1Móz 3-ban látjuk Sátán támadását Évával szemben, de igazából nem csak őellene, hanem ez támadás a férje ellen is. Mivel ők ketten az összes ember ezen a ponton a Földön, ezért támadás az egész emberiséggel szemben is. Ez a kép nagyon jelentős nekünk, mert igazán mutat nekünk valamit arról, hogy hogyan kezdeményez Sátán az ember felé. Jak 1-ben az Írás beszél a kísértésről.
Jak 1:12-15 Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert miután megpróbáltatott, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek. 13Senki se mondja, amikor kísértésbe esik, hogy Isten kísért engem, mert Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. 14Hanem mindenki kísértésbe esik, amikor vonja és csábítja tulajdon kívánsága. 15Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig teljességre jutva halált nemz.
1Móz 3-ban Sátán felteszi a kérdést magának: „Hogyan lehetne megtámadni a hibátlan embert egy tökéletes környezetben? Megfélemlíteni nem tudom, arra nem vagyok képes, hogy a hiányán keresztül megszólítsam, nem vagyok képes a haragjára apellálni, úgyhogy mit tehetek?” Megtalálja a választ: „Ígérhetek valami nagyobbat annál, mint ami neki ki lett találva Isten által, és olyan éhséget kelthetek fel benne, amely éhség igazán nem jogos. Nincs arra szüksége.” Ezt csinálta, amikor megszólította az asszonyt.
Sátán kezdeményez, és kihasználja azt, amire az asszony alkotva lett. Mire lett alkotva az asszony? Arra, hogy válaszoljon Ádámnak a kezdeményezésére, az ő szeretetére, az ő vezetésére, és arra, hogy segítsen Ádámnak, hogy támogassa őt. Sátán ezt használja ki. Fog valamit, amit Isten adott Évának, aztán ezt kihasználja, és azt mondja neki: „Figyelj! Segíthetnél Ádámnak jobban is. Van valami, amiről nem tudsz, de a legnagyobb segítség lenne neki. Olyan lehetne, mint Isten. Képzeld el, milyen lenne az!”
Eddig eszébe sem jutott, hogy minek lenni bárki olyan, mint Isten. Jó volt abban a helyzetben, amiben voltak. Most viszont van benne érdeklődés: „Tényleg! Milyen lenne az? Tényleg, hogyan lenne az? Lehet, hogy az jobb lenne.” Megvan ez az éhség. Megvan a kívánság, ami csalogatja az embert: Gyere velem!
Próbáltál már macskát magadhoz csalogatni? Ezt csinálja a kívánságunk. „Figyelj! Hé, van itt valami neked! Van itt valami, amire szükséged van. Eddig azt hitted, hogy teljes az életed, de van valami, ami jobb.”
Ez a hívás a férj felé, amikor a munkahelyén azt mondja neki: „Gyere! Van itt egy másik nő. Azt hitted, hogy teljes az életed, de csak nézd meg most!” Ez a hívás a feleségnek: „Hé! Itt van egy férfi, aki kedvesebb, aki jobb lenne, aki törődőbb. Ő az!” Mit csinál Sátán? Vesz valamit, ami Isten ajándéka az ember életében, és aztán elcsavarja Isten céljától.
Mit értek ez alatt? Például, egy énekes, akinek gyönyörű hangja van, nagy tehetség, aztán gúnyolja Istent a dalaival, vagy lázadást tanít a gyerekeinknek. Vagy egy tehetséges festő, aki csak sebekről, vagy csak gyűlöletről fest. Vagy valaki, akinek nagy tehetsége van az írásra, aztán kizárólag értelmetlenséget, ürességet fejez ki az írásaival, amiben semminek nincs értelme. Mi történik? Honnan kapták azok az emberek a tehetségüket, azt, hogy jók ebben? Istentől. Aztán Sátán elcsavarja a dolgot.
