Beszélgetés (rap)

2015 április 19. vasárnap  18:00

Ez a beszélgetés a Tiszta lelkiismeret & Többé nem a bűn uralkodik (Istennel gondolkodni) üzenethez kapcsolódik. (2015 április 19. vasárnap  16:00)

Hozzászólás: Megtörténik sok hívő életében, hogy nem látja, Isten mit tett, mivé tett minket Krisztusban. Új teremtéssé tett minket, és a régiek elmúltak. Fiakká és leányokká tett minket. Szentségre hívott el minket. Szenteknek is hív bennünket. Így lát bennünket. Úgyhogy amikor a hívő kezdi magát így látni, ahogy Isten lát minket, akkor kezdi az életét is úgy élni.

Az ördög mindig hazudik. Azt mondja: „Bukás vagy. Mindig el fogsz bukni. Soha nem fog menni neked.” Ha elhiszed ezt, akkor meg is fogod tapasztalni, tényleg! Így működik. Így volt az első bukás is. Elhitték, amit az ördög mondott Istenről, és aztán elbuktak.

Ám ha te elhiszed, hogy szent vagy, Isten téged a Bárány vérén keresztül megszentelt, megbocsáttatott minden bűnöd, akkor tudod, mi fog történni? Meg fogod tapasztalni. Olvasod a Bibliát – „aki Krisztusban van, új teremtés, a régiek elmúltak” –, és kezdesz hálát adni Istennek. Kifejezed a hitedet az igazságra alapozottan, és azt mondod: Köszönöm, hogy új teremtés vagyok!

– Szentek vagytok. – olvasod.

– Köszönöm, hogy szent vagyok és feddhetetlen Előtted.

Úgyhogy, amint kifejezed a hitedet, belépsz Isten valóságába. Isten valósága jön, és a te valóságod lesz, és megtapasztalod, hogy szabadon járhatsz a bűn hatalmától.

Kérdés: P. Knight a tiszta lelkiismeretről beszélt. Lehetne kicsit jobban körbeírni, hogy mi ez?

P. Duló Attila: Ha el akarnám bagatellizálni ezt a kérdést, akkor azt mondanám: nem piszkos. 🙂 Viszont nem akarom ezt.

Miért adta Isten a lelkiismeretet? Nyilvánvalóan azért, hogy figyelmeztessen arra, ha eltérek Isten rendjétől, vagy megerősítsen abban, hogy Isten rendjében járok. Amikor a lelkiismeretem tiszta, akkor az arról beszél, hogy Istennel járok. Nem arról beszél, hogy bűntelen vagyok, nem arról beszél, hogy nem bukom el, hanem arról, hogy Istennel járok.

P. Kende beszélt erről, 1Ján 1:8 amikor azt mondod, hogy nincs bűnöd, magadat csapod be, 1Ján 1:9 ha vétkeztél, menj oda Istenhez, valld meg, és Ő hű és igaz, és megbocsátja minden vétkeinket, és megszabadít minden álnokságtól. Ez az az állapot, amikor tisztán tudom tartani a lelkiismeretemet. Ha elbukom is, azonnal helyreállok, azonnal odamegyek Istenhez, és azonnal elmondom Neki.

Ez érdekes. Miért kell odamennem Istenhez? Ha már egyszer Jézus Krisztus kereszthalála elbánt a bűnnel, akkor miért kell megvallanom Istennek, hogy vétkeztem? Ez jó kérdés, nem? Nyilván az összes bűnöm meg van bocsátva. Ez nem jogi bűnbocsánat, amikor 1Ján 1:9 odamegyek Istenhez, hanem ez egy atyai megbocsátás. Ezáltal helyre tudom állítani az Istennel való kapcsolatomat.

Amikor vétkezem, elbukom, akkor – Isten adta a lelkiismeretet, hogy figyelmeztessen – a lelkiismeretem kopogtat: „Hahó! Nem jó úton jársz!” Ha hallgatok erre a hangra, akkor odamegyek Istenhez, megvallom a vétkemet, helyreállítom Istennel a kapcsolatomat, és megszabadultam a tehertől, amit az okoz, ha az emberek a rossz lelkiismeretükben járnak. Szabaddá leszek attól, vagyis tiszta lelkiismerettel megyek tovább.

1Ján 3:20 valahányszor vádol minket a szív, mert Isten nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.

