Beszélgetés (rap)

2016 március 27. vasárnap  18:00

Ez a beszélgetés az Amikor látod, hogy nincs tovább (Húsvét III.) c. üzenethez kapcsolódik. (2016. március 27. vasárnap 16:00)

Kérdés: Nem lenne hasznosabb, ha a beszélgetés helyett ugyanebben az időben a pásztorok inkább személyes kapcsolatot keresnének azokkal az emberekkel, akik itt vannak? Ahelyett, hogy a színpadról ilyen távolabbi dolgokat mondanának.

P. Bendegúz: Nagyon jó kérdés. Szerintem a többiek, éppen ezt csinálják. Illetve istentisztelet előtt van erre lehetőség egy órában. Akkor pontosan ez történik. Ezért is bátorítunk mindenkit arra, hogy vasárnap délután jöjjön három órakor, mert akkor van erre lehetőség, hogy beszélgessen lelkipásztorokkal, és hogy keressük a kapcsolatot.

Ugyanakkor azt is el kell, hogy mondjam, természetes az, hogy mi, lelkipásztorok keresünk kapcsolatot emberekkel. Azt gondolom, hogy az energiánk, a gondolataink jó része éppen erre megy el. Arra, hogy emberekkel tartunk személyes kapcsolatot.

Lehet, hogy erre azt kérdezed: Rendben, de hogy van az, hogy nekem nincs egyikükkel sem igazán személyes kapcsolatom? Azt nyilván tudod, hogy személyes tartalmas kapcsolatot nem lehet végtelen számú emberrel fenntartani. Az én személyes tapasztalatom az, hogy intenzív jó kapcsolatot kb. öt emberrel lehet tartani a családon kívül. Ezt nevezném tanítvány szintű kapcsolatnak. Még lehet öt-tíz ember, akikkel a kapcsolat személyes. Gondolj bele, Jézussal tizenkét tanítvány volt, és ők éjjel-nappal együtt voltak. Tehát sok lehetőségük volt.

Viszont te is tehetsz ehhez sokat. Mert nem szoktuk lepattintani az embereket. Ha te lépsz egyet, akkor lehet, hogy nagyon könnyen közel leszel vonva. Ugyanígy van Istennel is. Ő von minket, csak néha szükség van egy lépésre tőlünk is. Ez fontos. Előfordul, hogy csak ülünk, és azt várjuk, hogy egy pásztor egyszer hozzánk szóljon. Megtehetem azonban, hogy azt mondom: Leszek én követő, és közeledem. Akkor észrevehetem, hogy nem kell sok, hamar be leszek vonva. Igazából természetes, hogy ez így történik.

Lehet, hogy éppen bennem van valami, ami távol tart attól, hogy induljak. Lehet ez egyfajta büszkeség, vagy lehet valamiféle sérülés, de ezen túl kell lépnünk. Mert akinek van, annak adatik. Ez igazán nem nagy dolog. Kicsiny dolog, de fontos.

P. Farkas Laci: Én azt vettem észre ezzel kapcsolatban, hogy aminek ellene kell menni, az sokszor lehet éppen a saját személyiségem. Mert természetileg lehet, hogy én nem vagyok nyomulós, nem vagyok minden lében kanál. Ezt tudva, szándékosan kell, hogy menjek ellene. Természetileg csak könnyen beleragadnék abba, hogy passzív vagyok. Néha embereknek ez a gond, de az a jó, hogy felismerve, lehet ellene tenni. Csak tervezni kell, hogy néha kilépek.

Kérdés: Beszélnél kicsit az időről a között, hogy Jézust keresztre feszítették, levették a keresztről, sírba tették, és a között, hogy feltámadt?

P. Bendegúz: Hol volt Jézus a halála és a feltámadása között? Azt szoktuk mondani ugye, hogy harmadnapra… Ez kb. negyvenkét óra igazából. Kevesebb, mint két nap, negyvennyolc óra, amíg halott volt. Az Írásból annyi nyilvánvaló, hogy Ő a seolban volt ez idő alatt, ami a halottak gyűjtőhelye. Ott Ő kihirdette a dicsőségét.

