Ez a beszélgetés az Amikor már nem remélem a győzelmet (Húsvét V.) c. üzenethez kapcsolódik. (2016. április 3. vasárnap 16:00)
P. Bendegúz: A feltámadásról, a feltámadás bizonyítékairól, a feltámadás valóságáról lesz most szó. Először én fogok beszélni kicsit Jézus haláláról, ennek a valóságáról – lehet, hogy ez kicsit furcsa most, de a feltámadás nyilván ott kezdődik, hogy Jézus meghalt tényleg –, utána pedig Ernő fog beszélni a feltámadás valóságáról, bizonyítékairól, és azután tegyétek fel a kérdéseiteket.
Tudjuk azt, hogy az evangéliumok beszélnek Jézus haláláról. Természetesen számunkra ez egy rendkívül fontos esemény. Az, hogy Jézus meghalt, ennek nagy jelentősége van számunkra. Nem annyi: Jaj, de sajnáljuk, hogy valaki elrontotta a történetet. Hanem annak, hogy Isten Emberré lett, az egyik központi célja az volt, hogy meghaljon. Azért, hogy megfizesse az árat a mi bűneinkért. Ez egy eléggé különleges halál volt mindenféle szempontból. Egy tökéletes, bűntelen ember, Aki ellen nem lehetett vádat felhozni, mégis el lett ítélve. Habár az ítélettel megbízott ember igazából felmentette volna, a tömeg nyomására mégis megfeszítették.
Valójában az Ő szenvedése az előző estén kezdődött. Az előző heti beszélgetésben is volt szó erről. Nyilvánvaló, hogy valós félelem és stressz volt Jézus szívében. Vért izzadt, ami hatalmas stresszről beszél. Úgy szintén valószínűleg nagyon nagy szellemi nyomás alatt volt. Fontos azt is látni, hogy nem aludt azon az éjszakán. Tehát egy rendkívül nagy nyomás alatt, stresszben, alvás nélkül töltött éjszakán volt túl, amit aztán tárgyalás követett, több is.
Aztán elkezdődtek a fizikai bántalmazások, ütötték, leköpdösték, stb. Aztán jött a korbácsolás. Kb. harminc évvel ezelőtt egy orvosi szaklapban – The Journal of the American Medical Association – írtak erről részletesen. A korbács sokágú volt karmokkal, kövekkel, golyókkal, fogakkal. Gyakorlatilag ezzel leszedték a hátáról a bőrt. Aztán kapott egy töviskoronát, ami lehet, hogy nem tűnik nagy ügynek, de a fejbőr tele van idegekkel, és ezeknek a mély megsebesítése rendkívüli és tartós fájdalmat okoz. Bizonyos elemzések szerint ez olyan jellegű volt, hogy akár bele is lehetett őrülni.
Valószínűleg, mire megfeszítették Jézust, olyan kritikus állapotban volt, hogy nem is nagyon kellett volna megfeszíteni. A megfeszítésben három szeggel átszegezték, és gyakorlatilag a szegeken kellett megmaradnia egy olyan pozícióban, ahol alig kapott levegőt. Emiatt folyton fel kellett Magát tolnia, ami rendkívüli fájdalmakkal járt. Az a lényeg, hogy ezt nem lehet túlélni.
A végén, miután meghalt, még egy szúrást is kapott az oldalába dárdával. Az egyik evangélium leírja, hogy víz és vér jött az oldalából külön, Ján 19:34. Ennek kétféle orvosi oka is lehet, de azzal teljes egészében egyetért mindenki, hogy ez a biztos jele annak, hogy Ő meghalt. Talán az egyik gyönyörű értelmezése ennek az, hogy gyakorlatilag szó szerint megszakadt a szíve. Tehát ha valaki megnézi az evangéliumokat orvosi szemszögből, akkor semmi kétsége nem marad afelől, hogy Jézus valóban meghalt. Nem tetszhalál volt. Nyilván a rómaiak profik voltak ebben, nagyon jól tudták, hogy ki az, aki meghalt. Római katonák felügyelték az egészet. Tehát semmi kétség a halála felől.
