Ez a beszélgetés az Isten szeretete valós e világban (Babaodaszánás) és A felülről való bölcsesség (P. Knight búcsúja a gyülekezettől) c. üzenetekhez kapcsolódik. (2016. június 12. vasárnap 16:30)
P. Kende: Nagyon bátor dolgot tettem ezen az istentiszteleten, az anyaságról beszéltem, mintha tudnék bármit is róla. Nyilvánvaló, hogy nem tudok. Ahogy p. Knight is mondta az imént, az egyedüli, amit tudok az anyaságról, az az, hogy nekem is volt édesanyám.
Nagyon erőteljes üzenetet hallottunk a felülről jövő bölcsességről. Nagyon tetszik nekem. Volt egy nagyszerű gondolat az üzenetben. Az az ember, aki valóban szeret, valóban birtokol is. Az egyedüli útja annak, hogy bárkim vagy bármim legyen, az csak szeretet által lehetséges. Például, ha p. Knight szeret minket, ha valóban szereti ezt a gyülekezetet, és ezt nem csupán azért mondja, mert elköltözik, hanem tényleg szereti ezt a gyülekezetet, akkor neki megvagyunk mi. Még akkor is, ha elmegy. Még ha elutazik, akkor is, ott leszünk a szívében, az imáiban és a gondolataiban.
P. Barry is mondta ezt. Készítettünk neki és a családjának egy könyvet búcsúajándékként, a képeinket tettük bele, és mind írtunk bele gondolatokat. Egy évvel később, hogy ők elmentek, p. Barry azt mesélte, hogy még mindig nem tudta elolvasni. Mert amint kinyitotta, csak elkezdett sírni, és rögtön vissza is csukta. Azért, mert szeret minket, és ott vagyunk a szívében.
Úgy gondolom, hogy ez az egyedüli módja, hogy birtokoljunk. Ez nagyon különleges. Azt azonban nem jelenti, hogy tudjuk irányítani. Csupán azért, mert van a szívemben valaki, az nem jelenti azt, hogy irányíthatom is őt. Hanem azt jelenti, hogy velem van az életemben. Nem csak körülöttem van, hanem az életemben van. Mert ott van a szívemben.
2Kor 7:3 Nem vádképpen mondom, hisz előbb mondtam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk.
Így gondolkodott Pál a korinthusiakról. Elég kemény dolgokat mondott nekik. Komolyan ki kellett őket javítani, de ott voltak a szívében, és azért tette, mert szerette őket. Nem tudta őket irányítani, de tudta őket szeretni. Ez sebezhető helyre tesz téged. Ha van egy lányod, ott van a szívedben, nem tudod őt irányítani, de szeretheted. Ez nagy sok dologban érzékennyé tesz.
Csodálatos, hogy Isten ezt nekünk adja. Azt szeretné, ha így élnénk. Mert Ő is így van velünk. Elbuktunk, amikor Ádám vétkezett, és nem tudott visszairányítani bennünket Hozzá. Nem tudott helyettünk dönteni. Ez Isten döntése, mert azt szeretné, ha szabad akaratunk lenne. Szeret minket, és nem irányít minket. Ez csodálatos! És nagyon jó gondolat.
P. Knight: Róm 13:8 a szeretet az egyedüli garancia. Ez az egyedüli dolog, amivel tudunk tartozni a másiknak. Próbálunk más dolgokat találni, amivel próbálunk egymásnak tetszeni, hogy benyomást tegyünk a másik életében, de a legtöbb dolog ránk irányul. Az, hogy egymást szeretjük, az Isten felé mutat. Mert ez Isten szeretete. Ez az, ami összeköt minket, Isten szeretete. Ez az, ami minket eggyé tesz, ami egységet hoz.
Emlékszem, évekkel ezelőtt beszéltem egy pásztorral, aki másik gyülekezetben volt pásztor. Egy pásztor odament hozzá, hogy az üzenetét kritizálja. Ez a pásztorbarátom azt mondta: „Találhatnánk olyat is, amiben egyet értünk. Ilyen Isten szeretete, beszéljünk arról.” Úgyhogy ez lett az alapjuk, és nagyon jó barátokká lettek. Annak ellenére, hogy voltak területek, amikben nem értettek egyet.
Értsünk egyet a fontos területeken, pl. hogy Isten szeret. Isten szereti az embereket. Isten szeretet.
