Beszélgetés (rap)

2015 május 3. vasárnap  18:00

Ez a beszélgetés a Rábízni magunkat és szeretteinket Isten szeretetére (Istennel gondolkodni) c. üzenethez kapcsolódik. (2015 május 3. vasárnap 16:00)

P. Duló Attila: Beszélgettem kicsit egy testvérrel az üzenet után, és megállapítottuk, hogy p. Kende igazából a bálványimádásról beszélt. Szóval, bármiből tudunk bálványt csinálni. Zebedeus felesége pedig a gyermekeiből csinált bálványt, őket emelte fel.

P. Jukka: A leginkább kihívó időkben élünk. Sokkal inkább, mint valaha. A világ nagyon sötét hely, és az emberek nagyon önzőek. Ezt mindenhol látjuk. A kulcs az alázatos szív. Nagyon nehéz alázatos szívet találni az emberi önzés és büszkeség miatt. Az tény azonban, hogy Isten összetöri a szívünket azért, hogy alázatos szívet munkáljon bennünk. Egyedül Krisztus Testében képes ezt megtenni. Nem vagyok képes arra, hogy az életemet Isten nélkül éljem. Szükségem van Őrá mindenegyes nap.

A következő héten lesz egy koncert, és az Úr már a szívemre helyezett egy üzenetet. Nagyon fontos üzenet. Annak az embernek szól, aki sötétségben él, és akinek kétségbeesetten szüksége van a világosságra. Mi mindannyian ilyenek voltunk. Gondolj csak saját magadra. Most hol vagy? Isten világítótornyában. Ahol Isten célt és elhívást ad neked

Az emberek nem értik, hogy milyen sötétségben élünk. Miért? A büszkeség miatt, és mert nincs megtörve a szívük. Ez akadályozza őket. Kis időbe telt, amíg ezt megértettem. Mert azt gondoltam, hogy én jó ember vagyok, de aztán megértettem, hogy bűnös vagyok, és nincsen reményem. Az emberek ma ebbe az irányba tartanak. Szükség van arra, hogy világosság legyen a szívünkben. A büszkeség ki kell, hogy menjen a szívünkből.

Ki kell űznünk az önzést a szívünkből, és arra van szükségünk, hogy megtörtség jöjjön be. Három-négy évvel ezelőtt valaki azt mondta nekem, hogy a megtört szívből jön Isten szeretete. Azóta elmélkedem ezen, hogy ez mennyire fontos. Isten minden nap munkálkodik a szívünkben azért, hogy megváltozzunk, hogy Ő mindenegyes nap meg tudjon minket érinteni. Embereknek Debrecenben, Ajkán és más helyeken is szükségük van Istenre. Még Gödöllőn is. Szükségük van világosságra a szívükben. Mert a sötétség annyira sötét!

Ha lekapcsolnánk itt a világítást, nagyon sötét lenne. Aztán eljön Jézus. Hála Istennek, hogy Jézus eljött! Hála Istennek, hogy itt van világosság. Hála Istennek, hogy Ő megváltott minket a sötétségből a világosságra, és a világosság mostmár bennünk munkálkodik.

Kérdés: Isten a Szent Szellem által munkálkodik bennünk, de hogyan? Hogy néz ki ez a gyakorlatban?

P. Jukka: Isten nagyon sok módon munkálkodik. Használja az embereket körülötted, ez tény. Használja őket azért, hogy alázatos szívet hozzon létre benned. A vas élesíti a vasat. A csapatélet néha bonyolult, de ez Isten iskolája. Azt a szót használnám igazán, hogy kiképző tábor. A Szent Szellem aktív, cselekvő szellem. Bennünk él, munkálkodik bennünk. Néhányszor ezt nem érezzük. Vannak csendes pillanatok. Ha tudod, hallgasd meg p. Love üzenetét, aminek a címe: Várj Istenre! Amíg vársz, addig Isten munkálkodik. Ez annyira drága!

Aztán egyre inkább elváltozunk Krisztus természetére. Mert Isten Igéje a szívembe megy, és aztán kijön onnan a gyümölcs, Gal 5:22-23. Gyönyörű gyümölcsök lesznek. A világban azonban ezeket nem annyira látjuk. Éppen ez az, amit Isten tesz a szívünkben. Létrehozza bennünk a megbocsátás szívét, vagy a hálás szívet, vagy a kegyelmes szívet, vagy az irgalmas szívet.