P. Pelz István:

1Pét 3:19 amelyben elment, és a börtönben levő szellemeknek is prédikált,

Ez volt az az idő, amikor meghalt, és mielőtt feltámadt. A seolban volt. A lényeg az, hogy nem tétlen állapotban volt ez idő alatt, hanem nagyon is aktív volt. Itt azt mondja, hogy prédikált a tömlöcben lévő szellemeknek.

1Pét 3:20 akik egykor engedetlenek voltak, amikor Isten türelemmel várt Nóé napjaiban, a bárka készítésekor,

Van még egy másik vers is. Ef 4:8-ban azt mondja, hogy fölmenvén a magasságba foglyokat vitt Magával. Amennyire tudom, ez a kettő összekapcsolódik. Mert egészen addig a pontig, amíg Jézus fel nem támadt, addig a hívők nem mentek a mennybe automatikusan a halálukkor. Hanem a „váróterembe” kerültek a Föld gyomrában. Jézus elment oda, és azokat, akik hívők voltak, Magával vitte a mennybe.

P. Bendegúz: Tehát ez volt az, amikor a Paradicsomot Magával vitte a mennybe. Előtte a Paradicsom a seol egyik része volt. Azt mondta az egyik latornak a kereszten Jézus: ma Velem leszel a Paradicsomban; Luk 23:43. Ugyanezt Ábrahám kebelének is nevezi a Biblia, amikor Jézus a gazdag emberről és Lázárról mond példázatot. Ekkor Magával vitte. Tehát mostmár az ószövetségi szentek is a mennyben vannak.

Az nem egészen világos, hogy hogyan történt, mert van egy érdekes jelenet a dologban. Az, amikor Jézus megállt a Földön, hogy megmutassa Magát Mária Magdalénának. Akkor azt mondta neki: Ne érints meg, mert még nem mentem fel az Atyához; Ján 20:17. Szerintem ez egy nagyon érdekes pillanat, mert utána ment az Atyához. Amikor már a tanítványoknak jelent meg, az már utána volt. Ők megérintették a sebeit.

Előtte még ment az Atyához, hogy bemutassa az áldozatot. Mégis megállt, és találkozott Máriával. Akkor azt mondta: Menj, és mondd meg nekik, hogy feltámadtam. Csak úgy érzem, hogy ez az egész olyan volt, hogy Jézus nem akart még néhány órát várni a hírrel, hanem el akarta mondani: „Feltámadtam! Mondd el mindenkinek! Aztán majd visszajövök.”

Az, hogy ráadásul ez vele történt meg, abban lehet egy különlegesség. Mert ő volt az, aki a halála előtt egy nappal megkente a drága kenettel a fejét és a lábát. Biztos, hogy ebben volt kapcsolat, amibe nem igazán látunk bele, de látjuk, hogy nem a tanítványoknak jelent meg akkor, hanem ennek a női követőnek. Aki nyilvánvalóan korán ott volt, és volt valami több a szívében, valószínűleg. Ez olyan csodálatos! Merthogy Isten látja ezeket a dolgokat, és megjutalmazza ezeket ilyen intim, ilyen különleges pillanatokkal.

P. Alexey: Azt hiszem, nagyszerű most a páskára gondolni. A következő szó járt a fejemben, ami angolban nagyon jól kifejezi a feltámadás szellemiségét: passover (Pészách) – pass over – átmegy, áthalad. Áthalad az ítélet rajtunk, mert hiszünk Jézusban, és abban, hogy a vére értünk ontatott.

1Kor 5:7-8 Takarítsátok ki azért a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert Krisztus, a mi húsvéti bárányunk már megáldoztatott. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalanságával.

Ez nagyszerű, mert amikor a zsidók kimentek Egyiptomból az Ígéret földje felé, akkor nem tudták, mi kell ahhoz, hogy túljussanak az ítéleten, de alkalmazták a vért az otthonuknál. Senki nem halt meg az otthonaikban. Akkor még nem szabadultak meg Egyiptomból. Két-három napig ez a gondolat járt a fejemben, Istennek volt egy nagyon precíz terve, egy tizenegy napos út arra, hogy eljussanak az Ígéret földjére.

Aztán odaértek a Vörös-tengerhez, és ott megértettek valamit. Megértették, hogy a saját erejükből nincs lehetőségük bánni azzal a helyzettel, amibe kerültek. Ez az volt, hogy a jobb oldalukon is egy nagy hegy, és a bal oldalukon is egy nagy hegy. Három héttel ezelőtt Izraelben voltam, láttam ezt a helyet. Előttük a Vörös-tenger, hátuk mögött a fáraó a seregével, aki igyekezett elkapni őket.

