Ez a beszélgetés a Csitt, és várj az ÚRra! & Alázatos Isten c. üzenetekhez kapcsolódik. (2016. október 16. vasárnap 16:30)
P. Bartha Atti: Igazából szerintem az egész este nagyon jó volt. A dicsőítéstől kezdve, a tinik bizonyságain át… Mennyire jó volt ez, hogy Isten nagyobb a problémáknál, tehát fölösleges aggódnunk, mert bárkit tud használni Isten. Aztán p. Józsi a Vörös-tengerről – az Úr harcol értünk. Aztán az üzenet az alázatról. Tényleg nagyon jó kérdés, hogy hol tanulhatunk alázatot. Mát 11:28 „Gyertek Énhozzám!” Ezzel a verssel: Zsolt 14:2 „Senki nem volt, aki Engem keresne.” Nekem ez volt nagyon jó, hogy keresni Őt, Vele lenni, Vele időt tölteni – ez átformál engem. Tényleg nagyon nagyszerű volt.
Kérdés: Olvastam az evangéliumokról, hogy állítólag harminc van, és ebből csak négyet ismert el az egyház: Máté, Márk, Lukács és János evangéliumát. A többi apokrif. Mi alapján válogatták ki ezeket? A többi miért nem jó? Mi erről a vélemény itt?
P. Duló Atti: Igazából az Írás önmagát válogatta ki. Ahogy körbementek a gyülekezetekben a levelek, már a felolvasáskor lehetett tudni, hogy felkent, vagyis Istentől van. Ha jól emlékszem, 96-ra már gyakorlatilag megvolt a mai Biblia, egy-két kivétellel, pl. Jakab levelét nem fogadták még el. Volt egy-két kivétel, de nagyjából megvolt. Gyakorlatilag a Karthágói zsinat nem kiválasztotta az Írásokat, hogy melyek ihletettek, és melyek nem, hanem csak jóváhagyták azokat az iratokat, amiket addig is szentként kezeltek. Úgyhogy nagyon leegyszerűsítve kb. így kaptuk meg azt a Bibliát, amivel ma rendelkezünk.
A Biblia, a Szent Biblia az, amit ma kézbe veszel. Ezek lettek jóváhagyva, és ezek azok, amik szent iratoknak tekinthetőek, ami Istentől ihletett. A katolikus Bibliában benne vannak az apokrif iratok is, amiket a karthágói zsinat nem választott be. Nem mondta ezekről azt, hogy felkent iratok, de benne vannak, mert az ő hitük szerint azok is kellenek. Beletartozik a Makkabeusok könyve, Sirák fia könyve, Judit könyve, és még ki tudja, hány ilyen könyv van.
Egyébként érdekes, mert amiket írnak, az jónak tűnik, de nyilvánvalóan attól, hogy jónak tűnik, még nem biztos, hogy Istentől felkent. Többet elolvastam közülük, és egyikben sem láttam nagy eretnekséget, de nyilvánvalóan nem ihletett, és ezért nem került bele a Szent Bibliába.
P. Jukka: Csak szeretnék mondani valamit azzal kapcsolatban, amiről p. Duló Atti prédikált ma. Mert nagyon fontos témát érintett, az alázatosságot. Mi nem vagyunk alázatosak. Azt hiszem, ezt mindannyian értjük. Ám Isten szeretne minket alázatossá tenni. Szeretne minket megtörni. Mert természetileg nagyon kemény a szívünk. Természetileg nagyon önző a szívünk. Emiatt fontos tudni azt, hogy Isten meg tudja törni a szívünket, és ez csak jó nekünk.
Az alázatos szív azt jelenti, hogy visszatükrözöm Isten életét a szívemben. Ugyanerről beszéltünk tegnap Pécsett. Mi a világ világossága vagyunk, és azt a világosságot tükrözzük vissza, Aki Krisztus. Ez az alázat. Ez az alázat eredménye. Az, hogy Isten megtört minket. Tehát Isten létrehoz helyzeteket az életünkben. Lehet, hogy Isten néhány embert behoz az életedbe. Ahogy Isten Igéje is mondja, vas élesíti a vasat. Ez csodálatos mód arra, hogy mi megtanuljuk az alázatot.
