Beszélgetés (rap)

2016 május 29. vasárnap  18:00

Ez a beszélgetés a Várni az Úrra & Amikor Isten hanyagolni látszik – feldolgozzuk? #1 c. üzenetekhez kapcsolódik. (2016. május 29. vasárnap 16:00)

Kérdés: A bevezetőben volt arról is szó, hogy a nem hitbeli élet félelemre alapul, és a másik gondolat az volt, hogy várjunk Istenre. Félelem lehet az is, hogy nem merek kilépni a csónakból hitben, és csak az mögé bújok, hogy várok Istenre. Ennek a kettőnek a különbségéről beszélnétek, illetve arról, hogy mikor hol vagyok?

P. Farkas Laci: Jó kérdés, kontrasztba állítja a kettőt. Picit beszélnék akkor a bevezetőről. Nagyon tetszett, hogy p. Rick kicsit segített kibontani ezt, hogy mit jelent az Úrban bízni. Mert miközben bízunk az Úrban, olyan sokszor van ez az állapot, hogy közben várunk is Rá. Gyakorlatilag összehangolta ezt a kettőt.

Én arra gondoltam közben, hogy mekkora különbség lehet úgy várni, hogy van bizalom ebben a várakozásban, és így van értelme a várakozásnak, vagy várni úgy, hogy nincs meg a bizalom, és számomra értelmetlen a várakozás. A héten volt egy ilyen helyzet, amikor mentem a lányaimmal reggel a KHARISZ-ba. A metró egy megállóval előbb megállt, és bemondták: A szerelvény bizonytalan ideig nem megy tovább. Ez kihozta azt az állapotot, amikor nincs értelem a várakozás közben. Azt mondták, hogy bizonytalan ideig nem megy tovább. Ez frusztrálttá, értelmetlenné teszi a várakozást.

Amiről ma hallottunk, az nem ez, hanem az, hogy várunk az Úrra, miközben bízunk Benne. Ez értelmet ad az én várakozásomnak. Mert ez nem tétlen várakozás, ez nem passzív várakozás, hanem aktív. A várakozás közben is, elfoglalom magam addig is, amíg még nem lépek ki a hajóból a vízre. Igazából emiatt leszek képes kilépni a vízre. Mert megvan az értelme a várakozásomnak, és megvan az értelme a kilépésnek is. A kapcsolat az, ami felkészít arra, hogy kilépjek hitben. Felkészít az idejére, a helyére, és arra is, hogy hogyan.

Nagyon tetszett nekem, ahogy p. Rick összehangolta a bizalmat, azt, hogy az Úrban bízom, és azt, hogy várakozom. Mert ez igazából vágyat szült a szívemben, hogy várjak az Úrra, miközben bízom Benne.

P. Alexey: Eszembe jutott egy példa. Amikor a tanítványok a hajóban voltak, és nagyon sötét volt, nagyon féltek. Látták, hogy jön valaki, és azt hitték, hogy egy kísértet. Nagyon félelmetes volt ez számukra, és ezt meg is értem. Amikor ilyen bizonytalan helyzetben találjuk magunkat, az belülről úgy tűnik, hogy nem találjuk a megoldást a különböző módokban. A lelkünkben nem csak félelmet, hanem nyugtalanságot is érzünk, elveszítjük azonnal a békénket. És amikor elveszítjük a békességünket, akkor nagyon bután kezdünk viselkedni. Úgyhogy alapvetően „levágott fejű csirke” szindrómában szenvedünk ilyenkor. A csirke szalad, de nincs feje. Megfelelő megoldás nélkül rövidesen véget ér a szaladgálás, mert elpusztul. Ez egy kép arról, ami velünk is megtörténik napi szinten. Mert mi próbáljuk megoldani a problémáinkat, de gyakran nem tudjuk ezt megtenni.

Térjünk vissza a bibliai példára, ahol a tanítványok megrémültek, mert azt hitték, hogy kísértetet látnak, és félelmükben kiáltoztak. Sötét volt, hideg volt, fújt a szél. Aztán meghallották a hangot, amint Jézus azt mondta: „Ne féljetek! Én vagyok az, jövök hozzátok.” Ez nagyon fontos. Amikor azt tapasztaljuk, hogy elvesztjük a békességünket, akkor nagyon vicces akciókba kezdünk, és akkor szükségünk van arra, hogy halljuk az Ő hangját.

