Csak az irgalom juttat célba!

2012 április 18. szerda  18:30

Azon gondolkodtam, emlékszünk-e az újévi fogadalmakra. Élsz-e még aszerint? Mennyivel jobb Isten ígéreteire gondolni? Azok nem változnak. Az újévi fogadalomra két nap múltán már nem is igazán emlékszem. 🙂

Isten ígéretei nem változnak. Nagyszerű így élni az életünket. Miért mondom ezt? Észrevetted-e, hogy az életünknek van rezgése? Folyamatosan rezeg, mint a vízen a kishullámok. Nagyon gyorsan mozognak a dolgok, minden tényező nagyon gyorsan változik. Ez ugyanolyan, attól függetlenül, hogy hívő vagy-e Krisztusban, vagy sem.

Van viszont egy nagy különbség. A hívő ember számára van egy nagyon fontos másik szintje a dolognak. Nem csak a felső szint mozog nagyon gyorsan. Sokszor hallom ezt. Valaki kér tőlem időpontot, néhány nap vagy egy hét múlva beszélgetünk, és azt mondja nekem: „Pásztor, amikor kértem ezt az időpontot, akkor ezekről a dolgokról akartam beszélni. Azóta az megoldódott, de gondoltam, ha már időpontot kértem, akkor eljövök, hogy beszélgessünk.” Ennek nagyon örülök, eleve, és annak is, hogy a probléma megoldódott.

Elgondolkodtam azon, hogy élhetem úgy az életem, hogy egyfolytában reagálok a dolgokra. Az történhet velem, hogy én is az egésszel együtt rezgek. Vibrál az életem egyfolytában, föl-le-föl-le… Kell, hogy legyen valami mélyebb ennél. Kell, hogy legyen egy jelentősebb dolog ennél. Kell, hogy legyen valami, aminek nagyobb ereje van, ami mélyebben van. Isten akarata, Isten szeretete mélyebb dolog. Ezért van akkora szükségem a helyi gyülekezetre, hogy bátorodjak, hogy megerősödjek a szentekkel való közösségben. Különben az élet rezgéseivel fogok rezegni.

Hányszor van olyan az életünkben, hogy könyékig lerágom a körmömet, és másnapra az egészet mintha elfújta volna a szél? Az egész elmúlt, én pedig gyűjtöttem egy szívroham 20%-ára való idegességet abban az egy napban. Isten azt mondja: van valami mélyebb, van valami nagyszerűbb, van valami hatalmasabb. Mint az óceánnál, vannak kis fodrok a felszínen, de az igazán erőteljes dolgok az áramlatok a mélyben.

Hívőkként nekünk is van választásunk. Melyik szerint élem az életem? Nagyon sokszor, ha ezt a mélyet választom, akkor egy idő múlva azt mondom: de jó, hogy nem idegeskedtem azon.

1Móz 2:9 És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.

A teremtés legelején Látunk két elvet, ami meghatározza az ember életét is. Két fáról beszél: az életfájáról a kert közepén, és a jó és gonosz tudásának fájáról. Érdekes, hogy az élet fája a kert közepén van, Isten akaratának a közepén van. Aztán a jó és a gonosz ismeretének a fája is ott van, de az nem középponti, mert az nem Isten akarata az ember számára.

Az ember azonban választott. Az ember a jó és gonosz ismeretét választotta, és nem az életet. Ez a mi problémánk azóta is. Minden nemzedék ezzel küszködik. Az emberi fajnak ez a nagy problémája. Mi szeretünk erről úgy beszélni, hogy számunkra a legjobb kép az élet fájára Krisztus keresztje.

Jézus Krisztus keresztje számunkra az élet fája, mert Krisztus azon a helyen meghalt értünk és fel is támadott. Úgyhogy a kereszt nekünk életet jelent, nem kínhalált. Örökkévaló életet. Ráadásul személyes életet jelent, mert Kol 2:12 mi feltámadtunk Ővele. Új életre támadtunk fel Krisztussal. Úgyhogy a kereszt az élet fája egy értelemben a számunkra. Ez az, ahogy gondolkodunk, ez az, ahogy éljük az életünket.

