Beszélgetés (rap)

2015 szeptember 6. vasárnap  18:00

Ez a beszélgetés a Ne elégedj meg azzal, ami nem elég! c. üzenethez kapcsolódik. (2015. szeptember 6. vasárnap 16:00)

P. Jukka: Van, hogy ezek a beszélgetések sokkal mélyebbre mennek az üzenetben.

P. Alekszej: Nagyszerű gondolatot osztott meg p. Kende, megragadta a figyelmemet. Sokkal többre van szükségünk Istenből. Szerintem, mindnyájunk valami nagyobbat keres. Ennek az az oka, hogy edények vagyunk, és mi vagyunk a híd és a hajó is. Ezért kezdte p. Kende az üzenetet azzal: Ki vagy valójában? Kicsoda az ember? A Biblia nagyon egyszerű módon írja le az embert, úgy, mint egy edény.

Azon gondolkoztam, hogy reggel, amikor felébredek, vagy egy csésze kávét iszom, vagy egy csésze teát, vagy gyümölcslevet, vagy egy pohár vizet, és azon nyomban azzal azonosítanak, amit reggel megittam. Ma reggel azt gondoltam, hogy kávét iszom, és nem igazán figyelek arra, hogy mibe öntöm a kávét, mert sokkal fontosabb a pohár tartalma, mint a pohár maga. Ez valóban érdekes!

P. Jukka: Először is, mindnyájunk szíve üres. Amikor reggel felébredek, akkor az Urat keresem, és imádkozom, hogy Ő töltse be a napomat. Azért, mert szükségem van a jelenlétére, és üres vagyok Isten nélkül. Igen, van nagyon sok könyvem és zeném, mindenféle cuccaim, de szükségem van erre a személyes érintésre az életemben. Talán mindnyájunknak van könyvtára otthon, lehet, hogy van nagy zenei gyűjteményed, de ez a kérdés, hogy mi van a szívedben.

Többre van szükségünk Istenből! Szükségünk van a mindennapi kapcsolatra Vele! A Szent Szellem cselekvő szellem. Nem passzív. Ha valaki passzív, akkor az én vagyok, a hústestem. Szeretek aludni. Néha a Szent Szellem felébreszt. A Szent Szellem leleplezi Krisztus természetét számunkra. Kulturális változást hoz létre bennünk, de hadd magyarázzam el ezt.

Többre van szükségünk Istenből, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre vigyen minket. A gyülekezetünkben erre nagyszerű lehetőségek nyílnak. Ha te jobban meg szeretnéd ismerni Istent, akkor meg tudod tenni. A bibliaiskola nagyszerű hely erre, de van több. Van sokkal mélyebb. Isten természete a megtört szívből jön. Isten természete a megtört szívből árad ki. Ez csodálatos!

Többre van szükségünk Istenből, és ez azt jelenti, hogy nekem meg kell halnom, Kol 3:1-3. Meg kell halnom. Halott vagyok, de Ő bennem van. Ez egy kulturális változás Istentől. Ádám kultúrájának azt mondjuk: Viszlát!; és üdvözöljük a menny kultúráját. Ez „kicsit” más! Azért, mert a menny máshogy gondolkozik, mint mi. Én a hústest szerint értékelem a dolgokat, de a Szellem úgy látja a dolgokat, ahogy a menny, és magasabb értékrendet ad.

Hogyan látom a testvéremet? A testvéreimet hogyan látom itt? Hogy látlak titeket? A mennyen keresztül. Ez a mennyei kultúra. Tehát többé már nem az ádámi kultúrával vagyok kapcsolatban. Nem akarok nagy értéket tulajdonítani a testvérem hústestének, hanem nagyra értékelem a mennyet, és ez azt jelenti, hogy mondhatom a testvéremnek: te szent vagy, és Isten a szívedben él.

P. Alekszej: Kicsit beszélgessünk arról a tényről, hogy Isten a szívünkben él. Ez fontos! Szerintem ez az alapja, az igazi kereszténységnek, mert így képesek vagyunk arra, hogy többet tudjunk Istenről. Viszont a tény önmagában nem fog szolgálni felém. Hadd illusztráljam ezt!

Képzeld el, hogy felébredsz reggel, és készíted a reggelidet. Aztán jön valaki, és azt mondja: „Hagyd ezt, csak ülj velem asztalhoz, és beszélek neked mindenféle nagyszerű ételről, amit szeretsz. Mire a végére érünk, már nem leszel éhes, és már mehetsz is dolgozni.” Szerintem ettől inkább nagyon csalódottak leszünk. Azért, mert nem lakunk jól pusztán azzal, hogy finom ételekről hallunk. Egyetértesz velem ezzel kapcsolatban?

