Ez a beszélgetés a Jézus méltósága bennünk c. üzenethez kapcsolódik. (2016. február 21. vasárnap 16:00)
Hozzászólás:
Ján 5:19 Jézus ekkor így válaszolt nekik: Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, ő csak azt teszi, amit Atyjától lát, mert amiket ő tesz, a Fiú is ugyanazt teszi.
Azon gondolkodtam, amikor Jézus fogta a törülközőt, és kezdte mosni a tanítványok lábait. Arra gondoltam, hogy Jézus látta-e az Atyát ezt cselekedni, és hogy hol van a Bibliában, hogy Isten ilyesmit tett? Mert a lábmosás piszkos munka volt. 1Móz 3-ban látjuk, hogy amikor Ádám és Éva elbuktak, Isten megfogta azt az állatot. Meg kellett, hogy öljön egy állatot. Néha azt gondoljuk, hogy azért, mert Ő Isten, Ő varázsolt, vagy mondott egy varázsigét, és erre elesett az állat, és lejött a bőre. Azt sem írja, hogy egy angyalnak parancsolta volna, hogy ezt megtegye. Úgyhogy Istennek kellett ezt megtennie. A mindenható Istennek, Aki tiszta és szent, Neki kellett leölnie azt az állatot, hogy megszerezze a bőrét.
Ez még ennél is bámulatosabb, mert Isten mindentudó, Ő az Isten, Akinek a neve: VAGYOK. Úgyhogy Ő mindent tud most, és látta, hogy milyen lesz az emberi faj, hogy hogyan fog sokasodni a bűn, és azt is tudta, hogy egy nap a Fia azon kis földrészen fog járni, amit Ő választott, és meg lesz feszítve. Ezen a ponton megsemmisíthette volna Ádámot és Évát.
Azt gondolom, hogy az alázat annyira megdöbbentően hatalmas dolognak tűnhetett az angyalok láthatatlan világában. Azt gondolom, hogy csak két emberi tanúja volt ennek, de az egész világegyetem látta, és Isten tudta, hogy a Bárány már leöletett a világ megalapítása előtt. Számomra ez annyira elképesztő kifejeződése az alázatnak. Az, hogy Ő megalázta Magát, és betakarta Ádám és Éva szégyenét.
P. Brian: Isten volt az első misszionárius. „Ádám, hol vagy?” Ez érdekes, hogy a bukás miatt Ádám másik rendszerbe esett. Amikor hallotta Isten hangját, akkor elszaladt, mert elveszítette a méltóságát. Azt gondolta, hogy Isten meg fogja ölni. Ehelyett betakarta. Azon tűnődöm, hogy Sátán megtapasztalta-e a szégyent. Nem tudom. Lehet, hogy túl büszke ahhoz, hogy érezzen szégyent. …
Azt is mondtad még korábban, hogy a pokolban örökké tartó szégyen van, Dán 12. Az egyetlen, ami el tudja venni a szégyenünket, az a Fiú. Mert amikor Isten megbocsát nekünk, az elmondja nekünk, hogy mennyire értékesek vagyunk. Egy tinédzser könnyen lehet érzékeny az olyasfajta nyomásra, ami a kortársaktól jön, ami a környezetéből, a vele egy szinten lévőktől jön. Mert kell, hogy tiszteljék a társai. Onnan kapja a megbecsülést.
Látjuk az embereket, hogy hogyan változtatnak azon, ahogy néznek, hogyan viselkednek, mert olyan megbecsülést keresnek, ami az emberektől jön. Egy fiatalember, akiben van méltóság, aki tudja, hogy kicsoda, aki tudja, hogy ő értékes, tudja, hogy Isten megbecsüli őt, amikor jön a társaktól ez a nyomás, akkor nemet tud mondani. Aztán mindenki azt kérdezi: „Micsoda? Hogy te mekkora vesztes vagy!”; és még több nyomást tesznek rá. Ám ez a fajta nyomás nem tudja megingatni azt, akiben van méltóság.
Ezért fontos, hogy a gyermekeink megtanulják, hogy kik ők, és megtanulják, hogy Isten kivé tette őket. Aztán, amint kimennek a világba, a világ nem tudja őket megingatni azzal, hogy előttük többek legyenek. Mármint hogy nagyobb tiszteletnek örvendhetne tőlük.