Tehát az első számú probléma, hogy nem halljuk a hangját, amikor nyugtalanok vagyunk. Úgyhogy bölcs dolog nyugton maradni abban a helyzetben, ahol vagyunk. Mert konkrétan ebben a pillanatban, hogy én itt beszélek, és ti pedig itt ülve hallgatjátok, Isten szól. Figyeld meg azonban, ha azt gondolod, hogy Isten itt van, és 100%-ban biztos is vagy ebben, akkor történni fog valami benned.

Amikor Jézus ezeket a szavakat mondta a tanítványoknak, és meghallották, akkor békességük lett. Egyedül Péter volt az, aki azt mondta: Jézus, tényleg Te vagy az? Más szavakkal: A tizenkettőből csak egy volt, aki igazi kapcsolatba lépett Jézussal. Nem tudom, hogy a többi tanítvány milyen állapotban volt. Nyugton maradtak? Nem hittek? Féltek? Jézus a sötétségben a vihar közepette járt a tengeren. Miközben ők azt gondolták, hogy valahol pihen.

Úgyhogy azt próbálom mondani, hogy amikor Péter rájött, hogy tényleg Jézus van ott, akkor azt kérte: Hadd lépjek ki én is a vízre! Szóval ez a megoldás a nyugalomra, ez a megoldás a hitre, ez a megoldás a győzelemre. Hallották a hangot, kapcsolódtak Hozzá, elkezdtek Vele beszélni, és Jézus azt mondta: Gyere!; és Péter valóban kiszállt és elindult Felé. „Tényleg Te vagy?” Valóban járt a vízen. Ez valóban rendkívüli. Ez nem a keresztény vallás, ez nem a filozófia. Úgy értem, ez a valóság.

Amikor jöttem a gyülekezetbe, Isten szólt a szívemhez. Két szót mondott: Halál a fazékban. „Halál van a fazékban!” „Tessék? Miért van halál a fazékban?” Úgy is éreztem, hogy halál van a fazékban. Tényleg így éreztem, és mérges voltam és csalódott. Ő azt mondta: Halál van a fazékban. „Ha Te mondod, akkor halál van a fazékban. Érthető.” Aztán kezdett beszélni hozzám. Amikor megértettem a megoldást, azt mondtam: Uram, ez annyira jó! Feldühödtem, de aztán most jól érzem magam. Azért, mert Ő beszélt hozzám.

Ezért van szükségünk arra, hogy megtanuljunk e szerint élni:

Luk 4:4 Jézus azt felelte neki: Meg van írva, hogy nem csak kenyérrel él az ember.

„Istenem, ez túl sok szó nekem. Ezeket nem értem. Pontosan melyik? Az egész Biblia? Egyszerű ember vagyok, kicsi felfogó képességem, gyenge vagyok. Általában félek, segíts nekem.” Mát 4:4-ben van egy pontosabb válasz. Ennek a szellemi kenyérnek meg kell töretnie a Szent Szellem által. Ez így működik.

Mát 4:4 Ő pedig ezt felelte: Meg van írva: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.

Minden Igével, ami Isten szájából származik. Isten beszél? Naná, hogy beszél. Lehetetlen Számára, hogy ne beszéljen. Természetesen beszél. Éppen most is. „Mit főzöl a fazékban? Van ott valami? Biztos vagyok abban, hogy mindenkinek a fazekában van valami. Mi van benne? A problémáidról gondolkozol? A megoldáson gondolkozol? Aggódsz? Félsz? Ítélkezel? Mérges vagy? Bizonytalan vagy? Mit főzöl?” Mi mindnyájan főzünk valamit. Úgyhogy a Biblia azt mondja: Minden Igével, amely Isten szájából származik, élnünk kell. És az Úr beszél.

