Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből! (Kaposvári konferencia)

2011 július 13. szerda  18:30

P. Péterfai

Néha nem kell bonyolítani a kereszténységet, egyszerűen csak imádni kell az Urat.

1Pét 2:1-3 1Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást. 2Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; 3Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.

Ötféle rossz hozzáállás:

–          gonoszság: amikor valaki felé rosszindulattal vagy, például összerúgod a sarkát.

–          álnokság: becsapás, nem azt mondom, amit gondolok. Azért nem azt mondom, amit gondolok, mert érdekem van belőle. Például amikor a Szepi azt mondta, hogy a Liverpool egy kosárlabda csapat, az egy nagy becsapás. Vigyázzatok vele! 🙂 Egyébként sakkcsapata van.

–          képmutatás: amikor mást cselekszem, mint amit gondolok. Más színt mutatok, mint amilyen vagyok. Pl. kékbe öltözöm Liverpool meccsen, vagy Fradi meccsen lilába. 🙂

–          irigykedés: versengés, összehasonlítom magam másokkal. „Én is vagyok olyan jó, mint a másik. Én is tudom olyan jól csinálni, mint a másik.”

–          rágalmazás: amikor valaki ellen beszélek.

Öt hozzáállása a gonosznak, a rossznak. Péter ezt a levelet hívőknek írja. Voltak köztük zsidók és görög származású hívők. Voltak köztük fiatal hívők és érettebb hívők. Azt mondja: ezt az öt dolgot vessétek le, mint egy ruhát.

Amikor egy ilyen gondolat akár a hívő szívében is megfordul, csak vessétek le. Ehelyett legyetek olyanok, mint most született csecsemők – picike, 50 cm körül, éppen most született. Újszülöttet nem látsz a divatlapok címlapján. Amikor anyukák elhozzák a bébijüket először a gyülekezetbe, azért várnak 5-6 hónapot, hogy kiformálódjon. A most született csecsemő viszont igazán tudja, mire van szüksége. Nekünk hívőknek, amikor a szívünkben van egy ilyen gondolat, akkor ugyanerre a négy dologra van szükségünk.

Először is a keresztény újjáélesztés abc-je:

a) átjárható légutak biztosítása. Jogosítványod sem lehet, ha ezt nem tudod. Az első dolog az, amire egy most született csecsemőnek szüksége van, hogy levegőt kapjon. Ez annyira magától értetődik. Hívőként nem mindig jut eszembe, hogy levegőt vegyek. A levegővétel az, hogy hagyom, a Sz.Sz. munkálkodjon bennem, átjárjon, és aztán tudom folytatni a levegővételt.

Ján 3:5 újjá kell születni a Szent Szellem által és víz által. Be kell töltekeznünk a Szent Szellemmel újra és újra. A keresztény újjáélesztés ezzel kezdődik, hogy veszek egy nagy levegőt: Uram, a Te Szellemed él bennem.

b) betakarás. Az újszülöttnek melegre van szüksége, mert kihűlhet. Ez a meleg nekünk hívőknek a közösség. Nyári hónapokban ez könnyebb. Közösségre van szükségünk, Krisztus Testére. A Szent Szellem, akit belélegeztünk, 1Kor 12:13 belekeresztelt engem a Krisztus Testébe.

c) anyatej, közvetlenül a szülőszobán. Miután betakarták, odateszik az édesanya mellkasára. Nem mossák le róla a magzatmázt sem. Hagyják, hogy szopjon egy kicsit. Abbamarad a sírás, a lila szín is szűnik. A deformáltság is alakulgat, de ahhoz kell még idő. 1Pét 2:2 szükségünk van az anyatejre. Ez ingyen van. Ez a legjobb. A saját édesanyjának az anyateje.

Ésa 55:2a Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet?

Egy most született csecsemőnek a legjobb táplálék az anyatej. Nincs szüksége másra. Van olyan, hogy ez nem történhet meg. Számunkra, hívők számára miért keresnék valami más ételt, ami úgysem fog megelégíteni? Miért fizetnék valamiért az időmmel, pénzemmel, a fiatalságommal, ráncaimmal? Valamiért, ami nem szellemi eledel.

d) Azzal, hogy a baba levegőt vett, betakarták, kicsit szopizik, valami még hiányzik.

