Beszélgetés (rap)

2016 május 1. vasárnap  18:00

Ez a beszélgetés az Isten veled szeretne munkálkodni, nem helyetted & A maradandó öröm forrása c. üzenetekhez kapcsolódik. (2016. május 1. vasárnap 16:00)

P. Bartha Atti: Áldott üzenetet hallottunk arról: Isten örömében élni, illetve az Ő öröme a mi erősségünk, és ez az öröm együtt jár a komolysággal is. Az öröm olyan téma, ami már foglalkoztat egy ideje, illetve ez lett volna egy másik bizonyság Isztambulról. P. Zolival ott nem szomorkodtunk – fogalmazzunk így 🙂 –, ugyanakkor az is jó volt, hogy megvolt a megfelelő komolysága. Látni az ő érzékenységét az emberekre, vagy amikor bánni kellett helyzetekkel, vagy bölcsességre volt szükség.

Valahogy azt látom, hogy ez az öröm egyben felszabadultság is. Gal 5:13 szabadságra hívattatok. Valahogy azt látom, hogy ez az öröm szabadsággal jár. Amikor nem kell, hogy valamiféle kötelék alatt éljek, vagy megfelelés alatt éljek, hogy betöltök-e minden elvárást. Ugyanakkor ez nem egy nemtörődöm szabadság, ahogy Gal 5:13-ban később mondja: ez a szabadság ne legyen ürügy a szabadosságra. Szükségük van az embereknek arra, hogy lássák ezt a szabadságot, ezt az örömöt. Viszont úgy gondolom, ahhoz, hogy ebben tudj élni, el kell tudnod fogadni Istennek a feltétel nélküli szeretetét.

Isztambulban azzal a hozzáállással voltunk most, hogy mi szolgálni megyünk. Legalábbis én. Persze volt várakozásom arra is, hogy Isten kavarjon fel a hitemben. Voltak helyzetek, amik piszkálták a büszkeségedet, az önigazságodat. Nagyon könnyű lett volna beleesni ebbe, hogy megkeseredj, vagy csak abbahagyd, vagy hogy megmond az igazadat, kijavítsd a helyzetet. Sokszor változott a terv. Hirtelen. Nagyokat. Csak egymásra néztünk, és mindig nevettünk. „Nem miénk a felelősség. Mi itt vagyunk, csináljuk, amit mondanak. Csak legalább két perccel előbb mondják el, hogy mit kell!” 🙂 Szabadságunk volt ebben.

Azt láttam, hogy ha tudod, hogy miért vagy ott egy helyzetben, a szolgálat meg tud védeni téged az önigazság vagy a keserűség csapdájától. Mert ha úgy nézel szembe egy helyzettel, hogy a helyzet van érted, a helyzetnek kell szolgálnia téged, akkor a keserűség, az önigazság, a harag meg tudnak lenni. Én ezt találtam még: „Itt vagyok, Uram! Te tudod, hogy miért vagyok itt, és nem az én terveim számítanak.” Ekkor megfoghatatlan vagy a keserűség számára.

P. Kende beszélt az örömről, és arról, hogy komolyan venni az Urat, arról, hogy mik azok, amik megnehezítik ezt.

P. Jukka: Vannak napok, amikor szomorkodunk. Aztán vannak napok, amikor boldogok vagyunk, és örömünk van. Most nagyon boldog vagyok. Úgy érzem, hogy az Úr ma itt volt velünk. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ott áll az ellenség mögöttünk mindig. Boldogságot érzek mégis. Ezt a boldogságot nem találom meg egy szórakozóhelyen.

Tetszett, ahogy p. Zoli énekelte ma a dalt. Boldoggá teszi a szívemet. Leginkább abból jön a boldogságom, amikor Isten megérinti az emberek szívét. Tényleg évről évre jöttök, és Isten megérint benneteket. Ettől lesz az én szívem boldog, hogy jöttök. Ez nagyszerű! Gondolhatnánk, hogy p. Zoli lehetne nagyon jó énekes a világban, és nagyon jó táncos is lehetne. 🙂 Annyira örülök, hogy ő testvérem itt! Annyira örülök, hogy itt vannak a testvéreim!

