű? Ha nem tudod, mit jelent, én szakértője vagyok ennek. 🙂 Kicsit egyszerű. Ahogy szoktuk mondani, szeretem a befőttes üveget az legalsó polcra tenni, hogy könnyen hozzáférjek. Más szóval: Legyen egyszerű az élet, ne túl bonyolult. Ebben az esetben viszont az egyszerűség, az együgyűség azért van, mert tévedek, és el vagyok fordulva, és ennek a gyümölcse – hogy őszinte legyek – félelmetes.
Péld 1:33 Aki pedig rám hallgat, biztonságban lakik, és nyugalomban él, mert nem kell félnie a gonosztól.
Elpártolva lenni? Vagy csendben, mert nem kell félni a gonosztól; megőrizve a gonosz félelmétől? Úgyhogy mit teszünk? Megköszönjük Istennek, hogy a jelenlétét adta nekünk. Ha az Ő jelenléte elmegy, nem akarok maradni, és ha a jelenléte itt van, nem akarok elmenni. Mert az Ő jelenlétében az élet teljessége van. Ott békesség van örökké.
Isten jelenléte! Nem csoda, hogy ilyen hatalmas támadások vannak! Isten békessége. Isten öröme. Isten jelenléte.
Ezért mondja Tit 2-ben: Beszéld a tiszta tant! Ezt mondja az idős embereknek. Azt mondja az idős embernek, hogy legyen józan, mértékletes, és a hitben, szeretetben, állhatatosságban egészséges. Legyen szeretete, ép elméje! Hit, szeretet és türelem. Aztán azt mondja az időseknek: Ugyanígy intsd az ifjakat!
Tudod, a világban nagyon divatos ma, hogy az idős kritizálja a fiatalt. Egy szitokszó az, hogy „ezredfordulós”. Az „ezredfordulósok” nagyon önálló a gondolkodásúak, és mi, idősebbek ezzel nem tudunk elbánni. „Micsoda? Másképp akarsz gondolkodni? Mi a bajod? Állj vissza a sorba!”
Tudod, mire jöttem rá? Arra, hogy a mi felelősségünk az, hogy ragaszkodjunk Isten Igéjéhez, és Isten felelőssége, hogy ragaszkodjon az emberekhez. Nem az én feladatom az, hogy ragaszkodjak az emberekhez, vagy az, hogy kijavítgassam őket. Ez Isten felelőssége. Az én felelősségem, hogy bevezessem az embereket Isten jelenlétébe. Az ördög utálja ezt, és ellenem akar állni ebben. Ezt úgy teszi, hogy engem letargikussá, lustává, együgyűvé, haragossá tesz. Voltál már dühös valamiért, hogy azt sem tudtad, miért vagy az? Megmondom, miért. Mert az ördög gyűlöl téged, és vádakat suttog a füledbe olyan emberekről, akiket nagyon szeretsz.
Emlékszel még a rejtvényre? Voltál már házasságban? Ennek a rejtvénynek a megértése a házasság elejétől a végéig megvan. „Nem, drágám! A dolgok így vannak. Kedvesem, nagyon szeretlek, de nem úgy van, hanem így van!” Emlékszel még az uborkás üvegre, amiről egyszer p. Schaller prédikált? Az volt a házasság vége, hogy eltörött az uborkás üveg. Mi lenne azonban, ha mindnyájan azt mondanánk: „Ők a másik oldalról nézik ugyanazt a képet, és az, hogy én látom-e, vagy sem, vagy az, hogy ők látják-e, vagy sem a képet, hogy Jézus, ez jelent valamit.”?
Mi van akkor, ha várunk az Úrra és figyelmeztetjük egymást, és bevezetjük egymást Isten jelenlétébe, és Istennek időt adunk? A térdünkön vagyunk, arcra borulunk, egymást különbnek tartjuk önmagunknál, és időt adunk Istennek. Ő majd gondoskodik arról, hogy a képet a megfelelő oldalról lássuk. Mi történne, ha engednénk, hogy Isten Isten legyen; és minden ember hazug? Ez csodálatos lenne!
Mellesleg így gondolkodunk. Örvendezek afelől, hogy ez az életünk megvan Krisztus Jézusban. Annak az oka, amiért figyelmeztetjük egymást, azért van, mert tényleg szükségünk van egymásra. Szükségünk van egymásra. Szükségünk van Krisztus Testére. Mindenegyes testrész hozzájárul valamivel. Amikor nem vagy itt Krisztus Testében, akkor valami hiányzik. Akkor vagyunk teljesek, amikor együtt vagyunk Krisztusban. Isten velünk van. Ő vágyik a közösségre velünk. Ő itt van köztünk. Ő nem csak egy a lehetőségek között, hanem Ő az út, és az Ő szeretete tart együtt minket.
Ezen a héten átitatjuk magunkat Isten szeretetével, felszívjuk azt. Egy jó „csontkovács” hetünk lesz! 🙂 Nagy mulatság lesz Isten szeretete miatt. Fel leszünk építve, ki leszünk képezve Isten csodálatos szeretete miatt. Nem így gondolod te is? Azt hiszem, Isten meg fogja gyógyítani olyan területeit a szívünknek, amik meg voltak törve.
Ámen.