Hozzászólás: Említettem ezt a verset még a beszélgetés előtt:
Dán 12:2 Azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan fölébrednek majd, némelyek örök életre, mások pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra.
Csak imádkozom, hogy ebből az örökkévaló nézőpontból láthassam azt, amikor a Földön járok a megbecsülés és a szégyen rendszerében. Ugyanakkor az egy szörnyű gondolat, hogy emberek, akik soha nem fogadják el Krisztust, folytatni fogják ebben a rendszerben csak még intenzívebb lesz. A szégyen és az örökkévaló utálatosság borzalmas.
Hozzászólás: Egy muzulmán országban voltam éppen. Ezek az emberek ötször megmossák a lábaikat egy nap. 1.6 milliárd muzulmán él a világban. Azon is gondolkodtam, hogy Ománban még az unokatestvérek között is lehet házasság. Emiatt sok fogyatékos gyermek születik, lehet, hogy fizikailag nem, de mentálisan igen.
Amikor belépsz az országba, akkor látod az embereket, hogy mindegyik úgy néz ki, mint egy herceg. Úgy öltözködnek, úgy beszélnek, mint egy herceg. Ez tényleg olyan, mint egy mese.
Aztán ahogy eltöltesz ott több hónapot, kezdesz látni dolgokat, amiket korábban nem láttál. Amikor az emberek leveszik a ruháikat, a fejfedőiket, akkor úgy néznek ki, mint egy senki. Igazából az egy külső megtisztulás. Ezt a kérdést feltehetnénk nekik, amit én ugyan soha nem tettem fel: „Hogyan tisztítod meg magad belülről? Hogyan bánsz a szégyeneddel, a bűntudatoddal, a félelmeddel? Mert az csak egy soha véget nem érő lábmosás, és próbálod megmászni a létrát, ami sehova sem vezet.”
Elképesztő, ami megvan nekünk, hogy Jézus megmosta a lábainkat!
P. Bartha Atti: Egyetlenegy kép van most a fejemben. Az önképpel, az azonosságommal kapcsolatos. A világból próbálok megbecsülést, önbecsülést szerezni.
Annyira jó ez a kérdés: Te tudod, hogy ki vagy, vagy bizonyítod, hogy ki vagy? Szerintem az emberek bizonyítani próbálják, hogy valakik, és a cselekedeteiket ez határozza meg. Nem csak a cselekedeteiket, hanem azt is, ahogyan fogadják a másik ember közeledését. „Vajon ő elfogad-e olyannak, aki én szeretnék lenni?” Ezért annyira gyönyörű az a rész Ján 13-ban. Úgy kezdődik az a fejezet, hogy Jézus tudta, hogy Ő kicsoda. Tudta, hogy honnan jön és hova megy.
Voltunk délelőtt Kerepesen. Van ott egy roma-negyed, ahol szolgálunk. Azt kérdeztem srácoktól: Ha az egyik kezemben van egy Biblia, a másikban pedig egy tízezres, melyiket vennéd el? Találgathatsz, hogy vajon melyiket választották! 🙂 Ott volt Péter is, és sokat segített egy beszélgetésben. Azt mondta: Ennek a pénznek egy-két-három napi hatása van, a Biblia viszont örökre megváltoztathatja az életedet.
Úgyhogy én is tényleg csak nagyon hálás vagyok azért, amink van!
Aztán egy másik dolog, hogy ha megpróbálom a világi életet és Isten életét valahogy összeegyeztetni. Megpróbálom az egyikből is kiszedni a jót, és persze még próbálok kereszténynek is megmaradni. Erről p. Duló Atti mondott egy nagyon jó képet. Az ellenséged, aki a legjobban gyűlöl téged, és azon van, hogy elpusztítsa az életedet, az ő otthonában próbálsz otthonosan berendezkedni. Jézus szavai csengenek ilyenkor a fülembe, amit mondott Izrael felé Luk 19:42-ben: „Hányszor próbáltalak egybegyűjteni! Nem láttad, hogy mindezek a dolgok a te békességedre lettek volna.”