A boldogság sok mindenből jöhet. A Biblia azt mondja, hogy vannak rossz időszakok az életünkben, de a boldogság túlmegy a bajaimon. Lehet pénzügyi problémám, lehet, hogy nincs munkám. Ám még ezekben a nehéz helyzetekben is lehet örömöm. Miért? Mert nem én vagyok Isten, hanem Isten az Isten, és bízom Istenben a bajaim közepette. Még pénzügyi dolgokban is bízom Őbenne.

Még egy dolgot hadd mondjak!  A legutóbb, amikor Finnországba utaztam, nem volt pénzem, hogy visszajöjjek, és csak imádkoztam Istenhez: Uram, Neked kell ezen segítened. Az első koncert után, odajött hozzám egy hölgy. Valami volt a kezében. Üdvözölt, és pénzt adott. Tényleg semmi pénzem sem volt. Annyira örültem! „Köszönöm, Jézus!” Aztán jött egy másik hölgy is. Megrázta a kezem, és ő is adott pénzt. Aztán egy férfi jött, kezet ráztunk, az ő kezében nem volt pénz, de boldog voltam. Mert megérintette a koncert az emberek szívét.

Azt akarom mondani, hogy a boldogságunk az Úrtól jön. Nem az van, hogy én próbálom felpumpálni magam: „Légy boldog! Légy boldog!… Miért nem tűnsz boldognak?” Ez Krisztus bennünk. Ez természetfeletti élet, azt gondolom.

P. Musztafa Zoli: Nekem is van bizonyságom Isztambulból. Biztos vagyok abban, hogy az ördög gyűlöli azt a szabadságot, amink van. Izmirből Isztambulba tizenegy órát utaztunk. P. Roger Robbins-szal beszélgettem az úton. Eddig csak látásból ismertem.

Arról beszélgettünk, hogy keresztényként annyira nehéz megragadni, manipulálni vagy korlátozni valakit! Mert a gondolkodásunk annyira szabaddá tesz! Nem tudsz megijeszteni egy olyan keresztényt, aki az Úrban bízik. Arról beszélgettünk, hogy bármilyen ország, ahol diktatúra van, ott a keresztényeket nem látják szívesen. Gyűlölik őket, mert szabad emberek. Olyan emberek, akik mindenben tudnak örvendezni. Mert tudjuk, hogy minden a javára munkál annak, aki az Urat szereti. Tehetsz bármit egy emberrel, aki így gondolkodik.

P. Scibelli mondta: „Ha bevágtok a börtönbe, akkor ott kezdek egy gyülekezetet. Ha megöltök, akkor pedig megyek az Úrhoz. Akárhogy lesz is, én nyerek.” Ilyen fajta a gondolkodásunk. Isten küld néhány próbát az utunkba, és ha érett a gondolkodásom, azt mondom: Nagyszerű, erre szükségem van! Lehet, hogy nem tetszik, lehet, hogy utálom, de egyetértek az Úrral: „Igen szükségem van erre. Ha ez Tőled van, akkor az jó nekem.”

Az ilyen embert nehéz manipulálni. Mert mit tudsz tenni egy ilyen emberrel? A halál nyereség számunkra. A legnagyobb félelem az emberekben a világon, amitől az emberek annyira félnek, az a halál. Isten ezen a területen is adott szabadságot.

Arra gondoltam, ahogy Epheszosz utcáin sétáltunk. Néhány képet feltöltöttem az egyik közösségi portálon, néhányan láttátok is azokat. Csak gondoljunk erre!

P. Bartha Atti: Az image-emnek akkor lett vége, amikor p. Zoli rólam tett közzé fényképeket. Innen kezdve ki vesz engem komolyan? 🙂

P. Zoli: Gaius Attilus Barthius… Ave! 🙂

Pálon gondolkodtam. Milyen ellenállással találkozott, és milyen akadályokba ütközött! Ő is arról beszélt: megváltoztatni a gondolkodásmódot.

