Ez a beszélgetés A valódi szeretet kiűzi a félelmet & Istennel gondolkodni az életünk irányáról üzenethez kapcsolódik. (2015 április 12. vasárnap 16:00)
Hozzászólás: 1Ján 4:18 a szeretet kiűzi a félelmet, 2Tim 1:7 nem a félelem szellemét, hanem Isten Szellemét és a szeretetet kaptuk meg. Ahogy bármelyik gyerek felnő, úgy mi is felnövünk. Az az írásrész jutott eszembe 1Ján 2-ben, ahol János apostol beszél a kisgyermekeknek, beszél az ifjaknak, és beszél az atyákhoz. Mindnyájunknak van egy életszakasza Istennel, növekednünk kell, és futni Vele.
P. Bendegúz: A bevezetőben a versben – 1Ján 4:18 – a szeretet az az agapé. Gondolom, ez senkit nem lep meg, de nagyon fontos ezen elgondolkodni.
Ez nagyon fontos vers számunkra sok szempontból. Megnézhetjük különböző oldalairól. Az emberi szeretetben, ami nem az agapé, nagyon sokszor felfedezhetünk olyan egészségtelen kötődést, amit lehet, hogy próbál valaki úgy hívni: ragaszkodom hozzád, mert nagyon szeretlek. Ugyanakkor igazából félelem van a háttérben, a veszteségtől való félelem, vagy féltékenység. Aztán lehet olyan a szeretet, hogy van benne kicsi zsarolás.
Isten szeretete nem ilyen, mert nincs benne félelem. A mennyországot én azért várom – persze sok minden miatt, de ez az egyik –, mert ott úgy lesz kapcsolatunk, hogy nincs benne a hústest. Igazából annyira izgatott vagyok afelől, hogy ez milyen lesz. Beszélek ott valakivel, és közben nem gondolok semmi rosszat. Persze, most sem. 🙂 Kiesnek a számítások, nem lesznek hátsó gondolatok. Nem lesz az, hogy irányítani akarom a másikat. Nagyon sok ilyen dolog nem lesz ott. Hanem azok tiszta és örömteli, mély szellemi kapcsolatok lesznek. Úgy, hogy közben nem alakul ki érzelmi kötelék.
Milyen nagyszerű beszélni is róla! Ám a valóság az, hogy ez most is itt van agapé szeretet formájában. Mert az ilyen. Igazából ez jó a saját magam ellenőrzésére is, hogy hogyan szeretek. Mert nincs benne félelem, és vannak az 1Kor 13-ban leírt tulajdonságok, például a legjobb remélése, vagy a régi dolgok nem felrovása és elfelejtése. Annyira jó, hogy Isten erről így írt!
Most csak az egyik oldalról nézem a dolgot. Éppen arról az oldalról, ami belőlem kifelé megy. Annyira jó, hogy felismerhetem, hogy ha nem ilyen a szeretetem, az azért van, mert nem fogadtam el ezt a szeretetet. Akkor megállhatok, hogy igazán ebben a világban senkinek nincs szüksége az én emberi szeretetemre. Úgyhogy mehetek Istenhez, hogy a valódi szeretetet elfogadjam, ami kizárólag Tőle jön.
Ami le van írva, az nem azért van leírva, hogy mi létrehozzuk, hogy mi termeljük. Mert küszködhetsz vele, és nagyon jó alapot találhatsz arra, hogy kárhoztasd magad. Nem azért van, hanem csak azért, hogy felismerjük az igazit. Amikor felismerem, hogy ez nem az igazi, az nem azért van, hogy kárhoztassam magam, hanem azért, hogy odamenjek a forrásához, és a forrástól elfogadhassam a valódi szeretetet. Ott nincs félelem. Ez annyira jó!
Rád nézek és lehetne valamilyen módon félelem ebben, az elvesztés félelme, félelem amiatt, hogy nem az történik, amit én elterveztem az életedre… Isten szeretetében ezek nincsenek benne, hanem szabadság van. Éppen ezért sok szabadság. Én is kapom, merthogy Istenben ezt kapom. Mert azt látom, hogy Ő minek lát engem. Éppen ezért én is úgy fogok látni, ahogy Ő lát. Ezért szabadság lesz abban is, ahogy én viszonyulok emberekhez. Isten miatt, és az Ő valódi agapé szeretete miatt.
