Ez a beszélgetés A szeretet szeret szeretni c. üzenetekhez kapcsolódik. (2016. október 9. vasárnap 16:30)
P. Brian: Néhány megjegyzéssel kezdeném. A pszichológusok azt mondják, hogy mindenkinek a legalapvetőbb szüksége, hogy szeretve legyen. Ez csodálatos. A második legalapvetőbb szükségünk az, hogy tudjunk szeretni. Az egyik biztonságot ad, a másik pedig jelentőséget. Erre van szükségünk.
Nincs különbség abban, hogy melyik országba születtél vagy melyikben élsz. Nem számít, milyen munkád van, és az sem számít, mennyi pénzed van, vagy az, hogy egészséges vagy beteg vagy. Mindezek a dolgok megtörténhetnek, és meg is kell történniük. Szükséges, ha valaki teljes életet él. Úgyhogy nem csoda, hogy 1Ján 4:7-ben azt mondja: Isten szeretet. Mert az embernek erre van szüksége. Istenre van szükségem, és Isten szeretet.
1Kor 13-ban látjuk azokat a dolgokat, amik megakadályozhatnak bennünket abban, hogy szeretve legyünk. A korlátok, a falak, az erődítmények, amik védenek, ez mind az én munkám. Ha nyelveken szólhatnék, ha ismerhetném a Bibliát, ha minden hitem meg is lenne, ha a testemet égő áldozatra adom is… ha mindezt meg tudnám tenni, és nincs bennem szeretet, semmi hasznom abból. A mi nézőpontunk igazából arra tud vinni minket, hogy elutasítsuk a szeretetet. Amiatt, ahogy én saját magamat látom.
A teológiánkban van két tan, ami nagyon messze van egymástól. Ezek vannak a legtávolabb. Az egyik a teljes romlottság tana, a másik pedig Isten feltétel nélküli szeretete. Mindkettő nagyon-nagyon fontos. Minél messzebb kerülök a teljes romlottságtól – ami igazából részleges romlottság lenne, csak valahány százalékban vagyok rossz –, akkor is azt mondom: „Nem! Én tényleg nagyon rossz vagyok!”; de őszintén a szívemben ezt nem hiszem, hanem csak azt, hogy rosszabb vagyok, mint valaki más.
A teljes romlottság egy kijelentés. Ha elolvasod Róm 7-et, a végén Pál teljesen kétségbeesett:
Róm 7:24 Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem e halálnak testéből?
„Nem vagy kissé túlságosan negatív magaddal szemben? Tényleg nyomorult ember vagy? Sokkal jobb vagy, mint sok másik ember. Nem iszol, nem cigarettázol. Nyomorult vagy?” Igen. Ez kijelentés Istentől. Mert a következő versben a lehetőségek túloldalára viszi őt el:
Róm 7:25a Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!
Jézus annyira szükségessé válik! Annyira csodálatos! Annyira erőteljes! Amikor teljesen romlottak vagyunk.
Mi azonban szeretnénk harcolni. Másokkal is. Valamit elvárunk másoktól. Elvárom tőled, hogy ne úgy viselkedj, ahogyan teszed. Várjunk csak egy pillanatra! Mi van a teljes romlottsággal? Ez rendben van, ha így viselkedsz, mert romlottak vagyunk. A kérdés az, hogy mit teszek ennek a jelenlétében. Mit tett Isten? Elküldte a Fiát. Ő szeretett bennünket. Szeretett bennünket! Milyen nagyszerű lehetőség! Amikor az emberek a legrosszabb állapotukban vannak, milyen nagy lehetőség ez számukra, hogy ingyen szeretettel szerethetjük őket!
P. Mátyás Feri: Azon gondolkoztam, hogy volt egy kísérlet. Biztos hallottál már róla: A kísérlet. Egyetemistákat behívtak. Megosztották kétfelé a társaságot, de valójában egy társaság volt. A lényeg az volt, hogy adtak egy elvet, hogy a fájdalom valószínűleg javítja a memóriát. Meg kellett tanulni egy szöveget, összefüggéstelen szavak voltak sorrendben. Azt hitték, hogy a társaság egyik fele ezt megtanulja, a másik fele pedig kikérdezi. Ha valaki rosszul mondja el, akkor egy kis áramütést kap, ami fáj.