Ef 4:17-18 Ezt mondom, és bizonyságot teszek az Úrban, hogy többé ne járjatok úgy, ahogy a pogányok járnak elméjük hiábavalóságában. Értelmükre sötétség borult, és tudatlanságukban elidegenedtek az Isten szerinti élettől, amely szívük keménysége miatt van bennük,

Ef 4:20 Ti azonban nem így tanultátok Krisztust,

Ef 4:23 újuljatok meg lélekben és gondolkozásotokban,

Aztán igazságról és szentségről beszél. Tetszik ez a kifejezés, hogy az elmétek szelleme szerint. Emlékszem, P. Stevens-nek hallottam egy üzenetét, ő segített megérteni akkor ezt a verset. Azt mondta, hogy minden elme, minden gondolkodásmód mögött szellem van. Ez nem csak arról, hogy megjegyzünk dolgokat, hanem a szellemiségnek, ami a gondolkodásmódunk mögött van, változnia kell. Máskülönben csak a szókincsünk változna. A világi szókincsről vallásosra válthatunk, és ennyi. Amikor nyomás van, és akkor látszik igazán a szellem, ami a gondolkodás mögött van.

Figyeltük p. Nyazit, ő valóban Istennek egy csodálatos embere. Hatalmas nyomás alatt van, az egész ország is nagyon materialista, és van valamilyen vallásos szellemiség is. Nagyon nagy az ellenállás. P. Nyazi minden éjszaka dolgozik. Szó szerint. Nincs olyan nap, amikor ne dolgozna.

Csak képzeld el, itt volt az EUROCON-on, aztán visszament, és azóta minden éjjel dolgozik. Aztán bibliaiskola volt reggel is, este is, és ő az egyetlen tolmács, aki törökre tudott fordítani. Úgyhogy az éjszakai munkája után megy a bibliaiskolába tolmácsolni. Ugyanakkor gondot kell viselnie a családjáról is. Néhány órát azért pihennie is kell. Aztán este is tolmácsol az órán. Aztán megy, és egész éjjel dolgozik. Így néznek ki a napjai. Ő egy bámulatos prédikátor.

P. Atti és én prédikáltunk az első szerdán, amikor odaértünk. P. Nyazi annyira fáradt volt! Tudod, mit csinált az üzenetünk után? Azt mondta: Emlékezzünk ezekre az üzenetekre! – kiválogatott embereket a hallgatóságból, és kezdett kis színjátékokat csinálni az üzeneteinkből. „Gondolkodjunk arról, amit p. Atti mondott! Melyik verset használta? Emlékeztek? Gondolkodjunk rajta.” Átfésülte ilyen módon az összes üzenetet, hogy emlékezzünk. Minden bibliaverset, minden elvet. Ő azt mondja: Én nem akarom, hogy másféle istentiszteletünk legyen. Igazából ez tükrözi az életét. Nem akarja, hogy csak csinál valamit, aztán elfelejtődik.

Befektet egy férfiba, Ilhannak hívják, és ő kurd. Igazából ezt az embert p. Nyazi tanította meg törökül. Úgyhogy már törökül is tud. Most p. Nyazi törökre fordította neki a bibliaiskolás órákat. Ez az ember most angolul akar tanulni. P. Nyazi úgy fektet be ebbe az emberbe, ahogy Pál fektetett be Timóteusba. Soha nem láttam még ennyire intenzív befektetést ezelőtt. Rájuk nézel, és szó szerint úgy érzed, hogy jönnek az utolsó idők. Annyira megváltja az időt!

Tényleg sok örömünk volt ott. A szolgálatban volt örömünk. Néhányan azt gondolják, hogy az öröm az, amikor nem kell csinálni semmit. Te mit gondolsz, mi az öröm? Mi a szolgálatban tudunk örömet találni, az Úrban, vagy bármiben, amiben hiszünk. Aszerint élni, micsoda minőségi élet! Csodálatos! Ugyanakkor tényleg közelednek az utolsó idők.

Nem azért mondjuk el ezeket, hogy bárki rosszul érezze magát, hanem azért, hogy bátorítsunk, hogy vannak dolgok, amiket lehet másképp csinálni. Várni az Úrra lehet aktívan. Nem arról beszélek, hogy mindig kell csinálni valamit. Hanem tanuljuk meg, hogyan kell örvendezni. Minőségi örömmel. Sok embernek fogalma sincs arról, hogy hogyan örvendezzen ezzel a minőségi örömmel. Tanuljuk meg, hogy hogyan legyen minőségi, hitbeli nyugalmunk. Nem arról beszélünk, hogy munkálkodni és csak munkálkodni.

