Beszélgetés (rap)

2016 június 5. vasárnap  18:30

Ez a beszélgetés az “Én vagyok az, az Úr” c. üzenethez kapcsolódik. (2016. június 5. vasárnap 16:30)

P. Shane: Csodálatos, amikor Isten irányítja az életünket. Az Ő útjai, nem a mi útjaink. Nekünk megvannak a magunk vágyai: „Istenem, akarlak Téged! Úgyhogy szeretném, ha ilyen módon áldanál meg.”

Azt gondolom, hogy a legtöbbünk a könnyebb utat választja: „Azt szeretném, ha minden áldásom azon keresztül jönne, hogy eljövök a gyülekezetbe, hallgatom az üzenetet, közösségben vagyok, együtt eszünk, kávézom. Uram, minden áldásodat add ezen keresztül. Eszem palacsintát, iszom egy capuccinot, más hívőkkel közösségben vagyok, elfogadom az öleléseket, a kézfogásokat, a bátorító szavakat. Ez annyira jó lenne!” Isten teljesen másképp csinálja. Mert Isten azt szeretné, ha tudnánk, kicsoda Ő valójában.

Amikor az istentisztelet, a közösség nagyon jó, az csodálatos. Viszont ahhoz, hogy a közösségünknek valódi tartalma legyen, és ahhoz, hogy tényleg megtaláljuk Isten jellemét, ahhoz csodálatos módon a bátorító szavak és az ölelkezések közepette eljön az az idő, amikor valaki megbánt, valakivel vitám lesz. Kisegítek valakit, és ő nem értékeli: „Hé, én segítettem neked. Te miért nem segítesz nekem?” Tényleg tanuljuk Isten kegyelmét. Ez akkor jön, amikor a nehézség jön. Akkor jön, amikor olyan dolgokat hoz be Isten, amire nem számítunk.

Amikor azt mondjuk Istennek, hogy meg akarjuk ismerni Őt jobban, akkor Isten azt az imát nagyon komolyan veszi. Néha még meg is gondoljuk magunkat. Néhány héttel később azt mondjuk: Igen, meg akarlak ismerni, de ennyire mégsem. Isten komolyan veszi az imáinkat. Ő hűséges abban, hogy megválaszolja ezt az imát. Kiáltunk Hozzá: Istenem, legyek én kevesebb, és legyél Te több az életemben!; és Ő azt feleli: „Ámen. Ezt most megteszem. Mostantól megteszem, és egy-két hét múlva meg fogod gondolni magad. Fogok hozni helyzeteket az életedbe, ami a térdeidre kényszerít. Még meg is fogod kérdőjelezni a hited alapját.”

Könnyű szeretni azt, aki kedves hozzám. Vagy azért, mert az EUROCON kávézóba olyan finom sütiket csinált. Annyira könnyű szeretni, mert ő csodálatos! Mi lenne, ha hirtelen megfordulna, és tenne valamit ellenem? Akkor már lehet, hogy nem lenne olyan csodálatos számomra. Isten azt mondja: „Csodálatos most is. Úgy kell látnod őt, ahogy Én látom. Az a szeretet kell, hogy meglegyen neked, ami Nekem megvan iránta. Olyan emberi lény vagy, hogy ha jót tesznek veled, akkor szeretsz. Ez a fajta szeretet nem szeretet. Azt mondtad, hogy meg akarsz ismerni. Meg akarod ismerni a kegyelmemet, éhezel és szomjazol Én utánam. Így építem az étvágyat. Így építem a képességeidet Én felém. Úgyhogy ne mutogass emberekre, ne mutogass helyzetekre, csak lásd, hogy ez Én vagyok, ezt Én csinálom, Én teszem a munkát az életedben, és ne bántódj meg. Én csak válaszolok az imáidra. Meg foglak áldani, de mielőtt eljönne az áldás, átformálom a szívedet. Akkora méretűre formálom, amekkora áldást tartogatok számodra.”

A feleségem nemsokára szülni fog, a hasa egyre nagyobb. Néha fáj neki. Én pedig azt kérdeztem: Hogyhogy még nem durrant ki a hasad? Ez ámulatba ejtő! Néha mondja, hogy fáj.