Valójában csak egy csoport volt, aki kikérdezett. A másik oldalon egy magnó volt, amelyik „tévesztett”. Ahogy a kísérlet folyt, és egyre nagyobb áramütést kaptak az odaképzelt résztvevők, úgy egyre inkább elhangzott: „Jaj, ez mostmár fáj! Ez már komolyan fáj.” Ilyenkor a kísérlet alatt lévő egyetemisták megkérdezték: Meddig mehetek el? Azt felelték: „Folytathatod nyugodtan. Ez egy államilag támogatott kísérlet. A felelősség nem a tied, menj tovább!” Egy idő után „kezdett panaszkodni” a magnó, hogy ez már annyira fáj, hogy úgy érzi, a szívére megy.
A lényeg, hogy a kísérletben résztvevők egyharmada elvitte odáig az áram mennyiségét, hogy a szenvedő alany meghal. Azt a következtetést vonták le ebből, hogy ha egy szobában három ember ül, akkor közülük egy gyilkos. Tehát háromból egy – most ez közöttünk megvan 🙂 – megölné a másik kettőt. Aki ezt az egészet elmondta, hozzátette: „Én egy ilyen ember vagyok. Mert ha én nem mondom ki magamról, hogy én képes lennék ezt megtenni, akkor soha nem volnék képes változni. Mert azt mondanám: Én jó vagyok. Én jobb vagyok. Én biztos a másik kétharmadba tartozom.” Aztán valaki azt kérdezte: Mi lenne, ha más lenne a kísérlet? „Valószínű, hogy abból a kettőből az egyik lenne a gyilkos.”
Ezt egy teljesen világi kísérlet volt, ami megmutatta, hogy mindegyikünk az. Amíg tagadásban élek, és azt mondom: Én soha nem tennék ilyet, addig nem tudok változni.
Négy dolgot mondtak, ami nagyon fontos ahhoz, hogy valaki egy ilyet csináljon. Az egyik az, hogy magamnál sokkal magasabb értéket képviselek. A másik az, hogy mindezt a tudomány érdekében teszem. A harmadik az, hogy én jobb vagyok, én hajtom végre ezt a küldetést. A negyedik az, hogy személytelen. Egyébként csak halkan hozzáteszem, hogy a második világháborúban ezt tették a nácik. Az evolúció nevében parancsot hajtottak végre személytelenül egy jobb cél érdekében, és nem az övék volt a felelősség. Ez nagyon érdekes.
Azt gondolom, ha belátjuk, hogy ilyenek vagyunk – egyébként én azt hittem, hogy itt mindenki hallott már erről a kísérletről –, hogy ezt megtennénk, akkor látjuk, hogy hat ránk a gravitáció. Úgy értem, a bűn gravitációja. Vinne minket lefelé. Ennek az egyetlenegy ellenereje az a szeretet. El sem merem képzelni, hogy mi lett volna a világgal Jézus Krisztus nélkül.
Azt gondolom, hogy két erő működik, és ez a kísérlet a bizonyíték a világ oldaláról, hogy van bennünk bűn, és van egyetlenegy erő, ami ezt megállítja, a szeretet. Nem gondolom, hogy ebben a kísérletben bárki keresztény lett volna, de vajon te odaálltál volna-e és azt mondtad volna: „Én ezt az embert nem akarom bántani, mert a testvérem, egy Testből valók vagyunk. Inkább én halnék meg!” Pál ezt tette. Azt mondta: Inkább én halnék meg az atyámfiaiért!
Úgyhogy mindegyikünknek van vágya arra, hogy egy nálunk magasabb értékrendet képviseljen. Viszont ha ez nem a szeretet, vagy ha ezt nem a szeretet motiválja, akkor ez csak lefelé fog tartani. Mindegy, milyen címkét akasztunk rá, hogy az a tudomány, a nemzet, vagy más magasabb rendű cél.
P. Brian: Pál azt mondja Róm 2:1-ben: „Ki vagy te, hogy mást megítélsz? Vagy nem tudod, hogy te, aki ítélkezel, önmagad is ítélet alá esel?” Annyira gyorsan hajlamosak vagyunk azt mondani: Ó, én ilyet soha nem tennék! Abban a pillanatban, hogy ezt mondod, igazából ezt teszed. Úgyhogy igazából ha valakit látsz, amikor megöl valakit, és azt mondod, hogy te ilyet soha nem tennél, Isten azt mondja: Na, most megtetted.
