Ez a beszélgetés a Szabadság Krisztusban c. üzenethez kapcsolódik. (2016. október 23. vasárnap 16:30)
P. Bendegúz: Igazából még elég sok van, amit mondhatnék, de jöjjenek először a kérdések.
Kérdés: Az első kérdésem. Az elején azt mondtad, hogy ha valamivel nem értünk egyet, vagy valamit nem értünk, akkor kérdezzünk. Próbáltam, és az a tapasztalatom, hogy vannak pásztorok, akiknél nagyon megnyugtató és a szívemhez nagyon közel álló válaszokat kaptam, és vannak olyanok, akiktől csak még több kérdéssel távoztam, mint amivel előtte voltam. Volt olyan is, hogy több dologban nem értettünk egyet, mint mielőtt odamentem. A kérdés, hogy aggódjak-e ezen, változtassak-e valamin, vagy ez így normális?
P. Bendegúz: Szerintem aggódj mindenképpen. 🙂 Nem tudom, mivel nem értesz egyet. Mert ha azt mondom: Nézd, itt van a Bibliában ez és ez!; mire te azt mondod, hogy nem értesz egyet, akkor erre azt tudom mondani: „Ez van! Mit csináljak?” Nyilvánvaló, hogy ha kimegyek az utcára, és odamegyek valakihez, jó eséllyel nagyon sok dologban nem fog velem egyetérteni, és ez rendben van.
Egyébként lehet nézeteltérésünk dolgokban. Ha mi, elöljárók leülünk beszélgetni, akkor lehet, hogy bizonyos dolgokban eltérő nézeteink vannak. Ez egy módon lehet rendben. Vannak olyan nézeteltérések, amik rendben vannak. Ha te a spenótot szereted, én a sóskát – ez rendben van. Ez most nem túl jó példa, valószínűleg kellett volna valami konkrétabb, de most nem jut eszembe.
Aztán van az, hogy igazán nem értesz egyet egy bibliai elvvel, akkor lehet, hogy egy módon aggódhatsz felőle: Miért vagyok ilyen tompa, hogy nem értek egyet a Bibliával? Vagy azt mondod: Igazából nem aggódom, mert ha Isten akarja, Isten kimunkálja bennem. Ef 4-ben olvassuk, hogy Isten adott különféle embereket, hogy aztán a hit egységére jussunk. Mikor jutunk oda?
Azt gondolom egyébként, hogy belefér az is, hogy a hitünkön belül legyenek eltérések. Ugyanis Isten a kapcsolatról beszélt. Ha beszélünk a házasságról, akkor nem lehet szoros definícióba belerakni. Mert akkor az enyém ki fog lógni bizonyos helyeken, és a másiké is. Nem azért, mert probléma van, hanem csak nagyon szűkre húztam a definíciót. Mert lehet, hogy ők azt szeretik, ha náluk a férj főz, nálunk pedig a feleség főz, és én elítélhetem őket emiatt, ő elítélhet minket emiatt, hogy milyen szívtelen rabszolgatartó vagyok, ő meg micsoda papucsférj – már egyből ítélkezésben vagyunk 🙂 –, és lehet, hogy még hitbeli alapjaim is vannak, és verset is hozok a Bibliából. Simán, mindkettőre! Viszont az egész csak ostobaság.
Kol 3:16a A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben;
Minden bölcsességben! Bölcsesség nélkül simán agyoncsaphatok Isten Igéjével bármit bármikor. Mindegy, hogy miről beszélünk. Úgyis tudsz hozni mindenre bibliaverset, amivel agyoncsaphatod.
Visszatérve, belefér, hogy ők úgy csinálják, mi így csináljuk. Mert biztos van olyan gyülekezet, ahol nem férne bele egyébként. Emiatt lehet nézeteltérésünk. Aztán lehet növekedésünk. Lehet az, hogy a pásztor téved. Simán előfordulhat. Én magam is évente kétszer tévedek. 🙂 Igazából rajtam kívül a többiek tévednek. 🙂 És simán megtörténhet, hogy te tévedsz. Ha ez lényeges dolog a Bibliával kapcsolatban, akkor lehet, hogy tényleg érdemes lenne ezen gondolkodni.
