Ez a beszélgetés a Járj az igazságban! & Józsué életének tanácsa c. üzenetekhez kapcsolódik. (2016. április 24. vasárnap 16:00)
P. Elshan: Lenne egy kérdésem. Amikor Mózes megszületett, akkor volt egy törvény, amit a fáraó adott, és ez az volt, hogy a zsidó fiú-újszülötteket meg kellett ölni. Úgyhogy csodával határos módon Mózes megmenekült. Aztán a fáraó palotájában élt negyven évig Egyiptomban, és a következő negyven évben a sivatagban. Eltelt nyolcvan év. Ez a törvény folytatódott még további nyolcvan évig?
Amikor Mózes a fáraóhoz ment: Engedd el a népemet, hogy imádhassák Istent!; akkora a zsidó nemzet megsokasodott. Kb. kétmillió emberrel lett több. Folytatódott ez a törvény még további nyolcvan évig? Az is lehet, hogy a zsidó nemzet már nagyon elöregedett, a férfiak nagyon öregek voltak. Nagyon sok asszony volt ott, fiatalok, felnőttek… és néhány fiatalember is csodálatosan megmenekült, mint Mózes.
Úgy értem, hogy ez az én kérdésem. Nem tudom a választ. Mit gondoltok? Lehet, hogy van néhány feljegyezés, ami arról szól, hogy a törvény megváltozott a nyolcvan év alatt? A bábák hittek Istenben, és a hitük miatt maradt életben Józsué. Józsué szerintem sokkal fiatalabb volt, Mózes. Lehetséges, hogy a története olyan lett volna, mint Mózesé, ha a törvény nem változik meg. Aztán más férfiak is voltak a törzsben, mint pl. Káleb.
P. Jukka: József életén gondolkodtam. Ez csodálatos kép Isten hűségéről. Bárkivel megtörténhetne, aki itt van. Bárkinek lehetne hasonló tapasztalata. Tudom, hogy vannak itt sokan, akik nehézségeken mentek keresztül. Ez különleges kiképzés a mindenható Istentől. Ő csak a szeretete miatt próbál meg minket.
Isten megpróbálta Józsefet is. Tényleg megpróbálta a hozzáállását a kútban. Mert onnan nem tudott kijönni. Nehéz helyzet volt számára, ahogy a testvérei bántak vele. Józsefnek azonban volt egy álom a szívében, Isten ígérete. Emiatt ment tovább. Ugyanez történt Mózessel is, Isten neki is adott egy álmot. Csodálatos találkozása volt Istennel.
Amikor Isten elhív téged, az nagyon különleges. Amikor a hívő megtért, az egy nagyon különleges elhívás volt. Szerintem Isten nagyon is komolyan veszi az életünket. Isten nagyon komolyan veszi a te életedet is. Józsefre már sokkal korábban gondolt, mielőtt megszületett. Isten Pálra sokkal korábban gondolt, minthogy ő megszületett. Isten adott Pálnak látást az életére.
Mi a te látásod? Mi az álmod? Vagy csak vándorolsz az életedben? Van irányod? Van személyes kijelentésed arról, hogy kicsoda Isten? Nagyon sok keresztény olyan, hogy nincs személyes kijelentése. Csak mennek a tömeggel. Szerintem Isten szeretne nekünk személyes kijelentést adni arról, hogy kik vagyunk. Az egésznek a lényege az, hogy tudnom kell, hogy Krisztusban vagyok.
Ha tudom, hogy ki vagyok, akkor Sátán nem tud engem elnyelni. Mert ugye megpróbálja. Mindenegyes nap próbál minket elnyelni, de ha tudod, hogy ki vagy, akkor úgy építed az életedet, ahogy Isten azt tervezte. József ilyesfajta ember volt. Potifár feleségével „kellemes” időt töltött együtt, nem? József elfutott. József tudta, hogy ő kicsoda. Évekig volt börtönben, de ez nem zavarta őt, mert tudta, hogy kicsoda. Volt látás a szívében. Volt elhívás a szívében.
Ez a lényeg az egész életünkben, hogy annyira erőssé tegyük az elhívásunkat, amennyire csak lehet. Ne adjunk helyet az ördögnek arra, hogy elnyelhessen bennünket, se arra, hogy belénk marhasson. Amikor erőssé tesszük az elhívásunkat, akkor az védelem számunkra. Az ördög ezt nem szereti. Csúfolhatjuk az ördögöt azzal, amikor azt mondjuk: Én Istenhez tartozom.
