Beszélgetés (rap)

2015 november 15. vasárnap  18:00

Ez a beszélgetés a Hogyan gondolkodj Istennel, és ne magaddal? & Gyengeség, amitől könnyen megszabadulhatnál c. üzenetekhez kapcsolódik. (2015. november 15. vasárnap 16:00)

P. Duló Attila: P. Drew-tól hallottunk egy nagyon jó gondolatot, és p. Kendétől volt egy nagyon fontos és nagyon kihívó üzenet az önzésről.

P. Drew azt mondta, nem mindegy, hogy mekkora Istened van. A 77. zsoltárban teszi fel Ászáf ezt a kérdést: Kicsoda olyan Isten, mint az Isten? Annyira fontos, hogy erre a kérdésre meglegyen a válaszunk! Annyira fontos, hogy tényleg legyen egészséges Isten-ismeretünk, és tudjuk, hogy mekkora Istenünk van!

Ha nem ismered Istent, akkor az olyan, mintha fordítva néznél a távcsőbe. Nem tudom, hogy néztél-e már fordítva távcsőbe, de minden olyan messzinek és picinek tűnik akkor. Ha nem ismered Istent, akkor ilyen istened van, távoli és nagyon pici. Figyelj! Ha pici istened van, akkor te is csak pici keresztény lehetsz. Nagyon pici keresztény. Úgyhogy nagyon fontos, hogy egészséges istenképünk legyen, hogy tudjuk, mekkora Istenünk van. Hatalmas Istenünk van.

Picit továbbmennék, mint ahogy p. Drew beszélt arról, amikor megkérdezte Jézus a tanítványokat: „Kinek mondanak Engem az emberek? És ti kinek mondotok Engem?” Azt hiszem, nem elég, ha tisztában vagyok azzal, hogy Jézus kicsoda, olyan értelemben, hogy Ő az emberiség Megváltója. Azt hiszem, attól még nem lesz személyes Jézus, ha tudom, hogy Ő hatalmas, hogy hatalma szavával tartja fenn a világmindenséget.

Személyessé akkor válik, amikor tudom azt mondani, hogy Ő az én testvérem. Zsid 2-ben azt mondja, hogy nem szégyell minket a testvéreinek nevezni. Ő nem szégyell minket a testvéreinek hívni! A kérdés az, hogy én szégyellem-e Őt a testvéremnek nevezni. Olyan sok keresztény van, aki szégyelli Jézust. Kisunnyog otthonról, nehogy véletlenül megtudja a szomszéd, hogy templomba vagy gyülekezetbe megy. Ő nem szégyell minket a testvéreinek nevezni.

Jézus Ján 15-ben a barátjának hív. Merem-e Jézust a barátomnak hívni? Ő az én életemben az én barátom? Azt hiszem, hogy ezek fontos kérdések. Kicsoda nekem Jézus? Csak van Róla egy teoretikus ismeretem, hogy Ő a Megváltó, vagy van Vele élő kapcsolatom, és merem mondani, hogy Ő a testvérem, Ő a barátom, az Ő örököstársa vagyok? Merek-e személyesen gondolni Jézusra? Ez fontos kérdés ahhoz, hogy tudjam, milyen Istenem van.

Kérdés: Hogyan növelhetem az istenképemet? Hogyan lehet nagyobb az Istenem?

P. Duló Attila: P. Csabával sokszor voltam együtt, amikor beszélgetést vezetett. Többször azt válaszolta, amikor feltettek egy jó kérdést: Ha megfogalmazódott benned ez a kérdés, akkor egészen biztos, hogy tudod a választ is. Hadd mondjam most én is ugyanezt.

Válasz: Közelebb kerülni Istenhez, látni Őt – ez nem az ismeretről szól, hanem arról, hogy én személyesen ismerjem Őt. A másik része, hogy a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet. Ahogy ez a szeretet növekszik bennem, elhagyom a félelmeimet, ami visszatart engem Istentől, és a félelmemet, hogy teljesen Őrá hagyatkozzak.