Ésa 55:3a Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen a lelketek

A szerető édesanya hangjára van szüksége. Nem csak fizikai, hanem lelki szükségletei is vannak. Szükségünk van szerető hangra. Szükségünk van rhémákra, Isten kimondott szavára, amit az Ő szerelmesének megsúg a maga idejében. Ami csak neked szól, nem a szomszédodnak. Nem a szomszéd csecsemőnek, hanem nekem, a kis deformáltnak, a véresnek, a lilának. Nekem. Szükségem van a szerető szülő kellemes hangjára.

A hívő, akinek van egy gonosz öltözete – testi hívő –, ha nem lenne hívő, akkor nem tudna egy másik ruhába átöltözni. Neki megmarad ez az öt dolog, amiről beszéltünk. Egy hívőnek viszont megvan a választási lehetősége, hogy leveszi a ruhát, és Ésa 61:10 felveszi az üdvösség ruháját. Ez azt mondja, amiről az egész héten is szó volt.

1Pét 2:9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.

Ez az új ruha. Azt mondja, hogy a származásunk szerint választott nemzettség vagyunk. Kiválasztottak vagyunk. Így kerültünk Istenhez, így születtünk. Így van jogunk arra, hogy ezután az anyatej után sóvárogjunk.

A hivatásunk királyi papság. Nem cselédek, nem rabszolgák, hanem királyi papság. Az összetartozásunk szent nemzet. Szentek vagyunk. A mi összegyülekezésünk szent. Pedig koszos lábbal jövünk be. Azért jövünk be koszos lábbal, hogy megmoshassuk egymás lábát.

Az összetartozásunk, a nemzetünk szent, vagyis Isten számára elkülönített. Az egyének szempontjából olyan sokaság vagyunk, amit Isten arra rendelt, hogy megtartson bennünket. Egész pontosan azt mondja, Ő érdemesnek tart bennünket arra, hogy Saját Magának félretegyen bennünket, hogy megőrizzen bennünket. Ezek nem azok a kis csecsebecsék, amiket romantikusan félreteszünk, vagy véletlen benne marad a pénztárcánkban és aztán már nem kell.

Tit 2:14 igazán értékesek vagyunk. Isten úgy vigyáz ránk, mint a szeme fényére. Nem csak a nagyokra, hanem a kicsikre ugyanúgy. Mindannyinkra. Isten így döntött, hogy magának félretesz minket. Magánál tart bennünket. Soha nem hagy el bennünket, mint mi az esernyőt a buszon. Istennek szüksége van ránk, hogy hirdessük az Ő hatalmas dolgait. Ezek vagytok ti: Istennek a népe. Azért, hogy hirdessük az Ő hatalmas dolgait. Az életetek igazán értékes Isten számára. Ti fontosak vagytok egymás számára. Isten ilyenné tett bennünket a kegyelméből.

Levetjük a régi göncöt, felvesszük az új azonosságunkat, és vagyunk, akik vagyunk Isten kegyelméből. És hirdetjük az Ő hatalmas dolgait.

P. Kende

Csel 1:6-8 6Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?7Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. 8Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.

Amikor egybegyűltek, megkérdezték: Jézus, nem most van itt az idő, hogy helyreállítsd a királyságot? Ez azután volt, hogy Jézus megmutatta, Ő erősebb, mint a halál, Róma, a farizeusok, az ellenségei. Nyilvánvalóan megmutatta, hogy erősebb, mint a kereszt. Megmutatta, hogy az Ő szeretete nagyobb, mint hogy bármilyen csalódás útját állja. Amikor mindezt látták Tőle, akkor azt mondták: most helyreállíthatod a királyságod. Mert ez volt a legnagyobb dolog a fejükben, hogy Isten helyreállítja a királyságot Izraelben. Ez volt a legnagyobb elképzelhető dolog számukra.

Itt hibát követtek el, mert Jézus valamiről beszélt nekik. Azt mondta nekik: figyeljetek, nem ez a legnagyobb cél, nem ez a legnagyobb ügy, hogy most helyreállítsam a királyságot Izraelben. Aztán mi volt még a célja?

Ján 17:1 Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;

Ján 17:4-5 4Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt. 5És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.

