Beszélgetés (rap)

2015 szeptember 20. vasárnap  18:00

Ez a beszélgetés A szégyen kémiája és a megbecsülés kémiája c. üzenethez kapcsolódik. (2015. szeptember 20. vasárnap 16:00)

P. Schaller: Mit jelent bátorodva lenni? Mit jelent szeretni egymást? Mit jelent megtapasztalni Isten valóságát az életedben?

Vilmos: Engem nagyon megragadott az üzenetben az a rész, amikor felsoroltad a XVII. kerületi gyülekezet falán lévő listát, mert a kulcsa az volt: egymást. Mondtad, hogy mindegyik egy bibliavers. Az előző üzenet kapcsán (2015.09.16. P. Schaller: Növekvő imádat = növekvő élet) beszéltünk a szamaritánusról, és arról, hogy ki szereti a felebarátját. Bennem sokszor felmerül a kérdés, hogy amikor a felebarátról beszélünk, akkor ez a hívő testvérem vagy az elveszett felé való szolgálatom.

Sokszor kitűztem magamban, hogy meg fogom nézni a Bibliában, mennyi felhívás van arra, hogy szeressem és szolgáljam a hívő testvéremet, és mennyi a nagy küldetés féle szolgálatom az elveszett felé. Ha jól érzem, az egymás felé való szolgálatunk nagyobb hangsúlyt kap az Újszövetségben. Mintha az „inreach” gazdagabb lenne, mint az „outreach”.

Ez valahogy úgy fogalmazódott meg – említetted a házastársi példát, nagyon érdekes példa –, hogy a házasság és az együttlét gazdagabb, mint a gyereknemzés. Ha az egymás iránti szeretetünkből származik az, hogy kinyúlunk az elveszettek felé, akkor kb. olyan arányban lehet, mint ahogy a férj-feleség együtt van, és ahány gyermeket nemzenek.

Azt is látjuk, hogy a Biblia azt mondja, a mi egymás iránt való szeretetünk legyen az, ami vonzza a hitetleneket. Ez, az egymás iránti szeretetünk legyen az, amivel vonzzuk a hitetleneket, sőt még a zsidók felé is ez legyen, hogy féltékenyek legyenek erre. Tehát nagy hangsúlyt kap az, hogy egymást szeressük. Mit gondolsz erről?

P. Schaller: Tudsz-e példát mondani arról, amikor valakinek rothadás van a csontjaiban?

– válás, átverés pénzzel, elveszíteni a pénzt…

Ezek tényleg hatással vannak a megsebzett szellememre.

Péld 18:14 Az ember lelke elviseli a maga betegségét, de a megtört lelket ki hordozhatja el?

Ez az ember nincs megtérve. Idejön. Itt ül. Kényelmetlenül, kellemetlenül érzi magát saját maga miatt. Nagyon sérült. Aztán az emberek szeretik. Senki nem kérdez tőle semmit, nincs a szeretetüknek feltétele. Egyszerűen csak szeretik.

Egyszer, amikor a Gutenbergben prédikáltam, az ajtó mellett álltam, és mondtam egy embernek: Szeretlek! Azt felelte: „Hogyan mondhatod ezt? Nem is ismersz engem!” Azt mondtam: Én szeretlek! Új volt a gyülekezetben, megállt: „Hogyan mondhatod ezt? Nem ismersz.” Mi a válasz erre? A válasz az: „Azt mondtam, hogy szeretlek. Nem azért mondtam, mert ismerlek, hanem azért, mert Isten szeret téged.”

Miért szereted azt, aki melletted ül? Nem azért, mert ismered – persze kivétel, ha a házastársad –, hanem azért, mert Isten szeret téged, és te szeretsz másokat. Lehet, hogy a szomszédod bűnöző, de szereted őt, mert Isten szereti. Isten szereti a hitetlent. Isten szereti a megtört szívűt.

