Beszélgetés (rap)

2017 február 19. vasárnap  19:30

Ez a beszélgetés a Szavak, amiket a világ nem mond c. üzenethez kapcsolódik. (2017. február 19. vasárnap 16:30)

P. Schaller: Szavak, kegyelem… Nagyon élveztem azt a négy napot, amit itt töltöttem. Nagyon építő volt látni az embereket, és látni, ahogy növekszenek a hitükben. Néhányan nem változnak, és ez bámulatos. Nem változnak.

Beszéljünk a kenetről egy kicsit. Ma délelőtt már volt egy jó összejövetelünk, fel volt kenve. P. Graham gyülekezetében volt istentisztelet, p. Csaba prédikált, a zene felkent volt, szeretet és egység vett körbe minket. Volt üzenet, volt érzékenység, az emberek tényleg figyeltek.

Amikor az emberek valóban figyelnek, akkor csak úgy vonják magukkal a szolgálatot. Ez egy nagyon jó gondolat. Nagyon fontos, hogy a szívem ne kőszív legyen, hanem hús. A szívem nem lehet kemény, hanem legyen megtört. Megtörtnek lenni imában, megtörtnek lenni hitben. Megtörtség, ima, hit – Tudod, miről beszélek! –, és aztán a kenet. Volt már ebben tapasztalatod? Tudsz erről valamit?

Göde Feri: Sokan ismeritek a történetemet. Nagyon jó életem volt Fehérváron, tényleg minden a helyén volt. Aztán Isten azt mondta: „Gyere Budapestre! Fejezd be a bibliaiskolát, amit húsz éve elkezdtél!” Nemet mondtam erre. Nem érdemes Vele ujjat húzni, mert Ő az erősebb. 🙂 Jónás történetéből ezt már megtanulhattuk. Mindent elvett tőlem az Úr, de nyilván én görcsösen ragaszkodtam.

Amikor egy vasárnap reggel felébredtem, csak azon gondolkoztam, hogy az életem mennyire semmit sem ér, mert mindent elvesztettem, ami nekem fontos volt: a szülővárosom, a munkám, a családom, a karrierem… Igazából sosem gondoltam öngyilkosságra, de abban a pillanatban megértettem, hogy emberek hogyan jutnak el oda. P. Duló Atti felhívott telefonon, és annyira friss és mély beszélgetésünk és imánk volt. Tényleg csak zokogtunk a térdeinken. Azt hiszem, annál mélyebben még sosem voltam az életemben. Ahogy most utólag visszanézek erre, azt hiszem, hogy annyira közel Istenhez sosem voltam, mint akkor.

Amikor válság vagy gond van az életedben, akkor az lehet egy csoda kezdete. Aztán Budapestre költöztem, ötvenévesen a húszévesek közé a fiú-dormba. Aztán nemsokára a fejem vertem a falba, hogy miért nem tettem meg előbb. 🙂 Merthogy Isten annyival többet akart adni nekem! Én azóta csak vigyorgok! Annyira hálás vagyok az Úrnak! Órákat mesélhetnék erről!

A kőszívre gondolva, az a megszokottság is lehet. Amikor nap mint nap benne vagyunk egy rutinban: Megyek Kecskemétre, mindig ezt szoktuk csinálni, ennyi! Van, amikor Isten azt mondja: Állj! Volt, hogy hiába készültem egy üzenettel, egyszerűen csak a térdeinken imádkoztunk és sírtunk. Szerintem ez lett ott az egyik legjobb istentisztelet.

Én azt gondolom, hogy amikor itt vagyunk, nagyon kevesen értjük ennek a jelentőségét – magamat is beleértve ebbe –, hogy mennyire hálásak lehetünk, hogy van egy ilyen gyülekezetünk, hogy ilyen vezetőink vannak, de a legfontosabb, hogy van Istenünk! Hála Neki!

P. Schaller: Micsoda bizonyság! Megtörtség Isten előtt – így kiárad a Szent Szellem belőlünk.

Amikor kemény a szívem – erre hadd mondjak egy példát! Egyiptomban a fáraó szíve megkeményedett. Miért keményedett meg a szíve? A fájdalom miatt. Amiatt, ami az országában történt. Isten megítélte Egyiptomot, és emiatt a fáraó szíve kőkeménnyé vált. Ez megtörténik az életben.

A gyülekezetben is a szívem megkeményedhet. Ha pásztor vagyok, és a szívem keménnyé válik, azt a gyülekezet meg tudja mondani. Azt a gyülekezet megérzi. „Annak az embernek van valami gondja. A szívében van valami.” Ez évekig meglehet a szívemben. Amikor nem bocsátok meg, vagy amikor megsértettek. Védelmezem magam.

A szolgálat nem növekedhet kemény szívek által. Az nincs felkenve. Az nem Isten Szelleme. Úgyhogy kemény szívvel ne prédikálj! Amikor a gyülekezetben vagyok, megkérem Isten, hogy olvassza fel vagy törje meg a szívemet. P. Stevens azt mondta nekünk: „Legyél odaszánt! Legyél megtört! A pulpitusnál könnyeknek kellene lenniük.”