P. Bartha Attila: Nagyon hálás vagyok, hogy a vezetőség meg merte hozni ezt a döntés, hogy megváltoztassák az istentisztelet rendjét. Ez igazából az üzenetre nagyon jó gyakorlati példa. Istentől hallottak és nem tradíciót követtek. Talán ez nagyon fontos az életünkben, hogy nem azért csinálom a dolgokat, mert mindig is így csináltam, vagy azért, mert ez a megszokott helyes dolog, hanem mert Isten vezet, hogy tegyem ezeket a dolgokat.
P. Duló Atti mondta, hogy a bukás óta bejött a félelem az életünkbe. Néhány félelmet felsorolt, többek között az elutasítottságtól való félelmet. P. Kende üzenete alatt eszembe jutott a bukástól való félelem is. Ha szeretném összekötni a bevezetőt az üzenettel, akkor én ezt a félelmet ragadnám meg. A bukástól való félelem kötöz meg, hogy ne felnőttként gondolkodjak vagy döntsek.
Mennyire jó volt, hogy Istennél belefér a hibázás! Mert Ő azt szeretné, hogy tanuljunk Tőle. Engem nagyon megáldott ez az üzenet, hogy dönthetünk. Ha nem döntesz, igazából az is egy döntés. Úgyhogy véletlenül nem tudsz Istennel járni, annak tudatos döntésnek kell lennie.
Szoktam néha használni ezt a képet, hogy a lelkedet mindig táplálja valami. Úgy szoktam mondani, hogy a lelked olyan, mint egy kancsó víz, és kettő csap van. Az egyik állandóan folyik, és ez a világnak a csapja. A világ folyamatosan táplál téged. Van egy másik csap, az pedig Istennek a csapja. Döntenem kell, hogy az egyiket kinyitom, és a másikat bezárom. Döntenem kell, hogy Istentől fogadok el. Az az, ami tisztítja a lelkemet.
Viszont nem elég csak az, hogy Isten mellett döntök, néha döntenem kell arról is, hogy bezárom a másik csapot. Tit 2:11-12 Isten üdvözítő kegyelme megjelent, hogy tanítson minket, hogy megtagadjuk az istentelenséget, és Isten szerintiségben éljünk. Ez annyira jó, hogy döntenem kell, hogy bezárom a világi csapokat az életemben.
Ha engem kérdezel, az első az, hogy tanulj meg elfogadni Istentől. Tanuld meg azt a csapot kinyitni először. Talán ez a zsákutcája a törvényeskedésnek, hogy azt tanítja, hogy zárd be a világ csapját. Ha azt bezárod, akkor csak légüres tér marad. Tanulj meg elfogadni Istentől először, és aztán Ő ad felismerést, hogy bezárd a többit.
Az alábbi írásrész erről szól:
Hós 7:8-11 Efraim összekeveredett a népekkel. Olyanná lőn az Efraim, mint a meg nem fordított pogácsa. Idegenek emésztik erejét, de ő nem veszi észre. Ősz hajjal is hintve van már, és azt sem veszi észre. Izráel ellen az ő büszkesége tesz tanúbizonyságot, és még sem térnek vissza az Úrhoz, az ő Istenökhöz, és nem keresik őt mindennek daczára sem. És olyan lett Efraim, mint az együgyű galamb: balgatag! Égyiptomhoz kiáltanak, Assiriához folyamodnak.
Efraim azt jelenti, hogy gyümölcsöző, hogy gyümölcsöt terem, sőt az is, hogy kettős gyümölcs. Itt pedig azt mondja, hogy összekeveredett a népekkel. Az életében otthagyott, vagy az életébe beengedett olyan dolgokat, ami nem Istentől van. Nagyon érdekes ennek a következménye. „Idegenek emésztik erejét, de ő nem veszi észre.” Olyan dolgokkal foglalkozik, hogy az ideje, az energiája nem az Ő dicsőségére megy el. Még csak észre sem veszi. Mert nem hozott döntéseket.