Luk 4:18 Az Úr Szelleme van énrajtam, aki felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, és elküldött, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakoknak a szemük megnyílását, hogy szabadon bocsássam a megtörteket,

Megtört szívű emberek. Vilmos arról beszélt, ha a gyülekezetben szeretjük egymást. Szeretjük egymást a gyülekezetben, igen, ugyanakkor szeretjük azt is, aki nincs megtérve, a megtört szívűt, azt az embert, akinek romokban van az élete, aki elvált, lehet, hogy kirabolták, csalódott. Hitetlenség van benne. Jézus eljött, hogy megmentsen és gyógyítson, és ennek részei vagyunk.

P. Julian: Hogyan lehetünk koronák valakinek? Elmondjuk az embereknek, hogy kik ők valójában, azt a valódi azonosságot, amit Krisztus adott nekünk, amint zsoltárokban és himnuszokban beszélünk egymáshoz – amikor Isten Igéje gazdagon lakozik a szívünkben –, és amint az Igéből szólunk az embereknek. Tudsz különbséget tenni, amikor beszélsz valakivel az utcán, és Krisztust leplezed le neki, akkor az embereknek az arca és a szíve megváltozik. Ez fontos.

Mindenfélét hallunk a világban. Ezen a héten p. Schaller beszélt arról, hogy mi mindent hallunk és olvasunk az újságokban, a TV-ben. Ez rothadás a csontokban. Ez el tud bátortalanítani minket. Amikor Krisztusról beszélünk az emberekkel, és leleplezzük számukra Isten szeretetét, akkor koronák vagyunk a számukra. Ez tényleg tetszik nekem.

Néha az emberek megkérdezik tőlem: „Minden nap beszélsz emberekkel. Nem nehéz bánni velük?” Azt felelem: Nehéz, ha nekem kell csinálni, de amikor Isten végzi a munkát, és Ő az, Aki bátorít, akkor nem nehéz. Mert Isten szereti az embereket. Ő szeretné felemelni az embereket. Szeretné, ha az emberek ismernék Őt.

P. Schaller: Igen, pásztorként van egy ajándékod. Te törődsz. Az emberek ezt érzik. Azt gondolom, hogy ez megtörténik velünk is. P. Fodor János, p. Kiss Laci… amikor van egy pásztorod, az nagy áldás. Az életemben ez volt az egyik legnagyobb dolog.

Két nagy döntés az életemben, hogy kit veszek el feleségül, és ki a pásztorom. Ez két nagyon nagy dolog. Isten megáldott engem mindkettővel. Ez mindkettő korona volt számomra. Aztán ha a keresztény hitben rossz tanítást kapsz, mint például a törvénykezés, az is lehet rothadás a csontjaidban. Mert végezetül csalódsz önmagadban, kárhoztatod magad, és ez nem helyes. Ez helytelen tanítás. Úgyhogy fontos a tanítás!

Emlékezzünk, hogy Luk 24-ben Jézus a tanítványokkal volt, akkor a szívük gerjedezett. Ez történt velem is a Biblia Szólban. Elkezdtem hallgatni, és a szívemben felépültem. A kegyelem felépített engem. Aztán az emberek körülöttem szerettek engem, még akkor is, amikor éretlen voltam. (Tudod, van olyan, hogy nem vagyunk tökéletesek!) Nem volt ítélkező szellemiség, csak kegyelem volt és igazság.

Az üzenet után egy hölgy azt mondta nekem: Az üzenet nagyon jó volt, és ugyanakkor kemény is. Nem tudom, mire gondolt. Nem tudom, hogy értette. Nem tudom, hogy mit jelent az, hogy kemény. Lehet, hogy az igazság kemény, ugyanakkor kegyelem is. Jézus eljött, és Ő kegyelem és igazság.

Beszéltünk kicsit az öngyilkosságról is, értjük az embereket, de meg tudnak gyógyulni, lehetnek megkoronázva. Beszéltünk a tanítványokról, Péterről, aki megtagadta az Urat, de aztán meggyógyult, és Krisztus megkoronázta őt. Ha Pünkösdkor beszéltél volna velük: „A múlt az a múlt, Isten itt van, és Ő meggyógyított engem. Erős vagyok Ő miatta. Ő megkoronázott engem, és megtisztelt engem.” Amikor eljövünk a gyülekezetbe, jó, ha szeretjük egymást feltétel nélkül, és ezt érezzük. Mert ez épít bennünket.