Az egyik nagyszerű dolog egyébként, hogy azokat, amiket most elmondtam, az interneten az egyik leginkább olvasott magyar weboldalon Húsvétkor pontosan leírták.
Nagyjából két nap telt el azután, kb. negyvennégy óra, amíg halott volt Jézus, és utána nagyszerű események történtek.
Kálmán Ernő: Ez egy rázós téma. Nem is értem, hogy az evangéliumok írói hogy voltak ilyen felelőtlenek, hogy egy ilyen kiélezett, ilyen lehetetlen történetre tették fel a kereszténység hitelességét. Hogy lehetne a legkönnyebben véget vetni a kereszténységnek? Csak meg kéne cáfolni a feltámadást. Ezt a problémát egyébként Pál apostol is felismerte.
1Kor 15:14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.
Tehát kétezer éve adott egy könnyűnek látszó feladat. „Ez nem nehéz. Halottak nem szoktak feltámadni!” Mégis van egy probléma, kétezer éve van egy üres sír, és nincs meg a test.
Minden bírósági tárgyalás alapja az, hogy kinek az érdeke volt. Ezt a kérdést teszik fel a bíróságon. Alkalmazzuk ezt Jézus esetében. Volt a római elnyomó hatóság, voltak a zsidók, és voltak a tanítványok. A tanítványok Jézus barátai voltak, a római hatóságok és a zsidó nagytanács Jézus halálos ellenségei. Kinek volt az érdeke, hogy a test eltűnjön?
Elsőre úgy tűnik, hogy a tanítványok érdeke volt. A probléma az, hogy senki nem számított a feltámadásra, mindenki temetésre készült. A tanítványok elmenekültek, elbújtak, az asszonyok pedig hozták a különböző balzsamokat, hogy bebalzsamozzák a holttestet. Úgy tűnt, hogy nem állt szándékukban ellopni a testet. Még ha szándékukban is állt volna, akkor sem lettek volna rá képesek.
Máté evangéliumában olvassuk, hogy római őrség őrizte a sírt. Ez tizenkét embert jelentett. Négyen voltak a sír előtt, négyen pihentek, négyen aludtak. A fegyvertelen tanítványok hogyan győzték volna le a kor legjobb katonáit? Tegyük fel azonban, hogy sikerült. Mit nyertek azzal, hogy a feltámadást hirdették? Valamennyien vértanúhalált haltak, kivéve a mázlista János apostolt. Azért ő is az élete végéig bujkálni kényszerült.
A kérdés ezek után: Te meghalnál egy hazugságért? Ha tudod, hogy akit követtél, szélhámos volt, meghalnál azért? Mert Jézus azt mondta: Megölnek, de harmadnapon fel fogok támadni. Ha én lettem volna valamelyik tanítvány helyében, inkább igyekeztem volna leleplezni Jézust, ha nem mondott igazat.
Aztán történt valami a feltámadás után. Az addig bujkáló tanítványokból hősök lettek, egy napon belül. Jeruzsálemben hirdették az evangéliumot, ott, ahol mindez megtörtént. Mit kellett volna tennie a zsidóknak és a rómaiaknak, hogy megállítsák a kereszténység rohamos terjedését? Ki kellett volna húzni a sírból a testet, rárakni egy kocsira, és körbevinni Jeruzsálemben. Ezt azonban nem tudták megtenni. Ehelyett kitaláltak egy mesét.
Máté evangéliumában olvassuk, hogy lefizették a római őrséget, hogy mondják azt, amíg aludtak, a tanítványok ellopták a testet. A kérdésem a következő: Ha aludtak, honnan tudhatták, hogy mi történt? Aztán még egy árulkodó dolog az, hogy az őrséget nem vonták felelősségre. Ugyanis, ha abban az időben egy római katona elaludt őrségben, akkor azért az életével fizetett. Több ókori történelmi munkában, többek között Caesar írásaiban is olvassuk ezt.
