Annyi bizonyságot hallottam az elmúlt héten!
Zsolt 145:10-12 Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid. Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik. Hogy tudtul adják az ember fiainak az ő hatalmát, és az ő országának fényes dicsőségét.
Ez nagyszerű vers, a bizonyságtétel hatalmáról szól. Arról, hogy mit jelent, ha halljuk Isten munkáját egymás életéből. Guandzo-ból az egyik csapattag írt egy bizonyságot, ami nagyon megáldott. Azt írta ez a lány, hogy anyagi gondokban volt, mert nem talált munkát, nem voltak diákjai. Aztán Isten mutatott neki valami kulcsfontosságút. Azt írta: Isten azt mutatta meg nekem, hogy én nem vagyok a rendszer rabszolgája, hanem én Krisztust képviselem itt. Persze, közben keresett munkát, aztán talált is.
Az életünk másról szól. Mennyire nagyszerű, hogy Istennel sokszor megtaláljuk azt, amit tanulnunk kell egy próbatételben! Továbbmehetünk bizalommal és hittel a próbatétel után. Ez csodálatos dolog.
Van egy ikerpár, kislányok, akikért imádkoztunk néhány hónapja. Anna és Lili, mindketten nagy problémákkal születtek, és veszélyben voltak. Az egyiküknek a bélrendszere nem fejlődött ki teljesen, úgyhogy nagyon nem nézett ki jól a dolog. Néhány istentiszteleten imádkoztunk értük.
Most az egyikük, Lili teljesen rendben van, egészséges, nincs semmi kérdés. Ma hívott az anyukája, hogy megköszönje mindnyájunknak. Ma megnézték Annát, a kicsit, és az orvos azt mondta, hogy nagyon ígéretesen fejlődik. Úgy tűnik, hogy gyógyul, ami elképesztő dolog. A szülőknek nagy várakozásuk van Istentől. Milyen jó így élni, hogy várakozásunk van Istentől! Várakozásunk van Istentől.
Egy másik gyermek. Itt voltak a szegediek dicsőíteni nemrég, és ők akarták, hogy elmondjam ezt. Szegeden egy kislány komoly szívproblémákkal született. Egy orvos azt mondta rá: nem szabad várni, meg kell műteni, mert soha nem fog meggyógyulni teljesen. Most megnézte valami jelentős professzor, és azt mondta nekik: keresem, de egyszerűen csak nőtt oda egy hártya a szívére, ahol a lyuk volt, és nem lesz szükség a műtétre.
Most az orvosok azt mondják: ez néha megtörténik, nem nagy csoda. 🙂 Eddig ezt nem mondták. A szülők szerették volna megköszönni nekünk, és hogy lássuk Isten dicsőségét. Milyen nagyszerű megosztani egymással az örömünket!
Tegnap egy cégnél volt egy kis evangelizációnk. A cég megnyitotta az ajtaját, és néhány alkalmazott eljött. Utána az egyik hölgy ezt írta: „Nagyon szépen köszönöm a tegnapi délutánt. Őszintén örülök, hogy létezik még olyan közösség, ahol normális emberi közelségben és hangon beszélnek Jézusról, és az Ő igazi mondandójáról.” Mennyire csodálatos, hogy Isten használ minket arra, hogy kijelentse a Fiát! Ez itt mindenkire igaz.
Volt egy nagyszerű diplomaosztó hétvégénk. Hálás vagyok azokért, akik elvégezték a bibliaiskolát. Okunk volt örülni nekik. Utána volt egy kis összejövetel két családnak. Úgy éreztem, hogy csak ott vagyunk, semmit nem csinálunk, csak eszünk, ami nem olyan rossz dolog. 🙂 Tényleg nem csináltunk semmit, csak együtt voltunk, a Krisztus Teste közösségben voltunk. Az egyik családból valaki utána azt mondta: „Mi eddig nem értettük, hogy ez erről szól. Mi nem tudtuk, hogy ennyire szeretnek téged. Mostmár tudjuk, hogy jó kezekben vagy.”
Nem úgy van, hogy sokszor az a bizonyságunk beszél a leghangosabban, amikor nem csinálunk semmit, csak vagyunk, akik vagyunk?! Nagyszerű ez az életünkben, hálás vagyok ezért. Szerettem volna megosztani itt mindenkivel, mert ezek engem nagyon bátorítottak. Nyáron ezért csináljuk az Erzsébet téren az istentiszteleteket hétfő esténként.
***
Lengyelországban Isten adta nekem a következő üzenetet. Azt hittem, hogy ott kell elmondanom, de P. Barry elmondta helyettem, úgyhogy én inkább itt mondom el.