Tényleg fáj, amikor követjük Istent, és Ő áldást fog adni nekünk. Mielőtt ez megtörténik, ki van tágítva a szív. Ezeken a dolgokon keresztül jön, amik történnek az életünkben. Ahhoz, hogy lássuk az életet Isten nézőpontjából, és hogy le tudjuk fordítani, hogy mit csinál és kicsoda Ő. A baj nem azért jön az életembe, mert Isten elhagyott. Nem azért ülök a börtönben, mert Isten meggondolta Magát azzal kapcsolatban, hogy elhívjon bibliaiskolába, hanem Ő a munkáját végzi az életemben.

Az, hogy börtönbe kerültem, igazából nem volt annyira rossz. Rossz volt, de annyira mégsem. Amikor filmekben látunk börtönt, ott óriási alakok vannak tele tetoválással. Súlyokat emelnek, és furcsán néznek. Te pedig csak szeretnél észrevétlen maradni. Nem ilyenfajta börtönön mentem keresztül. Hála Istennek, egyedül voltam a cellámban az Úrral, de akkor nem éreztem a jelenlétét. Nem olyan volt, mint József: Az Úr velem van, és én ezt tudom.

Nekem őrület volt. Elveszítettem az autómat, igazából az egész út időpocsékolás volt. Odamentünk a nagykövetségre és zárva volt. Csak fogyasztottam a benzint az autómból, azért, mert nem volt képes előtte felhívni a követséget. „A te hibád az egész!” Aztán jöttünk visszafelé. Az én balesetem miatt lezárták az egész autópályát. Nekimentem egy kisbusznak, és azzal igazából semmi nem történt. Szó szerint semmi nem történt, az én autóm pedig darabokra esett, mert egyébként sem volt túl jó. Ezzel közlekedtem Baltimore-ban a bibliaiskolába. Isten azonban elvette az autómat, és megengedte, hogy börtönbe vessenek.

Később el kellett mennem a bíróságra. Mert igazából jogosítvány nélkül vezettem, amiről viszont nem tudtam. Nálam volt a plasztik kártya, de igazából bevonták. Nem azért, mert csináltam valamit, hanem azért, mert valaki csinált valamit azzal az autóval, ami az enyém volt. Még csak nem is tudtam róla. Három évig úgy autóztam, hogy nem volt jogosítványom. Egészen addig nem tudtam, amíg bele nem kerültem ebbe a balesetbe, és így derült ki.

El kellett mennem a bíróságra Baltimore legrosszabb részére. Main-ből jöttem, egy nagyon kis városból, Baltimore ahhoz képest óriási. Igazából azzal találtam szembe magam, hogy a vádak miatt, amiket ellenem felhoztak, mekkora bírságot kell fizetnem. Amikor mész bíróságra, akkor van egy vádirat, ami elmondja, hogy miket csináltál. Az ügyész, aki felolvasta a vádiratot, elmondta a rendőrtisztről, aki összeállította ezt, hogy ő állandóan ilyen vádakat hoz fel. „Készülj, hogy miket tudsz felhozni a védelmedre!”

Bámulatos békesség lett rajtam, hogy ő nem fog eljönni. Ha ő nem jelenik meg, akkor ejtik az ügyet. Mondták, hogy biztos megjelenik, mert mindig megjelenik. Én azt mondtam: „Nem hiszem. Az Úrtól nem ezt hallom. Általában nem hallom, hogy ilyeneket mondana nekem. Most tényleg azt érzékelem, hogy azt mondja, ez az ember nem jön el.” Nem is jött el, és ejtették a vádat. Letartóztattak, de igazából ennek nem lett következménye.

Viszont átélhettem ezt a csodás élményt. Akkor nem volt az, de utólag az lett. Ez az Úr volt, Ő hűséges volt. Az első olyan élmény, amikor igazán megtapasztaltam, hogy Isten velem van, és az Ő ígéretei igazak. Ez ámulatba ejtő. Minél jobban ismerjük Őt, annál inkább megtapasztaljuk Őt még a dolgok történése közben, mint utána. Minél többet járunk Vele, annál érzékenyebbek vagyunk arra a tényre: Ő itt van, Ő velem van, rendben vagyok. Nem kell várnunk addig, amíg lezajlik, hogy azt mondjuk: Dicsőség Istennek!