Még egy dolog, hogy a tanítványokat sem vonták felelősségre sírrablásért. Ez hallatlan volt akkoriban, nagyon szigorúan vették. Még egy, hogy a sír nem vált zarándokhellyé. Ez egy nagyon fontos érvünk, ugyanis a következő hat-hétszáz évben nem látogatták a sírt zarándokok.
Tehát adott egy üres sír, és egy kijelentés, hogy azért üres a sír, mert Jézus feltámadt a halálból.
Még egy gondolat. P. Bende beszélt arról, hogy Jézus valóban meghalt a kereszten. Néhányszáz évvel ezelőtt egy ember kitalálta, hogy Jézus csak elájult, aztán a sírban magához tért, és elmenekült. P. Bende érzékeltette azt a tortúrát, amin Jézus keresztülment.
Tekintsünk el attól, hogy akkor már egy emberi roncs volt, amikor a keresztre szögezték, és attól az „apróságtól”, hogy a szívburokba hatolt a római katona dárdája, és tegyük fel, hogy abban a gyalázatos állapotban Magához tért, a belülről teljesen hozzáférhetetlen hatalmas követ elgördítette, aztán legyőzte a négy fegyveres katonát, és utána a maradék erejével elvonszolta Magát a tanítványokhoz. Nevetséges, de tegyük fel, hogy így történt. Szerinted ki tudta volna adni Magát az Élet Fejedelmének, az Élet Urának, mint aki legyőzte a halált? Olyan állapotban lehetett, hogy nem csodálatot, hanem valószínűleg szánalmat keltett volna. Valójában nem változott volna semmi a tanítványok szívében. Annyit mondtak volna: Mindent megteszünk Érted, szerencséd, hogy túlélted.
Jeruzsálemben azonban történt valami, ezrek tértek meg napok alatt. Aztán Jézus negyven napon keresztül megjelent embereknek, nem csak a tanítványoknak. 1Kor 15-ben azt mondja Pál, hogy egyszerre több mint ötszáznak megjelent. Ez ott történt, ahol az események végbementek. Hét ókori beszámolónk van Biblián kívüli forrásokból, de soha egyetlen mondattal sem cáfolják a történetet.
Egy utolsó gondolat. A bíróságok úgy működnek, hogy ha szemtanú megbízhatónak bizonyul, a tanúvallomása perdöntő erővel bír. Ha megnézzük a tanítványok életét – p. Kende az üzenetben beszélt a társadalmi berendezkedésünkről, hogy valójában a nyugati társadalmak meghaladhatatlan mintára épülnek –, erkölcsi példát mutattak, ami miatt csak csodáljuk őket. Megbízható és hiteles embereknek bizonyultak. A tanúvallomásuk olyan erős, mintha mi is ott lettünk volna.
Kérdés: Sorrendbe lehet-e rakni a feltámadás utáni eseményeket? Én egyszer megpróbálkoztam ezzel, és nem sikerült. Van esetleg erről könyv?
P. Kende: Létezik olyan, hogy megpróbálják az evangéliumok eseményeit sorrendbe rakni. Gospel harmony, Harmony of the Gospels, Evangéliumi kronológia. Nyilván, ami zavaró lehet, az az, hogy vannak olyan beszámolók, amik egy bizonyos részét írják le, mások másik részét, van, ami ezt hangsúlyozza, van, ami azt, de azt gondolom, hogy lehetséges sorrendbe állítani. Nincsenek olyan ellentmondások benne, amik kizárnák azt, hogy sorba lehessen állítani.
Most nem tudnék mondani konkrét idővonalat, mert utána kéne néznem, de lehetséges. Valamikor próbáltam ezt, talán húsz évvel ezelőtt, de akkor az elfogatástól kezdve néztem. Azt tudom, hogy lehetséges, és meg is csinálták. Szerintem van is könyvem, ami direkt erről szól.
