Beszélgetés (rap)

2016 április 17. vasárnap  18:00

Ez a beszélgetés a Gyülekezet – a romolhatatlan a romlás közepén c. üzenethez kapcsolódik. (2016. április 17. vasárnap 16:00)

P. Brian: Ez a beszélgetés arról fog szólni, hogy együtt fogunk tanulmányozni valamit. Beszélni fogunk az ó-emberről – az ó-emberen belül ott a kapzsiság, kompromisszumra való készség, hatalom, és ezt egyszerűen csak úgy fogjuk hívni, hogy kívánság –, aztán megnézzük az új-embert, ami valójában Isten munkája, ahogy p. Kende mondta. Nézzük meg együtt ezeket a részeket. Kol 3-ban fogunk kezdeni.

Kol 3:8-10 Most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, a káromkodást és szátokból a mocskos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, hiszen levetkőztétek az ó embert a szokásaival együtt, és felöltöztétek az újat, aki teremtője képmása szerinti ismeretre újult meg.

Láthatjuk, hogy az új-ember Isten képmására lett teremtve. Pontosabban, az új-ember Jézus Krisztus képére lett teremtve. Úgyhogy, ki az új-ember? Az az Úr. Ő az új-ember, és mi az Ő képére lettünk teremtve. Én egy új-ember vagyok. Az én új-emberem Jézus képére lett teremtve.

Ef 4:22 Vessétek le a korábbi életviteletek szerinti ó embert, aki csalárd kívánságok által megromlott,

Az ó-ember az én fizikai testem. Pál azt mondta, hogy a bűn az én fizikai testemben van. Ezért hívja az Újszövetség ezt hústestnek. Úgyhogy ezek a kívánságok benne vannak az én fizikai testemben, és csalárdak. Ez azt jelenti, hogy az én régi bűnös természetem szeretné megelégíteni a kívánságait Isten nélkül, és a régi bűnös természetem rászed engem. Mert a régi bűnös természetem szeretné megelégíteni a kívánságomat. A kívánságon belül nézzük tovább.

Ef 4:23-24 újuljatok meg szellemben és gondolkozásotokban, és öltözzétek fel az új embert, amely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.

Amikor megtértünk, volt egy újjáteremtés, és ez bennünk van. Valójában ez mi vagyunk. Van egy én, ami egy új teremtés, de van egy olyan én is, ami az ó-ember. Ez úgy hangozhat, mint amikor valaki meg van zavarodva kicsit. Pál ezt így mondta: Én meg vagyok feszítve, és mégis élek. Akkor most kik ezek az „emberek”?

Én meg vagyok feszítve Krisztussal. Ez az én hústestem, ahol vannak az én kívánságaim, amik csalárdak, amik hazudnak nekem. A régi bűnös természet megy a világba, és a világgal van kapcsolatban, hogy megelégítse a kívánságaimat. A régi bűnös természetem, a kívánságaim és a világrendszer – ez a három együtt van. Ez mind az én hústestemben történik. Vagyis, ha leéltem az életem, akkor meghal a fizikai testem, és egyúttal a kívánságaim is. Ez a régi ember meghal.

Aztán van egy új-ember, ez Isten munkája. Ez az újteremtés. Ez bennünk lett megteremtve, amikor megtértünk. Ez az újteremtés Isten képére lett teremtve. Tiszta, szent és igaz vagyok, bűn nélkül való az újjáteremtés miatt. Úgyhogy Pál azt mondja: Vessétek le a régi embert, és öltözzétek fel az újat. A kettő között – a 22. versben vessétek le, a 24. versben öltözzétek fel – újuljatok meg szellemben és gondolkozásotokban. Ez a bibliai tanítás. Ez Krisztus elméje. Ez az elme megújítása az Íráson keresztül.

Ha nem ismerem Krisztust az Írásokon keresztül, akkor nem tudom felöltözni az új-embert, mert nem tudom, hogy ki az. Megtanulni, hogy ki Ő – ez megadja nekem a választási lehetőséget, hogy felöltözhessem. Más szóval, megtanuljuk, hogy kik vagyunk, és amikor tudjuk, hogy kik vagyunk, akkor van döntési lehetőségünk. Láthatom a régi embert, akit nagyon jól ismerek – annyira jól ismerjük a régi emberünket! –, de az új-embert nem ismerjük, tanulnunk kell róla. Ezt értjük, egyszerű.

Most kicsit előrelépek a „csúszós jégre”. Hogyan vetjük le az ó-embert? Hogyan öltözzük fel az új-embert? Ha megnézzük Gal 5-ben a test cselekedeteit, akkor ott van egy hosszú lista a bűnökről, tevékenységekről, amelyek a régi emberben történnek. Pál itt, Ef 4-ben is felsorol néhányat:

Ef 4:25 Azért vessétek el a hazugságot, mondjon mindenki igazat a felebarátjának, mert egymásnak tagjai vagyunk.