Nagy különbség van aközött, hogy számodra fontos az evangelizáció, vagy aközött, hogy fontos és evangelizálsz. Ugye, nem oda mész, ahova menni szeretnél, hanem amilyen irányba tartasz. Tehát az úti célodat – ahova az életed végén érkezel – nem az határozza meg, ahova szeretnél menni, hanem az, amilyen irányba jelen pillanatban mész.
Ha el szeretnék menni Gödöllőre, és nem a 3-as úton megyek, hanem a 6-oson indulok Pécs felé, akkor akármennyire is szeretnék Gödöllőre jutni… Rossz irányba tartok! „Ó, én Istennel szeretnék járni! … De fáradt vagyok imádkozni.” Vagy: A Bibliát úgysem értem! Érted a különbséget? Ha Istennel akarok járni, akkor járok Istennel. Különben leélem az életemet úgy, hogy észre sem veszem, hogy más emésztette meg. Igazából csak annyi, hogy Istent kell keresnem.
Nekem nagyon építő volt az üzenet. Van lehetőség Istent választani. És még egy mondat. Nem arra van lehetőséged, hogy a körülményeidet változtasd meg, illetve nem feltétlenül van arra lehetőséged, hogy megváltoztasd a körülményeidet – lehet, hogy van, lehet, hogy nincs, nem tudom –, de arra van, hogy Istent keresd ott, ahol vagy. Arra biztosan van!
Kérdés: P. Duló Énekek énekéből említett egy verset. Énekek 8:6 a szeretet olyan erős, mint a halál, és kemény, mint a sír. Nem értem igazán, hogy Isten miért a halálhoz hasonlítja. Tudnál erről a hasonlításról kicsit többet mondani?
P. Duló Attila: Miért a halállal példálózik? Hogyan jön össze a szeretet és a halál? Nagyon egyszerű. Azt mondja: erős a szeretet, mint a halál. A kérdésem az, hogy hány embert tudsz felsorolni, aki legyőzte a halált? Nincs ilyen. Senki nem győzte még le a halált. A világ legerősebb embere is meghal. A halál nagyon erős. A halál legyőzhetetlen.
Egyedül Jézusnak sikerült legyőzni a halált. Azért mondtam, hogy nincs ember, aki legyőzte. Egyszerűen embernek még nem sikerült legyőzni a halált. A halál erős. A szeretet ugyanilyen erős. Az agapé szeretetet nem tudod legyőzni. Egyszerűen csak nincs, ami felül tudja írni. Nincs, ami meg tudná semmisíteni. Nincs! Mert legyőzhetetlen. Ugyanúgy, ahogy a halál legyőzhetetlen, ugyanúgy a szeretet is legyőzhetetlen.
Azt írja még, hogy kemény a buzgó szerelem, mint a sír. Képzeld el ezt a képet, hogy temetésen vagy, leengedik a koporsót a sírba, és dobálják rá a földet. Ahogy ez dübörög, az annyira hangosan beszél! Annyira erőteljes! Annyira a valóságról beszél! Az valóságos. Ott beszélhetsz életelixírről, ott beszélhetsz a reinkarnációról, ott beszélhetsz a hibernációról… Azok ott olyan gyenge szavak, olyan kis semmik! Mert a halál valóságos!
Ezt akarja megmutatni, hogy erős, legyőzhetetlen és nagyon valóságos. Az agapé szeretet, az igazi szeretet az valóságos szeretet. Annak tényleg van ereje, annak tényleg van munkája. Mi az, ami képes változást hozni egy ember életében? Az egyik a szeretet. Isten Igéje a Szent Szellem által. Semmi más nem tud változást létrehozni, de a szeretet igen. Mert az valóságos.