Ez az, amiről p. Kende beszélt, hogy Isten nagyobb a mi bűnünknél, a kereszt nagyobb a mi bűnünknél, és Isten mindent tud. Vagyis Ő pontosan tudja, hogy milyen állapotban van a szívem. Ezért nem akarok letagadni Őelőtte semmit, nem akarok rejtegetni Őelőtte semmit, hanem odamegyek Hozzá, és kitárom a szívemet. Ahogy Jeremiás mondja: őrváltáskor felkelek, és kiöntöm a szívem Isten előtt.

Akkor tiszta a lelkiismeretem, amikor Istennel megvan az egészséges kapcsolatom.

Hozzászólás: Nekem nagyon sokat segítetett a tiszta lelkiismeret kérdésben kb. tíz évvel ezelőtt egy Watchmann Nee könyv, ami Róm 7-ről szól. Felismerem, hogy két törvény van bennem. Az egyik a bűn törvénye, amely bennem lakozik. Egyébként pedig szent vagyok, mert Jézus meghalt értem. Szerintem a keresztény élet – kicsit furán hangzik – olyan, mint a skizofrénia, vagyis mást tapasztalok, mint a valóság.

Érdekes, éppen erről beszéltem tegnap Kecskeméten. Volt egy gazdag ember, volt egy inasa, a gazdag meghalt, az inasának mennie kellett, éhezett, fázott, megbetegedett. A halála előtt papot hívatott. A pap megkérdezte:

– Kitől van a bekeretezett írás az ágya felett?

– A gazdámtól van, de én nem tudok olvasni.

– Ez a végrendelete, maga dúsgazdag.

Jézus Krisztus érted is, értem is, mindenkiért meghalt. A karkötőn is szoktuk mutatni: a vér tisztává mosott minket. Amint elbuksz, az nem te vagy, hanem benned lakozó régi bűnös természet. Az ugyan már halott, de ezt nem hisszük el, és bedőlünk sokszor Sátánnak, hogy az még él. Külön tudod választani magadat a bűntől.

Nekem ez annak idején sokat segített, hogy a lelkiismereti kérdésemet helyre tegye. Mostmár nem a bűnnel hadakozom, hanem azzal a vadállattal, akit Isten még engedett, hogy bennem legyen, de az nem én vagyok. Arra figyelek, hogy azért ne dőljek be neki, mert szeretnék Istennel való közösségben maradni, és egy percet sem szeretnék elmulasztani.

P. Duló Attila: Róma 6:6 beszél erről: a régi meg van feszítve Krisztussal együtt. Miért? Azért, hogy a bűn ne uralkodhasson rajtunk. Szabaddá vagyunk téve, és nem vagyunk a bűn igája alatt – ahogy hallhattuk az üzenetben.

P. Bendegúz: Szeretném mondani, nagyon fontos, hogy Róma 6. és 7. után Róma 8. van, János 1. levele is erről beszél, és gyakorlatilag a teljes Biblia erről beszél, és ez pedig az, hogy Istennel az élet megszabadított engem ezektől a dolgoktól. Nem azt mondom, hogy nem valós a bűn, mert nagyon is valós, de Krisztus világossága az, amely megtisztítja.

Mi az, ami megszabadíthat engem a múlttól, a múlt sebeitől, a múlt kárhoztatásától? Mi az, ami legyőzheti bennem, mi az, ami nagyobb bennem, mint a bűn? Szerintem a keresztények nagytöbbsége igen erősen küzd a bűnnel. Mi az, ami jelenleg legyőzi? A válasz nyilván az: Isten élete bennem, Isten kegyelme énbennem. Ami azt jelenti, hogy részesülök Isten életében. Mert ez nagyobb, hatalmasabb, mint a bűn, mint a világrendszer, mint bármi más, amelyre úgy gondolunk, hogy lefelé húz minket. Annyira fontos, hogy ezt értsük! Annyira rossz, hogy olyan sokan felcserélik ezt azzal, hogy inkább harcolni szeretnének egy bukott álláspontból. Ott a kiáltás Róm 7-ben: Szabadságot szeretnék ettől!

Róm 8:2 Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

Szeretnél szabadságot? Az előző beszélgetésen (2015.04.12.) éppen azt mondtam, hogy milyen jó lesz a mennyben, amikor nem lesz meg ez. Mert a kapcsolatainkban, ahogy beszélünk egymással, nem lesz ott a hústest, a számításaink… Most kiáltunk, hogy bárcsak ne lenne, de itt azt mondja, hogy az élet Krisztusban megszabadított engem ettől.