Lehetünk olyanok, mint Pál és Szilász a börtönben: Dicsőség Istennek! Ott a börtönben én nem így voltam. Néztem, hogy nincs meg a cipőfűzőm, nincs meg az övem. Mi van, ha kirúgnak a bibliaiskolából? Nem voltam biztos abban, hogy eljön értem a lakótársam. „Itt fogom tölteni az éjszakát? – ezt nem tudtam. – Mik lesznek a következmények? Óriási büntetést kell fizetnem?” Nem így voltam: Dicsőség az Úrnak!

Minél jobban megismerjük Őt, annál inkább ráébredünk, hogy Ő hűséges. A bajunkban a kapcsolatainkban élvezhetjük a tényt, hogy Ő velünk van. Minden a javunkra van, mert Ő használja ezeket. Nem számít, hogy mi az. Ő csodálatos!

P. Alexey: Egy mondat nagyon szolgált felém az üzenetből. Ez volt az a mondat: Bűnös vagyok. Elmagyarázom, hogy miért. Sokszor így gondolkodunk: Bűnös vagyok. Egy módon ez igaz, de egy másik módon nem igaz. Ezen gondolkodtam, hogy bűnös voltam, de újjászülettünk, és Isten már nem úgy lát bennünket, mint bűnösöket. Szentek vagyunk, mert Krisztusban vagyunk. Igazából szentek vagyunk. Néha vétkezünk, ez igaz. Keresztényként hogyan látom magam, miután újjászülettem? Ez a kérdés, és döntenem kell.

Nagyszerű időt töltöttünk együtt szombaton Gödöllőn. Nagyon tetszett, amit Andris ott megosztott. Tényleg fontos volt, és igazán megérintette a szívemet. Erről versről beszélt:

Gal 5:7 Jól futottatok, ki akadályoz meg titeket abban, hogy engedelmeskedjetek az igazságnak?

Mert ha megnézed Pál apostol leveleit, észreveszed, hogy mindegyik egyugyanazon a kifejezéssel kezdődik, és ez egy megváltoztathatatlan kifejezés. Senki nem tudja ezt megváltoztatni. Sem a bűn, sem az idő, sem az én csalódottságom, sem semmi baj, semmi vád… semmi. Mi ez? Olvassuk el Gal 1:3-ban. Ha ezt tényleg komolyan vesszük a gondolkodásunkban, akkor valóban szent emberekként láthatjuk magunkat. Mert kell, hogy döntést hozzunk. Vagy a világ útját választom, ami azt mondja, hogy bűnös vagyok, vagy Krisztus mellett döntök, Aki azt mondja, hogy szent vagyok.

Gal 1:3 Kegyelem nektek és békesség…

Kegyelem nektek! Tudod, kiről beszél? Kitől kapunk kegyelmet? Ki mondja ezt?

Gal 1:3 … Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól,

A világegyetem Ura azt mondja: Kegyelem nektek. Senki nem képes ezt kihívni, de Sátán megpróbálja. Az egyetlen módja, ahogy ezt meg tudja tenni, az hazugságon keresztül van.

Ha elhiszem Gal 1:3-at, így gondolkodhatok, hogy szent vagyok, mert elfogadtam a kegyelmet és Isten igazságát, mint ajándékot. Ezt nem akarom eladni. Ez itt le van írva. Ez kész van. Be van végezve. A legnagyobb hatalom, tekintély azt mondja, hogy el vagyok fogadva a Szerelmesben. Ez az én helyzetem.

Ha bajban vagyok, akkor „Kegyelem nektek!”. Ha börtönben vagyok, akkor „Kegyelem nektek!” Ha bűnbe esem, akkor „Kegyelem nektek!” „Isten, ments meg!” Tényleg teljes szívemből hiszem ezt, hogy van számomra kegyelem, és ha megvan nekem Isten igazsága, akkor ez ad kapacitást nekem, hogy legyőzzem azt a bűnt az életemben. Azt gondolom, hogy ez tényleg nagyon-nagyon fontos üzenet a Bibliából.