Jó, hogy p. Bende kihangsúlyozta, hogy ott az agapé szeretetről van szó, mert nekünk nincs szeretetünk. Neked van szereteted? Nekem nincs. Olvastad valahol a Bibliában, hogy Duló Attila féle szeretet? Nincs ilyen. 1Ján 4:7-ben azt olvashatod, hogy a szeretet Istentől van. Aztán Róm 5-ben azt olvashatod, hogy Isten szeretete kiáradt a mi szívünkbe. Aztán 1Ján 4:9-10 azért tudunk szeretni, mert Isten előbb szeretett minket. Nekem nincs szeretetem. Nekem csak annyi szeretetem van, amennyit elfogadok Istentől, és azzal a szeretettel, Isten szeretetével tudok szeretni.
Kérdés: Az istentisztelet végén eszembe jutott – nagyon jó üzenet volt és nagyon nagy szükségem volt rá –, hogy felnőttként döntéseket hozzak. Ugyanakkor eszembe jutott, hogy azt halljuk, hogy a keresztény járásunk nem arról szól, hogy egyre inkább függetlenek legyünk, hanem arról, hogy egyre inkább Istentől függjünk. Aztán Jézusról is azt olvassuk, hogy semmi nem cselekedett Magától, nem szólt Önmagától, hanem azt, amit az Atya mondott Neki. Szóval, a kettő hogyan jön össze?
P. Bendegúz: Nagyon jó, hogy felhoztad ezt. Nem azért, hogy ellensúlyozzuk az üzenetet, de itt nyilván megint egy újabb oldaláról van szó. Akik ismernek közelebbről, tudják, hogy gyakran emlegetem ezt a verset:
1Kor 16:13 Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!
Ezt leginkább lányoknak szoktam mondani :-), hogy legyetek férfiak, legyetek erősek! Azt gondolom, hogy ez éppen arról szól, amiről az üzenet. Milyen a férfi? Az állandóság, a céltudatosság képe igazán. Az egyik az, hogy megállok erősen, de ez nagyon is arról szól, hogy nem engedek helyet a testi elmémnek, vagy nem hagyom, hogy az érzelmeim másik útra vigyenek el. Ez olyan dolog, amiben mindnyájunknak növekednünk kell.
Mert ennek a célja az, hogy függőségben maradjak Krisztussal. Nem csak Istentől nem vagyok független, hanem igazából az egyéb betakarásaimtól sem, legyen szó akár a lelkipásztorról. Akik nem azért adattak, hogy uralkodjanak bárkinek a hitén is. Ezt nem is gyakoroljuk, úgy gondolom. Ahogy p. Kende is említette Ef 4-ben, azért adattak igazán, hogy a nagykorúságot elérjük.
Azt látjuk Galáciai levélben, hogy a törvény is erre adatott, hogy egy módon vezérlőmesterünk legyen. Isten vágya az, hogy a nagykorúságra felnövekedjünk, hogy olyanok legyünk, akik hússal élnek, nem pedig tejecskével, hogy érettek legyünk abban, hogy kik vagyunk mi Krisztusban valójában.
Hadd beszéljek erről kicsit. Sokszor, amikor azt mondjuk, hogy kik vagyunk mi Krisztusban, akkor azon kezdesz gondolkodni: „Ja, tudom! Isten gyermeke vagyok. Mennyei helyeken üldögélek. …” Előjönnek ezek a tani kifejezések, amelyek igazak ugyan, csak lehet, hogy számodra teljesen személytelenek. Viszont terólad beszélünk. Arról, hogy te drága vagy Istennek, és te teljes vagy Őbenne, Kol 2:10.
Ez nem elméleti ügy. Hanem én tényleg be vagyok teljesedve Őbenne. Ami több dolgot jelent számomra. Egyrészt a törvény előtt teljes vagyok Őbenne. Ezt látjuk a szövegkörnyezetben, hogy erről beszél. Nincs rajtam semmi hiba a törvény szempontjából azért, mert Őbenne beteljesedtem. Úgyszintén az, hogy valójában megvan a teljességem. Úgy értve, hogy mindent megkaptam, amire szükségem van. Ezt is látjuk Ef 1:3 és 2Pét 1:3-ban, hogy mindent megkaptam. Viszont megint nem akarok elméleti irányba elmenni.
Te szent és szeretett vagy Isten előtt. Szent és szeretett és teljes vagy ebben, ahol már nincs félelem az Ő szeretete miatt. Hányszor olvassuk ezt, hogy növekedjünk fel az Ő szeretetében? Azért, hogy megízleljünk dolgokat, 1Pét 2:3.