Mondjunk még valamit, olyat, ami jobban kapcsolódik hozzánk. Egy anya, aki kap ajándékba egy gyermeket, és aztán nem vezeti azt a gyereket a hitbe, vagy a közösségbe, vagy a buzgóságba; nem bátorítja az igazságban. Vagy valaki, akinek kiváló ajándéka van, hogy szervezzen, hogy felügyeljen és felépítsen dolgokat, aztán odaadja arra, hogy építsen valami hatalmasat ebben a világban, egy projektet vagy egy politikai pártot, vagy egy várost akár. Valami nagyot épít, de nem Isten akaratában. Ez Sátánnak a célja, hogy vegyük azt, amit Isten adott, és ne használjuk a gyülekezet érdekében, vagy – mondjunk valamit, ami nagyobb – ne használjuk Isten munkájának az érdekében.
Nem csoda, hogy Mát 6:33-ban azt mondja: Keresd először az Isten országát, az Ő igazságát, és – átfogalmazom – minden egyéb a helyére kerül. Minden egyéb megadatik, minden egyéb a helyén lesz majd, de keresd először… Évának csak annyit kellett volna mondania: „Ádám! Kérdezzük meg Istent erről, amit Sátán mond.” Ennyit kellett volna tenniük, először keresni Isten akaratát.
A kísértés az mindig a rabszolgaságra irányul. Amikor Sátán rávette az első emberpárt, hogy vétkezzenek, akkor az egész emberiség a bűn rabságába került. Nincsen ember, aki ne esne a bűn rabságába. Róm 6:17 mindnyájan a bűn szolgái voltatok. Múlt idő, mert Krisztusban nem vagyunk azok. Az ember azonban rabszolga lett, ez volt a kísértés lényege.
Amikor az ember az életében beadja a derekát egy kísértésnek, akkor Sátán azt mondja: „Íme, az ember nem szabad. Nem szabad Krisztusban sem. Íme, az ember nem szabad. Az ember alám van vetve. Bizonyított, ő az én rabszolgám. Ez van. Az ember nem szabad. Íme, be van bizonyítva!”
Még egy dolog. Amikor az ember elbukik ismétlődő módon egy dologban, akkor kialakul egy minta a szívében, a gondolkodásában. Lesz egy szokása, mint egy kijárt út, mint egy keréknyom a sárban. Könnyű arra menni. Vezettél-e már autót keréknyomban? Ha mély, akkor nem lehet kijönni belőle, irányban tart. Az ember lehet függő így egy bizonyos bűntől.
Az első, amit mondtam: az első emberpár elbukott, és ezt továbbadta mindnyájunknak. Ezt mi nem tudjuk megtenni. Az nem lehet, hogy én elbukom, és azt átadom mindenkinek. Viszont továbbadhatom a gyermekemnek, továbbadhatom a családomnak, árthatok azoknak, akiket szeretek, hatással lehetek az életükre. A bűnöm minta lehet valakinek, aki követi a hitemet, és ő is elbukhat abban.
Sokszor azt hisszük, amikor elbukunk: „Ez az én dolgom! Ez az én döntésem. Ez az én életem.” Nem igaz! Van egy jó képünk erre: Éva elbukott, ez a férjét befolyásolta, és aztán mindnyájunkat. Ha én beadom a derekam a kísértésnek, azzal ártok a testvéreimnek is, a családomnak is. Mert hatással vagyunk egymásra, és az jelent valamit.
Miért mondom ezt? Azért, mert Krisztus megszabadított minket a bűnnek a rabságából. Nem kell alávetni magunkat. Ez a szabadságunk ma. Ez komoly dolog. Szabadok vagyunk. Sokszor a szabad ember nem értékeli a szabadságát. Sokszor szabad emberek nem veszik komolyan, hogy harcolni kéne a szabadságért. (Nem forradalomról beszélek, szeretném ezt kihangsúlyozni, mert mostanában politikailag kissé túlfűtött a közbeszéd.)