P. Roger mondta, hogy teljesen ellene volt annak, hogy Törökországba költözzön. Amikor p. Nyazi Baltimore-ban tanult, p. Roger evangelizáló csapatában volt. Akkoriban p. Nyazi még nem volt pásztor. Odament p. Rogerhez: Isztambulba kéne költöznöd! Csak nevetett: „Csak viccelsz velem, ugye?! Én és Isztambul?” Aztán p. Roger így mesélte: Egy nap p. Schaller telefonált, és azt mondta:

– P. Roger, Isztambulnak szüksége van tanárokra.

– Nagyszerű! És mi közöm nekem ehhez? – felelte.

– Rád gondoltunk. Szeretnénk téged odaküldeni.

P. Roger épp csinált valamit, és amint beszélt p. Schaller-rel, szó szerint csak leült a földre. „Ezt nem hiszem el!” Már annyira unta, hogy p. Nyazi ezt újra és újra előhozta: „Gyere Törökországba! Gyere Törökországba!” „Mostmár hagyd abba!” Aztán p. Schaller hívta fel ugyanezzel. 🙂 Arra gondolt: „Lehet, hogy akkor ez Istentől van?” Aztán elment oda látogatóba. Az volt a bizonysága: Nagyon valószínű, hogy az életem hátralévő részét ezen a missziós mezőn fogom eltölteni. Csak gondolkodjunk ezen! Micsoda ámulatba ejtő dolog ez! Isten útjai nem a mi útjaink. Isten megújítja az elménk, a gondolkodásunk szellemét.

Próbáltuk bátorítani p. Nyazit, mondtuk neki: „P. Nyazi, tényleg csodálatos vagy, és hűséges. Szeretünk.” Azon nyomban ez volt a válasza: „Nyazi! Gyere le! 🙂 Ez Isten helye. Istené a dicsőséges hely.” Csak nevettünk ezen. Akárhányszor próbáltuk bátorítani, azt mondta: „Nyazi! Gyere le! Gyere le! Ne maradj ott fenn! Az ott Isten helye.” Mi is eljátszottuk néhányszor, amikor ő is kifejezte a háláját felénk. „Köszönjük, hogy eljöttetek!” „Zoli! Gyere le!” Ennek az embernek csodálatos szíve van.

P. Bartha Atti: Amikor azt mondtam, hogy Isten velünk együtt szeretne dolgokat tenni, nem pedig helyettünk, akkor a következőre gondoltam. P. Nyazi imádkozhatna azért: Ó, Uram, hadd legyen itt egy áldott gyülekezet, befektetés. Viszont ha ő nem élné ezt az életet az összes nehézsége ellenére, akkor nem történne meg ez. Néha biztos nehéz neki, amikor fáradt.

Emlékszel, amikor a papok vitték a frigyládát a Jordánon keresztül? Mondta nekik Isten: Álljatok bele a Jordánba, majd megállítom. A papok felelhették volna: Először állítsd meg, és azután majd belemegyünk. Nem ez történt. Egyébként akkoriban nagyon nagy volt a víz, nagy volt az áradat. Képzeld el, hogy ott van Isten jelenléte, a frigyláda, belemennek vele a Jordánba, a víz elsodorja őket, és a nemzetnek annyi. Bele kellett állniuk a vízbe. Amikor már benne voltak, akkor a víz megállt.

Olyan sokszor, amikor Isten megelevenít téged, az úgy kezdődik, hogy akkor állsz bele, amikor még nem vagy megelevenedve. Ahogy p. Kende mondta, néha nyomulnunk kell. Ami azt jelenti, hogy az érzelmeidnek azt mondod: „Csend legyen! Mi követjük az Urat.” Az olyan, hogy nincs meg az érzelmi visszacsatolás. Megvan az, hogy olvasnád az Igét: Ennek úgysincs semmi értelme! Ám néha csak bele kell állni: Uram, hiszem, hogy Te ezzel megelevenítesz engem. Nagyon sokszor csak utólag látod meg Isten munkáját, de ehhez tenni kell lépéseket hitben.

Ott csapvizet nem lehet inni, ballonos vizeket szállítanak ki. Az egyik órán, amikor reggel tanítottam, a fiú, aki hozta egy cégtől ezeket a ballonos vizeket, kb. az óra legvégére ért oda. P. Nyazi magához hívta, picit beszélt vele törökül, aztán rám nézett: Pásztor, csak beszélj kicsit Jézusról! Tizennégy éve vagyok tanítvány, megközelítőleg sem tudnám megmondani, hogy hány alkalommal beszéltem Jézusról, de ott semmi. Az agyam leállt. „Jézus… Igen… Ismerős ez a név… P. Nyazi, mit mondasz? Azt sem tudod, ki ez az ember. Jár-e gyülibe? Nem jár? Semmi… Muszlim, vagy nem az? Hogy közelíted meg?” Úgyhogy p. Nyazi még beszélt vele valamit törökül, én pedig imádkoztam, hogy jó sokáig beszéljen, hogy tudjak gondolkozni.