Aztán ha tudok sokat Istenről, de nincs tapasztalatom Vele kapcsolatban, akkor ez nem fog betölteni engem. A keresztény életünkben eljön az a pont, amikor többet szeretnénk. Nem többet szeretnénk tudni, hanem Magát Istent szeretnénk. Ez hatalmas különbség a keresztény vallás és az Istennel való igazi kapcsolat között. Ahogy p. Jukka mondta, Isten a Szent Szelleme által él bennünk.

Aztán mondhatunk erről többet is? Mi a kapcsolatom az élő Istennel, Aki az én emberi testemben él a szívemben? Milyen a kapcsolatunk Vele? Meg kell kérdezni magadtól: „Milyen fajta kapcsolatom van Vele? Gyakran megszomorodom a szívemben? Gyakran megoltom a Szent Szellemet?” Vagy inkább szabadságom van ebben, és öröm és hatalom, és tudom, hogy mit csináljak mindenegyes pillanattal.

Hogyan él Isten a szívedben? Kényelmesen? Jól érzi ott Magát, vagy megszomorodik?

Kérdés:

2Kor 7:10 Mert az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.

Isten szerint illetve a világ szerint való szomorúság – a különbségről beszélnétek?

P. Jukka: Ez egy jó kérdés. Isten szerint való szomorúság? Például szomorú vagyok, amikor találkozom a menekültekkel, vagy együtt érzek egy vak emberrel, vagy egy nyomorékkal, vagy valakivel, aki nagyon beteg. Az Isten szerint való szomorúság nagyszerű ajándék. Azért, mert ott láthatod egy embernek a szükségét, ahelyett, hogy a szíved megkeményedne.

A világ nagyon kemény, olyan, mint a vas. Nem törődik, öl, megerőszakol, és más rossz dolgokat tesz. A világban nincs Isten szerint való szomorúság. Amikor Lázár halott volt, Jézus ott állt a sírnál, és ez Isten szerint való szomorúság volt. Ő sírt. Miért? Azért, mert Lázár a barátja volt, és szerette őt és az egész családot. Nagyon mélyen szerette Lázárt. Négy napja volt halott, már szaga volt. Szerette őt.

Van Isten szerint való szomorúság. Hogy látja Isten azokat az embereket, akik az utolsó időkben élnek? Hogy látja azokat az embereket, akik nem hisznek Neki? Hogy látja azokat, akik nem hallgatnak Rá? Együtt érez velük? Szereti őket? Irgalmasan bánik velük? Szerintem igen. Szüksége van viszont néhány emberre. Szüksége van rád. Használni szeretné a szívünket, ami megtört. Azért, mert az Isten szerint való szomorúság megérint minket.

Mi nem a világból valók vagyunk. A szíved Istenhez tartozik. A megtörtségen keresztül szeretheted az embereket, és segíthetsz nekik. Látod a szükséget a társadalomban. Van szükség a társadalomban napjainkban? Az elmúlt hónapban voltál a pályaudvarnál, ahol a menekültek várakoznak? Láthattad ott a szükséget, igaz? Láttad azokat, akik gyalog indultak el Bécs felé? Eléggé őrült dolgok történnek manapság!

Az Isten szerint való szomorúság nagyszerű ajándék. Ez igazából azt jelenti, hogy megtört a szívünk.

P. Alekszej: Menjünk kicsit mélyebbre! Többre van szükségünk! Ki szeretne mélyebbre menni? Csak én? Menjünk mélyebbre! Mert mindnyájan többet keresünk. Hogyan találhatjuk meg a többet?

Hozzászólás: Az Isten szerint való szomorúsághoz az jutott eszembe, hogy a mélysége ennek Krisztus halála. Amikor Ő ránéz erre a teremtett világra, akkor szomorú, hogy az emberek nem fogadják el azt, amit Ő adott nekik. Az, hogy azt gondolom, Jézus így tekint a világra, bennem megtörtséget okoz. Mert látom az embereket menni a pokol felé.

Látom az embereknek a szomorúságát. Ők pedig azt látják rajtam, hogy indokolatlanul örömöm van. Dolgozom sokat, fáradt vagyok, és mégis mosolygok. Nem értik, hogy nincs hatással rám a politika, mert egyedül Isten Igéje az, ami hatással van az életemre. Ez az én döntésem.