Az embernek van egy választása, ahogy akkor megvolt. Az élet fája ott volt a kert közepén, ahonnan élet jött, és Isten egy értelemben azt mondta: erről szól a dolog, ez van középen, de ott a másik is; mert Isten kellett, hogy adjon nekünk választást az Ő szeretetében.

Ezért van az, hogy a férj nem zárja be a feleségét egy kis szobába, ahol fogságban tartja egész életében, nehogy véletlenül valaha más férfira nézzen. Azért, mert a férj bízik a feleségében. A szeretet miatt bízik benne. A feleségnek van választása, de a szabad választásával ő a férjét választja. A szeretet így működik. Ezért sokszor gondoltam arra, hogy Isten bárcsak ne tette volna oda a másik fát, de igazából ez így volt rendjén. Az embernek joga volt a választásra.

Az embernek mindig joga van a választásra. Isten azt mondja: „Válaszd azt, ami a középponti. Válaszd azt, ami a lényegi. Válaszd Krisztust, Ő a lényeg. Válaszd az életet. Válaszd a Velem való járást, válaszd az igazságot. Tudom, sok zűrzavar van a szegélyen. Tudom, sok félelem van a dolog szélén. Tudom, de te válaszd a középpontit, válaszd a lényeget.”  Úgyhogy hívőként választhatok a két szint közül, a két élet közül, a két fa közül, hogy melyikről eszem: az élet fájáról, vagy a jó és a rossz ismeretének fájáról. Melyiket választom?

Ugyanazokkal a dolgokkal nézek szembe, bármelyiket választom, de az, hogy hogyan nézek velük szembe, hogyan bánok velük, az ettől fog függeni, hogy melyik fáról eszem, hogy mivel vagyok közösségben, hogy hogyan gondolkodom. Az élettel vagyok közösségben, Isten életében gondolkodom, vagy a méricskélés, a hasonlítgatás, a jó és a gonosz ismeretének az életét élem. Egy értelemben az élet fája, a keresztnél való gondolkodás nagyon leegyszerűsítettnek tűnik, és a másik tűnik okosnak.

A jó és gonosz ismeretének az élete, nem hoz nekem semmit, az nem ad nekem életet, az nekem ad nekem szabadságot, az nem ad nekem örömet, az nem juttat el engem oda, ahova szeretnék menni. Ha az életem a feleségemmel úgy néz ki: „mennyit tettél rosszul az elmúlt héten és a szerint bánok veled”, vagy még rosszabb, ha a feleségem így bánik velem, akkor az nem hoz semmi életet közénk. Nem hoz semmi örömet, nem hoz semmi szabadságot. Nagyon okos, nagyon sok agyalás van benne, mindenki számolgatja, mi hova kapcsolódik. „Amit tavaly ekkor és ekkor mondtál, az ehhez a gondolathoz kapcsolódik, az azt jelenti, hogy …, és akkor megvan, hogy mit érdemelsz, és meg is adom neked, amit érdemelsz.

Mit értek ezen? A régi természetem szerint a jó és a gonosz tudásánál számolgatok. Ott számolgatom a sérelmeimet, hogy hányszor bántottak meg engem, Péld 15:10; de a másiknál, az élet fájánál, ha Szellemben gondolkodom, lehet akkor is számolok dolgokat, de akkor Zsolt 103:2 szerint az áldásaimat számolom. Nagy különbség van a kettő között, és másként fogom élni az életem.

A jó és rossz tudásának fájánál is küzdök, de ott azért küzdök, hogy ragaszkodjak a jogaimhoz, hogy ragaszkodjak a terveimhez, hogy ragaszkodjak a céljaimhoz, hogy meglegyen, amit akarok. A másik oldalon is van küzdelem, nem akarlak áltatni, de ez Fil 3:14, ahol azt mondja Pál: nekidőlök, igyekszem, küzdök és harcolok azért, hogy megismerhessem Krisztust. Óriási különbség van.

Ezen a helyen, ha az ismerettel vagyok elfoglalva, azzal, hogy mit tudok a másikról, hány hibádat láttam már, mennyiszer hagytál engem cserben, hányszor tapostál a nagylábujjamra, akkor 1Kor 8:1 az ismeret felfuvalkodottá tesz, büszkévé tesz, és nem tudlak szeretni, mert büszke vagyok, és a büszkeségben nincs szeretet. A másik oldalon – az élet fájánál, a keresztnél – a szeretet épít, 1Kor 8:1. Ez az én döntésem az életemben mostmár, és ezt mondjuk itt a gyülekezetben.