Ez volt az üzenet. Beszéltem p. Musztafáról is, amikor nem volt útlevele, ország nélküli ember volt, és így gondolkodott: Senki vagyok. Most elmondja ő a bizonyságát.

P. Musztafa: Annyira könnyű hozzászokni a jó dolgokhoz! Az jó dolog, hogy Isten szereti a nehézségeket az életünkben. Megengedi a nehézségeket, és ez lehetőség nekünk arra, hogy tanuljunk az Ő kegyeméről, az Ő feltétel nélküli szeretetéről. P. Schaller már elmondta a bizonyságom rövid verzióját.

Elkezdtem járni a gyülekezetbe Bakuban. Emlékszem, néhány hónapja jártam oda, és p. Matti egyszer, miután prédikált, köszöntötte az embereket az ajtóban. Amikor mentem ki, engem is üdvözölt. Megkérdezte: Ez az első alkalmad a gyülekezetben? „Nem. Már két hónapja járok.” Nem vette észre, hogy ott vagyok. Igazából ez rendben volt.

Sokat gondolkodtam azon, hogy Isten hogyan léptet elő minket, amikor nem kérjük Tőle, amikor nem követelünk Tőle semmit, amikor csak meg vagyunk elégedve azzal, amit teszünk. Emlékszem, ott voltam a bibliaiskolában, és megkérdezték, hogy tudnám-e csinálni a kazetta-szolgálatot. P. Fuad felesége, Tánya csinálta ezt előtte. Azt kérdeztem, hogy mit jelent ez. „Ez egy nagyon kicsi szolgálat egy emberrel. Itt egy másolószerkezet, és itt van néhány doboz kazetta. Elkéred a hangosítóktól a kazettát, és lemásolod.” Azt feleltem: „Rendben. Ez könnyű. Még móka is.” Aztán kezdtem gyártani a kazettákat.

Aztán arra gondoltam, hogy tehetnék többet is, és mindegyikhez tettem egy kis leírást. Úgy voltam ezzel, hogy a másolás gyorsan megvan. Úgyhogy kezdtem borítókat gyártani hozzájuk. Ez vonzotta az embereket. Az emberek kérdezték, hogy csatlakozhatnak-e szolgálathoz. „Miért is ne?” „Mit tudnék csinálni?” Gondolkodtam, hogyan tudnánk fejleszteni ezt a szolgálatot, hogyan tehetnénk nagyobbá. Tudod, mi történt? Egy év alatt tizennégy ember volt ebben a szolgálatban.

P. Fuad odajött hozzám és azt kérdezte, hogy mit csinálunk ebben a szolgálatban. „Mi ez sok dolog, amit csináltok? Csak berakod a kazettát, és lemásolod.” Addigra már nagy szolgálatunk volt, vidékre küldtünk kazettákat, felvettük a bibliaiskolás órákat, minden üzenetre és minden óráról írtunk egy kis leírást. Nagyszerű volt ebben, hogy mindnyájan olyan jól éreztük magunkat. Mindenki csak együtt akart lenni, és együtt akarta csinálni. Hirtelen ez nagy szolgálat lett.

Észrevettem, hogy az én életemben így történtek dolgok. Nem kértem, mert azt sem tudtam, hogy mit kérjek, és Isten csak belenyúlt az életembe és tett dolgokat. Én pedig csak megfigyeltem.

Amikor Magyarországra költöztem ’98-ban, p. Schaller azt mondta nekem: Szeretném, ha te vezetnéd a dicsőítést. Volt másik dicsőítés-vezető is. Mielőtt idejöttem, p. Matti azt mondta: „Bibliaiskolába mész Budapestre, úgyhogy ne menj a lányok után, és ne engedd, hogy belevonjanak a zeneszolgálatba! Csak koncentrálj a tanulásra.” Igazából mindkét dolog megtörtént velem. 🙂 Találkoztam itt egy lánnyal, és p. Schaller azt mondta: Szeretném, ha vezetnéd a dicsőítést.