Arról beszélek, hogy amikor az ember rabságban van, amikor az ember el van nyomva, akkor azt mondja: Ó, bárcsak szabad lehetnék!; és hajlandó tenni érte, hajlandó megszökni, hajlandó harcolni. Viszont ha azt mondja: én szabad vagyok; akkor sokszor olyanná válunk: „Jó, szabad vagyok. Ez magától értetődő.” A szabadság azonban nem magától értetődő. A szabadság ajándék. A szabadság csoda. Az csoda, hogy Krisztus megszabadított minket a bűn rabságából. Ef 2:1-2 szabadok vagyunk, ez csoda és drága dolog. Nem kis dolog! Amikor beadom a derekam a csalogatásnak, akkor hatással vagyok másokra.
Amikor meghajlok a kísértés előtt, az olyan, mintha meghajolnék egy tárgy előtt. Képzeld el, bejönnél, meglátnád ezt, akkor valószínűleg nem jönnél többet, és teljesen igazad lenne. „Mi történt veled? Miért borulnál le az előtt?” A kísértés azonban ilyen. A kísértés egy eszköz, Sátánnak az eszköze. Mint egy kalapács. Leborulni egy kő előtt, beadni a derekam egy kísértésnek – hiábavaló dolog.
Hiábavaló leborulni egy kép előtt, egy üres ígéret előtt, egy képzelődés előtt. Mint férfiak, akik néznek egy pornófilmet, és leborulnak előtte. „Ó, bár ilyen lehetne!” Ez nem valós. Semmi valósága nincs az egésznek. Üres kép, üres ígéret – ilyen a kísértés. Nincs semmi valóság benne. Semmi köze sincs az élethez.
Ezék 8:11-ben Ezékielnek megmutatja Isten, hogy mi van Izrael elöljáróinak a szívében. Mindegyiknek a szívében bálvány van. A bálvány egy faragott kép valamiről, ami nem létezik igazán, egy istenről, ami nem valós, egy istenről, ami nem elégít meg, aki nem válaszol nekem. Ilyen a kísértés. „Gyere velem!” – és ígér és ígér… és ígér, de nem ad semmit. Nem ad semmit!
Emlékszem, a fiam kicsi volt, és játszott valamivel az interneten. Aztán jött az ajánlat: Vehetsz csillagokat x Ft-ért! A programban volt valami, amit utána a játékban tudsz beváltani valamire. Azt mondta: „Papa! Olyan olcsó. Nem nagy pénz, és kaphatnék érte valami sokat.” Kérdeztem: „Mi az a csillag? Semmi. Az üres. Nem valós. Sajnálom, de ilyesmire nem fogunk költeni. Nem valós. Pusztán egy kép. Ezek csak a program utasításai, bitek valahol tárolva. Semmi. Semmi valósága nincs, és nem fogunk pénzt fizetni valamiért, ami valótlan.”
Ilyen a kísértés ígérete: „Gyere velem! Gyere velem!…” Annyiszor látjuk ezt, egy fiatalember eldönti, hogy járni fog Istennel, aztán belibben egy csinos lány a képbe, a szempilláját rebegteti, és a srác elolvad. Üres ígéret! Kövesd Istent! Keresd először Isten országát! Aztán minden más a maga idejében megadatik. Ez működik. Isten tudja, hogy mire van szükséged. Isten tudja, hogy mi kell neked. Merd Őt követni. Ne menj el abba az irányba!
Miért borulnék le egy üres képnek, egy képzeletbeli valaminek? Miért adnám be a derekam egy ígéretnek, ami semmit nem jelent? Az egyetlen mód, hogy ne boruljak le valami előtt, ami hamis, az a következő:
1Pét 5:6a Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt,
Mindenképp le fogok borulni valaminek. Mondtuk ezt valakinek az evangelizáción: „Mindenki hisz valamiben. Az ateista abban hisz, hogy nincs Isten. Neki is van teológiája, csak nagyon rövid.” Mindenki hisz valamiben. Ugyanígy, mindenki leborul valami előtt. Csak az a kérdés, hogy a helyes dolognak borulok-e le. 1Pét 5:6 elmondja nekünk az egyetlen valós alternatívát.