Hozzászólás: A Galáciai levélben írja, hogy amit Szellemben kezdtetek, nem kéne testben befejezni. Kegyelem alatt vagyunk, de ott írja, hogy nincs más evangélium. Nagyon jó a kegyelem, de azt is írja, hogy a Szent Szellem által öldököljétek meg a testnek a cselekedeteit. Ha vétkezünk is, van szószólónk az Atyánál, a názáreti Jézus Krisztus a Zsidókhoz írt levél szerint. Isten bennünket tökéletesnek lát Jézus Krisztus vére által. Ez a vér megtisztított bennünket, és elválasztott a gonosz világtól.

Tehát az én meglátásom szerint nem kell csak a kegyelemre korlátozni, mert nekünk is van feladatunk, hogy ellenálljunk az ördögnek, és elfut tőlünk. Ne engedjük be az olyan gondolatokat, amelyek nem Istentől valóak. Mert ha csak a kegyelemre szorítkozunk, akkor hajlamosak leszünk arra, hogy elkényelmesedjünk: Nekünk mindent lehet, mert kegyelem alatt vagyunk. Ez nem így van.

Azért folytatja úgy ott az Igében, hogy amit Szellemben elkezdtünk, maradjunk is meg Szellemben, és ne a testben folytassuk tovább a keresztény életünket. Mivel azt mondja: Ha valaki más evangéliumot hirdet, mint amit mi hirdetünk, legyen átkozott. Ha nem valljuk a Szent Szellemmel való betöltekezést, a szabadulást, amiről beszél Isten Igéje, az már nem az az evangélium, amiről Pál beszél, amiért Jézus Krisztus meghalt értünk a kereszten.

Nem lehet kiragadni bibliai igazságokat, mert a teljes Írás Istentől ihletett, hasznos a feddésre, a jobbításra és az igazságban való nevelésre. Mert Isten Igéje a Szent Szellem által íratott. Tehát nem olyan Isten Igéje, mint a húsbolt, hogy bemegyek és kérek 1 kg combot. Nekem az egész Írást be kell tartanom, és arra kell törekednem, hogy az Úr útján járjak, az igei alapokon.

P. Shane: Igen, elfogadjuk az egész Írást. Igen, nincs más evangélium, csak a kegyelem evangéliuma, és a kegyelemben ott van Isten minden jósága egy bűnös ember felé. A Szent Szellem munkája az, hogy rámutasson azokra a dolgokra, amiket Jézus Krisztus nekünk adott ingyen. Úgyhogy ezt a kegyelem szellemének is nevezzük. A kegyelem az az evangélium. Ez annyira bámulatos! A kegyelem evangélium. Tit 2:11-12 a kegyelem tanít minket. A kegyelem tanít bennünket.

Mit tanít nekünk a kegyelem? Kell-e nekem másikfajta tanítás, ami távol tart a bűntől, ami jobb emberré tenne, vagy jobb kereszténnyé? Nem. A kegyelem tanít, hogy megtagadjam az istentelenséget és a világi vágyakat, és azt, hogy igazan éljek. Ezt teszi a kegyelem az életünkben. Ezt a törvény nem tudta elérni. Róma 6-ban azt mondja: a bűn többé nem uralkodik rajtatok, mert nem a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt vagytok.

Ha a törvény alatt lennék, a bűn uralkodna rajtam. Lehet, hogy külsőleg még jól viselkednék. Eljönnék a gyülekezetbe, olvasnám a Bibliámat, de az igazából csak tettetés lenne. Amikor kegyelemből van, az egy belső átalakulás. Mert a kegyelem az egyetlen módja, ahogy ismerhetem Istent. Amikor ismerem Istent, akkor Őérte akarok élni, és meg akarom tisztelni Őt.

A kegyelem arra is megtanít, hogy mennyire biztonságban vagyok. Ha elbukom – és el fogok bukni, attól függetlenül, hogy Isten igaznak lát, megvan a bűnös természetem, és el fogok bukni –, a kegyelem tanít arra, hogy helyreállhatok, és nem a bűnöm vagyok. Nem a bűnöm vagyok. El lettem választva a bűnömtől. Amikor vétkezem, az nem én vagyok, hanem a bűn, ami bennem van.

