Beszélgetés (rap)

2015 november 29. vasárnap  18:00

Ez a beszélgetés a Hová mehetnék a Te orcád elől? & Hitünk motiváltsága c. üzenetekhez kapcsolódik. (2015. november 29. vasárnap 16:00)

P. Bartha Attila: P. Bendegúz a 139. zsoltárból beszélt arról, hogy Isten mindig jelen van az életünkben. Van, amikor úgy érezzük, hogy a világosság sötétségbe fordul, de az Ő jelenléte miatt még a sötétség is világosság lesz. Valóban nagyon áldott üzenet volt.

P. Duló Atti: A 139. zsoltárral kapcsolatban. A bukás óta az embernek van egy olyan törekvése, hogy elrejtse magát. Ezt eltanultuk Ádámtól. Amikor Ádám elbukott, akkor elbújt Isten elől, és bizonyára meglepődött azon, hogy Isten megtalálta. Ennek fényében nagyon tetszik, amit p. Bende mondott, mert ez a törekvésünk megvan a mai napig, és azt hisszük, hogy el tudunk bújni Isten elől. Isten azonban jelen van mindenhol, Isten ott van minden helyzetben.

Csacska törekvés csupán, hogy egy kicsit is el tudunk bújni Isten elől. Szeretjük takargatni a dolgainkat. Ha titokban csinálok dolgokat, akkor megvan az a kényszerképzetem, hogy Isten nem veszi észre. Itt végig azt olvassuk: Bárhova megyek, bármit teszek, Isten benne van. Nem csak a megtérésem pillanatától fogva.

Zsolt 139:13 Bizony te alkottad veséimet, te formáltál engem anyám méhében.

A kezdetektől fogva, a fogantatásom pillanatától ott van Isten. Ez bámulatos! A kedvenc versem ebben a zsoltárban:

Zsolt 139:14a Magasztallak, hogy oly megrendítően csodálatos lettem.

Ezt minden reggel elmondom Istennek. Reggel belenézek a tükörbe és azt mondom: Magasztallak, Uram, hogy ily csodálatos lettem. 🙂 A viccet félretéve, ámulatos, hogy nincs egyetlen tizedmásodperc sem az életünkben, amiben ne lenne jelen Isten. Amikor azt hallom keresztényektől: Ó, Isten már nem szeret, Isten elhagyott, Isten nem törődik velem!; akkor mindig csak mosolygok magamban. Hogyan tudna elhagyni? Hiszen annyira szeret! Annyira vágyik a közösségünkre, hogy bennünk vett lakozást. Ez teljesen elképesztő.

P. Jukka:

Ef 5:8a Mert egykor sötétség voltatok, most pedig világosság az Úrban,

Csodálatos ez a vers. Jézus azt mondta: Ti vagytok a világ világossága. Tény, hogy a világ sötétségben él. Ezekben a napokban valóban nagy a sötétség. Ennek a gyümölcse mocskos. Ha arra gondolunk, hogy mit hoz létre a sötétség, és mi történik az otthonokban – a gyerekek lázadnak, nincsenek meggyőződések, az emberek pusztítják magukat, harag, gyűlölet… –, az mind a sötétség gyümölcse. Tulajdonképpen mi is ott voltunk azelőtt. Mi, pásztorok is mind a sötétségben voltunk. Mindannyian ott voltunk a sötétségben.

Hála Istennek azonban, többé már nem vagyunk ott. Valami más van nekünk, világosság a mennyből. Közel hozzánk van egy futballpálya. Ha felkapcsolják az összes reflektort, akkor nagyon világos van ott, de még az a fény is csak sötétség lenne a mennyben. Azért, mert Isten a világosság. Érdekes, hogy Isten minket a világosságba hívott. Ez különleges kegyelem. Ez különleges szeretet és megtiszteltetés számunkra. Mert mi bűnösök voltunk, de Ő eljött. Eljött, hogy megkeressen téged, minket. Nagyobb kegyelem. Hatalmas ez a szeretet!

Tegnap Pécsett voltunk, az utcán evangelizáltunk. Az istentiszteletre eljött egy férfi, akivel az utcán találkoztunk. Azt mondta, hogy ő soha nem akart gyülekezetbe menni, mégis nagyon élvezte, hogy ott volt az istentiszteleten. Olyan volt, mint aki megtelt fénnyel. Isten megérintette őt, és az Ige és a közösség megváltoztatta. Olyan hosszan beszélt! Azt mondta, hogy ő alapvetően nem ilyen, hanem csak egy tipikus magyar srác, aki nem beszél sokat. Eljött az istentiszteletünkre, és ott végig beszélt. Csodálatos volt ezt látni.