Ez a hozzáállás: Istennek igaza van, még akkor is, amikor nem értem; meg tud menteni téged. Istennek igaza van, akkor is, amikor nem érted, és az a te javadra van. Bármennyire nem is látod ma még.
Az alázattal kapcsolatban a kijavíthatóság jut eszembe. Kijavítható vagy-e? Úgy gondolom, hogy alázat nélkül ez nem lehetséges. Alázat nélkül becsapott vagyok, mert a büszkeségem megvakít.
P. Kiss Laci: Köszönöm Istennek az üzenetet ma. Nagyon sok része szólt hozzám. Ez egy olyan üzenet volt, ami alázatra késztet. Soha nem gondoltam még arra, hogy a megkínzott Jézus a kereszten függve valójában mindenkit alázatra fog késztetni egy nap, amikor nyilvánvaló lesz az emberek előtt, hogy miért tette azt, amit tett, és mindenki meg fogja hajtani a térdét Ő előtte. Mert Ő mindenkinél magasabb, mindenkinél nagyobb volt, és mindenkinél alacsonyabbá lett. Mindazáltal, ahogy ezt megtette, olyan értéket tulajdonított az embernek, amit soha senki más. Úgyhogy nagyon hálás vagyok Istennek ezért üzenetért.
Felírtam néhány dolgot. Mennyire fontos minden embernek, hogy legyen méltósága, tisztessége, elismertsége! Tényleg fontos számunkra, hogy hogyan néznek ránk. Ebben a világban növünk fel, de az érték, amit a világ tulajdonít nekünk, az nem az igazi értékünk. Viszont amit Jézus mutatott meg a kereszten, az az igazi értéked. Tényleg nagy alázat az, amit Ő megtett értünk!
János evangéliumában, a 17. fejezetben látjuk Jézusnak a szívét. A keresztre feszítés előtt az utolsó vacsorán hangzott el. Az alábbi versben benne vagyunk mindnyájan:
Ján 17:20 De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik majd az ő beszédükre hisznek bennem,
Ezek vagyunk mi. Utána belelátunk Jézusnak a szívébe, hogy hogyan gondolkodik rólunk a keresztre feszítés előtt. Jézus vágya:
Ján 17:21 hogy mindnyájan egyek legyenek, Atyám, mint te énbennem, és én tebenned, ők pedig mibennünk, …
Tehát ezért alázta meg Magát Jézus, ezért hagyta el a mennyei hatalmát, dicsőségét, hogy újra visszavigyen bennünket az Atyához. Én nem tudom kifejezni emberi szavakkal, hogy milyen nagy szeretete van a mennyei Atyának, de a mennyei Atya szeretete volt az, ami elküldte Jézust ide. Nyilván Jézusnak ugyanaz a szeretete volt meg felénk. Az Atya volt a kezdeményező, a Fiú a végrehajtó, és utána a Szellem ezt kijelenti.
Tehát Jézusnak van egy vágya – ez elhangzott az Úrvacsorán –, hogy belső közösséget szeretne velünk Isten. Amikor megesszük a kenyeret, akkor az a részünkké válik. Nyilván ez több, mint ahogy a kenyér belekerül a testedbe. Mert Ő nem egy kenyér, hanem Ő élő Személy. Amikor Jézus itt volt, akkor Ő hordozta Magában az Atyát, és utána azt kéri tőlünk, hogy mi pedig fogadjuk be Őt. Amikor befogadjuk Őt, akkor bennünk van az Atya is, mert az Atya ott van Jézusban. Ugyanerről beszél a következő versekben:
Ján 17:23 Én őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, …
Tehát Jézus a tanítványokban, miközben Őbenne ott van az Atya, és szeretne isteni közösséget, egységet. Szeretném felhívni a figyelmet a versben az utolsó szavakra, ahol Jézus azt mondja:
Ján 17:23 … úgy szeretted őket, amint engem szerettél.