P. Stevens-nek van egy könyve, aminek a címe: Megbocsájtva, elfeledve örökre. A Szent Szellem azért munkálkodik, hogy gyengéd legyen a szívünk. Lehet, hogy azelőtt, hogy munkálkodott volna, kemény volt a szívem, de Isten formál. Isten kegyelme formál minket, vezet minket, megvéd minket és győzedelmeskedik, amikor a leginkább nincs segítségünk.

P. Kiss Laci: Hívőként bármit teszel, gondolsz, mondasz, – én úgy gondolom – az a Szent Szellem munkája.

Fil 2:13 mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt tetszése szerint.

Isten a Szent Szellem által teszi ezt. Vannak, akik azt mondják, hogy a Szent Szellem csak egy erő. Mi azonban tudjuk, hogy Istennek a Személye, Aki bennünk lakozik. Ő olyan, Aki szelíd, és könnyen ki lehet oltani. Lehet azt mondani Istenre, hogy alázatos? Végtelenül megalázta Magát Krisztusban, már az alázat volt, hogy letekintett a Földre, és végtelenül megalázta Magát, hogy bennünk lakik. Ő az, Aki ösztönöz bennünket. János evangéliumában beszél arról, hogy tanít, Ő a vigasztaló, és Ő az, Aki elvezet minket az igazságra, Ő az, Aki bizonyságot tesz.

Úgyhogy tulajdonképpen bennünk a világosság a Szent Szellem. Hívőként Ő az, Aki munkálkodik bennünk, és meggyőz bennünket. Úgy gondolom, elsősorban az Igén keresztül. Ha – ne adj Isten! – nincs rendben az életed valamely területen, akkor Ő az, Aki hozza azokat a részeket az Igéből, ami segít a helyreállásban. Ő nem fog téged elítélni, hanem vezetni fog és veled van. Nagyon szelíden kivezet téged onnan.

A kérdés azt volt, hogyan munkálkodik a Szent Szellem gyakorlati módon az életemben? Áthat téged, a gondolkodásodat, a lényedet. Amikor bizonyságot teszel Krisztusról, akkor a Szent Szellem tesz bizonyságot rajtad keresztül, általad. Ő az, Aki megerősít téged, Ő az, Aki gyógyít, Ő az, Aki arra késztet téged, hogy imádkozz. Amikor te gyakorlod a keresztényi életedet, akkor az a Szent Szellem munkája. Ha ezt tudjuk, akkor Krisztust dicsőítjük, és Istennek adunk hálát érte. Nem fogjuk elbízni magunkat, hogy mennyire nagyszerűek vagyunk, mert nem mi vagyunk azok, hanem Isten bennünk.

A világnak, és a hívőknek is nagy problémája a büszkeség. A hívők is lehetnek büszkék, és maguknak tulajdoníthatják a szolgálatukat, vagy azt, amit tesznek, hogy mennyit imádkoznak, de valójában ez a Szent Szellemnek a munkája. Ha én ennek tudatában vagyok, az jó, mert látom, hogy nem rajtam fog múlni a dolog. Ugyanakkor a felelősségem az, hogy nyitott legyek a Szent Szellem felé. A felelősségem az, hogy tisztán tartsam magamat, hogy a bűn ne válasszon el Istentől, hogy ne oltsam meg a Szent Szellemet.

P. Duló Attila: Még egy gondolat ehhez. P. Laci többször említette, és Ján 14-ben ezt olvashatod, hogy – ez fontos dolog, és ezt értenünk kell – a Szent Szellem az bennünk van. A Szent Szellem a részünk. A hitetlen embernek halott a szelleme. Amikor Isten adta a tiltást Ádámnak, és azt mondta: Ha eszel arról a fáról, meg kell halnod!; akkor azt látjuk, hogy miután elbukott az ember, fizikailag nem halt meg. Még több mint kilencszáz évig élt. Viszont ami meghalt ott abban a pillanatban, az a szelleme volt. A szellem az a része az embernek, amivel kapcsolatban tud lenni Istennel.

A szellemünkön keresztül tudunk kapcsolatban lenni az Úrral. Amikor meghalt Ádám szelleme, akkor gyakorlatilag megszűnt a közössége Istennel. Bibliai értelemben a halál a teljes elválasztódást jelenti. El van választva Istentől, nincs közössége Ővele. Viszont amikor megtértünk, akkor Isten Szelleme felelevenítette a mi halott szellemünket. Vagyis ezt képzeld el úgy, hogy – nem egészen pontos ez a kifejezés – összekeveredett a mi szellemünkkel Isten Szelleme. Eggyé vált vele. Ezt már soha nem lehet szétválasztani.