Aztán volt egy pár, akik szintén először jöttek az istentiszteletre. Nagyon szerették a közösséget. Ez olyasmi, amit Isten tesz ma. Az embereket a sötétségből a világosságra hívja. Ebben a küldetésben használ téged Isten. Ez különleges megtiszteltetés.

P. Bartha Atti: Aztán p. Kende üzenete arról szólt, hogy a magasabbat vagy az alacsonyabbat kell-e választani. Milyen nagyszerű gondolat! Az alacsonyabbat akkor választom, amikor a kényelmemet választom, de annak a vége hiábavalóság lesz. Értelmetlen lesz az életem. Úgyhogy, nem gondolom, hogy az autó menne motor nélkül, de sokszor a keresztény életemből kihagyom a mozgató elemeket, és csodálkozom, hogy nem működik. Tényleg nagyon jó, nagyon felkavaró volt!

Ha ti nem kérdeztek, akkor kérdezek én. Mit látsz motornak a keresztény életedben?

Hozzászólás: Nekem személy szerint kezdetben csak szimplán az volt a motivációm arra, hogy ezt tegyem, hogy ez az igazság, és mi értelme lenne mást csinálni, miért kéne mással foglalkoznom. Persze, mivel az elején nem volt vezetésem, inkább egy gellert kapott lövedékre hasonlított ez.

Szerintem eleinte legtöbben kötelességként is értelmezzük, és Istenben csak a szúrós tekintetű természetfeletti szörnyeteget látjuk, aki nagyon messziről csak néz le ránk. Isten nem rest és nem hűtlen, hogy megmutassa a valódi Személyiségét, és egyszercsak leesik az embernek: „Isten szeret engem! Tényleg.” Akkor már nem vallásos elkötelezettség lesz, hanem élővé változik.

Személyesebb példát is szeretnék elmondani arra, hogy Isten megmutatja a szeretetét, és a dolgok nem úgy vannak, ahogy én gondolom, hanem ahogy Ő.

Róm 7:18-20 Mert tudom, hogy nem lakik bennem, vagyis az én testemben jó, mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a gonoszt teszem, amit nem akarok. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.

Az ember tesz valami rosszat. Például én mostanában nagyon félreképviseltem Jézust. Ilyenkor hajlamos vagyok befordulni és elveszíteni a kapcsolatot, és kezdem büntetni magam, leginkább gondolatokkal, önmarcangolással. Itt azt olvasom, hogy nem én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Alapból az ember természetes reakciója az lenne, hogy csak úgy mondja: Ja, persze, a bennem lakó bűn!; és ezzel ellökné a felelősséget, és megkönnyebbül.

Járhatnék úgy tovább, hogy mindenre csak azt mondom: „Ja, semmi gond! Csak a bennem lakozó bűn. Mindegy is.” Azt hiszem, a héten azt éreztem, mintha megérteném, hogy Isten ezeket tényleg elvette, és nyugodtan mondhatom ezt: Tényleg nem én voltam. Mert a belső ember gyönyörködik a törvényben, és egyetértek vele. Nem tudom megtenni, de gyönyörűséges. Ahogy járok, már könnyebb az: „Istenem, itt vagyok! Járok. Már nem vagyok mocskos Te előtted.”

Azt hiszem, hogy ez ezen a héten értettem meg jobban, és mostmár „kevesebb korbácsütés lesz a hátamnak”. 🙂 Úgyhogy köszönöm, Istenem, köszönöm, Jézus!

P. Duló Atti: P. Atti feltette ezt a kérdést: Mi a keresztény életedben a motor? Ez fontos kérdés, úgy gondolom. Mert ezen időnként el kell gondolkodnunk: Mi motivál? Mi visz előre? Mi az, ami itt tart? Mi az, ami megtart az Istennel való járásomban? Ebből adódik a következő kérdés: Mi az, ami eltávolítana? Ezek fontos kérdések.

P. Kende ezzel kezdte az üzenetét: Szeresd a Bibliádat! Legyen vele élő kapcsolatod. Ez nem törvény, csak Isten egyszerűen ezt adta számunkra. Ezen keresztül kommunikál velünk, ez az egyik csatornája, ahogy beszél velünk, aztán a másik csatorna az ima. Egyszer régebben hallottam ezt, nem tudom, melyik pásztor mondta, de nagyon tetszett: A hitünk a kazán, és a fűtőanyag az ima. Ez annyira jó! Így tudom tűzben tartani a szívemet, hogy van imaéletem, van élő kapcsolatom Vele. Az imáról sokszor úgy gondolkodunk, hogy az egy rituális cselekedet. P. Kende állandóan azt mondja: Imádkozz, imádkozz..! Mondhatod: „Muszáj ezt csinálni.”; de ha igazából belegondolsz, ez az Istennel való kapcsolattartásnak az egyik legfontosabb eszköze.