P. Duló Attila: Balázs mondta jól, azt válaszolta: Meg kell fordítani a távcsövet :-), hogy a jó végébe nézzünk bele, és akkor közelebb kerül. A kérdés viszont az, hogy hogyan kerül közel. Ő azt mondja: Én közel vagyok mindazokhoz, akik keresnek Engem, és azok megtalálnak.

Azt hiszem, hogy az első dolog ahhoz, hogy egészséges istenképem legyen, ez az, hogy ott kell, hogy legyen a szívemben ez a vágy, hogy akarjam Őt megismerni, akarjak közel kerülni Hozzá, akarjak igazán mély, bensőséges kapcsolatot. Azt hiszem ez is egy jó kérdés, jó, ha időnként feltesszük magunknak ezt a kérdést: „Valóban vágyom Istenre? Vagy csak vallásos megszokásból járok gyülekezetbe? Vagy megszokásból, vagy bűntudatból veszem kezembe az Írást?”

Azt hiszem, hogy a következőképpen érthetjük meg ezt. Talán, akik itt vagyunk, már mindannyian legalább egyszer voltunk szerelmesek. Amikor szerelmes vagy, akkor egy olthatatlan vágy ég benned, egy elementáris erő van benned arra, hogy azzal legyél, akibe szerelmes vagy. Minden pillanatodat vele töltenéd. „Lehoznám néked a csillagokat is az égből…” Minden megtennél a másikért.

Feltehetjük néha ezt a kérdést magunknak: „Szerelmes vagyok Jézusba? Valóban vágyom Őrá?” Mert ha igen, onnan kezdve nincs külön recept. Mert akkor minden eszközt megragadok arra, hogy közösségben legyek Vele. Reggel már alig várom, hogy letérdelhessek és beszélgethessek Vele. Alig várom, hogy szóljon hozzám néhány szót! Falom az Írást, és izgatott vagyok.

Ha nincs meg ez a vágy a szívemben, akkor felületes kapcsolatom lesz Istennel. Amikor bajban vagyok, odamegyek Hozzá, de többnyire csak ima-automatának használom. Bedobom az imámat, és várom, hogy megoldja a problémámat. Ám Isten ettől sokkal többre vágyik. Ő tényleg szerelmes belénk. Csak gondolj bele! Ef 2-ben azt mondja, hogy az örökkévaló múltban már belénk szeretett. Ő szerelmes belénk, és a kérdés az, hogy én is akarom-e ezt a kapcsolatot, én is szerelmes vagyok-e Ő belé?

Ez a lányoknak kicsit könnyebben megy. 🙂 Nem tudom, hogy férfitársaim hogyan vannak ezzel, de nekem sokáig problémám volt azzal a tudattal, hogy Jézus menyasszonya vagyok. Amíg meg nem értettem, hogy nem én személy szerint, hanem a gyülekezet részeként vagyok a menyasszonya, addig bajom volt ezzel. A lányoknak, hölgyeknek ez könnyű. Nekik könnyű szerelmesnek lenni Jézusba. Legalábbis könnyebb, mint nekünk, férfiaknak.

Aztán ápolom ezt a kapcsolatot. Azt hiszem, ez kicsit olyan, mint ez narkotikum, habár soha életemben nem próbáltam egyet sem. Egy kicsit ez is olyan, hogy minél többet kapok belőle, annál többre vágyom. Amikor meglátod Istennek a különböző helyzetekben a különböző tulajdonságait, akkor szeretnél még többet megtudni Róla.

A 37. zsoltárban azt mondja: Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit. Sokan úgy értelmezik ezt a verset: Szép vagy, Uram, add ide azt az álomautót! Ez viszont pontosan arról beszél, hogy amikor gyönyörködöm az Úrban, amikor elmélyedek a tulajdonságaiban, a jellemében, akkor az megváltoztatja a szívemet, akkor egészen másfajta kérések fogalmazódnak meg a szívemben. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem vágyódhatok egy új autóra, de egészen át tudja formálni Isten jelleme, jellemvonásai, tulajdonságai a szívemet, és egészen más válik fontosabbá az életemben. Aztán ezeket az újfajta kéréseket már szívesen megadja.