P. Mátyás Feri: Beszélgettünk az üzenet után. A két üzenet között a kapcsolat a szeretet. Nagyon tetszik ez a vers:
1Kor 2:2 Mert elhatároztam, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.
Nem igazán érdekel más. Ha Jézus Krisztusra úgy gondolunk, mint arra a Teremtőre, Akinek minden jog összpontosul a kezében, akkor közel kerülünk ahhoz a képhez, amikor Salamonnak, mint király, olyan döntést kellett meghoznia, aminek a lényege a szeretet.
Ha megnézed a Tízparancsolatot, az egy tökéletes kép. Még soha senki nem tudott hibát találni benne, de betartani sem tudta. A parancsolat szent, de az összes parancsolat egyetlenegy gondolatban írható le, ez pedig a szeretet. Szeresd a te Istened, és a te felebarátod, mint tenmagad. A legfontosabb törvény a szeretet.
Ha a szeretet megszűnik – ebben az esetben megszűnt Salamon előtt, mert nyilvánvaló lett, hogy az egyik asszony nem szeret –, akkor a következő szint a méltányosság. Ez a királyok koronájának az ékköve – hogy Shakespeare-t idézzük. 🙂 Felülről jövő, mint amikor egy király méltányos.
Mi történt itt? Jog szerint hogyan döntenél? Szerintem nagyon egyszerű, kérdezzük meg a gyermeket, vagy csináljunk DNS vizsgálatot. Ha viszont ez nem áll rendelkezésünkre, akkor valami mást kell kitalálni. Salamon a szeretetre apellált. A mai, kicsit fertőzött elménkkel az igazság felé keresnénk a megoldást, ami egy alacsonyabb szint. Tehát szeretet, méltányosság, igazság, de ki keres megváltást az igazságban? Viszont Salamon bölcs volt, és a szeretetre utalt.
Miért gyönyörködünk ebben a történetben? Mert a szeretet munkálja ki az igazságot. Tehát az anyai szeretet leplezi le az igazságot, más tekintetben a valóságot. Nekem ezért tetszik nagyon ez a történet. És ezért nem tetszik a mai igazságszolgáltatás, mert nincs benne szeretet. Sőt nincs benne méltányosság sem.
„Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.” Ez nem fair, hogy Ő meghalt érted. Ez még csak nem is fair, és nagyon nem igazságos.
Ezt a rendszert a szeretet működteti, és mélyebben fog belenyúlni az életedbe, mint bármilyen igazságszolgáltatás. Ezért van az, hogy ha a Szent Szellem szól benned, akkor az felülír mindent. Úgy értem, hogy felülírja az igazságot. El tudsz menni olyan dolgok mellett, ahol régen nem tudtál volna elmenni. Kegyelmet tudsz gyakorolni ott, ahol régen csak az igazságot kerested. Jézus Krisztus képviselője tudsz lenni, és az emberek figyelnek téged.
Nagyon tetszik! Ne tartozzatok egymásnak semmivel, csak azzal, hogy szeretitek egymást, Róm 13:8.
P. Kende: Most éppen Naamán története jutott eszembe, 2Kir 5. A kis rabszolgalányt Izraelből fogságba vitték, és Naamán szolgálója lett. Amikor Naamán leprás lett, mit mondanál igazságként? A kislány azt mondhatta volna: „Na, Isten téged most megbüntetett! Megérdemled! Mert gonosz vagy. Eljöttél az országomba, nagyon sok embert megöltél, elhoztál engem Izraelből, utállak! Ez az igazság, és jogos lenne, ha meghalnál.” Ehelyett a kislány azt mondta: „Van egy próféta Izraelben. Ha elmész hozzá, akkor ő meg tud téged gyógyítani.”
Milyen jogon mondta? A válasz éppen most mondta el p. Feri: csakis szeretet által. Nincs semmi más út. Az igazság által csak kárhoztatná Naamámt, és semmi mást nem mondana. A szeretet által viszont megosztotta vele azt, hogy ki az, aki által meggyógyulhatna. Igazából ez a kereszténység története az évezredek során. Újra és újra a keresztények börtönben voltak, kínozták őket. Azok az emberek, akik őrizték őket, vagy néhány esetben azok, akik még meg is kínozták őket, megtértek, mert a keresztények beszéltek velük Jézusról a szeretet miatt. Ez nem fair.