Azt gondolom az Isten szerint való szomorúságról, hogy Jézus sír a világ felett. Van egy festmény, ami mutatja a Földet, és a fél arcát Jézus Krisztusnak, amint nézi, és sír. Mert az emberek nem fogadják el az evangéliumot. Nem engedik, hogy az utcán evangelizáljunk, traktátust adjunk, nem engedik, hogy rajztáblázzunk… Ez történik itt Magyarországon. Engem ez szomorúsággal tölt el, mert elzárkóznak az evangéliumtól.

P. Alekszej: Szeretném megerősíteni azt a gondolatot, hogy a Szent Szellem a szívünkben él. Ezt jelenti az, hogy újjá vagyunk születve. Aztán azt is mondtuk, hogy arra vagyunk elhívva, hogy kapcsolatunk legyen Istennel, Aki bennünk él. Én egy templom vagyok. Ez ámulatba ejtő!

Mehetünk kicsit tovább is. Máté 11-ben van egy bámulatos vers. Jézus azt mondta, hogy mindannyian megtapasztalunk fájdalmakat, problémákat, bajokat, és nagyszerű meghívást kapunk Tőle. Mi történik? Újjá vagyunk születve, bennünk él a Szent Szellem, és megvan nekünk Isten Igéje. Ami gyakran megtörténik, az az, hogy egész nap döntéseket hozunk, de nem megyünk Ő elé ezekkel. Itt van egy nagyszerű meghívás:

Mát 11:28 Jöjjetek énhozzám…

Ez nagyon fontos. Amikor nem tudom, hogy mit tegyek, amikor nem tudom, hogy milyen döntést hozzak, akkor általában elemzek, számolgatok. Felmérem az okokat, és azok alapján hozok döntést. A Biblia nem mondja, hogy mérjük fel a helyzetet és elemezzünk, hanem van ennél több. Jézus azt mondja:

Mát 11:28 Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.

Amikor teher alatt vagyunk, vagy egy problémában, amit nem tudunk megoldani, vagy félünk, vagy bizonytalanok vagyunk, vagy úgy érezzük, hogy nem fogadnak el minket, akkor elkezdünk okoskodni, és megoldásokat keresünk, hogy megoldjuk a problémát. Aztán az történik, hogy egyre inkább bajba kerülünk. Ahelyett, hogy Őhozzá mennénk.

A kérdés lehet az: „Hogyan mehetek Hozzá? Hol van Ő?” Nagyon egyszerű a válasz. Ő ott van helyileg a szívemben. Ha újjá vagy születve, akkor Ő ott tartózkodik a szívedben. Csak őszintének kell lennem, és megosztani Vele az érzéseimet, és beszélni Vele arról, ami bennem zajlik. Legyek őszinte magammal is, és Istennel is. Amikor válaszolunk a kezdeményezésére – „Gyertek Hozzám! Szeretlek téged, gondoskodni fogok rólad.” –, és odamegyünk Hozzá, akkor békességet fogunk tapasztalni a szívünkben.

A saját tapasztalatomból szeretném ezt illusztrálni. Nagyon féltem attól, hogy Magyarországra jöjjek. Néhányszor csak reszkettem magamban. Azt kérdezgettem magamtól: „Hogyan mehetnék? Nincs munkám, nincs pénzem. Mit fogok ott csinálni?” Az utolsó hónapban Isten hatszor-hétszer egy bizonyos verset a szívemre helyezett különböző forrásokból, vagy a gyülekezetből, vagy valaki mástól hallottam. Egyszer a fiam elővett egy papírlapot a zsebéből, és mutatta: Ez az, amit a vasárnapi iskolában tanultunk. Találd ki, mi volt azon a papíron! Péld 3:5-6 volt rajta. Alig hittem a fülemnek, ahogy ezt mondta, mert több különböző forrásból hallottam addig is ezt a verset.

Péld 3:5-6 Bízz az ÚRban teljes szívedből, és ne a magad értelmére támaszkodj! Minden utadon őrá gondolj, akkor ő igazgatni fogja útjaidat.

Ez probléma volt számomra. Próbáltam gondolkodni magamban, és indokokat kerestem. Végül, sok küszködés után meghoztuk a döntést, és megvásároltuk a jegyeket. Utána már nem volt visszaút. Aztán kis lépéseket tettünk itt is, ott is, és felkészültünk, hogy Magyarországra jöjjünk.