Amúgy simán beleférhet az is, hogy beszélsz valakivel egy kérdésről, és még több kérdésed lesz. Például, amikor Jézushoz odamentek a farizeusok, rendre egy másik kérdéssel jöhettek el Tőle. 🙂
Nem tudom, hogy akarsz-e valamit konkrétabban, vagy ezzel így megelégszel? Vagy még több kérésed lett?
Kérdés: Tehát mondtad, hogy lehet bibliaverset találni arra, hogy főzzön a férj, lehet bibliaverset találni arra, hogy főzzön a feleség, és lehet arra is bibliaverset találni, hogy mindez nem számít. Akkor megyek egy beszélgetésre, az egyik ezt mondja, a másik azt mondja, a harmadik azt mondja három pásztor közül, és mindhárom bibliaversekkel támasztja alá, én pedig csak össze vagyok zavarodva. Kicsit úgy érzem magam, hogy akkor kiválaszthatom a számomra tetsző verziót és a saját véleményemet alátámasztó pásztort, és béke lesz. Én azonban nem a saját véleményemet szeretném visszahallani, hanem szeretném az aktuális kérdésben Isten útját megtalálni, és azon járni.
P. Bendegúz: Ez egy teljesen jogos kérdés. Mit csinálsz akkor, ha eltérő dolgokat mondanak pásztorok? A válasz az, hogy rám hallgatsz. 🙂 Bocsánat!
Téged tanít Isten. Azon túl, hogy van egy kapcsolatunk Vele, a többi nem annyira lényeges. Tanít téged felismerésre, és az a fontos, ami munkát Isten végez tebenned. Lehet, hogy különböző pásztorok különböző dolgokat mondanak – simán lehet –, és azt gondolom, hogy neked tényleg van egy fajta döntésed ebben, méghozzá éppen az, hogy neked van egy személyes járásod, és hogy Krisztus beszél neked erről. Aztán növekszünk. Mert lehet, hogy egyszer csak elfogadod, amit az egyik pásztor mond, aztán lehet, hogy rájössz, hogy az úgy nem volt rendben.
Nagyon fontos, és neked is ezt kell felismerned, hogy mi az, ami a Biblia szellemében van. Ha emlékszel az előző üzenetemre (2016.10.05. P. Bendegúz: Isten szeret, és nem megkövetel), ott mondtam, hogy a Biblia szövegkörnyezete a verseknek, az egész.
A másik dolog az, hogy fel kell ismernem azt, hogy emberként szól valaki, vagy tényleg Isten gondolata az. Tegyük fel, hogy megbízol bennem, de ez nem fogja neked garantálni azt, hogy én mindig Isten gondolatait közlöm feléd. Remélhetőleg, az esetek többségében igen, de lehet, hogy valamikor nem. Ez is azért van, mert nekem szükségem van Isten érintésére az életemben ahhoz, hogy Isten beszédét szóljam. Ha nincs benne Isten érintése az életemben, akkor nem vagyok jobb, mint bárki. Amúgy sem, de érted, mire gondolok. Miért mondanék jobbat, mint bárki?
Egy lelkipásztornak, de mindenki másnak is – ezt említettem az üzenetben is – rettegnünk kell attól, hogy nehogy testből beszéljünk. Mert nem érinthetem ezt. Nem beszélhetek úgy, hogy Isten ezt mondja, amikor Isten nem azt mondja. Isten mentsen engem attól, hogy messzire elmenjek attól, amit a Biblia beszédei mondanak. Isten mentsen attól, hogy a gondolkodásomnak ne a Biblia legyen az alapja, és az üzenetek, amiket mondok, a magam kútfejéből szedjem ki.
Kérdés: Akkor a kérdéseim záróköve ma estére. Ahogy beszéltük, és ahogy hallom tőled is, előfordulhat, hogy a pásztor bizony testből beszél. Ha ez csak közte és köztem történik, akkor ez egy viszonylag sima ügy. Azt gondolom, hogy nekem van egy felelősségem, hogy felismerjem. Mi van akkor, ha egy olyannal találkozom – Isten ments! –, hogy egy testvér elmondja, hogy milyen tanácsot kapott egy pásztortól, és én meg vagyok győződve arról, hogy az a tanács ellentmond a Biblia szellemének, vagy egy tanácsnak ellentmond, amit én kaptam egy másik pásztortól hasonló ügyben? Van-e nekem dolgom, és ha igen, akkor mi?