Mát 5:9 Boldogok (áldottak) a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
„békességre igyekezők” a görögben azt jelenti, hogy a békességet csinálók. Emberek, akik békességet hoznak létre. „ők az Isten fiainak mondatnak”
Ez érdekes gondolat, mert elég nehéz békességesnek lenni, amikor nehezen mennek a dolgok. Mit szólsz azonban ehhez: békességet hozni oda, ahol nincs békesség? Ez mennyivel nagyobb, mint megőrizni a békességedet! Békességet átadni valakinek, békességgel szolgálni valaki felé, vagy ahol nincs semmi békesség, te odamész és létrehozod a békét. Békességet hozol létre. Milyen nagy dolog ez!
Eféz 2-ben Jézusról azt olvassuk:
Eféz 2:14 Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat
Jézus békességet csinált. Jézus békességet hozott oda, ahol nem volt. „Tényleg? A történelemben úgy látom, hogy nem.” Az én szívembe azonban békét hozott! A te szívedbe békét hozott? Ha hívő vagy Jézusban, akkor Ő békét hozott a szívedbe. Jézus a békességcsináló. Ő az, Aki csinál békességet, mi pedig olyanok leszünk, mint a mi idősebb testvérünk, Jézus Krisztus. Mi olyanok leszünk, mert az Ő természetét kaptuk.
2Kor 5:18-21 Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nekik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.
Nagyon aprólékosan elmondja nekünk: Én a békéltetés szolgálatát adtam neked. Isten megbékéltetett bennünket Önmagával, és Ő azt mondja nekünk: „Neked adom a békéltetés szolgálatát, hogy ezt vidd tovább az emberek közé. Szolgálj ebben!” A kérdés az, hogy mik vagyunk? Békességet csinálók vagyunk? Olyanok vagyunk, akik békességet hoznak? Mi békességgel szolgálunk?
Annyi más dolog van: idegfeszültség, aggodalom, küzdelem, nyughatatlanság. Annyi mindennel szolgálhatunk. Isten azt mondja: békességgel szolgálók. Erre vagyunk elhívva. Amikor egy embernek arról beszélünk, hogy újjá kell születnie Jézus Krisztusban, akkor békességgel szolgálunk. Amikor bemegyünk egy balhés helyzetbe, akkor ez a szívünk vágya, hogy békességgel szolgáljunk.
P. Barry Lengyelországban arról beszélt: igyekezvén, hogy megőrizzük az egységet, Eféz 4:3. Azt mondta erről, hogy ez nem csak azt jelenti, hogy megegyezünk valami kompromisszumban, hanem azt jelenti, hogy sietünk, hogy igyekszünk egységet találni. Nagyon tetszik nekem, amit ott mondott erről.
Eféz 4:3 nem arról beszél, hogy ellentétes oldalon állunk, de valahogyan kénytelenek vagyunk megegyezni, mert erre kényszerítenek minket a körülmények, és azt mondom: te közelíts, én nem akarok. Aztán van egy olyan kompromisszum, amiben annyira távol állunk egymástól, amennyire csak lehetséges, annyira ragaszkodunk a saját véleményünkhöz, a saját érdekünkhöz, amennyire csak lehetséges. Valahol azonban azt tudjuk mondani: rendben, elbírom a dolgot valahogy. Ez a kompromisszum.
Eféz 4:3 sietésről, igyekezetről beszél. Nem várom, hogy ő lépjen, hanem én igyekszem. Ez a különbség a kettő között. Isten Szelleme bennünket békességteremtőkké tett.
Isten Szelleme bennünket olyanokká tett, akik békességet hoznak egy helyzetbe. Hogyan történik ez? Úgy gondolkodunk, hogy biztos a kompromisszumban van a válasz. „Ez az Istennel járás nagyon szűk dolog. Mát 7:14 nem azt mondja-e, hogy a kapu szűk, az út keskeny? Ha Istennel jársz, akkor biztos nincs szabadságod! Úgyhogy, mi lenne, ha kötnénk egy kompromisszumot? (Minél messzebbről.)” Azt gondoljuk, hogy ebben van a szabadság.
Tudod, mit? Ha rálépünk Isten útjára, és azt mondom: igen, Uram, én ezt akarom; akkor hatalmas szabadságot találok azon a keskeny ösvényen, Ézs 35:8 a biztonság szabadságát. Azt mondja: még a bolond sem hibázik ott. Úgyhogy, ebben nagy bizodalmam van, amikor nem találom magam túl okosnak. Azon az úton a gyógyulás szabadságát találom, Zsid 12:13. Zsolt 1:6 a gyógyulás szabadságát találom.