Azért, mert hogyha teljessé vagyok Őbenne, akkor nagykorú vagyok Őbenne. Akkor nem a testemnek hatásai által hozok döntéseket, vagy nem az alapján, ahogy a világi hatások az érzelmeimet, az elmémet megérintik. Hanem ragaszkodom a Főhöz. Ragaszkodom Hozzá, mert tudom, hogy amikor függök Tőle, akkor Tőle jön az életem, és Tőle jön a szabadságom.
Az emberek keresik a szabadságot, és nem tudják azt, hogy amikor függőségbe kerülök Krisztustól, ott van a szabadságom. Tehát egyszer van az, hogy igenis felnőtt vagyok, de a felnőttségem igazából ebben a függőségben tart engem.
P. Bartha Atti: P. Kende úgy kezdte az üzenetet, hogy ez Isten bánásmódja velünk. Tehát három közül választhatok: a gyerek, akit visznek; a felnőtt, aki dönt; és az ember, aki azért dönt, mert fenyegetik. Isten azt szeretné, hogy szabad akaratunkból döntsünk Őmellette. Az a jó kérdés, hogy nehogy függetlenek legyünk Tőle.
A kémeknél olvassuk ezt: elég csodát láttál már. Tudsz-e úgy is dönteni Isten mellett, amikor nem történik csoda? Mert Ef 1:17 kijelentés által éljünk. Igazából nekem ezt azt jelenti, hogy Isten azt szeretné, hogy a természetét, az Igéjét ismerve hozzunk döntéseket. Az Ő oldaláról nézve, Ő szeretné, hogy felnőttek legyünk, hogy felismerjük Őt – nem csak a csodákban –, és akkor is döntsünk Őmellette, amikor nem fenyeget minket. Ez az érettség vagy stabilitás, amiről p. Bende is beszélt.
P. Zoli: Van egy általános igazság, az, hogy mindenki növekszik. 🙂 Kell-e döntened efelől, hogy növekszel? Nem kell. Mert növekedsz. Arról azonban dönthetsz, hogy hogyan növekedsz. Lehetsz felnőtt kisbaba, vagy lehetsz felnőtt személy.
Nagyon tetszik, hogy 1Kor 13:11 Pál így hozza meg a döntéseit, hogy ő félreteszi a gyerekes dolgokat. Ott van három dolog, amit megemlít: a gondolatok, a megértés és a szólás. E három dologról döntött úgy, hogy megváltoztatja. Úgy döntött, hogy e három dolog alapján teszi félre az ő gyerekségét.
Azon gondolkodtam, hogy csak gondoljunk a gyermekekre. Amikor gondolkodnak, akkor ők hogyan gondolkodnak? Önző módon gondolnak. Önközpontúak. Saját maguk körül forognak a dolgok. Úgyhogy Pál azt mondja: „Ezt szeretném megváltoztatni. Többé nem akarom, hogy a gondolataim körülöttem forogjanak.”
Már ez hatalmas lépés, hogy nem azt gondolom, hogy az egész világ körülöttem forog. Amikor valaki mond valamit, az nem feltétlenül szól ellenem. Próbálom megérteni: Lehet, hogy ennek az embernek nagy szüksége van segítségre vagy bátorításra. Lehet, hogy csak éppen rosszkor voltam mellette. Éppen akkor, amikor kinyomta magából a fájdalmát. Úgyhogy már nem vagyok gyerek. Nem akarok már gyerek lenni a gondolkodásomban, hanem növekedni akarok ezen a területen.
Aztán gondoljunk a megértésre is, ami a második dolog. A gyerekek hogyan értik meg a dolgokat? A megértésük a tudatlanságra alapul. Mert egyszerűen csak nem tudnak dolgokat. Nagyon sok dolgot nem tudnak. Emiatt kezdjük el olvasni a Bibliát, mert a helyes módon akarjuk érteni a dolgokat. Nem akarunk tudatlanok lenni. Valaki mond valamit, és nem tudom, hogyan reagáljak, mert nem tudok a dologról. A világ mond valamit, és nem tudom, hogyan reagáljak, mert lehet, hogy tudatlan vagyok azon a területen.