Sokan ezért mennek inkább a kísértés után, mert nem tetszik ez az alternatíva, hogy alázza meg magát Isten hatalmas keze alatt, hogy merje elfogadni az Ő szent akaratát, és merje azt mondani: „Uram, inkább bízom a Te akaratodban, mint az enyémben. Tölts be engem a Szellemmel. Vezess engem! Adj nekem irányt! Adj nekem szívet! Adj nekem motivációt! A Tiédet keresem, nem az enyémet.” „Mennék az után a másik után – mondhatja valaki –, de mi Isten akarata?” Járjunk abban, és Ő tartogatja nekünk a legjobbat.
Miért fontos ez? Mi jellemzi a manipulációt? Nézzünk meg néhány dolgot.
Az első a szív mögötte. Sátán így kezdeményezett Éva felé. A manipuláció az önzésről szól. Mindig önzésről szól. Mindig a saját célját akarja a másikra rátenni. Azt akarja, hogy a másik megcsinálja azt, amit ő akar tőle. Ez volt Sátán munkája, manipulált. Manipulálta Évát. Adott neki éhséget valami után, amire nem volt szüksége, és azt mondta neki: „Fuss az én célom után! Csináld meg, amit én akarok.”
A manipulációban – ez nagyon fontos dolog – azt mondja: Megpróbállak védtelenné tenni, hogy ne tudd megvédeni magad az ellen, amit csinálok veled. Az asszonyok ezért szeretik ezt csinálni a férjükkel, mert akkor meg lehet tenni a férjükkel, amit az ember lánya akar. Mert érzelmekben a férfi nem annyira jó, és ezekkel az érzelmekkel lehet megkerülni a védelmeit, és bejutni, és elérni nála, amit a nő akar. Tehát megkerüli a védelmet.
Önzés (1) és megkerülni a védelmet (2). Még egy, ami majdnem ugyanaz, mint a második. Kikapcsolni a szabad akaratot, hogy ne legyen választásod (3). Sátán úgy vezette a dolgot, hogy Évának szinte ne legyen választása. Figyelj! Ez veszélyes dolog. Sokszor beszélünk róla, mert annyira ott van mindenütt a társadalmunkban. „Figyelj! Te áldozat vagy! Tudtad? – ezt kürtöli minden. – Neked nincs beleszólásod az életedbe, te úgysem tudod elérni a céljaidat.”
Van ez az áldozat-mentalitás: Gondolkodj így! Tele van ezzel a társadalmunk. Át van itatva, bűzlik ettől. Csöpög tőle. Telve van ezzel a mentalitással: Ah, én szegény! Amikor valakinek azt mondom: „Figyelj! Ezt te választottad, emlékszel?”; akkor úgy néz rám, mintha hátba döftem volna. „Tessék? Én választottam?” Igen, te választottad. Te mentél hozzá feleségül. Igen, te döntöttél úgy, hogy elmész arra a helyre dolgozni. Igen, te döntöttél úgy, hogy felmondasz. Igen, te döntöttél.
Igen. Nem vagy áldozat. Hozol döntéseket. Van szabadságod. Vannak jogaid. Nem vagy áldozat. Főleg Krisztusban, főleg hívőként nem vagy áldozat.