Amikor ismerem a kegyelmet, amikor igazán ismerem a kegyelmet, akkor gyorsabban felállok a bukásból, és ugyanakkor sokkal kevesebbet is fogok elbukni, mert a szeretet motivál. A törvény nem tudott visszatartani a bűntől. A szeretetnek nagyobb a visszatartó ereje a bűnnel szemben. Ez kegyelem. Nincs más evangélium. Ez csodálatos! Ha lenne más evangélium, akkor már nem lennék itt. Valószínűleg még mindig abban a börtöncellában ülnék, és keresném a cipőfűzőmet, és azon tűnődnék, hogy ki vehette el az övemet, és hol van Isten.

Tudtad-e, hogy van brazil bibliatanulmány a városban? Már két éve csináljuk. Ezt Isten nekünk adta, csodálatos volt. Isten elhozta hozzánk ezeket a csodálatos brazilokat. Ezekkel a brazilokkal Isten hozott más magyarokat is. Tegnap egy olasz is csatlakozott. Kilenc hónappal ezelőtt tért meg, akarja az Urat, a szíve az Úr után vágyakozik. Van hét-nyolc brazil és néhány magyar, ismerjétek meg őket!

P. Julian: Nem is tudjátok elképzelni, hogy mennyire megáldott engem ez az este. Amikor jöttem, csak úgy észrevétlenül be akartam jönni, hogy senki ne lásson, csak leülni egy székre, csak látni a gyülekezetet, és hallgatni az üzenetet. Tényleg annyira csodálatos volt az üzenet! Erőteljes volt a Szent Szellem, Isten jelenléte.

Kolozsváron vagyok most, és nagyon sok minden történik ott. Nincs még gyülekezetünk. Van néhány csoport, de nincs még gyülekezetünk. Szeretnélek kérni benneteket, hogy imádkozzatok.

Én is voltam már börtönben itt Magyarországon egy éjszakára. Azért, mert imádkoztam érte. Akkor tértem meg, 1998-ban, és nem volt semmi papírom. Már két hónapja jártam a gyülekezetbe. Volt egy csoport, amelyik sokat imádkozott. Titokban a szívemben imádkoztam, hogy Isten majd segít az útlevelemmel. Egy este jöttünk a gyülekezetből, megállítottak minket rendőrök, és engem elvittek. Kopasz voltam. Akkor nagyobb voltam, mint most, erdőben dolgoztam.

Rám nézett a rendőr, törtem a magyart, és nem akartam megmondani a nevem. Elvittek. A barátaim mondták nekik: Ő jó ember, ne vigyétek le! Mégis elvittek. Aztán nem mondtam meg a nevemet, és kezdtek ütni. Aztán mondtam nekik, hogy én keresztény vagyok, csak nem sokkal előbb, az előző héten merítkeztem be. Úgyhogy abbahagyták a verést, és visszavittek a cellába. Reggel kihoztak, és a kapitány elé vittek. Néhány kérdést feltett, aztán megkérdezte: Melyik gyülekezetbe jársz? Megmondtam a gyülekezet nevét.

– Nem ismersz engem?

– Honnan?

– A gyülekezetből. Én is ugyanabba a gyülekezetbe járok.

🙂 Aztán segített, és az összes papíromat ingyen megszerezte. Úgyhogy ez Isten volt.

Egy másik ima Kolozsvárról. Imádkoztam: Istenem, adj tanítványokat! Felhívott egy hölgy: „Megyünk az idősek otthonába. Eljönnél velünk?” Velük mentem. Nyolcvantól kilencvenhat éves korig vannak ott emberek. Néhányuk hallja, amit mondunk, néhányuk nem. Ott vagyunk, éneklünk, megosztjuk az Igét velük. Ott volt egy hölgy, aki nem is beszél románul. Úgyhogy annyira örült, hogy én beszélek magyarul.

Ránéztem ezekre az emberekre, és azt mondtam: „Most mit csinálok itt? Nyolcvantól kilencvenhat évesig – milyen tanítványokat adtál nekem?” Ezek az emberek azonban várnak ránk minden szombaton. Nézik az ablakból, hogy mikor érkezünk. Azt mondják: Ti vagytok az egyetlen látogatóink minden héten.