P. Jukka: Holnap egy nagy csapat megy Németországba. Szerintem, már tudjátok. Aztán megy egy második csapat csütörtökön, és egy harmadik pénteken. Összesen majdnem harminc ember megy, színészek és turisták. Nagyszerű kaland, hogy elvigyük az üzenetet oda, ahol az emberek vannak. Azt gondolom, hogy annak a kis városnak szüksége van a mi segítségünkre. Mert azt gondolom, van üzenetünk. Jó és egészséges üzenetünk van. Mi másért lennénk itt naponta, mint Isten szeretete miatt?

Mennyire szeret engem Isten! A dal, amit ma énekeltem, az erről szól: Csak megértsem, hogy Isten mennyire szeret engem! Szükséges, hogy ezt értsük. Ő közel van hozzánk. Ő az, Aki látja a szívünkben a legmélyebb problémáinkat, amelyeket nem tudunk magunk megoldani. Naponta szükségünk van Isten jelenlétére. Szükségünk van arra, hogy Isten felfrissítő erejében maradjunk minden nap. Ez azzal jár, hogy meghalsz önmagadnak. Ki akarja követni a test kívánságait? Valószínűleg mindenki. Mind szeretjük a csokit, nemde? Nincs jó irány a hústestben. Az a pusztulás útja.

Kérdés: Amikor P. Kende előadta, hogy néha hogyan beszélünk Istennel, hogy vádoljuk, akkor hozzátette, hogy rosszul érzi magát, hogy ilyeneket mond. Jóbot is példának hozta. Hallottuk, hogy hogyan szólt Isten Jóbhoz, miután Jób gyakorlatilag számon kérte Istent az ítéleteiről. A kérdésem, hogy lehetünk-e ilyen merészek Istennel? Mert azt látom, hogy azt mondta Jób barátainak: Jób igazabban szólt, mint ti. Ábrahám is alkudozott Vele. Mózes is számon kérte, amikor először kijött a fáraótól. Dávid is sokszor elég merészen szólt Istenhez, aki Isten szíve szerint való. Szóval, van-e olyan, hogy túl merészek vagyunk Istennel? Például Jób hibát követett el, bűnös volt, de hogy beszélt Istennel!

P. Farkas Laci: Azt gondolom, hogy jó, hogy Istennek tette fel a kérdéseket Jób, és hogy Istennel beszélt. Azt gondolom, hogy bárki, akinek észrevételei vannak Isten munkájával kapcsolatban, a gyülekezet munkájával kapcsolatban, más hívők munkájával kapcsolatban, vagy akár a saját életével kapcsolatban, az legjobb, ha egyenesen Istentől kérdezi meg.

Az jó kérdés, hogy a hangnem, a stílus mennyire fér bele. Nem igazán hiszem, hogy Isten kiakadna azon, hogy merészebb kérdést hall, mert a kapcsolat a lényeg. Ha valaki be tudja takarni, akkor Isten tényleg be tudja takarni még a legrázósabb kérdést is. Éppen ez, amikor megtapasztalom, hogy még egy rázós kérdést is feltehetek Istennek, ez az, ami újra és újra vissza fog vinni Hozzá.

Aztán lehet, hogy a stílusom változik idővel, lehet, hogy már nem lesznek annyira erős kérdéseim Őfelé, lehet, hogy már érteni fogom. Mert a Zsolt 32-ben azt mondja: A szemeimmel tanácsollak téged, és megtanítalak az útra, amin járj, bölccsé teszlek téged. Lehet, hogy egy idő után már elég az, hogy a szemeivel tanácsol téged, és megérted azt is.

Amit ezzel az egésszel hozzá akartam tenni, az az, hogy sokkal jobb Istenhez beszélni egy rázós kérdésről, mint valakihez, akinek erre nincs hatása, valakihez, akinek ehhez nincs köze, valakihez, akinek könnyebb ezt elmondanom. Azt akartam ezzel kifejezni, hogy inkább Isten hallja ezt tőlem, mint valaki, aki nincs erre felkészítve, vagy nincsen hatásköre erre. Úgyhogy sokkal jobban járnának az emberek, ha ezt tennék. Mert így megszabadulnának attól, hogy tagadásban éljenek.