Nem tudtam, mit tegyek. Nem mondtam el, hogy mit mondott nekem p. Matti. Értettem, hogy mit mond p. Schaller, de aztán nem történt semmi. Aztán két hét után odajött hozzám: Nem látom, hogy vezetnéd a dicsőítést. Nem tudtam, mit mondjak. P. Zsuzsa vezette a dicsőítést, p. Schaller odavitt hozzá, és azt mondta neki: Szeretném, ha benne lenne a beosztásban. Úgyhogy így kezdtem Magyarországon a dicsőítést vezetni, a botladozó magyarságommal. Csak csináltam a dolgokat.

Aztán amikor ebbe az épületbe költöztünk, voltak szolgálataim. Én vittem el a felajánlás-pénzt a bankba. Néha ez kétmillió forint volt. Annyira féltem! „Most mit csinálok ezzel a pénzzel?”; de rám bízták, hogy csináljam. Aztán takarítottam is, úgyhogy odaadták a kulcsokat majdnem az összes ajtóhoz. Egy nagy csomó kulcsom volt. Mindenki kérdezte: Mit csinálsz ezekkel a kulcsokkal? Annyira érdekes volt!

Próbáltam csak a bibliaiskolában lenni, és az Igét tanulmányozni. Én nem kértem semmit igazából, és Isten csak tett dolgokat az életemben. Ahogy visszanézek, elámulok. Honnan jöttem? Most pedig én vezetem a missziós szolgálatot itt Budapesten. Elképesztő! Azt mondhatnám: Ezt nem érdemeltem meg!; de hát ez egyértelmű is, nem?

P. Schaller: Bécsbe menet azt mondta p. Musztafa, hogy amikor átment a közép-ázsiai határon, a vámos ránézett a papírjaira, és kinevette. Azt mondta: „Te senki vagy! Itt most megölhetnénk téged, és senki nem tudna róla. Nem tartozol egyik országhoz sem, tehát senki vagy!”

Aztán azon is gondolkodtam: Tudod, kinek van igazán rothadás a csontjaiban? Azok a tanítványok voltak. Amikor Jézus meghalt a kereszten, az egész világ elpusztult. Az ő Tanítójuk meg lett feszítve, és mindnyájan elszaladtak. Picit gondoljunk bele ebbe. Jób elveszítette a tíz gyerekét, emlékszel? Ez tragikus. Rothadás a csontoknak. Hamis tanítás is az, amikor a galáciabeliek áttértek a törvénykezésre, és kezdtek egymással küzdeni. P. Musztafa az önképről beszélt: Ki vagyok én? Aztán Isten vele van, és azt találja, hogy Isten megáldja őt. Mint József Egyiptomban. Ez velünk is megtörtént. Ez a Krisztus Teste élet egy nagyon fontos része.

Azt gondolom, hogy a gyerekeink is érzik ezt. A gyerekeink azt gondolják: „Anyu és apu igazi hívők. Anyu és apu járnak gyülekezetbe. Anyu és apu, itt vannak ebben a gyülekezetben, és hiszik a Bibliát.” Ebben van valami, ami bátorító. Ezért kell, hogy a szülők azt mondják a gyerekeiknek: „Szeretünk téged, mert a gyerekünk vagy, és azért, mert Isten valós. Istennek van terve az életedre.” A gyerekeknek van betakarásuk, és ez egy korona. A gyerekeknek ott vannak a szüleik, mint korona.

Ezért szenvednek az elvált családok. Megtörténhet. Amikor a család együtt marad, akkor ott van egy egészséges dolog. Tudom, hogy megtörténik. Csak szeretnélek bátorítani.

Egy másik dolog. Egy férfi és egy nő, akik randevúznak, tisztelik egymást, a férfi megtiszteli a nőt, és azt mondja: „Tisztellek téged. Tisztelem a tested. Nem érintem rossz módon, mert tisztellek.” És a nő ugyanígy. Azért, mert keresztények vagyunk. Mi így tiszteljük egymást. Ez áldás.

Hiszek abban, hogy házasság előtt nincsen szex. Mert szeretném, ha Isten megáldaná a házasságomat. Tudod, hogy ma a kultúránkban hogyan megy ez. Az emberek együtt élnek házasság nélkül, ezt tudjuk. A házasság áldás, az elkötelezettség áldása, annak az áldása, hogy a gyülekezet imádkozik, és azt mondja, hogy igen, ez egy korona. Van ebben tisztelet, és hiszünk ebben. Élhetjük azonban az életet másképp is, ami pedig rothadás a csontoknak. Ez volt ma az üzenetünk.