Aztán a Szent Szellem szólt hozzám: Csak bízz Bennem! Mondd el, mire van szükséged, ismerj meg Engem ebben és ebben. Bízz Bennem!” Aztán azt mondtam Neki: Uram, de mit jelent bízni Benned? Angliában megadta nekem a választ. „A bizalom azt jelenti, hogy nem te magad keresed a megoldást, hanem azt keresed, hogy Én mit fogok tenni.” Azt feleltem: Jó, akkor próbáljuk meg ezt!

Amikor ide megérkeztünk, úgy éreztem, hogy csak lefordulok a székről. Szó szerint úgy éreztem. Egy hónapig nem tudtam aludni, nem kaptam levegőt, mert allergiás vagyok. Ez szörnyű volt. Nagyon kevés pénzünk volt, és az nagyon gyorsan el is fogyott. Hat hónapra jöttünk. Aztán beszéltünk Évivel, ő olyan, mint egy angyal a mennyből. Segít nekünk, szerezi a dolgokat, hatalmasan használja őt Isten, és hálásak vagyunk neki. Aztán kb. két héttel ezelőtt a feleségem kapott munkát a GGIS-ben, a gyerekeink is oda járhatnak, és én is kaptam munkát itt a világ legnagyobb információtechnikai vállalatánál. A Péld 3:5-6 valósággá vált.

P. Jukka: Isten tud vezetni minket a részletekben.

P. Duló Attila: Nekem lenne egy kérdésem.

Zsolt 8:5 (6) (MBT) Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.

Az embernek a méltósága miben merül ki? Miért, mitől vagyunk méltóságteljesek?

Hozzászólás: A méltóságról az jut eszembe, hogy az, aki írta ezt a zsoltárt, az tisztában volt azzal, hogy ki a király. A király volt a legnagyobb méltóság. Nekem az jut eszembe, hogy méltóságot, tekintélyt adott az Úr. Nem közönséges halandók vagyunk. A hívő nem csupán közönséges ember, hanem az, aki hisz, méltóságot is kapott az Úrtól. Nagykövet, valakit képvisel. Mi a menny Királyának a képviselői vagyunk itt a Földön, méltóságok vagyunk. Ha megnézünk egy nagykövetséget, ott a nagykövet. Mi mind nagykövetek vagyunk. Követei Istennek. Azzal, hogy mi nem értjük ezt, magunkat, azt a méltóságot kicsinyítjük le, amit kaptunk az Úrtól.

Válasz: A döntés, a szabad akarat a méltóság. Eszembe jutott egy idézet is erről. Viktor Frankl, aki zsidó ember volt, túlélte a náci haláltáborokat, és nemrég halt meg kilencvenhét évesen, ő mondta, hogy az emberi méltóság legvégső foka, hogy minden körülmények között megválaszthatjuk a hozzáállásunkat. Ez az ő szájából, aki ott volt Auschwitzban is, hiteles. Mindenki más odaveszett a családjából, de ő felismerte, hogy bármit tehetnek vele, még mindig ő dönti el, hogy hogyan tekint a helyzetekre.

P. Duló Attila: Ez mind abból ered, hogy Isten szabad akaratot adott. Mert ha nem lenne szabad akaratunk, nem tudnám eldönteni, hogy milyen legyen a hozzáállásom. Ez az ember igazi méltósága, hogy szabadon dönthetek Isten mellett, és szabadon dönthetek Isten ellen is.

Csak gondolj bele ebbe, hogy ez micsoda méltóság! Micsoda hatalom ez, hogy a mindenható Úr Istennel szemben hozhatok döntést! Nemcsak hogy hozhatok egy döntést, de Isten tökéletesen tiszteletben is tartja az én döntésemet.

Ez egyrészről tényleg hatalmas méltóság számunkra, másrészről nagyon ijesztő is, ha ebbe belegondolsz. Emberek azért kerülnek pokolra, mert szabad akarati döntésük van. Emberek azért kerülnek pokolra, mert Isten tiszteletben tartja a szabad akarati döntésünket. Emberek azért kerülnek pokolra, mert Isten méltósággal koronázta meg az embert. Szabadon dönthetek Isten ellen. Ez döbbenetes.

Keresztényként ugyanígy, ha akarok, akkor Istennel járok, ha nem akarok, nem járok Istennel; ha akarok, járok gyülekezetbe, ha nem akarok, nem járok gyülekezetbe; ha akarok, járok bibliaiskolába, ha nem akarok, nem járok bibliaiskolába. Ez egyik sem változtatja meg Isten irántam való szeretetét. Akár mit is teszek, Isten ugyanazzal az intenzitással szeret, és tiszteletben tartja a szabad akarati döntésemet.