Azt találom, ha igyekszem a békességre, ha sietek erre, akkor nagy szabadságot találok. Ez annyira fontos. Békességet nem a kompromisszumban találunk, hanem az Isten szerint való kezdeményezésben. Amikor besietünk, hogy megváltoztassuk a dolgot.
Olyan könnyű olyasvalakinek lenni, aki távolságot tart, aki egyre inkább csak távolságot növel és nem egységet, nem békességet keres. Tudod, hogy milyen egyszerű ez? Az egyszerű recept, ha távolságot akarsz: csak ragaszkodj a jogaidhoz, kövesd a saját terveidet, ragaszkodj a sértődéseidhez, és garantálom neked, hogy nagyon hamar mindenkitől távol leszel. Nem lesz egységed senkivel, nem leszel közel senkihez. Van egy gond ezzel, nem lesz békességed sem. Főleg nem leszel békességteremtő.
Olyan könnyű beállni valaki mögé. Növelem a távolságot köztem és a másik között gyanakvással, haraggal, és nem békességet csinálok. Mi történik? Olyan könnyű beállni e mögé, és a véleményem olyan ragadós lesz. Amit beszélek erről a problémáról, az olyan könnyen talál halló fülekre. Tudod, milyen könnyű ez?
Ján 12:5-ben Jézus az asztalnál ül. Ott ül Júdás, és azt mondja: miért lett elpocsékolva ez a kenet? Megvádolja az asszonyt, hogy pocsékol, hogy tékozol. Megvádolja az asszonyt: miért csináltad ezt?! Jézus jelenlétében vannak. Márk 14:4 Júdás vádolja az asszonyt, nem a békességre igyekszik, hanem a távolságot növeli, és a tanítványok közül többen haragudtak. Miért? Mert könnyű beállni valaki mögé, aki nem a békességet keresi.
Természetileg nagyon könnyű támogatni azt az embert, aki a távolságot növeli. Természetileg nagyon könnyű egyetérteni egy ostobasággal, és nem békességteremtőnek lenni. Még Jézus jelenlétében is! Jézus jelenlétében voltak, és ezt csinálták. Gondolj bele ebbe! Mekkora lecke ez nekünk! Mennyire megtörténhet ez velünk itt! Megtörténhet velünk a családjainkban. Megtörténhet velünk a hívő barátainkkal, és valaki veti a gyanakvást, valaki vet valami hazugságot, amit lehet, hogy ő is csak elhitt. Őszintén hiszi, és csak veti és veti. Olyan könnyű beállni mögé, egyetérteni vele és támogatni. Annyira egyszerű.
Azonban Máté 5:9 azt mondja: áldottak a békességet létrehozók. Áldottak a békességet teremtők. Nem ez az ember áldott, aki a távolságot növeli, hanem az az ember, aki besiet, hogy az egységet keresse. Kerül, amibe kerül! Egyeljük ki a dolgot, hagyjuk abba, meg lehet változtatni ezt.
Máté 12:30b aki velem nem gyűjt, tékozol.
„Aki Velem nem gyűjt, az tékozol. Aki Velem nem gyűjtöget – mint az, aki arat, aki összegyűjt –, az szétszór, az pocsékol.” Ez Sátán szíve mindannyinknak, hogy olyanok legyünk, akik szétszórnak. Olyan emberek legyünk, akik először megtűrik a távolságot, aztán utóbb kényelmessé válik a távolság, megszokják és így akarnak élni. „Maradjunk távol! Legyünk hűvösek, tartózkodóak! Legyen minél nagyobb a távolság!” Ezt szeretné mindannyink életében, hogy olyanok legyünk, akik szétszórnak.
Van egy érdekes vers 2Ján 10-ben. Azt mondja János: ha valaki másik tanítással jön hozzátok, mint amit mi hirdettünk, azt ne fogadjátok be, még csak együtt se egyetek vele. „Miért? Nem akarod, hogy szolgáljunk felé? Neki nincs szüksége arra, hogy hallja a helyes tanítást?” János azonban arról beszél, hogy az az ember tanít. Ez az ember veti az eltérést. Ez az ember veti a távolságot, veti a hazugságot, a rossz tanítást. Ez olyasvalami, amire figyelni kell valóban.