Tehát az Atya úgy szeret bennünket, ahogyan a Fiát. Túl sok szeretetre méltó dolgot nem igazán találunk magunkban, de mi nem tudjuk valójában az értékünket. Jézus volt az, Aki megmutatta az értékünket. Engem elámít az, hogy az Atya úgy szeret engem, ahogy a Fiát szereti, és Ő úgy tekint rám, mint az Ő Fiára. Ebben a fejezetben kétszer mondja, hogy Istent ismerni, megismerni, az az örök élet. Ezen felül Isten nevét megismertetni, hogy ki Ő, az még többet jelent. Jézusnak az egyik szolgálata az volt a kereszt-áldozat mellett, hogy megismertesse az Atyának a nevét, Ján 17:6.
Még a végén Jézus azt mondja:
Ján 17:26 És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem,
Tehát: Folyamatosan ki fogom ezt jelenteni nektek. Ez azt jelenti, amikor Isten nevét ismerteti, kijelenti, hogy én valójában ismerhetem Istent, az Ő nevén keresztül.
Ma beszéltünk erről, hogy mennyire fontos a név. Ismerek embereket, beszélgetek emberekkel, de egy idő után megkérdezem: Hogy hívnak? Mert az még több ismeretet ad nekem, még közelebb visz ahhoz a személyhez. Azt mondtuk erről, hogy ez valamiféle varázsszó. Mi a varázsszó? Amikor a neveden szólítanak, az egy varázsszó, mert akkor odafigyelsz.
Jézus azt mondja: Én a nevükön szólítom, akik Hozzám tartoznak, és ők követnek Engem. Hála Istennek, ha Jézus ismeri a nevedet, és néven szólít téged! Képzeld el, amikor te a nevén szólítod Istent! Az Ő igazi nevén. A héberben a név a személlyel egyezik. Nem véletlenszerűen adják a nevet. Jézus vágya az, hogy együtt tegyen bennünket a Szentháromsággal, és az ehhez való út volt a keresztnek az útja, ahol az igazi értékünket mutatta meg Jézus, és tulajdonította nekünk.
Nagy büszkeség van ma a világban. Soknak gondolják magukat az emberek, de hamis érték alapján. Amikor majd látni fogják Jézust, amikor Ő visszajön, vagy ha szerencsésebbek, akkor már előbb meglátják Jézust hitben, akkor Ő alázatra viszi őket, és letérdelnek Jézus előtt. Azért, amit Ő tett, amit Ő kijelentett.
P. Brian: Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha a miniszterelnök épületgondnok lenne? Amikor takarítana, ott lennének a kamerák, az újságírók. Amiatt, aki végzi a munkát. A nagy ember, aki éppen söprögeti a padlót, megváltoztatná ennek a munkának az értékét. Azért, mert egy nagy ember végzi. Ám ha arra gondolunk, hogy Krisztus méltóságot adott nekünk, akkor nincs olyan munka, ami ezt elvehetné tőlünk.
A világ a következőképpen gondolkodik: Te mit dolgozol? „Orvos vagyok!” Ezt olyan büszkeséggel tudjuk mondani! Ha viszont nem ilyen a foglalkozásom, akkor nem is akarom mondani, mert az lehet, hogy lerontja a véleményedet rólam. Mégsem a munka határozza meg az embert, hanem az ember határozza meg a munkát. Egy munka nem tehet engem értékesebbé, mint amilyen vagyok. Még csak nem is tud nekem több méltóságot adni, mint ami van. Mert a méltóság nem embertől jön. Az nem egy diploma, az nem egy névjegykártya… Hanem az Úr adja a méltóságomat.
Amikor szívinfarktussal kórházban voltam, általában nem fekszem le nyilvánosan alsónadrágban, ez érdekes, de ott megtörtént. Dicsőség az Úrnak. Mindenki láthatta, amit eddig rejtegettem az egész világ elől. 🙂 Ez viszont nem vette el a méltóságomat. Isten előtt szinte vicc volt. „Ó, Uram, ez annyira mulatságos!”
Jézus mezítelen volt a kereszten. Az Írás azt mondja, hogy elszenvedte a keresztet a gyalázat ellenére. Ez azt jelenti, hogy nem fogadta el. A világ gyalázta, és az ördög és az egyik tolvaj a kereszten. Az egész keresztre feszítés a szégyenről szólt. Akármennyire is próbálta megalázni a világ az Urat, azt megvetette. „Ez nem érinthet Engem! Tudom, honnan jöttem. Tudom, hogy Ki vagyok, Kié vagyok. Tudom, hogy honnan jöttem. Ebben nincs szégyen. Mezítelen vagyok, de nincs Bennem szégyen.” Ez teszi velünk a méltóság.