A történetben, amikor a másik nő látja ezt a hozzáállást, akkor csak leereszkedően ránéz: Ó, igen, te csak egy vesztes vagy. Ahogy p. Feri mondta: Ez az igazság! Ez az ember rád néz, mert kegyelmet adsz a szeretet miatt, és azt mondja: Ó, ez annyira kedves. Valójában a szívében azt gondolja, hogy te nagyon fura vagy, és nem azt teszed, ami megfelelő, és ez haszontalan.
Már voltunk abban a helyzetben nagyon sokszor, hogy valaki azt mondta: Az az ember nem érdemli meg a szolgálatodat. Igen, tudom, nem nagy ügy! Nekem megvan a szívem, az energiám, az időm rá. Ha megmarad olyannak, amilyen most, akkor sem vesztettünk, mert nem hoztunk létre rosszabbat. Ha viszont elfogadják Isten szeretetét, akkor kijönnek ebből és az életük megváltozik.
Kérdés: Az üzenetedben beszéltél arról, hogy el kell indulni a gyógyulás útján. A megbocsátást említetted. Tudnál erről bővebben beszélni?
P. Kende: A gyógyulás útja a megbocsátást, és ez olyan, ami nagyon nehéz számunkra. Vegyünk egy olyan szörnyű esetet példának, hogy molesztáltak vagy megerőszakoltak, vagy valakit, akit te szerettél, megöltek egy autóbalesetben, vagy meggyilkolták. Hogyan dolgozod fel ezt? Mit kezdesz ezzel? A válasz: meg kell bocsátanod. Hangozhat ez úgy, mint egy nehéz parancsolat, de valóságban neked van szükséged erre. Addig, amíg gyűlölöd azt az embert, aki megölte azt, akit szerettél, addig nem fogsz elmozdulni arról a helyről, hanem csak állsz egy helyben.
Isten egy pillanat alatt beléphet, és meggyógyíthat. Általában ez egy folyamat. Mert szeretné, ha növekednél az életedben, hogy bizonyos dolgokkal el tudj bánni, hogy megtanuld, hogyan dolgozd fel ezeket, amiket említettem.
Úgy gondolom, hogy a megbocsátás a kezdet. Nagyon nehéz lépés, de megbocsátani annak az embernek, aki megerőszakolt, valójában azt jelenti, hogy őt kiteszed az életedből. Mert mindaddig, amíg nem bocsátasz meg annak az embernek, addig magaddal hordod őt. Saját magadban tartod, és az a hely az, ahol nem szeretnéd azt az embert látni. Ha megbocsátasz, akkor igazából egy módon, mint egy csomagot, leteszed a kereszt elé, és elbúcsúzol tőle: „Mostmár nem vagy többé velem! Vége! Eljön a nap, amikor nem lesz hatásod az életemre.” Amikor kezdesz ezen az úton haladni, csak meggyógyulsz. Megtörténik.
P. Knight: Úgy gondolom, hogy fontos tudni, mi magunktól nem tudunk megbocsátani. 1Kor 2:16 nekünk megvan Krisztus elméje. Ki ismerhetné az Úr elméjét? Nekünk azonban megvan. Mi Krisztus elméje? Ján 3:16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta. Isten szerette a világot, a kozmoszt. Ez azt jelenti, hogy mindent, ami benne van, aki benne él. Nekünk megvan ez az elme, és van valami nekünk, ami nagyon is erős, és ez része a mi akaratunknak. Ez a mi elménk, intellektusunk. Ez nagyon erőteljes.
Mostanság mondta nekem valaki: „Hiszem, hogy Jézus meghalt a bűneimért, hiszem, hogy vadonatúj életet adott nekem. Mégis miért érzem magam annyira bűnösnek, és miért nem tudok aludni emiatt?” Ez nagyon kemény kérdés. Úgy értem, nem az, de nagyon nehéz megválaszolni, mert a válasz nagyon egyszerűnek tűnik, de ahogy a százados is mondta: Hiszek, de segíts a hitetlenségemen. Fel kell tennem magamnak is ezt a kérdést: Hiszek-e?
Amikor a szellemi gyógyulásra gondolunk, egy dolog, amit Isten nekem személyesen megmutatott, hogy Ő bevont engem a szellemi gyógyulásomba, azáltal, hogy keresem Őt, azáltal, hogy az Igében vagyok, azáltal, hogy megvizsgálom magam. Ez nem egy cselekedetprogram, hanem ez szellemi élet, csak azokkal a dolgokkal foglalatoskodsz, amiket Isten neked adott. Úgy gondolom, hogy a megbocsátás nagy része ennek, de ez Istennek a megbocsátása, és nem az enyém.