Azt próbálom mondani, hogy Isten az Ő népét, akiket megszabadított Egyiptomból, nagyon is konkrét helyre vezette, ahol saját maguk számára meg kellett halniuk. Amikor ott segítségért az Úrhoz kiáltottak, akkor Ő megnyitotta az utat, hogy át tudjanak kelni. Ez a keresztről beszél. Mi is lehetünk megváltva már sok éve, de soha meg nem tapasztalva a kereszt életét Krisztussal, gyakorlati értelemben. Mert még mindig képesek vagyunk vétkezni.

Azt gondolom, hogy amikor Izrael ezt megtapasztalta, akkor konkrét gyakorlati értelemben megszabadultak, akkor a hitük, Istenben való bizalmuk nagyon megemelkedett. Most, ebben az időszakban, amikor Krisztus feltámadására gondolunk, a Biblia azt mondja, hogy Vele együtt mi is feltámadtunk, de mielőtt megtapasztalnánk gyakorlati értelemben a feltámadást, előtte be kell lépnünk majd a halálba. Ez az Ő feltámadási hatalma az életünkben.

P. Bendegúz: Szeretnék én is elmondani valamit, ami az elmúlt egy-két napban mélyen megérintett, és kapcsolódik ide. Azt hiszem, hogy mi is nagyon könnyen nézhetünk vallásosan a Húsvétra, és közben nem látjuk az egésznek a valóságát. Merthogy képzelhetjük úgy, hogy azért ez nem volt annyira nehéz Jézusnak. „Hiszen Isten volt, nem?! Ott a glória a feje körül. Néhány csepp vére folyt ki a kezén.”

Ha elolvasod az evangéliumokban, hogy mi történt Vele azon az éjszakán… Amikor elfogták, az már annak az éjszakának a vége felé volt, nem sokkal később már kukorékolt a kakas. A legfontosabb az egészben, hogy Ő valódi ember. Valódi! Olyan, mint te. Nyilvánvaló, hogy volt félelme. Sőt! (Éppen volt egy cikk erről az interneten az egyik hírportálon is, meglepő módon.) Van egy olyan rendkívüli foka a stressznek, amikor vért izzad az ember. Hatalmas nyomás, stressz volt Őrajta. És azt mondta az Atyának: „Igazán Én ezt nem akarom. Ha lehet, akkor ne történjen meg.” Tudta, hogy mekkora fájdalom fogja érni. Te féltél már műtéttől?

Ő tudta azt, hogy mi fog történni, és azt mondta: Én nem akarom ezt! Nagy félelme volt, és nagy küzdelem a lelkében, mégis azt mondta: Mindazonáltal legyen meg a Te akaratod! Imádkozott, és kérte Vele lévőket: Imádkozzatok Velem, mert a lelkemben borzalmas dolgok vannak! Ők pedig elaludtak mindig. Végül azt mondta: „Aludjatok! Már úgyis jönnek, és kezdődik, aminek meg kell lennie.” Erre felébredtek, Péter felindult, levágott egy fület. Mit mondott neki Jézus?

Mát 26:53-54 Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém tizenkét sereg angyalnál is többet? De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?

Ott van a legnagyobb stresszben, és azt mondja: „Szerinted nem kérhetném az Atyámat, hogy adjon Mellém angyali seregeket? Van azonban valami, ami fontosabb ennél.” Ez nagyon szólt a szívemhez. Mert előfordul, hogy megtehetjük, hogy segítünk magunkon, de ugyanakkor van nagyobb cél is az életünkben. A nagyobb cél simán megéri. Az örökkévaló cél simán megéri azt, hogy ne avatkozzam közbe. Gondold el, Jézus tényleg megtehette volna, de azt mondta, hogy nem.

Nagyon fontos, hogy lássuk ebben a dologban azt, hogy Ő 100%-ban ember is. Mert ugyanez megtörténik a hívőkkel is folyton, amint járnak Isten útján. Bármikor kiléphetnének belőle, hogy például egy anyagilag jobb létet válasszanak. Vagy mondhatná valaki: Elhagyom ezt az utat, inkább megházasodom. Nem! Mert vannak dolgok. Jézus így ment végig a dolgokon, hogy megváltott minket. Itt beszél erről:

Zsid 12:1-3 Azért mi is, akiket a bizonyságok ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret. Nézzünk a hit elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – elszenvedte a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok arra, aki ilyen ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.