Aztán imádkoztam, és kaptam egy másik telefonhívást. A hölgy azt mondta: „Van egy fiatalember a pszichiátrián. Meglátogatnád?” Elmentem, és ott volt ez a fiatalember huszonnyolc évesen, és akkor már hat hónapja volt benn. Előtte megtért. Annyira nagy bűntudata volt, hogy megpróbálta megölni magát egy késsel. Próbálta a szívébe döfni a kést, de valahogy nem halt meg. Megmentették, és beutalták a pszichiátriára.

Amikor beszéltem vele, öt perc múlva mindent elfelejtett, amit mondtam neki. Kérdeztem Istent: Hogy tudok neki segíteni? Isten csak azt mutatta nekem: Csak menj hozzá! Naponta mentem hozzá egy hónapig. Aztán elmentem Isztambulba, és amikor visszatértem onnan, úgy tűnt, hogy rosszabb az állapota, de megint jártam hozzá. Elmondtam neki, hogy kicsoda ő Krisztusban, kicsoda ő az új természetben, hogy mit tett érte Isten Krisztuson keresztül.

Februárban elkezdte olvasni a Bibliát! Mondtam neki: Olvasd minden nap. Most fejezte be Ézsaiás könyvét. Mózes 1. könyvétől eljutott Ézsaiás könyvéig. Most emlékszik arra, hogy mit mondtam neki két-három hónappal ezelőtt. Már megváltoztatták a gyógyszereit is. Mostmár nem kap olyan sokat, mint amennyit azelőtt kapott.

Arra gondoltam, hogy Isten adott nekem valakit, aki hallgat, valakit, akinek arra van szüksége, hogy hallja, kicsoda ő. Én mást kerestem, de Isten pontosan azt adta, amire szükségem van. A tökéletes embert adta számomra. Amikor eljöttem ide, akkor írt nekem egy üzenetet: Gyere vissza gyorsan! Csodálatos, amit Isten tesz. Isten válaszol az imákra. Mondtam ennek a fiatalembernek, akit Dánielnek hívnak: „Isten ide helyezett téged azért, hogy halld az Igét, hogy növekedni tudj. Egy nap majd kimész, és segíteni fogsz másoknak.”

Múlt héten kivittük őt három órára. Hazavittük, megmutatta a házát. Nagy házuk van, sokat dolgozott rajta. Azt mondta: Alig várom, hogy visszajöhessek ide, amikor kijövök. Kezdetben egyáltalán nem volt reménye, nem volt látása, de most van látása, Krisztus miatt, Isten miatt, amiatt, amit Isten tett az életében. Én azt mondom, ezt a kegyelem tette ővele.

Itt van a barátom egy baptista gyülekezetből. Ők egy faluba járnak Kolozsvárhoz közel. Minden nyáron csinálnak ott bibliaiskolát gyerekeknek. Van ott néhány ember, de ők nem tudnak minden héten menni. Imádkoznak: Isten adj nekünk valakit, aki el tud oda menni. Beszélt nekem Ernő erről a helyről a konferencia alatt, és elkezdtem imádkozni. Aztán egy nap, kb. egy hónapja felhívtak. Elmentem. Én is imádkoztam ezért a szívemben. Ez tényleg ilyen isteni találkozás volt. Van néhány falu, ahova járunk, és megosztjuk az evangéliumot. Bámulatos, amit Isten tett. Kérlek, imádkozzatok, és látni fogjátok, ahogy Isten válaszol az imákra. Ez csodálatos! Tényleg nagy a várakozásunk a baltimore-i konferenciával kapcsolatban.

Végezetül, még egy. Egy hónapja elkezdtem azért imádkozni, hogy elmehessek Baltimore-ba. Egyáltalán nem volt pénzem. Mondtam Istennek: A feleségem nem tud jönni velem, de én szeretném, ha ő meglátogathatná a családját Oroszországba. Ha én elmegyek Baltimore-ba, akkor azt szeretném, hogy ő elmenjen Oroszországba meglátogatni a családját. Ez nagyon sok pénz. Most el tudom mondani, hogy én megyek a konferenciára, és a felségem megy Oroszországba. Most már a gépen ül. Isten megtette. Csak imádkoztam. Azt kérdeztem: Istenem, szeretnéd, ha mennék? Isten azt mondta, hogy igen, úgyhogy imádkoztam.