Ezt képzeld el úgy, mint a tejeskávét. Amikor a kávéba beleöntöd a tejet, és összekevered, azt már többé nem tudod szétválasztani. Nem tudod kivenni belőle a tejet. „Meggondoltam magam, mégis feketén akarom inni. Kiveszem a tejet.” Ez lehetetlen! Ugyanígy mi egyek vagyunk Ővele. Ennek következtében – lásd, amit p. Laci mondott – mindenre Ő indít. Ő munkálkodik bennünk. Ő él bennünk.

Ezért elképzelhetetlen az is, hogy elveszíted az üdvösséged. Mert ha elveszítheted az üdvösségedet, és aztán újra helyreállhatsz, akkor ez gyakorlatilag úgy zajlana, hogy a Szent Szellem ki-beugrál benned. Amikor bűnt követsz el, a Szent Szellem kiugrik belőled, elhagy, amikor helyreállsz, akkor visszajön. Ilyen nincs. Ha a Szent Szellem elhagyna, meghalnál. Ő az élet. Róm 8:26 a Szellem segít a mi erőtlenségünkön, és fohászkodik értünk kimondhatatlan fohászkodással.

Csak gondolj bele, hogy micsoda védelem alatt vagyunk! A mennyben Jézus közbenjár értünk, imádkozik értünk, és bennünk pedig a Szent Szellem fohászkodik. Kimondhatatlan fohászkodásokkal imádkozik, és – ahogy p. Laci mondta – segít nekünk imádkozni. Volt már úgy, hogy letérdeltél, elkezdtél imádkozni, és csak úgy jöttek nevek, személyek szinte a semmiből? Előtte nem is gondoltál arra a személyre, eszedbe sem jutott. Imádkozol, és egyszer csak beugrik valakinek a neve. „Ó, Uram, csak kérlek, áldd meg azt az embert!” – így imádkozol érte. A Szent Szellem az, Aki előhozza ezeket.

Amikor a dicsőítésen együtt éneklünk, és így belépünk Isten jelenlétében, a Szent Szellem mozdul bennünk, és egyszerűen csak semmi mást nem tudsz csinálni, csak zokogni. Itt vagy, hatalmas örömöd van, miközben patakokban folynak a könnyeid. Ez a Szent Szellem. Amikor egy szellemi igazságot megértesz – kezdve ott, hogy azért érted meg, mert a Szellemnek van egy ilyen kijelentő szolgálata, Ő teszi érthetővé az Írást, Ő mutatja meg az Írás mélységét –, és amikor megörülsz egy szellemi igazságnak és áment mondasz rá, akkor a Szellem mozdul benned, és egy elképesztő öröm, egy valóban kifejezhetetlen öröm van benned. Ez mind-mind a Szent Szellem munkája.

Úgyhogy – amint p. Laci mondta – egy mondatban úgy lehetne összefoglalni, hogy amit hívőként szellemben teszünk – ezt azért hangsúlyozom, mert sok mindent testben teszünk –, azt a Szent Szellem által tesszük.

Volt egy mondata p. Kendének, ami nagyon megérintett, mert sokat gondolkoztam erről a témáról, és ez a szentimentális szeretet. Azt mondta p. Kende, hogy Isten nem szentimentális szeretettel szeret. Eszembe jutott, hogy p. Stevens mindig azt mondta, hogy a szentimentalitás az emberiség legnagyobb ellensége, és azért, mert nem késztet változásra. Mert akkor a bűnében értem meg az embert.

Az illető a bűnében van, és a szentimentális szeretet azt mondja: „Jól van! Minden rendben van. Szeretlek.” Az igazi szeretet nem azt adja, amit a hústest akar, hanem azt, amire valójában szükségünk van. A valóságos szükségünkre ad megoldást. A szentimentalitás és a liberalizmus – most ne politikai értelemben, hanem filozófiai értelemben értsd – az emberiség két legnagyobb ellensége. Mert megért a bűnödben, megért a gyengeségedben, és otthagy, nem késztet arra, hogy kimozdulj, hogy változás legyen. A homoszexualitásról a liberalizmus azt mondja: emberi jogod. Amikor a bűnből jogot csinálsz, az „izgalmas”. A szentimentalitás túlmegy ezen, és azt mondja: „Ó, te szegény! Kirekeszt a társadalom?…” A liberalizmus és a szentimentalitás annyira tönkre vág!