M. Zoli: Egy bizonyságot szeretnék elmondani. Amit a feleségem által kaptam Istentől, azt nem is tudom megfogalmazni. Huszonhat éve vagyunk házasok, és elképesztő az áldás. Igazából nem tudom, hogy mi ennek a titka. Meg is kérdezem. Mert látjuk azt, hogy van két elkötelezett keresztény, jó szívvel összeházasodnak, és mégis lehet, hogy félrecsúszik a kapcsolatuk.

Arról szeretnék bizonyságot tenni, hogy most két napig együtt voltunk, mert a feleségemet műtötték. Éjjel-nappal együtt voltunk, és Isten annyira velünk volt a nehézségben, mert műtét volt fájdalommal, izgalommal. Rendkívüli módon megáldott bennünket Isten. Tényleg azt láttam, hogy a korona az életemben a feleségem.

Tehát a kérdésem az, hogy sokszor látjuk, hogy két elkötelezett hívő úgy dönt, hogy összeházasodnak, aztán lehetnek komoly problémák a házasságukban – én tökéletes házasságban élek, és tudom, hogy nem miattam, és nem azért, mert a feleségem tökéletes –, de mi a titka annak, hogy tökéletes házasságban éljünk.

P. Schaller: A tapasztalataim szerint igaz, hogy két hívő össze tud házasodni, és később a házasságuk során rájönnek, hogy ez nem olyan, amilyennek elképzelték. Azt kérdezed: Miért nem történt meg ez velem? Ezt én is elmondhatom: Hogyhogy ez nem történt meg velem? Nem tudom. Persze, hogy nem tudom, hogy miért nem. Mi azonban nagyon örülünk ennek. Halljuk, amit mondasz, és ez csodálatos. Ugyanakkor vannak keresztények, és számukra ez nem így van.

Érhetnek meglepetések minket a házasságban. „Az ember, akivel házasodtam, nem az, akit gondoltam.” Érdekes ez, nem csak a házasságban, hanem az életben. Figyelj! Itt vagy. Volt némi elképzelésed az életről, és azt gondoltad, hogy itt leszel, de igazából másutt vagy. Aztán felteszed a kérdést: „Hogyan jutottam ide? Soha nem gondoltam volna, hogy ide jutok.” Persze ez megtörténik az életben. Sok példa van erre.

„Járok bibliaiskolába, és azt gondoltam, hogy itt leszek, de valójában van egy betegségem.” „Megházasodtam, és azt gondoltam, hogy itt leszek, de valójában boldogtalan vagyok. Hogyan jutottam ide?” „Elmegyek külföldre dolgozni, és azt gondoltam, hogy ide jutok, de valójában máshova jutottam. Meg vagyok lepve, csalódott vagyok. Ez az élet, és ezt nem értem.”

Jób 33:13 Isten nem mondja meg az Ő útjait. Vannak dolgok, amiket tudunk tervezni, ugyanakkor tanulunk is, hogy felkészültek legyünk mélyebb szinten. Ez a szellemi élet. Mert egyikünk sem tudja, hogy mit hoz a holnap, Péld 27:1. Nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap.

Van egy csodálatos pásztorunk Indiában. Lehet, hogy hallottatok róla. Van egy szörnyű betegsége. Neurológiai betegség, ALS. Lebénul a beteg, mert elpusztulnak az izmai. Végül az egész teste elsorvad. Ő még csak negyvenhét éves. Kb. hatvan gyülekezetet alapított, és veszíti el az erejét. Imádkozunk érte. Valóban szeretnénk, akarjuk az ő gyógyulását. Fiatalemberként mondhatná azt, hogy ő itt lesz, de igazából másutt van. Ő szellemi ember. Most tényleg sírni tudnék. Csodálatos! Általában ez a betegség három év alatt végez az emberrel, de gépekkel tovább lehetséges a lélegzés. Nyilván az életminősége romlik. Az elme rendben van, de a test többi része nem. A neve p. Carl, imádkozzunk érte. Mumbaiban vezeti a gyülekezetet.