Nem azt mondjuk, hogy légy vallásos, nem azt mondjuk, hogy hogyan kell összerakni a kezed, milyen pózban kell imádkozni, hanem azt mondjuk, hogy válaszd az életet. Válaszd az életet! Van egy választásod egy „normális”, természeti gondolkodás, vagy a szellemi gondolkodás között. Mi azt mondjuk, hogy 5Móz 30:19 válaszd az életet.

Eszerint a természeti ember képes megismeri a jót és a rosszat, a helyest és a helytelent, és a természeti gondolkodás azt mondaná: sok rosszaság van, ti, keresztények pedig azon igyekeztek, hogy jók legyetek. Van egy rossz hírem: mi nem ezen igyekszünk. 🙂 Mi nem azon igyekszünk, hogy rosszak vagy jók legyünk, hanem azon vagyunk, hogy Isten életével járjunk. Ha Isten életével járok, akkor persze, hogy lesznek jó cselekedetek az életemben.

Viszont nem azon igyekszem, nem az a célom, mert az még mindig ezen az oldalon, a jó és a gonosz tudásának fájánál van. Ez még mindig az ismeretről szól, és nem a valóságról. Ez még mindig az elméletről szól és nem a szeretetről. Ezért mi azt mondjuk, hogy mi az élet fájáról akarunk enni.

Ezért nem érdekel minket annyira, amikor valaki ránéz a gyülekezetünkre, és fel akarná mérni, hogy mennyi politikai erő van itt. Őszintén: ez annyira nem érdekel bennünket. Nem erről szól a gyülekezetünk, nem erről szól a közösségünk, halleluja. Nem érdekel, hogy valaki ránéz erre, és azt mondja: figyelj, ebből jó pénzt lehetne csinálni. Még az sem érdekel, ha valaki azt a kérdést teszi fel: vajon mekkora hatásotok van a társadalomra? Mert nem arról a fáról szól ez, hanem az élet fájáról szól az egész.

A világ egy értelemben le akar nyűgözni minket, meg akar félemlíteni minket: menő üzlet, jól megszervezve, csili-vili, rengeteg pénz, vagy politikusok, akiknek hatalmuk van, és azt mondja: ugyan, kik vagytok ti?! (Bakuban megszűntették az egyházat. A kérdésem: vajon nem szellemi támadás ez az egész?) A világ szeretne megfélemlíteni, és szeretné azt mondani: „Te gyenge vagy, neked nincs erőd. Az igazi erő a másik fánál van. Az igazi erő, az igazi hatalom a világban van.” Ézs 59:15.

Azt mondják:

–          Nincs hatalmad. Te azért csinálod ezt, mert gyenge vagy. Neked azért van szükséged erre, mert gyenge vagy.

A mi válaszunk erre az:

–          Bocsi, te nem tudod, miről beszélsz! Én éltem ott, ahol te élsz, de te még nem éltél itt, ahol én élek. Te nem tudod, hogy miről beszélek, amikor azt mondom, hogy én az élet fájáról eszem. Te nem tudod, miről beszélek, amikor azt mondom, hogy bennem Krisztus élete van. Te nem tudod, hogy miről beszélsz. Pont fordítva van! A te hatalmad soha nem tudja megadni neked a szívedben a békességet, ami nekem megvan.

Ne engedjük, hogy megfélemlítsen bennünket az ellenség, mert ez nem így működik. Ez olyasvalami, amit nem szeret a világ, nem szeret egy természeti gondolkodás, de ettől még nagyon is fontos a számunkra és igaz.

A világban nincs kegyelem. Feltűnt, hogy a világban nincs kegyelem? Ha úgy tűnik, hogy van kegyelem, akkor nem olvastad el az apró betűs részt. Ha úgy tűnik, hogy van kegyelem, akkor van valahol egy árcédula, amit nem találtál meg. Ha úgy tűnik, hogy ingyen van, akkor van valahol egy hátsószándék, amit nem látsz. A világ ilyen. A világban nincs kegyelem, de az embernek szüksége van kegyelemre. Mit gondolsz erről?

