P. Bendegúz
Különleges napunk van, ami – hála Istennek – mindig vasárnapra esik, és ez az Anyák napja.
Néhány évvel ezelőtt rátévedtem annak a gimnáziumnak a honlapjára, ahova jártam. Ennek a gimnáziumnak volt egy dráma tagozata. Emiatt nagyon sok közismert színész jött abból a középiskolából.
Amikor rátévedtem a honlapra, megnéztem az „Akikre büszkék vagyunk” oldalt, hátha ott van a nevem :-), de nem volt köztük. Kizárólag színészek voltak ott. Nem is kellett túl híresnek lenni hozzá. Ha valaki egyszer már színpadra lépett, fenn volt a neve, de rajtuk kívül senki más.
Úgyhogy írtam a webmesternek, hogy valami itt nincs rendben. Visszaírt, hogy ő is így érzi ezt a dolgot, de adjak neki javaslatot. Ezt mondtam: „Mi lenne, ha felraknátok az összes olyan nőnek a nevét, aki megházasodott, szült néhány gyermeket, és hűséggel neveli a gyermekeit? Mert én a helyetekben rájuk lennék büszke.”
Azt gondolom, hogy nem kell messze menni hősiesség és önfeláldozás példájáért. Úgy vagyok ezzel, ha egyszer készítenénk egy filmet a hősiességről, akkor lehet, hogy az lenne a címe: Egy anya egy napja. Mert annyira hálásak vagyunk azoknak, akik anyukák! Mindazért, amit tesznek.
Ez a világ nem emeli fel ezt annyira, mert nem annyira látványos, de Isten megemlékezik erről, mert ez igenis hatalmas dolog. Szeretnénk mi is megköszönni nektek ezt a munkát, amit végeztek csendben, de mégis nagy-nagy lélekkel és szellemmel és szeretettel.
P. Kende
Ebben az üzenetben Húsvétra tekintünk vissza.
Mát 26:1-13 Miután Jézus mindezeket a beszédeket elmondta, így szólt tanítványaihoz: 2Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a húsvéti ünnep, és az Emberfiát átadják, hogy megfeszítsék. 3Ekkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap udvarába, akit Kajafásnak hívtak, 4és tanácsot tartottak, hogy Jézust csellel elfogják és megöljék. 5De azt mondták: Ne az ünnepen, hogy zendülés ne legyen a nép között. 6Amikor Jézus Betániában, a leprás Simon házánál volt, 7odament hozzá egy asszony, akinél drága kenetnek alabástromszelencéje volt, és amikor az asztalnál ült, a fejére öntötte a kenetet. 8Tanítványai pedig ennek láttán bosszankodtak, és azt mondták: Mire való ez a pazarlás? 9Mert eladhatták volna ezt nagy áron, és a szegényeknek adhatták volna. 10Jézus ezt észrevette, és így szólt hozzájuk: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. 11Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek. 12Mert amikor ezt a kenetet testemre öntötte, a temetésemre nézve tette. 13Bizony mondom nektek: Bárhol a világon hirdetik az evangéliumot, azt is elbeszélik, amit ő velem tett, az ő emlékezetére.
Ezekben a versekben nagyon sok mindent látunk, ami a kereszthez vezet. Az előző alkalommal beszéltünk a keresztről (2013.05.01. P. Kende: Isten ’csavarkulcsa’ – a Kereszt). Ján 12-ben látjuk, hogy Júdás tolvaj volt. Az erszényből kilopta a pénzt. Látjuk a főpapok irigykedését, és azt, hogy a tanítványok össze vannak zavarodva. Mindenkivel volt valami baj Jézus körül.
Jézus körül mindenkinek volt valami baja. Ez hihetetlen gondolat, hogy lemaradhatunk az igazi konfliktusról. Lemaradhatunk arról, amiről az élet igazán szól, még hívőkként is. Gondolj az összes szereplőre Jézus halála és az Ő személye körül, és hogy mit gondoltak arról, hogy igazán hol történik a konfliktus.