Ezek a dolgok nagyon fontosak az életünkben most. Csak gondolkodj el azon, hogy mennyi minden van hatással az életünkre: számítógép, TV, okos-telefon… mindenféle médiakütyü. Amikor fiatalabb voltam, akkor egy fekete-fehér TV-nk volt kettő csatornával. Az iskolásoknak most elmeséltem ezt, és nem hitték el. „Csak két csatorna? Hogy élted ezt túl?” A lényeg, hogy az ördög ott van mindenhol. Az ellenség ott van mindenhol.
Nekünk egy csatornánk van, nem kell sok csatornát nézni. Azért, mert egy út van nekünk. Egy csatorna. Zsolt 27. egy vágyam van. Manapság az embereknek tíz különféle telefonjuk kell, hogy legyen. Mindenféle dolgokkal szeretnének rendelkezni, de valójában csak egy dologra van szükségünk, Isten elhívására, a csatornára, a kapcsolatra. Biztosnak kell lennünk abban, hogy ez a kapcsolat élő. Szent kapcsolódás. Józsefnek ez megvolt, Mózesnek is megvolt, Pálnak is megvolt, és neked is megvan. Ugyan, senki más nem láthatja.
Egy héttel ezelőtt Finnországban voltam, üdvözletet hozok onnan. A finn gyülekezet külön megkért, hogy üdvözöljelek titeket. Nagyon szeretnek titeket, és mindnyájatokat szívesen látják, különösen télen. Menj oda, és nézd meg, hogyan élnek ők télen. Kicsit hadd magyarázzam el ezt! Magyarországon csak egy nap havazott az elmúlt télen, és kb. öt cm hó esett. Finnországban öt hónap alatt három méter hó esik. Az elég jó, nem? Menj el, és nézd meg! Az egy kis kultúrsokk.
Tehát a kapcsolat, Isten elhívása, ahogy Mózesnek, Józsefnek és Pálnak is megolt, ugyanúgy neked is meglehet. Mert a te értéked ugyanakkora, mint Mózesé, Józsefé, Pálé. Ha p. Elshanra nézek, látom benne Pált. Az ember értéke, az, hogy ő kicsoda Krisztusban, az nagyon fontos.
Kérdés: Úgy emlékszem, hogy Józsuénak nem volt családja, gyermeke. Ha így van, akkor az érdekelne, hogy ez abból adódik-e, hogy ő katona volt, hogy a küldetése a harc, a honfoglalás volt, vagy más oka lehetett ennek?
P. Elshan: Az első kérdésre, amit feltettem, megtaláltam a választ a Bibliában.
2Móz 1:15-22 Ezután azt mondta Egyiptom királya a héber bábáknak, akik közül az egyiknek Sifrá, a másiknak Púá volt a neve: Amikor héber asszonyok szülése körül segédkeztek, nézzetek a szülőszékre: ha fiú az, öljétek meg, ha pedig leány, hadd éljen. De a bábák félték Istent, és nem cselekedtek úgy, ahogy Egyiptom királya parancsolta nekik, hanem életben hagyták a gyermekeket. Ezért Egyiptom királya magához hívatta a bábákat, és azt mondta nekik: Miért tettétek azt, hogy életben hagytátok a gyermekeket? A bábák pedig így feleltek a fáraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek. Mire a bába eljut hozzájuk, már szülnek. Ezért Isten jót tett a bábákkal, a nép pedig sokasodott, és igen hatalmassá lett. És mivel a bábák félték Istent, megszaporította háza népüket. Ekkor a fáraó megparancsolta egész népének: Minden újszülött fiút vessetek a folyóba, csak a leányokat hagyjátok életben!
Tehát a fáraó meggondolta magát. Már nem azt parancsolta, hogy megöljék az újszülött fiúkat. Azért, mert a bábák félték Istent, és engedelmeskedtek Neki. Elég okosak voltak! Amikor a fáraó megkérdezte tőlük, hogy miért hagyták életben a fiúgyermekeket, akkor nagyon okos választ tudtak adni. Aztán a fáraó elrendelte, hogy az újszülött fiúkat dobják a folyóba a zsidó családokból. Lehetséges, hogy néhány zsidó fiúcska nagyon jó úszó volt, és amiatt túlélte. A saját kérdésemre ez a válasz.