Miért volt itt Krisztus? Azért, hogy megmutassa az Atyát, Akit egyedül Ő ismert, hogy láthassuk a dicsőségét, és az egyszülött Fiú dicsőségét, mert láttuk a Fiút, mint Isten egyszülött Fiát, az Ő dicsőségét és az Atya dicsőségét Őbenne. Amikor a tanítványok Csel 1-ben azt kérdezik: akkor most jön a királyság, igaz?; akkor Jézus azt mondja: nem, nem.

Ez arról szól, hogy Jézus megmutatta a világnak az Atya dicsőségét és az egy meglepő dicsőség volt. Azért, mert egy kereszten lett nyilvánvaló, Jézus halálán, a feltámadáson keresztül lett nyilvánvaló. Isten dicsősége a szenvedésben, az elutasításban még sokkal nyilvánvalóbban látszott, mint hittük volna.

A tanítványok azt mondják, amit én is kényelmesen várnék: ”Tudod, mit szeretnék? Megmondjam? Nem lottó 5-öst, nem egy szép autót. Nem azt, hogy fiatalodjak 20 évet. Nem. Hanem, ha most lenne az elragadtatás. Ez lenne a legjobb dolog, amit el tudnék képzelni.” Krisztus viszont azt mondja: nem a ti dolgotok. „Várj, Uram, de ez lenne a legnagyobb, amit csinálhatsz.”

„Nem, félreértitek a dolgot! Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok.” Nem azért, hogy mindenki lássa, hogy milyen erős vagyok. Hanem, hogy legyünk a tanúi, hogy a dicsősége meglátsszon rajtunk. Krisztus itt volt és Ő azért volt itt, hogy dicsőítse az Atyát. Aztán itt hagyott bennünket, hogy dicsőítsük Őt.

A tanítványok jól láttak egy dolgot: kell, hogy menjünk valamerre. „Uram, nem most, állítod helyre a királyságod?” Jézus azonban azt mondja: az Atya dicsőségét megmutattam és most ti fogjátok megmutatni ebben a világban. Ez az, ami annyira tetszik. A hitünkben megyünk valahová, tartunk valahová.

Egyszer játszottam reversi játékot. Olyasvalakivel játszottam, aki nagyon értett hozzá és eldöntöttem, hogy soha többé nem játszom. Mivel tényleg ügyes volt benne, ezért nem csak rákényszerített, hogy rossz lépéseket tegyek, hanem ráadásul sokszor úgy csinálta, hogy kimaradjak. Azt mondtam: soha többet, mert utálom, ha nem léphetek, ha nem tarthatok semerre.

Úgy vagyunk mind, hogy szeretnénk tartani valamerre. Nagyon szeretem ezt a hitünkben. Hiszem, hogy ez fontos része, hogy tartunk valamerre a hitünkben. Mindig. Azt mondhatjuk: megyek valahová a hitemben. Hogy mondhatnánk ezt? „Éppen megyek egy bibliatanulmányra, vagy gyülekezetbe. Megyek egy ima-összejövetelre, közösségbe. Szolgálni, csinálni valamit.” Ez az egyik dolog, amit teszünk. Tartunk valahová a cselekedeteinkben, és abban, ahol vagyunk.

Viszont nem ragadhatok le itt, mert valami többről is szól ez. Tartunk egy robosztus hit felé. „Tartok egy bővölködő élet felé Krisztusban. Vagy tartok afelé, hogy felépítsek valakit a hitben.” Ez a második szintje a dolognak: növekedésem van a hitemben és erre felé tartok. VAN egy kitűzött irányom. Azt mondom: Uram, mit csináljak az életemmel?

„Tarts erre, adok neked valamit. Nem kell ott molyolnod a kereszténységedben.” Mint a reversi-ben: már megint ő jön, már megint,…, már megint. Ez szörnyű lenne, ha úgy kellene lennem, hogy nem tartok semerre. Mi viszont tartunk valamerre.

Van aztán még egy szint:

Jel 21:1-5 1Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. 2És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.3És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. 4És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. 5És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.

Tartunk valahová, a menny a miénk. A mi otthonunk. Ha valaki azt mondja: hova mész? Azt mondhatnánk: a mennybe.