Néha, amikor szenvedünk, az lehet szégyenteljes. Azért, mert azt gondoltuk, hogy erősek vagyunk, és éppen kiderült, hogy gyengék vagyunk. „Mindenkinek segítettem, és most az embereknek kell segítenie rajtam.” Ne hagyd, hogy ez elvegye a méltóságodat! Itt van, hogy miért. A megpróbáltatás türelmet munkál. A türelem tapasztalatot munkál, a tapasztalat reményt, és a remény nem szégyenít meg. Lehetünk bajban, de nem vagyunk mezítelenek. Azért, mert Isten betakart minket. Lehetek gyenge, lehetek bajban, lehet, hogy épp a legnagyobb hibát követtem el, ami sok embert megbántott, de még mindig nem veheti el a méltóságomat.
Aztán azt mondja: Azért, mert a Szent Szellem Isten szeretetét kiöntötte a szívembe. Isten szeretete az, ami betakar minket, és az adja meg nekünk a méltóságunkat.
Sokszor elmondtam már az alábbi történetet. Egy francia kisfiúról szól, aki öt éves. Húsz évvel ezelőtt ennyi volt. Az apja alkoholista volt, működőképes alkoholista. Elvált, és a kisfiú meglátogatta az apját. Az apja abban a focicsapatban játszott, amiben én is. A kisfiúra gondoltam. Végignézte, ahogy a szülei elváltak, látja, hogy az apja iszik, és valószínűleg felbosszantja az apját, amikor az ittas. A kisfiú nem tudja, hogy kicsoda ő.
Úgyhogy elmentem hozzájuk látogatóba, és mondtam a papának: Kicsit játszunk kinn a fiaddal. Aztán játszottunk autókkal, és közben folyamatosan mondtam neki: „Szeretlek. Csodálatos kisfiú vagy. Jézus annyira szeret téged! Annyira nagyszerű kisfiú vagy!” Újra és újra ezeket mondogattam neki. Aztán befejeztük a játékot, és bementünk a nappaliba. A papája adott neki valamit inni, és ahogy nyúlt érte, véletlenül kiöntötte. Az apja kezdte szidni, mindennek elmondta, kis ördögnek nevezte… A kisfiú azt felelte: „Nem! Apa, ez nem igaz. P. Brian azt mondta, hogy én csodálatos vagyok.” Rájöttem, hogy a szavaim olyanok voltak számára, mint egy páncél, és az apja emiatt nem tudta eltalálni ezekkel a vádakkal.
Arra gondoltam, hogy Isten szavai ugyanígy páncél számunkra. A hit páncélja. Mert mindenféle gondolatok kavarognak a fejünkben. Jöhetnek ezek mindenfelől, az apukámtól, az anyukámtól, a testvéreimtől, egy problémából, ami megtörtént… de Isten Igéje olyan, mint egy páncél, hogy amikor jön a gondolat, akkor a szeretet azt mondja: „Nem! Az én Atyám azt mondta, hogy csodálatos vagyok. Amit te mondasz, nem igaz.”; és levetjük azokat.
Bámulatos Jézus! Zsid 12:2 pontosan követi Fil 2-t, és azt mondja:
Zsid 12:2 Nézzünk a hit elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – elszenvedte a keresztet, …
Néhányan azt mondják, hogy az öröm volt a cél, de itt azt mondja, hogy az öröm helyében, ami Ő előtte volt, elszenvedte a keresztet. Pontosan ugyanezt mondja Fil 2-ben is. Nem tekintette zsákmánynak, hogy elveszítette a helyét a mennyben, hanem az öröm helyett, ami az Atyával volt, elszenvedte a keresztet, és megvetette a gyalázatot. Ott volt a kereszten méltósággal. Büszke volt arra, hogy ott lehet. Az Atya miatt. Igazából ez az Atya elméje. Az Atya ötlete volt. Jézus engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Aztán azt mondja:
Zsid 12:2 … és Isten trónjának a jobbjára ült.