Most beszéljünk Józsué családjáról is. Nagyon jó lenne tudni, hogy ez a kérdés miért érdekes számodra. Mert nem tudjuk, hogy volt-e családja vagy sem. Két kérdésem lenne hozzád. Az első: Te házas vagy? Ha nem, akkor miért nem? 🙂 Bocsánat!
– Igazán az volt a kérdésem mögött a motiváció, hogy a Szentírás nem fektet nagy hangsúlyt arra, hogy valakinek van-e családja, vagy nincs családja, csak arra, hogy szolgálja az Urat. Mintha az lenne a lényeg, hogy a küldetését elvégzi-e vagy sem, de az, hogy milyen formában teszi, házasként vagy sem, ez nem lényeges annyira a Szentírás szempontjából. Ezen gondolkodtam, hogy sokkal hangsúlyosabb a feladata, a küldetése valakinek, minthogy ezt milyen helyzetben, milyen körülmények között, milyen családi állapotban valósítja meg.
P. Elshan: Ahogy én értelmezem, számomra a házasság is egy elhívás Istentől. Ez a második legfontosabb intézmény, amit Isten adott az emberiségnek. Az első a szabad akarat, az, hogy szabad döntéseket hozhatunk, választhatunk. Aztán Isten adta a házasságot. Vannak különleges, személyre szabott elhívások, amikor Isten arra hív el valakit, hogy ne legyen házas. Azért, hogy egy specifikus szolgálatot betölthessen. Talán. P. Mattinak ámultba ejtő válaszai vannak ezekre a kérdésekre. Emlékszem, hogy sok évvel ezelőtt megadta ezeket a pontokat. Nem tudom, hogy érdekel-e téged.
Viszont ha betöltöm Isten elhívását úgy is, hogy megházasodom, akkor a házasságban is betöltöm Istennek az egyik elhívását, ami az, hogy bevégezzem a futásomat Istennel, a feleségeimmel, és a gyerekeimmel. Lehetséges az is, hogy Isten elhívásán kívül házasodom, de akkor az ilyesfajta házasság néhány akadályt okozhat az Istennel való járásomban, de Istennek ugyanúgy megvannak a válaszai az ilyenfajta házasságra is, és a válasz soha nem a válás. Azért, mert Istennek megvan a módja, hogy gondoskodást hozzon abba a helyzetbe is. Újra fel kell ismernünk, hogy mi Isten személyes elhívása az életünkre.
Normálisan a férfi és a nő szeretne házasságot kötni, ez bennünk van. Szükségünk van valakire, aki segít, egy barátra, szükségünk van arra, hogy egy módon kiteljesedjünk. A férfiak és nők ilyen módon kiegészítik egymást az Isten tervezte házasságban. Újra fel kell ismernem ezt, és nagy helyet hagy Isten a hit számára. A hit ugye Istenből jön, amikor halljuk az Ő hangját, és erre válaszolunk.
P. Kende: Józsué családjáról azt biztosan tudjuk, hogy Núnnak a fia volt. Valószínű, hogy volt neki családja. Mert egyrészt gondolok arra, hogy örökséget kapott, és annak nem sok értelme lett volna, ha nincs, aki örökölje ezt tőle. Mellesleg érdekes Józsuéra nézve, hogy Józs 19:49-ben ő vette át az örökségét utolsóként. Azt hiszem, úgy történt, hogy mindenki másnak előbb örökséget, földet osztott, aztán amit Izrael adott neki, azt ő utolsóként átvette. Nekem ez az alázatról szól, és arról, amilyen szíve volt.
Józs 24:15 Ha pedig rossznak látjátok azt, hogy az ÚRnak szolgáljatok, válasszatok még ma, hogy kit akartok szolgálni. Akár azokat az isteneket, akiknek atyáitok szolgáltak, amíg a folyamon túl voltak, vagy az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. Én azonban és az én házam népe az ÚRnak szolgálunk.