Ha kétezer évvel ezelőtt végeztek volna közvélemény kutatást Izraelben, hányan mondták volna azt: Nekem megváltásra van szükségem. Szerintem ezt senki nem mondta volna. Ezt csak azért mondom, mert mi azt sem tudjuk, hogy mire van szükségünk. Nemhogy megoldanánk, nemhogy be tudnánk tölteni a szükségeinket, hanem még azt sem tudjuk, hogy mi a szükségünk.

Erre hozta p. Kende Zebedeus felelségének a példáját. Jakab és János anyukájának fogalma sem volt arról, hogy a gyermekeinek mire volt szüksége, csak volt egy saját elképzelése. Mi ugyanígy vagyunk, nem tudjuk, hogy mire van szükségünk. Ha feltették volna ezt a kérdést kétezer évvel ezelőtt: Mire van szükséged?; néhányan azt mondták volna: Hát, talán egy új feleségre!; vagy: „Néhány új bárányra. Ez az áldozati rendszer eléggé leamortizálta a bárányállományomat.”; de senki nem mondta volna azt: Nekem megváltásra van szükségem! Azt igazi szeretet azonban azt adja, amire szükségünk van, és megváltásra volt szükségünk. Az igazi szeretet megváltást ad.

Ugyanígy van ma is. Ha a keresztény embert megkérdeznéd, hogy mire van szüksége, a teljes kereszténységet tekintve nagyon kevesen mondanák azt: Nekem csak Jézus Krisztusra van szükségem! Felsorolnának nagyon sok dolgot, hogy mire van szükségük, de kevesen mondanák azt: Nekem csak Jézusra van szükségem!

Az igazi szeretet azt adja, amire valójában szükségünk van.

Kérdés: Ha Szellemben kaptam Istentől szeretetet, és megtapasztaltam, hogy milyen az igazi szeretet, akkor ebből tudok bármit is adni a másik embernek? Most erre az elvre gondolok: Úgy szeressétek egymást, ahogy Én szerettelek titeket. Ha megkaptam ezt a szeretetet Szellemben, akkor Szellem nélkül ez továbbadható?

P. Shane: Remélem, jól értem a kérdést, azaz: Szerethetek-e valaki mást a Szellem nélkül? Szerethetek valakit Szellem nélkül, de akkor ez arról szól-e, hogy Isten szeret valakit rajtam keresztül?

Szerintem, ahogy a szentimentalitásról beszéltünk, a szentimentalitás az, amikor én szeretek valakit a Szellem nélkül. Mert a szentimentális szeretet lényege az, hogy én vagyok a középpontban. Elfogadtam Isten szeretetét – annyira sokat fogadtam el Tőle, hogy el sem hiszem! –, de nem automatikusan van az, hogy ezt továbbadom.

Lehet, hogy tudom a testvéremet szeretni ezzel a szeretettel, de amikor a feleségemhez megyek, akkor lehet, hogy szentimentális leszek. Mert ha Isten akaratában bátorítom őt, akkor lehet, hogy az kerülni fog nekem valamibe. Lehet, hogy ő el szeretne kezdeni egy szolgálatot, ami elveszi az egész péntek estéjét, és ő megkapta Istentől az ígéretet. Én pedig azt mondom: „Na, de a péntek este az, amit együtt kellene töltenünk! Ezért elmegyünk étterembe.” Amikor nem tetszik nekem, hogy szolgálatot akar kezdeni, az a szentimentális szeretet.

A szentimentális szeretet az, ami azt mondja: én vagyok a középpontban. Nem szerethetek Isten szeretetével a Szent Szellem nélkül. Lehet, hogy tudom használni a megfelelő szavakat, de valójában nem szeretek, ha nincs ott a Szent Szellem.

Tetszik, nagyon kihívó ez a gondolat a szentimentalitásról. P. Kende azt mondta, hogy a szentimentális szeretet nem a megfelelő dolgot fogja felemelni. Jakab és János édesanyja nagyon szerette a gyermekeit, de ez nem Ján 13:34 szerinti volt. Azt szerette volna, ha nagyszerű helyen vannak azért, hogy úgy érezhesse, ő egy jó anyuka. „Nézzetek rám! Azok az én fiaim.”

Másfelől, Betsabénak volt egy ígérete Istentől. Lehet, hogy arra gondolsz, ő is lehetett büszke arra, hogy ő a király anyukája, de lehet, hogy ez is került volna neki valamibe. Mert ha a fia lesz a király, akkor már nem lehet ugyanaz a kapcsolatuk, mint azelőtt. Mert a fiának ezután nagyon sok ember lesz az életében, és nem mehetett oda hozzá: Most szükséges lenne, hogy kicsit beszélgessünk.