Viszont ez a gondolkodás, ez a manipulálás megkerüli az ember szabad akaratát, és azt mondja: „Figyelj, így nem lehet élni. Így nem lehet élni, akaszd fel magad… Így nem lehet élni, add vissza a gyűrűt a fiúnak… Így nem lehet élni, fogd a gyereked, vágd fejbe a fickót egy serpenyővel, és menj, költözz vissza anyádhoz… Így nem lehet élni!” Mi ez az „így nem lehet élni”? Áldozat-ság. Nem ez van benne? Emberek élnek nagyon érdekes helyzetekben. Menj el Szomáliába! Nézd meg, s aztán beszélj arról, hogy hogyan nem lehet élni!
Vannak választásaink. Van döntésünk. Van szabadságunk. Nem vagyunk áldozatok. Nem úgy megy a dolog, hogy csak lökdös minket az élet, és ellökdös minket valamerre. Hanem van szabadságunk, hogy azt mondjuk: Nem! Amikor hívogat, amikor kísért, akkor van szabadságom Krisztusban, hogy azt mondjam: Nem! Hogyan? Úgy, hogy megalázom magam Isten keze alatt.
Persze, vannak fontos döntéseink. A Biblia beszél nekünk erről. Hogyan őrizhetem meg a szabad akaratomat? Hadd mondjak egy jó példát. Jób azt mondta:
Jób 31:1 Szövetségre léptem a szememmel, hogy ne nézzen a lányokra.
Miért? Miért csinálnám? Mi fog történni, ha elég ideig csinálom? Lesz éhségem valamire, amire semmi szükségem. Lesz szükségem valamire, ami nem nekem van szánva, és a szabad akaratom odalesz. (Nagyon veszélyes erről beszélni. Lehet, hogy a következő istentiszteletre nem jön el a gyülekezet fele. … Azért mégis elmondom.) Vegyél egyedülálló lányt, ültesd egy fotelbe, adj a kezébe csokit, tegyél elé csöpögős, romantikus filmet, és mi történik? A lány majszolgatja a csokit, és nézi a tökéletes fickót, akinek sokmilliót fizetnek azért, hogy eljátsszon harminc percre egy filmben egy tökéletes férfit. Ez sose lesz valós.
Úgy megáld engem, ahogy látom a házaspárokat, akik annyira szeretik egymást! Együtt vannak, átölelik egymást, kicsit nevetnek az üzeneten. Annyira élvezem! Nagyszerű. Hálásak vagyunk értük. Csodálatos házasságok! Viszont nincs lágy hegedűszó, amikor reggel felébredsz, hanem lehet, hogy horkolást hallasz. Sajnálom, de a romantika az nem lesz mindig ott. Ez van!
Amikor az igazit Isten belerakja az életedbe, és jársz vele, akkor nem olyan lesz mindig, ahogy a filmen láttad. Az csak üres kép, aminek nincs valósága. Ugyanez van a másik oldalon. A filmben a lány lázasan fekszik az ágyban, de a haja tökéletes, a sminkje hibátlan, és minden rendben van körülötte. Ez nem fog megtörténni, nem így fog kinézni.
Ne engedjük meg a szívünknek, hogy megetessenek bennünket. Ezért mondja nekünk Péld 23:31 ne nézd a bort, ahogy kelleti magát. Ha nézem elég ideig… Miért mondja, hogy ne nézd? Azért, nehogy megtörténjen a kísértés. Vagy a pletyka: „Hé! Hallottad ezt róla?”; és miközben fecseg, a szívében ott van egy érzés: „Hú! Hatalmam lehet felette.” Hazugság. Ne nézz erre! Ne bámuld ezt.
1Tim 5:19 ne fogadj el vádat elöljáró ellen. Miért? Azért, mert nyilvános helyen állnak. Azért, mert fontos a szolgálatuk. Nyilvános helyen vannak, és Sátán meg fogja támadni őket, meg fogja próbálni lejáratni őket a szemedben. Például azt mondja valaki: „A pásztor nekem, rólam beszélt az üzenetben. Tudom, hogy rólam szólt. Biztos, hogy nekem beszélt, és nem a gyülekezethez.” Vagy: A pásztor nem törődik velem. Vagy: A pásztor elérhetetlen. Ne fogadd el ezt könnyen!