Semmi nem jutott az eszembe. Semmi! Már ott volt a kísértés, hogy azt mondjam: P. Nyazi, szerintem te jobban csinálod ezt. Ott voltam, hogy elkezdek egy értelmetlen mondatot, aztán majdcsak lesz valami vége! Beletettem az Isten szót, meg azt, hogy minket. Igazából Isten adott egy olyan képet, amit korábban még soha nem hallottam, nem láttam. Nekem nagyon jó volt, kézzelfogható és érthető. Persze, nem tudom, hogy a fiú mit szólt hozzá, mit nem. Annyira csak ezt láttam: Beleállni olyan helyzetbe, amiben még nem látod a megoldást, de tudod, hogy Isten hív, és Ő miatta mehetsz.

Aztán látni, ahogy P. Zoli szolgált az üzenetekkel. Annyira nagy áldás volt ott az embereknek, és p. Rogernek. Volt egy híres üzenet: Égesd fel a hidakat magad után! Használta azt a történelmi eseményt, amikor Mexikót meghódították. Többször próbálták meghódítani. Aztán volt egy ember, aki néhány száz fős csapattal érkezett – annyira jól nem tudom a részleteket –, és miután Mexikó partjainál kikötöttek, az összes hajót felgyújtotta, amivel jöttek. „Akkor egy út van! Meghódítjuk!” Ha ilyen helyzetben vagy, az megoldja az egység kérdését. 🙂 Úgy értem, annak semmi értelme, hogy én hadakozzak a másikkal, mert akkor biztos, hogy meghalok. Az egyetlen megoldás Jézussal lenni, Jézust hirdetni. Aztán nekik sikerült végül a hódítás. Ez egy nagyon maradandó üzenet.

Látjuk az irániakat: Ha hozok egy döntést, az azt jelenti, hogy elveszthetem az életem. Az egyik hölgy elvesztette a házasságát, mindenét, és kitették az országból. Látni, ahogy imádják az Urat. Viszonylag keveset értettem, de volt néhány dicsőítő dal, amit majdnem teljesen megértettem. Tudom, hogy mit énekelnek, látom a szívüket, ők az Úrért élnek.

Találkoztunk egy koreai misszionárius hölggyel. Az egyik iráni lány elkezdett vele angolul beszélgetni, aztán másfél percen belül átváltottak perzsára, mert a koreai hölgy volt Afganisztánban hat évig, és ott a perzsa egyik dialektusát beszélik. Aztán megjelent p. Zoli és ez a koreai hölgy elkezdett oroszul beszélni vele. Egyébként három éve él ott, és folyamatosan beszél törökül. Azt mondom erre: „Jól van, Uram! Értem én ezt!” 🙂 Annyira jó volt látni embereket, akik az egész életüket odaadták! Nem tudom, hány nyelvet tanult meg az a hölgy, és hogy hogyan csinálja. Isten munkálkodik. Nem mi vagyunk az egyetlenek. Istennek vannak emberei.

Egyik nap, szombaton a Szent György kolostorba volt zarándoklat. Ez Isztambul egyik szigetén van, hegytetőn. Keresztény hagyomány. Azt mondják, hogy ha a kolostor alatti térről elindulsz, fogsz egy cérnát, és úgy ki tudod húzni a tetejéig, csöndben, hogy nem szakad el, akkor azon keresztül Isten meghallgatja az imádat. Lenn, ahonnan elindultak az emberek, pici talizmánokat árultak: Házasságért, Gyerekért, Áldásért, Munkáért… Úgy éreztem magam, mintha a középkorban a bűnbocsátó cédulákat vásárolták volna. Nem akartam elhinni. Az emberek ott állnak, és veszik. Méternyi vastag cérna volt a fákon. Babonaság!