„A közértbe mégy vagy a bankba?” Ez egy szintje az életemnek, de van egy másik szintje. Tartok a mennybe, van valami az életemben, ami nagyobb mindezeknél. Isten eltöröl minden könnyet a szemünkről, nem lesz könny, kiáltás, fájdalom.

Jel 21:22-23 22És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány. 23És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.

Ez az a hely, ahová tartunk. A cél. Miért beszélek erről? Mert van még két másik szintje az életemnek: amit teszek, és ahova megyek, és azok a dolgok, amiket keresek a hitemben. Viszont mindezeken túl ott a menny. Tartok a mennybe. Mindezeken túl van egy olyan irányom, ami messze túlmegy ezeken. Ez azért olyan fontos, mert megakadhatok lejjebb is! Tudod, miről beszélek? Azt kérdezi valaki: hova mész? Azt mondom: a gyülekezetbe. Ez egy jó válasz, de lehet, hogy nem keresek ott senkit. Nem mondom azt, hogy ott növekedni fog a hitem. Lehet, nem azért megyek, mert várakozásom van, hogy Isten megnyitja a Bibliát és felkavarodik a szívem. Lehet, hogy leragadok.

Az életünknek van még egy másik szintje és azon túl még ott a menny valósága is. Tartunk valahová – a menny az otthonom. Ha valaki azt kérdezi:

–          Hová mész?

–          A gyülekezetbe.

–          És még hova mész?

–          A hitem épülésének a helyére.

–          És még?

–          Hogy megízleljem a mennyet, hogy lássam Isten dicsőségét kifejeződni. Hogy élvezzem azt, amit egy nap a mennyben annyira nyilvánvalóan látni fogok, hogy felkavarodjon a szívem.

Kell, hogy növekedjünk ebben! Ez az, amiről beszélek. Az életünkben az, ahová tartunk, több dolog. A gyülekezet fontos. Olvasom a Bibliám – ez fontos. Megyek egy bibliatanulmányra – ez fontos. Viszont ezeken túl keresünk még valamit.

1Kor 14:12 Azonképen ti is, minthogy lelki ajándékokat kívántok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok.

Igyekezzetek, hogy gyarapodjatok! A görögben a szó a gyarapodjatok helyén azt jelenti: messze túl, sokkal több, felette lévő. Erre megyünk, hogy építsük a gyülekezetet. Hová mész? „Felépíteni a szenteket, bátorítani egy hívőt.” Ide tartok. Ez a célom. Nem csak ez, hanem 2Kor 10:15 növekedjünk a hitünkben. Ezt keresem. Nem csak a Bibliámhoz megyek, hanem valami többet és többet akarok.

Van valami mély az életünkben. Ez nagyszerű. Lehet, a körülmények okosabbak nálad és ott ülsz a tábla mellett, és azt mondod: „Már megint ők jönnek, már megint. Utálom, nem tudok semmit sem csinálni, nem tudok elmenekülni. Nem tudom megoldani.” Az életünknek van másik szintje: növekedhetek a hitben. A hitem növekedhet, épülhet, szolgálhatom a testvéreimet. Annyi mindent mondhatnánk még.

A lényeg, hogy mindezen túl ott az örökkévalóság valósága. Ott van a menny és oda tartok. Lehet, hogy nem tudok sehová menni. Lehet, nem tudom megoldani a helyzetem. Oké, de tudom, hová tartok. Minden nap tartok valamerre. Ki van lépéselőnyben? Én. Azért, mert okosabb vagyok? Szebb? Nem. Gazdagabb? Nem. Tudom a választ mindenre? Nem, de tartok valahová. Az életemben efölött van egy másik szint, a hitem szintje. Ján 10:10 a bővölködő élet szintje és mindezeken túl ott van még az örökkévalóság szintje is.
Ez a miénk és menjünk is arra!
Ne ragadjatok le egy kisebbnél!
Ne mondd, hogy ez vagy az a célom, hanem tudd, hogy felette van egy másik és egy harmadik!
Többre lettünk ugyanis teremtve.

Ámen.

P. Schaller

Péld 3:5a Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből;

Ez egy nagyon jó vers és nagyon egyszerűen megérthető. Sokszor az életünkben megoszlik a hűségünk. Hiszek Istenben, de ugyanakkor azonban a szívem megosztott. Erről Zsoltárokban olvasunk: egyesítsd a szívem, hogy féljelek. Isten nekünk adja a beszédét és az egyesíti a szívünket.