Ez a vers alapján valószínűleg volt családja, voltak gyerekei. Talán a válasz arra, amit felvetettél, némileg az lenne, hogy a Bibliának az a célja, hogy kommunikálja felénk Istennek az üdvösségtervét, egyrészt azt, hogy hogyan üdvözülhet az ember, és aztán azt is, hogy Isten hogyan munkálta ki ezt az évezredek során. Róm 15:4 mindezek azért írattak meg, hogy tanuljunk belőlük, hogy bátorításunk legyen, hogy vigasztalásunk legyen az Írások által. Úgyhogy az üdvösségre nézve íródott a Biblia, a mi hasznunkra íródott a Biblia, és azért, hogy Istennel tudjunk járni ebben az életben.
Ezért vannak dolgok, amik a Biblia látáskörén kívül esnek. Vannak dolgok, amiket a Biblia vizsgál, de vannak dolgok, amikkel nem foglalkozik, mert nem tartozik bele a célkitűzéseibe. Emlékszem, egyszer láttam egy filmet egy boltról, ahol útikönyveket árultak, bement egy ember, és regényeket keresett. Mondták, hogy ez útikönyveket árusító bolt. Akkor az ember szakácskönyvre kérdezett rá. Nyilvánvaló, hogy nem értett meg valamit.
Velünk is így van, hogy értenünk kell, a Bibliának van egy bizonyos célkitűzése, és amikor egy ember életéről beszél, akkor a célkitűzés szerint beszél róla. Józsué életével is ez van. Ahogy leírja nekünk, úgy a hitről beszél, szolgálatról beszél, és Isten tervéről, Isten irányáról. Azok a dolgok, amik nem látszanak számunkra, pl. a családi élete, amit kérdeztél, az nem biztos, hogy nem jelentős Istennek, hanem nekünk nem annyira jelentős, a Biblia célját tekintve nem olyan fontos.
Kérdés: P. Jukka azt mondta, hogy tegyük erőssé az elhívásunkat. Hogyan tudom erőssé tenni az elhívást magamban? Főleg akkor, amikor már tudom, mi az, de Isten még nem indított el benne.
P. Jukka: Nyilván van nagyon sok dolog, amivel erősíthetjük az elhívásunkat. Először is, nagyon sok kihívás van a világban, de hogyan válaszoljak ezekre a kísértésekre. Azért, mert a kísértések kérdezgetnek minket. „Jöhetek? Kísérthetlek? Szeretlek. Fel akarlak falni. El akarom pusztítani az életedet.” Hogyan kéne válaszolnom erre? Igazság szerint ez egy teljes üzenet lehetne.
Vannak képzeletszülemények a lelkünkben. Ezek együtt dolgoznak a lelkierő „részleggel”. Nagyon bonyolulttá teszi az elhívásunkat, hogy élhetünk a fantáziavilágunkban. Ez nem a valóság. Hogyan is válaszolok a kísértésre? Járok bibliaiskolába, hallgatom a pásztort, amikor beszél, elmegyek a gyülekezetbe… Mi van a hétvégével? Elmegyek a léleknyerésre, meghallgatok néhány jó zenét. Keresd az Isten szerint való dolgokat, Kol 3:1-3. Ne a földi dolgokat keresd, mert azok megkísértenek. Azok nem bátorítják az elhívásunkat, hanem elpusztítják azt.
Te azonban az odafel valókkal törődj. Mik azok? Krisztus odafel való. Jézus Krisztus, a Te Megváltód ott van fenn. Az életem el van rejtve Benne. Az elhívásom el van rejtve Benne. Emiatt Jézus megerősíti az elhívásomat. Nekem azonban van szabad akaratom. Budapest tele van éttermekkel, bárokkal, klubokkal. Mindenki azt szeretné, ha ilyen helyre járnék, de én nem akarok. Miért? Azért, mert megtanultam, hogy legyenek meggyőződéseim. Vannak emberek, akiknek egyáltalán nincsenek meggyőződéseik, hanem csak nyitva az ajtó az életükre, és mindenféle kísértést beengednek, szívesen látnak. Aztán megsebződik a lelkük.