P. Kende, mikor voltak utoljára könnyeid a pulpitusnál? – Talán egy hónappal ezelőtt, vagy két hete… – Én mikor sírtam utoljára? Nem tudom. Csodálatos, amikor könnyek vannak a pulpitusnál. Hívhatjuk ezeket krokodilkönnyeknek, bár nem tudom, hogy a krokodiloknak vannak-e könnyeik. Ezek nem műkönnyek, hanem az Úr megtör minket. Jó, amikor a Szellem így mozdul.

P. Bendegúz! Beszélnél kicsit a keményszívű illetve a megtört szívű pásztorról?

P. Bendegúz: Ez arról szól, hogy ki kerül leleplezésre. Az ember? Az embernek kemény és büszke szíve van.

Tud-e az én emberi természetem prédikálni? Hogyne! Menj el egy üzleti konferenciára, megláthatod, hogy jól keresnek ezzel! Prédikálhatom a Bibliát a saját emberi gondolataimmal, az én emberi tanácsommal, az emberi elképzeléseimmel. Lehet, hogy van egy gondolatom, és aztán megtömöm bibliaversekkel, és akkor ezek a bibliaversek az én gondolatomat fogják alátámasztani. Milyen jól használhatom ezeket a verseket!

Néha elmondom az óráimon a következőt. A hölgy, akitől vettük a lakásunkat, azt mondta, hogy a Biblia ír reinkarnációról. Megkérdeztem tőle, hogy hol. „Azt mondta Jézus: Visszajövök.” 🙂 Úgyhogy sok mindent megpróbálhatsz alátámasztani a Bibliából.

Viszont, ha megtört szívem van, akkor egy célom van. Az, hogy én ne keveredjek bele az üzenetbe. Nehogy belekeveredjek! Merthogy Istennek van üzenete. Félelemnek és megtörtségnek kell lenni a szívemben, hogy nehogy érintsem azt, ami szent. Beszéljen Isten, és beszéljen az Ő Igéje. Nem akarom az Ige szájába adni a saját gondolataimat, hanem az Ige jöjjön az én számból, azt beszélje. Törekednem kell erre, és keresnem kell a felkészülésemben azt, hogy amint kilépek a pulpitushoz, amint megszólalok, nehogy én beszéljek, nehogy én legyek az, nehogy megérintsem Isten Szellemét, nehogy megoltsam. Nehogy az legyen, hogy Őt visszafogom, hogy én elmondhassam! Ez nem pici dolog, mert ott a pásztornak egy halott emberként kell lennie, aki beszél. Ezzel a teljes megtörtséggel kell ott lennie, és Isten igazságát kell keresni.

Ugyanez legyen a beszélgetéseimben, ugyanez legyen az emberekkel való kapcsolatomban, hogy Isten igazsága legyen felemelve, és – ez nagyon fontos! – az Ő szíve. Isten szíve legyen! Beszéltünk erről sokszor, hogy egy dolog ismerni Isten akaratát, és egy másik dolog Isten szívét ismerni. Sokan ismerik Isten akaratát, de ha nem ismerjük Isten szívét, akkor igazából nem tudunk semmit. Nekem megtört szívem kell, hogy legyen ahhoz, hogy Isten szíve nyilvánvalóvá legyen.

P. Schaller: Az üzenetben beszéltem p. Graham-ről, hogy megy Angliába. Ez öröm. Isten elméjével gondolkodunk erről, hogy p. Graham hazamegy, vissza Angliába, és úgy érzi, hogy Isten vezeti ebben. Mit gondolsz erről? „Ó, csak hazamegy!” Hogyan gondolkodunk erről? Ez fontos. Hogyan gondolkodunk egymásról? Hogyan dolgozzuk fel ezt? P. Brian és a felesége idejött, mit gondolunk erről? Hogyan dolgozzuk fel ezt? Ez mind szellemi. Hogyan gondolkozom az emberekről? – ez nagyon fontos. Mert így élünk. Aztán a vezetőségedben az a szívedből jön. Aztán azt szolgálod.

Mert ha nem mondod ki, ha nem Isten elméjével gondolkodsz p. Graham-ről – még az is lehet, hogy ez van a szívedben, hogy Isten elméjével gondolkozol, de nem mondod ki –, akkor ott légüres tér keletkezik. Akkor gondolkodhatunk így: „Hát, igen! P. Graham elmegy. … Rendben van ez, hogy ő Angliába megy?” Mit fog csinálni ott? Mi folyik itt? Miért megy el? … Ez része a vezetőségnek.

P. Brian és a felesége, és a jövő, az, hogy ő pásztor legyen itt Budapesten – ez fontos. Mi van a fejedben, mi van szívedben ezzel kapcsolatban? Az én szívemben ez Isten, Isten akarata. Ez áldás, és segít. Ez Isten munkája. P. Graham pásztor itt már régóta, 2001-től, úgyhogy visszamegy. Dicsőség Istennek! Ez csodálatos. Köszönjük, Urunk!