Isten nem azt várja el, hogy tagadásban élj, hogy csinálj úgy, mintha nem okozna neked problémát, amin éppen keresztülmész, hanem éppen ez az: „Nagyszerű! Jó, hogy észrevetted.” Inkább legyél hideg vagy meleg, minthogy langyos. Isten ezzel tud mit kezdeni. Isten nincs meglepődve ezen, és sokkal inkább ez az, ami működik. Ezt tudja használni, mert el tud vinni téged abba az érettségbe, amikor már jobban érted a benned zajló dolgokat, és nem mész el odáig, hogy az értetlenkedést, a bizonytalanságot kételkedéssé alakítsd át a bizalmatlanság felé, gyanakvássá, és aztán ezt nem Istennel, hanem valaki mással osztod meg, amivel hatalmas kárt tudsz tenni mind a magad, mind mások életében.

Tehát ha van rázós kérdésed, Isten nagyon szereti.

Hozzászólás: Ha jól értem a kérdésed, van valami, amit szeretnék elrejteni Isten elől. A Biblia azt mondja, hogy az igazság szabaddá tesz. Úgyhogy az a kérdés ilyenkor, hogy mekkora az én Istenem. Az én személyes Istenem az, Aki megteremtett mindent.

Mi választ el engem Istentől? Semmi. Milyen nagy az Ő kegyelme a bűnöm vagy a bukásom miatt? Sosem kérdezi tőled: Miért tetted? Mindig azt fogja kérdezni: „Hogy vagy? Szeretlek. Az Én szeretetem nagyobb annál, mintsem te azt el tudnád gondolni. Én az egyszülött Fiamat adtam, Aki eljött ide, Aki szenvedett, Aki meghalt, és Aki ma él, és a jobbomon ül örökké.” Ő elhívott téged, és tudta a neved a világ megalapítása előtt. Elhívott téged, megmentett téged, és megtart téged. Semmi nem vehet ki téged Krisztus Testéből. Ez az örök biztonság. Úgyhogy Isten kegyelme a szeretet. Az Ő Fiának a szeretete. Jézus befejezte a munkát.

Szerdán Bakuba utazom két hétre vagy többre. Nem tudom, mikor jövök vissza. Készen állok ott maradni. Június 1-16-ig kértem vízumot, múlt héten azt mondták, hogy június 1-én adják meg a választ, amikor utazom. Úgyhogy néhány testvérrel együtt imádkoztam nemrég, hogy ne az utolsó pillanatban kapjam meg, mert nem akarok azon izgulni, hogy megkapom-e vagy sem.

Szerdán imádkoztunk, csütörtökön már megvolt a vízumom. A csodálatos az, hogy június 1-től július 1-ig megadták. Fogalmam sincs, hogy miért. Ha Isten kegyelméből minden jól megy, akkor a következő hónapban nem vagyok itt. Ha a továbbiakban is minden jó lesz, akkor júliusban sem leszek. Ha Isten igazán megáld, akkor augusztusban is maradok. Legyen nagyszerű nyaratok!

Kérdés: „Jób végül is a félelemre építette az életét” – mintha ilyesmit hallottam volna. Ez nekem zavaros, nem értem.

P. Alexey: Én személyesen nem így gondolom. Mindnyájan megtapasztaljuk a félelmet. Úgyhogy ezért nagy csata van a félelem és a hit között. Ezért kezdtünk kicsit arról beszélni, hogy halljuk meg Isten hangját. Mert amikor a tanítványok hallották Jézust a bajos helyzetekben, akkor felbátorodtak. Ha mi halljuk Istent a mi bajos helyzetünkben, akkor mi is felbátorodunk. Az a lényeg, hogy halljuk Őt kétség nélkül.

Sátán tudja, hogy ha bizonytalanságot és hitetlenséget szerez a szívünkben, akkor nem fogunk hitben lépni. Úgyhogy az a megoldás, hogy megértsük az önazonosságunkat, hogy Krisztus elfogadott minket, és képesek legyünk hallani az Ő hangját, és ne az emberek hangját.