P. Bendegúz: Én azt gondolom, hogy egy módon sok mindenben van tényleg szabadságunk. Tegyük konkréttá. Kapcsolati ügyekben én hiper-konzervatívnak számítok, feltételezem, egy másik pásztor nem, és egészen másképp gondolkodik. Igazán lehet, hogy szabadságunk van ebben. Annak, ahogy ő gondolkodik, van egyfajta gyümölcse, és mehetsz azon az úton. Ahogy én gondolkodom, annak is van egy gyümölcse, és mehetsz azon az úton. Én úgy gondolom, hogy Istennel helyesen látom az ügyet. Én úgy látom, hogy ez Isten Szellemének a módja, de lehet, hogy a másik is ezt gondolja más dolgokra alapozva.
Mivel a gyülekezetünkben lehet, hogy én nagyon sok kérdésben konzervatív álláspontot képviselek – beszéljünk inkább a zenéről 🙂 –, és igazán meg kell tanulnom azt, hogy azt mondjam ilyen estekben: „Én ezt hiszem, elfogadhatod, amit mondok, annak lesz egyfajta gyümölcse, de elfogadhatod azt is, amit a másik mond. Engem nem bánt, ha azt fogadod el. Tudnod kell viszont, hogy annak az útnak az a gyümölcse lesz.” Választási lehetőségek vannak ebben, és nem feltétlenül kell hoznom egy olyan ítéletet, hogy ezek közül csak az egyik az, ami egyedül üdvözítő út.
A Biblia nagyon kevés dologról beszél nagyon konkrétan. Például az egyház szervezetéről szinte semmit nem mond. Ennek megfelelően az egyháztörténelem során több verzió kifejlődött. Viszont egyszer valaki kiemelte, hogy ez azért van, mert a Biblia nem egy adott korra és nem egy adott kultúrára íródott, hanem ez rendben van, és az is rendben van.
Nem tudom, hogy itt lehetek-e nagyon személyes. P. Atti az egyik fajtát jobban kedveli, én egy másikat kedvelek jobban talán. Azért még szeretem őt, és még meg is tudom érteni. Azt nem tudom, hogy ő megérti-e az én verziómat. Nincs itt semmi gond. Igazán nem olyan nagy ügy, mert így is lehet, és úgy is lehet. Valamikor azt a verziót szeretem. Megvan a könnyebbsége. Az én verzióm sokkal bonyolultabb, de abban lehet, hogy több szabadság van. Nem lényeg azonban. Az a lényeg, hogy valamelyiket normálisan csináljuk.
P. Duló Atti: Két gondolat ehhez. Az egyik, hogy mennyire nincs ez szabályozva. Például itt van az öltözködés. Nem a gyülekezet részéről, hanem a pásztorok részéről. Mi konzervatívak vagyunk ebben, általában azt mondjuk: nyakkendő, ing, szövetnadrág, ha felállsz a pulpitus mögé. Vannak a Biblia Szólon belül olyanok is, akik ebből nem csinálnak ügyet, farmerban és kockás ingben simán prédikálnak. Kezdhetsz törvényeskedni, és keresed a Bibliában, hogy kockás ingben nem lehet prédikálni. Ez viszont nincs szabályozva.
A másik, amiről p. Bende kicsit már beszélt. Nincs egy olyan pásztorképző iskola, ahol mindenkit uniformizálnak. Nincsenek klisék arról, hogy milyen ütemben hogyan kell tanulmányoznod a Bibliát, és ide kell eljutnod ennyi idő alatt, és akkor annak megfelelően mindenki egyforma tanácsot fog adni. Egészen máshol járunk szellemileg. Úgy értem, hogy p. Bende lehet, hogy éppen most mást tanulmányoz, mint én, p. Bendéhez egészen másképp szól Isten, mint hozzám, merthogy Isten személyes, és Isten nem gyárt kliséket, és nem robotokat akar, hanem nagy-nagy szabadsággal rendelkező embereket.