P. Musztafa: Azt gondolom erről, hogy amikor ellene állunk annak, amit Isten tesz az életünkben, lehet az a hozzáállásunk, ami megvolt Jób feleségének is. „Ne fogadd el ezt. Csak átkozd meg, és halj meg!” Ám úgy tűnik, hogy Jób igazán elfogadó volt. Azt mondta: Ha a jó dolgokat el tudjuk fogadni Istentől, mi van a rosszakkal?

Isten összetör dolgokat az életünkben, de ez az Ő elképesztően bölcs terve. Nem tetszik nekünk. Az érzést nem szeretjük. Mindig így van, hogy nem szeretünk magában a helyzetben ott lenni. Olyanok ezek a helyzetek, hogy legszívesebben elszaladnék belőle. Mint Jézus imája: Uram, ha lehetséges, ez a kehely távozzék el Tőlem, de ne az Én, hanem a Te akaratod legyen meg.

Amikor nem állunk ellen ezekben a fájdalmas dolgokban, amiket Isten szeret, akkor azt látjuk, hogy valójában csodálatos dolgokat tesz. Nagyon közel találom magam olyankor Istenhez. Nem sértődöm meg Rá, mert közel vagyok Hozzá, nem hibáztatom Őt dolgokért az életemben, mert megértem Őt, közel vagyok Hozzá.

Ján 13:3 Jézus, tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez megy,

Tehát megértette, hogy minden Neki adatott. Ha valaki Jézus helyében lett volna ott, mi lett volna az első reakció? Jézus elkezdte megmosni a lábakat. Annyira nem logikus! Tehát amikor megérted, hogy minden a te kezedben van, amikor szinte szupermennek érezheted magad, érzed, hogy mindened megvan, emberként talán az utolsó lenne, hogy ez eszedbe jut, és lehajolsz és megmosod a lábaikat.

A feltámadása után mit tett? Ételt készített a tanítványoknak. Miután te feltámadsz a halálból, te mit csináltál volna? Úgy tűnik, hogy az Ő számára a szolgálat a legeslegfontosabb dolog. Nem számít, mi történik, azt látjuk, hogy Jézus mindig szolgál. Ha épp jött a sírból, értette, hogy minden hatalom Neki adatott, Ő csak szolgált és szolgált mindig. Tudjuk, hogy Ő nagyon közel volt az Atyához. Ők egyek voltak, Ján 17. Arra vágyakozott, hogy mindenki egy legyen az Atyával, ahogy Ő egy Vele. Azt kereste, hogy az Atya akaratát tegye.

Mostanában eszembe jutott az egyik utolsó üzenet, amit p. Stevens prédikált. Elmúlt héten beszélgettem édesanyámmal is erről. Erről az üzenetről beszélek: Emberek, emberek, emberek… Már kórházban volt, alig tudott beszélni, és csak emberek neveit sorolta fel, ment végig. „Imádkozzatok értük, hozzátok Istenhez őket.” Azt látom, hogy Jézus ugyanezt csinálta. Azt hiszem, hogy így igazán közel lehetünk. Amúgy pedig csak nő a távolság.

Ma, ahogy a kórházból jöttem – nem tudom, te érezted-e magad valaha így, de már biztosan megtörtént –, annyira üres voltam. Csak az üresség mindenütt. Józsival hazaértünk, és ő azt mondta: „Timi és Klau már főznek a konyhában, menjünk fel. Vagy csak otthon akarsz maradni egyedül, és meghalni?” 🙂 Üresség van benned, de tudod, hogy mi a helyes, és megragadod magad a fülednél fogva. Aztán csodálatos közösségünk volt. Csak ott álltam, és csodálkoztam.

Közel húzódni, az csupán mustármagnyi hitet jelent. Csak hagyj egy icipici résnyire nyitott ajtót Isten számára! Csak ne csapd be! Nem kell hősnek lenni, és hatalmas dolgokat cselekedni, Isten fogja tudni mozgatni a hegyet helyetted. Csak hagyd nyitva picit az ajtót! És csak bámulok azon, ahogy Isten szeret munkálkodni. Szeret munkálkodni. Szereti elvégezni azt a részét a dolognak, amit sokszor nekem kéne. Aztán csak szeret engem.