Az interneten annyi hamis tanítót találsz, annyi embert, aki törvénykezően tanít. Ne légy szellemi mindenevő! Légy válogatós! Tanuld meg a kegyelem üzenetét! Jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív, Zsid 13:9. Tanuld meg a kegyelem üzenetét! Tanuld meg a bevégzett munka üzenetét! Aztán ha hallgatsz valami mást, akkor csak légy válogatós! Lehet, hogy nagyszerű – hála Istennek, sok nagyszerű prédikátor van –, de ne egyél meg mindent. Lehet szeretni őket, de nem kell feltétlenül elfogadni a tanításukat.
Miért mondta János ezt 2Ján 10-ben ilyen keményen: még csak együtt se egyetek vele? Azért, mert az ragadós, fertőz. Ha befogadom, ha megengedem, hogy tanítson engem, ha adok neki helyet erre, akkor az megfertőzhet engem, akkor én ilyenné válhatok. Ne engedd, hogy a szívedet megfertőzze valami!
Péld 6:19 az, aki a testvérek között háborúságot szerez. A héberben ez úgy hangzik, hogy elszabadítja a megoszlást. Olyan, mintha lenne egy fenevad, akinek az a neve, hogy megoszlás, és ez az ember jön, kinyitja a dolgot, és elengedi a fenevadat. Aztán megoszlás és széthúzás van. Vigyázz ezzel!
P. Barry erről beszélt, Eféz 4:3. Igyekezzünk erre. Szeressünk buzgón! Igyekezzünk, hogy megálljunk a megoszlás ellen. Szeressünk buzgón, ne engedjük be a gyanakvást. Egy testvér azt mondta rólam: ebben a dologban, amit csinálsz, hiányolom a szeretetet. Ez annyira szíven ütött. Nem magam miatt, hanem őmiatta. Arra gondoltam: „Honnan tudod, hogy én szeretlek-e ebben a dologban? Hogyan tudod te azt megítélni? Én szeretek ebben a dologban, én tudom, de ha te feltételezed rólam, hogy én nem, akkor milyen a szíved?”
Jézus a kereszten azt mondta: bocsásd meg, Atyám, nem tudják, mit cselekszenek. Ennél rosszabbat nem volt hajlandó elhinni róluk. Hogyan hihetnék rosszat a testvéremről? Hogyan gondolkodom a szívemben, ha így gondolkodom? Aztán sietek az egységre. Megállok a hazugság ellen. Amikor valaki próbál engem maga mögé sorolni, akkor azt mondom neki: „Hagyj engem békén, engem ez nem érdekel. Én nem vagyok kíváncsi a megosztásodra.”
Ha elfogadod – ez nem az én üzenetem, hanem 2Ján 10-ben ezt a Szent Szellem üzeni nekünk –, ha beengeded ezt a szívedbe, annak rettenetes következménye lesz a számodra.
Máté 5:8 Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják.
Ha megengeded, hogy valaki sutyorgással befertőzze a szívedet, akkor annak az egyik szörnyű következménye, hogy nem fogod látni Istent olyannak, amilyen. Emlékszel a szolgára, akinek az ura adott egy lehetőséget? Az ura adott neki egy talentumot, hogy gazdálkodjon azzal. A szolga a végén azt mondta: „Én tudtam, hogy csak be akarsz ugratni! Én tudtam, hogy alig várod, hogy lecsapj rám! Én tudtam, hogy te kemény ember vagy!”
Hány és hány ember van így Istennel?! Nem azért, mert Isten kemény, vagy kegyetlen, vagy elutasító, vagy szeretetlen, vagy távoli lenne, hanem azért, mert a szívükbe beengedtek egy fertőzést. Valaki beengedi a szívébe, hogy eltávolítsák a pásztortól, éket vernek közéjük, az megfertőzi a szívét. Aztán hogyan fogja látni Istent? Torz módon. Ugyanúgy, mint az ember, aki az urára azt mondta: tudtam, hogy te kemény ember vagy! Dehogy volt kemény! Lehetőséget kínált neki, mégis így gondolkodott.
Jézus azt mondta: aki Velem nem gyűjt, az tékozol. Ha tékozlóra figyelek, akkor magam is olyan ember leszek, aki szétszór, aki nem gyűjtöget, aki nem hoz békességet, aki nem csökkenti a távolságot, aki nem áld. Isten ments! Erre Isten azt mondja nekünk: „Ne menj ezen az úton! Minek járnál erre?”
Van egy nagyszerű kontrasztunk. Jonathán barátsága Dáviddal. Ő volt a herceg, neki kellett volna királynak lenni következőleg, de Jonathán tudta, hogy Dávid lesz az. Mivel a barátja volt, ezért azt mondta, hogy az nagyszerű lesz. Ez elképesztő! Ki az, aki ennyire ambíció nélkül van? Jonathán ilyen volt.