Úgyhogy amikor tőlem fogsz tanácsot kérni, akkor én az alapján adok tanácsot, ahol én tartok szellemileg, amilyen kapcsolatom van Istennel, lehet, hogy éppen az alapján, amit tanulmányozok. P. Bende pedig aszerint fog tanácsot adni, ahol ő tart Istennel, amit ő tanulmányoz. Persze vannak alapigazságok. Ha p. Bende azt a tanácsot adja, hogy férfi férfival házasodhat, akkor van dolgod, gyere oda hozzám. 🙂
Kérdés: A szabadsággal kapcsolatban. Azért, mert szabadságom van, mindent megtehetek? Az igazság megszabadít. Bújhatok a szabadság mögé? Meddig tartanak a korlátaim isten szerinti szabadságban? A kettő, igazság és szabadság együtt jár?
P. Bendegúz: Két dolog. Említettem ezt a verset az üzenetben:
Gal 5:13 Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügye ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.
Vicces módon 2Kor 3:17-et nem emlegettem. Azért vicces, mert én soha nem használok jegyzetek, amikor prédikálok. Soha! Most viszont csináltam, és bekarikáztam ezt a verset, amit nem említettem. Azért, mert majd szétrobbant a fejem még egy órával az alkalom előtt. Próbáltam koncentrálni, és emiatt írtam. P. Attinak szóltam is, hogy lehet, ő fog prédikálni.
2Kor 3:17 Az Úr pedig a Szellem; és a hol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság.
Ahol az Úr Szelleme van, ott szabadság van. Viszont nagyon fontos, amit Gal 5:13-mal mondtunk, hogy ez ürügy ne legyen a testnek. Miről van szó? Arról, hogy szabadságra hívattam el, hogy Szellemben éljek az új-emberemben. Ott szabadságom van. Mert ott az Úr Szelleme van, és ott szabadságom van. Hatalmas szabadsága van a lelkemnek, és cselekvési szabadságom is van. Ez itt a korlát. Mert ha nem abban járok, akkor nem abban járok. Akkor ott konkrétan bűnben járok. Mert minden, ami nem hitből van, az bűn. Igen, mert a bűnös természetemben járok.
Tehát igazából egyszerű a korlát. Mert ha Isten Szellemében járok, akkor Isten szentségében járok, akkor nem a bűnös természetben járok, akkor megújult elmében járok. Azt írja itt Pál: Értsétek meg, hogy nem arra van szabadságotok, hogy utána testben járjatok. Egy módon megvan rá a szabadságom. Mert nem csap agyon Isten, amikor testben járok, és nem is veszítem el az üdvösségemet, tehát egy módon minden rendben van, de nem erre szabadított meg Isten. Mindenre, amit a régi bűnös természetben cselekszem, mondhatom azt, hogy az nincs rendben. Ennyi!
P. Duló Atti:
1Kor 6:12 Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.
Ez kb. arról beszél, amit p. Bende említett. Nagy-nagy szabadságom van. Hatalmas szabadságom van. Ahogy az előbb is beszéltünk róla, Isten nagyon sok mindent nem korlátoz az életünkben, de semminek nem válhatok a rabjává. Sok keresztény hisz abban, hogy minden további nélkül ihat. Ha azonban a rabjává válok, akkor az nem válik a hasznomra. És még nagyon sok minden nem válik hasznomra, habár megtehetem, mert – ahogy p. Bende is mondta – Isten nem fog agyonütni. Magammal szúrok ki.
Nem tudom, hogy feltűnt-e, hogy ebben a gyülekezetben nem nagyon beszélünk dolgok ellen. Nem hallottam üzenetet még az alkohol ellen, a TV ellen, internetes közösségi oldalak ellen… Sorolhatnám. Megemlítjük, mert nyilván felelősségünk, hogy tanítsunk erről, de azt hiszem, hogy Isten felelősségre tanít minket, és arra tanít, hogy felelősen éljük a keresztény életünket, arra, hogy meg tudjak Őelőtte állni azzal, amit teszek. Mert nem minden használ, habár szabadna. Megtehetem.