P. Duló Attila: Nagyon jó, amit p. Zoli mondott. P. Drew is erről beszélt, hogy hagyok-e teret Istennek. Nyitva hagyom-e picit az ajtót? Vagy teljesen becsukom, és akkor saját magamban gondolkodom, saját magamnak imádkozom. Isten viszont vágyik arra, hogy kinyissam Neki az ajtót, vágyik arra, hogy közösségben legyünk. Ézs 58-ban van egy vers, ami nagyon tetszik nekem.

Ézs 58:11 Az ÚR vezet szüntelen, nagy szárazságban is megelégíti lelkedet és megerősíti csontjaidat. Olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek nem fogy el a vize.

Ő vezet szüntelen. A kérdés nem az, hogy Ő vezet-e, hanem a kérdés az, hogy én hagyom-e, hogy vezessen. Ez a nagy kérdés. Mert ha megengedem Neki, ha bízom Benne annyira, hogy megengedem Neki, hogy vezesse az életemet, ha Őrá merem bízni az életemet…

Olyan gyakran elkövetjük ezt a hibát, hogy az életünknek bizonyos területeit megtartjuk magunknak. Csak bizonyos területeket adok át Istennek. „Bízom Benned, Istenem, a pénzügyeimmel kapcsolatban, mert annyiszor bebizonyítottad, hogy mindig tudsz gondoskodni rólam, de nem bízom Benned az egészségemmel kapcsolatban.” Vagy: „Nem bízom Benned a párkapcsolatok terén. Itt vagyok, már elmúltam húsz is, és még nincs férjem. Ebben nem bízom Benned.” Ezeket a területeket szeretjük megtartani magunknak. Isten azt mondja: „Engedd meg, hogy Én vezesselek! Engedd meg, hogy Én irányítsam az életedet. Bízz Bennem tökéletesen, száz százalékban, és nézd meg, hogy mi történik.”

nagy szárazságban is megelégíti lelkedet” Nem lehet az életedben akkora szárazság, nem lehetsz olyan mélyponton, ha engeded, hogy Isten vezessen, ha bízol Benne, ahol a lelkedet ne elégítené meg. Ő mindig képes erre. Itt az Igéje. Ez olyan táplálék a lelkünknek! Kol 3:16 Krisztus beszéde gazdagon lakozzék tibennetek. Ha az Ige a szívemben van, akkor az mindig megelégíti a lelkemet. Nem lehet olyan száraz időszak, nem lehetek annyira üres – ahogy p. Zoli beszélt erről –, hogy ha hagyom, hogy Isten vezessen, hogy ne tudjon adni valami, ami elkezd feltölteni, ami kezd szólni a szívemhez. Ez annyira csodálatos!

Aztán olyan leszel, mint a megöntözött kert. Milyen egy jól ápolt, megöntözött kert? Mi jellemző azokra a növényekre, amik egy ilyen kertben vannak? Az, hogy megtermik a gyümölcsöt. Ha tényleg bízom Istenben, ha tényleg Rá merem bízni az életemet, ha hagyom, hogy Ő vezessen, akkor ott lesznek az életemben a gyümölcsök.

Elsősorban van egy gyümölcs – Gal 5:22 –, ami a kereszténység legfontosabb gyümölcse, és ez a szeretet, amit a Szent Szellem terem meg bennünk. Aztán annak vannak különböző megnyilvánulásai: jóság, szelídség… Megterem benned a szeretet, amiről tulajdonképpen a kereszténység szól. Ha bármilyen tant kezdesz boncolgatni, szeded le róla a rétegeket, és mész a mélyére, egy ponton eljutsz a szeretethez. Bármelyik tanban kezdesz mélyre ásni, megtalálod. Mert a kereszténység a szeretetről szól.

Ján 3:16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ez a kereszténység.

1Ján 4:10 Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.