Mit gondoltak a rómaiak arról, hogy milyen konfliktus történik éppen? Számukra ez politikai konfliktus volt. Térképről, határokról, seregekről szólt. Mint ahogy a hatalommal bíró emberek mindig gondolják ezt. Mindig azt gondolják, hogy a konfliktus ilyen. A farizeusok úgy gondolták, hogy a konfliktus az volt, hogy az emberek nem eléggé szentek. Legalábbis nem annyira szentek, mint ők maguk voltak. A vallásos emberek mindig ezt gondolják: te nem vagy eléggé szent!
A szadduceusok úgy gondolták, hogy a konfliktus arról szól, hogy több szabadságra van szükség abban, ahogy Istenről gondolkoznak. „Ez megoldaná a problémáinkat, ha több szabadság lenne ebben. Miért ragaszkodnánk ehhez az egy Könyvhöz? Miért lenne ez fontos? Miért hinnénk ezt szóról szóra? Miért kéne hinnünk, hogy ebben minden igaz? Legyen több szabadság abban, ahogy gondolkozunk.” Azt gondolták, hogy a konfliktus ebben van. Minden testi hívő és a liberális hitetlenek: legyen több szabadság az Isten felől való gondolkodásunkban.
Aztán a zelóták mit gondoltak erről, hol rejlik a konfliktus? Úgy gondolták, hogy ez a hazafiasságban van. A forradalmárok mindig így gondolják. A Heródes-pártiak úgy gondolták, hogy a lényeg a zsebükről szól. „Mennyi kerül az én zsebembe? A helyzetem, a pozícióm? Politikailag helyes módon cselekedjek, és akkor magasabb pozíciót kapok. Támogatom az éppen uralkodó királyt, és akkor a zsebeim telve lesznek.” Mindig így gondolkoznak az opportunisták.
Az írástudók úgy gondolták, hogy a konfliktus abban rejlik, hogy elveszítik a munkájukat. Azoknak az embereknek, akiknek nincs hatalmuk, mindig nagyon sok félelmük van. Aztán ott voltak a papok. Ők úgy gondolták, hogy mindenki az ő pozíciójukra hajt. Az ambícióval telt emberek mindig így gondolkodnak.
A prozeliták – olyanok, akik a pogány környezetből jöttek a judaizmushoz: görögök, rómaiak, egyiptomiak, barbárok,… bármilyen fajta emberek, akik rájöttek, hogy van egy igaz Isten –, ők azt mondták: én ezt szeretném, én ezt akarom! Kicsit ártatlanok voltak ebben, azt mondták: „Itt konfliktus? Milyen fajta konfliktus lehet itt? Ez az igaz Isten. Végre! Otthagytam a buta kis isteneimet és megtaláltam az igazi Istent. Miért volna itt konfliktus?”
Gondolj ezekre az emberekre! Ott volt Jézus és ezek az emberek ott voltak körülötte: a papok, a szadduceusok, a farizeusok, a rómaiak, a zelóták, a Heródes-pártiak. Mindezek az emberek ott voltak körülötte, és mindannyian lemaradtak az igazi lényegről. Sosem jöttek rá, hogy mi történik valójában. Mindannyian azt gondolták, hogy megtalálták, miről szól ez. Mindannyian azt hitték, hogy értik, mi történik, de igazából végül mindannyian csalódtak az ő filozófiájukban és gondolataikban.
Ugyanígy ma is megtörténik. Még a hívők között is nagyon sokszor! Csak gondolj írásrészekre, amik a konfliktusokról beszélnek. 1Kor 1:12 Pál azt mondja a korinthusbelieknek: a konfliktus nem abban rejlik, amire ti gondoltok. A korinthusi gyülekezetnek nagyon sok problémája volt. Voltak, akik a gyülekezet egyik oldalán ültek, voltak, akik a gyülekezet másik oldalán ültek, és úgy néztek egymásra, hogy nem bíztak a másik oldalban. Pál azt mondta: „A konfliktus nem ebben rejlik! A konfliktus nem a gyülekezetben van.” 1Kor 9:26 a konfliktus nem ott van, ahol te gondolnád.