Most itt ülünk valahányan. Mindannyian mások vagyunk. A természeti szívünk miatt lehetséges lenne, hogy veszekedjünk. Krisztusban látjuk egymás értékét, és alázatosak vagyunk. Azért, mert megtört a szívünk. Ha az ó-emberben élnénk, akkor a szavaink nagyon csúnyák lennének, megbánthatnánk egymást. De nem! Krisztus él bennünk, és ez az alázat.
Ez alázat. Az, hogy Isten megtör minket, az, hogy Ő szeret minket, ez az Ő alázatossága a mi irányunkba. Mert megtörténhetett volna, hogy Jézus Krisztus soha nem jön el a Földre, hogy mindig csak a mennyben van. Ott a mennyben csak jól érezhetné Magát, és soha nem jött volna el a Földre. Ő azonban megalázta Magát, és hozzánk, bűnösökhöz hasonlóvá vált.
Aztán meghalt értünk, és kinyitott számunkra egy új ajtót. Mert Krisztus nélkül csak megölnénk egymást. Azért, mert természetileg annyira vadak vagyunk. Mindannyian csak ó-emberek lennénk. Mostmár viszont mind újemberek vagyunk, mert Krisztus él a szívünkben, és Ő alázatossá tesz bennünket. Mostmár kezdem értékelni a testvérem részét Krisztus Testében. Mostmár kezdem látni az értéküket Krisztusban. Ez az alázat. Ez tényleg az!
Mert azt gondolhatjuk, hogy az alázat alázatoskodást jelent, és gondolhatunk erre úgy, mint egy negatív dologra. Az alázatoskodás azonban másfajta dolog, nagyon más. Az alázatos ember boldog Krisztussal. Az alázatos embernek öröme van Krisztussal, annak ellenére, hogy a helyzet nagyon kemény, nagyon nehéz. Viszont az alázatos, aki a nehézségben van, tudja, hogy szüksége van arra a helyzetre, és tudja, hogy ez egy különleges megtiszteltetés Istentől. Nagyon különleges megtiszteltetés. Róm 8:28 – szeretem ezt a verset. Minden a javunkra van. Minden!
P. Duló Atti: Igaza van p. Jukkának, hogy csak azért tudjuk ugratni egymást, mert szeretjük egymást. És úgy tesszük ezt, hogy nevetünk, és nem megbántódunk. Nevetünk, összeölelkezünk és szeretjük egymást, de az ó-emberben lehet, hogy már nem élte volna túl, hogy heccelődik velem. 🙂
A fiatalok ma bizonyságot tettek a pécsi útról, és tényleg annyira különleges időt töltöttünk ott! Isten annyira velünk volt! Egész délelőtt ragyogóan sütött a Nap, jó meleg volt, jó idő volt. Sokan voltak ott a centrumban a téren. Ahogy ott pantomimeztek a tinik, tényleg sokan megálltak. Aztán elmentünk az istentiszteletre, és az eső is elkezdett esni, de amíg az utcán voltunk, gyönyörű idő volt. Aztán az istentisztelet is nagyszerű volt.
Engem az áldott meg különösen, hogy utána csináltunk egy mini tini-konferenciát. Körbeültünk, volt kérdezz-felelek jó gondolatokkal, nagyon jó hozzászólásokkal. Rendkívül áldott idő volt! Lenyűgöz, hogy látom ezeket a tizenéveseket, 13-17 éves gyerekeket, és Istennel járnak. Szolgálják az Urat. Miközben a világ annyi mindent kínál nekik. Miközben a világ mindent felvonultat, csak hogy elcsábítsa őket: divat, zene, buli, szex… amit csak el lehet képzelni. Ezek a fiatalok mégis itt vannak, és szeretik Istent, és szolgálják Istent. Egyszerűen csak elakad a szavam ettől, hogy milyen ámulatba ejtő ez.
P. Bartha Atti: Csak két dolgot szeretnék mondani. Az üzenethez kapcsolódik. A minap beszéltem az egyik kollégámmal, aki másik gyülekezetbe jár. Beszélt egy barátjával, akivel együtt járt teológiára. Az az ember tavasszal oda jutott, hogy öngyilkos szeretne lenni. Már el is tervezte, hogyan. Pedig van családja, hívő.