P. Bendegúz: Ha nincs kérdés, akkor elmondok nagyon konkrétan néhány dolgot. Sokszor hallom azt, hogy mi elöljárók nem vagyunk elérhetőek. Statisztikailag havonta három ember hív fel engem a gyülekezetből. Van, aki felhív hetente. Kb. ugyanaz a három ember minden hónapban. Ennyi. Más nem keres. Mindeni tudja, hogy én az interneten is elérhető vagyok egy bizonyos közösségi oldalon. Ott a beszélgetéseim 99%-a azért jön létre, mert én kezdeményezem. Ha nem kezdeményezek, nem kapok üzeneteket. Teljesen elérhető vagyok, de senki nem használja ki. Inkább azt mondom, hogy nagyon kevesen. Mellékesen mondom, csak hogy el legyen mondva.
A következő az, hogy ugyanott nagyon sokszor olvasom, hogy a bibliaszol – így leírva – mit tanít. „A bibliaszolban azt hallottam… A bibliaszolban azt tanítják…” Ki hallotta a bibliaszolt tanítani? Ki az a bibliaszol? A bibliaszol nem tud tanítani. A bibliaszol nem tud neked segíteni. A bibliaszol nem tud semmit sem csinálni, mert az egy intézmény. Mi egyének vagyunk. Azt mondhatod, hogy én mit tanítok. Amikor viszont azt mondja valaki, hogy a bibliaszol mit tanít, akkor általában olyan dologról van szó, amit senki nem tanít ezek közül az emberek közül. Akkor legalább lenne megnevezve, hogy ki tanította, és mutasd meg az üzenetet, amiben az volt tanítva. Úgy leírva, hogy a bibliaszol tanítja, ez nem állja meg a helyét.
P. Atti tanít dolgokat, én tanítok dolgokat, az előbb beszéltük, hogy lehetnek eltéréseink, de mivel egy gyülekezetben vagyunk, azt kell mondanunk, hogy azért valószínűleg a tanításunk jó vaskos alapja ugyanaz. Viszont nem azok vannak megkérdőjelezve általában egyébként.
Beszélek még konkrétabban. Kicsit a megtérő imáról szeretnék szólni. Lehet, hogy valaki egy sarokban azt mondja: Ha elmondod ezt az imát, meg vagy térve. Ha véletlenül ez jönne ki a számon, akkor sem arra gondol az ember, hogy a szavak azok, amik megváltanak. Azt tudni kell, hogy jó néhány éve szándékosan nagyon odafigyelek, hogy még véletlenül se mondjak ilyet. Természetesen Isten kegyelme és az én hitem az, ami megvált engem. Isten kegyelmére adott válaszom, ami a hit, az az, ami megvált. Az, hogy valaki elmond egy imát, az nem jelenti azt, hogy meg van térve. Nem hiszem, hogy valaki ezt ma tanítaná közülünk. Mert a hit a lényeg a dologban.
Jó-e a megtérő ima? Szerintem jó. Megmondom, miért. Ma azt mondtam a megtérő imában: „Ha hiszed ezt, amit hallottál… Ha hiszed azt, hogy Ő megszabadított téged…” Mondd el ezt az imát, hogy a hitedet gyakorolhasd, hogy kijelenthesd a hitedet. Azt gondolom, hogy ha valaki a szívében hitből elmond egy imát, akkor gyakorolja a hitét, egy módon konkretizálja a dolgot. Úgyis a hite a lényeg, de mégis ez egy jó dolog, én azt gondolom.
Szerintem egyértelmű ApCsel 10-ben:
ApCsel 10:44 Mikor még szólá Péter ez ígéket, leszálla a Szent Szellem mindazokra, a kik hallgatják vala e beszédet.
Péter beszélt Kornélius háza népének, ők hallgatták, hit volt a szívükben, megtértek, és a Szent Szellem elpecsételte őket azonnal. Sok minden van ebben a versben. Vagyis nincs szükséged imára hozzá. Semmilyen imára nincs szükséged. Hallották Isten szavát és hitték. Meg kellett-e bánniuk a bűneiket? Nem.