Szerintem az embernek abszolút szüksége van kegyelemre. Eredetileg az ember arra lett csinálva, hogy közösségben legyen a kegyelmes Istennel. A kegyelemre való éhséget nem lehet kiradírozni az emberből. Szeressen engem valaki csak úgy. Nem azért, mert vár tőlem valamit, nem azért, mert azt gondolja, hogy hasznára lehetek, nem azért, mert le akar feküdni velem, nem azért, mert ez a kötelessége, hanem csak úgy. Az ember éhezik erre, mert az ember kegyelemre lett teremtve.

Az embernek szüksége van kegyelemre, de a világban nincs kegyelem. A jó és a gonosz ismereténél nincs kegyelem. Ott rád néz valaki, azt mondja: 20% gonosz, 80% jó, egész jó, rendben. A másikra néz: 90% gonosz, 10% jó, te nem vagy rendben, veled szóba sem állok. Ott nincs kegyelem. Van egy felmérés, van egy besorolás, aztán megkapod, amit megérdemelsz. Like-ollak vagy nem like-ollak. Ez a két lehetőség. 🙂 (Valószínűleg nem like-ollak, sosem volt pofakönyvem.)

Azt próbálom mondani, hogy az embernek szüksége van a kegyelemre. Mit csinál az ember? Olcsó hamisítványokat gyárt helyette. Ezt értem rajta: ahhoz, hogy az élet élhető legyen, az embernek szüksége van valamire, ami kicsit hasonlít a kegyelemhez. Ami kicsit hasonlít ahhoz, ami az élet fájánál lett volna a miénk.

Mit értek ezen? Az ember hízeleg. Azért, mert az embernek szüksége van építésre. A világban viszont nincs építés, mert nincs kegyelem. Úgyhogy az ember hízeleg, mert kell valami, hogy működjön a dolog. Az ember kedves, ahelyett hogy kegyelmet adna. Kedves. A kedvesség jó dolog, persze. Az jó dolog, ha kedvesek vagyunk egymással a felszínen, de mélyebbre kéne mennie. Segítenem kéne a másikat abban, hogy előrelépjen, de mivel azt nem tudom megtenni a jó és a gonosz tudásánál, ezért csak kedves vagyok felszínesen.

Közösségre vágyom. Azért, mert ez az, ami ott lenne az élet fájánál, hogy nyílt lehessek, hogy őszinte lehessek, hogy elmondhassam, ami bánt, és hogy gondolkodhassunk együtt, és hogy segíthessük egymást. Azon a helyen, ahol méricskéljük egymást, ott légy nagyon óvatos, hogy kinyitod-e magad. Az ember kitalálta az együttlétet azért, mert közösségre vágyik, de a közösséget nem kapja meg.

Azért mondom ezt, mert az Írás azt mondja, hogy az irgalom örvendezik az ítélet felett. A kettő közül ez a hatalmasabb. Az élet hatalmasabb, mint az ítélet. Krisztus keresztje többet ér, mint minden méricskélés, mint minden hasonlítgatás, mint minden tudás. Sokkal nagyobb lehet az életünkben. Jézus Mát 9:13-ban – idézve Hós 6:6-ot – azt mondta a farizeusoknak, a vallásos és komoly embereknek, hogy menjenek el és tanulják meg, mit jelent ez: könyörületet kívánok inkább és nem áldozatot.

Mit mondott Jézus ezzel? Lehet élni ezen az oldalon. Vallásos emberként végigélheted az életedet úgy, hogy méricskélsz és hasonlítgatsz: „Ennyi bűnt tettem, akkor ennyi áldozatot mutatok be, hogy egyensúlyban legyen a kettő, és ne billenjen el a mérleg. Így élem az egész életemet. Számolgatok, méricskélek, hasonlítgatok. Ő rosszabb, mint én vagyok, jaj de jó! Ő jó, és én rosszabb vagyok, de utálom! Így élem az egész életemet.” Jézus azt mondta: „Menjetek el és tanuljátok meg, mit jelent ez: könyörületet kívánok inkább, az életet akarom inkább, mint az áldozatot. Menjetek el és tanuljátok meg!”