Amikor Krisztusban van elrejtve a szívem és az elmém, olyan szabadságom van, amilyen senkinek nincs a világon. Krisztus kegyelme miatt és a szeretete miatt és az élete miatt és az erő miatt, ami benne van. Olyan érdekes, hogy amint tanulmányozzuk ezt, nagyon sokszor megvan az Újszövetségben az erő szó. Ez az erő honnan van? Krisztus életében van. Olyan dicsőséges és olyan erős, hogy kiszorítja a többit az életemből.

P. Duló Attila: Mennyire jó gondolat ez, hogy meg lettünk szabadítva! P. Kende azt mondta az üzenetben, hogy a szeretet nagyobb, mint a bűn. Ebbe gondolj bele kicsit! Róm 13:8-10 nem tartozunk senkinek semmivel, csak azzal, hogy szeressük egymást, és a szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak, és tulajdonképpen a törvény betöltése a szeretet.

Vagyis ha telve van a szívem Isten szeretetével, ha Isten szeretetében élek és szeretek, akkor betöltöttem a törvényt. Vagyis ha betöltöttem a törvényt, akkor nem vétkeztem. Mert a bűn az, hogy vétek a törvény ellen. Ha viszont szeretek, akkor betöltöttem a törvényt, és akkor tiszta lehet a lelkiismeretem. Ámulatba ejtő, hogy élhetjük így az életünket: azáltal, hogy szeretek, betöltöm a törvényt.

Kérdés: Mint tudjuk, az ember egyik alkotóeleme a lelkiismeret. Isten pontosan milyen okkal adta nekünk a lelkiismeretet, ha ilyen könnyen fertőzhető a bűn által?

P. Duló Attila: A beszélgetés elején már említettük, Isten két okból adta a lelkiismeretet. Egyrészt azért adta, hogy legyen valami, ami figyelmeztet arra, ha eltérek Isten rendjétől, ha olyan úton kezdek járni, ami nem a javamat szolgálja, ha olyanokat teszek, ami káromra van, de adta arra is – és általában erre a másodikra nem szoktunk gondolni –, hogy megerősítsen abban, hogy jó helyen vagyok, jó úton járok.

Úgy gondolom, hogy a tiszta lelkiismeret pontosan ezt teszi, hogy megerősítést ad ebben. Amikor ezzel élek, akkor van megerősítésem arról, hogy rendben vagyok. Ezért a kettőért kaptuk a lelkiismeretünket. Többnyire abban gondolkodunk, hogy figyelmeztessen arra, ha rossz úton járok. Legyen egy őrzőm, ami kopogtat, ha nem a jó úton vagyok. Figyelmeztet.

Figyelmen kívül tudom hagyni a lelkiismeretet. Van ez a kifejezés: lelkiismeretlen. Ez az, amikor figyelmen kívül hagyom a lelkiismeretemet. A lelkiismeretem szól, de én felülbírálom, és élek tovább abban. Pl. csalom a feleségem, a lelkiismeretem szól, de én felülbírálom, nem hallgatok a lelkiismeretre, és csinálom tovább. Aztán ennek nyilvánvalóan megvannak a maga következményei.

Nagyon fontos része az életünk a lelkiismeret, ami figyelmeztet.

P. Bendegúz: Lehet, hogy kicsit szubjektív, amit most mondok, mert erről most hirtelen nem jutnak eszembe bibliaversek, de szerintem van. 🙂 Teljesen rendben van, ha utána kijavítjátok, amit mondok.

Szerintem a lelkiismeretünk kissé „programozható”. Vannak bennünk gátak, pl. van gát az első csókra. Aztán amikor átléped, akkor szép lassan megszűnik ez a gát. Ezek nagyon jó dolgok az életünkben igazán. Ezeknek a gátaknak az átlépésére kell egy erősebb akarat. Talán ez az egyik funkciója a lelkiismeretünknek, hogy megvannak ezek.

Azért mondom azt, hogy programozható, hogy az igazsággal felépíthetek egy olyat, ami egyre inkább az igazság útján vezet engem. Amikor pedig tágítom ezt, akkor nyilván beszennyezem a lelkiismeretemet, de idővel ugyanarra a dologra már lehet, hogy nem is érzem a jelzését. Mert szép lassan átprogramoztam.