A Szent Szellem nekünk adja az Igét és ez egyesíti a mi megosztott szívünket. Hós 10:2 a szívem megosztott lehet.  A hűségem kérdése többfelé húz engem, aztán megoldatlan konfliktusok vannak a lelkemben. Nem értek dolgokat egészen, sok kérdésem van a szívemben. Itt azonban azt olvassuk, hogy bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből;

Szerintem ez a vers az életem egészére szóló vers volt nekem. Amikor problémáim vannak, akkor erre a versre gondolok, hogy bíznom kell az Úrban teljes szívemből. Olyan, mint egy házasság. Amikor egy férfi megházasodik, akkor igazán odaadja magát a feleségének, az asszony ugyanezt teszi. Egy férfi, egy nő. Teljes szívünkkel elkötelezzük magunkat. Amikor hívőkké leszünk, akkor eldöntjük, hogy bízunk-e Istenben teljes szívünkből az életünkkel. Amikor ezt megtesszük, akkor újjászületünk, új életet kapunk. A Szent Szellem bejön a szívünkbe. Felismerjük, hogy Isten az Atyánk. Gal 4 felkiáltunk: Abba, Atyám!

Érzékeljük az áhítatot, az imádatot. Érzékeljük Isten kegyelmét. Baltimore-ban most volt egy konferenciánk. A témánk az volt: felkenve a szolgálatra. Egész héten Isten kenetéről volt szó. Fel vagyunk kenve arra, hogy szolgáljunk. Kapunk, felhatalmaztak minket arra, hogy éljük ezt az életet Isten Szelleme által.

Megtanulunk bízni Istenben, amikor fiatalok vagyunk, és amikor öregszünk. Egész életünkben. Amikor egészségesek vagyunk, és akkor is, amikor betegek. Akkor is, amikor minden jól megy, és akkor is, amikor rosszul, bízol Istenben a szívedben. Amikor van pénzed, és amikor nincs. Megtanulunk bízni Istenben. Teljes szívünkből.

Amikor a házasságom nagyszerű, az gyönyörű. A házasságok azonban nem mindig nagyszerűek. Időnként vannak gondok. Hallgassátok ezeket a szavakat. Soha nem fáradunk bele, szeretjük ezeket a beszédeket. Bízz az Úrban! Ő az iránytűnk, amikor elveszünk, Ő a mi utunk, a válaszunk.

Egy nagy az élet megváltozik. Mit mond Isten? „Bízz Bennem a teljes szívedből!” Nagyon egyszerű. Ugyanakkor a bűnös természetünk miatt ez az egész nehéz is lehet. A Biblia telve van emberekkel, akik bíztak Istenben. Az életük annyira más volt. Ábrahám bízott Istenben. Nézd meg, mi történt vele! Bízott Istenben Ábrahám.

Emlékszel-e, amikor Elizeus próféta volt Izraelben és beszélt a jövőről, szolgált Izraelben. Volt egy halott fiú, akit feltámasztott a halálból. Az anya elámult, hogy a fiát feltámasztotta a halálból, de megtörtént. Mert amikor Istenben bízol, akkor nem tudod, mi következik belőle. Nem tudhatod, mi lesz, ha Istenben bízol.

Ha bízunk Őbenne teljes szívünkből. Péter vízen járt, Ezékiás imádkozott, Illésnek feljött a fejsze feje a vízre, Jézus megsokasította a kenyeret, feltámasztotta Lázárt, Pál apostol lett, Péter prédikátor, István betöltekezett bölcsességgel, keresztelő Jánosnak bátorsága lett, Salamonnak pedig bölcsessége. Lenyűgöző, amikor valaki teljes szívéből bízik az Úrban. Káleb és Józsué bízott az Úrban teljes szívéből. A gyülekezetünk nem lenne itt, kivéve hogy eldöntöttük, hogy Isten kegyelméből bízni fogunk az Úrban teljes szívünkből, és a saját értelmünkre pedig nem támaszkodunk.