Kálmán Ernő: Én még soha nem vizsgáltam ebből a szempontból, de most adtál egy jó ötletet, és lehet, hogy megteszem. Van bármi mélyebb oka, amiért ezt kérdezed?
– Csak annyi, hogy próbálkoztam ezzel, és voltak olyan részek, amit nem tudtam beilleszteni. Ha jól emlékszem, amit nem tudtam sehova sem tenni, az az volt, amikor Jézus megjelenik Máriának a sírnál. Hogy van ez? Kinek jelent meg először? Hány angyal volt?…
Azt gondolom, hogy ez az egyik olyan bizonyíték, ami a legnagyobb súllyal nyom a latban, hogy ez valós elbeszélés. A bíróságokon, amikor megtörténnek a tanúkihallgatások, ha tanúk mind pont ugyanazt mondják, akkor nem fogadják el hitelesnek a tanúvallomásokat.
Az egyik evangélista egy angyalt mond, a másik kettőt, van, aki azt hangsúlyozza, hogy Péter behajolt a sírba, van, aki azt, hogy Mária találkozott Jézussal. A különböző embereknek különböző dolgok voltak fontosak, hogy megemlítsék. Azt gondolom, hogy ettől igazi, hogy látszik, nincs összefésülve. Ha összeilleszted a négy történetet – p. Bende szokott a történelmi bizonyításnál erről beszélni –, a lényeget tekintve nincs ellentmondás, hanem inkább kiegészítik egymást.
P. Bendegúz: Van egy nagyon érdekes téma ezzel kapcsolatban. Méghozzá az, hogy Isten nem egy rendszeres teológiai könyvet írt. Persze megtehette volna, és mi nagyon szeretjük is a teológiát, sok oknál fogva nagyon egészséges. Ugyanakkor, amit Isten szem előtt tartott, az az, hogy „életre lett tervezve”. Az volt Isten célja, hogy e Könyv által éljünk.
Habár a Biblia nagyon történelmi, vannak olyan könyvei, amik kifejezetten történelmi könyvek. Pl. Nehémiás könyve egészen elképesztő. Ugyanakkor nagyon sok könyvben pontosan arról van szó, hogy vannak témakörök, amit kifejt. Például Jeremiás könyve kronológiailag teljesen összevissza van. A témakörök fontosabbak voltak az író számára, mintsem a kronológiai sorrend, de ki lehet egyenesíteni.
Ha például Máté evangéliumát olvasod, akkor a Hegyi beszéd után gyakorlatilag fejezeteken keresztül Jézus irgalmasságát lehet látni, ahogy gyógyítja a betegeket, megindul a szíve, könyörületes. Aztán pedig nagyon sok fejezeten keresztül példázatok vannak – majdnem tíz fejezet –, és igazán ezeket együtt kell elolvasni, akkor látja meg az ember, hogy miről szól ez az egész. Egyébként egyáltalán nem biztos, hogy ezek kronológiai sorrendben vannak. Ezeket Jézus mondta. Szeretnélek emlékeztetni, hogy három évig tanított, elképesztő mennyiségű tanítása lehetett.
Ha János evangéliumára gondolsz, gyakorlatilag egész végig, az utolsó hét eseményeiig végig arról tanít, hogy Jézus kicsoda különböző szempontokból. Ő a Jó Pásztor, Ő a világ Világossága, Ő az ajtó, a Bárány… János evangéliuma nagyon sokat használja ezeket. Mert Istennél ez nagyon fontos, hogy Ő egy üzenetet akar átadni. Ez a fontos számunkra is, mert ez az életünknek szól. Egy módon valójában a hitünkben és a keresztény életünkben a történet kronológiája másodlagos. Még akkor is, ha Ernő és én ezzel sokat foglalkozunk. Egyet azonban tudhatunk, azt, hogy igaz minden szava.