Nem volt semmi bútor a lakásunkban hat hónapig. Vödrökön ültünk. Azon gondolkodtunk, hogy vegyünk-e fel hitelt. Egyik éjszaka felébredtem, bementem a szobába, és azt mondtam: „Uram, nem hiszem, hogy ne tudnád megadni nekünk ezeket a bútorokat. Mi ez Neked? Mit csináljak? Vegyek fel hitelt, vagy menjek el dolgozni?” Imádkoztam. Következő nap felhívott egy ember egy másik gyülekezetből, azt mondta: Talán két hónapja Isten a szívemre tette, hogy segítsek nektek bútorokkal.

Elmentünk hozzájuk, hogy találkoztunk vele és a feleségével. A feleségem azt mondta: „Nem akarok használt bútorokat venni. Ha ezt akarod megvenni, én ezt nem akarom.” Ők azt felelték: „Nem! Mi új bútorokat akarunk nektek venni. Akármit szeretnétek, csak válasszátok ki.” Vettek nekünk kanapét, mindenfélét. Még mindig veszik. 🙂 Imádkoztunk ezért. Tudom, hogy ez Isten.

Nem tudom, megmagyarázni, hogy hogyan, csak látom, ahogy Ő tesz dolgokat. Ő tanít bennünket, és arra bátorít, hogy Benne bízzunk. Bátorítalak benneteket, hogy imádkozzatok, és bízzatok Istenben.

P. Alexey: Annyira csodálatos! Három szó van a szívemben. Szeretem ezt az embert, p. Juliant, és felkavarodik a szívem, ahogy hallok erről a hitbeli járásról. Csak három szó. A Biblia azt mondja: magas igazság, magas dicséret; és Dániel és Józsué könyvében magasztos szellem. Ahogy hallgatom ezt, ez ilyen gyermeki őszinteség a szívéből az ő Atyjáról, a mennyei Atyáról. Ő Istennek egy igazi gyermeke, aki előtárja szükségeit Isten előtt. Szívtől szívhez beszélgetés.

Tudod, Isten mennyire érzelmes? Amikor mi így nyitjuk meg a szívünket – nem hideg fejjel, mert Istent nem érdekli a vallás, hanem csak a szív –, akkor Isten mozdul. Ez annyira csodálatos! Úgyhogy imádkozzunk! Ez melengeti a szívemet. Látom, hogy melengeti a ti szíveteket is. Ez az igazi járás. Kegyelem, szeretet, irgalom; és a szívtől szívig közösség. Hiszem, hogy erre van szükségünk, hogy megnyissuk a szívünket a mennyei Atyához, ami néha fáj.

P. Shane: Isten szólt hozzád az üzeneten keresztül? Lehet, ránéztél valamire, és azt mondtad: Ez így nem jó.; de Isten megmutatta Neked, hogy ez Ő. Te azt mondtad: „Ez nem jó! Ez rossz. Ez az ördögtől van! Nem hiszem, hogy az az ember meg van váltva, mert a pokol mélyéről beszélt.” Aztán később láttad, hogy Isten használta, hogy Isten ott volt e mögött.

Minden, amit Isten tesz, az Ő jóságából van. Válaszol az imáinkra. Nagyon sok mindenünk azért nincs, mert nem is vesszük a fáradságot, hogy imádkozzunk érte. Aztán végül elkezdünk imádkozni érte, és meglepődünk: „Ez honnan jött? És az honnan jött? Istenem, a múlt héten annyi imámra válaszoltál! Tyű! Ez bámulatos.” Isten jóságából jön. Aztán vannak más dolgok, amik Isten jóságából jönnek, ami nem mindig néz ki úgy. Mert Isten szeretné, ha felnéznénk.

Lajos adta ezt a képet – nem is vagyok biztos benne, mert magyarul beszélt, valamit mondott az üzenetre –, hogy simogat. A babának szüksége van arra, hogy simogassák. Isten hajlandó megalázni Magát, és gyengédnek lenni velünk. Néha nehéz dolgok jönnek az életünkbe. Lehet, hogy néha nem kapom meg azt, amit akarok. Lehet, hogy keménységet látok. Isten mindig jó, de az élet néha kemény.