Eféz 6:12 a konfliktus nem ott van, ahol te gondolnád. Ez nagy veszély számunkra. Mert lehetséges, hogy hívőként nagyon elfoglalt vagyok valamivel, nagyon keményen dolgozom rajta, és lemaradok a lényegről. Nem értem meg, hogy miről szól a konfliktus. Jézus körül konfliktus volt. Ma is van, és lemaradhatnék az igazi dologról.
Még hívők között is nagyon sokan vannak, akik nagyon el vannak foglalva a politikával, vagy azzal, hogy politikailag helyes legyen valami. Annyira csalódottak lesznek egyhamar! Krisztus a politika felett kell, hogy legyen számunkra. Ha elveszíted a közösséget egy testvérrel emiatt, akkor abban testiség van.
Aztán vannak hívők, akik szabadságot keresnek Krisztuson kívül. Azt mondják: én szabadságot szeretnék a hústestem, a régi bűnös természetem számára. Krisztuson kívül, a bűnben keresik ezt a szabadságot hívőkként. Azt mondja: nekem szabadságom van arra, hogy ezt megtegyem, és ez rendben van. Ján 8:36 Jézus azt mondja: Én szabaddá teszlek, Én teszlek igazán szabaddá téged.
Aztán vannak hívők, akik ugyanabba bonyolódnak bele, mint a farizeusok: „Ah, ezek bűnös emberek. Ez hihetetlen. Csak menj ki az ajtón, és meglátod, mennyire bűnös ez a világ! Hála Istennek, mi jobbak vagyunk.” Luk 18:11 a farizeusok ugyanezt mondták.
Tudod, mi a probléma ezzel? Amikor én meghatározom az ilyesfajta konfliktust, akkor nem fogok szolgálni. Akkor sosem fogok szolgálni és szeretni. Ez a fajta gondolkodás sosem vezet arra, hogy valaki felé szolgáljak, hanem csak büszkeségre visz, arra, hogy valakire lenézek. Én úgy hiszem, hogy ez annyira fontos, mert lemaradhatunk a valós dologról, az igaziról. Lemaradhatsz az igazi konfliktusról.
Néhány hívő annyira belebonyolódik a hazafiasságba! A hazafiasság nagyszerű, rendben van, de ha elfeledkezel a többiről, ha elfeledkezel Mát 6:33-ról, hogy először Isten országát kéne keresned, akkor lemaradsz valamiről. Viszont ha először keresed az Ő királyságát, és utána szereted a hazádat, és még fontosabb, hogy az embereket, akkor az csodálatos.
Ne maradj le a lényegről! Én úgy gondolom, hogy ez megtörténhet velünk, hogy belebonyolódunk ezekbe a dolgokba, mint a hitetlenek. Nem így kéne, hogy legyen ez. Isten megmutatta nekünk, hogy hol van az igazi konfliktus. Jézus eljött és megmutatta nekünk, és azt mondta: „Először is ez szellemi. Az egyik királyság harcol a másik királysággal, és ebben van a konfliktus.”
Ha megnézed Mát 26-ban, látod a tanítványokat. Arról beszélnek, hogy miért öntötte ki ezt az olajt, és nem veszik észre, hogy ez szellemi dolog. Júdás ott van, és nem látja, hogy ez szellemi dolog, nem látja a királyságokat. A papok nem látják a királyságokat. Mi látjuk a királyságokat? Mi észrevesszük Kol 1:13 Isten szeretett Fiának a királyságát? Aztán van a sötétség hatalma. Erről a kettőről van szó, és a konfliktus ott van. Ez a konfliktus.
Utána, ahogy láttuk Krisztus esetében, a szellemin túl a konfliktus az emberek életében van. Megtörténik az emberek szívében. Az ellenség hazugságai jönnek, és az embereknek Isten igazságára, Isten Igéjére van szükségük. Jézus tanít, és Ő felszabadított embereket. Ez a két szint az, amiről beszélünk. Az összes többi dolog, az összes többi konfliktus, amit az emberek elképzeltek Jézus körül, az csak a Sátán eszköze volt, hogy megvakítsa őket, hogy ne lássák, az igazán fontos dolgot és a valóságot.