Feleségemmel voltam a minap. Nagyon elfoglaltak vagyunk. Azt mondtam neki: szeretlek. Ő a legjobb barátom. Leülünk, beszélgetünk kicsit, vannak gyermekeink, unokáink. Sok dolog zajlik az életünkben. Azt mondom: hogyan érthetné meg bárki az életünket? Nem átlagos életek ezek. Hívők vagyunk. Isten az, aki az életedben van. Amikor József Egyiptomban volt, azt mondja az Írás, hogy Isten vele volt. Ugyanez a helyzet Dáviddal: Isten volt vele. Veled is ugyanez: Isten van veled. Ez az, ami mássá tesz. Ez nem jelenti azt, hogy az életünk tökéletes. Azt jelenti, hogy a nap végén megköszönhetjük valakinek a napot.

Beszélgettem egy ateistával. Azt mondtam neki: „Sajnállak! Neked nincs senki, akinek megköszönhetnéd a napot. Amikor mész aludni, lefekszel, és annyi. Ám amikor én lefekszem aludni, akkor letérdelhetek és mondhatom, hogy köszönöm, Istenem! Ez akkora öröm!” Van valaki, akinek megköszönhetem. Sajnálom azt az embert, akinek nincs kiben bíznia. Kiben bízom ebben az életben? Nincs senki, akiben bízhatnék.

Nekünk viszont van. Mi bízunk az Úrban teljes szívünkből. Az eredménye az, hogy Isten veled van. Tudod, honnan jöttél, hová tartasz. Tudod, mi a neved. Tudod, hogy a neved fel van írva az Élet könyvébe. Tudod, hogy a Szent Szellem benned van. Tudod, hogy Isten a barátod. Tudod, hogy Krisztus megmentett téged. Tudod, hogy el vagy hívva az Ő neve által. Tudod, hogy valaki Magyarországon vagy Amerikában a barátod, vagy a testvéred, vagy a fivéred Kínában, Koreában.

Péld 3:5 Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből (szívedből);…

Ez olyan, mint kiugrani egy helikopterből. Vagy megcsinálod, vagy nem. Nem lehet félig csinálni. Vagy betenni pénzt a bankba. Vagy igen, vagy nem. Nem lehet félig betenni a pénzt a bankba. Sok dolog van az életben ilyen. Ez az egyik ilyen, hogy tudjuk, bízhatunk Őbenne, mert tudjuk, hogy szeret bennünket. Szeret engem. Szeret téged. Bízz Őbenne teljes szívedből! Ne támaszkodj a saját értelmedre.

Péld 3:5 … a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

Mit jelent ez? Például, sok dolog az életemben azt mondja: „Ez nem fog menni. Nyilvánvaló, hogy nem tudod megcsinálni. Sok ember megpróbálta már.” Azt kell mondjuk azonban: „Lehet, hogy Isten azt akarja, hogy megcsináljam. Lehet, ez Isten akarata, és nem támaszkodhatok a magam értelmére.” Ezékiást körülvette egy egész hadsereg és imádkozott. Aztán egy éjjel az angyal elpusztította az egész hadsereget.

Sok dologban sokszor támaszkodunk a magunk értelmére, a személyiségünkre, a pénzünkre, a hátterünkre, a gondolkodásmódunkra, a kultúránkra, a történelmünkre, a személyes életünkre, a rossz szokásainkra. A saját értelmünkre támaszkodunk. Isten azt mondja: „Bízz Bennem teljes szívedből! A saját értelmedre ne támaszkodj! Én mutatok neked egy új utat. Az Én utamat, az Én lépéseimet, az Én tervemet. ÉN Isten vagyok és szeretném megmutatni neked.” Ez Isten, ez öröm.

Mi lenne olyan, amit Isten ne tenne meg értünk? Zsolt 81:17 a legfinomabb búzával etettelek, és mézet hoztam elő a sziklából. Jézus volt itt és azt mondja: itt vagyok, hiszel Bennem? Azt feleled: „Igen, Uram. Ez a Te örömöd, nem az enyém. Ez a Te békességed, nem az enyém. Ez a Te személyiséged, nem az enyém. Ez a Te gondolkodásod, nem az enyém. Ez a Te utad, nem az enyém. Ezek a Te gondolataid, nem az enyémek. Ez a Te szíved, nem az enyém.” Ez lenyűgöző.