A teljes romlottság annyira fontos! Mert azt mondja, hogy mindnyájan ugyanolyanok vagyunk. Egy tucat bűnös, akik kegyelemből válttattak meg. Itt nincs szuperhős. Nincsenek tökéletes emberek. Csak mi, bűnösök, és Jézus, Aki szeret minket.
Úgy gondolok Jézusra, mint amikor elhívta Pétert a szolgálatba. „Péter, te fogsz gondot viselni az Én juhaimra.” Ha ezt egy hallgatóság előtt teszed, hogy valakit felveszel arra, hogy a nyájadat gondozza, akkor megkérdezed. „Jézus, tudod, mit teszel most? Úgy értem, egyik a másik után, ahol elbukott. Biztos vagy abban, hogy őt szeretnéd használni?” Jézus azt mondta: „Ó, igen. Biztos vagyok benne.” Rábízta Péterre az összes tanítvány előtt, és csak szerette Pétert. Csak visszautasította, hogy negatívan nézzen Péterre. „Nem érdekel, hogy mit mondasz Péterről, Én szeretem őt, és van egy elhívásom az életére. Én az ő oldalán vagyok, és bízom benne.” Hat-kilenc évvel később Pálnak meg kellett fenyíteni Pétert. Nem volt tökéletes. Péter azonban tanult, és utána beszélt erről Krisztus szeretetével.
P. Jukka: Azon gondolkoztam, hogy érezzük-e: A Szeretet szeret engem. Mert a szeretet szeret szeretni. Érezzük-e ezt mindenegyes nap? Én nem. Én ezt nem érzem így minden nap. A testem folyton nagy hangot ad a lelkemben, és különféle gondolatokat ad nekem. Ha a hústestemre hallgatok, akkor nagy bajban vagyok. Ez Zsolt 69.
Isten nélkül tényleg nagy bajban vagyunk. Ezért Ján 3:16 valóság az életünkben, hogy Ő elküldte az egyszülött Fiát, hogy ne vesszek el ezekben a próbákban. Mert a hústestemben csak körbe vagyok véve mindenféle problémákkal. Ahogy p. Brian is mondta: Mi csak emberek vagyunk. Elbukunk egyik alkalom a másik után. Ezerszer is. Mindezek felett a szeretet szeret szeretni. Ez csodálatos! Isten szeret szeretni engem. Az a vágya, hogy Ő szeretni fog. Isten így döntött: Szeretni fogom! „Mindenkit szeretni fogok!” – így döntött. Ha elbuksz, az egy kiképzés Istentől.
Ján 21-ben Jézus megtanítja Péternek, hogy hol találhat rá az igaz önképre. „Szeretsz Engem? Jobban, mint a munkádat? Jobban szeretsz Engem, mint az a büdös halat?” Honnan veszed az önképedet? A szeretetből, vagy a hústestedből? Honnan veszed az önképedet? Látod?
Néha nem érzem Istent, nem érzem az Ő jelenlétét, de az Ő jelenléte felette van az én gondolataimnak. Ézs 55. „Az Én gondolataim magasabbak a ti gondolataitoknál. Az Én útjaim teljesen mások, mint a te útjaid. Viszont Én eljöttem a mennyből azért, hogy szeresselek téged. Lehet, hogy nem érted az Én szeretetemet, lehet, hogy most éppen nem érzed, lehet, hogy nyomorultul érzed magadat, de az Én szeretetem a valóság, az Én érzéseim nem üresek.”
Amíg hazudnak, és nem beszélik az igazat, az én hústestem nagyon gyors arra, hogy mindenféle negatív hatásokat szerezzen a sötét oldalról. Ezért szükséges az, hogy őrizzem a szívemet, és hogy engedjem, hogy Ő szeressen engem a végéig. Erre van szükségünk.
Úgyhogy ne bízz a te mindennapos érzéseidben, érzelmeidben, hanem bízz abban, amit Isten mondott: „Szeretlek, mert Én vagyok a Szeretet. Örökkévaló szeretettel szeretlek, és ez a szeretet soha nem ér véget.” Isten szeretete soha nem ér véget.