Pál azt mondja, hogy Isten is felmagasztalta Őt, és olyan nevet ajándékozott neki, amely minden név fölött való a Földön vagy a mennyben; Fil 2:9. A kereszt akkora győzelem volt! Mert az ördög munkája le lett rontva. Az egész rendszere le lett rombolva. Persze, ő ezt nem tudta, illetve tudta, de még mindig volt hatalma, és még ma is van hatalma. Mi viszont tudjuk! Mi tudjuk. … A méltóságot nem lehet kiérdemelni.
Az utolsó gondolat. A világrendszerben tudsz méltóságot kiérdemelni, ugyanakkor a világrendszer le is tudja rombolni a méltóságodat. Ilyen az alkohol. Ha nem iszol, azt mondják: „Te nem iszol? Fura ember vagy, ha nem iszol alkoholt.” Az ördög tudja. Tudja: „Ha elkezded, akkor meg tudlak fogni. Akkor elkaplak. És így bolonddá tudlak tenni, ki tudlak gúnyolni, és el tudom venni a méltóságodat az alkoholon keresztül.”
Pornográfia. Tudja, hogy ezzel állattá tud tenni. „Csak kattints! Egyszer. Ez nem számít! Gyerünk! Micsoda férfi vagy?! Csak egy kattintás.” Mert tudja, hogyha megteszed, akkor megkapott. Nem mindenkit, néhányat.
Az alkohol nem mindenkit kap el, de néhányat igen. Az egyetlen módja, hogy soha ne kapjon el, ez az, hogy soha nem kezded el. Az ördög tudja ezt. Úgyhogy azt mondja: „Szabad vagy. Igyál. Gyerünk! Erős vagy. Nem leszel alkoholista.” Te nem, de lehet, hogy a fiad igen. Aztán azt mondod: Jól van, hát iszik. Te erős vagy, és tanítod őt az önuralomra, de ha ő alkoholista lesz, akkor megátkozod azt a napot, amikor te elkezdted. Az ördög bolonddá tesz bennünket.
A házasság előtti szex széttépi a méltóságunkat. Az, aki függővé válik a pornográfiától, még többet és még többet akar. Egészen addig, amíg valaki gyerekekről néz pornográfiát, és fizet érte. Mert ez így működik. A mai pornográfia nem elég holnapra. A mai sör nem elég holnapra. A mai kokain nem elég holnapra. Az ördög tudja ezt. Tudja ezt. Aztán az illető az elméjében állattá válik. Azzal kezdődik, hogy ránéz gyerekekre, és aztán gyerekmolesztálóvá válik. Azután gyerek méltósága van teljesen leszakítva. Tudja ezt.
Itt van viszont az, hogy Jézus visszaadja nekünk a méltóságunkat. Jézus szeretete és méltósága az, ami megadja nekünk a hatalmat a bűn felett. Ezek a dolgok gúnyolók, és mi állatokká válunk, és az ördögnek ez tetszik. Mert Isten azt mondja, hogy az Ő képére lettünk teremtve, és az ördög pedig azt mondja: „Nem! Egy kutya képére lettek teremtve. Olyanok, mint az állatok. Az emberek olyanok, mint az állatok.” Isten azt mondja: „Nem! Sokkal értékesebbek, mint az egész világ. Nem érdekel, hogy milyen állapotban vannak, ha Hozzám jönnek, akkor az Én Fiam igazságát adom nekik. Ez nem kérdés.”
És ez a méltósággal kezdődik. Itt kezdjük együtt. Nem kell, hogy kiérdemeld. Hanem a méltósággal kezdjük. Ez csodálatos! Csak azt mondjuk: Tyű! Ez az egyetlen megoldás, amit találunk. Ez a megoldások megoldása. Dicsőség Istennek! Ez csodálatos.
Isten áldjon bennünket!
Holnap hétfő, megyünk dolgozni! És csodálatos lesz a munka, mert mi csináljuk. Lehet, hogy nem lesz ott kamera, sem újságírók, de akármit is csinálsz, nagyszerű lesz, azért, mert te csinálod.
Jézus nevében ámen.