Voltál-e már szerelmes? Minden bizonnyal. Ha voltál már szerelmes, akkor minden idődet a szerelmeseddel akarod tölteni. Akkor az nem kényszer, nem muszáj-dolog. Szerelmes vagyok a feleségembe, akkor azt mondom-e: Ó, hogy már megint vele kell lennem! Nem! Hanem öröm. Ugyanígy van az Istennel való kapcsolatunkban is. Ha járok Istennel, ha látom, hogy ki Ő, ha ismerem valójában azt az Istent, Aki a Bibliában kijelentette Magát, akkor örömmel térdelek le Ő elé, és örömmel vagyok Vele közösségben. Élvezem ezt a közösséget. Hiszen olyasvalakivel vagyok közösségben, Aki szeret engem. Ha olyannal vagyok közösségben, akit szeretek, az élvezetes. Ez meg tudja tartani a tüzet a szívedben.

Mi motor az életünkben? Ez a kettő egészen biztosan: ima, Biblia. Aztán amit nem szoktunk általában komolyan venni, az a közösség. Amikor látom a testvéremben Krisztust. Gondolkoztál már ezen, hogy Isten milyen sokféleképpen próbálja megmutatni Magát nekünk? Kissé magamutogató, persze jó értelemben. Vágyik arra, hogy minél jobban megismerd Őt. Ezért nagyon-nagyon sokféleképpen mutatja meg Magát. Amikor az istentiszteleten összejövünk száz-kétszáz-háromszázan, akkor Isten száz-kétszáz-háromszáz módon akarja megmutatni Magát. Ez ámulatba ejtő, amikor egymásban fel tudjuk fedezni Krisztust. Ahogy Róm 1-ben beszél erről Pál, itt tudunk bátorodni egymás hitéből. És beindul a motor. 🙂

P. Bartha Atti: Érdekes, amiről Laci beszélt, az önvád. Gondolom, hogy sokaknak ismerős ez. P. Brian is beszélt erről nemrég (2015.11.18.), a megbocsátásról, annak a fontosságáról, és akár a pszichológiai és fiziológiai hatásairól.

Ma délelőtt voltunk Kerepesen. Beszéltünk egyszerre négy-öt emberrel, ahogy körbeálltak. Amikor Máté 1-ben Jézus születéséről van szó, azt mondja: Mária fogan méhében, szül Fiat, Aki elveszi a népének bűneit. Képzeld el, hogy Isten a legnagyobbat teszi, amikor ezt mondja, hogy elveszi a bűneidet. A kérdés ez volt ott Kerepesen az utcán a szegénységben élő embereknek: Mi lenne a legnagyobb dolog, amit kérhetnél Istentől? Volt olyan, aki azt válaszolta, hogy a nők. „Mindegy, csak nő legyen!” P. Kende jól megválaszolta ezt Salamon példájával, hogy hova jut az az ember. Azt feleltem nekik:

– Isten azt találta legnagyobb ajándéknak, hogy elveszi a bűneidet. Van-e olyan, akinek nem tudsz megbocsátani?”

– Ó, nem! Egészen jól vagyok így, nincs ilyen.

Mindannyian ott azt mondták, hogy nincs igazán ilyen ember. Aztán feltettem a másik kérdést: És magadnak? Mind azt mondta:

– Na, ez jó!

– Tudod, milyen az az érzés, amikor eszedbe jut valami, amit tettél, és csak megrázod a fejed, hogy megpróbálj még csak ne is gondolni rá? Tetted ezt már valaha?

– Hmm. – mondta mind.

Sátán éjjel-nappal vádolja a szenteket. Annyira fontos megérteni Isten szeretetét felén! Amiről Laci beszélt. Annyira fontos, amit mond az új parancsolat, hogy szeresd Istent, és szeresd a felebarátodat, mint önmagadat! Annyira látom ezt! Annyira nagy munka van arra, hogy vádold magad bármiben. Sátán nagy munkát tesz ebbe. Isten szeretetén gondolkozni, elfogadni – ez annyira fontos! Tedd fel magadnak a kérdést, hogy mi Isten feltétel nélküli szeretete, és milyen az. Ján 18. és 21-et olvasd el, amikor Péter megtagadja Jézust, és a feltámadás követően Péter után megy.