Lehet, most valaki azt mondja: „De jó! Akkor van reményem arra, hogy ne legyen lelkiismeret furdalásom!” 🙂 Nem arról van szó! Hanem arról, hogy ez segítségül adatott nekünk. Ezt kell látni. Ahogy p. Atti is beszélt erről. Emlékszem, amikor erre rájöttem: „Ja, az nem azért van, hogy folyton bántson engem! Hanem azért, hogy a segítségemre legyen.” Sőt jól teszem, ha hagyom, hogy az igazsággal programozódjon, hogy még jobb legyen.

P. Duló Attila: P. Zolinak, a bibliai pszichológia nagy tudójának van-e ehhez hozzáfűzni valója?

P. Zoli: Azt gondolom, hogy amikor egy bűnt bűnnek nevezünk, akkor tönkretesszük annak a jövőjét. Sokszor az emberek megpróbálják dekorálni, elrejteni. Ézsaiás könyvében van egy érdekes vers. Lázadó emberekről beszél itt:

Ézs 30:13 Azért e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék, a mely már kiáll a magas kőfalon, a melynek aztán nagy hirtelen jő el romlása;

Olyasmi, mint a hasadék a falban, amire lehet, hogy oda sem figyelsz. Lehet, hogy már sokszor bementél a házba, láttad a repedéseket a falon, a fal igazából mozog. Lehet, hogy a föld alatta mozog. Láttam ezt sokszor, és én is csináltam a saját házamon, hogy a repedést nézem: Hogyan tüntessem el ezt, hogy ne látsszon?

Ez a Szent Szellem egyik szolgálata, hogy eljött, hogy meggyőzze a világot, hogy tanítsa a világot a bűnről. Ez az első, amit említ abban a versben. Ahogy az üzenetben hallottuk, a világ igazából nem tudja, hogy mi a bűn. P. Kende arról beszélt, hogy az emberek a bűnre különböző szinonimákat használnak, de nem mondják ki ezt a szót. Ha kimondod, ha megnevezed, vagy ha meghatározod – itt ezt mondja –, a repedés, a hasadék miatt a fal igazából bármikor leomolhat, és nem tudod, hogy mikor jön el az a pillanat. Ha a rejtett bűnök nincsenek kijelentve, nincsenek leleplezve, attól még lesznek következményei.

Aztán a bűnbánatra, a megbánásra gondoltam. Arra, hogy ez igazából nem az, hogy Istennel tudatjuk a bűnünket, nem így jelentem be Istennek, Ő nagyon jól tudja, hanem a bűnbánás az, amikor egyetértek Vele, azzal, amit Ő már meghatározott. Ő már megmondta, hogy mi az, ami Őellene megy, és én csak egyetértek azzal. Azt mondom: „Igazad van, hatalmas repedés van a falamon, és nem tudom, hogy mikor fog leomolni. Szeretnék megfordulni.” Tudjuk, hogy a megbánás igazából ezt jelenti.

Vannak, akik ezt úgy csinálják, hogy még a telefonszámokat is kitörlik a telefonjukból, vagy másik házba költöznek, bizonyos kapcsolatokat megszakítanak. Attól függ, hogy miről van szó. Én azonban úgy gondolom, hogy a bűn meghatározása nagyon fontos rész.  A saját szívünknek fontos, hogy tudjuk, mi az, ami Istent megszomorítja. Én egyetértek Vele, örömöt akarok okozni Neki.

P. Jakó Attila:

Zsid 9:9-14 A mi példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak oly ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevőt, Csakis ételekkel meg italokkal és különböző mosakodásokkal – melyek testi rendszabályok – a megjobbulás idejéig kötelezők. Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által, ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve. Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára: Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.

Az ember bűnös. Bejött a bűn az ember életébe, és megvádolja Istent, amikor elbukik. Meg van fertőzve teljesen, és ebből nem tud meggyógyulni. Nem tudja magát meggyógyítani, és nem tud ebből megszabadulni. Bármi történhet, bármit próbálhat, mond is dolgokat: ha ezt vagy azt megtehetem, jobb lesz; és Isten megadhatja neki, de egyszerűen csak lehetetlen.