Itt a kérdésem számunkra: Mi az új-ember kapcsolata a régi ember bűneivel? Ha a régi emberemben élek, és vétkezem, akkor a régi ember a törvény alatt van. Ezért a kárhoztatás végbemegy, amikor a régi emberben élek. Úgyhogy a régi ember kapcsolata a bűnnel az halál. Pál azt mondja, hogy a halál fullánkja a bűn, és a bűn fullánkja a törvény. Aztán azt mondta: A bűnnek nincs uralma rajtatok. Mert nem vagyunk a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt vagyunk.

Úgyhogy az én előfeltevésem: Ha az új-emberemben élek, gyűlölöm a bűnt. A szeretet miatt gyűlölöm. A régi emberben azért gyűlölöm a bűnt, vagy megítél a bűnöm, küszködöm a bűnömmel, mert nem akarok kárhoztatás alá esni. Nem szeretném, hogy a lelkiismeretem kárhoztasson engem. Nem szeretném, hogy az emberek rájöjjenek, mit tettem. Ezért amikor a régi emberemben élek, harcolok a bűnnel.

Amikor az új-emberben élek, akkor nincs harc, mert nem vagyok a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt vagyok. Ez jelenti-e azt, hogy többet vétkezem, merthogy a kegyelem alatt vagyok? Nem, éppen ellenkezőleg. Azt jelenti, hogy gyűlölöm a bűnt még inkább, mert nem vagyok Mózes törvénye alatt, ahol eleget kell tennem a szabályoknak, hanem a kegyelem alatt vagyok, ahol szeretetet kapok.

Most legyünk kicsit gyakorlatiasak. Egy férjnek problémája van a haraggal, gyűlöli a haragját, de szereti magát. Azért gyűlöli a haragját, mert szereti a feleségét. Ha szereti a feleségét, akkor a harag egy ellenség. Ez viszont nem eredményez kárhoztatást, mert nem vagyunk a bűn és a halál törvénye alatt.

János azt mondta: Gyermekeim, kérlek titeket, hogy ne vétkezzetek, de ha vétkeztek, akkor tudjátok, hogy van Közbenjárónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az Igazságos. Aztán azt mondta: Ha bárki vétkezik, vallja meg a bűnét, és Isten hűséges és igazságos, hogy megbocsásson neki. Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos gondolat, de lehet, hogy úgy tűnik, mintha nem lenne az.

1Ján 1:9 Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.

Kihez beszél János? Az új-emberhez vagy a régi emberhez?

– Nincs más választási lehetőség? 🙂 A tizenéveshez. 🙂

P. Kiss Laci: A hívőhöz beszél. Az új-ember nyilván nem tud bűnt elkövetni. Van bennünk két természet, ami nem azt jelenti, hogy skizofrének lennénk. Az ó-ember az, amit megítélt Krisztus, aki megfeszíttetett Vele együtt. Én túl egyszerű vagyok ahhoz, hogy bonyolítsam a dolgokat. Nyilvánvaló, ha bűnt követek el bármilyen formában, akkor az az ó-ember.

Mindenképpen be kell hoznom a képbe Jézust, mert nem önmagamban élek, vagy az újban, vagy az ó-ban, hanem Jézusra nézve élek, és az Őbenne való hitben van az életem. A bűnöm viszont elválaszt Jézustól, attól függetlenül, hogy hívő vagyok. Mert a bűn elválasztja Istent az embertől. Szóval, nem lehet ezt csak úgy szétszedni, hogy ó-ember és új-ember, de egyben biztos lehetsz, ha bűnt követsz el, az az ó-ember.

Fontos a napi bűnvallás, vagy másodpercenkénti bűnvallás. Persze az sem egészséges, mert akkor csak bűntudatom lenne. Nekünk viszont Krisztus-tudatunk van. Tehát tudatosak vagyunk Krisztusban minden másodpercben. Ha elég szerencsés vagy, akkor még az álmodban is Istennel vagy.

Szóval a hívőnek ír János, akiben ott van mindkettő, és nyilván az élet az új természetünkben van, az új-emberben. Ki az, aki szeretne a halálban létezni? Nem élni, mert az nem élet. Úgy értem, Krisztus nélkül az emberek folyamatosan a halál állapotában vannak, el vannak választva az élő Istentől.

Úgyhogy a Jézussal való kapcsolatunk miatt, az Atyával való kapcsolatunk miatt nyilvánvaló, amikor bűnt követek el. Az új természetem miatt az is nyilvánvaló, hogy nem akarok abban benne maradni, mert nyilván megtapasztaltam valamit, ami sokkal több, és nekem az életre, a békességre, az örömre, a Szellemnek a gyümölcsére van szükségem. Az életre! Úgyhogy miért maradnék a halálban? Miért maradnék a hamisságban vagy a hazugságban, amikor Jézus megszabadított ettől? Tehát ó-ember, új-ember, de leginkább Jézus, Őrá kell koncentrálni szerintem.