Hogyan erősíted meg az elhívásodat? Keresd az Isten szerint való dolgokat. Keresd Isten útját! Gyakorold az Isten szerint való gondolkodást! (Mostmár közeledünk.) Gyakorolnod kell azt, hogy Istennel gondolkozol. Azért, mert az ellenség vár rád. Fontos, hogy hogyan gondolkozom. Fontos, hogy hogyan gondolkozom a barátomról. Fontos, hogy hogyan gondolkozom a gyülekezetben a pásztorokról. Nem negativitással, nem keserűséggel, nem féltékenységgel, hanem ezek helyett Isten szerint való szeretettel gondolok a testvérekre a gyülekezetben. Erősítsd meg az elhívásod úgy, hogy keresed Istent.
P. Elshan: Ján 10:27-ben Jézus azt mondja: Az én juhaim hallgatnak a hangomra, én ismerem őket, és ők követnek engem. Ezt tanuljuk. Nagyon értékelem a kérdésed! Azért, mert mindnyájan szeretnénk tudni, hogy mi Isten személyes elhívása az életünkre. Vannak alapvető dolgok, van elhívás Istenhez, helyi gyülekezetbe, evangelizálásra, tanítványságra, egy pásztortanítóhoz, tanulni. Aztán van Istennek földrajzi elhívása is számomra, és van még néhány elhívásom arra vonatkozóan, hogy mi legyen a szolgálatom a gyülekezetben, és ma éppen mit kell, hogy csináljak. Amikor nincsen istentisztelet vagy nincsen semmilyen közösség, akkor hallanom kell Istentől, mit szeretne, hogy tegyek. Ez az, amit p. Jukka is említett, hogy ez az én barátságomról szól Istennel. Az előbbi vers is erről beszél, hogy hallom a Barátom hangját, és követni fogom Őt.
P. Kende: 2Pét 1-ben van egy lista ezzel kapcsolatban. Azzal kezdi: igyekezzetek. Tehát az első a buzgóság. Ebben növekedhetünk mindnyájan. Azért, mert olyan érzelmi lények vagyunk, akiknek a kapacitása napról napra, óráról órára változik. Nagyon sokszor kicsi kapacitásom van dolgokra, máskor pedig elég sok. Ahogy p. Schaller is mondta néha: A minap amint felébredtem, felismertem, hogy nem szeretem Istent. Miről beszélt? Arról a tényről, hogy néhányszor nagyon kicsi kapacitásunk van dolgokra az életünkben, még a legfontosabbakra is.
Tehát szükségünk van arra, hogy tanuljuk a buzgóságot. Szeretnék buzgó lenni abban, hogy Istent keresem. Az embereknek, akik sikeresek a világban, az egyik jellemzőjük az, hogy fegyelmezettek, a céljukért rendszeresen dolgoznak, és ez így működik. Nekünk hívőkként is meg kell ezt tanulnunk. Nem a fegyelem szót használja itt, hanem inkább a buzgóságot a szívben. Van ott egy folyamatos, állandó vágy, tűzben ég a szíve. Keres. Ez az első.
Aztán használja az erény szót. Ez energiáról beszél erkölcsi téren. Nyilvánvalóan én hívő vagyok. Isten a Szellem által ad képességet. P. Jukka beszélt a kísértésekről. Ma reggel volt időm, jól éreztem magam, feküdtem, és olvastam Péter 1. levelét. Végigolvastam, és bámulatos volt ez ma. Olvastam, és következő pillanatban azon kaptam magam, hogy teljesen máson gondolkozom, és fogalmam sincs, hogy mit olvastam azalatt. Megráztam magam, visszamentem néhány verset, és onnan folytattam. Aztán újra és újra megtörtént ez. Annyira meg voltam kísértve arra, hogy egészen másról gondolkodjak. Péter 1. levele öt fejezet, de nekem kettő órámba telt, hogy elolvassam, mert olyan sokszor elkalandoztam. Miért mondanék nemet erre a kísértésre, ha nem azért, mert szeretem az Urat, és vágyom Őrá?
Aztán ismeretről beszél, ami a belátás, a megértés. Tulajdonképpen ez az, hogy tanuljuk a Bibliát. Tehát van buzgóság, aztán nemet mondunk a kísértésekre azért, mert más szívünk van, aztán a megértés Istenről, Isten Igéjéről, és továbbmegy még: önuralom, türelem, kegyesség, testvériesség, testvéri szeretet. Aztán Péter azt mondja ezekről, hogy alapvetően ez az a mód, ahogy megerősítitek az elhívásotokat és a kiválasztatásotokat, 2Pét 1:10-11.