Isten ezt tudja, és egyetlen egy lehetőség marad, hogy meghal a kereszten értem, kiontja a vérét, és az Ő vére által én megtisztulok, és igaznak vagyok nyilvánítva. Igaz vagyok, szent és feddhetetlen. Nem tulajdoníttatnak a bűneim többé nekem. Ő azokról többé meg nem emlékezik, és senki nem kárhoztathat, senki nem vádolhat. Mert Isten mindenkinél és mindennél nagyobb, és Ő úgy döntött, hogy én tiszta vagyok, hogy igaz vagyok. Ő gyönyörködik az elvégzett munkájában, és gyönyörködik bennem. Ma pedig az Ő képére formál engem és téged.

Kérdés – p. Kende: Mondanátok valamit arról, hogy amikor nagyon nagynak látszik a bűn, hogyan bánjak azzal a szívemben? Hogyan lehet ebben növekedni?

P. Duló Attila: Ez jó kérdés. Ajánlom, hogy hallgasd meg a mai üzenetet! 🙂

P. Kiss Laci: Az volt a kérdésed, hogy hogyan lehet növekedni a bűnben a szívemben? 🙂 Az természetből adódik. 🙂 Vagy az volt a kérdés, hogy hogyan bánjak el a szívemben lévő megnövekedett bűnnel? Nehéz kérdés.

A bibliaiskolában az elmúlt órán Hóseás könyvéből megosztottam egy rövid gondolatot bevezetésképpen, ami az északi királyságról szólt, akik az istentelenségükben bálványimádásba keveredtek, nem kicsit. Isten azt mondta ennek a prófétának, hogy vegyen el egy parázna asszonyt. Született több gyermek is ettől az asszonytól, akiknek nagyon fura neveket adott.

Hós 1:4 És mondá az Úr néki: Nevezd őt Jezréelnek, mert még egy kis idő, és megbüntetem a Jehu házát a Jezréel vére miatt, és eltörlöm Izráel házának királyságát.

Ez a bűnnek az eredménye. Nem tudnak majd ellenállni az idegen ellenségnek, és elpusztulnak. Igen, a bűn az ilyen, hogy elpusztít. Hacsak nem találsz valami mentséget. Emlékszem p. Schaller egyik üzenetére sok-sok évvel ezelőtt arról, hogy a bűnöd utolér téged. Ha nem bánsz el vele, akkor utolér, csak idő kérdése. Ahogy p. Zoli is mondta, repedés van, kijár egy darab a falból, és ki tudja, mikor zuhan le. Egy feneketlen mélység, feneketlen kút, amibe nem igazán érdemes belemerülni.

Visszatérve Hóseáshoz, megszületik a második gyermek.

Hós 1:6 … És mondá néki az Úr: Nevezd őt Ló-Rukhámáhnak; mert nem kegyelmezek többé az Izráel házának, hogy akármiképen könyörülnék rajtok.

Ez a nép nagyon belemerült az istentelenségbe. Ezek nagyon kemény szavak Istentől, nagyon keményen bánt az Ő népével, mert hozta az ellenséget. Ők akkor még nem tudták, de hamarosan rabságba hurcolták őket az asszírok.

Aztán még egy gyerek született.

Hós 1:9 És mondá az Úr: Nevezd őt Ló-Amminak; mert ti nem vagytok az én népem, s én sem leszek a tiétek.

Ez még durvább. A bűn elválaszt bennünket Istentől. A szent Isten nem lehet közösségben a bűnnel, a gonoszsággal. Úgyhogy, ha eddig tartana az üzenet, akkor ez nagyon tragikus lenne. Ugyanakkor felcsillan egyfajta reménység:

Hós 1:10 De mégis annyi lesz az Izráel fiainak száma, mint a tenger fövenye, a mely meg nem mérettethetik és meg nem számláltathatik; és lészen, hogy a hol az mondatott nékik: Nem vagytok az én népem, ez mondatik nékik: Élő Istennek fiai!

Tehát nagy változás van. Az elején iszonyatosan negatív – a nép állapota, a szellemisége, az erkölcse, ezt fejezi ki a parázna asszony, és az ő gyerekei –, és Isten azt mondja: „Nem akarok közösségben lenni veletek. Nem ismerlek benneteket.” Utána azt mondja: Mégis van egy mód. Mégiscsak van egy lehetőség.