Tudod, hány ember van így? Felhívom: Mi van veled? „Eltört édesanyám lába, úgyhogy az elmúlt három hétben vele voltam.” Vagy egy másik azt mondja: „Képzeld! Nem volt munkánk heteken át. Nem tudtunk semmit csinálni.” „Komoly? Miért nem szóltál, hogy legalább imádkozhassunk értetek?” „Ah, Pásztor, annyi mindenki zavar téged, nem akarlak még én is.” Tudod, hogy mindenki ezt gondolja? Úgyhogy kérlek, nyugodtan írj egy üzenetet, ha szükséged van imára. Ülünk az ima-összejöveteleken és nincs miért imádkoznunk. 🙂 No, ez persze vicc. Mégis, olyan könnyen elhisszük ezeket! Sátán mindig ezt a mintát használja. Szeretné megkerülni a szabad akaratunkat.
Mát 4-ben amikor Jézus hívta őket, akkor mit mondott nekik? „Figyelj! Ha Velem jársz, sikeres, egészséges és gazdag leszel, tökéletes házastársad lesz. Az életed álomszerű lesz, minden tökéletes lesz benne.” Ezt csinálta? Nem! Halászok voltak, Mát 4:19-ben úgy beszélt hozzájuk, hogy értsék, de nem próbálta megkerülni a szabad akaratukat üres ígéretekkel. Azt mondta neki: Kövessetek Engem, és Én emberhalászokká teszlek titeket.”
Hagyott nekik döntési szabadságot. S hát volt, aki nemet mondott épp ezért. Mert nehéz volt a dolog. Legalábbis nem látjuk, hogy jött volna Ő utána az ember; Mát 8:22. Azt mondta az embernek: Kövess Engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat. „Kövess Engem, és ára van. Kövess Engem, és fizetned kell érte. Kövess Engem, és ez úgy kezdődik, hogy ott kell hagynod valamit, ami drága, fontos és értékes neked.”
„Jézus! Ez nem helyes lezárás. Ezt nem lehet így csinálni. Másként kell!” Jézus mégis így csinálja. Miért? Mert Ő az emberhez beszél, és nem próbálja meg hátulról bejuttatni a dolgot a szívébe. Hanem nyíltan azt mondja neki: „Kövess Engem! Gyere Velem! Dönts! Azt akarom, hogy dönts, hogy amikor majd Velem jársz, akkor azt tudd mondani: Ez az én döntésem. Ez az én választásom. Ez az én életem. Én ezen az úton akarok járni egész életemben.”
Még egy érdekes eset. Az embernek volt egy jó munkája, Mát 9:9. Úgy hívták az embert, hogy Máté, ő írta az evangéliumot is. Vámszedő volt, közutálatnak „örvendő” ember. Jézus így szólt hozzá: Kövess Engem! Az pedig azonnal felkelt, mindent otthagyott és ment. Mekkora csoda már ez?! Egy ember azt mondja: „Hajlandó vagyok menni Te utánad. Követlek Téged.”
Sátán azt mondja nekünk: „Hé! Mi szükség az akaratodra? Majd én eldöntöm helyetted, majd én megcsinálom neked.” Figyelj! Ezért olyan veszélyesek azok a mocsok drogok. Mert az embertől elveszik az akaraterejét, elveszik a szabadságát, elveszik a szabad akaratát. Isten azért adott nekünk szabad akaratot, hogy döntsünk, hogy válasszunk. Mi válasszunk, ne helyettünk valaki más. Ez a lenyűgöző szabadságunk.