Jézushoz is ment a családja, mert beszélni akartak Vele. „Az Én anyám és testvéreim azok, akik hallgatják az Én beszédeimet és megcselekszik.” Máriára is gondolhatunk, hogy micsoda nagy kiváltság, hogy Jézus édesanyja. Lehetett volna ez a kísértése, hogy szentimentális Vele. Mert az, hogy valaki Jézus anyja, az nagyon sokba került. Sokba került Máriának, hogy a saját terhei mások voltak. Volt azonban egy ígérete Istentől, és azt mondta: Történjen velem a Te akaratod szerint.

A Betsabénak tett ígéret az volt, hogy Salamon lesz a király.  A szentimentalitás mindig saját magát fogja választani, másnak adott áldás árán. Azt mondja: „Én, én! Te az én áldásom vagy. Nem lehetsz király, mert akkor már nem lesz ugyanaz a kapcsolatom veled.” „Nem lehet az a szolgálatod péntek este, mert az az együtt töltött időnkbe kerülne.” Az agapé szeretet azonban önfeláldozó.

Azon is gondolkoztam, hogy a szentimentalitásban akarhatjuk azt, hogy valakinek meglegyen egy pozíciója. Gondolhatunk Jakab és János anyukájára. Vagy mondhatja valaki: „Én szeretném, hogy a férjem pásztor legyen. A férjem pásztor lesz!” Miért szeretné? A saját előnyei miatt. Azért, hogy amikor az emberek ránéznek, azt mondják: „Te egy pásztornak vagy a felesége. Mostmár vagy valaki!”

Isten szeretete ámulatba ejtő. Ahogy p. Atti mondta, Isten szeretete pontosan azt fogja nekünk adni, amire szükségünk van, és nem azt, amit akarunk. Ha ez az, hogy pozíciónk legyen, akkor az rendben van, és a javunkra van, ha valaki más számára van az a pozíció, az is a javunkra van. Jézus mindig azt mondta az embereknek, amire szükségük volt, nem azt, amit hallani akartak. Emiatt nagyon sokan elhagyták, Ján 6:66. Azt is mondta viszont Ján 6:63-ban: „A szavak, amiket szólok, Szellem és élet. A hústestnek semmit sem használnak.” Nem azt akarta, hogy ott hagyják, de az igazságot szólta. Hála Istennek, hogy Ő nem szentimentális velünk.

Urunk, segíts, hogy ne legyünk szentimentálisak a kapcsolatainkban, legyenek ezek akár a barátságaink, vagy a házastársi kapcsolatunk, vagy a testvérek kapcsolata. Azt szeretnénk, ha az emberek Isten akaratát követnék, még akkor is, ha ez kerülni fog valamibe nekünk.

P. Jukka: Szentimentális hozzáállás. A gyermekek kiságyban alszanak és cumiznak. Aztán felnövünk, és már nem cumizunk, nem kiságyban alszunk. Mondhatja azonban valaki: Nem szeretnék felnőni! Szükségünk felnőni, és hátrahagyni a szentimentális hozzáállást. A szentimentalitás fogságába eshetünk. Meg kell változni azonban. Szükségem van arra, hogy a szívemet Isten megérintse. Nem csak Húsvétkor, nem csak vasárnaponként, hanem mindenegyes nap. Ha Isten ezt megteszi, akkor Ő „kiszedi a szánkból a cumit”. Azelőtt gyermekek voltunk, de mostmár találkoztunk Ővele, és nem vagyunk többé gyermekek. Többé már nem a kiságyban alszunk.

Nagyon sok dolog a kereszténységben viszont olyan, mint a kiságy. A kereszténység gyakran lehet ilyen. Ahol nincsen kategorikus tanítás, ott kisbabák vannak. Nekik azonban fel kéne növekedniük. Én is ilyen voltam. Régen. Hála Istennek azonban, hogy jött Jézus. Ő kiszedte a számból a cumit, a családommal való kapcsolatomat, az unokatestvéreimmel való kapcsolatom, a rock bandával való kapcsolatomat, mert ez mind szentimentális kötelék volt, és ezekből ki kellett szabadulnom.

Isten odamegy valakihez, aki „kisbaba”, és: Kivehetem a szádból a cumit? „Nem! Meg akarom tartani!” Ő megteszi, ki fogja venni, és ez nagyszerű. Ez kapcsolódik ahhoz, amiről az előbb beszéltünk: a Szent Szellem tevékenysége. Mert pontosan ez az, ami történik. Isten Szent Szelleme kiűzi a szentimentalitást.