– Jóbot lehet úgy tekinteni, mint sikeres ember. Tehát ő sikeres volt az emberek előtt, és Isten előtt, mielőtt megpróbáltatott volna. Sikeres volt a próbában, és sikeres volt a próba végén. Tehát én nem tudom másképp látni, minthogy egy életen keresztül sikeres ember volt, akkor is, amikor nem látszott annak.

P. Alexey: Szerintem nézzük meg a probléma gyökerét. Azt gondolom, hogy a probléma gyökere az önigazság volt. Mert nagyon könnyen megy nekünk, hogy az önigazságunkra építsük az életünket. Ez pontosan az, amit p. Kende mondott. Van egy láthatatlan skála a szívünkben. „A napom annyira jól ment ma! Úgy érzem magam, mint egy sas. Minden olyan jól ment!” Aztán azt érzem, hogy bátorsággal vagyok Isten felé. A következő napom pedig teljes kudarc, vétkezem, elbukom, valaki gonosz dolgokat kezd rólam mondani, és nagyon rosszul érzem magam, és magányosnak. Akkor úgy érzem, hogy nem tudok Istenhez menni.

Az Újszövetség szerint Krisztus kereszten elvégzett munkája miatt én új teremtés vagyok. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az újjászületésem pillanatában Jézus az Ő igazságosságát adta nekem, ami az Övé, és nem az enyém. Más szavakkal, ha elbukom, akkor igaz emberként bukom el. Képes vagyok felállni Jézus vére miatt, mert az teljessé tesz engem. Jób is meg tudta ezt tenni, hogy felállt. Mert mi újjászülettünk, új teremtések vagyunk, és mostmár Isten igazságossága a miénk.

– Nem azt állítom, hogy Jób mindent jól mondott és jól csinált. Elíhú is megfedte Jóbot az elbizakodottsága miatt, hogy azt gondolta, majd ő megmondja Istennek. Nem állítom, hogy mindent jól csinált, viszont nagyon különös az, hogy valaki, aki ószövetségi ember, ilyen megvallást tesz, hogy hiszi, az ő Megváltója él. Az is elég különös, hogy Isten dicsekszik vele. Azért zavart ez engem, hogy esetleg úgy jön ki, hogy Jób a félelemre építi az életét amiatt, hogy valami negatív dolgot tett, mert én azt látom, hogy ő sokféleképpen elismerést kapott.

P. Jukka: Nagyon tetszik nekem, hogy Isten megáldotta Jób életét. Mármint igazán megáldotta, hiszen kétszeres áldást kapott. Emlékszel másra az Ószövetségben, aki ilyen óriási áldást kapott? Szerintem sok ilyet ismerünk. Azok az emberek, akik megtalálták Jézus Krisztust. Ott van Péter és az asszony a kútnál.

Nézzük meg kicsit Pétert. Ő nagyszerű példa. Jézus sétált a parton, ott vannak a leendő tanítványok, Péter, János… és mossák a hálóikat. Vége a munkanapnak, és ezzel nagy tömeg érkezett oda. Lehet, hogy amint Péter mosta a hálóit, azt nézte: „Mi ez? Honnan jönnek ezek az emberek? Az én tavamhoz jönnek.” Azután Jézus egy „megújulás találkozót” rendezett nekik. Aztán beszállt abba a hajóba, ami Péteré volt. „Kérlek, kitolnád kicsit a hajót a vízre? Mert szeretnék onnan prédikálni.”

Úgyhogy a hajóból tanított, és azután így szólt Péterhez: Miért nem evezel mélyebbre, és veted ki a hálódat újra? Azután Péter nagyon nyitott volt az Úr felé. Azt mondta: „Mester, tudod én szakértő halász vagyok. Én keményen dolgozom, a nappalokat is, az éjszakákat is erre szánom, a múlt éjjel egy halat sem fogtam, de mivel Te mondod, megteszem.” Mi történt? Ismerjük a történetet. Isten áldása volt, amikor az életében találkozott Istennel.