Más szavakkal, annyi hely marad olyan dolgoknak, amiket egyszerűen csak nem határozunk meg. Úgyhogy határozzuk meg! Mondjuk ki! Mi Isten elméje a gyülekezetről? Mert ez fontos. Ez az, amit Isten tesz, ez fontos. Ha nem történik meg, akkor – Jób 39. – levegő fog közénk kerülni. Jób 41-ben a leviátán pikkelyei olyan szorosan lapulnak egymáshoz, hogy levegő sem juthat közéjük. Te és én feltöltjük ezt az űrt a Szent Szellemmel. Tudom, hogy teszitek ezt. Biztos vagyok ebben. Ám jó ezt újra és újra elmondani.

Hadd mondjak egy másik példát. Van egy idősebb egyedülálló férfi, aki a Fülöp-szigeteken él, és gondolkodhatok róla. Mit gondolok róla? Szeretnék képes lenni beszélni róla pozitív módon, szeretnék a barátja lenni. Tőlünk sokan vannak a missziós mezőn, közel száz amerikai. Más nemzetekből talán még ezerről tudunk a missziós mezőn. Fontos, hogy a szívem lágy legyen, és szeresse az embereket, akkor is, amikor nem látom őket, és jó hozzáállásom legyen. Semmi más. Nagy dolog, hogy ezek az emberek ott vannak.

Örültem viszont, ahogy ez a dolog alakult p. Graham-mel: Mi küldjük őt vissza! Mi áldjuk meg őt! Nekünk van kép róla a hűtőnkön.

Aztán azokkal kapcsolatban, akikkel problémánk van, akikkel különbözünk, akiket nem látunk, akiket nem ismerünk jól, ők nem az ellenségeink. Hanem hívők, és a testvéreink. Nem kell semmit sem mondanom róluk, de ha mondok róluk valamit, az építő lesz. Lehet egy másik kategória, akik a barátaim voltak, de nincs sok közük hozzám, vagy van valami probléma közöttünk, róluk sem mondok semmit. Mert ahogy beszélünk, azzal nagyon óvatosnak kell lennünk, Jak 3. Mert nagyon nehéz megszelídíteni a nyelvet. Mit mondunk? Hogyan mondjuk? Mikor mondjuk? Hol mondjuk? Kinek mondjuk? Mindez olyan, amit észben kell tartanunk, amire rá kell jönni a gyülekezetben.

Tudod, mit? Vannak emberek a gyülekezetben, akiknek az egyetlen oka, hogy idejöjjenek, az az, hogy hallják Isten Igéjét. Nem akarnak hallani a problémákról, abból van elég otthon és a munkahelyükön. Amikor bejönnek a gyülekezetbe, nem akarnak problémákról hallani, hanem csak az Igét. Úgyhogy ezt tesszük. Imádkozunk, van üzenetünk, Isten Igéjével szolgálunk. Nincs pletyka, nincs vádaskodás, nincs beszéd a másik háta mögött, de négyszemközt odamehetünk valakihez. Csodálatos, amikor egyszerűség van, Ige és építés. Ezt kell tennünk.

Talán még egy. Az üzenetek sokszínűsége. Nagyon sok különféle üzenet van. Ez fontos! Mert amikor imádkozunk és tanulmányozunk, Isten ad megtört üzenetet, átható üzenetet, prédikáló üzenetet, rövid üzenetet… Ez velem is megtörténik néha, hogy tíz percet prédikálok. Ennyi! Tíz perces üzenet, és vége. Örültünk, mert nagyszerű volt. Igazából jó volt, hogy olyan rövid volt. Azért is volt nagyszerű, mert annyira a helyén volt. Az istentiszteletek nem kell, hogy kiszámíthatóak, beláthatóak legyenek.

Megjegyzés: Emlékszem arra a Jókai utcából, hogy prédikáltál valamennyit, de mindenki ott maradt. Nem mozdultunk, csak ültünk, ültünk… vártunk, és visszajöttél, és még folytattad ugyanannyit. Köszönöm!

P. Schaller: Emlékszem néhány üzenetre, ami annyira felkent volt! És a csönd… senki nem mozdult.

A finn emberek nagyon komolyak, csöndesek. Emlékszem, egyszer ott csoda volt, a Szent Szellem jött, és nevettünk, csak nevettünk… talán negyvenöt percig is. Már sírtunk is. Nevettünk, és nem tudtam mondani semmit. Vagy bármit mondhattál, akkor is nevettünk. Ott volt a Szellem. Ez a Szellem volt. Csodálatos. Isten sokféleképpen megmutatja Magát, és ennek vagyunk a részei. Bámulatos! Nem kell a múltunkról beszélni, de ugyanakkor dicsőség Istennek azért, ami történt. Ez dicsőíti Őt.

Egy hónap múlva itt az EUROCON. Hála Istennek értetek! Dicsőség Istennek ezért a négy napért! Nagy öröm volt ez végig számomra, és áldás. Gyönyörű! Köszönjük, Urunk!

Ámen.

Kategória: Egyéb