Nagyon érdekes, hogy most nagyon erősen ott van ezen a közösségi oldalon és máshol is, hogy a megtérésed nem számít semmit, ha nem előzi meg egy nagy bűnbánat; vagy az, hogy csak úgy térhet meg valaki, ha mélyen tudja a bűneit. Érdemes olvasni ApCsel-t, mert nem találkozol ezzel az elképzeléssel sehol. ApCsel 17-ben athéniekhez beszél Pál. Tehát nem zsidókhoz, nem olyanokhoz, akik tudtak a bűnről. Ezek kis elkényeztetett humanista görögök voltak, akik jól érezték magukat, mert jobbak voltak, mint a saját isteneik.
Olvasd el ApCsel 17:22-31-ig, ahol prédikál nekik Pál. A bűneikről nem szól semmit. Egyébként egy nagyszerű beszéd. Arról beszél: „Ti istenfélők vagytok. Van itt egy oltár, ami az ismeretlen istennek van, és akit ti nem ismertek, de én igen.” Kb. ezt mondja.
Egy dologra mutat rá, arra, hogy ApCsel 17:30 E tudatlanságnak idejét azért elnézi Isten. Elnézi azt, hogy bálványokat imádtak Őhelyette. Igazán a bűnről beszél. Arról, hogy nem Istennel éltek, hanem bálványokat imádtak. „Ezt Isten elnézte, és most hív titeket megtérésre.” Még csak nem is személyesen mondja, hanem így: Elnézte Isten ezt. Aztán beszél röviden Jézusról, de gúnyolódtak rajta, úgyhogy ott a vége az üzenetnek.
Aztán nézhetsz más területeket, hogy hol mit látsz, hogy kihez hogyan beszéltek ApCsel-ben, de sehol nem látod azt, hogy az lett volna a kommunikáció: Na, akkor most mélyen nézzél magadba! Hiszen Isten jósága indít minket megtérésre, és nem feltétlenül az, hogy felismerem a bűnömet, hanem az, hogy kapcsolatom lehet Vele. Ez nagyon fontos. Erről beszéltem az üzenetben, hogy nem érdekli Istent, hogy a kis régi bűnös természetemben milyen felismeréseim vannak a kis bűneimmel kapcsolatban. Az érdekli, hogy én elfogadjam az Ő megújítását, hogy az új-emberben járhassak.
Még egy dolog. Gyümölcsök. Megtérés-gyümölcsök. A Szent Szellem gyümölcse a szeretet, békesség, öröm… Kinek a gyümölcsei? A Szellemé. Tiéd? Te erőlködsz, és lesznek szép piros almáid? Nem! A Szellem, amikor benned él, gyümölcsöt terem. Tudod, mi az? Az, hogy szeretet van benned, békesség van benned, öröm van benned… és igen, szentség is, mert ez a szellemi élet része.
Viszont ha éppen körbevádaskodsz minket, akkor én nem ismerem fel benned a Szent Szellem gyümölcseit. Úgyhogy ez esetben az lenne a javaslatom, hogy ha ítélkezel, akkor egy tükör előtt állj, hogy lásd magad, és azt ítélgesd. Ennyi!
Emlegettem, hogy vannak bizonyos tanítók, akiknek nagyon megy az üzenetük – nem mondom a nevét, mert nem akarom reklámozni –, de amikor meghallgatja valaki, amint épp arról beszél, hogy a gyülekezetek mit rontanak el, utána néz-e, hogy neki van-e gyülekezete? Mert nincs. Csak nagy a szájuk. Viszont néhány ezer, hanem nem több tízezer embernek a lelke szárad rajtuk, akik otthagyták a gyülekezetüket, és nem találnak többé otthont maguknak.
Aztán persze majd még csinálok keresést ilyen tanítóknak a nevére: a tanító neve és „kegyelmi üzenet” vagy „bevégzett munka”. Kíváncsi vagyok, hogy fogok-e találni. Már meg akartam csinálni ezt.
Azt mondja Isten: Ne legyenek sokan tanítók! Mert nagyobb az ítélet. Csak figyeld meg, egy közösségi portálon is lehetsz tanító. Sőt, amikor azt hirdeted, hogy te nem emberek tetszése szerint élsz – én is beszéltem erről, hogy nem embereknek akarunk tetszeni –, hanem az igazságod képviseled, akkor is ez a büszkeségnek egy gyönyörű példája, hogy ha ezt mondod: Én nem embereknek tetszem!; de ezt elmondod mindenkinek. „Én nem tetszem embereknek. Na, látod! Te sem… Nem tetszem embereknek.” Lehet, hogy mégiscsak embereknek tetszelegsz, nem?