P. Duló Attila: Egy mondat erejéig összefoglalnám, amit p. Laci mondott. Mert úgy gondolom, hogy teljesen igaza van, a hívőhöz beszél János. Csak leegyszerűsítve, ha elbukom, akkor az ó-emberben bukom el. Ha elbukom, akkor megszakad a kapcsolatom Istennel. Ha megvallom a bűnömet, akkor helyreáll a kapcsolatom Istennel. Nyilvánvalóan az ó-ember nem akarja helyreállítani a kapcsolatot Istennel, mert annak az a sajátossága, hogy el van szakítva Istentől, úgyhogy az ó-emberemben vétkezem, de az új-emberben akarok helyreállni, az új-emberben akarok kapcsolatot Istennel. Ezért gondolom én is, hogy mindkettőhöz beszél.

P. Brian: Tehát nyilvánvaló, hogy a hívőhöz beszél, ez nem is kérdés. Én még mindig szeretném egy kicsit bonyolítani. Mert azt gondolom, hogy Pál is bonyolítja kicsit. Egyszerű, vesd le az ó-embert, és öltözd fel az újat, és a kettő között ott van az Ő megismerése. Nézzük meg, hogy mit nyer a hívő Jézus ismerete által!

2Pét 3:18 hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében.

Kol 3:10 felöltöztétek az újat, aki teremtője képmása szerinti ismeretre újult meg.

2Pét 1:2-4 Kegyelem és békesség áradjon rátok bőségesen az Istennek és Jézusnak, a mi Urunknak megismerésében. Az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való az ő megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott, amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket, hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek, kikerülve azt a romlottságot, amely a kívánság miatt van a világban.

Úgyhogy itt van az a kép, ami a fejekben is ott van. Itt az ó-ember, és ha abban élsz, abban romlottság van. Ami azt jelenti: halálban élni. Ami a halál állapotát jelenti. Ez az egyik oldal. Aztán a másik oldalon ott van az új-ember. Ez az a személy, ahogy téged lát Isten, hogy el vagy fogadva a Szeretettben, és hogy szeplőtelen vagy, igaz vagy. Igazából meg vagy dicsőülve, mert Ő úgy lát téged, ahogy valójában vagy.

Aztán ott a megismerés. Annak az ismerete, hogy ki vagyok én, megadja nekem a választási lehetőséget. Ez a lehetőség: Most, hogy már ismerem, felöltözhetem Őt. Nem tesz különbséget abban, hogy mit teszek, vagy éppen mit tettem, de azonnal hit által Isten Igéjében el tudok menekülni a romlottságból. El tudok menekülni, és felöltözhetem az új-embert. Amikor ezt teszem, akkor az Istennel való kapcsolatom azonnal megalapozódik. Természet a természethez. Akkor az új-emberben élhetünk.

Természetesen a hústest gyenge. Mert nemde igaz, hogy olyan dolgokat teszünk, ami fölött nincs irányításunk. Az új-emberben vagyok, léleknyerésen vagyok, be vagyok töltve a Szellemmel, és valaki odajön hozzám, valamit tesz ellenem, aztán ráüvöltök, nagyon kiakadok. Ez olyan, mintha a bűn ráugrott volna az új-emberemre. Úgyhogy mit teszünk, amikor ez történik? Ha az új-emberben vagyok, akkor ez nem kárhoztat engem, de gyűlölöm isteni gyűlölettel, mert az nem Krisztus. Mert az nem szeretet. Úgyhogy gyűlölhettem a bűnöm, ahogy sosem tudnám gyűlölni, ha az ó-emberemben élnék. Mert ha az ó-emberemben élek, akkor én a bűnöm vagyok, de ha az új-emberemben élek, akkor az nem én vagyok, aki vétkezik, hanem a bennem lakozó bűn.

Azt gondolom, hogy sok hívő megvédi a saját ó-emberét: „Én ilyen vagyok! Így kell elfogadnod!” Ám ha az, ahogy vagy, bűnös, akkor azt nem fogadom el. Nem kárhoztatlak, de más emberként látlak. Úgy látlak, ahogy valójában vagy. Mert amikor a saját új-emberemről tanulok, Aki Krisztus Személye, Aki bennem lakozik, akkor a te új-emberedről is tanulok egyúttal. Úgyhogy, felöltözhetem az új-embert.

Amikor a hústestemben élek, egyszercsak felöltözöm az új-embert, és megvallhatom a bűnömet, gyűlölhetem a bűnömet, és ezután lehet élő kapcsolatom Istennel. Ha vétkezem, mialatt az új-emberemben élek, akkor ez nem kárhoztat engem, hanem csak megvallom: Ez bűn. Isten hűséges. Nem azért bocsát meg nekem, mert megbocsátást kérek Tőle. Megvallom, mert meg kell vallanom. Meg kell neveznem annak, ami valójában. Isten már megbocsátott nekem. Mert a bűneink meg lettek bocsátva a keresztnél a világ megalapítása előtt.