Egy kép. Ézs 1:18 „Gyere, érveljünk! Ha a bűnöd skarlátpiros, hófehér lesz.” Tegnap Gödöllőn nagyon szépen esett a hó, és arra gondoltam, ahogy esik a hó, minden fehér lesz egy idő után. Ha elég sok hó esik, akkor minden fehér lesz. Ha elég mennyiségű isteni szeretet kerül a szívedbe, akkor a bűneidről nem fogsz megemlékezni. Nekem nagyon tetszik ez a kép.

P. Jukka: Szerintem nagyon sokan ki vagyunk hívva abban, ahogy követjük Krisztust. Volt már, hogy belefáradtál? Csak félredobod a Bibliádat, és: Viszlát! Csináltad már ezt valaha? Szívesen azt válaszolnánk, hogy sohasem. „Én nem vagyok ennyire rossz ember!” Én ezt megtettem háromszor. Tudod, mi történt? Nem tudtam, sehova máshova menni. Nem tudtam elmenekülni Isten elől. Azért, mert az Ő szeretete körbevesz engem. Olyan voltam, mint Péter, amikor Jézus beszélt vele. Jézus megkérdezte: „Te is el akarsz menni? Ott egy ajtó, ki akarsz menni?” Péter azt felelte: „Nem! Mert Nálad vannak az örök élet beszédei.”

Neked megvannak a szavak, a Biblia. Nekünk megvan a Biblia. Ezért van bibliaiskolánk is. Felfrissíti a szívünket. Felépíti a szívünket, és megtisztítja az emlékezetünket. Megtanít arra, hogy helyesen gondolkodjunk Istennel. Az Ige megtanít, hogy ki vagyok Krisztusban. Ezért nem kárhoztatom magam, hanem ehelyett felépítem magam, és azt mondom: „Istenem! Én Isten embere vagyok.”

Mit tett Dávid? Megerősítette magát az Úrral. Dávid nyomás alatt volt mindenhonnan. Még a fiai is üldözték. Az egész családja üldözte. Csak gondolj bele, mi lenne, ha a fiad meg szeretne ölni. Dávid ilyen helyzetben volt, de Istennel bátor volt. A 46. zsoltárban azt mondja: Isten az én oltalmam és erősségem, igen biztos segítség a nyomorúságban. Isten az erőm. Isten a te erőd is.

Gondolj bele! Péter azt mondta: Az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresve, hogy kit nyeljen el. A pánik szellemét szeretné behozni közénk. Félelmet szeretne létrehozni a szívünkben, de Isten, Aki a mi menedékünk, azt mondja: „Legyél bátor! Veled vagyok. Szeretlek. Még akkor is, ha szerettél volna elmenekülni, veled vagyok. Még akkor is, ha elbuksz, veled vagyok. Még akkor is, ha nagyon-nagyon elbuktál, éppen ott vagyok veled.” Ez a szeretet.

Ne kárhoztasd magad! Soha. Ehelyett építsd fel magad az Úrban. Adj kegyelmet. Adj irgalmat. Bocsáss meg magadnak! „Bocsánat! Rosszul viselkedtem.”; és aztán felállok. „Sajnálom.” – így beszélek saját magamhoz. „Leejtettem egy csésze kávét! Milyen ügyetlen vagyok!” Ha nő vagy, és leejted, amit két napra főztél, vagy elejtesz egy tortát, akkor meg fogod magad ítélni? Vagy kegyelmet fogsz adni magadnak? Kit érdekel a torta?! Az csak egy torta! Van másik. Ez nem a világ.

Ugyanez van akkor is, amikor elbukom. Gondolod, hogy Isten meglepődik? „Te jó ég! Mi történt veled?! Már megint elbuktál?” Isten nem teszi ezt, hanem csak jön, és felemel, és azt mondja: „Menjünk! Menjünk előre!” Ez az irgalom és szeretet.

P. Bartha Atti: Belegondoltál-e már, Isten hogyan mondja azt: Ó, Istenem! 🙂

P. Duló Atti: Lehet, hogy jövő vasárnap erről fogok prédikálni Pakson: Mit mond Isten, amikor elcsodálkozik? Mond-e Ő ilyet: Jesszusom!