A harmadik a szólás. Hogyan beszélnek, mit mondanak a gyermekek? Manipulatívak, igaz? A szavainkkal próbálunk manipulálni. Próbálunk valakit a sarokba szorítani. Valakit szégyenérzetbe vagy bűntudatba taszítunk, vagy félni kezd a szavaink miatt. A szavainkkal nagyon könnyen tudunk manipulálni.
Pál úgy döntött, hogy nem akarja használni ezt a nagyon erős fegyvert, a manipulációt. Nem akar olyan szavakat szólni, amik megijesztik az embereket, vagy megszégyenítnek embereket, vagy nem akarja, hogy bűntudatuk legyen emiatt. „Nem szégyelled magad?” – ez olyan gyakori megjegyzés! „Szégyellned kéne magad!” „Félreteszem ezeket a dolgokat.” – ezt mondta Pál.
Azt gondolom, hogy ez elképesztő dolog, hogy Isten Igéje szerint növekedjünk, azon a módon, ahogy ezt Isten tervezte. Nem macsó módon. 🙂 Nem úgy, hogy csak meg akarod mutatni, milyen erős vagy, vagy mennyi tudásod van másokhoz képest, hanem Isten szíve szerint.
P. Bartha Atti: Csak egy érdekesség. Nem tudom, tudtad-e, vannak felnőtt csecsemők? Tényleg felnőtt csecsemők. Ezek olyan emberek, akik gyermekkorukban megsérültek. Persze kb. mindenki. 🙂 Láttam egy műsorban egy embert, aki azt hiszem, hogy egyébként programozó, több mint harminc éves, 120-150 kg, és amikor hazamegy, felvesz egy pelenkát, van gyerekágya, etetőszéke, van dadusa, cumisüvegből iszik… Több ezren vannak így.
Nem akartam elhinni, amikor ezt láttam. Nem tudom, mi ennek a viselkedésnek a neve, de létezik. Az ok, amiért csinálják, hogy amikor gyerekek voltak, akkor szerették őket és biztonságban voltak. Valahol az életük során sérültek, és vissza akarnak menni oda, ahol szeretik őket, és biztonságban vannak. A szeretet, amiről p. Duló Atti prédikált, azzal Isten gyógyít minket. Valóban szükségünk van rá.
P. Kende: Akkor jöttem, amikor p. Bartha éppen arról beszélt, hogy inkább melyik szeretnék lenni. Az, akit hordoznak, az, akit belefenyegetnek valamibe, vagy az, aki önként dönt? Én már egészen kiskoromban rájöttem arra, amiről p. Zoli beszélt, hogy mindenki önmagából indul ki, és mindenki azt gondolja, hogy róla szól a világ. Már gyerekkoromban rájöttem, hogy ez mennyire ostobaság, mert tudtam, hogy a világ rólam szól :-), úgyhogy mindenki más téved. Látom, anyukám szegény csak fogja a fejét. „Mit csinálhattam rosszul?” 🙂 Csak viccelek!
Beszéltetek-e arról, hogy milyen lesz a kapcsolatom, milyenek lesznek a kapcsolódásaim másokkal, hogyha 1) nagyon gyermekként kezelt módon élek, vagy 2) ha fenyegetett módon élek, vagy 3) felnőtt módon élek, ahol igazából vonva vagyok? Azt gondolom, hogy ebben van egy nagy bátorítás arra, hogy megfelelő módon, felnőttként éljünk.
Miért éri meg felnőttnek lenni? Miért nem jó nekem azt élni, amit éppen most írt le p. Atti? Az egyik válasz az, hogy ha gyerekek vagyunk mind, akkor igazából nincs választásunk. Az igazság azonban az, hogy én azért vagyok itt a testvérek között, mert itt akarok lenni. Hálás vagyok értük. Nem az van, hogy bele vagyunk kényszerítve ebbe, hogy ezt kell csinálnunk, ennek így kell menni, mert ez a szabály, mert a GGWO-ban így csináljuk, mert a Biblia ezt írja, hanem igazából azért, mert felnőtt vagyok.