Aztán Dávidnak menekülnie kellett, mert Jonathán apja, Saul meg akarta gyilkolni. Jonathán Saul házában élt. Ha végignézed az életét, Jonathánt nem fertőzte meg ez a „távolság” dolog, ahogy az apja folyton beszélt neki Dávidról.
Jonathán ragyogó ellenpélda, mert nem fertőzte meg ez. Hogyan? Az Írásból tudjuk, hogy Jonathán azt mondta Dávidnak: az Úr legyen köztem és közted; 1Sám 20:23. „Isten van közöttünk. Ez a dolog, ami közöttünk van, nagyobb, mint egy emberi kapcsolat. Ez a dolog, ami közöttünk van, nagyobb, mint amit a világ ismer. Ez a dolog, ami közöttünk van, nagyobb, mint a királyság. Nagyobb, mint az én koronám, vagy a te trónod. Ez nagyobb mindennél, mert az Úr van közöttünk.”
Jonathán nem volt hajlandó elfogadni semmit, ami nem egyezett az Úr természetével. Jonathán az apja udvarában élt, és hallgatta, ahogy az apja gyűlölte Dávidot, hogy irigy, féltékeny volt rá. Hallgatta, ahogy az apja önérdekből beszélt. Jonathánt ez nem fertőzte meg. Ez lehetséges.
A világ, amiben élünk, minden ezen dolgozik, hogy az embereket minél távolabb vigye egymástól és Istentől. Nem kell, hogy ez megfertőzze a szívünket. Merjük ezt hinni, hogy Isten elhívott minket erre, hogy közelebb hozzunk embereket, és Istenhez. Annyira csodálatos szolgálat! Ez a miénk. Minket erre hívott el Isten, hogy békességteremtők legyünk. Jonathán ezt csinálta.
Zsolt 119:11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
Ezt csinálta Jonathán. „Ami Isten természete ellen megy, azt nem hallgatom meg a barátom ellen.”
Egy szinten lehet udvariasnak és kedvesnek lenni, és azt mondani: ez a békességteremtés. Udvarias, kedves, rendes ember, de ijesztően távolságtartó a dolog. Ez nem a besietés, nem a „lehetnénk egységben valahogy?”
Két példa. Dávidnak 1Sám-ben Saul volt a nagy ellensége. Saul volt a király, megpróbálta meggyilkolni többször. Dávidnak volt két lehetősége 24 és 26. fejezetekben, hogy megölje Sault. Dávid nem csak hogy nem ölte meg, hanem jóval messzebb ment mindkétszer. Az egyik alkalommal – miután megvolt a lehetősége, hogy megölje – levágott egy darabot a ruhájából. A másik alkalommal – Saul aludt – elvitte a vizes korsóját és a dárdáját, és messziről visszaszólt neki.
Mindkét alkalommal Dávid messzebb ment. Nem csak nem ölte meg Sault, hanem kezdeményezett felé. Kereste az egységet. Az, hogy nem ölte meg, emberi szinten nagyon tiszteletreméltó dolog, de Dávid sokkal messzebb ment ennél. Szeretetben beszélt Saullal. Kezdeményezett felé. Azt mondta: „Saul, figyelj! Te meg én helyrehozhatnánk ezt a helyzetet. Én nem ellenség vagyok neked. Nekem nem nehéz tisztelni téged. Én szeretlek téged. Én lehetnék a legjobb embered. Sőt! A hátad mögött én vagyok a legjobb embered, miközben te meg akarsz ölni engem. Nekem nem gond tisztelni téged.”
Ez az igazi szeretet, amelyik besiet, hogy egységet találjon. Mindegy, hogy mit talál, megteszi az ő lépését. Nem számít, hogy elutasítást talál. Dávid kezdeményezett, messzebb ment. Mi a legkönnyebb egy házasságban? Csak csendben lenni. Én tudom, házas vagyok. 🙂 Csak nézni: én tovább bírom! Ez nagyon valós példa. Házasságok tönkremennek ezen. Senki nem rohan be, hogy keresse az egységet.
Ugyanígy gyülekezetek tönkremennek. Azért, mert senki nem rohan be, hogy keresse az egységet. Senki nem teszi meg. Aztán gondok, problémák vannak.
A keresztnél békességteremtők vagyunk emberekkel és Istennel. A nyár lehet a növekedés időszaka, vagy az egység időszaka; vagy a távolodás időszaka. Legyünk békességteremtők a szívünkben a keresztnél. Aztán fejezzük ezt ki kezdeményezésekkel. Ámen.