Egy másik nagy rész a hála. Sokkal inkább hálásnak kell lennem azért, amim van, mintsem hogy szenvedjek amiatt, amim nincs. Mert azt, amink megvan nekünk Krisztusban, azt meg sem tudod mérni. Ez bővelkedő. Mindenen túlmegy, amit gondolhatnánk, és amit kérhetnénk is. Annyira hálás vagyok ezért! Van néhány dolog, amit elvettek tőlem. Rossz emberek rossz dolgokat tettek velem, és elvettek tőlem dolgokat, de Isten nekem adta az életét. Bővelkedő áldások jönnek.
Ez most csak egy gondolat, ami így eszembe jutott.
P. Mátyás Feri: Van olyan itt köztünk, akinek probléma bocsánatot adni? Maradjunk a nemi erőszak példánál, mert az jó példa erre. Azon gondolkozom, hogy ha édesapám azt mondta volna nekem annak idején: Akkor kapsz majd biciklit, amikor tudsz biciklizni.; akkor bajban lettem volna. Először megkaptam a biciklit, és még nem tudtam használni. Utána hosszú idő volt, amíg megtanított engem biciklizni. Először meg kellett értenem, hogy mi történik. Mert nem egy logikus eszköz a bicikli, felborul.
A megbocsátás nem logikus dolog. Nem úgy fog működni: Bocsáss meg! Nem így működik, hanem úgy, hogy először kis dolgokban megbocsátunk. „Bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Nyilván a két megbocsátás, az, ahogy Isten megbocsátott nekünk, illetve a mi megbocsátunk másoknak, nem egy kategória.
Tehát ha ez neked nem megy – mert nagyon sok embernek nem megy, azt mondja: „Én nem tudok megbocsátani neki. Ne haragudj, hiába mondod, akkor sem tudok megbocsátani.” –, csak tudd, hogy a kerékpározásból nem tudod kispórolni az eséseket. Egyszerűen csak az életben helyzetekbe kell kerülni, és bocsánatot kell adni, és te megbocsátó jellem tudsz lenni. Szép lassan kialakul.
Ha közel húzódsz Istenhez, az olyan, mint a plusz két kerék a biciklin. Csak húzódj közel. Láss meg többet az Ő jelleméből. Mert ha ez nem a jellemedből fakad, akkor a megbocsátás nem lesz igazi.
Még egy kérdés, ha már ennél a példánál tartunk. Amikor biciklizel, gondolkozol-e arról: Ha most jobbra kanyarodom, jobbra kell dőlni, ha balra kanyarodom, balra kell dőlni. Gondolkozol ezen? Nem gondolkozol ezen. Ugyanígy, nem gondolkozol a megbocsátáson sem. Ha úgy adsz valakinek bocsánatot, hogy te ezen gondolkodsz, ha éjszakákat gyötrődsz, hogy hogyan adj bocsánatot, akkor szerinted ez tud működni? Nem valószínű. Csak egyszerűen húzódj közel Istenhez.
Amikor elhagytad a két kitámasztó kereket, és már magától megy a bicikli, sőt már időnként tudsz vele trükközni, akkor menj bele abba, hogy előveszed ezt a témát: Ki is volt ez évekkel ezelőtt? Ismerünk olyat, aki évtizedek óta nem tud ezen túllépni. Az egész élete tönkremegy. Semmi nem működik. Azt is mondhatnám, hogy olyan postás, aki nem tud biciklizni; valaki, aki azt nem tudja csinálni, amit kéne tudnia. Az emberek figyelnek minket és tényleg probléma, ha nem tudunk megbocsátani. Úgyhogy gyakorold kicsiben, ez a lényeg.
P. Kende: Nagyon tetszett a gondolat, amit p. Feri is mondott: Istenhez kell közel húzódnom. Ján 14:16 a Szent Szellem a Vigasztaló, ami azt jelenti, hogy Ő az egyedüli, Aki tud nekem segíteni a gyógyulásomban. Tényleg csak így működik. Közel húzódom a Szent Szellemhez, Vele vagyok közösségben, Isten akaratában járok, és ott gyógyulás van. Ez csakis azért történik, mert Vele vagyok közösségben. Mert természetileg beragadunk. Ilyenek vagyunk.