Ha megbántjuk egymást – ami megtörténik –, akkor is ezek a testvérek, ez a közösség, ez az élet, amit választottam. Igazából akkor bánhatok ezzel felnőtt módon, ami nagyszerű. Nem az van: Apaaa, megütött!; hanem tudunk felnőttként bánni a történésekkel, tudunk kommunikálni róla.
Amikor felnőttként kapcsolódunk egymáshoz, akkor egyrészt képesekké válunk arra, hogy figyeljünk egymásra. Én annyira élveztem az istentisztelet előtt csak hallgatni és figyelni. Annyira élveztem! Mert élvezem, hogy kapok. Vagy amikor péntek este ültünk egy asztalnál, és egy igerészről beszélgettünk, annyira élveztem, hogy hallgathatom a testvéreket, hogy ők mit gondolnak arról az igerészről.
Azt gondolom, hogy ez óriási dolog a hitünkben, hogy mindannyian kaphatunk egymástól. Mind, akik hívők vagyunk, kaphatunk egymástól, és el is fogadhatunk. Annyira gyönyörű, hogy megvan ez nekünk! Amikor ilyen közösségünk van, akkor másik módon kapcsolódunk egymáshoz. 2Kor 11:20 – ez a vers, ahogy Pál beszélt erről, az nagyon megfogott engem. „Ha bejön valaki, aki leural titeket, aki kirabol titeket, akkor ezt elfogadjátok, mert így akartok gondolkodni. Még akkor is, ha ostobaságot beszél.”
Aztán Pál leírja 2Kor 11:29-ben, hogy neki milyen a kapcsolata velük:
2Kor 11:29 Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?
Azt mondja Pál: Ha felnőttek vagyunk, akkor van együttérzés, akkor van közösség, akkor együtt hordozunk terheket, akkor együtt vagyunk ebben az egészben. Ez gyönyörű dolog. Ha felnőttek vagyunk, akkor másféle kapcsolatunk van. Ez engem annyira megáld! Erről nyilván még sokat lehetne gondolkodni. Csak ahogy p. Atti beszélt erről, amikor bejöttem, annyira csak erre gondoltam, hogy mennyire más ez a fajta kapcsolódás, és mennyivel inkább érdemes így kapcsolódni, mint bárhogy másként!
P. Bendegúz: Van néhány versem.
Kol 2:6 Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok Ő benne,
Van, amikor elfogadunk, és van, amikor járunk. Járunk abban, amit elfogadtunk. Ahogy itt beszéltünk is erről, nem várok mindig új csodára.
Kol 2:7 Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, a miképen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással.
Aztán amiről p. Kende is beszélt:
Kol 2:8 Meglássátok, hogy senki ne legyen, a ki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való:
„Valahogy taníttattatok dolgokra”, azaz Krisztus tanít minket bizonyos módon, és azt mondja Isten nekünk, hogy abban járjunk, ahogy tanít minket, és ne hagyjuk, hogy bizonyos emberek – felolvashatnánk ugyanide a fél Galáciai levelet is – a világ elemi tanításai szerint való dolgokban zsákmányt vessenek.
Kol 2:20 Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel:
Krisztus, Krisztus gondolatai, Krisztus tanítása – ragaszkodj ehhez! Ragaszkodj Isten nemes gondolatához. Ne engedd beszennyezni! A Galáciai levélben látjuk, hogy kicsiny kovász is megkeleszti az egész tésztát. Ha kicsit bejön a törvénykezés – erről beszél Kolossé levél 2. fejezete, és érdekes, hogy p. Kende is valóban sokat beszélt a törvényeskedésről az elmúlt hetekben –, ha ennek bármi gondolata bejön, az megfertőz.
1Kor 14:20 Atyámfiai, ne legyetek gyermekek, értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.
Hós 7-ben láttuk: Mi az, ami eltűnt nekik? A felismerés, az értelem. Abban felnőtt legyél! A felismerésnek több komponense van, azt hiszem. Mert Isten gondolatai szerint van felismerésünk dolgokban.