Azt kérdezed, miért. Egy keresztény házasság hogyan lehet nehéz? Ez megtörténik nagyon jó emberekkel is. A legjobb válasz, ahogy én látom, és tudom, hogy ez nehéz, de legyetek óvatosak az elvárásokkal. A te azonosságod nem az, hogy pásztor legyél. Az azonosságod az: Én Isten gyermeke vagyok.

Fruzsi azt mondta nekem ma: Ha az az azonosságom, hogy misszionárius vagyok, amikor éppen nem vagyok misszionárius, akkor csalódott lehetek. Ha a pásztor az azonosságom, akkor csalódom. Ha az az azonosságod: Anyuka vagyok.; akkor csalódott lehetsz. Ha az egészségem az azonosságom, és elveszítem, akkor az fáj, tönkretesz engem.

Ha viszont az az azonosságom, hogy Isten gyermeke vagyok, és Isten az én Atyám, akkor ez sokkal jobb módja annak, ahogy gondolkodhatok. Így kell, hogy gondolkodjunk. Ha az az azonosságom, hogy jó házasságot akarok, mint amilyen a Zolinak van, lesz egy családom, lesz egy állásom, akkor könnyen csalódott leszek. Ha viszont Isten a várakozásom, Zsolt 62:5 az én várakozásom az Úr, akkor soha nem csalódom. Mert Isten a várakozásom. Ez segít az életemben.

Hozzászólás: Néhány verset olvasnék fel.

Zsolt 16:5-11 Az ÚR az én osztályrészem és poharam; te tartod kezedben sorsomat. Az én részem kies helyre esett, valóban szép örökség jutott nekem. Áldom az URat, aki tanácsot ad nekem, bensőm még éjjel is oktat engem. Az ÚRra nézek szüntelen; nem rendülök meg, mert a jobbom felől van. Ezért örül a szívem, és vigad a lelkem, testem is biztonságban lakik. Mert nem hagyod lelkemet a sírba jutni, nem engeded, hogy szented rothadást lásson. Te tanítasz engem az élet ösvényére, nálad teljes az öröm, jobbodon örök gyönyörűség van.

P. Schaller: Tudod, kinek kellett volna a legcsalódottabb embernek lenni a világon? Jézus Krisztus. Ki lehetett volna a legkeserűbb? Jézus Krisztus. Ő viszont nem volt az. Erről szólt ez a rész. „Isten teszi. Ő fogja ezt megtenni. Ő az én osztályrészem. Az emberi faj elutasít engem, de Isten elfogad. Ő az én osztályrészem.”

Annyira könnyen csalódom emberekben, de Isten az én osztályrészem. Ő az én mindenem, az örökségem. A bizalmam Benne van. Jézus megfeszíttetett és halott, leveszik a keresztről. Azok vagyunk mi. Mi vagyunk azok, akik elpusztítottuk Őt. Jézusban viszont nem volt keserűség. Soha nem volt csalódott. A szégyenben meghal, de dicsőségben támad fel.

Amikor mi szenvedünk, Róm 8:18, a szenvedésünk rövid időre szól. Még akkor is, ha nehéz, csak néhány év. Ez rövid idő. Hetek, hónapok, évek, egy évtized vagy kettő, de aztán vége van. Halleluja! Aztán jön a halál. Halleluja! Dicsőség Istennek, vége van. Nincs több fájdalom, nincs több bánat, nincs több szégyen, csak a dicsőség. Halleluja. Ezt várjuk, és ez csodálatos. Úgyhogy szenvedjünk jól, soha ne legyünk keserűek.

Még egy dolog. Amikor itt vagyok, és azt várom, hogy ott leszek, és nem történik meg, hanem másutt vagyok, mit csináljak? Azt kéne, hogy mondjam: „Rendben. Soha nem gondoltam, hogy itt leszek, de Isten velem van, és gondot visel rám.” József börtönben, Jézus a kereszten, Pál a börtönben… p. Carl beteg, válások történnek, szívek összetörnek, életek megtörnek… de ki a mi Istenünk? Ő az Istene a napnak is, az éjszakának is, a völgynek és a hegynek is Ő az Istene.