Úgyhogy az én mondanivalóm az, hogy nem ismerhetem meg Isten munkáját anélkül, hogy tanulnám. Ahogy tanuljuk Isten Igéjét, nem azt tanuljuk, hogy mi az, amit a hústestnek nem kéne megtennie, hanem megtanuljuk, hogy kicsoda az új-ember. Amikor már tudom, hogy ki az új-ember, akkor már felöltözhetem, és ez nem véletlenül történik, és ez nem egy érzés. Ez egy megállás, ahogy p. Laci mondta. Nem arról szól, hogy érzem az új-embert. Ez arról szól, hogy tudom, Krisztus mire teremtett engem, és bennem. Isten Igéje meghatározta, és csak hit által ezt elveszem, és felöltözöm.

Felöltözöm. Tiszta vagyok, szent vagyok Jézus Krisztus miatt. Ez hozza létre az örömöt. Ez hozza létre a szeretetet. Ezt hozza létre az üzenetünket, amit a világnak mondunk. Mert az ó-emberünk prédikálhatja az evangéliumot, az ó-embert tud imádkozni, el tud jönni gyülekezetbe; de az ó-ember a törvény alatt van. Úgyhogy intésben és kárhoztatásban él.

Az új-ember számára viszont nincs kárhoztatás. Mert nem vagyunk már a törvény alatt, a bűn és a halál törvénye alatt. Ami azt jelenti, hogy vétkezem, és aztán halálra vagyok kárhoztatva. Mi azonban nem vagyunk ez alatt a törvény alatt, hanem az élet szellemének a törvénye alatt vagyunk, Róm 8:2. Úgyhogy felöltözni az új-embert – ez megváltoztatja a bűnnel és a gyengeségeimmel folytatott kapcsolataimat.

Nők kérdezték tőlem: „Cigizem, és tudom, hogy nem kéne, de nem tudom abbahagyni. Ez egy nagyon erős szokás. Aztán kárhoztatva érzem magam, de megbocsátást nyerek…” Itt a kérdésem: Élhet-e ez a nő az új-emberben, miközben megvan ez a szokása, hogy cigarettázik? Igen. Természetesen a nő új-embere nem cigizik, csak a fizikai teste. Ha a hústestében él, és harcol a szokásával, akkor az igazságosságból az igazságtalanságba jut, az igazságosságból az igazságtalanságba jut, az igazságosságból az igazságtalanságba jut… Elszív egy cigit, és kárhoztatva lesz, és fél, hogy mikor fog legközelebb rágyújtani. Mert akkor megint kárhoztatva lesz.

Ám ha az új-emberben él, akkor gyűlöli a cigarettázást, nem saját magát, mert szereti a testét. Jézus is szereti a testét. Úgyhogy most szabad, hogy gyűlölje a cigarettázást anélkül, hogy elpusztítaná saját magát, de élhet Isten elméjével. Ezt kérdezem: Ha tehetnél bármit, amit szeretnél, folytatnád a cigarettázást, vagy sem? Azt mondta: Letenném. Erre azt feleltem: Tudod, ez nekem arról szól, hogy Isten dolgozik benned. Mert Isten munkálja benne az akarást és a véghezvitelt.

Mégis elbátortalanodunk, mert szeretnénk, de nem tudjuk megtenni. Úgyhogy ezért elbátortalanodunk. Az elbátortalanodás azt jelenti, hogy elbukom, és újra felkelek, elesem, és újra felkelek… aztán elesek, és azt mondom: „Nem éri meg! Minek keljek fel újra? Úgyis megint el fogok bukni!” Ez a hústest. Viszont az új-ember: „Elbukom, és felöltözöm az új-embert. Megvallom a bűnömet, Isten elméjével gondolkozom magamról, és azt mondom: Ennek a bűnnek nincs helye bennem! Gyűlölöm ezt, Uram! Segíts, Uram!” Ez megtör minket.

Az, hogy egy férj kiabálhat a feleségével, ez megtöri a férjet. Mert megölök egy olyan dolgot, amit szeretek. „Ártok annak a személynek, aki számomra a legdrágább. Ezt gyűlölöm. Uram, én ezt gyűlölöm.” Ki ez az én? Az új-ember. Mert a szeretet miatt gyűlölöm ezt. Mostmár van egy stratégiám. Nem vétkezem, mert az új-emberemben vagyok. Ha mégis megteszem, az új-emberemben vagyok. Nem esem kárhoztatásba, hanem az új-emberben maradok, és megvallom, hogy ez bűn, és gyűlölöm ezt.