Éppen ezt mondja: Ebbe gondoljatok bele, hogy Ő ezen az egészen végigment a cél érdekében. Ugyanígy te se foglalkozz azokkal a dolgokkal, amelyek bejönnek az életedbe, hogy megnehezítsék ezt. Ne arra tekints! Ne azoknak engedelmeskedj! Hanem kitartással fusd meg azt a küzdőteret, amit Isten adott neked. Ez olyan csodálatos! Mert Isten adott neked egy bámulatos célt az örökkévalóságban, és azt mondja, hogy ezek a dolgok ne térítsenek el. Mint ahogy Jézust sem téríthették el.

P. Pelz István: Mi is a napokban erről beszélgettünk Pakson. Egy értelemben nézhetünk erre úgy: Jézusnak könnyű volt, Ő Isten. Viszont teljesen ember is volt, ahogy erről az Írás tanúságot tesz. Akik Vele együtt éltek, tanúságot tettek erről.

Jogos lenne a kérdés: Ha Ő nem Ember, hanem kizárólag Isten, és isteni minőségben lett volna itt a Földön, akkor az hogyan példa nekem, azt hogyan tudnám követni? Hogyan tudnék az Ő elhívásában járni, amiben Ő példát mutatott nekem az Ő életével? Ha Isten a magasságban ül, a háromszor is szent és igaz Isten, és megközelíthetetlen magasságban van, akkor Őt hogyan tudnám követni? Akkor ez hogyan közeli nekem? Tudok Neki engedelmeskedni, de az a közeli kapcsolat, ami Jézussal van meg nekünk, az nem lenne meg. Egy értelemben szükségszerű is volt, hogy ember legyen, azért, hogy Királyom, Vezérem lehessen, Akit követek. Akit tényleg akarok, és igazából tudok is követni.

A másik az, amit a Filippi levélben mond, hogy Ő megüresítette Magát, egyetlen csodát sem tett meg Saját isteni erejéből. Hacsak nem azt, amit János evangéliumában olvasunk, hogy azt mondja: „Én leteszem az életem, hogy újra felvegyem azt. Mert van erre hatalmam.” Azt is mondja máshol az Írás, hogy a Szent Szellem által tette ezt is. Ez a kulcs, hogy a Szent Szellem által. Az „eszköz”, ami Neki rendelkezésére állt, a Szent Szellem, Aki által imádkozott az Atyához, Aki által tette ezeket, az neked is a rendelkezésedre áll.

Még egy, hogy Őróla azt mondja az Írás, hogy bűntelen volt. Erről beszél a páskabárány is, hogy ép és egyesztendős, ami az ártatlanságáról beszél. Akkor mondhatnám azt, hogy mivel Benne nem volt bűn, előnye van velem szemben, mert bennem van. Hogyan élhetnék mégis úgy, ahogy Ő élt? Megint megvan ez az óriási távolság, különbség köztünk. Az Írás azt mondja, hogy a bűnös test hasonlatosságában jött el. A hasonlatosság külsőségről beszél, ránézésre olyan, mint te vagy én. A különbség az, hogy Benne nincsen bűn.

Ahogy ezen gondolkodtam, az evangéliumok elején beszél arról, hogy negyven napig a pusztában volt, és Sátán kísértette Őt. Ha nincs ennek értelme, ha nem tudott volna bűnt elkövetni, akkor mi értelme a kísértésnek? A lényeg az, nem kell, hogy bűn legyen bennem ahhoz, hogy kísérthető legyek. Ha ez nem lenne igaz, akkor Ádámot és Évát nem lehetett volna kísérteni, nem buktak volna el. Ők sem voltak mindig bűnösök. A bukás előtt ártatlanok voltak, teljesen bűntelenek. Ők is meg lettek kísértve, és ők el is buktak. A szent angyalokban semmi bűn nem volt a teremtésükkor, és közülük is elbuktak néhányan. Nem a bűnös mivoltunk az oka annak, hogy kísérthetőek vagyunk.