Kálmán Ernő: Még egy-két érdekesség. Van nagyon sok árulkodó jel az evangéliumok leírásaiban Jézus feltámadásával kapcsolatban. Az első az, hogy asszonyok találták meg az üres sírt. Abban az időben, abban a kultúrában közel sem volt akkora szavuk, mint most. Gyakorlatilag a tanúvallomásuk nem számított. Ha én írtam volna az evangéliumokat, akkor a tanítványok találják meg az üres sírt, az biztos.
Aztán Jézust a saját ellenségei temetik el, arimatiai József és Nikodémus gondoskodtak Róla. Rendben van, hogy szimpatizánsai voltak Jézusnak, de tagjai voltak a nagytanácsnak is, ami elítélte Jézust. Mennyire zavarba ejtő ez a történet! Úgy értem, Jézus barátai elfutottak, nem törődtek a Mesterrel, és azok temették el, akiknek gyakorlatilag semmi közük nem volt Hozzá.
Aztán a kereszt. Jézus ott függött, minden elveszett és a tanítványok sehol. Megint kik voltak ott? Az asszonyok. Ja, és János apostol. Azok, akik mindezt leírták, azok viselkedtek gyáván, és képesek voltak ezt leírni. Én sose tettem volna meg. Én azt írtam volna, hogy az asszonyok elbújtak, és én készültem a feltámadásra. „Mindent tudtunk! Alig vártuk!” 🙂 Ez a történet messziről „bűzlik”! Úgy értem, hogy annyira valóságos.
P. Bendegúz: Tudod, mi az érdekes? Az, hogy Isten mindig megmutat annyit Magából, hogy hihetünk. János evangéliumában megkérdezik Tőle: Miért nem a világnak jelented ki Magad, miért nekünk?; Ján 14:22. Ugyanazt kétszer elmondja, mielőtt megkérdezi ez a tanítvány, és miután megkérdezte. Majdnem ugyanazt a verset mondja, Ján 14:21,23. Gyakorlatilag a közösségük, a kapcsolatuk intimitásáról beszél Jézus ott, és a szeretetről, és arról, hogy megtartani a beszédet.
Egyen változtat a vers végén, először azt mondja: Én is szeretni fogom őt, és kijelentem Magam neki; másodszor: ahhoz megyünk, és annál lakozunk. A 21. versben azt mondja, hogy ahol megvan ez a szeretet, ott az Atya és Ő kijelentik Magukat. A 23. versben pedig azt mondja: Ezeknél az embereknél lakozunk. Azt mondja Jézus, hogy Őt igazán nem érdekli az, hogy ki legyen jelentve az egész világnak, hanem az, hogy azokkal az emberekkel, akik hisznek Benne, legyen szeretetteljes kapcsolat. Elképesztő versek, amiket itt Jézus mond.
Érdekes, hogy ugyanez van a feltámadásnál. Mert tényleg megjelenhetett volna úgy, hogy besétál Pilátushoz, és azt mondja: Látod, ki vagyok? Vagy bekerülhetett volna a jeruzsálemi hírlap aznapi számába. 🙂 Nagyon-nagyon nyilvánvalóan csinálhatta volna az egészet, de elég bizonyítékát adta, és megjelent azoknak, akik szeretettel voltak Vele. Érdekes, hogy mégis hagyott egy kis helyet, hogy mi hitből éljünk. Mert amikor hitben élünk, hit által közelítjük meg Őt, felfedezhetjük ugyanezt a szeretetteli kapcsolatot Vele, és Ő kijelenti Magát nekünk, és velünk lakik.
Kérdés: Jézus haláláról lenne egy kérdésem. Én hiszek a Jézusba vetett hit általi megigazulásban, viszont találkoztam olyannal, aki nem hitt benne, és ezt a kérdést szeretném elmondani. Szerintem ez is hit-kérdés, de az illető nem hiszi el, hogy valakinek a kétezer évvel ezelőtti halála érvényes a mai bűnökre. Én hiszem, mert Jézus mondja: Életemet adom a bűneitekért.; de ő azt mondja, hogy ez a mai korra nem érvényes, nem lehet valakinek a bűnéért előtte meghalni, mint ahogy azt elkövette, vagy még nem is élt.