Elküldte a Fiát, hogy éljünk Ő általa. Olyan leszek, mint egy jól öntözött kert, jelen lesz a gyümölcs az életemben. Olyan leszek, mint egy forrás, ami soha nem apad el. Mindaz, amit Isten ad, az ki tud belőlem áradni. Az az ember leszek, aki az Igét szólja. Nem a világ üzenetét közvetíti, hanem Isten szavát szólja, Isten szerinti módon beszél. Aki lehető legtöbb alkalomban átadja az üzenetet, hogy Isten úgy szerette ezt a világot… Ez bámulatos dolog.

Ő vezetni akarja az életünket, a kérdés csak az, hogy hagyom-e Neki. Kinyitom-e résnyire az ajtót? Vagy rácsapom minden reggel… este, és gondolkodom saját magamban, és imádkozom saját magamban; önző vagyok, kicsi vagyok, szűklátókörű vagyok?

P. Musztafa: Elég erős üzenet volt a mai! Hallgattam, és arra gondoltam, hogy Isten néha csak úgy megráz minket.

Az első gondolat, hogy az önzés rövidlátóvá tesz engem. Nem látom a dolgokat előre. Igen, nézzük a híreket, kicsit hagyjuk magunkat bevonni. Tudod, miért imádkozom! Elhatároztam, és már imádkoztam ezért, és fogok továbbra is imádkozni az országok vezetőiért, hogy ne folytassák ezt a rövidlátó viselkedést. Mert annyira nyilvánvalóan azok! Nem kell politikusnak lenned, hogy ezt megértsd.

Persze, nem várjuk el, hogy itt a Földön minden tökéletes legyen, és helyére kerüljön minden, mert tudjuk, hogy minden a végéhez ér egyszer. Ám mindaddig, amíg itt vagyunk a földön, foglalkozunk ezzel. Én úgy határoztam, hogy az országok vezetőiért akarok imádkozni. „Uram, Te helyezted őket ide, Te adtál nekik tekintélyt és hatalmat, segíts nekik működni ebben a tekintélyben a megfelelő módon, hogy szolgáljanak a nemzeteiknek.” Ha egy vezető kereszténnyé válna, elképesztő módon tudná befolyásolni az embereket az országában.

Ezek az utolsó idők. Nincs már időnk arra, hogy önzők legyünk. Mostmár igazán hamarosan fog történni valami. Annyira nyilvánvaló! Nem tudjuk mikor. Ez a csodálatos benne, hogy nem kell tudnunk. Mert Isten nem akarta, hogy az időzítéssel legyünk elfoglalva, hogy nézzük az órát, ahogy mozog a mutató. Biztos vagyok abban, ha tudnánk, akkor az interneten lenne egy visszaszámláló. Az emberek azt néznék, de Ő azt akarja, hogy mi valami mást figyeljünk, és ezeket a dolgokat az Ő kezére hagyjuk.

Az emberek, a lelkek, az elveszettek – tökéletes ideje van manapság annak, hogy kultúrák között szolgáljunk. November 24-én, kedden lesz egy nyílt missziós óra, és ott is ez lesz a téma: A kultúrák között gyülekezetalapítás tökéletes ideje. Mert csak nézd meg, itt van mindenki, az egész világ. Bárhol gyülekezetet alapítasz, az nemzetközi lesz. Bárhol lehet nemzetközi gyülekezetet alapítani. Különböző kultúrákból különböző múlttal rendelkező emberek. Nincs idő az önzésre.

Annak van itt az ideje, hogy megfeledkezzünk saját magunkról, és fussuk meg az utolsó szakaszt örömmel, hatalmas várakozással. Úgy, hogy cselekvők vagyunk, nem pedig semlegesek. Amiről p. Kende beszélt ma. Az emberek azt mondják: Engem nem érdekel! Minket azonban érdekel. Mert emberek olyan őrült csoportja vagyunk, akiket érdekel. Szegények vagyunk, de gazdagítunk másokat, üldözöttek, de reményt adunk másoknak. Ez rólunk szól. Pál írta ezeket a szavakat, de valójában az utolsó időkben élő keresztények definícióját adta meg itt. El kell kapnunk ezt a meghatározást, és aztán eszerint élni!

Ámen.

Kategória: Egyéb