Ez megsebzi Krisztus Testét. Árt annak, hogy bizonyságot tudjak tenni Krisztusról a munkahelyemen. Uram, segíts! Ez kicsit elmélet, de az alapokat, a tant mondom. Meggyőződéssel mondom, de elmélet. 🙂

Hozzászólás: Van ez a két elméjűség, a skizofrénia. Most én ilyen vagyok, vagy olyan vagyok. Próbálok harcolni, az egyik, a másikkal. Ki az erősebb? Akkor megnézem Gal 2:20-at: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Többé pedig nem én élek, nem a hústestem, hanem Krisztus él bennem; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, Aki szeretett engem, és Önmagát adta értem. Ha én meghaltam az ó-embernek, akkor a boksz meccs másik oldalán egyik halott ember van. Egy halottal minek küzdenék?

Az ördög szeretné, ha én bokszolnék vele, mert ő a hazugság atyja, és ő el akarja hitetni velem, hogy az a halott nem halott, hanem nagyon is él. Nagyon is akarja, hogy éljen. Persze benyelhetjük ezt a hazugságot, és próbálunk saját erőből jónak lenni. Amikor viszont Krisztussal járok, amikor itt vagyok az istentiszteleten, amikor olvasom az Igét, amikor imádkozom, amikor elmegyek szolgálni, akkor tanulok magamról. Megértem, hogy az egy halott, és hogy Ő már legyőzte a kereszten. Ján 19:30 Elvégeztetett!

Minden el van rendezve. Akkor megértem a kegyelmet, és megengedem Istennek, hogy szép lassan formálja a szívemet, és megértem, hogy ez nem az én harcom, hanem Ő az, Aki… „Na, most Te jössz! Itt ez a cigi, én nem tudom letenni.” Nem ez az én problémám, de van más, persze. „Uram, ezzel Te jössz!” Ő a Maga idejében ezt megteszi. Nekem nem kell harcolnom egy halott emberrel.

P. Brian: Gal 5:17 a test a szellem ellen törekszik. Úgyhogy a test a szellemmel harcol, és a szellem a testtel harcol. Egymás ellen vannak. Úgyhogy nem tudod azokat a dolgokat tenni, amiket szeretnél. Ugye? Nagyon tetszett, amit mondtál.

Az ördög szeretné azt mondani nekünk: „A bűnnel harcolnod kell! Ez a probléma, harcolnod kell ellene!” Az Írás azonban nem mondja, hogy harcolunk a bűnnel. Azt mondja, hogy a Szellem ellentmondásban van a testünkkel. Amikor az új-emberben élünk, akkor az engedi a szellemünknek, hogy elbánjon a testünkkel. Természetesen ez egy folyamat, és nem értem minden részét. Mert tudjuk, hogy a lelkünknek van memóriája, emlékei, gondolatai, tudatalatti elméje… Mindezek a dolgok a lelkünkben vannak, nem a kívánságunkban. Az új-embernek, amint tanuljuk az Írásokat, lesz hatása a lelkünkön. Ez megváltoztat minket dicsőségről dicsőségre.

Gondolj arra, amit a legjobban utálsz magadban: valami, amit nem teszel, pedig tenned kéne; jellemvonás, ami nem helyes… Ez akadály közted és Isten között? Én azt mondom, hogy nem az. Ha viszont a hústestben élsz, akkor akadállyá válik. Mert a test nem csak azokat a dolgokat teszi. Mert a küzdés, ami olyan, mint az érvelés, a vitatkozás, vagy a büszkeség – ami azt jelenti, hogy azt gondolom, hogy én jobban teszem, mint bárki más –, ezek olyanok, mint az alkoholfogyasztás, vagy a kocsmába járás, de ez még mindig a testben van.

Úgyhogy az ördög szeretné, ha a kereszténységünket a testben élnénk meg, hogy az életem arról szóljon, hogy megpróbálok azokkal a dolgokkal harcolni, amiket nem tudok tenni. Amikor erről hallok egy üzenetet, akkor vagy kezdem gyűlölni magam, vagy kezdem gyűlölni a prédikátort. Vagy az egyik, vagy a másik.

Ám ha az új-emberben élek, akkor azt mondom: „Uram, ez a Te időd. Én a Te oldaladon állok. Én szeretném ezt tenni, én Veled vagyok. Szeretem ezt, és megvallom. Te szeretsz engem, és én nem vagyok a bűnöm, és nem élek kárhoztatásban, hanem az új-emberben fogok élni. Hit által felöltözöm. Mert azt mondja az Írás.” Aztán amint felöltözzük, a szellem a test ellen megy. A szellem a lelkemben dolgozik, amint nyugszom a hitemben. Mert mi nem test és vér ellen tusakodunk. Az Úr másféle harcot szán nekünk, és ez egy szellemi harc az emberek lelkeiért, hogy szeressük az embereket, a megváltottakat is, és a még meg nem térteket is. Erről szól az új-ember.

Aztán ha cigarettázol, vagy problémád van a haraggal, ha vannak ilyen problémáid a hústestedben, akkor öltözd fel az új-embert, és ne kárhoztasd magad. Hanem viszonyulj ehhez helyes módon. Ha a szívem hideg a kívánságok irányában, felöltözöm az új-embert.