Viszont rengeteg hívő odament, és az evangéliumot hirdették. Találkoztam egy brit fiúval, aki már ott született, mert a szülei ott szolgálnak. Gitároztak, énekeltek, p. Zoli és a lányok beálltak hozzájuk énekelni. Nagyon sokan imádkoztak emberekkel. Annyira jó látni, hogy Istennek vannak emberei. Isten szereti az embereket, és nagyon sokakat használ. Nagyon kiváltságosak vagyunk, hogy mi is része lehetünk az Ő munkájának.

Persze viccelődtünk: Mi van, ha ott robbantanak? Nagy tömeg, keresztény ünnep… „Nekem mindegy, úgyis megyek Jézushoz!” – mondta valaki közülünk. Jó volt viccelődni, örömködni.

Még egy, hogy ugyanez van itt is. Csak lehet, hogy a megszokottság miatt nem vesszük észre. Ugyanezt éled te is. Csak néha átcsúszik a szemünk arra: Fiatal vagyok! – ahogy Jeremiás mondta. Vagy ahogy Mózes mondta: Nem tudok beszélni. Kiváltságosak vagyunk!

P. Shane: Egy rövid megjegyzést hadd tegyek arról, hogy az örömünk hogyan kapcsolódik a megértéshez. Az örömünknek van tartalma. A keresztények nem csak boldog emberek.

Emlékszem, egyszer bementem egy kávézóba, ahol az volt kiírva: Mosolyogj, az másokat is mosolygóssá tesz! Arra gondoltam, hogy ez annyira üres. Miért mosolygok? Csak azért, mert ettől mások is mosolyognak, és ettől jobban érzem magam. Van e mögött még valami?  Habár nem a körülményeinkben találjuk meg az örömünket, de az nem azt jelenti, hogy nincsen tartalma az életünknek. Az örömünk Istentől jön. Az öröm abból jön, hogy megértjük a körülményeinket. Megértem, hogy a baj, amiben vagyok, annak hatalmas célja van.

Zsid 12:2 Nézzünk a hit elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – elszenvedte a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.

Hogyan lehet örömöd, miközben mész a keresztre? Hogyan lehet örömöd a kereszten? Ha a körülményeidben van, akkor nem lesz örömöd. Ő értette, és képes volt megvetni a kereszt gyalázatát. Amikor ezt megtette, akkor ott volt öröm. Mert értette, hogy mit visz véghez. Nekünk is meg kell vetnünk a saját elképzeléseinket. Meg kell vetnünk a saját terveinket, és csak Istennek alávetni magunkat. Mert az Ő öröme a Szellem közösségén keresztül volt, nem a körülményekben. Annyira csodálatos ez! Habár ez nem olyan, amit meg tudunk érinteni, mint Isten ígéretei, de hatalmas tartalma van.

Nem kell mosolyognom csak azért, hogy megmutassam az embereknek, hogy én jó keresztény vagyok, hanem azon keresztül lehet örömöm, hogy Istennek alávetettem magam, és tudhatom, hogy minden a jóra munkálkodik. Az én életem az Ő kezében van. Ez mind megéri, amikor majd a mennybe megyek. Ez a tartalom. Ez az oka annak, hogy örömködhetünk. Nem a fájdalmam. Sokszor mondja a Biblia, hogy örvendezz a próbákban. Az annyira hamis lenne, ha csak a körülményeken alapulna! Ennek a lényege nem a körülményeimben van, hanem Isten ígéreteiben, és a Szellem közösségén keresztül. Úgyhogy tényleg örvendezhetünk, és ez nem hamis, hanem igazi. Istenen keresztül van.

P. Bartha Atti: Ez jutott még eszembe. Nem tudom, hogyan hallgatod itt az üzenetet vagy ezt a beszélgetést. Hallasz az örömről, hallasz bizonyságokat. Sátán nagyon jó abban, hogy ezeket a bizonyságokat vádolásként halld meg. „Én nem vagyok ilyen. Én nem tudok ilyen lenni.” P. Zoli mondta ezt ma Ezék 47-ben a folyóról, ami bokáig, térdig ér… Nem az a kérdés, hogy ki áll benne bokáig, vagy ki az, aki úszik benne, hanem az a lényeg, hogy benne vagy. Mindegy, hogy hol vagy benne, Isten munkájában vagy benne. Majd Ő ad növekedést az Ő akarata és terve szerint. Az a lényeg, hogy Isten munkájában vagy benne.

Ámen.

Kategória: Egyéb