Emlékszel a történetre, amikor a zsidók harcoltak az arámokkal, és azt mondták: A zsidók Istene a hegynek az Istene, de nem a völgynek az Istene; 1Kir 20:28. Úgyhogy harcoltak a völgyben. Aztán a zsidók azt mondták: „Nem! Ő a hegyek Istene, és a völgyek Istene is.” Isten akkor is Isten, amikor áldott vagyok, és éppen ott is vagyok, ahol gondoltam, hogy leszek, és Isten akkor is Isten, amikor másutt vagyok, pl. az idősek otthonában. Ő Isten a völgyben, Ő Istene a munkanélkülinek is.

Tanuld meg a 16. zsoltárt! Ha meg akarsz tanulni egy zsoltárt, akkor ezt a zsoltárt javaslom. Meg fog áldani a buszon, a villamoson, a házadban, az utcán… a 16. zsoltár.

Hadd mutassak valamit, mielőtt elmegyünk. A 91. zsoltár gyönyörű. Ez egy igaz történet. Az első világháborúban az USA hadseregének egyik egysége harcolt a németek ellen, és nagyon sok sebesült volt. A tábornok azt mondta nekik: Olvassátok el a 91. zsoltárt minden nap. Több mint háromszáz ember volt ebben a csapatban. Minden nap kiállt valaki az emelvényre, és elolvasta a 91. zsoltárt. Csodával határos módon nem volt veszteség abban az egységben. Olvass erről!

91. zsoltár Aki a Felséges rejtekében lakik, az a Mindenható árnyékában nyugszik. Azt mondom az ÚRnak: oltalmam és váram, Istenem, őbenne bízom! Mert ő szabadít meg téged a madarász csapdájából, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival befedez téged, és szárnya alatt lesz oltalmad. Pajzs és páncél a hűsége. Nem kell félned az éjszakai rettentéstől, sem a repülő nyíltól nappal, sem a dögvésztől, amely a homályban jár, sem pedig a döghaláltól, amely délben pusztít. Ha ezren esnek is el oldalad mellől és tízezren jobb kezed felől, hozzád nem is közelít. Bizony szemed csak nézi azt, és meglátod a gonoszok megbüntetését! Ha az ÚR a te oltalmad, és a Felségest választod hajlékodul, nem érhet téged veszedelem, és csapás sem közeleg sátradhoz. Mert azt parancsolta felőled angyalainak, hogy őrizzenek téged minden utadon. Tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Oroszlánon és viperán jársz, eltaposod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. Mivel ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, fölmagasztalom, mert ismeri nevemet! Ha segítségül hív engem, meghallgatom őt. Vele vagyok nyomorúságában, megmentem és megdicsőítem őt. Hosszú élettel elégítem meg, és megmutatom neki szabadításomat.

Isten megtisztel téged. Ez a zsoltár azt mondja, hogy Isten megtisztel téged. „Megszabadítalak és megtisztellek.” Több mint háromszáz férfi volt abban az egységben. Az egység vezetője tényleg hitte ezt, minden nap felolvastatta, és az Úr megszabadította őket. Nagyszerű ez a történet. Köszönjük Jézus! Ez tényleg csodálatos.

A közösség, ami megvan nekünk – nem tudom elképzelni az életet enélkül. Nem tudom elképzelni, hogy gyülekezet nélkül éljek. Ez egy igazi gyülekezet. Köszönjük, Urunk. Nem tudom elképzelni, hogy e nélkül a szeretet nélkül éljek, ezek nélkül az ígéretek nélkül, a Szent Szellem meglátogatása nélkül. Nem tudom elképzelni. Nem akarok sehogy máshogy élni. Ez egy áldott élet. Ez Isten akarata.

Ahogy Vilmos is mondta: Tudni fogják, hogy az Atya küldött Engem, mert szeretitek egymást.

Ne kritizáljátok egymást, hanem szeressétek egymást. Van valami ezzel kapcsolatban, ami érdekes. Tegyük fel, hogy nincs túl jó kapcsolatom itt valakivel. (Nem igaz, de mondjuk ezt.) Van köztünk egy kis távolság. Kicsi űr. Csak odaköszönök neki. A kapcsolatunk mesterkélt. Aztán azt mondom: Miért nem kedvelsz engem? Aztán kezdek eszerint gondolkodni, hogy van valami köztünk. „Őszintének kell lennem! Ezt tanultam.”; és nincs túl jó kapcsolatunk.