Ne kárhoztasd magad azért, ha nem ég a szíved, hogy megnyerd az elveszetteket. Mert ez egy csapda. Ez a hústest. „Ó, én nem akarom megnyerni az elveszetteket. Ez szörnyű, biztos nem vagyok Szellemmel betöltött…” Ennek a végén kezdesz azon tűnődni, hogy meg vagy-e térve egyáltalán. Ez nem az új-ember. Ehelyett hit által felöltözzük, ami tökéletes, tiszta, igaz, izgalmas, szerető személy, és erre teremtett engem Krisztus.

Aztán ebben az örömben, ebben a békességben élek. Egyszerre egy lépést teszek meg. Isten munkálkodik bennem. Kimunkálja bennünk az akarást, és véghezvitelt jó tetszése szerint, és 2Kor 3:18 dicsőségről dicsőségre, Róm 1:17 hitből hitbe, és Zsolt 84:7 (8) erőről erőre jutunk.

Hozzászólás: Hívőként a démoni vagy ördögi támadások célpontjának lenni – hogyan lehet ettől megszabadulni? Szeretném Isten védelmét is. Ebben a pillanatban is szembenézek ezzel a nehézséggel. Beszéltem valakivel az USA-ban a The Lev Project-ből, ami holokauszt túlélőket támogatja Ukrajnában és Moldovában. Kb. még hatvan ezren élnek. Ezért kell szembenéznem ezekkel a nehézségekkel.

P. Duló Atti: Ef 4-ben P. Brian olvasott egy-két érdekes dolgot, amiben ott volt ez is:

Ef 4:23 újuljatok meg szellemben és gondolkozásotokban,

Aztán később ezt látjuk:

Ef 4:27 és az ördögnek se adjatok helyet.

Úgy gondolom, hogy a kulcsa annak, hogy ne támadjanak… Persze ilyen nincs, mert fognak. Ha hívő vagy és Istennel jársz, akkor egész biztos, hogy ki vagy téve az ördög támadásainak, mert utál téged, és van egy célja. P. Kende azzal kezdte az üzenetét, hogy mi ismerjük az ő szándékait, tudjuk, hogy mi a célja. Az a célja, hogy megállítson, az a célja, hogy elvegye az örömödet, az a célja, hogy becsússz a hústestedbe, és ott élj. Úgyhogy az egy illuzórikus álom, hogy támadásmentes lesz az életem. Mert támadva leszek.

Azt hiszem, hogy ezt mégis lehet kicsit enyhíteni. Itt erről beszél: helyet se adja az ördögnek! Újulj meg az elmédben. Róm 12:2-ben is azt mondja: újuljatok meg a gondolkozásotokban. Ott meg is adja a receptet, hogy hogyan újuljak meg a gondolkodásomban. Azt mondja: Ne igazodjatok a világhoz! Ez a módja, hogy meg tudok újulni. Valami máshoz igazodom. Isten beszédéhez igazodom.  Amikor kezd megváltozni a gondolkodásom – Róm 12-ben azt mondja: értsétek meg, hogy mi Isten teljes tökéletes akarata –, amikor kezdem megérteni, mi Istennek az akarata, akkor egyre kevesebb teret adok az ördögnek.

Hadd mondjak egy példát erre! Képzelj el egy dobozt! Ha ezt a dobozt telerakom Bibliával, akkor ebbe a dobozba már nem fér bele egyetlen ezoterikus könyv sem. Nem fér bele egy olyan könyv sem, ami a tenyérjóslásról szól, semmi hasonló, mert tele van Bibliával. Az elménk ilyen. Amivel telerakom, azt kiszorít onnan más dolgokat. P. Borci a saját módján ezt úgy adja elő, hogy ez a kiszorítás elve. Ez olyan, mint a villanybojler :-), amikor kinyitom a meleg vizes csapot, akkor tulajdonképpen a bojlerbe beleengedek hideg vizet, és a hideg víz nyomja ki a meleg vizet.

Így működünk mi is. Ha beengedek az elmémbe Isten Igéjéből minél többet – Kol 3:16 Krisztus beszéde gazdagon lakozzék tibennetek –, akkor az kiszorít onnan olyan dolgokat, ami által teret tudnék adni az ördögnek. Nem igazodom a világhoz. Megújulok az értelmemben. Ezért kevésbé leszek támadható. Nem azt mondom, hogy nem leszek támadva, csak kevésbé leszek támadható. Aztán élhetek ebben. Elfogadom.

Jak 1:21b-22 szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely megtarthatja lelketeket. Az igének pedig cselekvői legyetek ne pedig csak hallgatói, becsapva magatokat.