Nem tudom, te hogy vagy ezzel, de én ezen sokat gondolkoztam, és engem elképesztőn lenyűgöz ez a tény, hogy szabadon dönthetek, és Isten tiszteletben tartja a döntésemet.

P. Jukka: Én mindig úgy gondoltam, hogy Isten nagyon komolyan vesz minket. Ő ezt meg is teszi. Annyira szeret minket! P. Dulót annyira szereti! Isten tisztességet adott nekünk! Csak szeretnék megosztani valamit, ami nagyon személyes.

Amikor megtértem, akkor az a tisztesség, amit Isten adott, megváltoztatott mindent. Volt egy nap az életemben, amikor minden megváltozott, azért, mert Isten szereti az embert. A bűnöst. Ittam, cigarettáztam, úgy füstöltem, mint egy mozdony, rossz életet éltem. Minden este részegen mentem haza. A szüleim tudták, hogy rossz úton vagyok, de aztán megváltozott valami.

Egy lány odajött hozzám és azt mondta: Jukka, Isten elhívott téged. Egy félreeső szobában imádkoztunk, és behívtam Jézust a szívembe. Isten tisztessége találkozott egy bűnössel. Néhány nappal később bementem a könyvtárunkba, és elővettem a családi Bibliát. Nagyon vastag volt. Harminc évig senki nem olvasta. Nagyon poros volt.

Az anyukám ott állt, rám nézett, és megkérdezte: „Jukka! Mit csinálsz? Te sosem olvastad még ezt a Könyvet!” Ránéztem, és azt feleltem: Szerintem most jött el ennek az ideje. Ő tudta, hogy minden este ittasan mentem haza. Történt azonban valami, ami nagyszerű. Elmondtam neki, hogy találkoztam Istennel egy diszkóban. Aztán a szemébe néztem, súlyos könnyen csordultak le az arcán. Úgy sírt, mint egy kisbaba. Én is ugyanúgy. Aztán azt mondta: „Imádkoztam érted öt éven át. Minden nap és éjjel imádkoztam érted.” Isten tisztessége találkozott egy bűnössel. Isten nagyon komolyan vesz téged.

Az apám nagyon kemény ember volt. Huszonkét éves voltam. Beszélgettem vele, és azt mondtam neki, hogy befejezem a játékot az együttesben. Azt kérdezte: Mikor fogod befejezni ezt a keresztényesdit? „Sohasem fogom abbahagyni.” Apám az asztalra csapott, és azt mondta: Soha többé nem akarlak látni! Egy fiatalembernek, mint akkor voltam, ez volt életem legnehezebb időszaka, amikor az édesapám azt mondta, hogy nem akar látni többet.

Én tudtam, hogy döntöttem, és nincs visszaút, megyek előre. Mert Isten tisztessége mozdít előre. Isten nagyon komolyan vesz téged. Három hónappal később újra találkoztam az apámmal. Odajött hozzám, a szemembe nézett, és sírt. Azt mondta: „Sajnálom! Sajnálom, hogy rossz apa voltam.” Azt feleltem: Rendben van, ez az élet. Megöleltük egymást, és Isten tisztessége ott volt.

Isten szeret téged. A tisztesség, a tisztelet nagyszerű dolog, ami gondolkozhatunk. Azért, mert ez kegyelemből van. Megtiszteltetés az épületünk, és nem diszkónak használjuk. Hanem ez szent hely! Isten tisztessége lelepleződik itt. A bibliaiskolában, és a te életedből is árad, és a szívedből. Csak emlékezz arra, hogy fontos vagy! Nagyon fontos!

Soha ne hallgass az ördög hangjára. Mert az Ellenség azt mondja: Hagyd abba, ezt a keresztényesdit. Ne tedd! Hanem megyünk előre. Múlt pénteken megosztottam ezt a gondolatot a Kháriszosokkal. Ez azért történt, mert egy nap meghoztam a döntést, hogy Jézust követem, és emiatt vagyok ma itt. Mert ha Isten komolyan vesz engem, akkor én hogyne tenném? Te hogyan veszed Őt, milyen lesz a kapcsolatod Vele? Komoly lesz, vagy csak egy játék? Szerintem mi komolyan vesszük Őt.

Ámen.

Kategória: Egyéb