P. Kende: Csak két dolog nagyon egyszerűen. Az egyik az, hogy én megtehetem azt, hogy előre megfizetek valamiért. Bárhol, bármikor megtehetem. Fizethetek előre bérleti díjat egy, öt, tíz, száz évre is akár. Persze, hogy megtehetem! Mi az, hogy nem lehet? Még emberi viszonylatban is lehet! Előre kifizetem az ebédet a gyerekemnek, vagy veszek egy éves bérletet. Miért ne lehetne? Igazából még örülnek is, ha így csinálod.
A másik oldala az, hogy figyelmen kívül hagyja Istennek a mindentudását, azt, hogy Isten előre tud minden eseményt, minden lehetséges eseményt, az egészet áttekinti. Ahogy mi mondjuk, egyetlen örök pillantással áttekint mindent. Igazából Ő pontosan tudja az összes cselekményt. Ez azt jelenti, hogy Ő tulajdonképpen ránézhetett a bűnömre kétezer évvel ezelőtt, és rátehette Krisztusra kérdés nélkül. Ha Isten nem lenne mindentudó, akkor nyilvánvaló, hogy ezt nem tudta volna megtenni.
Általában ezt tesszük mi, emberek, hogy korlátozzuk Istent a saját korlátaink által. Gyakran gúnyolnak minket azzal, hogy Istent teremtettünk a saját képmásunkra. A valóságban a mi Istenünk messze túlhaladja a mi korlátainkat és a mi elképzeléseinket. Ez az egyik erőteljes bizonyítéka a hitünknek, hogy mi nem foghatjuk fel Istent egy ilyen módon, mi nem hozhatunk létre ilyen Istent az elménkben. Azok az istenek, amiket mi létrehoznánk, kőből készülnének, mint egy bálvány, vagy egy filozófia lennének, vagy valamilyen logikus rendszer… valami olyan, ami nagyon is mi vagyunk. Isten azonban más.
Emlékszem, amikor a fiam kicsi volt, kérdezett a görög istenekről az Olümposzon, és azt feleltem neki, hogy ez alapvetően egy szappanopera, csak nagyobb emberekkel és nagyobb hatalommal. Mert az igazából az. Olyan, mint a legrosszabb fajta brazil szappanopera, szó szerint. Csalás, hazugság, visszacsúszás, hátbatámadás, a házastárs megcsalása… mi kell még?! Azért, mert az emberek olyan isteneket teremtettek, mint ők maguk. Ez igaz mindenfajta istenségre, mint Allah, Krisna… A mi Istenünk azonban nem ilyen. Ez a bámulatos ebben.
Úgyhogy amikor valaki azt mondja nekem, akkor azzal hívnám ki: „Nos, te éppen most korlátozod Istent magad által. … Ő nagyobb, mint te!”
Kálmán Ernő: Köszönjük, ez egy nagyon jó kérdés. Én azt gondolom, hogy be vagyunk zárva az időbe, és nem egészen értjük az idő és az örökkévalóság összefüggését. Amikor az örökkévaló Isten belépett az időbe, akkor Ő teljesen örökkévaló Isten volt, ugyanakkor teljesen véges ember is. Nem értjük, ez hogyan lehetséges. Nem egészen értjük, hogyan öröklődhetett a bűn Ádámtól egészen idáig. Aztán nagyon sok mindent nem értünk Istennel kapcsolatban.