Ott volt a bűnös ember, és elbukott. Ezek a vallásos emberek elválasztották magukat tőle: „Én közel sem megyek hozzá. Dögöljön meg ott, ahol van, kit érdekel? Én nem esem az ő bűnébe. Miért lenne nekem bajom?” Mennyire más ez? Mennyire különbözik ez az Újszövetségtől?

Ha egy testvér bűnbe esik, akkor mit csinálunk? „Megvan a válasz. Tudom én! Építek egy nagy vastag falat közénk, nehogy véletlenül én is beleessek ebbe. Ne gyere közel! Maradj távol! Maradj a másik oldalon, és akkor biztonságban vagyok.” Jézus azt mondja nekünk Gal 6-ban: „Ti állítsátok helyre az olyat félelemmel és rettegéssel. Óvatosan, nehogy véletlenül ti is beleessetek ugyanabba.”

A válasz nem az, hogy megmérem, összehasonlítom, és azt mondom: elfogadhatatlan, helytelen. Persze, igaz, hogy Eféz 5:11 ne vállaljatok közösséget a sötétségnek gyümölcstelen tetteivel. Ez egyértelmű. Ez azt jelenti: attól, hogy a testvérem visszacsúszott, és minden este a kricsmiben berúg, akkor nem az a szolgálatom, hogy elmegyek és én is leiszom magam vele, de szerethetem őt és kereshetem a javát a másik oldalról.

Jézus azt mondja a farizeusoknak és a vallásos embereknek, akik megkérdezték a tanítványokat: „Miért megy be a ti mesteretek bűnösökhöz? Miért megy be hozzájuk, miért beszél velük? Miért vacsorázik velük? Milyen ember ez?” Jézus azt mondta: „Állj! Ha választani lehet, a könyörület nagyobb, mint az áldozat, mint a törvény, mint a méricskélés, mint a hasonlítgatás. Nagyobb, mint az.” Isten ilyen.

Isten könyörületet akar adni. Ha úgy vagy, hogy nem vagy hívő Jézus Krisztusban, akkor Isten könyörülete nyitva van feléd. Jézus Krisztus Istennek tágra nyitott ajtaja előtted és Ő azt mondja: „Gyere át Jézuson, Énhozzám. Találj meg Engem!” Ha azonban elutasítod, ha azt mondod, hogy nem, akkor Zsid 12:26 nem marad másik áldozat. Akkor nincs másik áldozat, nincs más út Istenhez. Isten könyörületet akar, de ne utasítsd el!

Mindazok az emberek, akik a pokolban vannak, Márk 9:44 az ő szenvedésük nem oldja meg a bűnük problémáját. Az, hogy ott vannak, teljesen hiábavaló, teljesen szükségtelen, teljesen jelentéktelen. Semmit nem segít. Egyedül Jézus Krisztus a nyitott ajtó. Egyedül Ő a válasz. Nincs senki más. Nincs más áldozat és nincs más élet.

Isten azt mondja nekünk: válaszd az irgalmat, ne az ítélkezést, ne a méricskélést. Csak ezen a módon érdemes élni. Csak így érdemes élni, mert az irgalmasság dicsekszik az ítélettel szemben. Isten így rendelte. A jó és rossz tudásának fájánál valaki, aki folyton méricskél és hasonlítgat, vallásos ember, aki folyton számolja, hogy ki mi tett rosszul, ki mit hogyan csinál, ő nézi a dolgokat és azt mondja: „Micsoda ostobaság! Micsoda ostobaság, hogy a bűnös megszabaduljon ingyen? Ugyan! Hol helyes ez?”

Isten azt mondja: „A szeretet nem ez.  A szeretet a könyörülettel jár együtt. Az egy másik fa, az egy másik élet. Ez egy másik fajta szeretet, erre van szükséged.” Mindenkinek szüksége van erre. Ha nem vagy hívő, akkor válaszd Krisztust most. Isten kegyelme annyira nagy feléd. Ő vonni akar téged.