Tudod-e tiszta szívből mondani, hogy szereted Mózes 3. könyvét? Olvasod, és azt mondod: „Tyű, ez jó volt! Sokat adott!”? Az elején, amikor az áldozatokról beszél, az Krisztusról szól. Nem meglepő módon, mert az egész Biblia Róla szól! Még Mózes 3. könyve is! Ott öt áldozatról beszél: egészen elégő áldozat, ételáldozat, hála- vagy békeáldozat, bűnért való áldozat, és vétekért való áldozat. Ez arról az ötről beszél, amit Krisztus a kereszten elvégzett.

Az ételáldozat arról beszél, hogy Ő tökéletesen ember. Tökéletes ember volt, és tökéletes életet élt egészen a kereszthalálig – ez az egészen elégő áldozat. Krisztusról beszél az is, hogy Ő tökéletesen, teljesen ember volt, emiatt követhető számomra, közeli nekem. Amit p. Alexey is mondott, meg kell halnom, mint ami történt a Vörös-tengernél. A bűnért és vétekért való áldozat a bűnös természetről és az elkövetett vétkekről beszél. Fel kell ismernem, hogy vannak bűneim, elkövetek dolgokat – ez a vétekért való áldozat. Aztán a bűn a természetemről szól, ami bennem van.

Krisztus ezeket mind kifizette. Őbenne egyik sem volt meg, de mindet Magára vette, mindnyájunkét. Kellett, hogy ember legyen ahhoz, hogy meghalhasson. Meghalt a kereszten teérted és énértem.

Kérdés: Jézus miért mondta azt a kereszten kétszer: Én Istenem, Én Istenem, miért hagytál el Engem?

P. Alexey: Azt gondolom, hogy ez érdekes gondolat. Mert amikor minden bűn Neki lett tulajdonítva, ez elválasztást jelentett. Mert a bűn elválaszt a Szent Istentől. Jézus minket képviselt ebben a helyzetben, és Magára vette az összes múlt-, jelen- és jövőbeli bűneinket. Ebben a pillanatban az Atya elfordult Tőle.

Ezért annyira nehéz Istentől elválasztott életet élni, mert a lelkünk arra lett teremtve, hogy Istennel közösségben, Isten jelenlétében legyünk. Ezért van az, hogy a megfelelő teológia, a megfelelő oktatás, a megfelelő tan nem ad életet nekünk. Viszont odavezethet az élethez, hogy megtapasztaljuk. Ezért volt annyira nehéz, hogy az Atya elfordult Tőle, mert Rajta volt az összes bűnünk, és ezért történt az is, hogy a templom kárpitja kettéhasadt. Ez kritikus pillanat volt, mert onnan kezdve, hogy elszakadt a kárpit, a szentek szentjéhez elérésünk van, hogy Isten jelenlétében lehessünk.

P. Pelz István: Zsolt 22:1 (2) Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Ez az egész zsoltár igazából a keresztre feszítésről szól, arról, amikor Krisztus a kereszten volt. Lehetne azt mondani, hogy azért mondta kétszer, mert ezt idézte Jézus, ugyanakkor azt is lehetne mondani, hogy Dávid idézte Jézust. Jó kérdés, hogy miért, de talán a pontosság miatt a kapcsolatról szól kettejük között. Dávid megírta ezt a zsoltárt Jézus élete, halála előtt sokkal, és amit tett, mondott a kereszten Jézus, az beteljesülése volt mindazoknak, amit előtte Róla leírtak.

Amit p. Bendegúz is mondott, hogyan teljesednének be másként az Írások, pl. amikor elfogták. Azért nem kért tizenkét légiónyi angyalt. Isten Igéje 100%-ig pontos, Krisztus pedig az élő Ige, úgyhogy 100%-ig pontosan idézi az Igét, az írott Igét. A Dáviddal való személyes kapcsolatáról is beszél ez. Ő volt az élő Ige. Az lenne furcsa, ha máshogy beszélne, mint ahogy az Írásban van.

P. Bendegúz: Engem is megérintettek ezek a szavak ezekben a napokban. Amiről beszéltem az előbb, hogy ott van a kínlódás a lelkében, amint megy végig ezen az egészen, és Ő tényleg egyedül ment végig ezen. Ez az egészben a legnagyobb kín. Mert ha valaki még Vele lenne, és fogná a kezét! A tanítványok elmenekültek, és megtagadták Őt. János meztelenül rohant el. Persze ez nem is számít annyira, hogy ők ott voltak-e, vagy sem, de az Atya sem volt ott. Elfordult. Brutális! Elképesztő, rendkívüli! Ott van a legnagyobb kínok között, borzalmas gyötrődés a lelkében és a testében, és az Atya elfordult.