Mártír vagy, de keresed az elismertségét a mártírságodnak. Ha igazán jó mártír szeretnél lenni, akkor fogd be a szád, aztán haldokolj otthon, jó?! És ne keresd, hogy több száz ember tapsoljon hozzá! Mert akkor nekik csinálod, és vicces az egész. Nevetséges. Ha meggyőződésed van, fogd be a szád, és örülj neki, hogy élhetsz Istennel!
Úgy értem, most komolyan, én azt látom, hogy azok az emberek, akiknek gyönyörű élete van Krisztussal, nem azzal foglalkoznak egész nap, hogy ezt reklámozzák. Vannak, akik pedig posztolják háromszor naponta, hogy milyen hatalmas cselekedeteik vannak Krisztusban, és egy idő után már csak hányinger követi.
Kérdés: Beszéltél erről, hogy a régi bűnös természetünk már halott, és nem kell abban élnünk. Tudnál arról beszélni, hogy az hogyan különbözik attól, aki én vagyok? Tehát van az én, és van a régi bűnös természet, és ez a kettő nem ugyanaz. Tudnál beszélni erről konkrétan?
P. Bendegúz: Igazából két kép van a Bibliában, ami ugyanarról beszél. Az egyikben van az ó-ember és új-ember, a másikban a szellemi ember és a testi ember, de ez ugyanaz. Én jobban szeretem a szellemi ember és testi ember megközelítést, mert ez nem olyan skizofrén. 🙂 Mert a lelkemen vagy a testemnek a hatása uralkodik vagy a szellememnek a hatása uralkodik – jobban bírom ezt –, és ezek vitézkednek egymás ellen. Legalább ebben még ott vagyok középen. 🙂 Igazából ezt így most nehéz megmondani, hogy ki vagyok én :-), de hogy van egy megújult elmém, és van a régi elme.
Szoktam a régi elmémben járni, és szoktam az újban. Jobb az újban járni. A héten az történt velem, hogy nem törődtem eléggé ezzel a dologgal, kicsit hagytam elsiklani, és teljesen testi voltam péntekre. (Annyira utálom ezt mondani.) Úgyhogy kerestem a közösséget Istennel különböző módokon, és Isten megújította az elmémet. Róm 12:1-2 meg kell újítani az elmédet.
Érdekes egyébként, hogy Kol 3:3 mert meghaltatok… Meghaltál. Kész! Azt írja, hogy akkor fogunk megjelenni, amikor Krisztus is megjelenik, Kol 3:4. Nagyon jó! Azt mondja, hogy gyakorlatilag én, a régi Bendegúz 1.0 meghalt. Lejárt a licence. Az új pedig a mennyben van. Ez kicsit furcsa, de igazából a valóságomban akkor jelenek meg, amikor Krisztus megjelenik. Tehát gyakorlatilag én most a mennyben vagyok. Még akkor is, ha itt van valami. Ez nem ilyen hologramszerű dolog, de valójában tényleg meghaltam, és egy teljesen új ember vagyok, Bendegúz 2.0.
Mégis olyan érdekes, hogy ha nem Isten Szellem uralkodik bennem, akkor hajlamos vagyok arra, hogy az ó-ember szerint éljek, ami nagyon valóságosnak tűnik. Ez egy kicsit fura, tehát jobban szeretek úgy gondolni rá, hogy szellemi elmém van vagy testi elmém, és itt vagyok. Lehet, hogy testi módon gondolkozom, és tapadok a dolgokhoz itt a világban, és nagyon időleges a gondolkodásom, de aztán Isten megújítja az elmémet, és járok abban az új mivoltomban, amire Ő újjáteremtett engem, és azt mondom erre: Ez vagyok én, ez az új. A másik igazából már meghalt, habár járok időnként abban.
Gondolom, ez még újabb kérdéseket felvetett benned, és nem segített az életedben. 🙂