Isten azt tanítja nekünk: Én azt akarom, hogy hozz döntéseket, hogy használd a szabad akaratodat, és azt akarom, hogy szabad légy! Gal 5:1 Krisztus szabadságra szabadított meg minket, és ebben az is benne van, hogy azt mondja nekünk: „Nem kell félelemben élned. Nem kell éhezned dolgok után, amik nem a tied. Ha szükséged van rá, Én megadom neked. Nem kell bizalmatlannak lenned. Merj Velem járni! Nem kell rabszolgának lenned. Lehetsz szabad, és légy szabad.” Szabad vagy igazán. Nincs uralma feletted a bűnnek. Nem kell beadnod a derekad. Aztán azt mondja nekünk: Mire való a szabad akaratod? Arra jó, hogy kövessük Őt, de ezt szabadon kell eldöntenünk.
Egy értelemben azt mondhatnánk: „Sátán is azt akarja, hogy utána menjünk, Isten is azt akarja. Mi a különbség?” Az, hogy Sátán nem akarja megadni a szabadságot, hanem így csinálja: „Nincs kérdés, te jössz velem! Ha már megfogtam a legkisebb ujjpercedet a nagy harapófogómmal, akkor már jössz velem. Adj egy kicsi teret nekem az életedben, és aztán jössz velem.” Isten a másik oldalról azt mondja: „Azt szeretném, hogy hozz egy döntést, mert tisztellek téged, mert szeretlek téged. Mert értékes vagy. Mert hatalmat adtam neked, hogy éld az életed. Úgyhogy hívlak, járj Velem, ám a szabad akaratodból.”
Kockázat? A legnagyobb kockázat. Nem? Ezt vállalta Isten a kertben. Ezért volt szabadsága Ádámnak és Évának dönteni. Ezért van szabadságod neked dönteni. Ezért nincs tagság a gyülekezetünkben, mert te döntöd el, hogy visszajössz-e. Gyere vissza, de ez a te döntésed, ez a te szabadságod. Mert Isten tiszteli a szabadságodat. Utána azt mondja nekünk:
Ján 15:13 Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.
Mire van a szabad akaratom? Mi a legnagyobb kifejeződése a szabad akaratomnak? Az, hogy azt mondom: „Élek az én utamon. Csinálok, amit én akarok. Minden úgy megy, ahogy én szeretném?” Nem! Nem ez a legnagyobb kifejése. A szabad akaratom legnagyobb kifejezése az, hogy alávetem magam Istennek, hogy leteszem az életem. Azt mondom: „Istenem, a tiéd vagyok. Kérlek, adj nekem bölcsességet. A Te utadon akarok járni. Veled akarok járni. Akármi is a következő lépés.”
Ki volt a valaha legszabadabb ember? Jézus. Ádámnak, amikor megteremtette Isten, akkor nagyon nagy szabadsága volt. Nem volt félelem az életben, nem volt értéktelen ambíció az életében. Ő mégis elrontotta. Később, és abszolút a legszabadabb Jézus volt. Mit csinált? Ján 10:15 letette az életét, átadta az akaratát az Atyának, Ján 5. és Ján 6.
Isten azt akarja, hogy legyen akaratunk, és mi döntsünk. Ne éljünk áldozatként, merjünk döntéseket hozni. Naná, hogy azt akarja, hogy kövessük Őt, mégis ez a mi döntésünk! Ez a szabadságunk. Járjunk ebben minden nap! Járjunk ebben, mert ebben van hatalmunk a kezdeményezésre! Ámen.
Atyánk, köszönjük ez az üzenetet. Köszönjük a szabadságot, amink megvan Jézus Krisztusban. Ez annyira értékes! Köszönjük Istenünk, hogy Te nem manipulálsz minket, hanem a szereteted által vonsz, hogy kövessünk Téged, és mi szabadon választottunk Téged, Urunk. Annyira hálásak vagyunk! A Te szíved nagyszerű, Te törődsz velünk, mindenkit szeretsz itt, és lefektetted szabadon az életed mindenegyes emberért, hogy szabadok lehessünk Téged választani. Köszönjük, Urunk!
Ámen.