Én nem tanultam, hogy az ilyen helyzetekben ilyen legyek. Nem vagyok ilyen, mert más dolgokat tanultam. Ez a szeretet. Az emberek azt mondják, hogy mesterkélt vagyok. „Nem vagy valós. Nem valódi a kapcsolatod.” De igen! Mert ez a valóság, hogy szeretem a másikat. Az a valóság.

Ugyanígy a feleségemmel. Lehet, hogy van egy kis probléma, kis távolság, vita, rossz érzés. „Lehet, hogy nem vagy őszinte.” Nem, nem! Az a valóság, hogy szeretem a feleségemet. Nem az érzelmeimben élek, hanem a tanban. A másik ugyanilyen a testvérem. Nincs semmi, amit mondanék róla, kivéve az igazságot. Ez a Szent Szellem. A Szent Szellem szereti őt, és szeret engem, és szeretem a testvérem és az embereket. „Nem fogom ezt csinálni!” Ez európai dolog, hogy teljesen őszinte legyek.

Az USA-beliek mesterkéltek. „Hogy vagy?” – így köszöntünk, de valójában nem akarjuk tudni, hogy vagy. Nem gondoljuk ezt komolyan. Amikor azt mondjuk: Hogy vagy?; először is, nem akarjuk tudni, hogy vagy valójában, másodszor, nem akarjuk, hogy elmagyarázd, hogy vagy. Minket nem érdekel, hogy vagy. Mert nincs időnk arra, hogy tudjuk, hogy vagy. Nem érdekel minket. Csak válaszold azt: Szia, jól!; és csak állj tovább. Menj tovább máris! Az európaiak inkább ilyenek. „Hogy vagy?” „Na, hadd magyarázzam el! …”

Azt akarom mondani ezzel, hogy a szellemi életben nem akarok tudni a hústestedről, szeretni akarlak, bátorítani akarlak, építeni akarlak. Igen, van idő, amikor beszélgethetünk. Ez fontos, és ez rendben van. Viszont néhány beszélgetés nem vezet sehova. Ha az érzelmeidről szól, vagy öncélú, az nem építő.

Néhány ezek közül a beszélgetések közül olyan, mint Jonatán és Dávid között: az Úr van közöttünk. Lehet, hogy ezért van Zolinak jó házassága. Az Úr van közöttük. Lehet, hogy ezért van jó kapcsolatunk, az Úr van közöttünk. Ez bámulatos. Amikor felkavarodik a szívünk, amikor Jézus szeret bennünket, amikor hit által élünk, amikor a tanban van közösségünk. Ezt úgy hívjuk tani közösség.

Mi a testvéremről a tan? Az, hogy ő az én testvérem. Örökkévaló szeretetünk van. A Szent Szellem van közöttünk. Isten vele van, ő az én testvérem. Ahogy Pál mondta: Nem akarok tudni másról köztetek, csak a Megfeszítettről. P. Julian a testvérem, közösségünk van. Ez az egységünk egymás között. P. Balázs, p. Csaba, p. János, p. Kende, p. Laci, p. Jukka… a családjaik, a feleségeik, a gyermekeik… Ámulatba ejtő! Ez szeretet. Ez az egység. Ez Krisztus. Ez a mi közösségünk. A többi nem érdekel. Nincs semmi közöttünk, kivéve Krisztust. Ez a mi bizonyságunk. Így gondolkodom. Ilyen Isten szeretete. Ez fontos!

Ha nem így van, azért esnek szét gyülekezetek. Azért van az, hogy pásztorok nem jönnek ki egymással.

Pásztorok százai vannak a Nagyobb Kegyelem Szolgálatban. Hatszázhuszonkilenc gyülekezet illetve közösség van világszerte. Lehet, hogy egy nap majd lesz ezer. Lehet. Hogyan lesz meg az egység? Csak a tani közösségben. Így történik. Így gondolkodunk. Ámen.

Kategória: Egyéb