Az evangélium idejében a konfliktus fókusza Jézus volt. Ma még mindig Ő az, és a gyülekezet. Ez a fókuszpontja a konfliktusnak, és az Ellenség támadja a gyülekezetet mindig. Mindig vannak ilyen elképzelt konfliktusok, amik arra vannak, hogy megosszák a gyülekezetet. Ez a céljuk, de ne foglalatoskodj elképzelt konfliktusokkal! Ne fogadd el a Sátán kivetítéseit.
Ne veszítsd el a fókuszt! Az emberek a pokol felé tartanak a hazugságok miatt, amit elhittek. Nem azért, mert nem elég tiszták, nem azért, mert Isten karja nem nyúl ki. Nem azért, mert Isten nem próbálja megmenteni őket. Nem azért, mert Jézus nem végezte be a munkát a kereszten, hanem hazugságok miatt mennek a pokolba. Azért, mert nem tudják, hogy Isten mennyire szereti őket. Nem veszik észre, hogy mennyire közel van Ő hozzájuk. Nem látják az igazi konfliktust. Azért, mert a Sátán megvakította az ő szemeiket, kinyomta a szemüket egy hazugsággal, 2Kor 4:3-4.
Persze megértjük, hogy a hitetlenek ilyenek, de te? Te hogy vagy? Te látod-e az igazi konfliktust? Te látod-e a lényeget, vagy elvesztél valamiben? Valami butaságban elvesztél-e? 1Kor 1:12-ben azt mondja, hogy vannak tanítók, akiket kedveltek? Van, aki az egyik, van, aki a másik prédikátorra mondja itt, hogy ő a legjobb prédikátor. Aztán vannak néhányan, akik nagyon szellemiek, és azt mondják: Krisztus a legjobb prédikátor.
Ez mit jelent? Ha a másik beszél a pulpitusnál, akkor a füleidet becsukod? Ha angolul beszél a prédikátor, akkor becsukod a füleidet? Pál azt mondja: „Hé, figyeljetek korinthusbeliek! Ne mondjátok, hogy mit szerettek jobban! Nem ez a lényeg.” A lényeg az üzenet. A lényeg a mag. Isten Igéje a lényeg, ami növekedhet az életedben, és gyümölcsöt teremhet. Bárki is prédikálja azt, élvezhetjük. Becsukod-e a füledet?
Még fontosabb, hogy elveszel-e egy elképzelt konfliktusban? Például, problémám van valakivel a gyülekezetben. Nagyjából rendben vagyunk, de igazából nem. Egymásra haragszunk. Nem bocsájtottunk meg egymásnak valami miatt. Tartozik nekem pénzzel, vagy tartozik nekem tisztelettel, amit nem ad meg nekem. Probléma van köztünk.
Aztán Pál azt mondja Eféz 6:12-ben: „Miről beszéltek? Nem test és vér ellen van hadakozásunk, nem erről szól a harc. Ez szellemi harc. Ha problémád van a testvéreddel, akkor ez az Ellenség munkájáról szól.” Vagy mondjuk azt, hogy problémám van egy hitetlennel. Pál azt mondja: „Ébredj fel. A Sátán bezárja a te szolgálatodat, hogy ne tudj szolgálni e felé az ember felé, mert utálod.” Mi lenne, ha imádkoznál érte? Mi lenne, ha szeretnéd? Mi lenne, ha észrevennéd, hogy honnan jön a konfliktus? A konfliktus a királyságok közötti konfliktus. Az a konfliktus, hogy vakon tartsa a hitetlent attól, hogy megtérjen.
Az Úr azt mondja: „Gyerünk, ébredj fel! Ne küzdj ezen a szinten. Nem erről szól. Lemaradsz az igazi konfliktusról. Az igazi harc az emberek lelkéért folyik.” Az igazi konfliktus azért megy, hogy előre menni Istennel igazán. Ez a lényeg. Erre lettünk elhívva. Ezért vagyunk itt. Magyarországnak szüksége van gyülekezetekre, és pásztorokra, aki elköltöznek városokba és gyülekezeteket alapítanak, és imádkozni ezért.