Emlékezz, hogy a házastársi kapcsolat az Istennel való kapcsolatunk egy kifejező képe. Nyilván, amikor egy parázna nőt kellett feleségül vennie ennek a prófétának, akkor ez azt jelentette, hogy Isten népe hűtlen lett Istenhez, sőt paráználkodott, és teljesen elfordult az Úrtól. Mindezek ellenére Isten kifejezi az Ő szívének a vágyát:

Hós 2:19 És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.

Isten vágya a velünk való közösség. Ez nekem nem feltétlenül vágyam. Sőt, ha tele vagyok bűnnel, akkor még csak nem is gondolok rá. Viszont Isten ezt elvégzi. Azt mondja: Eljegyezlek téged Magamnak örökre igazsággal és ítélettel. Ez az igazság azonban nem tebelőled van, és nem arról szól, hogy te majd megújítod a szívedet, vagy kimunkálod ezt magadban. Hanem ez arról szól, hogy Isten elküldi a Fiát, Aki betölti az Ő igazságát, és a bűneinknek az ítélete az Ő vállán lesz. Ez az eljegyzésünk a szövetségünk alapja.

Miután be lett töltve az ítélettel az Isten igazsága Jézus Krisztusban, ezt követően Isten azt mondja: „Kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Mostmár szabadon tudlak szeretni téged. És amint bejut a kegyelmem a te életedbe, ez átformál téged.” Az csoda, amikor Isten kegyelme bejut valakinek az életébe. Amikor felülprogramozom magam az igazsággal – ahogy p. Bendegúz mondta. Jézus mondta: az igazság megszabadít titeket; és Isten szórja az igazság magjait szüntelenül.

Hós 2:20 Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.

A bűn alapvető problémája, alapvetően azért merülünk bele, mert nem ismerjük az Urat. Mert elszakadtunk Tőle. Téves információnk van Róla, ha egyáltalán van. Fogalmunk sincs, hogy ki Ő. Még csak lehetőséged sincs arra, hogy megismerd önmagadból. Ezért küldte el Isten a Fiát, Jézust.

Ott vagyunk – nem nyakig, hanem mélyen benne – a bűnnek a vermében. Lehetetlen, hogy kijöjj belőle, és Isten csak odanyújtja a kezét, és azt mondja: „Én kiveszlek ebből. Minden bűnödet ráraktam a Fiamra. Neked tartogatom az Én igazságomat. Választanál Engem? Vagy még mindig a gödör mélyén akarsz lenni?” Lehetséges, hogy időnként el kell merülni a bűnben – nem bátorítok senkit rá –, hogy rájöjj, hogy milyen sokat tett érted az Úr.

Emlékszem, sok évvel ezelőtt p. Walsh a bibliaiskolában – már nem tudom, hogy melyik tantárgy volt – azt mondta: Ne ragadj le a bűn ismeretében! Ne állj meg a bűnnél. Ne állj meg ott, hogy vizsgálgatod magad, hogy mennyire vagy bűnös, vagy nem bűnös. Nyilvánvaló, hogy azok vagyunk. Ő azonban azt mondta: Lépj tovább!

Ne a bűnnel harcolj, hanem lépj tovább a Jézussal való közösségre. Amikor Ővele vagy közösségben, akkor ezek a bűnök nem feltétlenül fognak téged háborgatni. Egyrészt azért, mert már az ítélet megtörtént Krisztuson keresztül, és Isten kegyelme valóban rendelkezésedre áll nap mint nap.

Miért van arra szükség, hogy Isten kegyelme minden nap megújuljon? Sokan keresztények azt gondolják: „Hívő vagyok. Mostmár nincs szükségem Isten kegyelmére. Sőt, látod? Egyre jobb vagyok. Én mostmár jóember, jó keresztény vagyok.” Nem! Sose voltál az. Krisztus az egyetlen mentséged. Nem csak akkor térek meg, amikor az üdvösségemre megtérek, hanem minden nap a Vele való kapcsolatra. Minden nap meg kell vallanom a bűneimet.

Úgyhogy ne gondold azt, hogy Isten kegyelme nem számodra van minden nap. Ez nem azt jelenti, hogy vizsgálgatom a bűneimet. Igazából minél több időt töltök el itt a Földön, annál nyilvánvalóbb, hogy reménytelenül elveszett bűnös vagyok. P. Atti azt mondta, hogy ő bűnös. Én is az vagyok. Egyetlen mentségem van, Krisztus. Nem az én akaratom, hanem Isten akarata az, hogy eljegyez engem örökre.