A cselekvő Szent Szellem kiszedi ezt az életünkből. Ezért a gyülekezetben, ami telve van az Igéből való kijelentésekkel, tiszta szellem van. Szabad szellem. Gondolj a bibliaiskolára! Amikor jönnek a fiatalok a bibliaiskolába, kiskorúak. Sírdogálnak anyuka után, a család után. 🙂 Aztán azt hallják: Menj misszióba! „Nem!” Ez megtörténik. Aztán cselekszik a Szent Szellem a gyülekezetben. Növekedés lesz, és „kiságy helyett nagyágy”.

Kérdés: A hívő életemben előfordulnak aggodalmak és félelmek. Erre mi a gyakorlati és szellemi megoldás? Mit kell tennie a hívőnek ilyen esetben?

P. Duló Atti:

Fil 4:6 Semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.

P. Jukka: Úgy emlékszem, Húsvét hajnalban – napfelkelte istentiszteleten – volt ez az üzenet: „Húzódj közel! Gyere közelebb!” Ez az, amit Isten szeretne: Gyere közelebb! Mert annyira távol lehetünk, a félelem mezején. Mert vannak ilyenek az érzelmeinkben és az érzéseinkben. Nagyon sokszor csak úgy belecsöppenünk ezekbe. Lehet, hogy félek a barátomtól, mert nagyon nehéz záróvizsgát fog íratni a bibliaiskolában, vagy félek a fogorvostól, az orvosoktól… Mi a válasz? Egyszerű. Kapcsold fel a világítást. Tarts kapcsolatot! A nap huszonnégy órájában, nem csak Húsvétkor. Mert Isten Szellem cselekszik a nap huszonnégy órájában. Olyan, mint egy soha véget nem érő rádióadás. Élőben. Ez ki fogja űzni a félelmet. Isten Igéje ki fogja űzni a félelmet. A kijelentés Istentől ki fogja űzni a félelmet.

Tudod, honnan jön a félelem? Sátántól. Annyira sokszor beleesünk ebbe a csapdába! Mert lehet, hogy fel tudunk fogni bizonyos dolgokat. Lehet, kisdedek vagyunk a hitben, de ugorj ki a kiságyadból, és nőj fel! Hogyan fogsz felnövekedni? Gyere el istentiszteletre, menj missziós utakra, menj el léleknyerésre, gyere vissza istentiszteletre, menj bibliaiskolába… Töltsd be a szívedet az Igével! Hallgasd az üzeneteket, és legyen aktív kapcsolatod Istennel.

Gyere közelebb! Garantálom, hogy Isten nagyon sok mindennel el fog bánni ebben a folyamatban. Meg fog minket gyógyítani, és teljesen új természetet fog nekünk adni. Teljesen új szívet, teljesen új szemeket, és már más módon fogunk látni. Azelőtt a világban rossz módon szemléltük a dolgokat, de Isten cselekvő Szelleme felnyitja a szemünket. Vak voltam, de mostmár látok! Mindannyian vakok voltunk, de mostmár Jézus Krisztuson keresztül látunk. Mostmár látom a testvéreimnek az értékét, hogy mennyire fontosak, és látom a gyülekezetnek az értékét, az evangelizációnak az értékét. Ez lenyűgöz, és a félelem eltűnik. Leolvad rólam.

Nekem olyan sok félelem volt a szívemben, el sem tudnád képzelni. Amikor tízévesen az iskolában voltam, és a tanár mellém állt és kimondta a nevem, akkor elvörösödtem. Féltem tőle. Elvörösödtem, mert annyira szégyenlős voltam. Isten azonban mindezt elvette. „Gyere közelebb! A szívemhez húzódj közelebb! Hallgass Engem, mert szeretlek. Szeretlek. Engedd meg, hogy megváltoztassalak. Az Enyém vagy, az Én kincsem vagy.”

Róm 8:31b Ha Isten velünk, ki ellenünk?

Az éhség? A félelem? … Ha Isten velünk van, akkor nincs többé helye a félelemnek. Józsuénak azt mondta Isten: Légy bátor és menj! Dávid és Góliát történetében Dávid azt mondta: én bízom Istenben! Góliát azt felelte: Nem érdekelsz. Dávid mégsem félt.

Bízz bátran az örökkévaló Istenben. Gyere közelebb!

Kategória: Egyéb