Viszont én elveszhetek valami teljesen másban. Félhetek valamitől annyira, hogy nem veszem észre, hogy hol van az igazi konfliktus. Vagy valahogy befolyással vagyok a gyülekezetre negatív pletyka által. Van egy konfliktusom a gyülekezetben, nem építem az egységet, nem szeretek, hanem ehelyett az embereket kettéválasztom, szétválasztom a dolgokat.
Bejöhet valaki a gyülekezetbe, megtér, és azt mondja: „Ez hihetetlen, ez gyönyörű. Isten munkálkodik a lelkemben. A dolgok megváltoznak a szívemben. Isten szeret engem, a Biblia megnyílik számomra.” Aztán lát téged a kis pletykás problémáddal, és azt kérdezi: „Itt konfliktus van? Ez hogy lehetséges? Nem Istent követed? Mi nem követjük mindannyian Istent? Nem ugyanazon az oldalon állunk mindannyian?” A válasz az, hogy igen. Mindannyian erre lettünk elhívva. Ilyen konfliktus volt Jézus körül. Ugyanígy van ez veled és velem.
Az Úr azt mondja: „Ébredj fel, gyerünk! Gyerünk, ébredj rá, hogy mi történik valójában.” Én tudom, hogy mindig találhatsz tanítást kinn, és elképzelhetsz egy konfliktust, egy problémát, és ez elvezethet téged. Létrehozhatod a saját kis látásodat, ami elvisz a gyülekezet látásától és ezért oszlást szít. Mi van azonban az Úrral? Ő a lényeg! Ez szellemi dolog. Királyságokról és a gyülekezetről szól, és arról, hogy Krisztushoz vezetünk lelkeket. Ezért vagyunk itt.
Van egy ellenségem, és kész, hogy kiüssön engem. Kész vagyok, hogy verekedjek vele, de nem felé fordulok. Mi fog történni akkor? Ő fog kiütni engem. Mert nem a helyes dologgal harcolok. Nem az igazi dologgal harcolok.
1Kor 9:26 Én pedig nem céltalanul futok, és nem úgy viaskodom, mint aki levegőt vagdos.
Ez megtörténhet velem. Ha nincs ellenségem, és csak a levegőt ütöm, akkor az csak bolondul néz ki. Ostobának fogok tűnni, mert a levegőt ütöm. „Kérsz még? Kérsz még?” – és csak a levegőt püfölöm, és nem történik semmi. Persze! Viszont ha van egy ellenségem, és rossz irányba ütök, akkor ki fognak ütni.
A minap paintball-oztunk. Lőttem valahova, és oldalról kaptam egyet a fejemre. „Honnan jött ez?” Ez megtörténhet velem, hogy birkózom a levegővel, és az árnyékot ütöm. Aztán az ellenségem csak kiüt, és én eltűnök. Az ellenség ezt szeretné az életünkben: harcolj, birkózz valamivel, ami nem is valós! Egy nap rá fogsz ébredni, és meg fog lepni téged: „A konfliktus nem is abban rejlett? Ez hogyan lehetséges?”
Ezt folyton halljuk. „Miért hagytad ott a gyülekezetet?” „Mert a pásztor elment mellettem, és nem köszönt nekem.” Sajnálom! Ez lehet, hogy megtörténik, de nem szándékos. A telefonom is annyira tönkrement, hogy nem tudom felvenni. Nem arról szól, hogy hívsz engem, és én utállak. Nem azért nem veszem fel!
Ne képzelj el valamit! Valaki máshogy néz rád, és te azt gondolod: utál engem. Lehet, hogy csak fáj a foga, vagy valami ilyesmi. 1Kor 13. a szeretet a legjobbat feltételezi. Úgyhogy, ne képzeljünk el és ne hozzunk létre konfliktusokat, hanem oldjuk meg őket az Úrral.
Szeretni, és látni a helyes képet: királyságok, szellemi a gyülekezet, emberek, hazugságok, igazság, szívek; és ezek beállítanak a helyes irányba. Ámen.