A legfontosabb kapcsolatainkban – a családban, a szülőségben, a gyülekezetben – nem használhatod a törvényt, nem élhetsz a törvény szerint. Használd a cégedben! Használd a kiképzésben, vagy a világban valahol. Használd azt a rendszert, mert az úgy működik, de ne itt. Ne a gyülekezetben, ne a közösségben, mert az megszünteti a közösséget, az megszünteti az építést, megszünteti a kegyelem szolgálatát. Annyira hálás vagyok, hogy igazán tudod ezt, amiről beszélek. Fontos erről beszélnem, de annyira hálás vagyok, hogy tudod.

Beszéltem egy testvérrel, aki két évig nem járt gyülekezetbe. Aztán egyszercsak eljött. Utána olyan megdöbbenéssel mondta nekem: „Eljöttem és senki nem kritizált, senki nem támadott meg, hogy hol voltam ennyi ideig. Hanem csak szeretett mindenki.” Emlékszem, hogy mennyire meg volt döbbenve ezen.

Ha távol teszem magam a Krisztus Testétől, ha megengedem, hogy távolság legyen köztem és az Ige között, köztem és a gyülekezet között, akkor bejön a gyanakvás, akkor bejön a kárhoztatás, akkor bejön a félelem, bejön az ismeretnek a fája, a törvény, és az lesz az életem.

Vannak dolgok, amiket nem mondunk. Nem mondjuk, mert nincs rá szükség. „Te már megint elbuktál!” Erre szoktuk azt mondani, hogy az embernek megvan az ajándéka arra, hogy kimondja a nyilvánvalót. 🙂 „Jé, te gyenge vagy!” Kösz! Ezt tudtam eddig is. Mi lenne, ha valami életteliről beszélnénk a másik oldalon? Talán az EUROCON-on mondta ezt valaki: egy gyereknek sem kell azt mondani: szégyelld magad!; mert a gyerek úgyis szégyelli magát.

Mindenki tudja, hogy gyenge. Mindenkinek a szívében ott van az ismeret arról a gondolkodásról. Mindenki tudja, milyen az. Mindenki tudja, milyen kritizálni. A mi kincsünk a gyülekezetben, a mi kincsünk a szívünkben éppen az, hogy az életünket nem ott éljük, hanem az élet fájáról veszünk, és örök életünk van Krisztusban.

Valaki azt mondja: ha nem teremtem le, ha nem mondom meg neki, hogy mennyire hibás, mennyire rossz, ha nem vágok hozzá valamit, akkor valami elvész. Ézs 42:19 Isten azt mondja erre Jézusról nyolcszáz évvel korábban: „Kicsoda olyan vak, mint az én szolgám? Ki olyan süket, mint a békességgel megajándékozott. Ki az, aki olyan keveset lát?” Valami elvész, ha kegyelmet adok. Igen, a mérce elvész. „Ah, de hát a mércét nem veszíthetjük el!” Viszont ha elveszíted a mércét, akkor nyersz.

Nyersz egy kapcsolatot, nyersz egy barátot, nyersz egy közösséget, nyersz egy építést, nyersz valami nagyobbat. Érdemes elveszíteni, mert igazából ez az, amire vágysz. „Nem én arra vágyom, hogy valaki igazságot tegyen.” Tudom, hogy arra vágysz igazán. Van ilyen, hogy otthon vagyunk, és be szeretnék hívni egy bírót, aki megítélné, hogy nekem van igazam, és nem a feleségemnek. Megvan ez a szívemben. A mércére vágyom, de igazán nem! Valójában nem arra vágyom.

Valójában arra vágyom, hogy megtaláljuk egymást szeretetben. Valójában arra vágyom, hogy közösségünk legyen a testvéremmel, a fiammal, édesapámmal, édesanyámmal. Erre vágyom. Erre van szükségem. Ez kell nekünk.

Egyedül a könyörület, egyedül a kegyelem juttathat el minket oda, ahova vágyunk jutni. Semmi más. Az ítélet, a méricskélés soha nem vissza minket oda. Ján 12:26 Jézus azt mondta: gyertek Énutánam, kövessetek Engem, és ott lesztek, ahol Én. Ez az, ahol élni akarunk, mert Jézus kegyelemben élt és mi is így akarunk élni, az élet fájánál. Ámen.

Kategória: Egyéb