Miért van az, hogy ez ad nekem valamit? A válasz az, hogy ezek eszközök az életünkben. Mert ha van bennem buzgóság, akkor tanulni fogok. Ha van belátásom a dolgokra, akkor egyre inkább mélyreható leszek. Ha van erény az életemben, ahogy p. Jukka is leírta, akkor nem fognak a kísértések engem félrevinni, hanem Isten felé fogok mozdulni, és egyre bizonyosabb leszek az elhívásommal kapcsolatban.
Honnan tudjuk, hogy mi az elhívásunk? Én hiszem, hogy erre a válasz az Istennel való kapcsolatunkban van. Minél inkább ismerem Őt, annál inkább tudom, hogy ki vagyok. Igazság szerint az elhívásom erről szól. Ahogy ismerem az Urat, magamat is ismerem abban a kapcsolatban. Ez nagy szabadságot ad arra, hogy ebben a kapcsolatban mozduljak az életemben. Amikor hazamegyek a családomhoz, ugyanaz az ember lehetek a családomban, aztán elmegyek a munkahelyemre, és ott is lehetek ugyanaz az ember. Aztán elmegyek a piacra, és ott is lehetek ugyanaz az ember. Azért, mert tudom, hogy ki vagyok. Nem csak álarc, nem csak színlelés, hanem tudom igazából, hogy ki vagyok.
Hozzászólás: Először is, az ördögnek van egy terve, de mi Isten fegyverzetét viseljük, Isten Igéjére támaszkodunk, és felvesszük a hit pajzsát. Sátán lövöldözi felénk a tüzes nyilakat, de mi meg vagyunk védve. Aztán emlékezz arra, hogy Isten, a te Istened teremtett mindent. A mindenható Isten. Ő Immánuel. Velünk az Isten. Megvan minden hatalma, és szeret téged. Ha hibát követek el, akkor Istennek van hatalma arra, hogy engem a megfelelő helyre tegyen?
Hit által megyek az úton, és elkövetek egy hibát. „Atyám, bocsáss meg nekem! Csak egy ember vagyok!” Amikor ez megtörténik, Ő felvesz engem, és a megfelelő útra tesz. Aztán hit által mehetek előre. „Gyere! Reggelizz Velem!” – hív Jézus. Az, hogy mész előre az úton, az cselekvés. Sátán mindig azt mondja neked: „Ezt ne csináld! Maradj, ahol vagy!” Az teljesen más, amikor Isten mondja: Én vagyok az Istened, csak nyugodj! Ez más. Nem tudsz hibázni Istennel. Azért, mert Benne vagy, és Ő benned van, és Ő tökéletes. Szeret téged.
A Biblia azt mondja, hogy minden a javunkra munkálkodik. Ne félj! Mert az nem Istentől van. Nincs félelem a szeretetben, csak menj előre. Nagyon egyszerű! Csak tegyél egy hitbeli lépést, és bízz Istenben.
P. Kende: Szerintem ezt mindnyájan elmondhatnánk. Megkérdezhetnél egy pásztort: Hogyan lettél pásztor? Könnyen lehetne az a válasz: Lépésről lépésre. Vagy megkérdezhetnél egy különleges szentet: Hogyan lettél olyan léleknyerő, mint amilyen most vagy? Felelhetné: „Lépésről lépésre. Isten lépésről lépésre vezetett engem. Nem is tudtam, mi vár rám, amikor elkezdtem, de léptem, aztán még egyet.” Mindnyájunkkal így volt. Ez a szépsége ennek.
Szerintem Sátán egy módon szeretne összezavarni minket: „Ne tedd meg a következő lépést! Csak semmilyen lépést ne tegyél! Nincs erre akkora szükséged! Nincs erre elég képességed.” Aztán nem teszed meg a lépést. Aztán a kereszténység unalmassá válik.
Egy másik mód, amit Sátán tesz velünk – amit p. Jukka mondott –, hogy azt mondja, tegyünk egy lépést félre. Ez akkor van, amikor megengedem a kísértésnek, hogy vezessen engem. Aztán a rossz irányba mozdulok el.
A harmadik mód. Isten azt mondja: Ez a következő lépés!; mire Sátán:
– Igen, de tudod mi lesz sok-sok lépés után?