Figyelj csak! Krisztus a mi Vőlegényünk, és Ő a lényeg. Nem a bűnöm a lényeg, és hogy milyen nagy mennyiségben van az. Megmutatja, hogy mennyire elveszett vagyok, de tovább kell mennem. Ismernem kell Istennek azt az ígéretét Hós 1:10-ben: „Mindazok ellenére, hogy ti elhagytatok, elfordultatok Tőlem, paráznák, bálványimádók vagytok, mégis sokan lesztek. És bár azt mondtam, hogy nem vagytok az Én népem, ez mondatik nektek Jézus Krisztusban, hogy az élő Istennek fiai lesztek. Ha elfogadjátok a kegyelmemet és az irgalmamat, akkor megismertek Engem. És ha ismertek Engem, akkor nem fog nagy szerepet játszani az életetekben a bűn, nem ez vezet benneteket.”

P. Duló Attila: Amit P. Kende kérdésére p. Kiss Laci mondott, egy mondatban összefoglalva a válasz az, hogy tudom, Jézus Krisztus elbánt a bűnnel, és ebben a tudatban élem az életemet, és nem a bűnre koncentrálok, és nem adom meg magam a bűnnek, mert hatalmam van a bűn felett. Róm 6. hatalmam van a bűn felett.

P. Love mondta ezt egyszer – és ez annyira jó! –, hogy a bűn sokkal messzebb visz, mint ameddig el akartál menni, és sokkal nagyobb árat kell érte fizetni, amit hajlandó lettél volna megfizetni. Úgyhogy nem adom meg magam a bűnnek. Mert Jézus Krisztus elbánt a bűnnel. Amikor úgy érzem, hogy elhatalmasodott, hogy felnőtt, akkor 1Ján 2:2-re gondolok, hogy Ő kifizette az egész világ bűneit. Ez ámulatba ejtő!

P. Jakó Attila: Isten pedig sokkal messzebb visz, mint amennyire én el tudnék menni. Ő elvisz engem a mennybe, és oda semmilyen más módon nem juthatnék el. És sokkal nagyobb árat fizetett értem, mint amennyit én valaha tudnék fizetni bármiért is. Ne a bűnre koncentráljunk, hanem tudjuk, hogy Kihez kell mennünk, ha bajban vagyunk.

Ha nem ismerjük fel, hogy bajban vagyunk, de mondják, akkor higgyük el, és csak menjünk bátran Istenhez. Mint a tékozló fiú az atyjához. Hova mehetnénk? Még úgy is mehetek, hogy nem vagyok méltó, hátha csak egy leszek a legutolsó a szolgák között. Aztán Isten átölelget, megcsókolgat, és elmondja, hogy nem lehetek szolga többé, mert fiú vagyok. És nem hagyja abba, hogy csókolgat.

Kérdés: Azt tanultam, ha kérdezel, legyen egy válaszod. Igazából csak igazolást szeretnék a válaszra. A bűn a gr. hamartia. Arról az aspektusáról beszélnél-e: cél hiánya, céltévesztés. Szerintem ez a gyökere az egésznek, hogy nem helyes a cél, és amiről ma végig beszélgettünk, az ennek a következménye.

P. Duló Attila: Igen. Az alapja a céltévesztés.

Jer 2:13 Mert kettős gonoszságot követett el népem: elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy víztárolókat ássanak maguknak, és repedezett falú víztartókat ástak, amelyek nem tartják a vizet.

Eltévesztetted a célt, elhagytad az élő vizek forrását, mész a saját fejed után, és aztán a te saját megoldásaidban próbálsz élni. Ez a bűn, amikor a saját megoldásaimat alkalmazom. Ez is bűn – inkább így mondanám.

Hozzászólás: Azt hiszem, hogy ez nagyon jó záróakkord:

2Kor 4:2 hanem visszautasítjuk a szégyenteljes, titkolt dolgokat, nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság nyílt megvallásával ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.

Ez már túlvolt Pál szemében azon, hogy megtisztítjuk a lelkiismeretünket Isten Igéjével. Hanem az utunk, amit Isten rakott elénk, azt csakis tiszta lelkiismerettel fogjuk tudni járni.

P. Duló Attila: Ámen.

Azt hiszem, hogy sorsfordító üzenetet hallottunk ma, úgyhogy érdemes rajta tovább gondolkodni!

Kategória: Egyéb