Ez a módja. Ahogy megújul az elmém, másfajta módon gondolkodom, Isten akaratára fókuszálok. Telerakom a dobozt Bibliával, és az ördög már nem tud oda mást betenni. Úgyhogy az elmémben felismerem ezeket a támadásokat, tudok ezekkel mit kezdeni, oda tudom adni Istennek.

Gyakran érzem, hogy a démonok ugrálnak a fejemen. Akkor én mindig mutatom az ujjaimmal a nagyon picit, és a démonjaim, akik rám vannak állítva, tudják, hogy ez mit jelent. Ez azt jelenti: Ilyen pici időtök van hátra, és én foglak megítélni titeket. Pál azt mondja, hogy mi angyalokat fogunk megítélni, 1Kor 6:3. Nem írja, hogy ez pontosan mit jelent, de gyanítom, hogy azok a démonok, akik az életünkben piszkálódtak, azokra én kérhetem az ítéletet. Nem én fogom elítélni őket, de én kérhetem rájuk az ítéletet. Mint ahogy az ügyész kéri az ítéletet, aztán a bíró majd megítéli. Ettől abba szokták hagyni. Ezt így értik. 🙂 Nem tudnak mit kezdeni. Nem veszem fel a kesztyűt, nem kezdek el bokszolni, hanem Istennel foglalkozom.

A kérdező: Kiváló! Viszont az a helyzet, hogy ez kívül áll rajtam, mert ezek körülöttem lévő hitetlenek, hamis tanúk, pénz… Nem egy, nem kettő, hanem sok hazugság. Úgyhogy, ezt hogyan kezeled?

P. Brian: Két dolgot látunk ApCsel-ben. Az egyik a vádolás, és a másik a fenyegetés. „Ha te ezt teszed, akkor én azt fogom tenni.” Persze ez az ördög taktikája. Hamisan vádol minket, vagy akár jogosan vádol minket, de arra használja a vádolást, hogy lerombolja a jellemünket. Úgyhogy az egyik, amivel játszik, az a lelkiismeretem, és a másik, amivel játszik, az a félelmem. Fenyegetések a félelmemre, a vádak a lelkiismeretemre vannak hatással.

Jel 12:10 levettetett a mi testvéreink vádlója, aki vádolta őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. Mi legyőzzük őt a Bárány vére által. Ez a vér megtisztítja a lelkiismeretünket, elveszi a bűneinket, és megadja nekünk a lehetőséget, hogy megálljunk az új-emberben. Jel 12:11 legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük beszédével. ApCsel 5-ben azt mondja: Állj meg, nyisd ki a szádat, és mondd, amit láttál és hallottál. Ennyi! Ez az eredmény. A Bárány vére, ami megadja nekünk a bizonyságot, és akkor Jel 12:11 nem kíméljük az életünket mindhalálig, ami azt jelenti, hogy nem félünk.  Úgyhogy legyőzzük őt a Bárány vérével és a bizonyságtétel beszédével, mert nem kíméljük az életünket mindhalálig.

A Bárány vére megtisztítja a lelkiismeretemet, a Szent Szellem ad nekem bátorságot, hogy beszéljem az igazságot. Nem tehetünk ennél többet, minthogy az igazságot szóljuk, és aztán nem félünk. Amikor fenyeget minket, azt mondjuk: „Kinek engedelmeskedem? Neked vagy Istennek? Döntsd el te!” ApCsel 5:29 Péter azt kérdezte: „Kinek engedelmeskedjek inkább, embernek vagy Istennek? Döntsd el!” Aztán a lelkiismeretük kezdi zavarni őket, mert ez már nem rólad szól, hanem Istenről is.

Ezután persze ott van Ef 6. Pál azt mondta: Bárki, aki Krisztust akarja követni, üldözve lesz ebben a világban. Ez egy elég jó ígéret! 🙂

Hozzászólás: Nekem választ ad az összes ilyen kérdésre a következő írásrész:

1Ján 5:4-5 Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?

P. Brian: Mi hívők hiszünk Isten Fiában, és megtértünk, ugye? Azután lehet, hogy nem öltözzük fel az Urat. Megvan a hitünk, hogy megtérjünk, aztán csak küszködünk a testben. Szörnyű ez a küszködés. Mert ebben nincs öröm. „Mindenki más boldog, de én nem vagyok az. Mindenki másnak működik, csak nekem nem.” Valószínűleg nem tudjátok: Másnak mindig jobban működik! Nem vagy annyira más, mint gondolod! Az egyetlen különbség, hogy van hited a megtéréshez, de aztán nem folytatod az Igében, hogy rájöjj, ki vagy, és aztán felöltözöd Őt hit által. Ez mindig működik. Mert a kegyelem megadott nekünk mindent, amire szükségünk van, de ez az Ő megismerése által történik. Tanulnunk kell Róla.