Valahol a Példabeszédekben írja: A bölcsesség az mondja: Ha rám hallgatsz, akkor a te lépéseid nem szorulnak meg. Ez olyan, mint amikor lépsz, és két szikla közé lépsz be, és nem tudod megmozdítani a lábad. Nem tudod kivenni onnan, mert beragadt. A bölcsesség azt mondja: Ez nem fog veled megtörténni, ha Rám hallgatsz, ha Velem vagy közösségben. Ezt mondja Isten. Akkor meglesz a szabadságod, hogy továbbmenj, és nem fogsz beragadni. Ehhez szükség van a Vigasztalóra.
Úgy gondolom, hogy a gyógyulás sok módon jöhet még, de a fő dolog az, hogy az Istennel való kapcsolatom valós legyen. Mert csak akkor tudom nagyra értékelni azt, amim van – amit mondott p. Knight is –, nem arra tekintek, amim nincs, hanem arra, amim van. Ahogy Pál is mondta:
2Kor 7:6-7 De Isten, a megalázottak vigasztalója, minket is megvigasztalt Titusz megérkezésével. De nem csupán a megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel nálatok megvigasztalódott, hírül hozva nekünk vágyakozásotokat, kesergéseteket és hozzám való ragaszkodásotokat, úgyhogy én még jobban örültem.
Mondhatnád azt is: Jól van, Pál, de a helyzeted nem változott. „Igen, de van egy barátom, aki velem van. Ő az én barátom, és ő szeret engem. Isten így vigasztalt engem.” Úgy gondolom, ha nem lett volna közösségben Istennel, akkor nem tudta volna ezt nagyra értékelni. Mivel megvolt a közössége, értékelte.
Úgy gondolom, hogy így van ez az életünkkel is. Sokszor, amikor komolyan megsebződtünk, nem hisszük el, hogy találhatunk még örömöt. Bátorítalak azonban arra, hogy először is, járj az Úrral, legyél aktív a hitedben, legyél közösségben a testvéreiddel, és örömöt fogsz találni a Szellemben. Ennek gyógyító hatása lesz az életedben.
Úgy gondolom, ha tényleg nagyon arra a problémára összpontosítunk, ami történt, akkor ez nem fog megoldást adni, hanem sokkal több problémát fogunk látni, egyre nehezebb lesz. Persze nem tagadjuk, hogy ez megtörtént, de az Urat keresem az életemben, a cselekedeteimben, a közösségeimben, és akkor találok gyógyulást.
Hozzászólás: Általános iskolában a többiek kiközösítettek, nem fogadtak el. Rengeteg kisebbségi komplexussal küzdöttem. Ehhez jött még – erről jutott eszembe –, hogy bicikliztem, bár nincs térlátásom. Egy barátom azt mondta: Nem mersz lemenni a szánkózó domb meredek oldalán. Én azt mondtam: Nem igaz. Lementem, és eltört a gerincem. Utána az orvos megkérdezte a szüleimet, hogy miért engedtek biciklizni.
Plusz, van egy öcsém, akiről úgy éreztem, hogy neki többet adnak. Ez évekig tartott, egészen pontosan addig, amíg el nem fogadtam Krisztust, és igazából még utána is egy darabig, amíg megértettem, hogy ez nem így van. Ugyanúgy szeretnek, ugyanúgy foglalkoznak velem, csak lehet, hogy kicsit másképp, és törődnek velem.
Ehhez jött még, hogy bekerültem egy olyan középiskolába, ahol hasonló emberek voltak. A két legjobb barátom közül az egyik mozgássérült, a másiknak más problémái vannak. Isten azonban minket választott, a világ szemében gyengéket, és minket használ, a bolondokat, a gyengéket. Időnként elkedvetlenedem. Ránézek a világra és magamra, nincs semmim, és semmi vagyok. Azután ránézek arra – kb. húsz éve vagyok hívő –, amit elvégzett Isten bennem, vagy rajta keresztül másokban, és annyira hálás vagyok.
P. Kende: Emlékszem, régen, talán tizenöt-tizennyolc évvel ezelőtt beszélgettem valakivel, és azt mondtuk: „Gábor hűséges ember. Neki ennyi kapacitása van, és ő ezt használni fogja.” Igazat mondtunk. Még mindig emlékszem erre a beszélgetésre!