Isten nélkül nem tudunk túlélni! Isten nélkül nem tudjuk túlélni az életet itt Magyarországon, Finnországban sem, a magánéletedben sem. Isten nélkül a keresztény iskolánk mit sem ér. Istenre van szükségünk. Mert ő szeretné megáldani az Ő munkáját. Ez itt az Ő munkája, nem rólunk szól, hanem Róla. Úgyhogy amikor Jézust követjük, akkor ott van az Ő jelenléte, az Ő kenete és az Ő áldása.

Aztán látjuk Pétert három év múlva. Tudjuk, sok minden történt az életében, nagyszerű dolgok. Egyszer fenn voltak a hegyen, ott volt Péter, Jakab és János, meg Mózes és Illés. Péter briliáns gondolata: Táborozzunk kicsit! „Micsoda gondolat! Ki mondta ezt neked?” Péter szerette volna lefagyasztani azt a pillanatot. Szerette volna megőrizni. Nem lehet lefagyasztani ezeket a dolgokat. „De annyira jó ez az érzés! Mózes is itt van. Illés is. Jézus is itt van. Az egész univerzum legjobb szónokai vannak itt. Bárcsak így maradna örökre!” Nem lehet ezt így, mert a folyó is tovább halad. A folyó áldás. Isten folyója áldás. Hála Istennek, hogy Ő nem fagyasztotta le azt a pillanatot, mert akkor még ma is ott ülnének. Hála Istennek, hogy nem így történt.

Három évvel később: „Ez kulcsfontosságú, mert ez csak neked szól. Neked személyes elhívásod van Istentől.” Magánjellegű, személyes, pontos elhívás – mit jelent ez? Azt jelenti: Te kövesd az Urat. Jézus azt mondta Péternek: „Szeretsz Engem, Péter? Legeltesd az Én juhaimat!”

Neked van egy elhívásod. Te megerősítheted az elhívásodat, amennyire csak lehet. A döntéseiden keresztül. Talán ezért vagy bibliaiskolában, ezért vagy istentiszteleten. Azért, mert itt szeretnél lenni, nem pedig egy sörözőben, vagy más szórakozóhelyen. Szeretnénk hallani, amit Isten szól a szívünkhöz, és szeretnénk naprakésznek lenni, felfrissülni Istennek ebben az áldást jelentő folyójában.

Mit jelent ez? Mit jelent Isten áldást jelentő folyója? Ezt hallhatod a pulpitustól. Élő víz, ami az Atya szívéből ered. Élő víz. Ige, Ige, Ige… és a lelkem meggyógyul. A szívem meggyógyul. Az orrom végre a megfelelő helyre kerül. Isten meg tudja gyógyítani a testem. Valóban meg tudja gyógyítani a testem.

Hozzászólás:

Jób 42:10 Azután Isten eltávolította Jóbról a csapást, miután imádkozott a barátaiért, …

Szeretném tudni, hogy vajon mi volt ez az ima.

Jób 42:10 … és kétszeresen visszaadta az ÚR Jóbnak mindazt, amije volt.

Először is, csapást átfordította Isten azért, mert Jób imádkozott. Másodjára Isten mindent kétszeresen visszaadott neki. A kulcsfontosságú dolog itt az ima. Mit volt Jób imája?

Kérdés:

Ján 16:23 És azon a napon nem kérdeztek engem semmiről. Bizony, bizony mondom nektek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek.

Eszembe jutott a Zsoltárokból az a vers: Csendesedjetek el, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!; Zsolt 46:10 (11). Amikor sok kérdésem van, az mutathat-e arra, hogy a saját igazságomban vagyok? Azok a saját gondolataimat tükrözik vissza, mert azok a kérdéseim, vagy az rendben van, hogy folyamatosan kérdéseim vannak?