– Nem.
– Olyan helyen leszel, ahol az a pásztor! Nézd meg, ott ül mikrofonnal a kezében, és hívők kérdéseire kell válaszolnia! Borzasztó! Te nem leszel képes majd, hogy azt tedd. Annyira kellemetlen lesz az egész!
– Te jó ég! Ezt mégsem tehetem meg…
Lehetséges, hogy ma még nem vagy erre kész, és ez rendben is van. Isten viszont nem a sok-sok lépésre hív egyszerre, hanem a következőre. Biztosíthatlak, ha Isten azon a napon, amikor megtértem, megmutatta volna, hogy mi mindent fogok tenni Vele együtt, akkor csak ijedtemben elszaladtam volna. Nem mutatta meg, csak azt mondta: Tedd meg a következő lépést! Mindig csak a következőt. Őszinte volt velem, de ismerte a kapacitásomat.
Tehát, a következő lépés, a következő lépés… hitben. Aztán egyszercsak ott vagy a sokadik lépésnél. Ez bámulatos!
Nem szabad, hogy ebben az ellenségre hallgassak, hanem ez sokkal inkább olyan, mint az a lista 2Pét 1:5-7-ben. Szerintem, ha elolvasom azt a listát, akkor mindig úgy érzem: Ebben növekednem kell! Szeretni a testvéreket – ebben mindenképpen növekednem kell! Türelem – abban is növekednem kell! Igyekezet – abban is növekednem kell! Úgyhogy ez könnyű. Mindig visszamehetek valami ilyesmihez, és mondhatom: „Uram, kérlek, vezess engem ebben! Adj nekem többet ezen a téren, azon a téren.” Meg fogja tenni. Bámulatos. Ez számomra a következő lépés. A sok ezredik pedig nem annyira számít most még. Ma nem számít.
P. Jukka: Ha egy pásztor elbukik az úton, ez meglepi Istent? Beszélgettem egy hölggyel Finnországban. Isten őszinte követője volt. Néhány évvel ezelőtt elbukott elég csúnyán, és másfél évig nem is járt a gyülekezetbe. Megkérdeztem, hogy miért nem. Azt mondta, hogy azért nem, mert az emberek megítélték őt. Azért, mert elbukott. Mi viszont nem arra vagyunk elhívva, hogy negatív bélyeget tegyünk az emberekre. Soha nem tudhatjuk, hogy mit tesz Isten egy ember szívében. Mert mindnyájan el tudunk bukni. El is bukunk. Annyira igazunk tud lenni sokszor, azt gondoljuk.
Az a hölgy tényleg visszament a világba. Aztán csak otthon volt, és nem ment gyülekezetbe, mert félt attól, hogy ott megítélik őt. Megértem ezt. Mert én is mentem keresztül ilyen helyzeteken, de csak harcoltam az ördög ellen, és elmentem a gyülekezetbe. Annak ellenére, hogy tudtam, éppen nehézségen megyek keresztül. Tudtam, hogy Isten az egyetlen út számomra. Ez volt az az idő, amikor megírtam a Till the End c. dalomat.
Annyira nagyszerű Istenünk van! Ha elbuksz, csak állj fel! Mert nem arra vagy elhívva, hogy lenn maradj, és a füvet tanulmányozd. Arra vagy elhívva, hogy felállj. P. Stevens csodálatos módon beszélt erről: „Felejtsd el! Mintha soha meg sem történt volna! Azért, mert Krisztus vére jobb üzenetet szól. Te tiszta vagy az Ő vérén keresztül. A vérben valós erő van.”
Annyira örültem annak, hogy beszélhettem azzal a hölggyel! Imádkoztunk a szabadságáért, és mondtam neki: „Te szabad vagy, mert Isten annyira szeret téged. A munka el lett végezve. Szabad vagy annak ellenére is, hogy elbuktál. Arra ne emlékezz!” Emlékszel Jézus és a magdalai Máriára? Nagyon rossz asszony volt. Mindenki készen állt arra, hogy megítélje, de Jézus Krisztus nem ítélte meg őt, hanem felemelte. Szerintem én is annyira bűnös vagyok, hogy minden nap szükségem van arra, hogy Isten adjon nekem új erőt.