Tudod, mit? Jézus sokkal egyszerűbb halált is halhatott volna. Valaki leszúrja, semmi kínzás. Mégis az volt! Nyilvánvaló, hogy Rajta volt Isten haragja és az ember haragja. A mi emberi mivoltunknak a legmélye Rajta volt. Gúnyolták – mi ilyenek vagyunk, gúnyolunk –, kínozták élvezettel, leköpték, megütötték, gyalázták, hazudtak Ellene… Ott volt minden, ami emberi gonoszság, és minden Ellene ment, minden Isten ellen volt ott. Ezen az egészen Neki át kellett mennie, és a végén meg kellett halnia. Ha egyszerűen történik meg, akkor is áldozat lett volna, de ez volt ennek a teljessége. Igazán kifizette az egésznek az árát.

Tudd, amikor bármelyik ilyen jellegű dolog megesik veled, hogy ha gúnyolnak, te nem voltál a kereszten gúnyolva, nem voltál leköpve, nem kínoztak úgy, mint Őt… Zsid 4:15 mindenen sokkal inkább átment, mint te. Hidd el, tudja, hogy te min mész át! Bátran mehetünk Hozzá, mert az Atya elhagyta Őt arra az időre, de minket soha nem hagy el. Emiatt az elhagyás miatt Isten örökre velünk marad. Semmi sem választhat el minket az Ő szeretetétől! Mert egyszer, amikor valakit el kellett hagyni, az az egy megtörtént, és az Jézus volt. Soha nem hagy el többé Isten minket. Hála Istennek ezért! Én nem mondhatom: Atyám, Atyám, miért hagytál el engem?; mert nem hagy el.

P. Alexey: Az szétválás ellenkezőjéről, a kapcsolatról gondolkoztam. Az Atya elfordult Tőle, de mi, akik újjászületünk, kapcsolatban leszünk Vele folyamatosan. Ezért nagyszerű, és ezért szeretem ezt az időszakot, mert arról beszél, hogy passover – túljutunk az ítéleten, és átérünk a kegyelemhez. Gondolj arra, hogy amikor azt mondod: „Uram, bűnös vagyok. Gyere a szívembe!”; amikor a megtérés pillanatában valaki azt mondja a szívében: Gyere az életembe!; abban a pillanatban a Szent Szellem jön a szellemünkbe és újjászületünk, abban a pillanatban kapcsolódva vagyunk. Akkor túljutunk az ítéletből Krisztusba. Ez a mi átjutásunk – passover. Ez a hit pillanata. Isten nekünk adja az igazságosságát, és még ennél is többet. Nekünk adta Istent bennünk.

Tehát Isten nemcsak hogy kifizette a bűneinket, hanem Istent adta nekünk a Szent Szellem Személyében, a mi emberi szellemünkbe. Innentől kapcsolódunk. Ez nem tudom elveszíteni, mert Krisztus vére által minden bűnöm ki lett fizetve, múlt, jelen és jövő. A hitem pillanatában, amikor elfogadom Krisztust, Ef 2:6 Őbenne vagyok ültetve a mennyekben. Hiszem ezt? Hisszük, hogy ez lehetséges? Igen, lehetséges.

Ha a szívem mélyéről hiszem, akkor sosem leszek már ugyanaz. Nem hideg fejjel, hanem a meleg szívemben hiszem, akkor valami történik. Kezdem Őt dicsérni, imádni, kezdek hálát adni. Ez nagyszerű. Átjutunk az ítéletből Krisztusba a kegyelem miatt. Ez egy ajándék. Nem érdemeltem meg. Ő megérdemli értem, a szeretet miatt. A Biblia azt mondja, hogy csak hidd el! Tudtad, hogy háromszázhatvanötször van a Bibliában: „Ne félj!”? Csak higgy, és aztán elkezdődik a kapcsolat Vele. Néha elbukunk, de a helyzetünk megmarad. Ez csodálatos.

Ámen.

Kategória: Egyéb