Mégis van itt valami, hogy kézzelfoghatót is mondjak: a próféciák. Nem született olyan ember, aki pontosan meg tudná mondani, mi fog történni ezerötszáz évvel később. Több ezer beteljesült próféciát látunk a Bibliában. Nem is olyan régen, 1948-ban megalakult Izrael állam. Ez meg volt prófétálva, több ezer éves prófécia beteljesedését láttuk ebben. Ez az örökkévalóság megnyilvánulása az időben. Az örökkévaló Isten áthidalja az időt, kívülről szemléli, és ez az olcsó válaszunk, hogy Ő mindenható.
Azt mondják Kálvinról, hogy ő azért volt egy értelemben nagyobb reformátor, mint Luther – és nyilván nehéz az összehasonlítás –, mert ő próbálta Isten szemszögéből nézni a dolgokat. Ez nem könnyű.
P. Bende: Két vers:
Ján 17:20 De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik majd az ő beszédükre hisznek bennem,
Tehát a jövőbeni tanítványokról is beszél, mint te például. Ezek az emberek hinni fognak Benne, és ennek az oka az, hogy Ő fizetett a bűnükért.
A másik vers Jel 7-ben van. Tudjuk, hogy a nagy nyomorúság még nem történt meg.
Jel 7:14 Azt mondtam neki: Uram, te tudod. Mire ő így szólt hozzám: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.
Ez azt jelenti, hogy a bűneik el lettek véve a Bárány vére által. Ők a nagy nyomorúságból jöttek, ami még nem történt meg. Tehát Krisztus értük is megfizetett. Azokért, akik a mi nézőpontunkból tekintve a jövőben születnek majd. Talán ez a két vers is segíthet annak az embernek.
Kálmán Ernő: Az jutott eszembe, hogy én nem hívő emberként kézzel-lábbal tiltakoztam az egész történet ellen. Az emberiség túlnyomó része az egyetlen reménye ellen harcol. Ez az egyetlen reményünk, hogy a feltámadás igaz. Egész életünkben rabok vagyunk a haláltól való félelem miatt. Ez tizennyolc évesen még nem nyilvánvaló. Én először harmincévesen tűnődtem el rajta. „Harminc vagyok. Hogy juthattam idáig?” 🙂 Ennek azonban a fele sem tréfa, ez nem játék.
Minden idők legnagyobb tétje ez a Könyv. A feltámadás vagy mindenre válasz, vagy semmire sem. Vagy teljes megoldás az életünkre, vagy szélhámosság. Hála Istennek, hogy nem az! El tudod, képzelni, hogy nem fogunk meghalni? A fizikai testünk le fog állni. Viszont a tested az nem te vagy valójában. Franklin Grahamtől hallottam: Te az vagy, aki a szemeden kinézel. Hatalmas lények vagyunk.
Gondoltál már erre? Hatalmas lények vagyunk! Számunkra elkezdődött az örökkévalóság abban a pillanatban, hogy hittünk. Ide, az időbe zárva most örökkévaló lények ülnek itt. Nagyon sokan kérdezik a világban, hogy van-e élet a halál után. Mi kérdezzünk vissza, hogy van-e élet a halál előtt. Kérdezzük meg: Hogy tudsz élni igazi válaszok nélkül? Mi úgy éljük az életünket, hogy vannak válaszaink. Tudjuk, honnan jöttünk, kik vagyunk, hová megyünk.
Kérdezz meg valakit: Ki vagy te? Majd fog válaszolni: XY vagyok, ez és ez a foglalkozásom. „Ennyi?” „Miért, mit kéne még mondanom?” Aztán hosszú hallgatás.
Ján 1:12 Isten gyermekei vagyunk, az életünk még el sem kezdődött. Egy nyolcvanéves hívőnek még nem kezdődött el az élete valójában. Nem hiszem, hogy létezik nagyobb ígéret, mint a Biblia ígérete. Róm 1:14 emiatt mindenkinek az adósai vagyunk. Ezt tudtad? Adósa vagyok a szomszédomnak, a főnökömnek, a faragatlan ismerősömnek… mindenkinek az adósa vagyok, hogy elmondjam neki, hogy van remény.
Ámen.