Isten mindig hoz be dolgokat azért, hogy megalázzon minket. Az alázat annyira jó! Persze, utálom, ha megaláznak, mert fáj felfedezni, hogy mennyire büszke vagyok. „Te jó ég! Nem is gondoltam, mennyire büszke vagyok!” Aztán annyira csodálatos, mert ott találkozik velünk Isten. Néha nehéz dolgokat kell használnia. Mert az az Ő képére formál minket. Isten simogat bennünket, amikor arra van szükségünk, és néha nehezebb dolgokat hoz be. Ez jó nekünk.

Minden, amit Isten tesz velünk, az Ő kegyelmén keresztül van. Az ölelése kegyelemből van. „Köszönöm, Istenem, ez annyira jó!” Aztán a próba, a fájdalom, a börtön… ez is Isten kegyelme, hogy leleplezze Önmagát nekünk. Mert lehet, hogy nekünk csak kis elképzelésünk van arról, hogy kicsoda Ő. Azért tesz velünk dolgokat, hogy ismerjük az Ő kegyelmét mélyen, a fájdalmainkon és a bajainkon keresztül.

A gyülekezet nagyszerű hely arra, hogy ezt megtanuljuk. A gyülekezet az a hely, ahol csodálatos közösségben lehetünk. Szeretem ezt a gyülekezetet. Az első héten találtam ezt a gyülekezetet, amikor 2001. júliusában ideköltöztem. Baltimore-ból jöttem. A feleségemmel jegyben jártunk. Néhány héttel előbb idejöttem, hogy megismerjem az országot, és találjak gyülekezetet. Tényleg úgy fogadtatok, hogy az csodálatos volt, egyből otthon éreztem magam. Olyannyira, hogy elmentem Szerbiába három órára, visszajöttem Magyarországra, és azt éreztem, ez az otthonom. „Csak egy hete vagyok itt. Mi az, hogy ez az otthonom?” 🙂 Ez érdekes! Egy hét múlva összeházasodtunk, és tizenöt éve itt vagyok. Szeretem ezt a gyülekezetet. Ez bámulatos.

Persze vannak kihívások is a gyülekezetben a kapcsolatokban. Vannak csalódások. Lehet, hogy nem érezzük, hogy az emberek törődnek velünk. Lehet, úgy érezzük, ha nem jönnénk egy évig, akkor nem is venné észre senki. Lehet, úgy érezzük, hogy kevesebbek vagyunk, mint valaki más itt a gyülekezetben. Szeretnélek bátorítani, hogy Isten itt van, és Isten benne van mindenben. Van ebben egy megalázási folyamat is.

Sokszor azért csalódunk, mert emberekben bízunk, emberektől van várakozásunk: a barátomtól, a testvéremtől, vagy még akár a pásztoromtól is. Ezek a dolgok jönni fognak, de az Úr az épülésünkre adta a gyülekezetet. Ez egy ámulatba ejtő hely. A gyülekezet nélkül szerintem alig ismerném az Urat. Még csak nem is követném. A gyülekezet az, ami megadja a motivációt, az építést, azért, hogy Isten után menjek a szavaitok által, a hitetek által és a döntéseitek által. A gyülekezet nélkül nem tudom, hogy hol lennék.

Nem tudom, hogy a magyar gyülekezet nélkül hol lennék. Annyira sokat fektettek az életembe! Annyira sokat kaptam tőletek, az egész gyülekezettől! Abból is, hogy látom a hűségeteket abban, ahogy jártok a gyülekezetbe, még a baj közepette is. Látom a nehézségeteket, amin keresztülmentek, látom az embereket, akik pénzügyileg küzdenek… Ezek nem állítanak meg titeket, csak mentek tovább. Annyira hálás vagyok ezért a gyülekezetért! Tényleg ámulatba ejtő hely, Istentől van. Ez az Úr! Élvezzük ezt, hagyjuk, hogy Isten tegye a dolgát, és menjünk előre hitben. Ámen.

Kategória: Egyéb