Jézus azt mondta: Kövessetek Engem, tanuljatok Tőlem, és Én nyugalmat adok a ti lelketeknek. Megtértünk, elkezdtük tanulni a Bibliát, és a lelkiismeretünkre ránehezedik a szabályoknak és rendelkezéseknek a súlya: „Mit csinálok, és mit nem csinálok? Ki jobb nálam? Miért nem csinálom olyan jól, mint az a másik?” A Biblia itt nem segít, és ezért olyan fontos a kegyelmi tanítás.

Mert a kegyelem megtanít minket, hogy kik vagyunk, hogy felöltözhessük az új-embert, és megtanít minket megtagadni az istentelenséget: Ez nem én vagyok! Csak ahogy Péter megtagadta az Urat: Nem ismerem Őt!; ugyanígy megtagadjuk a hústestünket: Még csak nem is ismerlek! „Hogyne ismernél engem?! Én vagyok az, akinek problémája van a cigarettázással. Ismersz engem! Én vagyok az, aki ezzel küszködik.” „Nem! Én nem ismerlek téged. Te az ellenségem vagy. Nem vagy a barátom. Nem sajnállak. Én az új-emberben vagyok, és dicsérni fogom az Urat, és ki fogom hirdetni az Ő ígéreteit és az Ő kegyelmét. Mert ez vagyok én.”

Úgyhogy, ne állj meg ott, hogy megtérsz, aztán próbálsz jó keresztény lenni a hústestedben. Mert akkor vagy dicsérni, vagy kárhoztatni fogod magad. Mert be vagy csapva. Egy hívő, aki a hústestében él, be van csapva. Abban van becsapva, hogy elhiszi, ez a kereszténység.

Jak 1:22-24 Az igének pedig cselekvői legyetek ne pedig csak hallgatói, becsapva magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének, de nem cselekvője, az ilyen hasonló ahhoz az emberhez, aki a tükörben megnézi természet szerinti ábrázatát, majd miután megnézte magát, és elment, azonnal elfelejti, hogy milyen volt.

Isten Igéje megmondja nekünk, hogy kik vagyunk. 2Kor 3:18 belenézek, és látok ott egy képet. A Szent Szellem elváltoztat engem arra a képre. Ez hit által történik. Felöltözöm az új-embert. Egy becsapott hívő látja, hogy ki ő, és aztán elsétál és elfelejti, és csak a hústestében él. „Hogy néz ki Jézus? Még csak nem is emlékszem. Próbálok úgy cselekedni, mint Jézus. Van ilyen Mit tenne Jézus? – WWJD karkötőm.” Ez olyan, mint az ó-ember.

Inkább: Mit tett Jézus? – ez a lényeg. Ah, ez szép gondolat! Mostmár látom Őt. Látom azt a békés tekintetet az arcán a keresztről, ahogy éppen rám tekint, és azt mondja: „Megbocsátok neked, mert nem tudod, hogy mit cselekszel. Átveszem a helyed, te csak nyugodj. Én átveszem a te helyed.” Tyű, igen! Mit tett Jézus? Felöltözöm az új-embert. Jézus megtette ezt értünk. Megteremtett minket Őbenne, és ez megszabadít minket.

Nem tudom, hogy milyen problémák vannak. Lehet ivás, cigaretta, harag, pornográfia, függőség… Nem tudom, hogy milyen problémáid vannak, de Jézus teremtett benned egy új-embert. Ha hívő vagy, akkor új-ember vagy. Öltözd fel! Azután dicsérd és imádd Istent anélkül, hogy bármilyen kapcsolatod lenne a bűnnel. Az a bűn nem kárhoztathat téged!  Nincs kárhoztatás. Jézus meghalt a bűnödért. Így lehet legyőzni az alkoholizmust, és azt találod, hogy abbahagytad a cigarettázást. Annyira szerelembe esel Jézussal, annyira fogod szeretni a tested, annyira fogod gyűlölni a cigarettát, hogy csak eltűnik, és vége a harcnak! Ha elszívsz egy cigit, mit teszel? Csak megvallod, és az új-emberben élsz. A Szellem majd gondot visel a hústestedről. Mi az Úr oldalán állunk.

Hozzászólás: Az utolsó kérdéshez, ami a szellemi háborúságra vonatkozott. Ef 6-ban a római légió fegyverzete van leírva. Az elmúlt évtizedben jó párszor tanulmányoztam, mert én is ugyanebben a cipőben jártam, járok. Körülöttem sok az ellenség. Ef 6:16 Mindezekhez vegyétek fel a hit pajzsát. Az a pajzs több mint egy méter magas, vízbe áztatták, mert a tüzes nyilaktól ez védte meg a katonát.

Nekem mindig az segített, hogy dicsértem és áldottam az Urat, imádkoztam, és bekucorogtam a „pajzs” mögé. Akárhányszor elfelejtkeztem erről, hogy bebújjak mögé, akkor betalált egy „tüzes nyíl”. Pál kétszer egymás után is elmondja, hogy öltözzük fel a szellemi fegyverzetet. Ez nem véletlen.

Kategória: Egyéb