Én meghaltam és most élek, de nem én vagyok az, hanem Krisztus él bennem. Hiszed-e ezt? A válasz: nem, és igen, igen, hiszem, de nem, nem hiszem, de hiszem. Hiszem, mert meg van írva. Ezt írta Isten: meghaltam és most élek, de nem én, hanem Krisztus énbennem. Lenyűgöző. Hívők azt mondanák, hogy a saját tapasztalatukra támaszkodva, a saját megértésükre támaszkodva, a saját értelmükre támaszkodva, a saját életükre, a saját csalódásaikra, a saját életmódjukra, a saját gondolkodásmódjukra támaszkodva; és Jézus szeretné azt mondani nekünk: bízz az Úrban újra teljes szívedből és ne támaszkodj a saját értelmedre.

Van egy ember Baltimore-ban, kb. 1 liter égetett szeszt ivott meg minden nap hosszú időn át. Úgy tervezte, hogy meghal. Azért csinálta, mert alkoholista volt és meg akart halni. Aztán Jézus bejött az életébe és elvitte a dolgot. Egy nap alatt! Ez 22 évvel ezelőtt volt. Mostmár 22 éve hívő, anélkül, hogy alkoholt ivott volna. Jézus elvette tőle.

Én azt mondanám: mit tudom én! A saját értelmemre támaszkodva azt mondanám, hogy ez nem lehetséges. Lehetséges azonban! Bízz az Úrban teljes szívedből, bárhol is legyél az életedben. Ne támaszkodj a magad értelmére, hanem támaszkodj arra, amit az Ige mond. Mert az Ige mondja azt, hogy nekünk élni Krisztus. Ez az új életünk.

Eljönni ide a mai nap akkora ünneplés Krisztusban! Látni az arcotokat, a szíveteket, a szereteteket, az örömötöket, a látásotokat, a célotokat. Ismerem ezt, mert bennünk van, ez Isten terve. Semmit nem csináltunk, hanem csak bíztunk Krisztusban teljes szívünkből. Minden, ami itt van, az igaz nekünk. Teljesen. A miénk. Annyira izgalmas!

Mit tudna Jézus megtenni az életedben? Mit képes Ő megtenni? Milyen fájdalmat tud Ő elvenni? Milyen zűrzavart tud kivenni? Milyen életet tud nekünk adni? Az Övét, az Ő célját, az Ő szellemét, az Ő beszédeit, az Ő ígéretét, az Ő tervét, ezt a kapcsolatot köztünk; ezt a lenyűgöző munkát. Fel vagyunk kenve szolgálatra. Az Övéi vagyunk a világban.

Lengyelországban a téma a bővölködő élet volt. Mi az Övéi vagyunk, fel vagyunk kenve a szolgálatra, bízunk Őbenne és aztán látjuk az Ő jóságát. Megtanulunk imádni, hálásnak lenni, bízni, megtanulunk járni hitben; és nagy dolgokat véghezvinni Isten kegyelméből. Ezek a nagy dolgok a nagy szeretet miatt léteznek. Hogyan történik ez? Bízunk az Úrban teljes szívünkből, és nem támaszkodunk a saját pszichológiai-, a saját gazdaságtudományi-, a saját fizikai-, a saját politikai-, a saját kulturális, a saját képzettségünkből fakadó megértésre. Kizárólag az én megértésemre nem támaszkodhatom.

Ezékielnek azt mondta Isten: élhetnek ezek a csontok? Felelhette volna, hogy igen, vagy azt, hogy nem, soha nem élhetnek. Ehelyett azt mondta: „Oh, Istenem, Te tudod. Benned bízom, Te tudod. Ha Te azt akarod, hogy éljenek, akkor élni fognak. Ha nem akarod, hogy éljenek, akkor nem élnek. Istenem, Te tudod.”

Így kell gondolkodnunk: „Istenem, mi a Te akaratod, a Te terved, a Te utad? Nem fogom eltéríteni a Te útjaidat az én utammal úgy, hogy én mennék az én utamon.” Mint Péter, amikor megtagadta az Urat. Később Jézus azt mondta neki: amikor fiatal voltál, mentél a magad útján, de amikor megöregszel, akkor kinyújtod a kezed és más övez fel, és oda mész, ahova nem mennél.

Kategória: Egyéb