A barátságok a gyülekezetben néha mulatságosak. Vannak, akik egyáltalán nem értik Krisztusban a barátságot. Amikor Jézus Krisztus eljött, Ő azt mondta: „Te az Én barátom vagy örökké. Soha többé el nem hagylak téged. Szeretlek, mert szeretek szeretni. Még akkor is, ha elbuksz, Péter. Szeretsz Engem? Még akkor is, ha elbuksz? Én szeretlek téged, és nem hívlak többé szolgának, hanem a barátomnak nevezlek.” Ilyen közösségünk van. Ilyen közösségünk kellene, hogy legyen egymással. Te az én barátom vagy. Ti az én barátaim vagytok. Ennek a barátságnak nem kellene, hogy vége legyen sohasem. Nem fog. Mert ez Krisztus természete, Aki bennünk él.
Holnap hétfő, és különösen ezen a héten – vizsgahét van a bibliaiskolában – tudd, hogy Isten nem ment vakációra az életedben. Ő veled van a vizsgák alatt is.
P. Mátyás Feri: Mondanék egy példát. Ki az, aki tol téged? Ki az, aki hordoz? Ki az, akit követsz? Ki az, akit legszívesebben követsz, akit szeretsz, és aki szeret téged?
Azt hiszem a világban a legjobb példa vőlegény és a menyasszony példája. Amikor a vőlegény, akit szeretsz, megy, és mennél te is oda, ahova ő megy. Ő szeret téged ingyen, és te szereted őt. Megvan a példa? Annyira másképp lát egy férfi és egy nő! Mi, emberek leginkább úgy látunk, mint egy nő. (Úgy látom, hogy itt is inkább a nők vannak többségben.) Úgyhogy elmagyarázom, hogy hogyan lát egy férfi, és utána elmagyarázom, hogy hogyan lát egy nő.
A férfi úgy látja: „Annyira tökéletes! Olyan gyönyörű! Annyira szép! Annyira tetszik, ahogy kinéz, ahogy nevet, ahogy jár, ahogy leül, ahogy feláll.” Teljesen mindegy, milyen ruha van rajta, a menyasszony jöhetne az esküvőre akár melegítőben is. Minket az sem érdekelne, mert legszívesebben csak leülnénk, és csodálnánk őt. Akkor is, amikor zsíros a haja.
Milyen egy nő, aki az esküvőjére készül? Először is, már kisgyerek korától tervezi a ruháját, hogy hogyan fog kinézni. Megy manikűröshöz, pedikűröshöz, kozmetikushoz, fodrászhoz. Utána megy ruhát próbálni, mert annak is tökéletesnek kell lennie. Aztán jön a cipő, de addigra elromlik a frizurája, kinő a körme, és kezdheti elölről. Gyakorlatilag mindennek tökéletesnek kell lennie. Kétségbeesetten csak megy, és minden elrontja az ő tökéletes napját. Vagy kialudt egy gyertya, vagy a limuzin nem volt teljesen tiszta. Mert egy nő minden részletben tökéletességet keres.
Másik oldalon a férfi. Amikor meglátja, megolvad. Nem csak a szíve, hanem a veséje, a csontjai… mindene. „Ez az én menyasszonyom!” Ez Jézus Krisztus szíve felénk. A mi szívünk az: „Hogy is szerethetne?! Hogy nézek ki?!” Ha így gondolod – persze, öltözz fel szépen minden alkalommal –, hidd el, hogy Ő szeret téged ingyen. Nem tudsz olyat csinálni, hogy ne szeressen!
Még egy titkot elárulok. A lányom megérkezett a taxival az esküvőjére. A vőlegénye benn várta, én pedig kinn a templom előtt. Becsapta a taxi ajtót, és az kettő centire ment el a ruhájától, ahogy csapódott, és azonnal elindult a taxi. A lányommal egymásra néztünk, és mindketten ugyanarra gondoltunk: Ha ez most odazárta volna azt a drága ruhát, és ahogy indul, lerántja a ruhát, és ottmarad egy szál semmiben, hogy vittem volna be az esküvőre?! Megnyugtattak, lehet, hogy a vőlegénye észre sem vette volna. Merthogy mi férfiak ilyenek vagyunk. Jézus Krisztus szíve, elméje van bennünk. Ti, nők nem tudjátok elrontani a dolgokat.
És Ő az, Aki vonz minket. Ő nem tol minket valahova, nem csak gondoskodik rólunk, hanem Ő vonz minket elképesztő erővel. Nem azért, mert tökéletes vagy. „Na, de a hajam!”… Jó példa ez?