Amikor meglett a terv, akkor egyik éjszaka álmodott, és az álmában egy nagy pusztaságban volt. Aztán hallott egy hangot: Mi a legfontosabb számodra az életben? Azt válaszolta: „Jézus, de nagyon nagy a bánatom. Mert olyan sok mindent elrontottam, és olyan sok mindent nem tettem meg, amit meg szerettem volna tenni.” Aztán a hang azt mondta: „Nem ez a legfontosabb, hanem a Vele való kapcsolat számít. Ne aggódj ezen! Csak a Vele való kapcsolat!”
Nyilván nem lett öngyilkos, de az üzenetben volt ez a gondolat, hogy Jézus azt mondta: „Mindent, de ezt a poharat ne! Ne vedd el a kapcsolatod Velem!” Jézus kérte, hogy az Atyával ne szakadjon meg a kapcsolata. Ahogy p. Atti annyira kihangsúlyozta, többször elmondta, az esett le, hogy ha Jézus tudta, hogy ez a legfontosabb – „Bármit elvehetsz, de ezt ne!” –, akkor valószínűleg ez a legnagyobb értékünk az életben. Az, hogy lehet kapcsolatunk Vele. Engem nagyon megragadott ez a gondolat. Jézus azt mondja: Bármit mozdíthatsz, de ezt ne!
A másik, ami picit kapcsolódik ehhez. Egy hete Kaposvárott voltunk a családommal. Ott voltunk az istentiszteleten, utána beszélgettünk hívőkkel. Tocsa felesége mondott valamit, és azóta azon gondolkozom, mert egyszerűen csak megragadott. Azt mondta: „Amikor imádkozom, és kérek, akkor a szükségeimmel vagyok elfoglalva. Amikor imádkozom, és hálát adok, akkor az áldásaimmal vagyok elfoglalva. Amikor imádkozom, és dicsérem Jézust, akkor Jézussal vagyok elfoglalva.”
Ha kérek, akkor a szükségeimmel vagyok elfoglalva; ha hálát adok, az áldásaimmal; és ha dicsérek, akkor pedig Jézussal. Nekem ez az, amiben most szeretnék növekedni. A dicséretben. Erre lettünk teremtve. Ezt szeretném tanulni. Igazából a mai délután annyira közel vitt ehhez.
Kérdés: Amikor Jézus feltámadt, lejött a Szentlélek. A Szentlélek és Jézus között volt-e a Földön kapcsolat? Találkoztak-e? Ez a két isteni Személy találkozott-e a Földön? Mert mindig csak az Atya és a Fiú közötti kapcsolatot szokták említeni.
P. Bartha Atti: Mát 3:16-ban olvassuk, hogy amikor bemerítkezett Jézus, és kijött a vízből, akkor rászállt a Szent Szellem galamb formájában. Én hiszem, hogy az életén ott volt, a Szent Szellem vezette Őt. Egyébként a pusztába is a Szent Szellem vitte Őt. Én hiszem, hogy a hívőkben az Ő halála és feltámadása után van a Szent Szellem. Jézus azt mondta: A Szent Szellem Engem fog dicsőíteni.
Az alázathoz kapcsolódva: a Szent Szellem nem Magát emeli fel. Én hiszem, hogy ez az oka, hogy keveset hallunk, olvasunk Róla, mert Ő Jézust emeli fel, az Ő munkáját és az Atya tervét. Ez biztos, a bemerítkezés után rászállt a Szent Szellem, és vezette Őt a pusztába. Nekem az a meggyőződésem, hogy mikor csodát tett, akkor a Szent Szellem vezette, hogy tegyen csodát. Erről is volt szó az üzenetben, azért ezt emeltem ki.
P. Duló Atti: Tulajdonképpen a Szent Szellemen keresztül tette a csodáit, és amikor a farizeusok az ördögnek tulajdonították ezeket a csodákat, akkor mondta azt, hogy minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, még az is részesül bocsánatban, aki az Emberfia ellen szól, de a Szellem elleni káromlás nem nyer bocsánatot. Nekik végig élő kapcsolatuk volt.