P. Farkas Laci: Visszatérnék picit az üzenetre. Volt az, hogy mi az, amit gyűjtünk. Áldás érméket vagy érettség érméket? Róm 5:3-mal összekapcsolva, ahol azt mondja, hogy a szenvedéseinkkel dicsekszünk, arra gondoltam, hogy vajon az, aki az áldottság érméket gyűjti – egy módon lehetett volna Jób is így –, úgy éli meg az egészet, hogy ebben a helyzetben ő egy mártír. Találkoztál-e már olyan emberrel, aki lehet, hogy pozitív dolgot mond, amit ő tett, de ilyen mártír hozzáállással, áldozatmentalitással? Talán azért tetszik Jóbnak a válasza, hogy nem áldozatmentalitással élte meg. Mert ha ezt így gondolja Istennel, akkor lehetnének kérdései, hogy Isten őt kihasználta.

Arra gondoltam, hogy annyira jó, hogy mi nem így éljük meg a próbáinkat, a szenvedéseket: „Én ebben mártír vagyok. Én egy áldozat vagyok.”; hanem úgy, hogy az, amin átvitt Isten, az a javamra vált, és elvitt engem valahova, ahova magamtól nem mentem volna. Nagyon tetszett az, amit mondott: Visszatekintve már nem tűnt úgy, hogy én ezt ne bírnám. Nagyon sokat segített, és azt gondolom, hogy segít, hogy kapunk valamit a próba közben, amit egyébként nem kaptunk volna, ha nem megyünk azon keresztül.

Még az elején eszembe jutott, hogy Moábról mondja ezt az Írás, hogy nem volt átöntve egyik serpenyőből a másikba. Mai kifejezéssel: Nem volt letesztelve. Lehet, hogy kívülről jól nézett ki, de nem volt letesztelve. Igazából ez részemről egy kérdés: Azt akarom, hogy kívülről jól nézzek ki? Vagy inkább az a fontos, hogy még a bémaszék előtt le legyek tesztelve, hogy megéljem azt, hogy Isten tényleg kijavít engem, helyreállít engem, tanít engem, és ez a javamra van?

Mát 19-ben – Márk 10. és Luk 18. –, amikor a gazdag ifjú elment szomorúan, Jézus arról beszélt, hogy milyen nehéz a gazdagoknak az üdvösség. Erre a tanítványok megkérdezték: Akkor kicsoda üdvözülhet? Jézus azt felelte: Ami embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges. Aztán Péter rögtön számolgatni kezdett: Velünk mi lesz? Ezt arról gondolta, hogy ő mennyi mindent otthagyott, és mit fog kapni ezért. Mire azt mondta Jézus: Egyrészt a jövendő világban örök életet; másrészt, senki sincs, aki elhagyta házát, fiútestvéreit, nőtestvéreit, apját, anyját, feleségét, … és ne kapna százannyit.

Ez kicsit olyan, hogy ez messze felette el tud bánni azzal az érzéssel, amikor úgy gondolja valaki: „Engem kihasználták. Én áldozat vagyok.”; és egyszerűen csak számolgatja, hogy mennyi az áldásérméje. Isten meg tudja mutatni egy pillanat alatt, hogy mennyit ér az, amit én Nélküle éltem, és Vele mennyit ér. Ha kiszámolod, hogy mennyi a százszorosa, az tízezer százalék, és még biztos alacsonyan mondta Jézus. Vele – még akkor is, ha szenvedésen megyünk keresztül, akkor is, ha próbán megyünk keresztül – annyival hatalmasabb, annyival nagyobb, mint amikor magunk éltünk, és semmin nem mentünk keresztül, hanem minden rózsaszínű volt. Összehasonlíthatatlan!

P. Alexey: A kérdésedre válaszolnék. Amikor én újjászülettem huszonöt évvel ezelőtt, nagyon sok kérdésem volt a pásztorhoz. Emlékszem, egy mosdóban várakoztunk egy eseményen Bakuban. Annyi kérdésem volt, annyira éhes voltam! Mivel nem beszéltem még angolul, kértem, hogy valaki fordítson. Szóltam a pásztornak: Van egy kérdésem. Azt felelte: Várj!; és elment. Gondoltam, nem probléma. Naiv voltam. Vártam, vártam… és nem jött vissza. Talán negyed óra múlva megláttam őt a tengerparton.

Egy értelemben jó, ha sok kérdésed van. A Szent Szellem dolgozik, áldott helyzetben vagy, és Isten meg fogja adni a választ.

Kategória: Egyéb