P. Jukka: Milyen volt tegnap a gyerekszolgálati szeminárium?

P. Duló Atti: „Jó!” Hadd takarjam ki egy kicsit p. Pelzet! Amikor Pakson odakerült a gyülekezetbe, akkor nagyon félszeg fiú volt. Karácsony tájékán jött, és aztán nyáron eljött a konferenciára. A konferencia után arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha tőle hallanánk egy bizonyságot. Mint fiatal hívő, hogyan élte meg az első konferenciát? Felállítottam:

– Mondanál néhány szót a konferenciáról? Milyen volt?

– Én nem vagyok a szavak ember. Jó volt.

– Kicsit bővebben?

– Nagyon jó volt.

🙂 Ez csak arról jutott eszembe, ahogy itt bólogattak némelyek a bizonyság helyett. Egy jó bizonyságból nagyon lehet bátorodni. Mert: Ha veled megtörtént, akkor velem is megtörténhet.

Bizonyság: Előző nap bibliaiskolában voltam, és emiatt nem tudtam ott lenni a konferencia első részén. Fáradt is voltam, gondjaim is voltak, így azt gondoltam, hogy nem kell részt vennem szombaton sem. „Inkább végre kialszom magam, és utolérem magam a házimunkában.” Aztán mégis inkább összeszedtem magam, mivel a válságról tanultunk a héten, és elmentem a tanfolyamra.

Csodás volt! Annyira mély tanítást kaptunk egy nap alatt! Nagyon jó módszerekről is hallottunk. A legmegdöbbentőbb az, hogy nem csak azt tanultuk, hogy hogyan kell a gyerekeket megtanítani az evangéliumra, hanem arról is, hogy a gyerekek hogyan tudják megtanítani az evangéliumot másoknak. Nagyon egyszerűnek tűnik azért, mert nagyon precízen van felépítve az egész.

Legjobban az áldott meg az egészben, hogy úgy szervezték, hogy meghívtak a gyülekezetből kb. tíz gyereket. Ők a nap közepén jöttek, és azt gondoltuk, hogy a tanár akkor bemutatja, hogy hogyan tanítja őket – ez kb. egy órás program volt –, és utána a gyerekek hazamennek. Különböző okok miatt megcsúszott a program, és a gyerekek szünet nélkül ott ültek velünk kb. négy órán át teljesen fegyelmezetten, és végig részt vettek az egész tanfolyamban. Ilyen gyerekeink vannak itt a gyülekezetben! Ők 7-12 évesek voltak.

Annyira megmutatkozott az is, hogy mennyire tanítva vannak itt! Olyan bölcsesség van bennünk! Isten annyira megmutatta Magát rajtuk keresztül! Gyönyörűség volt. Az is látszik, hogy a gyerektanítók itt mennyit beletesznek a tanításba.

P. Jukka: Ez az egyik legnagyszerűbb látás, ha terhed van a felnövekvő nemzedékre, Zsolt 78. Ugyanakkor ez a leginkább támadott szolgálat is. Ezért jó, ha el vagy rejtve a gyülekezetben és az Igében. Mert ott védelem van. A tizenéves szolgálatban, ahol az egész életemben részt vettem, nagyszerű volt. Láttam azt is, hogy az ördög nagyon aktív. Mi is aktívak vagyunk, mert Isten is aktív. Tényleg nagyszerű, hogy bennetek megvan ez a teher, hogy tanítsátok a kicsiket 7-12 éves korig.

P. Duló Atti: A gyerekekről egy gondolat. Mi felnőttek olyan sokszor elkövetjük azt a hibát, hogy úgy nézünk a gyerekekre: Ezek csak gyerekek! Mi lenne, ha úgy néznénk a gyerekeinkre, hogy ők a jövő pásztorai, ők a jövő pásztor-feleségei, ők a jövő evangélistái…? Ők a jövő. Ők veszik át tőlünk azt, amit most mi csinálunk. Ha nem neveljük a gyerekünket Isten szeretetére, akkor nem lesz, aki átvegye tőlünk a stafétabotot. Úgyhogy nézzünk a gyerekekre úgy, hogy ők a lehetőség, ők a jövő nemzedéke. Ne értékeljük le őket! Sok felnőtt lenézi a gyermekeket, ami hatalmas hiba.

P. Bartha Atti: Még nem voltam tizenkettő, amikor megtértem ebben a gyülekezetben. Tehát amit p. Duló mond, az fontos. Ahogy p. Kiss Laci beszélt velünk, az elképesztő volt! Annak ellenére, hogy volt egy négy éves időszak, amikor nem jártunk, de annak az időnek, amikor itt voltunk tizenegynéhány évesen, hatása volt.

Ámen.

Kategória: Egyéb